Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Levélmangold
Beta vulgaris convar. vulgaris var. vulgaris DC. - Chenopodiaceae

A mangold és a mai kultúrrépák ősének a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán partvidékén ma is honos, vadon termő, rendkívül alak- és formagazdag tengeri répát (B. maritima) tartják. A ma termesztett répafajták a környezeti tényezők, kereszteződések, szelekciók következtében ebből a fajból alakultak ki. Közép-Európában csak a 17. századtól kezdett elterjedni.

A mangold gyökérrendszere főgyökérből és innen két sorban, átellenesen előtörő gyökérágakból áll. A főgyökér lefelé tör, míg a gyökérágak kezdetben oldalirányban növekednek, majd lefelé fordulnak. A gyökér a szárnál csak kissé vastagabb, nem úgy mint a répáké.

A tőlevelek rövid szártagú tőszáron helyezkednek el, szorosan egymás mellett, levélrózsát alkotva. A levelek meghatározott rend szerint képződnek. Elsőnek a csíranövény két átellenes, lándzsa alakú sziklevele jelenik meg, majd rövidesen követi ezeket az első lomblevélpár, a sziklevelekre merőlegesen. A tőlevelek szíves tojásdadok, nyélre futók, a szárlevelek tojásdad rombosak. Levélnyelük pozsgás, de nem szalagszerűen megvastagodott; ez különbözteti meg a bordás mangoldtól (var. flavescens). A levél színe a zöldtől a fehéres, sárgászöldön át a liláig terjed.

Végálló virágzata a tőhajtások és ezek oldalágainak csúcsán alakul ki. A virágok kétivarúak, sugarasan részarányosak, erősen illatosak. A virágtakarót csészeszem lepel alkotja, mind az őt halvány sárgászöld lepellevél egyetlen örvben helyezkedik el, és a tövükön nőttek csak ösz-sze. Lemezük kanál alakú, melynek ölébe simul az öt, húsos korongon álló porzó. A lepellevelek éréskor összezáródnak, megkeményednek, elparásodnak.

A virágok kinyílását követően repednek fel a portokok. A virágpor főleg széllel terjed, ezért túlnyomórészt idegenmegporzó növény. Termése fedéllel nyíló, lapított csalmatok, jellegzetesen barna színű és igen kemény falú. Háromszög alakú fedele rendszerint csírázáskor pattan fel. A termésüregben csak egy mag van, ritka az ikermag. A mag lapított, vese alakú, fénylő barna színű.

Környezeti igénye

Közepes vagy a közepesnél kisebb hőigényű növény. Magja már 8-9 °C-on csírázásnak indul. Növekedéséhez 15-20 °C elegendő. A kifejlett növények jól viselik a téli fagyokat, enyhe teleken takarás nélkül is áttelelnek. A hó nélküli nagy fagyokat (mínusz 10 °C alatt) csak betakarva viselik el.

A nap hosszúsága iránt közömbös és a hosszúnappalos növények között foglal helyet. A gyengébb fényviszonyokat is elviseli, de normálisan csak napfényen fejlődik.

Nagy lombfelülete miatt sok vízre van szüksége. Száraz nyarakon, öntözés nélkül sok apró, értéktelen levelet hoz. A rövidebb ideig tartó vízhiányt jól, a tartós vízkiesést már nehezen viseli. Kifejezetten kedveli a párás környezetet.

Az erősen savanyú talajok kivételével szinte valamennyi talajon termeszthető, ha elegendő számára a tápanyag. Középkötött, mélyen művelhető talajt igényel. Laza homoktalajon is szépen díszlik, ha jól ellátjuk vízzel és tápanyagokkal. Káliumigényes, a nitrogénhez és a foszforhoz képest 4-5-ször több káliumra van szüksége. 10 m²-re 30-35 dkg pétisót, 20-30 dkg szuperfoszfátot és 60-65 dkg kálisót adhatunk.

Termesztése

Ősszel 30 cm mélyen szántsuk vagy ássuk fel a talajt. Ezzel egy időben dolgozzuk be a szerves, illetve műtrágyákat is. Tavasszal gereblyézzük simára a területet és húzzuk ki a sorokat 30-40 cm-re, amelybe a gomolyterméseket 2-3 cm mélyre, egymástól 8-10 cm-re rakjuk. Vetőmagszükséglete 20-25 g/10 m².

Vetésével ne siessünk, áprilisnál előbb nem érdemes elvetni, mert ha megfázik, fejlődése lelassul. Vetés után kb. 3 hónap múlva várhatunk először szedhető leveleket, ezt az időt palántázással lerövidíthetjük.

A palántanevelést február végén, melegágyban kezdjük, májusban ültetjük ki. Palántáról ültetve hamarább szedhetünk leveleket, de a szabadföldi magvetés szebb állományt ad. Helyrevetésnél kelés után 3-4 leveles korban 30-40 cm-re ritkítsuk ki a levél-nyélmangoldot, a levélmangold maradhat 15-20 cm-re.

Év közben kétszer-háromszor kapáljuk meg. Az első szedésig különösen érzékeny a szárazságra, ha szükséges, többször öntözzük meg. Később az állomány teljesen beborítja a talajt, megakadályozza a víz gyors elpárolgását.

A teljesen kifejlett leveleket kézzel vagy késsel szedjük. A fagyok beállta után, sőt, egyes levélmangoldfajták egész télen szedhetők. A bordás mangoldot ajánlatos felszedni és homokba ágyazva, szórt fényű pincébe ültetni, ekkor ez a típus is folyamatosan ad az ételkészítéshez alapanyagot.

Betegségekre nem érzékeny, kifejezett kártevője sincs.

A legszebb töveket ősszel gyökerestől felszedve és levelezve pincében tároljuk és kora tavasszal ültessük ki maghozás céljára, így folyamatosan termeszthetjük. Nagyüzemi-leg szinte sehol nem termesztik, a kiskertek növénye. A szépen gondozott állomány egy év alatt 40-50 kg/10 m² termést ad.

Felhasználása

A mangold ősi kultúrnövény. Már i.e. termesztették Ázsia egyes vidékein. A görögök és a rómaiak egyik kedvelt főzelék- és gyógynövénye volt. A mediterrán országokban ma is igen népszerű, leginkább a spárgához hasonlóan készítik el. Zöld levéllemezéből ízletes főzelék készíthető, míg a bordás mangoldnak a vastag levélnyelét és középerét fogyasztják. Beltartalmi összetétele igen hasonló a sárgarépáéhoz, de mennyiségi értékei kisebbek. Táplálkozási értékét, főleg A- és C-vitamin-tartalma adja, emellett igen értékesek szerves savai (alma-, citrom-, oxálsav). 6-7% nyers cukortartalma mellett a nagy mennyiségű pektin a könnyen emészthetőségét segíti elő.

RECEPTEK

• Bordásmangold-leves

1/2 kg bordás mangold, 1 csomó leveszöldség, olaj, só, pirospaprika, 2 húsleveskocka, 1 fej vöröshagyma, 4 virsli, bors, babérlevél.

Megtisztítunk és vékony laskára vágunk egy csomó leveszöldséget, majd két evőkanál olajon kissé megpirítjuk. Meghintjük egy mokkáskanálnyi pirospaprikával, felengedjük 1,5 liter vízzel, majd húsleveskockával, babérlevéllel, 5 szem borssal ízesítjük. Beledobunk egy fej vöröshagymát és 20 percig lassú tűzön forraljuk. Ekkor hozzáadjuk a feldarabolt bordás mangoldot és még 10 percig főzzük. Karikára belevághatunk 4 virslit is.

• Levélmangold-fasírt

1/2 kg levélmangold, 1 zsemle, 10 dkg füstölt szalonna, reszelt vöröshagyma, 1 tojás, 1 csokor petrezselyemzöld, tej, só bors, olaj, liszt, sajt.

Megmosunk, négyfelé vágjuk a levélmangoldot sós vízben megfőzzük, lecsurgatjuk. Ha kihűlt, átdaráljuk egy tejben áztatott, kinyomkodott zsemlével és 10 dkg húsos füstölt szalonnával. Közékeverünk egy kiskanálnyi reszelt vöröshagymát, egy egész tojást, egy csomó apróra vágott petrezselyemzöldet, sót, kevés törött borsot. Vizes kézzel kis pogácsákat formázunk belőle és lisztben megforgatva, bő, forró olajban kisütjük. Adhatunk hozzá sajt- vagy paradicsommártást, de leboríthatjuk vékony szelet sajttal is, amelyet sütőben vagy grillsütőben ráolvasztunk.

• Bordásmangoldos virslisaláta

1/2 kg virsli, 10 dkg paraj, egy fej saláta, 20 dkg főtt bordás mangold, 15 dkg főtt zöld borsószem, 2 evőkanál citromlé, 5 evőkanál olaj.

Vágjuk kis darabokra a virslit, keverjük hozzá a megmosott parajleveleket, a megmosott és apró darabokra tépett salátát, a mangolddarabokat és a zöldborsót. Keverjük össze a citromlevet és az olajat vízzel, ezzel csepegtessük meg a salátát, és hagyjuk legalább tíz percig állni a tálalás előtt.

• Rántott levélmangold

1 kg mangold, só, liszt, tojás, zsemlemorzsa, olaj, fűszerek.

Tisztítsunk meg 1 kg levélmangoldot, öblítsük le meleg vízzel, vágjuk gerezdekre és forró, sós vízben forraljuk föl. Öntsük szitára vagy szűrőtálra, hagyjuk kihűlni. Sózás és a tetszés szerinti fűszerezés után forgassuk lisztbe, formáljunk szép szeleteket belőle, majd felvert tojásba, zsemlemorzsába panírozva bő, forró olajban süssük pirosra. Szedjük ki lapátkanállal, tegyük papírszalvétára, hogy fölösleges olaj ne maradjon rajta. A recept bordás mangoldból is elkészíthető.

• Cannelloni ripieni

Hozzávalók: Kb. 30 dkg lasagne tészta
Töltelékhez: 1/2 kg mángold vagy spenót, 15 dkg Ricotta (olasz túró), 15 dkg borjúcomb, 15 dkg sütőkolbász, 1 maroknyi szárított vargánya gomba, 1 tojás, 5 dkg reszelt parmezán sajt, 1 kis fej hagyma, 2-3 levél zsálya, 1 ágacska rozmaring, 2-3 szál petrezselyem, só, bors
Bolognai ragu (lásd: lasagne al ragú), 1/2 liter besamel mártás

Először elkészítjük a tölteléket. A mángoldot sós vízben megfőzzük, és alaposan lecsöpögtetjük. A húst és a kolbászt nagyobb darabokra vágjuk, a szárított vargányát melegvízbe áztatjuk. 2 evőkanál olívaolajon kissé megpirítjuk négybe vágott hagymát, a zsályát, a rozmaringot és a petrezselymet, majd az edény szélére húzzuk (de benne hagyjuk).
Beletesszük a kockára vágott húst, és addig pirítjuk, amíg már a közepe sem véres. Kivesszük az olajból és beletesszük a kolbászt, ha átsült azt is kivesszük, beletesszük a megfőzött mángold leveleket, majd a végén az áztatott, és kinyomkodott gombát. Ezután az összes hozzávalót húsdarálón nem túl finomra daráljuk (az ízesítőket is), hozzáadjuk a túrót (ha nem túl savanyú, akkor a magyar túró is jó hozzá), a tojást és a reszelt parmezánt, sózzuk és megborsozzuk. A lasagne tésztát kifőzzük, és egyesével tiszta konyharuhára tesszük. A közepére egy sorba rakjuk a tölteléket (nem megkenni kell) és mint a palacsintát feltekerjük.
Egy tűzálló tál aljára 2-3 merőkanál ragut teszünk, ezt meglocsoljuk 4-5 kanál besamel mártással és belefektetjük a tekercseket (csak egy sorba rakjuk). A tetejére ráöntjük a maradék ragut és a besamelt. Alufóliával betakarjuk és kb. 30-40 percig közepes lángon sütjük.

• Csőben sült mangold

1 ek forró napraforgóolajon üvegesre párolunk 1 fej kockára vágott hagymát. Hozzáadunk 20 dkg darált marhahúst, és 4-5 percig kevergetve pirítjuk. Fűszersóval és paprikával ízesítjük. 50 dkg mangoldszárat megtisztítunk (a leveleket más ételhez használjuk). Felszeleteljük, sós vízben 7-8 percig pároljuk. Közben 1 nagy paradicsomot forró vízzel leöntünk, héját lehúzzuk, karikára vágjuk. 1 ek tejföllel elkeverünk 1 csokor felaprított snidlinget és összekeverjük a mangoldszárral. A tejfölös zöldséget lapos tűzálló tálba simítjuk és ráhalmozzuk a darált húst. Beborítjuk a paradicsommal, meghintjük 5 dkg reszelt gouda sajttal, és 200 fokra előmelegített sütő középső rácsán 20 percig sütjük.

• Édes, csípős thai zöldségek

Hozzávalók 4 személyre: diónyi friss gyömbér, 2 gerezd fokhagyma, 1-2 chili (ízlés szerint), 3 sárgarépa, 25 dkg brokkoli, 3 evőkanál olaj, 2 szál újhagyma 1 evőkanál barna cukor, 10 dkg spenót vagy mángold levél, 1 dl zöldségleves, negyed friss ananász, 3 evőkanál szójaszósz, pár csepp citromlé
Elkészítési idő: kb. 35 perc,
A fokhagymát és a gyömbért meghámozzuk, és finomra vágjuk. A chili magjait és ereit eltávolítjuk, és vékonyra szeljük. A brokkoliról levágjuk a rózsákat, a szárat meghámozzuk és felkockázzuk. A sárgarépát vékony, ferde szeletekre vágjuk. Az újhagymát is vékony, ferde szeletekre vágjuk.
A spenótot megmossuk, leszárazzuk, és csíkokra vágjuk. Az ananászt meghámozzuk, és a torzsája nélkül felkockázzuk.
Felforrósítjuk a Wokot, és beleöntjük az olajat. Állandó keverés mellett kissé átsütjük benne a fokhagymát, a gyömbért és a chilit. A brokkolit és a sárgarépát körülbelül 2 percig, az újhagymát körülbelül 1 percig sütjük benne.
Rászórjuk a cukrot, és felengedjük a zöldséglével. Hozzáadjuk a spenótot, az ananászt, a szójaszószt és a citromlevet, még egyszer felforraljuk, és melegen tálaljuk.

• Mángold római módra

700 g mángoldot megtisztítunk, megmosunk, majd a levélnyeleket keskeny csíkokra aprítjuk (a leveleket máshoz használjuk fel). Összezúzunk 2 gerezd fokhagymát. 3-4 szardellafilét apróra, 400 g hámozott konzervparadicsomot nagyobb darabokra vágunk. Mély serpenyőben 2 ek felforrósított olívaolajon kissé megpirítjuk a fokhagymát és a szardellát. Hozzáadjuk a paradicsomot levével együtt, megsózzuk-borsozzuk. Kb. 5 percig mérsékelt hőfokon főzzük. Hozzáadjuk a felaprított mangoldszárakat, gyenge hőfokon, időnként kevergetve még 20 percig főzzük. A mángoldszár főjön meg, de maradjon kicsit ropogós.

• Mángold köret

A mángoldot a mángoldlevesnél leírt módon előkészítjük (a szárát és a levelét is) majd sós vízben megfőzzük. Alaposan lecsepegtetjük, és fokhagymás vajon jól átforrósítjuk.
A másik változat szerint a megfőtt mángoldot lecsepegtetjük, majd hagyjuk teljesen kihűlni. Tálalás előtt salátaként ízesítjük (olívaolaj, só, borecet és egy kis bors). Mindkét köret spenótból is elkészíthető!

• Mángold leves 1.

A mángold szárrészét, használjuk fel. Szálkátlanítjuk, mint a rebarbarát, vagy a zöldbabot. A kész nyeleket ezután úgy vágjuk, mint a zöldbabot.
Felfőzzük, és az első vizét leöntjük. Utána teljesen úgy járunk el, mintha zöldbab levest főznénk.

• Mángoldleves 2.

A mángold szárát, alaposan megmossuk, hártyáját gondosan lehúzzuk, a szárakat ujjnyi hosszúságúra vágjuk. Vagy akkorára, amekkorára a spárgaleveshez a spárgát szoktuk összevágni.
Kevés olajon hagymát üvegesre pirítunk, a mángold szárát, sárgarépát, fehérrépát (vagy csak petrezselyemzöldet), zellert esetleg egy közepes darab burgonyagumót kis kockákra vágva átforgatjuk a hagymán, bő lével feleresztjük, és puhára főzzük. Mindenki tetszése szerint ízesítse, apró tésztát főzhetünk bele. (Kiskocka, eperlevél, stb.)
A baromfihúsleves színével közel azonos színű és pompás ízű hamis húslevest (vagy hamis spárgalevest) kapunk eredményül. Ha nem teszünk bele csípős fűszert, a legbetegebb gyomrúak vagy epéjűek is bátran fogyaszthatják.

• Mángoldos bulgur

Hozzávalók 4 személyre: 40 dkg bulgur (szárított, durvára darált búza) 2 fej vöröshagyma, 75 dkg mángold, 3 gerezd fokhagyma, 1 csokor vegyes fűszernövény, 1 evőkanál tökmag, 2 evőkanál enyhe ecet 4 evőkanál olaj, só
Elkészítési idő, kb. 30 perc

Felforralunk 4 dl vizet. A bulgurt beleöntjük egy tálba. A vizet elkeverjük az ecettel és sóval, és ráöntjük. 15 percig duzzadni hagyjuk.
A mángoldot megmossuk, leveleire szedjük. A szárát kivágjuk, finomra aprítjuk, a leveleit 3 cm széles csíkokra szeljük. A vöröshagymát és a fokhagymát megtisztítjuk. A fűszernövényeket megmossuk, a leveleiket finomra aprítjuk.
A Wokot felforrósítjuk, zsiradék hozzáadása nélkül megpirítjuk benne a tökmagot, majd kivesszük. beleöntjük az olajat, a vöröshagymát és a fokhagymát folytonos keverés mellett kb. 1 percig pirítjuk benne. Adagonként hozzáadjuk a mángold leveleket és - szárat, és állandó keverés mellett megfonnyasztjuk. A már megpárolódott mángoldot mindig kitoljuk az edény szélére.
A bulgurt a mángoldhoz keverjük, és lefedve kb. 10 percig főzzük. Ízesítjük, tökmaggal és fűszernövényekkel megszórva tálaljuk.

• Mángoldsaláta juhsajttal

Hozzávalók: 400 g mángold, 1 szál póréhagyma, 2 paradicsom, 1 gerezd fokhagyma, 3 ek. fűszeres ecet, 1 ek. mustár, só, őrölt fekete bors, 3 ek. olaj, 150 g juhsajt, 10 darab fekete olívabogyó 1 tk. bazsalikom.
A mángoldot megtisztítjuk, megmossuk, szárazra töröljük, és vékony csíkokra vágjuk. A póréhagymát zöldjével együtt felkarikázzuk. A paradicsomot nyolcfelé vágjuk. A fokhagymát apróra vágjuk, majd összekeverjük az ecettel, mustárral, sóval, borssal, olajjal.
Az összevágott zöldségeket mélyebb tálban összekeverjük, megöntözzük a salátalével. A juhsajtot kockára vágjuk, az olívabogyót kimagozzuk, félbevágjuk, és a saláta tetejére szórjuk, majd rámorzsoljuk a bazsalikomot. Rövid ideig állni hagyjuk, kenyérrel kínáljuk.

• Pácolt bárányérmék mángoldpürével

Hozzávalók 4 személyre: 8 szelet kicsontozott báránykaraj, 50 dkg mángold (helyette parajt is vehetünk), 1 dl tejszín, 4 evőkanál főzőmargarin, külön 2 evőkanál margarin az ecethez, 2 babérlevél, 2 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál ecet, 1 teáskanál szemesbors, 1 teáskanál kakukkfű, só.

A két kanál margarint felolvasztjuk, és kikeverjük az ecettel, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, babért, szemesborsot és a kakukkfüvet. Belefektetjük a megmosott bárányérméket, és hűtőszekrényben egy napig pácoljuk. A pácléből kivéve megtöröljük, besózzuk, és főzőmargarinon kisütjük.
A mángoldot megtisztítjuk, megmossuk, és a maradék főzőmargarinon megpároljuk. Sóval ízesítjük, felöntjük a tejszínnel és rúdmixerrel pürésítjük. Összefőzzük, és a bárányérmék mellé kínáljuk.

• Töltött mángold

Hozzávalók: Kb. 30 mángoldlevél, 30 dkg darált hús, rizs, tojás, hagyma, fokhagyma, só, bors, 1/2 l csontlé, 2-3 dl tejföl

A leveleket leforrázod, vastag erüket vékonyra vágod. Ha elég nagyok a levelek, akkor az ereket kivágod. A húsból és a többi hozzávalóból közönséges töltött káposzta tölteléket készítesz, de túlfűszerezve! Több hagyma, fokhagyma, stb. (Én a rizst félkészre főzöm előzőleg)
Egy jénait kikensz Rámával, a levelek egy részével kibéleled. A leveleket a töltelékkel megtöltöd, úgy tyúktojás méretűek legyenek. Szorosan egymás mellé rakod a tálban. A csontlé (leveskockából is elkészítheted) felét ráöntöd, lefedve kb. 1 óráig sütöd. Ekkor a maradék lét a tejföllel összekevered, ráöntöd a gombócokra, és még jó félórára visszarakod a sütőbe.
Tálaláskor tejföllel meglocsolod.

II.
Mángold
Beta vulgaris L. convar. vulgaris - Chenopodiaceae

(más néven: salátarépa)

- B. v. cv. vulgaris conc. 'flavescens' (DC) Terpó (comb. n.) - levélnyél-mángoldok fajtacsoportja, vastagnyelű mángold
- B. v. cv. vulgaris conc. 'vulgaris' - tépő- vagy levélmángoldok fajtacsoportja, vágó mángold

Messziről fehérlő vagy tűzpiros, vastag, széles, húsos levélnyele és üde zöld vagy pirosas, húsos, lapát alakú levéllemeze különleges, díszes zöldségnövénnyé avatja. Másodéves virágszárán gomolyos fürtvirágzata, csalmatok termése ugyancsak rendkívül mutatós.

Származása, elterjedése. Ősalakja a Földközi-tenger vidékén és Indiában őshonos. A régi görögök és rómaiak már ismerték és termesztették a levelmangold változatot. Jelenleg elsősorban Nyugat-Európában fogyasztják. Hazánkban alig ismert.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Levél-, levélnyélhozama 4-8 kg/m². Biológiai értéke nagy, 2%-nál több fehérjét, csaknem 3% szénhidrátot tartalmaz. Ezenkívül karotint, C-vitamint, B1-, B₂-vitamint, fólsavat tartalmaz. Jelentős ásványianyag-tartalma is (nátrium, kalcium, foszfor, vas). Egyszerűen termeszthető, szárazságtűrő.

Növénytani jellemzői. Kétéves, lágy szárú növény. Gyökérzete: karógyökere erősen elágazó, húsos, fejletlen. Levélzete: nagy, fejlett, húsos, sima vagy hólyagos levelei levélrozettában állnak. Levélnyele 5-10 cm széles, vaskos, húsos, fehér. Virágzata gomolyos fürt, hímnős, idegenbeporzó virágokkal. Termése gomolyban álló csalmatok, magja fekete. A gomoly ezermagtömege 24-28 g. Csírázóképessége 70-80%-os, magja 3^4 évig használható, 10-14 nap alatt kel ki. Tenyészideje a levélnyél szedéséig 90-120 nap.

Élettényezők iránti igénye. Fényigénye; hosszúnappalos, árnyékban növekszik, de fejletlen marad. Hőigénye: hideg- és melegtűrő növény, a gyöngébb teleket átvészeli, de nagy, 25-30 °C-os melegben (kellő nedvességgel) fejlődik igazán jól. Vízigénye: jó vízgazdálkodású talajon nem szükséges öntözni. Párás levegőben levélzete zsengébb, üdébb. Talajigénye: nem válogatós, minden művelhető termőföldön tenyészik. Tápanyagigényes, a céklához hasonlóan.

Változékonysága, fajtái

Levélmángold-fajták: a 'Gewönlicher gelber Schnitt' gyorsan fejlődő, világoszöld levelű. Levélnyele keskeny és világoszöld. A 'Grüner Schnitt' az előzőhöz hasonló, de sötétzöld levelű.

Levélnyélmángold-fajták: a 'Glatter Silber' széles (7-8 cm), húsos, fehér levélnyelű, levele sima, középzöld színű (91. kép). A 'Lucullus' levelei óriások (70 x 30 cm), világoszöldek, felállóak, erősen fodrozot-tak. A levélnyél fehér, széles. Különleges és eltérő színű a 'Piros mángold', nagy, enyhén vöröseszöld, sima levélzete és rendkívül széles (5-8 cm), tűzpiros levélnyele különlegesen díszítő hatású. A fehér mángold maghozó töve olykor 2 m magasra is megnő és igen díszes.

Termesztése. Főnövényként április elején, derekán vetjük 3 cm mélyen. Elb'növényei az addig lekerülő növények. Talaj-előkészítése: őszi ásás, szántás. A levélnyélmángold tenyészterülete 30 x 30 cm, fészkesen, 5-6 maggal. A levélmángoldé 20-25x15-20 cm. Díszzöldségnek 50 x 50 cm-re vetjük, fészkesen. Vetőmagszükséglete: a fészkes vetésű levélnyélmángoldé 50-60 mag/m² (1,5-2 g/m²), a levélmángoldé 80-130 mag/m² (2-3 g/m²). Díszzöldségnek vetve 20-30 mag/m² (0,6-0,8 g/m²). Ápolása: kapálás, gyomlálás, ritkítás, esetleges nitrogén-fejtrágyázás. Öntözése: szárazság esetén szükség szerint, lehetőleg permetezve. Szedése: július elejétől, ha a levelek, levélnyelek jól fejlettek, érettek, fényesek. Szedéskor a répatestről egyszerűen tőből letörjük a levélnyelet a levéllel. A sűrűbb vetésű levélmángoldot a répatest fölött 10 cm-re vághatjuk, kaszálhatjuk. Tövestül is felszedhetjük, és világos veremben, pincében kissé nyirkos földbe lerakjuk. így télen és tavasszal friss, vitamindús táplálékot ad. Egyes fajtái enyhe télen áttelelnek (esetleg szellősen lombbal takarva), tavasszal kihajtanak.

Feldolgozása, hasznosítása. Kimondott díszzöldség. Tereken csoportos előtérnövénynek, útszegélynek, ágyasokban, nagyobb edényekben is kiemelkedő. Bemutató-, iskola-, hobbi-, üdülő-, hétvégi, utcakertekbe stb. feltűnő hatású, különösen a piros változata. A két típus egymás melletti ágyasokban is jól mutat.

Számos módon felhasználható, levelét salátának és spenótszerűen, levélnyelét spárga módra és üdítő italnak készíthetjük el. Mindarra alkalmas, amelyre a rebarbara. Hulladékát, répatestét, gyökérzetét háziállatokkal etethetjük fel.

Elkészítése

A mángold levéllemezét általában úgy készítjük el, mint a spenótot (labodát), levesnek, főzeléknek, salátának stb. Levélnyelét pedig a kínai kelhez hasonlóan.

• Mángoldlevélnyél kirántva. 4 levélnyelet megtisztítunk, héját lehúzzuk, kétfelé vágjuk, gyenge sós vízben üvegesre főzzük. Lecsorgatjuk, lisztben megforgatjuk, 2 tojást fél gerezd fokhagyma, bors, só hozzáadásával felverünk. A lisztes mángoldnyelet a keverékben megforgatjuk, majd zsemlemorzsába mártva forró olajban pirosra sütjük. Önálló ételként fogyasztjuk.

• Párolt mángoldlevél. 20-30 dkg mángoldlevelet vékonyra metélünk, langyos zsírban, egy gerezd fokhagymával üvegesre párolunk, lefedve megpuhítunk, megsózzuk. Körítésnek, egytálételek alapanyagául használjuk fel.

• Rakott mángoldlevél. A bimbóskelhez hasonlóan készül.

• Mángoldnyélsaláta. Párolt mángoldnyelet készítünk 5 cm-es darabokban. Ecettel, olajjal, édesítőszerrel fűszeres páclét keverünk, ráöntjük a mángoldra, és néhány óráig lefedve hűtőszekrénybe tesszük. Másféle páclével és salátamártással is készíthetjük.

• Mángoldlevélnyél morzsásan. 30 dkg levélnyelet sós vízben üvegesre főzünk. Az így elkészített mángoldot forró, morzsás vajjal leöntjük. Készülhet tejföl hozzáadásával is.

• Mángoldlevélnyél-kompót: úgy készül, mint a rebarbarából.

III.
Mángold

Hitelt érdemlő írásos feljegyzések szerint három-négyszáz évvel ezelőtt a mángoldot Magyarországon és a környező országokban széles körben termesztették. A főúri, a kolostori és a póri kertekből sem hiányozhatott ez a fölöttébb hasznos, és egyszerűen termelhető zöldség-növény.

A mángold (Beta vulgaris convar. vulgaris DC .) a répafélék családjába tartozik. A talajban vastag, gyakran elágazó, húsos fehér gyökeret fejleszt, levelei 40-50 cm hosszúak, húsosak, hullámosak. Nagyon mutatósak a vörös levélnyelű és pirosas levéllemezű fajták. Nálunk kétféle típusát termesztik: a bordás mángoldot, amelynek ujjnyi vastag levélnyelei vannak és a levélmángoldot, amelynek a levéllemezei szolgáltatják a hasznosítható növényrészt. A virágzata a nyár végén vagy a második évben jelenik meg: erősen elágazó, méter magas száron nyílnak a fehéres virágok, és érnek be a barna magok.

A mángoldot magvetéssel szaporítják. 2-3 négyzetméternyi mángold telepítés egy négytagú család igényeit kielégíti. A magokat április második fele előtt nem célszerű elvetni, mert az átmeneti lehűlés is hátráltatja a növények későbbi növekedését. Az erősen savanyú talajok kivételével mindenütt sikeresen termeszthető, ha elegendő napfényhez, vízhez és tápanyaghoz (különösen káliumhoz) jut. A kifejlett növény meglehetősen terjedelmes, ezért úgy kell vetni, hogy a szomszédoktól való távolsága legalább 30-35 cm legyen. A sűrűn kelő növényeket egyelni szükséges. A további ápolása a rendszeres gyomtalanításból áll, betegség ritkán támadja meg.

A kifejlett leveleket júliustól az őszi fagyokig, folyamatosan lehet szedni. Ha ősszel a mángold töveket lehullott lombbal, lekaszált fűvel betakarják, akkor a friss leveleket már március végén lehet szedegetni, mint tavaszi vitaminforrást! Késő tavasszal a tövek felmagzanak, tovább nem fogyaszthatóak.

A bordás mángold nyelét és a levél főerét spárga módján készítik el, a levélmángoldból pedig spenótszerű, A és C vitaminban, valamint szerves savakban gazdag főzelék, köret, mártás készíthető. A találékony háziasszonyok a hús vagy húspótló gombócokat mángol levélbe göngyölik.

Mit készítsünk mángoldból?

A mángold nyersen, fejes salátához keverve is fogyasztható de főzéssel is változatos ételek készíthetők belőle. Íze kissé a spenótra hasonlít, de annál enyhébb, ezért tej nélkül főzve is finom. Rendszerint a zöld leveleket és a rostosabb levélnyelet külön fogásnak készítjük el.

Párolt mángold. Hozzávalók: mángoldlevél, vaj, margarin vagy olaj, fokhagyma, só. Elkészítése: a mángold zöld leveleit laskákra vágom, majd a felmelegített zsiradékon a zúzott fokhagymával és ízlés szerinti sóval fedő alatt puhára párolom. Zöldköretnek nagyon finom burgonyához, petrezselymes burgonyához, rizshez vagy hajdinakásához. A tetejét ízlés szerint tejföllel, reszelt sajttal, bacon- vagy tarjaszeletkékkel is meghinthetjük.

Mángoldos rakott tészta. Hozzávalók: mint a párolt mángoldhoz, továbbá ízlés szerinti száraztészta vagy lasagne, reszelt sajt. Elkészítése: a fenti módon elkészítem a párolt mángoldot, eközben kifőzöm a tésztát. Tűzállú tálba lerakom, tetejét ízlés szerint besameles mártással vagy ízesített tejföllel is meglocsolhatom és reszelt sajttal gazdagon megszórom, majd 10-15 percig előmelegített sütőben átsütöm.

Mángoldfőzelék. A laskákra vágott zöld mángoldleveleket a spenótfőzelékhez hasonlóan készíthetem el.

Rakott mángoldnyél. Hozzávalók: mángoldnyél, margarin, só, bors, petrezselyem, reszelt sajt, tejföl vagy besamelmártás. Elkészítése: a mángoldnyeleket a spárgához hasonlóan egészben hagyva, zsiradékon bio ételízesítővel, szükség szerint sózva megforgatom, majd kevés vizet vagy tejes vizet aláöntve fedő alatt puhára párolom. Ezek után a spárgához hasonlóan készítem el: tűzálló tálba téve kevés frissen őrölt borssal, petrezselyemzölddel ízesített besamelmártással leöntöm, sajttal meghintem és a sütőben átforrósítom, hogy a sajt a tetejére olvadjon.

Vendégváró paradicsomos mángold. Hozzávalók: mángoldnyél, olaj, nyers paradicsom, kakukkfű, bazsalikom, dió, kevés só. Elkészítése: A mángoldnyeleket 1,5 cm-es darabokra vágom és a fenti recept szerint megpárolom. Amikor megpuhult, tűzálló tálba terítem. Időközben lehámozott paradicsomot kakukkfűvel, bazsalikommal és egy kis dióval összeturmixolok, és ezt öntöm a mángoldra. A tetejét megszórom reszelt sajttal (nagyon finom érlelt kecskesajttal!) és előmelegített sütőbe tolom annyi időre, hogy a sajt ráolvadjon. Nagyon ízletes!

IV.
Mangold
Beta vulgaris ssp. esculenta var. cicla

Angolul: Swiss chard, Spinach beet, Edible-leaved beet,
hollandul: Inijbiet,
franciául: Bette, Poirée, Blette, Jotte, Joutte,
olaszul: Bietola, Bieta, Bietola bianca, Bietola da coste, Erbe bianche,
oroszul: Bourak mannegolde,
bolgárul: Spanakovo szveklo,
románul: Mangold,
németül: Mangold, Römischer Kohl,
szlovénul: Tredna pesa, Bela pesa.

Növénytani leírása. Az egyéb répafajokhoz hasonlóan a mangold is kétéves zöldségnövény. Az első évben répatestet és levélrozettát fejleszt, ekkor történik a tápanyag-felhalmozás, s a második évben fejleszti a magszárat és hoz magot. Egyes esetekben bizonyos élettani behatások révén előfordul már az első évben is, hogy magszárat fejleszt (pl. hosszabb ideig tartó hideg hatására). Gyökérzete többnyire erősen elágazó húsos karógyökér. Eltérően azonban az egyéb termesztett répafajoktól, a mangold gyökérzete a lombozathoz viszonyítva fejletlen, satnya. A gyökér cukortartalma is minimális. Levelei azonban nagyon fejlettek. Leginkább a cukor- s takarmányrépára emlékeztetnek, de annál nagyobbak. Általában is, de különösen egyes fajtáknál a levélnyél igen erősen kifejlődött, s szélessége sokszor az 5-10 cm-t is eléri. A termesztett mangoldnak két típusa ismert. Az egyiknek a levéllemezét fogyasztják, amely szokatlanul fejlett, mégis finom konzisztenciájú. A másik fajtatípus növényeinek a levélnyelét fogyasztják, ezeknél a levélnyél fejlődik nagyon erőteljessé. A levelek színe a fajtától függően nagyon eltérő, a sötétzöldtől a mélyvörösig. Virágzata gomolyos fürt, az egyes virágok hímnősek és idegenbeporzók. Termése gomolyban álló csalmatok. Egy gomolyban 2-3, ritkán 5 apró, fekete mag van. 3-4 évig csírázóképes. A gomoly ezermagtömege 13-22 g.

Származása, elterjedése. A mangold ősalakja a Beta maritima, a Földközi-tenger keleti területein él, de kisebb mennyiségben a Keleti-tenger nyugati részein is megtalálható. Vad alakja Indiában szintén őshonos. A régi görögök és rómaiak a sárgarépával együtt már ismerték a levélmangold-változatot, és termesztették is. Bekker-Dillingen szerint a mangold előbb volt kultúrnövény, mint a takarmány- vagy a cukorrépa. Ma nem nagy területen, elsősorban Nyugat-Európában fogyasztják.

Élelmezési és gazdasági jelentősége. A levéllemez és a levélnyél egyaránt szerves savakat tartalmaz: alma-, bor-, citrom- és oxálsavat. Vitamintartalma is megheletősen nagy. Karotintartalma a sárgarépáénak fele. C-vitamin-tartalma nyersen a paradicsoménál is nagyobb, főzve 6-8 mg-ot tartalmaz 100 g-onként.

Elsősorban a kistermesztők, házikertek növénye külföldön is. Nálunk szintén ilyen növényként kerülhet a termesztőkhöz és a fogyasztókhoz.

Környezeti igényei. Hőigénye. A közepes hőigényű zöldségfélék közé tartozik. Magja 8-10 °C hőmérsékleten kezd csírázni. A gyökérzet 15-23 °C-on, a levél 20-30 °C között fejlődik a legjobban. A levélmangold-változat sokkal hidegtűrőbb. Egyes megfigyelések szerint gyenge teleken képes áttelelni.

Fényigénye nagy, az árnyékot nem szereti. Kimondottan hosszúnapalosnak tartott zöldségnövény.

Vízigénye a többi répáéhoz hasonlóan alakul. Elegendő talajnedvességet kíván, az időszakos vízhiányt rövid ideig elviseli. A levegő páratartalmára inkább igényes, mert a párás környezetben jobban érzi magát, szebb a lombozata.

Tápanyag- és talajigénye. Jó táperőben levő, könnyű vagy középkötött talajon díszlik jól, igényei megegyeznek a cékla tápanyagigényével. A felvett tápanyagok aránya azt mutatja, hogy legkevesebbet foszforból kíván, ennek négyszeresét nitrogénből és hétszeresét káliumból. A savanyú talajokat nem kedveli.

Növényváltás, talaj-előkészítés. A répákkal megegyező talaj-előkészítést igényel. Ez elsősorban az előveteménytől függ. Hosszú gyökere miatt a mélyítő szántás is indokolt. Kora tavasszal vetés elött a szokásos alap-talajművelés valamennyi részmunkáit el kell végezni, hogy jó magágyat kapjon. Hosszú tenyészideje miatt csak főnövényként termesztjük. Kizárólag trágyázott elővetemény után érdemes termeszteni (paprika, paradicsom, uborka, káposztafélék).

Fajtái. Levélmangoldfajták:

Grüner Schnitt. Gyorsan növő, sötétzöld levelű fajta. Levélnyele keskeny és világoszöld. Erőteljes növekedésű.

Gewöhnlicher Gelber Schnitt. Hasonló az előzőhöz, de levelei világoszöldek.

Levélnyélért termesztett fajták:

Glatter Silber. Levélnyele fehér, igen széles, húsos, levele erősen zöld, sima.

Krauser Silber. Igen nagy, sötétzöld levelei vannak. A levélnyél erős növésű, széles és fehér.

Lucullus. Felálló levelei világoszöld színűek, és erősen fodros szélűek. 70 cm-re is megnő, 30 cm széles levelekkel. A levél színe sárgászöld, a levélnyél fehér.

Lyoner. Levelei nagyok, szélesek, sárgászöldek, levélnyele széles, fehér. A legújabb holland fajták egyike. Igen kedvelt a termesztésben.

Termesztése. A mangoldot a többi répaféléhez hasonlóan (cékla, cukorrépa) nem a legkorábbi időben vetjük. Ennek az az oka, hogy a mangold ha megfázik, akkor fejlődésében nagyon visszaesik. Általában április elejétől április végéig vethető, 40-50 cm sortávolságra. Tenyészideje miatt azonban május után már nem érdemes vetni, mert későn kezdődik a szedése, és összesen kevés lombot tud hozni. A levélmangoldot azonban lehet sűrűbben, 20 cm távolságra is, hiszen ennél nem a lomb és a nyél fejlettsége, hanem a levéltömeg a fontos. Kelés után a nyeléért termesztett mangoldot 30-35 cm-re, a lombjáért termesztettet pedig 15 cm-re ritkítjuk.

Magját általában sekélyen, 3 cm-nél nem mélyebbre kell vetni, 100 m²-enként 200-250 g magot. 2 hét múlva kel ki. Külföldön kiskertekben palántáról is termesztik a mangoldot. Palántaneveléshez a magot hidegágyba, később szabadföldi ágyba vetik. A februárban vetett magból termesztett palántákat májusban állandó helyükre ültetik. A mangold ápolása csupán porhanyításból áll, ha tehetjük, akkor esetenként nagy szárazságban öntözzük is.

A mangoldot csak a hidegek beálltával, novemberben kezdik szedni, a leveles fajtákat előbb is. A hideget jól bírja. Vannak leveles fajták, amelyek áttelelve a szabadban valamikor tavasszal, korai zöldségként kerülnek felhasználásra. Ősszel tövestül is felszedhető, és nem teljesen sötét pincében, homok közé ültetve egész télen át szedhető. A kiskertekben gondos ápolás mellett négyzetméterenként 5 kg-ot terem. Nagy területen termesztve 30-60 t termést is hozhat hektáronként. Gyökerét - amely nem jelentős mennyiségű - esetleg takarmányozásra felhasználhatjuk.

A szaporítóanyag beszerzése. Kétéves növény lévén, magot úgy tudunk róla fogni, hogy az első év végén a legszebb példányokat gyökeresen felszedjük, lombtalanítjuk, és hűvös pincében vagy veremben átteleltetjük. Kora tavasszal 60 x 60 cm-re ültetjük ki, és gyommentesen tartjuk. Érés után a magot megszedjük és tároljuk. Magja kapható a hazai kereskedelemben is.

Ételkészítési lehetőségek
A mangoldnak a levéllemeze és a levélnyele egyaránt fogyasztható. A levélnyelet gyakran készítik el spárgához hasonló módon. Levéllemezét főzeléknek szokták elkészíteni, de csak a finomabb levélzetű fajtákat. A főzelék készítése a spenót- vagy labodafőzelékével megegyező.

V.
Mángold
Beta vulgaris L. convar. vulgaris provar. flavescens

(Szinonim név: levélmángold,
németül: Schnittmangold, Beißkohl Mangold, Rippenmangold, Römischer Kohl,
angolul: swiss chard, spinach beet, edible-leaved beet)

Gazdasági és táplálkozási jelentősége

Ősének, mint a cékla, a takarmányrépa és a cukorrépa esetében is, a Földközi-tenger környékén, továbbá az Atlanti-óceán és a Keleti-tenger mentén őshonos tengeri répát tartják, amelyet a rómaiak és a görögök jól ismertek, a sárgarépával együtt termesztették, és fontos táplálékuknak számított. Ázsia több országában még korábban, már az időszámítás előtt is fogyasztották. Egyes feljegyzések arra utalnak, hogy előbb vonták be a termesztésbe, mint a cukorrépát vagy a takarmányrépát. A déli országokból a XVII. században terjedt ei a közép- és a nyugat-európai országokba.

Termesztése és fogyasztása napjainkban a nyugat-európai országokban számottevő, de nem meghatározó, többnyire csak választékbővítésként szolgál, főleg a kisüzemek növénye. Nálunk nem termesztik, gyakorlatilag nem is ismerik.

Táplálkozási értéke alapján nagyobb megbecsülést érdemelne, lényegesen fontosabb szerepet kellene mindennapi táplálkozásunkban játszania. Táplálkozási értékét és jelentőségét a következőkben lehet összefoglalni:

-  jelentős szervessavtartalma miatt élénkítő hatású,
-  A- és C-vitamin-tartalma közepes vagy valamivel nagyobb, mint az átlag,
-  magas a cukortartalma (6-7%),
-  könnyen emészthető,
-  egyszerű és olcsó módszerekkel termeszthető,
-  viszonylag kevés a betegsége és a kártevője, ezért minimális vegyszeres növénykezeléssel megvédhető.

A közeljövőben nem várható nagyobb arányú elterjedése a hazai piacon, viszont mint választékbővítés célját szolgáló növényt, érdemes lenne a kisüzemekben, házikertekben jobban népszerűsíteni.

Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

Hasonlóan más répafajokhoz a virágát és a termését csak a második évben hozza, vagyis kétéves növény. Bár gyökerei erősek, fejlettek, mélyre nyúlóak, vastagság, ill. fejlettség tekintetében nem hasonlítható a rokonnak számító répafajokhoz. Ellentétben a gyökérzetével a lombozata nagy, fejlett, vastag. A levelek levélrozettát alkotnak. Vannak fajták, amelyeknek a levéllemezei erősebbek és a levélnyelük kisebb, de vannak levélnyéltípusok, ahol a levéllemezhez képest a levélnyél nagyobb. A levelek lándzsa alakúak, általában fodrosak vagy hullámosak, színük fajtától függően világosabb vagy sötétebb zöld, de lehet vöröseszöld vagy majdnem barna is. Virágai, amelyeket a tőhajtások csúcsán fejleszt, kétivarúak, az ötös szám jellemző rájuk, erősen illatosak. Szél útján termékenyül. Termése gomolyban álló, barna színű kemény falú csalmatok, amelyben több apró, sötét színű mag található. Csírázóképességüket 3-4 évig képesek megtartani. A gomoly ezermagtömege 13-22 gramm.

Környezeti igénye

A mángold azok közé a növények közé tartozik, amelyek optimális lombfejlődésüket és termésképzésüket 19 °C körüli hőmérsékleten érik el. A csírázásuk már 9 °C-on megindul, azonban a kelés gyorsan és lendületesen 20 °C felett játszódik le. A fiatalabb növények a fagyot kevésbé viselik el, mint a kifejlett egyedek. A fagyérzékenység a fajtától is függ. A levéllemezéért termesztett fajták a fagyra és a téli hidegre kevésbé érzékenyek, mint a levélnyelet fejlesztő változatok.

Előfordulhat, hogy a mángold már az első évben termésképzés nélkül magszárat fejleszt. Erősebb lehűlés (0; -5 °C), vagy a fejlődési folyamat sokszerű megszakadása idézheti elő az ilyen jellegű, korai magszárképződést.

Fényigényére vonatkozóan pontos adataink nincsenek. Tapasztalatok szerint az árnyékot és a félárnyékot nem vagy nehezen viseli el, ezért köztestermesztése nem javasolt. A virágzása hosszú nappalos körülmények között következik be.

Vízigénye nagy. Ezt jól mutatja, hogy szárazabb esztendőkben csak fejletlen, apró leveleket fejleszt, ilyenkor a lombtömege sokkal kisebb. Ennek ellenére az megállapítható, hogy rövidebb száraz periódusokat, a talaj átmeneti kiszáradását különösebb károsodás nélkül elviseli. Kedveli a magas páratartalmat, ilyen esetben levelei simák, fényesebbek, a gyakran tapasztálható levélszélszáradás nem jelentkezik.

Talaj tekintetében közömbösnek mondható, gyakorlatilag valamennyi talajtípus: amelynek a nedvességtartalma a 75%-ot meghaladja, és tápanyagban jól ellátott, a mángold számára megfelel.

Homoktalajokon gyakoribb öntözést, kötöttebb talajon rendszeres talajlazítást igényel. Magas mésztartalmú talajokon gyakori a vasklorózis.

Fajtaválasztéka

A termesztésben három típusa fordul elő. A levélnyél mángold, amely erős levélnyelet, de gyengébb, kisebb levéllemezt fejleszt, a leveléért termesztett fajták, amelyek levélnyele kisebb, ugyanakkor erős, vastag levéllemezük van, és van egy átmeneti típus, amely mind a két fajtatípus tulajdonságát magában hordja.

A levélmángoldot a spenóthoz hasonlóan lehet elkészíteni, és a spenótra emlékeztető az íze. A levélnyélmángold termése lényegesen szaftosabb és lédúsabb termés, ennek megfelelően az elkészítés módja is más, pl. rakva vagy párolva fogyasztják.

Szín tekintetében is jelentős különbségek vannak a fajták között, a zöld különféle árnyalatai mellett megtalálhatók a vöröseszöldtől az egészen mélyvörösig szinte minden árnyalat.

Az utóbbi években a vetőmag-katalógusokban egyre több fajta jelenik meg, ami azt is jelzi, hogy Nyugat-Európában a népszerűsége folyamatosan növekszik. Típusok szerint a következő fajtákat javasoljuk termesztésre:

Levélmángoldfajták:
Grüner Schnitt; Lyoner, Blanc de Lyon, Dorat, Fordhook.

Levélnyélmángold-fajták:
Green Akta, Rex, Werde Bressanne.

Átmeneti fajták:
Lucullus.

Termesztése

A mángold a céklarépához hasonlóan nem igényli a frissen istállótrágyázott területet, ezért a termesztési gyakorlatban az ún. második szakaszba vetik a gyökérzöldségfélékhez, a hagymafélékhez és más levélzöldségféléhez hasonlóan.

Ősszel minden talajtípuson alapos szántást igényel (30 cm), tavasszal a vetésig, a gyomosodás miatt többszöri fogasolással, ill. tárcsázással tartsuk gyommentesen a területet.

Melegigényes növény, ezért vetésével nem szabad nagyon sietni, legkorábban április közepén-végén vethető, de a májusi vetések sem későiek. Ebből adódóan korai, rövid tenyészidejű zöldségféléket pl. fejes saláta, hónapos retek, spenót stb. még a vetése előtt lehet termeszteni.

Európában elsősorban magról vetik, kisebb üzemekben, magánkertekben alkalmazzák a palántáról történő szaporítását is.

Legkorábban április második felében lehet vetni, az ennél korábbi vetések rosszul csíráznak, vagy a kelést követően, a hideg hatására a növekedésük leáll, különféle kártevők lepik el. Május végénél később megint nem érdemes vetni, mert hosszú tenyészideje következtében nem fog a fagyokig beérni.

A levélnyélmángoldot a fajtától függően 40-50 cm-re, a levéllemezért termesztettet sűrűbbre, 20 cm-re kell vetni. Kelés után, 3-4 lombleveles korban a nagyobb lombozatot fejlesztő fajtákat 35-40 cm-re, a levélmángoldot sűrűbbre, 15 cm-re, ritkítsuk ki. A talaj kötöttségétől függően 3-4 cm mélységre lehet a magot a talajba elhelyezni. A vetést követően a kelésig 10-14 napot lehet optimális esetben számolni. 100 m²-re 200-250 gramm a vetőmagszükséglet.

Palántáról történő szaporítás esetén a magot február hónapban kell elvetni, hogy a májusi kiültetésre fejlett növényeket kapjunk. A nagyobb lombot nevelő fajtákat 40 cm-es sortávolság mellett 40 cm-re, a kisebb lombúakat 20-25 cm-re ültessük.

Vetést, ill. a palántázást követően a talajt gondosan öntözzük be annyira, hogy a talaj legalább 5-6 cm-re ázzon be.

Ápolása egyszerű, a rendszeres kapáláson, és a vízpótló öntözésen kívül más munkát nem igényel.

A levélnyélmángoldot a hidegek beálltával lehet elkezdeni szedni, a levéllemezéért termesztetteket ennél jóval korábban is megkezdhetjük betakarítani. Ez utóbbiak jobban elviselik a téli hideget, nehézség nélkül átteleltethetők. Gondos ápolás mellett a 4-5 kg termést is képes meghozni.