Terebess konyhakert - Kerti zsálya

Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Kerti zsálya
Salvia officinalis L. - Lamiaceae

A mintegy 700 fajjal a zsálya (Salvia) nemzetség a legnépesebb az ajakosok családjában. Fajai elsősorban Dél-Európában, a Földközi-tenger mentén honosak, de az egész Földön elterjedtek.

A szürkén molyhos évelő félcserje rizómája csavarodott tengelyű, elvékonyodó, majd gyökérben folytatódik. Szára 50-80 cm magas, négyszögletes, az idősebb, fásodó szár elágazó, szürkésbarna párával fe-A fiatal hajtások lágy szárúak és molyhos szőrnek. A levelek keresztben átellenesen állnak, lándzsásak, lemezük, széle egyenetlenül aprón csipkés. A tőleve-lek hosszú nyelűek, a középső szárlevelek, nyele rövidebb, a legfelsők ülők és murva-szerűek.

A levélnyél és a levéllemez is szürkén molyhos, az idősebb levél a felszínén kopaszodó. Virágzata 6-8 laza álörvből áll, murvái kihegyezettek, barna hegyűek és korán lehullanak.

A virágszerkezet alkalmazkodott az idegen megporzáshoz. A virág csészéje kétajkú, harangszerű, fogai szálkahegyű-ek. Pártája 2 cm hosszú és csaknem kopasz, ibolyaszínű a benne levő anto-ciánoktól, szintén kétajkú, a felső ajak sisak formájú, az alsó pedig háromkaréjú. Az alsó ajak középső cimpája lehajlott, az oldalsók hegyesek. A párta csövén belül szőrgyűrű van. A családra jellemző négy porzó körül a két hátsó elsatnyult, meddővé vált, vagy egészen hiányzik. A meddő alsó portokfelek egy lemezzé zárulnak össze, ami a pártacső bejáratát eltorlaszolja.

A portokok felrepedése már a bimbóban megkezdődik. A bibeszál a virágnyílás kezdetén erősen növekszik, de csak egy-két nap múlva éri el az előrecsapódott porzók hosszúságát. A virágot látogató rovar az alsó ajakra száll és miközben a magház közelében nektárt szív, fejével lenyomja a csatló billentyűjét, ekkor a két megnyúlt csatló a felső ajakból kihajolva a portokfeleket a virágporral együtt a rovar hátára nyomja. A bibe csak a portokok felrepedése után érik meg, ezért önbeporzás nem következhet be. A pollennel beszórt rovar a virágra szállva megérinti a felső ajakból kinyúló kétágú bibét és az idegen virágból származó virágport odakeni. így következik be a megtermékenyülés. Tojás alakú magháza 4 barázdájú. Termése, melyet a maradó csésze ölel körül, négy, gömbölyű, gesztenyebarna makkocskára hasad.

Környezeti igénye

Nagy hőigényű növény. Magjai 12 °C alatt nem, vagy csak igen lassan csíráznak. Optimális csírázási hőmérséklete 20 °C körül van. A növények viszonylag lassú fejlődése alacsony, 15-18 °C-os hőmérsékleten még vontatottabb. Az egyéves tövek különösen érzékenyek a hótakaró nélküli kemény fagyokra.

Idősebb korban a száraz, erősen fagyos telek állományritkítő elfagyásokat okozhatnak, különösen akkor, ha a tél folyamán a hideg és meleg időszakok többször váltják egymást.

Fényigénye kissé alatta marad a skarlát zsályáénak, de még így is jelentős. Kevés napfény hatására jelentősen csökken az illóolaj-tartalma. Árnyékos helyeken megnyúlik és a levelek szürkés színe halványzöld lesz.

Jól tűri a szárazságot, csírázáskor és a hosszú palántakor alatt azonban sok vizet igényel. Fiatal korban szárazság hatására fejlődése megáll, sőt a növény el is pusztulhat. A többéves tövek viszont hazánkban az aszályos éveket is átvészelik.

A szerkezet nélküli homok- és az erősen agyagos talaj kivételével szinte mindenütt termeszthető. A köves, sziklás, vékony termőrétegű területeket jól hasznosítja. Az Alföld gyengén szikes foltjain is megkísérelhető a termesztése. Erősen kötött talajokon nem annyira a levegőtlenség, mint a lassú felmelegedés a baj.

Tápanyagigénye magasabb a skarlát zsályáénál, sőt a talaj tápanyagkészletét gyorsan feléli, ha nem pótoljuk minden évben. Telepítés előtt érdemes 30 kg szerves trágyát kiszórni 10 m²-re, a további években elegendő a műtrágyázás is. Közepes minőségű talajon a nitrogén-, a foszfor-, káliumtartalmú műtrágyákból 1:1:1 arányban osszunk el 10 m-enként 18-20 dkg tiszta hatóanyagot.

Ez megfelel 25-30 dkg pétisónak és ugyanennyi szuperfoszfátnak, míg kálisóból 10-15 dkg-ot adjunk. A kálium- és foszfortartalmúak teljes mennyiségét, a nitrogén 1/4-ét ősszel adagoljuk, míg a fennmaradó 3/4 rész nitrogént a vegetáció első felében, 2-3 részletben szórjuk ki.

Termesztése

Szaporítására legelterjedtebb módszer a magvetés, de megfelelő a tőosztás és a dugványozás is. Évelő, tehát vetésforgón kívül helyezzük el. Az őszi talaj-előkészítése mélyszántásból, illetve ásásból áll, ezzel egy időben forgassuk alá a szerves, illetve műtrágyákat. Télalá vetés esetén az őszi munkákkal októberig el kell készülni, és gereblyé-zéssel készítsük elő az aprőmorzsás magágyat. A 60-70 cm-es sortávolságon belül a tövek 30-40 cm-re legyenek egymástól. Természetesen ennél sűrűbbre szórjuk a magokat, majd tavasszal, 3-4 leveles korban állítsuk be a tőtávolságot.

Télen, a nyugalmi időszakban az idősebb töveket tőosztással is szaporíthatjuk. Gyökerestől ássuk ki a kis bokrokat, majd 3-4 részre osszuk szét, ügyelve arra, hogy minden egységnek legyen gyökere és hajtása. Szétosztás után azonnal ültessük el az új helyére.

Rendkívül hosszú kezdeti fejlődése miatt a tavaszi helyrevetése nem ajánlatos, helyette célszerű palántáról szaporítani. A palántát fólia alatt vagy szabad földön nevelhetjük, a lényeg az, hogy a talaj hőmérséklete 10 °C fölött legyen a magvetés idején. A palántaágyásokat tartsuk gyommentesen és többször öntözzük meg. Szeptember végén-október elején a kb. 20 cm-es kis növényeket állandó helyre ültethetjük.

Kevésbé ismert szaporítási formája a zölddugványozás. Júniusi virágzása előtt vágjunk 3-4 rügypáros hajtásokat, az alsó leveleket távolítsuk el, a felsőket pedig felükre, harmadukra vágjuk vissza a párolgás csökkentése miatt. Naptól védett helyen, laza komposztos vagy tőzeges talajban, állandóan nedvesen tartva, őszre szép gyökeres, ki-ültetésre kész dugványokat kapunk.

Évközi ápolási munkája a gyomtalanító kapálás. Kétszer fejtrágyázzuk, először április táján, majd júniusban, virágzás előtt. A többéves állomány tisztító munkája közé tartozik még tavasszal az elfagyott, elszáradt hajtások, hajtásvégek eltávolítása. Komolyabb fagykár esetén, vagy ha sok fiatal hajtást szeretnénk kapni, az összes hajtást vágjuk vissza, hogy a föld felett csak mintegy 10 cm-es csonk maradjon.

A második évtől kezdődően megkezdhetjük a szedését, amelyet a tövek elöregedéséig (5-6 évig) minden évben két alkalommal megismételhetünk. Először május végén - június elején, közvetlenül virágzás előtt, másodszor szeptemberben. Mindig csak a friss, fiatal hajtásokat vágjuk le, majd azonnal tépjük le a leveleket a hajtáscsúccsal együtt és a napfénytől védett, szellős helyen szárítsuk meg. Illőolajnyerés céljából kissé később, teljes virágzásban kezdjük meg a szedést. A skarlát zsályával szemben a déli órák alkalmasak a vágásra, ekkor a legnagyobb az illóolaj-tartalma.

Magtermesztése nagy körültekintést igényel, mert a magok nem egyszerre érnek, peregnek. Amikor a magoknak több mint egyharmada beérett, megkezdhetjük a betakarítást. A levágott herbát napfénytől védett, szellős helyen ponyvára vagy fóliára kiterítve szárítsuk tovább, és végül csépeljük ki. Ezermagtömege: 7,3-7,7 g, a magok 3-4 évig őrzik meg csírázóképességüket.

Kórokozója és kártevője, mely a termesztését akadályozná, eddig nem ismert.

Felhasználása

A már évezredek óta ismert zsályát Dél- és Közép-Európában a középkor elejétől termesztették a kertekben mint fűszer- és gyógynövényt. A skarlát zsályához hasonlóan jelentős fertőtlenítő hatása van, emellett nagy töménységben olyan erős fiziológiai hatású, hogy szívbénulást is okozhat.

A növény jellegzetes illatát a tujon-izomérek és a kámfor adja, mellettük még megtalálhatók a mono- és szeszkviterpének, di- és triterpének, flavonoidok is. A gyógyászatban az ókortól kezdve izzadásgátlóként terjedt el, bizonyos betegségekhez kapcsolódó fokozott verejtékezést igen jól csökkenti. Teája többhetes kúra után szabályozza a vegetatív idegműködést és normalizálja a verejtékmirigyek elválasztását.

Külsőleg alkalmazva gyulladáscsökkentő hatású, ezt az illóolajában megtalálható pinénnek és a tujonnak köszönheti. Aranyérbántalmak, kelések és lábszárfekélyek kiváló gyógyítója. Miután az antibiotikus hatáson túl nagyon jó összehúzó is, a nyálkahártya-gyulladások ellen is bevált. Főleg a száj- és torokterápiában terjedt el. Hosszabb ideig, kúraszerűen alkalmazva makacs bronchitiszeket is meggyógyíthatunk vele.

Önállóan vagy más fűszerekkel keverve kiváló húsfűszer, de süteményekben is felhasználható. Hazánkban fűszerként még alig ismerik, pedig érdekes íze miatt helye lenne a konyhában is. Különösen a kissé zsíros húsételek, vadak, töltelékek, de sajtok és főtt tészták ízesítésére is kiválóan alkalmas.

RECEPTEK

• Zsályalé

15 dkg zsálya, 1 citrom, 1 g tartósító.

A ledarált zsályát turmixgépbe töltjük és annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje. 1 literhez 1 citromnak a levét és 1 g nátrium-benzoátot adunk. A gépet néhány percig járatva jól eldolgozzuk, széles szájú üvegekbe öntjük, 1 napig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Csavaros üvegekbe töltjük, hűvös helyen tároljuk. Levesek és szaftos húsok ízesítésére használjuk.

• Zsályás csirke

1,5 kg csirke, 10 dkg margarin, citrom, só, bors, 1 tojás, 1 pohár tejföl, kevés finomra vágott zsálya.

Felolvasztunk 10 dkg margarint és átsütjük rajta a feldarabolt csirkét. Meglocsoljuk a citrom levővel, megsózzuk, enyhén borsozzuk és kevés vízzel puhára pároljuk. Finomra vágott zsályával meghintjük, rövid lére sütjük és belehabarjuk a tojássárga meg a tejföl keverékét. Ezzel már csak átforrósítjuk, de nem forraljuk.

• Zsályás göngyölt hús

4 szelet sertéscomb, 4 db virsli, 2 evőkanál olaj, 1 fej vöröshagyma, pirospaprika, 2 db paradicsom, 2 db zöldpaprika, só, zsálya, izsóp, bazsalikom, borókabogyó, 1 pohár tejföl, egy kanál liszt.

A sertésszeleteket kiverjük, mindegyikre egy szál virslit fektetünk és hústűvel megtűzzük. Két evőkanál olajon világosra pirítjuk az apróra vágott hagymát, megforgatjuk rajta a hústekercseket és néhány percig sütjük. Hozzáadjuk a paradicsomot, paprikát, meghintjük, pirospaprikával, sóval, a fűszerekkel és annyi vízzel öntjük fel, hogy félig ellepje. Fedő alatt puhára pároljuk, majd a hústekercseket tányérra szedjük. A visszamaradt lében elkeverjük a lisztet és a tejfölt, kissé felforraljuk. A hústekercseket a mártásba visszatéve átmelegítjük.

II.
Orvosi zsálya
Salvia officinalis L. - Lamiaceae

Érdekes, félgömb alakú, ezüstösen molyhos, illatos, cserjeszerű növény, a kiskert egyik mutatós, különleges fűszer- és gyógynövénye. Május-júniusban nyíló lilás ajakos virágai valódi dísznövénnyé avatják.

Származása, elterjedése. A Földközi-tenger mentén, különösen a dalmát tengerpart karsztos vidékén őshonos, itt vadon tömegesen terem. A Balkán félsziget országaiban, a Szovjetunióban, Dél- és Közép-Európában, valamint az USA-ban termesztik. Nálunk csupán kisebb területen foglalkoznak vele.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Illóolaját az élelmiszer-, az illatszeriparban és a gyógyászatban egyaránt felhasználják. 1-3% illóolajat, 3-8% katekincsersavat, továbbá keserűanyagot, glikozidát, gyantát, viaszt, tbc-bacilusokra ható fitoncidát és különböző savakat tartalmaz.

Növénytani jellemzői. Évelő, 50-80 cm magas félcserje. Gyökérzete mélyre hatol és erősen elágazik. Szára szürkésfehér, szőrözött, később megfásodik és elágazik. Levele hosszúkás, lándzsa vagy megnyúlt tojás alakú, molyhosan szőrös, ezüstösen, szürkésfehéren fénylő, dús. Virágzata álörvből összetett füzér, ibolyakék, rózsaszín vagy fehér virágokkal. A második évben virágzik május és július között. Termése vörösesbarna színű makkocska. Ezermagtömege 7,6-7,8 g. Csírázóképessége 60-80%-os, magja 3-4 évig használható, 7-10 nap alatt kel ki. Egész éves növény.

Élettényezők iránti igénye. Fényigénye: bőséges napsütést kíván. Hőigénye: melegigényes, szárazságtűrő, magja 12-15 °C-on kezd csírázni. Hidegtűrő is, kemény teleken azonban hótakaró nélkül károsodik. Vízigénye: a kezdeti időszakban csak a fiatal, magról kelt növények vízigényesek. Talajigénye: kedveli a középkötött talajokat, egyébként nem válogatós. Kerti müvelésre kevésbé alkalmas kopárosok, domboldalak kiválóan hasznosíthatók a kerti zsályával. Tápanyagigénye: jól hasznosítja a szerves és a műtrágyákat. Telepítésekor 5-7 kg/m² istállótrágyát és 50-70 g/m² vegyes műtrágyát adjunk alá.

Az ismertetett alapfajt termesztik. Fajtái nem ismeretesek. Számos alfaja vadon előfordul. Ezek közül kettő jelentős a termesztés számára: a S. o. subsp. lavandifolia és a S. o. subsp. major.

Termesztése. Évelőnek megfelelően főkultúrában telepítjük. Évelő gyomoktól mentes területet igényel, egyedül tenyészik. Talaj-előkészítése: 30-40 cm-es forgatás, ásás, mélyszántás szerves- és műtrágyázással. Tenyészterülete 50-70 x 50-70 cm, dísznek 80-100 cm. Helyrevelése: ősszel, „tél alá" vethetjük 1 cm mélyen, de ez bizonytalanul kel. Tavasszal, április-májusban fészkenként 20-30 maggal vessük. Vetőmagszükséglete 0,3-0,6 g/m². Palántáról nevelve ugyancsak április-májusban vetjük hidegágyba, ritkább térközzel, 10-15 cm-es sortávolságra, 1 cm mélyen, komposzttal takarva (7-8 g mag/m²). A kikelő növények kezdetben igen lassan fejlődnek, ezért gondosan ápoljuk (gyomláljuk, ritkítjuk, öntözzük, fej trágyázzuk), augusztus végén, szeptember elején végleges helyükre ültetjük. Tőosztással, dugványozással ritkábban szaporítjuk. Ápolása: talajlazítás, gyomirtás, a hajtások visszavágása. Szedése: a nyáron, ősszel telepített zsálya a következő évben vágható. A beállott növényállomány általában kétszer vágható, kivirágzás előtt és augusztus-szeptemberben. Metszőollóval, kaszakéssel a fásodott szárrészek fölött vágjuk. A leveleket közvetlenül a vágás után lefosztjuk a szárról, majd fedett, száraz, meleg helyen szárítjuk. Illóolaj-nyerésre teljes virágzáskor vágjuk. Minden esetben a déli órákban szedünk, mert ekkor a legnagyobb az illóolaj-tartalma.

Feldolgozása, hasznosítása. Meleg fekvésű, száraz, kopár kertrészek, lejtők, domboldalak, sziklakertek parkosítására alkalmas. Egyedi vagy csoportos elhelyezéssel, házi-, haszon-, hobbi-, bemutató- stb. kertekben mutatós. Nagyobb edényekben is hatásos.

Érdekes illatú, aromás ízű leveleivel zsíros húsételeket, köreteket, májat, pástétomot, lágy sajtot, főtt tésztát ízesítünk. Erős biológiai hatású, ezért óvatosan kell használni. A fűszerező hatás fokozására lehetőleg más fűszernövényekkel, pl. rozmaringlevéllel társítsuk. Forrázata fertőtlenítő és összehúzó hatású. Izzadás ellen, vérzéscsillapítóként, bélhurut ellen kiváló. Torok- és szájöblögető teák alkotórésze, gyulladásos testrészek borogatására is kiváló. Aranyérbántalmak elleni fürdőt is készítenek belőle. A drogot jól zárható edényben tartsuk.

Elkészítése

• Zsályamártás. 4 evőkanál étolajat, 2 citrom levét, 1 kávéskanál mustárt, 1 kávéskanál cukrot és ízlés szerinti mennyiségű zsályalevelei habosra keverünk. Hidegen bármilyen zöldsalátához használhatjuk.

• Gyulladás elleni öblögető gyógytea. Zsályalevél, cserszömörce-levél, kamilla, áfonyalevél, borsmenta keverékéből 2 evőkanállal fél liter vízbe teszünk és főzetet készítünk. Leszűrjük, naponta többször öblögetünk.

III.
Orvosi zsálya
Salvia officinalis L.

Az orvosi zsálya a Mediterráneum szülötte, de a középkorban már nálunk is kedvelték. „Kevés avagy egy kert is nincsen vagy városban, vagy mezőben, melyben zsálya nem volna, melyet salvának hivnak a deákok, hogy salvusokká, vagy egészségesekké tesz sokakat” - írja Nadányi János 1669-ben. Örökzöld, ezüstös levelű félcserje, hajtásai csak száraz, napos helyen tudnak beérni, ezért a fűszernek, teának szánt leveleket kora nyáron szedjük le, a virágzás kezdetén, és utána hagyjuk a töveket megerősödni, csak friss fogyasztásra használjunk egy- egy ágacskát. A zsálya magról könnyen szaporítható, sokszor elszóródott magjairól magától is kikel, de ha tarka lombú vagy különlegesen szép virágú változatait akarjuk elszaporítani, ezt a május végén szedett zöld-dugványokkal tehetjük meg legcélszerűbben.

A meggyökeresedett dugványokat július elején kiültetjük, de ezeket a töveket télire mindenképpen takarni kell, mert hajtásaik még nem fásodtak meg kellően. Logikus lenne itt is a kakukkfűhöz hasonlóan a kora tavaszi félfásdugványok készítése, hiszen ez több hónapos előnyt jelentene a tél közeledtéig, de a zsálya áttelelő hajtásai virágzásra készülnek, és erről a már gyökeres dugványokat két-háromszori visszavágással se lehet lebeszélni, az eredmény pedig formátlanra csonkolt, virágzásban legyengült növényke. A zsályát a veteményes szegélyébe is érdemes ültetni, mert erős illata távol tartja a tetveket, csigákat.

IV.
Mezei zsálya
Salvia pratensis L.

Magyarországon vadon fordul elő.
Élőhelye: mészben gazdag, száraz, napos helyek, rétek, utak, cserjések.
Felhasználása: levelei bor, sör, húsok és halak fűszerezésére, frissen vagy szárítva.

V.
Olaszország: salvia
Salvia officinalis L.
zsálya, kerti zsálya, orvosi zsálya

Mediterrán növény. Évelő, örökzöld félcserje; 80 cm magasra nő, kb. 70 cm szélesen terül el; szára fás, szerteágazó, szőrös; levele hosszúkás vagy ovális, szürkészöld, nemezszerűen szőrös; virága az ibolyakéktől a világoskékig változhat, fürtben a hajtás végén található. Erős fűszeres, enyhén keserű aromájú növény.
Levele használható frissen, szárítva, őrölve. A levelek aromája igen átható, ezért óvatosan kell bánni vele.
A zsályáról úgy tartják, hogy meghosszabbítja az életet. „Hogy öregedhetne meg az, akinek zsálya van a kertjében?” szól a régi mondás. Hírnevét tükrözi neve is: „salvia”, amely a salvere, meggyógyít igéből.
Zsályával fűszerezhetjük a zsíros húsételeket és azok körítéseit (kacsa, liba, pulyka, vadhúsok, hústöltelékek), de máj, főtt és sült halak, pástétomok, lágy sajtok és főtt tészták ízesítésére is kiválóan alkalmas.
A zsályalevelek egyben hasznos gyógynövényt is jelentenek házpatikánk részére, mivel forrázata illóolaj-, cseranyag-tartalmánál fogva torokgyulladásnál, szájbetegségeknél öblögetésre, belsőleg pedig izzadás; bélhurut ellen nagyon jó hatású. A zsályalevél nyugtató hatású, gyógyítja a nyálkahártyát, vérzéscsillapító. Fertőtlenít, csökkenti a vérnyomást. A zsályatea jó köhögés és rekedtség ellen.
A zsálya leveleit közvetlenül a virág megjelenése előtt kell leszedni és szárítással tartósítani. Jól zárható edényben tartandó!
A zsálya szárított levele ruhák közé rakva elűzi a rovarokat.
Illatos virágkompozíciók részeként is használhatjuk a leveleket. A zsálya leve segít halványítani a bőrön lévő foltokat.
A zsálya levele serkenti az emésztést, fertőtlenítő, gombaölő hatású. Képes csökkenteni a hasmenés kellemetlen tüneteit. A levelek forrázata étkezés után fogyasztva elősegíti az emésztést.
A növény virágját salátákba használhatjuk fel, forrázata enyhe, illatos tea.

VI.
Török zsályalevél: adaçayi
Salvia officinalis L.
(de használják: Salvia aethiopis, Salvia pomifera stb. zsályát is)

Török: bahçe adaçayi, dişotu;
Magyar: kerti zsálya, orvosi zsálya

Törökországban is fontos gyógynövény és sokoldalú fűszernövény. Évelő, így egyszer kell csak elvetni, attól kezdve folyamatosan, még télen is szedhetjük a leveleket. Szárnyas, borjú- és halételek bársonyos levelű fűszere. Tavasszal a növény virágzó hajtásai remek díszítő elemként szolgálnak. Tároláskor, ha a levelek vízbe érnek, hamar megbarnulnak.

Zsályatea
"Nálunk a kerti zsálya (Salvia officinalis) levelei nemcsak fűszerül, hanem Herba salviae néven orvosszerül is szolgálnak. Legfőbb ható anyaga egy illanó olaj és csersav. Európa déli részében, különösen Görögországban, azonkívül a keleten gyakori a Salvia pomifera, melynek szára, levele és virága az ott nagyon kedvelt, fascomilia néven ismeretes téát adja. Sok ezerre rúg azon emberek száma, kik az ily téát mézzel édesítve épp úgy isszák reggel, mint mi a kávét; és a téa egyúttal orvosság is." Szutórisz Frigyes: A növényvilág és az ember (1905)

VII.
Dalmát zsálya: kadulja, žalfija

Salvia officinalis ssp. minor

Salvia officinalis ssp. major

az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozó, a Földközi-tenger térségében őshonos félcserje; illatos leveleit frissen vagy szárított formában sokféle étel, főleg szárnyasok és sertéshús-töltelékek, valamint kolbászok és felvágottak fűszerezéséhez használják. A növény magassága elérheti a 2 m-t, levelei apró hólyagosak vagy ráncosak, szürkészölden vagy fehéreszölden gyapjasak. Virágai fajtától függően bíborlila, rózsaszín, fehér vagy piros színűek. Az orvosi zsálya enyhén élénkítő hatású, a leveleiből főzött teát évszázadok óta tavaszi frissítőként isszák. A középkorban úgy tartották, a zsálya erősíti a memóriát és bölccsé tesz.
Különösen értékes a meleg illatú, enyhén kesernyés ízű dalmát orvosi zsálya. Illóolaj-tartalma elérheti a 2,5%-ot, fő összetevői a tujon (35-60%), 1,8-cineol (15%), kámfor (18%) és a borneol (16%).

Characteristic constituents of Dalmatian sage oil are alpha- and beta-thujone. The content of alpha-thujone in Dalmatian sage oil is 30-40%, whereas the oil contains about 10% of beta-thujone. These compounds are essential for the flavours of vermouth and absinth. Dalmatian sage oil has a fresh herbaceous, warm spicy, somewhat camphoraceous odour and flavour. The oil blends well with lavandin, rosemary, citrus, and bois de rose oil. It introduces fresh notes in fougeres, chypre, aldehydic perfume bases, colognes and spicy men's fragrances for after shave lotions and toilet water.
There are several varieties of sage including Dalmatian, Portuguese, Spanish and Cyprus sage. Each of these differ slightly in appearance, taste and odor but as it is the Dalmatian sage which is the most popular and considered by the trade to be of the highest quality, it is this variety that is being referred to in this text unless otherwise noted. The leaves of the Dalmatian sage are gray with green tinge, oblong lanceolate and covered with short, fine hair. “The odor is strong, fragrant and aromatic and the taste is aromatic, warm, somewhat astringent and a little bitter.”

http://pubs.acs.org/cgi-bin/abstract.cgi/jnprdf/1984/47/i03/f-pdf/f_np50033a002.pdf?sessid=6006l3
http://pubs.acs.org/cgi-bin/abstract.cgi/jnprdf/1984/47/i03/f-pdf/f_np50033a020.pdf?sessid=6006l3

VIII.
Spanyol zsálya: mariselva
Salvia officinalis ssp. lavandulifolia
(Syn. Salvia hispanorum Lag., Salvia lavandulifolia Vahl.)

levendulalevelű zsálya
salvia de Espana
Spanish sage
lavendelblättriger Salbei

Spanyolországban, Algériában és Marokkóban őshonos.
Hiányzik belőle a mérgező tujon, de több cineolt (29%) és kámfort (34%) tartalmaz, nincs benne keserű diterpén carnosol. Kissé emlékeztet az eukaliptusz illatára, szárítva alig édes.
Száraz, sziklás, napos helyen érzi jól magát.
A konyhában a spanyolok csak ezt a fajtát használják, finomabb aromája, puha, apró levelei miatt.

EZ A LEGJOBB KONYHAI FŰSZERZSÁLYA!

Spanish sage oils contain a series of monoterpenoids, from which 1,8-cineole (15-25%), camphor (10-20%) and alpha-terpinyl acetate (5-15%) are the most dominant. Spanish sage has a fresh herbaceous odour, with cineole and camphor notes. The oil is useful as a freshener in industrial perfumes, soap and detergent fragrances.

IX.
Azték zsálya: chía
Salvia hispanica L.

Mexican chia
nahuatl: chianzotzolli

Az USA-ban is jól ismert magot (chia seeds, Salvia columbariae) Mexikóban agua fresca (üdítőital) készítésére használják. Beáztatják, amíg szivacsos-nyálkás állapotú nem lesz, majd felöntik vízzel, cukrozzák, citromlét adnak hozzá.

X.
Görög zsálya: aliszfakia, faszkomilo
Salvia fruticosa Mill., korábban: Salvia triloba

háromlevelű zsálya
Greek sage, three-lobed sage, Turkish sage

A görög zsálya erősebb ízű, kevésbé aromás, fűszerként csak Görögországban használatos és elismert. A cineol (64%) dominál, tujon (5%) és kámfor (8%) tartalma csekély, borneol szinte nincs is benne.

http://www.mountainvalleygrowers.com/salfruiticosa.htm

XI.
Almazsálya
Salvia pomifera subsp. calycina

In Greece, we boil fresh or dry leaves of wild S.fruticosa and drink it as a tea, use them in meat cooking, and from Salvia pomifera my favourite, we collect the small 'apples' on their leaves (created by some kind of gall wasp infection) and eat them raw when we walk around in the mountains or in salads.)
In the Near East, a gall on Salvia pomifera produced by a species of Aulax is known as the gall of sage or "pomme de sauge". It is aromatic and acidic in flavor and is used with honey for cooking.

XII.
Orvosi zsályalevél
Salvia officinalis L.
Ajakosok családja (Lamiaceae, Labiatae)

LEÍRÁS
Az orvosi zsálya örökzöld, 50-60 cm magas, alul fásodó félcserje. Szára felálló, dúsan elágazó, négyélű. Levelei keresztben átellenesen állnak, ovális lándzsásak finoman csipkézett széllel. Színük szürkészöld, mindkét felükön molyhosak, megdörzsölve kellemes illatot árasztanak. A virágok 1-2 cm hosszúak, lilák, rózsaszínesek vagy fehérek, a hajtásvégeken laza, örvös füzért alkotnak. Június tájékán virágzik. Az orvosi zsályának (elsősorban a régóta tartó termesztés miatt) számos, részben átfedő alfaja létezik, a legismertebb a S. o. ssp. major Gams., leírásunk is erre vonatkozik. Nem tartalmaz tujont, ezért jóval biztonságosabban használható a keskeny levelű, szinte ülő virágú ún. spanyol zsálya (S. o. ssp. lavandulifolia (Vahl.) Cuatr.), valamint a görög zsálya (S. triloba L.).
Kellemes illatú, vadon élő zsályafaj a mezei zsálya (S. pratensis L.). Virágai 2-3 cm-esek, a felső ajak megnyúlt, domború, levelei tojásdadok, csipkézett széllel. Száraz réteken, kaszálókon az egész országban gyakori, az orvosi zsályánál kisebb erejű, azonos hatású gyógyfű.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY
Az orvosi zsálya mediterrán eredetű növény, a Földközi-tenger mellékén vadon is nagy tömegben él. Már az ókorban eljutott Európa legnagyobb részébe és Kínába is. Manapság minden kontinensen termesztik. Fény- és melegigényes, a szárazságot jól tűrő növény.

FELHASZNÁLT RÉSZEK
Napos, meleg időben gyűjtik a virágzó hajtások leveleit (orvosizsálya-levél - Salviae folium, Salviae trilobae folium) és a virágzó hajtásokat (Salviae herba), a levél szerepel a hazánkban forgalmazható drogok listáján. Szárítással tartósítják vagy illóolajat (orvosi zsályaolaj - Aetheroleum salviae officinalis) desztillálnak belőlük, ami hazánkban szintén szabadon forgalmazható.

KLASSZIKUS RECEPTEK
A zsálya Szent Hildegárd szerint meleg és száraz természetű és bármilyen formában is fogyasszák (pl. porrá törve, borban vagy vízben megfőzve), "csökkenti az ártó nedvek túlságát" és elveszi a bűzlő lehelet rossz szagát. Bénulás ellen azonban csak vízben főzve használ. Étvágytalanság ellen azt ajánlja, hogy zsályát, turbolyát és fokhagymát törjön össze a beteg ecetben és az ételt ebbe belemártva visszatér az étvágya. És egy magától értetődő megjegyzés: "ha valaki valamely mocskos dolog bűzétől szenved, dugja a zsályát az orrába és ez használni fog".

Hieronymus Bock minden fontos tudnivalót összefoglalt a zsályáról: "... Minden német növény között nincs hasznosabb, mint a nemes zsálya, a konyhákban és borpincékben is nagyra tartják. Galénosz azt írja, hogy nemcsak meleg és száraz, hanem összehúzó erővel is bír. Dodonaeus melegnek és száraznak tartja a harmadik fokon vagy a második legvégén. A gyógyszertárakban a széleset és a hegyeset tartják, de csak virágait és leveleit. A virágokból konzervát készítenek, ami nagyon jó a hideg, nedves és beteg főre. Emiatt használják szélütés, féloldali szélütés, nyavalyatörés, görcsök, remegés, folyások és a gondolatok zavarodottsága ellen is. A levelekből és a virágokból vizet égetnek, ami a mondott panaszokra használatos belsőleg és külsőleg. Visszahozza az elment beszédet és megerősíti a lötyögő fogat, ha gyakran a szájában tartja az ember. Az összetett zsályavíz sokkal erősebb: mert a zsályalevelek és virágok mellett levendulavirágokat, szerecsendióvirágokat, szegfűszeget, gyömbért, fahéjat, almamagot és kubébát is tartalmaz, amit 4 napon át jó borban áztatnak és azután desztillálják le. A zsálya specifikus orvossága a hideg, nedves és beteg főnek, idegeknek, szerveknek, gyomornak és méhnek. Jó méreg ellen is...
Sokan úgy tartják, ha reggelente három zsályalevelet sóval megesznek, egész napra megvédi őket a mérgektől és a rossz levegőtől. A zsályabor vagy a fű borban megfőzve hasznos minden belső szervnek, mert kihajtja a mérgeket, lágyítja a köhögést, csillapítja az oldalfájást, melegíti a májat és a méhet, hajtja a húgyot és a hószámot. Jó minden hideg bajra, nemcsak megiva, hanem a tagokat ezzel kenve is. Főzete jó a vérhas ellen, a belek tisztítására. Minden zsályával készített étel nagyon kellemes és egészséges. Agrippa azt írja, hogy ha az asszonyok hajlamosak túl korán szülni, akkor gyakran kell a zsályát használniuk. E bajokra a zsályavirágok cukra is hasznos és jó. A zsálya bora jól bevált negyednapos lázra. Jó a remegőknek. Igyák a hideg és nyálkás méhük miatt terméketlen asszonyok, mert melegíti, szárítja és erősíti a méhet.
A zsálya vízben főzve és ezzel mosva feketévé teszi a hajat, elűzi az atkákat, tisztítja és gyógyítja a sebeket és a harapásokat, amit mérges állatok ejtettek, csillapítja a vérzést és tisztítja a régi, gennyes keléseket. Ugyanígy használva gyógyítja az ótvart és a dagadásokat az ágyéktájon. A zsálya gőzfürdője jó fájdalmas húgyozásra, izzaszt és csillapítja a vérhas fájdalmát és sok másféle fájdalmat is. A vadzsálya ereje és hatása a muskotályzsályáéhoz és a mentákéhoz hasonló, de minden részében lágyabb és kellemesebb. Ha friss zsályalevéllel dörzsölik a fogakat, tisztán és erősen tartja azokat. A zsálya borban megfőzve és azzal gargalizálva segít rekedtség ellen. A zsálya levelei megrágva tisztítják az agyat és kihúzzák a nyálkákat. Ugyanezt teszi a desztillált víz is, ha az orron át beszippantják. Lehet hozzá majoránna, rozmaring, bakfű, levendula vagy citromfűvizet is tenni. Egy kevés fehér bor is jó hozzá. A zsályából füstöt is lehet csinálni és egy alkalmatosságon át az asszonyi hüvelybe juttatni, ez csillapítja a túlzott vérzést."

Az orvosi zsálya illóolaja Jean Valnet szerint belsőleg általános élénkítő, beszabályozza az idegek és a paraszimpatikus idegrendszer egyensúlyát, görcsoldó, szélhajtó, étvágygerjesztő, antiszeptikus, izzadásgátló, vértisztító, vizelethajtó, vérnyomásemelő, havi vérzést serkentő, fogamzást elosegítő, rákellenes, tejfogó hatású; az emésztő-szervek és a máj, a húgyutak, a tüdő betegségeire, általános, valamint idegi alapú gyengeség, étvágytalanság, remegés, bénulás, szédülés, gutaütés, asztma, krónikus hörghurut, tuberkulózis és lábadozás esetén fellépő éjjeli izzadás, mirigygyulladás, limfatizmus, váltóláz, oligúria, alacsony vérnyomás, fájdalmas menstruáció, klimax, sterilitás, tuberkulózisos betegeknél és csecsemőknél fellépő hasmenés kezelésére, valamint a csecsemők elválasztása idején alkalmazott szer.
Külsőleg összehúzó, sebgyógyító, antiszeptikus, tonizáló, reumaellenes hatású; fehérfolyás, szájpenész, szájgyulladás, torokfájás, gégegyulladás, fogfájás, fogínygyulladás, asztma, sebek, fekélyek, ekcéma, gyerekkori gyengeség, angolkór, skrofulózis, hajhullás, darázscsípés kezelésére, valamint házi fertőtlenítőként is használható.

MODERN FELHASZNÁLÁSOK
MONOGRÁFIÁK, GYÓGYSZERKÖNYVEK: a zsályalevélről pozitív E-monográfia, valamint ESCOP-monográfia készült, szerepel a Magyar (Ph.Hg. VII.), a Svájci (Ph.Helv. VII.), Német (DAB 9), az Orosz (Gosz. Farm. X.) és az Osztrák (ÖAB) Gyógyszerkönyvben. A görög zsálya levele hivatalos a Német (DAB 9) és a Svájci (Ph.Helv. VII.) Gyógyszerkönyvben. Az illóolaj megtalálható a Svájci (Ph.Helv. VII.) Gyógyszerkönyvben.
HATÓANYAGOK: elsősorban illóolajat (- 2,5%, ebben -60% alfa és -10% béta-tujont, kámfort és cineolt), cser- és keserűanyagokat (diterpének), valamint flavonoidokat tartalmaz. A görög és spanyol változatok tujontartalma csekély.
GYÓGYHATÁSOK: a monográfiák a száj és a torok nyálkahártyájának fertőzéseire és gyulladásaira (sztomatítisz, gingivítisz, faringítisz), diszpepsziás panaszokra, illetve fokozott izzadás, izzadékonyság (hiperhidrózis) kezelésére ajánlják.
Az orvosi zsálya napjainkban is a leggyakrabban és legsokoldalúbban használt gyógyfüvek egyike. Belsőleg a felsoroltakon kívül influenza, légúti megbetegedések, nátha, köhögés, továbbá hasmenés kezelésére használatos. Enyhe vizelethajtóként tisztítja a veséket, a húgyutakat és a hólyagot. Külsőleg sebgyógyításra, aranyeres panaszok kezelésére, szájvízként fogínybetegségek gyógyítására is alkalmas (szájvizek, fogkrémek fontos alkotórésze). Segíti a szülést, a méh kitisztulását, s a nemi szervek különböző betegségei ellen is használható. Görcsoldó hatású, fájdalmas és túlzott vérzéssel járó menstruáció kezelésére is alkalmas. Általában csökkenti a mirigyek kiválasztó működését, ezért a csecsemők elválasztásának idején a tejtermelés csökkentésére is használható. Fűszernövényként is serkenti az emésztést és az epetermelést.
ADAGOLÁS: belsőleges használatra 1 teáskanálnyi levelet 1/4 l forró vízzel leöntünk, 10 percig áztatjuk, majd leszűrjük. Napi adagja 2-3 csészényi. Az illóolaj napi adagja 3 x 2-4 csepp alkoholos oldatba vagy mézvízbe cseppentve. A tinktúra (1:10, 55% alkohol) napi adagja 75 csepp.
GYÓGYTERMÉKEK: (illóolaj) Agiolax granulátum, Carmol csepp, Egaplast fájdalomcsillapító reumatapasz, Naturland árnika krém, Salviathymol N oldat, Szent Lukács gyógyolaj, Vitamass kenocs, (levél) Dr. Theiss kakukkfüves meghűlés elleni fürdő "S", Aperisan gél, Dr. Theiss zsályás öblögető, Zsálya csepp, Bio-Garten eredetű svédcsepp, Halimbárium görcsoldó epetea, Dr. Kleinschrod's Wörishofeni májra és epére ható növényi tabletta, Halimbárium köhögéscsillapító, köptető tea, Harmónia teakeverék, Uroherb tinktúra, Máj-epecsepp "83"
MELLÉKHATÁSOK, ELLENJAVALLATOK: terhesség esetén elsősorban az illóolaj és az alkoholos kivonat ellenjavallt (béta-tujon)! Hosszabb távú használat vagy túladagolás esetén epilepsziás görcsök, szédülés, szívpanaszok léphetnek fel. Túladagolva cseranyagtartalma miatt gyomorproblémákat okozhat.

http://www.dweckdata.com/Published_papers/Salvia.pdf
http://www.mete.mtesz.hu/kiado/oszk/oszk_2001/oszk2001_1/htm/1_6.htm
http://www.hazipatika.com/topics/herba/herbs/Zsalya_orvosi?id=8

XIII.
Látnoki zsálya
Salvia divinorum Epling & Jativa

látnokzsálya, jósmenta, jószsálya, látnokok virága, pásztorlány, pásztorlány levele, Szűz Mária-fű,
pipiltzintzintli, hojas de la pastora

A zsálya-félék családjába tartozó “Salvia divinorum” különleges, titokzatos növény. Különleges, mert pszichedelikus hatását csak keveseknek sikerül teljes mértékben megtapasztalniuk, ezen emberek viszont a legerősebb természetes tudattágító szernek tartják.
Titokzatos is, mert maga a növény Mexikóban csak pár négyzetkilométernyi területen található meg vadon, magját a legtöbb tudós sterilnek (szaporodásképtelennek) tartja, vagyis ún. kultigén növény – csak tőosztással szaporítható. Ez alapján minden egyes kis látnokzsálya növény ugyanazzal a genetikai kóddal rendelkezik! Ki tudja, talán Mexikóba is csak betelepítette valaki, vagy “valami”, ahol a mai mazaték indiánok ősei felfedezték maguknak sámáni szertartásaikhoz, gyógyításaikhoz…
A mazaték sámánok egyébként “növényi szentháromságukban” (Salvia divinorum - Rivea corymbosa (hajnalkaféle) - pszilocibin-gomba) közül elsőként a salviát használják, mint “bevezetőt”, és vele is tanulják a legtöbbet.
Maga a használat viszonylag egyszerű, ha valaki friss levélhez jut. Kis golyócskákat formázva kell elrágni 5-120 pár levelet (azért ilyen nagy a szórás, mivel minden egyes bokor hatóanyagtartalma változó). (A helyi javasasszonyok mindig párosával határozzák meg a mennyiségeket legyen az levél vagy gomba - e “kedvesnek tűnő” szokás mögött valószínűleg a dualitás megtestesülése ill. a harmóniátlanság elkerülése található). E módon a hatás kb. 1 órás – már ha valaki kibírja a förtelmes ízt.
A Salvia (szárított) leveleit el is lehet szívni. Mind a technika, mind az élmény profi pszichonauták számára is különleges – néha talán jobb kifejezés a “kemény”. Az adott mennyiséget viszonylag rövid idő alatt (gyak. minél rövidebb, annál jobb) kell a tüdőn keresztül a szervezetbe juttatni. Megfelelő felkészültség esetén a hatás “azonnali” (és kb. 10 percig hat) – a körülmények elégtelensége esetén pedig szinte semmi sem érezhető. Emiatt tartják sokan gyengének a salviát, míg mások ódákat zengenek az átélt “utazásokról”. A lényeg, hogy mindenkinek rá kell hangolódni a “növény szellemére”, ami megfelelő ürességet (befogadást) igényel. A “Salvia-istennő” finom hölgy, aki a legkisebb “sértésre”, vagy visszautasításra inkább mosolyogva szemléli az ügyetlenkedést J .
Ha viszont “elnyertük tetszését”, tanításai intenzívek, egy más világba juttatva hasznos tapasztalatokban gazdagok.
Mivel a fizikai kontroll egy erősebb adagnál erősen bekorlátozódik (sokszor teljesen ellazul az egész test egy pillanat alatt), ezért mindenképpen ajánlott egy “vigyázó”, aki kiveszi a pipát a kézből/párnát rak a lefekvő “utazó” hátradőlő feje alá…
Magyarországon se a növény, se a hatóanyaga nem szerepel a pszichotrop anyagok listáján. Tartása, fogyasztása nem ütközik törvénybe.

http://www.hevespolice.hu/drogenc/html/LATZSALY.HTM
http://daath.hu/showSubstance.php?id=7
http://salvia.tvn.hu/index.htm
http://w3.eastron.hu/drugs/salviaterm.html
http://biktop.saman.org.hu/kisvilagom/novenyek/s/salviadivinorum/index.html

XIV.
Kínai zsálya
Salvia miltiorrhiza

A távol-keleti orvosok a Salvia miltiorrhiza-t rendkívül hatékony szívtonikumként tartják számon. Bár botanikailag közel áll a mindenki által jól ismert orvosi zsályához (Salvia officinalis), farmakológiai hatásuk azonban teljesen eltér egymástól. Távol-Keleten a Salvia miltiorrhiza gyógyászati szempontból felhasznált része a gyökere. Csökkenti a vérrög képződést, ezáltal megakadályozza a szívinfarktus kialakulását. Megtisztítja az érrendszert a különböző eredetű lerakódásoktól, így gyorsítja a vérkeringést, miközben nyugtatólag hat a szívre. Javítja a menstruációs ciklust, csökkenti a menstruációs görcsöket. A rossz szívműködés következtében gyengül a keringés és a mikroérhálózatban pangás tapasztalható, végeredményként pedig visszerek alakulnak ki. Keringés serkentésével csökken a visszerek kialakulásának valószínűsége. Az egészségcentrikus gondolkozásukról híres távol-keleti népek méregtelenítő kúrák mellett évente legalább egyszer értisztító kúrát tartanak, melynek alapja a Salvia miltiorrhiza gyökeréből készült kivonat.

XV.
Ananász zsálya
(Salvia elegans)

spanyol: mirto de campo
angol: pineapple[-scented] sage, honey melon sage
német: Ananas-Salbei, Honigmelonen-Salbei

Mexikóban és Guatemalában honos hegyi félcserje. Meleg, fénykedvelő, legfegfeljebb 90-cm re nő. -5 és -10 fokig télálló, ha azonban ősszel visszavágjuk és vastagon takarjuk a tövét, tavasszal általában kihajt. Pincében is teleltethetjük a gyökerét. Dugványozással a legegyszerűbb szaporítani. Nevelhetjük egynyáriként is.
Illatos levelei (és virágjai!) kiemelik a sajtok, húsok, gyümölcsök, sütemények, mártások ízét. Frissen is, szárítva is használható. Jó potpurriba, illetve italok ízesítésére, teának.

XVI.
Polyhos zsálya
(Salvia austriaca Jacq.)

Népies neve: osztrák zsálya.
30–100 cm magasra növő évelő növény. Tőlevelei rózsát alkotnak, nagyok, szíves alakúak, erősen ráncoltak. Szára fölül a csészével együtt mirigyes és hosszabb szőröktől borzas, csak az első elágazásnál leveles. Pártája sárgás fehér, 17–20 mm hosszú és még egyszer akkora, mint a csésze. Főleg az alföldi mezőkön terem.

XVII.
Zsályák latin nevei
(magyar nevek kövér betűkkel)

Salvia L. (1753)
Salvia abyssinica R. Br. in Salt (1814)

Salvia aethiopis L. (1753) - magyar zsálya

Salvia africana-caerulea
Salvia africana-lutea [= Salvia aurea]
Salvia algeriensis - algériai zsálya
Salvia amasiaca Freyn & Bornm. (1891)
Salvia amissa Epling - Santa Catalina-hegyi zsálya
Salvia amplexicaulis

Salvia apiana Jepson - méhzsálya, kaliforniai fehér zsálya

Salvia argentea L. - ezüstzsálya
Salvia arizonica Gray
Salvia aurea - aranyzsálya, tengerparti zsálya
Salvia aurita Thunb. (1800) - afrikai kék zsálya
... Salvia aurita var. galpinii
Salvia austriaca Jacq. - polyhos zsálya, osztrák zsálya
Salvia azurea Michx. ex Lam. (1792)
... Salvia azurea subsp. pitcheri (Torr. ex Benth.) Epling (1939)
... Salvia azurea var. grandiflora Benth. in DC. (1848)
Salvia ballotiflora Benth.
Salvia barrelieri
Salvia bengalensis König ex Roxb. (1820)
Salvia × betonicifolia Ettling. - bókoló és ligeti zsálya hibridje
Salvia bicolor Sessé & Moç. (1893)
Salvia blepharophylla - heverőszárú zsálya, pilláslevelű zsálya
Salvia bowleyana Dunn
Salvia bracteata Sims (1822)

Salvia brandegeei Munz - Santa Rosa-szigeti zsálya

Salvia broussonetii Benth.
Salvia buchananii - Buchanan-zsálya
Salvia cacaliifolia - lándzsáslevelű zsálya
Salvia canariensis - Kanári-szigeteki zsálya
... Salvia canariensis f. albiflora
... Salvia canariensis var. candidissima
Salvia candelabrum
Salvia candidissima - tündöklő zsálya
Salvia carduacea Benth. (1835)
Salvia chamaedryoides Cav. (1793) - gamandor zsálya
Salvia chamelaeagnea
Salvia chapmanii Gray - Chapman-zsálya
Salvia chia Fernald (1900)
Salvia chiapensis - chiapasi zsálya
Salvia clandestina L. (1762)

Salvia clevelandii (Gray) Greene - clevelandi kékzsálya info

Salvia coccinea P. J. Buchoz ex Etlinger - skarlátpiros zsálya
Salvia columbaria Benth. (1833) - sivatagi chia
Salvia confertiflora - sokvirágú zsálya
Salvia controversa sensu Willk. (1831)
Salvia crassifolia - vaskoslevelű zsálya
Salvia cyanescens
Salvia daghestanica - dagesztáni zsálya
Salvia darcyi
Salvia davidsonii Greenm. - Davidson-zsálya
Salvia dentata
Salvia desoleana
Salvia dianthera Roth (1821)
Salvia discolor Sessé & Moç. (1894) - andoki ezüstös zsálya
Salvia discolor H.B.K. (1818)
Salvia disermas
Salvia divinorum Epling & Játiva (1962) - látnoki zsálya
Salvia disjuncta Fernald - dél-mexikói zsálya
Salvia dolichantha
Salvia dolichorrhiza Caballero (1913)
Salvia dolomitica - dél-afrikai zsálya
Salvia dominica L.
Salvia dorisiana Standley (1950) - gyümölcsillatú zsálya
Salvia dorrii (Kellogg) Abrams
Salvia eigii Zohary
Salvia elegans Vahl (1804) - ananász zsálya
Salvia engelmannii Gray - Engelmann-zsálya
Salvia eremostachya Jepson - rózsazsálya
Salvia farinacea Benth. - hamvas (vagy lisztes) zsálya
Salvia forskaohlei
Salvia fruticosa Mill. (1768) (korábban: Salvia triloba) - görög (vagy háromlevelű) zsálya
Salvia fulgens Cav. (1791)
Salvia funerea M. E. Jones - gyapjas zsálya
Salvia glechomiifolia
Salvia glutinosa L. - enyves zsálya
Salvia grandiflora - nagyvirágú zsálya
Salvia greatae Brandeg.
Salvia greggii A. Gray (1870) - őszi zsálya
Salvia guaranitica - ánizsszagú zsálya
Salvia henryi Gray
Salvia hians - kasmíri zsálya
Salvia hierosolymitana Boiss - jeruzsálemi zsálya
Salvia hispanica L. (1753) - azték zsálya, chía
Salvia hispanorum Lag. (1816) (= Salvia lavandulifolia Vahl.) - spanyol zsálya
Salvia horminoides Pourret (1788)
Salvia horminum L. (1753)
Salvia indica L. (1753)
Salvia involucrata Cav. (1793) - murvás zsálya
Salvia jamensis

Salvia judaica Boiss - júdeai zsálya (Exodus 37:17)

Salvia jurisicii Kosanin - Jurisics-zsálya
Salvia karwinskii - Karwinski-zsálya
Salvia lanigera Poir.
Salvia lateriflora Fernald (1900)
Salvia lavandulifolia Vahl (1804) - spanyol zsálya
Salvia lemmonii Gray - Lemmon-zsálya
Salvia leptophylla Benth.
Salvia leucantha Cav. (1791) - bársony zsálya
Salvia leucophylla Greene - chaparral zsálya, szürke zsálya
Salvia libanotica Boiss. & Gaill. (1859)
Salvia lobryana Aznav. (1902)
Salvia longifolia Nutt. (1837)
Salvia longistyla Benth.
Salvia lycioides Gray - canyon zsálya
Salvia lyrata L. (1753)
Salvia madrensis
Salvia maroccana
Salvia martinicensis Sessé & Moç. (1894)

Salvia mellifera Greene - kaliforniai (vagy fekete) zsálya

Salvia menthaefolia
Salvia meryame
Salvia mexicana - mexikói zsálya
Salvia micrantha Vahl - yucatani zsálya
Salvia microphylla H.B.K. (1818) - kislevelű zsálya
Salvia microstegia Boiss. & Balansa
Salvia miltiorrhiza Bunge (1835) - kínai zsálya
Salvia miniata Fernald - Belize-zsálya
Salvia misella Kunth
Salvia mohavensis Greene - Mojave-zsálya
Salvia muirii
Salvia munzii Epling - San Miguel-zsálya, Munz-zsálya
Salvia namaensis
Salvia napifolia
Salvia nemorosa L. - ligeti zsálya
... Salvia nemorosa ssp. tesquicola
... Salvia nemorosa X Salvia pratensis - erdei zsálya
Salvia neo-hispanica Briq. (1898)
Salvia nilotica
Salvia nubicola
Salvia nutans L. - bókoló (vagy kónya) zsálya
Salvia occidentalis Sw. (1788) - nyugat-indiai zsálya
Salvia occidentalis auct. non Sw. (1788)
Salvia officinalis L. (1753) - kerti (vagy orvosi) zsálya
... Salvia officinalis 'Icterina' - aranyfoltos zsálya
... Salvia officinalis 'Tricolor' - háromszínű zsálya
... Salvia officinalis ssp. lavandulifolia (Vahl) Cuatr. (1929) (= S. lavandulifolia) - spanyol zsálya
... Salvia officinalis subsp. major Gams in Hegi (1927)
... Salvia officinalis var. albiflora Alef. (1866)
... Salvia officinalis var. crispa Alef. (1866)
... Salvia officinalis var. latifolia Alef. (1866)
... Salvia officinalis var. rubriflora Alef. (1866)
... Salvia officinalis var. salicifolia Alef. (1866)
... Salvia officinalis var. purpurascens - bíboros zsálya
Salvia paalii Pénzes (1946)
Salvia pachyphylla Epling ex Munz - kék zsálya, sivatagi zsálya, rózsazsálya
Salvia palaestina Bentham - palesztin zsálya
Salvia pallida Benth.
Salvia parryi Gray - Parry-zsálya
Salvia patens Cav. - enciánkék zsálya
Salvia peleponnesiaca Boiss. & Heldr. in Boiss. (1846)
Salvia penstemonoides Kunth & Bouché
Salvia pinguifolia (Fern.) Woot. & Standl.
Salvia pinnata L. - szárnyaslevelű zsálya
Salvia pitcheri Torr. ex Benth. (1833)
Salvia pomifera L. (1753) - almazsálya
... Salvia pomifera subsp. calycina
Salvia potus Epling (1938)
Salvia praeclara
Salvia pratensis L. (1753) - mezei zsálya
Salvia prattii
Salvia prismatica Cav. (1801)
Salvia privoides Benth. (1846, "1844")
Salvia procumbens Ruiz & Pav. (1797)
Salvia prunelloides
Salvia przewalskii Maxim.
Salvia recognita
Salvia reflexa Hornem.
Salvia regla Cav. - hegyi zsálya
Salvia repens Burch. ex Benth. (1833)
Salvia reptans
Salvia ringens - tátogó zsálya
Salvia riparia Kunth in Humb. & Bonpl. (1817)
Salvia roborowski
Salvia roemeriana Scheele
Salvia rosmarinus Schleiden (1852)
Salvia rubescens
Salvia runcinata
Salvia rutilans Carr. (1873) - ananász zsálya
Salvia sagittata
Salvia samuelssonii Rech. f.
Salvia scabra
Salvia schiedeanum Stapf (1896)
Salvia schimperiana Hochst. ex Benth. in DC. (1848)
Salvia sclarea L. (1753) - muskotály- (vagy skarlát) zsálya
Salvia serotina L.
Salvia setosa Fern.
Salvia simsiana Roem. & Schult. (1822)
Salvia sinaloensis
Salvia somaliensis - szomáliai zsálya
Salvia sonomensis Greene
Salvia spathacea Greene - kolibrizsálya, karmazsinzsálya, korsózsálya
Salvia spinosa L.
Salvia splendens Buc'hoz ex Etl. (1777)
Salvia splendens Roem. et Schult. - tűzpiros (vagy piros) zsálya, paprikavirág, tűzvirág
Salvia staminea
Salvia stenophylla
Salvia stepposa - pusztai zsálya
Salvia subincisa Benth.
Salvia summa A. Nels.
Salvia superba 'Rubin'
Salvia sylvestris
Salvia syriaca L.
Salvia taraxacifolia
Salvia tetragona Moench (1794)
Salvia texana (Scheele) Torr. - texasi zsálya
Salvia thermarum
Salvia thomasiana Urban - Thomas-zsálya
Salvia tiliaefolia
Salvia tiliifolia Vahl (1794)
Salvia tingitana
Salvia tomentosa Mill. (1768)
Salvia transsilvanica - erdélyi zsálya
Salvia tricolor - perui zsálya
Salvia triloba L.f. (1782, "1781") (= Salvia fruticosa) - görög (vagy háromlevelű) zsálya
Salvia turkestanica
Salvia uberrima Rech.f. (1941)
Salvia uliginosa - mocsári zsálya
Salvia urticifolia L.
Salvia vaseyi (Porter) Parish
Salvia verbenaca L. (1753) - kisvirágú (vagy szeldeltlevelű) zsálya
Salvia verticillata L. (1753) - lózsálya
... Salvia verticillata ssp. amasiaca
Salvia villicaulis - bozontosszárú zsálya
Salvia vinacea Woot. & Standl.
Salvia virgata Jacq.
Salvia viridis L. (1753) - egynyári zsálya, bojtos zsálya
Salvia viridis var. horminum (L.) Batt. & Trabut (1890)
Salvia viscosa Sessé & Moç. (1893)
Salvia wagneriana - Wagner-zsálya
Salvia whitehousei G. Alziar
Salvia willeana

http://www.mountainvalleygrowers.com/salviaarticle.htm
http://www.foodproductdesign.com/archive/2000/1000sr.html
http://www.biolib.cz/en/taxonindex/pos1000,200/?letter=83