Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Szegletes lednek
Lathyrus sativus L.

- L. s. convar. sativus, szeges lednek fajtacsoportok
- L. s. convar. coeruleus (Alef.) Terpó comb. n., bárdszeges lednekek

(más néven: szeges lednek)

A szikes talajok jellegzetes xerofita típusú, „szeges" levelű, finom megjelenésű, elfeledett, mostoha növénye. Egyszerű, halványzöld bokrából kiemelkedő fehér vagy égszínkék pillangós virágai és rövid hüvelyei érdekes díszei a kertnek. Házikerti termesztése ajánlott.

Származása, elterjedése. Régi kultúrnövényünk, hazánk területén már a kőkorszakban hasznosították a magját. A Földközi-tenger, ill. a Kaukázus és India közti területről származik. Nagyobb kiterjedésben Közép-Ázsiában, a volt Szovjetunióban, Indiában, a Földközi-tenger mentén, kisebb arányban Közép-Európában termesztik. Hazánkban csupán szórványosan található.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Igénytelen, bőtermő (0,1-0,3 kg/m²), sziken is jó termést ad. Magja 24-32% (80%-os emészthetőségű) nyersfehérjét tartalmaz, keményítőértéke 51%-os. A száraz vidékek értékes abraktakarmánya. 30%-ban a takarmányhoz keverve minden állattal etethető. Zöldhüvelyes állapotában is fogyasztható és takarmányozható. Szalmatermése a magtermés kétszerese, szénája is használható. A pillangós vetésforgó egyik fontos tagja, kiváló talajjavító.

Növénytani jellemzői. Egynyári, lágy szárú, öntermékenyülő. Gyökérzete: főgyökere 40-80 cm mélyre hatol, oldalgyökerei (rhizobiumokkal) a művelt talajréteget szövik át. Szára szögletes, szürkészöld. Levélzete párosán szárnyaltán összetett, szöges, kacsos módosulású levelekkel. Virágai többnyire magányosak, fehérek (a bárdledneké kék). Hüvelye hasi varratos, benne 2-4 mag van. Magja lapított, szegletes, színe sárgásfehér, nem pereg. Ezermagtömege 350-500 g. Csírázó-képessége 85-90%-os, a vetés után 10-20 nap múlva kel ki, 3-4 évig használható. Tény észideje 90-110 nap.

Élettényezők iránti igénye. Fényigénye: hosszúnappalos, bőséges napsütést kíván. Hőigénye: bírja a hideget, a késő tavaszi fagyokat. Egyébként melegkedvelő, ilyenkor fejlődik jól. Vízigénye: szárazságtűrő növény (viasszal bevont xerofita levél, szár). A talajra nem igényes. Rossz talajadottságú helyeken, szikeseken a legbiztosabban termő hüvelyesünk. Tápanyagigénye nem túlságosan nagy. Friss szerves trágyát nem igényel. Ősszel 10-20 g/m² foszfor- és kálium műtrágyát, N-ből vetés előtt ugyancsak 10-20 g-ot adhatunk négyzetméterenként.

Változékonysága, fajtái. 'Szentesi lapos' (tájfajta): finom megjelenésű, 40-50 cm magas, szeges levelű és szárú, fehér virágú. Igénytelen, magja sárgásfehér, lapos. Korai érésű (90 napos), bőtermő. A 'Karcagi' a szentesihez hasonló tájfajta. A 'Kinelszkaja 7', a 'Sztyepnaja 287' és a 'Krasznodorszkaja 55' régi, magtermesztésre és szálas takarmánynak alkalmas fajták. Bárdlednek (convar. coeruleus) a szegletes lednektől a következőkben tér el: bokra finomabb megjelenésű. Virága égszínkék. Termése (magja) korábbi érésű, kimondottan bárd alakú, barnás, tarka színű, rücskös felületű. Az egész növény díszesebb küllemű, mint az előző, különösen virágzás idején.

Termesztése. Főnövényként március elején vetjük, július 15-ig veszi igénybe a területet. Jó elő- és utónövénye a trágyázott kapás. Talaj-előkészítése az őszi ásás, a mélyszántás, szikes altalajon a talajlazítás. Tenyészterülete magnak termesztve 30 x 5 cm, szálas takarmánynak 12 x 5 cm. Zöldtakarmánynak 10% zab vagy 20% napraforgó hozzákeverésével vessük. Helyrevetése kötött talajon 4-5 cm, könnyű talajon 5-7 cm mélyre történjék. Vetőmagszükséglete magtermesztéshez 66 szem/m², fészkesen 30 x 30 cm-re 5-7 szem mag. Ápolása egy-kétszeri kapálás. Szedése: zöldszedésre (étkezésre) zsenge állapotban június 15. és július 15. között szüreteljük. Magját július végén, augusztus elején takarítjuk be, amikor az alsó hüvelyekben a mag már sárga. Bevárhatjuk azonban teljes érettséget is, mert a mag nem hullik ki. Egyszerű nyűvéssel csomókba rakjuk, pár napig szárítjuk, majd kiverjük a magot.

Feldolgozása, hasznosítása. A szélsőségesen kedvezőtlen, száraz vidékek üde, hasznos, virágos növénye. Díszágyásként, egyedi színfoltnak, utcakertbe ültetve, fa-, kő-, cserépedényben vonzó hatású. Erkélyen és tetőkertekben is nevelhető. A szárazkötészetben csokornak, dísztálakhoz szobák, termek, munkahelyek díszeként érdekes.

Zölden, szárazon könnyen emészthető tápdús, ízletes leves, főzelék, püré készíthető belőle (a középkorban népeledel volt). Termését jól tárolhatjuk. Száraz vidékeken értékes abraktakarmány. Júniusban méhlegelőnek is alkalmas. Szőlők zöldtrágyázására is alkalmas.

Elkészítése

• Zsenge lednekleves. Ugyanúgy készül, mint a fejtett kertibableves.

• Szegleteslednek főzelék alföldiesen. A magot este beáztatjuk, másnap a levet leöntjük. Apróra vágott vöröshagymával puhára főzzük, sóval ízesítjük, áttörjük, felforralás után halvány rántással vagy tejfölös habarással sűrítjük. Sült hagymával, pörkölttel, füstölt hússal stb. tálaljuk. A füstölt hús levével abalén is főzhetjük.

• Köret. A szegletes ledneket héja leválásáig elfőzzük, a levet elöntjük. Borssal, tört paprikával (esetleg kevés mustárral) ízesített, karikára vágott hagymát zsírban megpirítunk. Az elfőzött ledneket hozzáadjuk, és fedő alatt lassan puhára pároljuk. Sült vad húsok mellé tálaljuk.

Mogyorós lednek
Lathyrus tuberosus L.

(más néven: tarlómogyoró)

Mezsgyék, tarlók, útszélek kedves, halványpiros virágú, finom megjelenésű, bokrétába szedhető növénye. A kertben érdekes és különleges színfoltot ad. A földben évről évre termő gumója kitűnő csemege. Kifejezetten kiskerti növénynek alkalmas.

Származása, elterjedése. Eurázsiái, mediterrán eredetű faj. Európában elterjedt, Észak-Amerikában meghonosodott. Magyarországon őshonos növény, főként az Alföldön gyakori a tarló mezsgyéin.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Igénytelen tarlónövény. Vadon csoportosan tenyészik. Fészkenként 10-20 mogyoró nagyságú, 50-100 g tömegű gumót nevel. Keményítő- és szénhidráttartalma jelentős. Emberi fogyasztásra alkalmas csemege, állatokkal is etethető. Magja mérgező!

Növénytani jellemzői. Évelő, lágy szárú pillangós növény. Gyökérzete mélyre hatol, tarackos mellékgyökerein (10-25 cm-re a földben) képződnek ehető, édeskés, 2-4 cm-es, barna színű gumói. Szára vékony, magas (40-80 cm), bokra szétterülő, elágazó. Hajtásán kacsokat képez. Levélzete páratlanul szárnyalt, sima felületű és szélű, hosszúkás tojás-dad alakú, levélkéi halványzöldek. Virágai egyesével vagy laza fürtben állanak, halványpirosak, üdék. Hüvelye rövid, 1-3 maggal. Magja kerek, barna, 50-70%-ban kel ki. Ezermagtömege 30-40 g. Ezergumótömege 4500-5500 g.

Élettényezők iránti igénye. Fényt, meleget kedvel. Külön öntözést, tápanyagot nem kíván. Mindenütt megterem.

Változékonysága, fajtái. Vadon termő alakján kívül nálunk más nem ismeretes.

Termesztése. Évelő növényként magját április elején napsütötte helyre vetjük fészkesen, 30 x 30 cm-re, 5-6 cm mélyen. A gumókat tavasszal 8-10 cm, ősszel 15-18 cm mélyen rakjuk a földbe. Fészkenként 6-8 magot vagy 4-5 gumót helyezünk el. Sorba is telepíthetjük, ilyenkor 6-10 cm-re kerülnek a magvak vagy a gumók. Vetőmagszükséglete 66-88 szem mag (2-3,5 g/m²). Vetőgumó-szükséglete 44-55 gumó (200-300 g/m²). Különösebb gondozást a kapáláson kívül nem igényel. Huzalosán művelve látványos szegélyt kapunk. A virágait július elejétől, terméseit szeptember-november hónapban szedhetjük a földből kiásva.

Feldolgozása, hasznosítása. Felfuttatva vagy díszbokornak, útszegélynek, gyűjteményes és hobbikertekbe, edényekbe ültethető virága vágásra is alkalmas. Mérgező magja miatt gyermekkertekbe ne ültessük!

Kitűnő csemege, főként a gyermekek kedvelik. Egyes háziállatok (pl. sertések) is szívesen fogyasztják.

Elkészítése

Főként nyersen élvezhető. Az idősebb gumók megfőzve (megtisztítva, megmosva) a sulyomhoz, gesztenyéhez hasonlóan kellemes ízűek.