Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Csicsóka
Helianthus tuberosus L. - Asteraceae

Gumója ehető, diabetikus készítmények alapanyaga, takarmány (korai, középérésű, sima)

A fészkesvirágzatú csicsóka a napraforgóhoz (H. annus) hasonlóan Amerikából származik. Amerika felfedezésével került a gumója Európába. Őshazájában az indiánok étkezésében fontos szerepe volt.

Évelő, az 5-6 cm vastag, 6-9 cm hosz-szú gumója a földben áttelelve minden évben új hajtást hoz. Gyökértörzse a föld felszíne alatt 10-15 cm-re körte alakúan megvastagodik, gumókat nevel. A gyökérközelében levő oldalgyökerekből a felszíni talajrétegben olykor hajszálgyökér-hálózat fejlődhet. Szára egyenes, felső harmadában elágazhat. Fejlődésének korai szakaszában dudvaszerű, később kissé fásodik, felületén serteszőrökkel fedett. Erőteljes növekedésű, magassága a 2-3 m-t is elérheti.

A levelek szórt állásúak, szélük ép vagy enyhén fogazott, tapintásuk kissé érdes. Az alsók nyelesek, szíves tojásdadok, a felsők ülők, tojásdad-lándzsásak. A növény végálló, összetett fészkes (tányér) virágzatát csak nagyon későn, nyár végén vagy ősszel hozza, esetleg egyáltalán nem is virágzik. A tányér jóval kisebb a napraforgóénál, benne csak 100-200 egyszerű virág található. A tányér szélén levőnyel-ves virágok fénylő sárga színűek, a rovarokat csalogatják, de meddőek. A virágzat közepén a hímnős csöves virágok nem egyszerre, hanem kívülről befelé haladva érnek, 1-2 napos eltéréssel.

A csöves virágok kora reggel nyílnak ki. Először a porzókat védő hártya pattan fel, majd később felhasadnak a portokok is és a virágpor a porzók összenövéséből keletkezett cső belsejébe hullik. Délután a bibeszál erőteljes növekedése következtében a bibe, maga előtt tolva a pollenszemeket, megjelenik a portokcső felett. Megtermékenyítés azonban nem következik be, mert a bibe érzékeny belső felülete még zárt, csak miután a portokcső fölé ért, akkor nyílik szét. A beporzás így legtöbbször csak másnap reggel történik meg. A késői virágzás miatt a megtermékenyítést termésérés már nem követheti, valamint az is előfordul, hogy a virágzatban csak nyelves virágok vannak, ezért a mi éghajlatunkon a csicsóka magról nem szaporítható.

Környezeti igénye

Szélsőséges hőmérsékleti viszonyok között is termeszthető. Magjainak, amelyekhez hazánkban nagyon ritkán juthatunk, optimális csírázási hőmérséklete 20 °C körül van. Gyakoribb szaporítószerve a gumó, amely 8-10 °C-os talajhőmérsékleten kezd sarjadni. A nyári, rekkenő melegben sem akad meg a fejlődése. Föld feletti részei fagypont alatt könnyen elfagynak, de föld alatti szaporítószervei a legkeményebb, száraz teleken sem fagynak ki. Melegebb nyarakon tenyészideje rövidebb, hűvösebb évjáratokban hosszabb lesz.

Közepesen fényigényes, félárnyékban is megmarad. Tartósan kevés fény, kevés napsütés hatására a szára jóval vékonyabb lesz és dúsabban elágazik. Nagy lombú fák alatt csak sínylődik, míg alacsony törzsű, kevés ággal rendelkező fákat könnyen túlnő, illetve napfényt keresve kibújik az ágak között.

Szárazságtűrő. Sovány homokon, sőt szikesedő területeken is öntözés nélkül termeszthető. Gyökérrendszere, a talaj nedvesség- és tápanyagtartalmától függően akár 2-3 m mélyre is lehatol. A gyökér fejlődése egészen a vegetáció végéig tart, mindig biztosítva a szükséges vizet. Növekedése csak akkor lassul le, ha a talaj nedvességtartalma tartósan 12-15% körüli értékre csökken.

Igénytelen növény. Bármilyen, még a legszélsőségesebb talajon is megmarad hazánkban. Ott is termeszthető, ahol szinte semmilyen más gazdasági növény nem. Gyengébb talajú területek hasznosítására kiválóan alkalmas. Nagy hozamot és erőteljes növekedést azonban csak jó minőségű, elsősorban homokos vályogtalajon remélhetünk.

Közepes tápanyagigényű. Igényét agresszívan elégíti ki: mélyre hatoló gyökérzetével a talaj mélyebb rétegeiben levő tápanyagkészletet is felhasználja. Több évig egy helyen termeszthető, ezért ajánlatos telepítés előtt, majd 4-5 évenként megismételni az istállótrágyázást. Szerves trágya hiányában elegendő a műtrágyázás is. Nitrogén-, foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákból 1:1:1 arányú keveréket használjunk. 10 m²-re 20-25 dkg pétisót, 25-30 dkg szuperfoszfátot és 15-20 dkg kálisót számíthatunk. Kerüljük a túlzott nitrogénadagolást, mert ezzel még jobban elnyújthatjuk az amúgy is hosszú tenyészidőt.

Termesztése

A területet gondosan jelöljük ki, mert egy-két évtizedig is egy helyen maradhat a növény. Elszaporodva elég nehezen lehet kiirtani, ezért csak vetésforgón kívül helyezzük el. Utak, kerítések mellé érdemes elsősorban telepíteni, illetve a kert rossz minőségű részét több évig jól hasznosíthatjuk vele. A csicsókatelep felszámolása többéves munka, és feltétlenül nagyon alapos tápanyag-utánpótlás kövesse, mert talajzsaroló növény.

Kizárólag gumóról szaporítják. A termesztésben 2 fő típus található: a nagyobb hozamot adó, sárgás gumójú és a kevesebbet termő lilás árnyalatú. Ez utóbbi viszont jobban ellenáll a betegségeknek, különösen a fehérpenésznek és a szélsőségesebb viszonyokat is jobban elviseli. Nagyobb területen termesztve ajánlatos a helyi viszonyokat jól tűrő fajtákat vetni. A gumókat, esetleg szárrészeket ősszel és tavasszal helyezzük ki. Őszi ültetéssel fagykárt szenvedhet, ezért gondoskodjunk fagyvédelméről. Tavasszal az ültetését azonnal megkezdhetjük, amint a talajra rá lehet menni és egészen április közepéig végezhetjük, amíg a gumók ki nem csíráznak. Ültetésre a talajt szántással vagy ásással lazítsuk fel, majd gereblyézzük egyenesre. A gumókat egymástól 50-60 cm-re, fészekbe helyezzük, ahogy a burgonyát. Ültetési mélysége 7-8 cm. Kerítés mellett, térelválasztóként sorban is ültethető. Töve néhány év alatt annyira elbokrosodik, hogy irtani kell.

Különösebb évközi munkát nem igényel. Gyors növekedése és kiváló bokrosodó tulajdonsága miatt sűrű, zárt állományt képez. A legmakacsabb gyomokat, pl. a tarackot is kiírtja azzal, hogy teljesen beárnyékolja a talajfelszínt és elzárja a napfényt tőlük.

A gumókat októbertől folyamatosan szedhetjük, fagymentes napokon a tél folyamán is. A nagyobb töveket ásóval emeljük ki és a gumókat tisztítsuk meg a ráragadt talajrészektől. A gumók erősen romlékonyak, ezért sokáig nem tárolhatók, tehát egyszerre csak annyit szedjünk fel, amennyit azonnal felhasználunk. A talajban maradt szárrészekből, gumókból az állomány minden évben folyamatosan megújul.

A nyáron fellépő fehérpenészes (szklerotíniás) rothadás folytán a lombozat elhervad, majd elszárad. A beteg töveket ássuk ki és égessük el. Nyáron gyakran jelenik meg a leveleken fehér lisztharmatos bevonat, de ez különösebb hátránnyal nem jár. Télen a gumókat rágcsálók vagy vadak károsíthatják.

Felhasználása

Igen sokoldalúan hasznosítható. Szára és gumója jó takarmány, a sertések, nyulak, juhok számára is megfelelő. Levele és szára silózásra is alkalmas. Nyár végétől késő őszig folyamatosan virágzik, szép sárga virága levágva vázában sokáig megmarad. Régen hazánkban is voltak olyan sertéstelepek, ahol télen az állatokat csicsókával etették. A szárát fűtésre is felhasználták. A vadaskertek egyik fontos tápláléknövénye lehet (vetőgumószükséglete 1-2 kg/10 m²), mert kettős hasznosítású: nagy föld feletti zöldtömegét (50-100 kg/m²) a vegetációs időszakban legeltethetjük a vadakkal, míg a gumók (10-40 kg/m²) a téli takarmányozáshoz adnak adalékot.

Megvastagodott gyökérgumóiban jelentős mennyiségű (14-15%), nem édes ízű, a fruktozánokhoz tartozó inulin található, amely a növény számára igen fontos tartalék tápanyag. Az inulin könnyen kivonható meleg vízzel, majd hidegen, vagy alkohol hatására kicsapódik. Diabetikus készítmények előállítására, csecsemők, betegek táplálására kiválóan alkalmas. Több országban óriási ültetvények vannak, hogy a csicsókában található cukortartalmat etilalkohollá alakítsák és üzemanyagként használják.

RECEPTEK

• Csicsóka roston sült sertéskarajjal

60 dkg csicsóka, 80 dkg sertéskaraj, 1/2 citrom, só.

Mihelyt kivesszük a földből a csicsókát, azonnal fel kell használni. Megmossuk, megtisztítjuk, majd citromos vízbe dobjuk, hogy a színét ne veszítse el. Sós vízben negyven percig főzzük, ha megfőtt, kiszedjük, lecsöpögtetjük és roston sült sertéskarajjal tálaljuk.

•  Vajas csicsóka

40 dkg csicsóka, 5 dkg vaj, 1 fej hagyma, só, bors, zöldpetrezselyem.

A megtisztított csicsókát hideg vízbe dobjuk, majd onnan kivéve szeletekre vágjuk és 20 percig főzzük. A vízből kiszedve lecsepegtetjük. Vajban megpirítjuk az apróra vágott hagymát és ebbe tesszük a csicsókát. Könnyű bámulásig forgatjuk benne, sóval, borssal meghintjük és zöldpetrezselyemmel díszítve tálaljuk.

II.
Csicsóka
Helianthus tuberosus L. - Asteraceae

(más néven: csókapityóka, földialma, tótrépa)

Régen ismert, de házikertben kevésbé termesztett növényünk. Szembetűnő rendkívül magasra (2,5-3 m) nyúló, vékony, kisleveles szára és késő ősszel, a fagyok előtt nyíló kicsiny, sárga fészkes virágzata. Földi fészkében láthatatlanul ülnek értékes gumótermései. Gyermekek kiváló csemegéje, minden háziállat ízletes takarmánya. Ideális díszítő és hasznos kiskerti növény.

Származása, elterjedése. Észak-Amerika keleti tájairól származik, Európában Amerika felfedezése után terjedt el. Legnagyobb területen Franciaországban termesztik. Hazánkban a XVII. század közepe óta ismert. Kiskertekben kevésbé kulturált növény. Gyakran elvadul, sokfelé megtalálható nem művelt területeken, települések körül is.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Több hasznú, értékes gazdasági és ipari növény. Leveles szárát silónak készítik el, gumóját állatok (főként sertések) takarmányozására használják. Kedvelt táplálék is. Az ipar szeszt állít elő belőle. Gumói rendkívül értékes összetett szénhidrátot (14-16% inulin, laevulin, cukor) tartalmaznak. A gyenge homok gazdaságos növénye. Hozama 2-3 kg/tő, 4-9 kg/m².

Növénytani jellemzői. Évelő, lágy, kissé fásodó szárú növény. Gyökérzete: gyökérágai sok mellékgyökeret fejlesztenek, egy részük gumó-szerűen megvastagodik, ez az ehető része. Szára rendkívül magasra (2-3 m) nő, egyenes, vékony. Levelei tojásdadok vagy lándzsásak, átellenes állásúak, érdesek, halványzöld színűek. Virágzata kicsiny, 1-2 cm széles, csöves és nyelves virágokból álló jellegzetes fészek. Késő ősszel, a rövid nappalokon virít, kétivarú. Termése bóbita nélküli kaszat. Magja általában nem érik csírázóképessé, ezért vegetatív úton gyökérgumóiról szaporítjuk.

Élettényezők iránti igénye. Fényigénye közepes, de kisebb fényen is kifejlődik, termése azonban gyöngébb lesz. Höigénye: hidegtűrő, gumói a földben áttelelnek, nagy fagyokat (-30, -40 °C-ot) is kibírnak. Közepes vagy nagyobb melegen fejlődnek szépen. Vízigénye: nagy terméshozamát tekintve vízigényes, ennek ellenére jó talajmunkával szárazon termesztjük. 1-2 pótöntözéssel termése megkétszereződhet. Talajigénye: a szélsőséges kötött talajoktól eltekintve mindenütt megterem. Legkedvezőbb számára a nyirkosabb, mélyebb fekvésű talaj. Egyébként a gyenge homok egyik legjövedelmezőbb növénye. Tápanyagigényes, ezért ősszel 6-7 kg/m² érett istállótrágyát és 50-60 g/m² kiegészítő műtrágyát adjunk alá a talajmunkák során.

Változékonysága, fajtái. Hazánkban a fehér vagy sárgás gumóhéjú (var. albus), a piros gumóhéjú (var. purpureus) és a füst- vagy bronzszínű gumóhéjú (var. fusiformis) változatai terjedtek el. A legjobb eredményeket a tájfajták adják, mint pl. a 'Nagykónyi', a 'Bőnyrétalapi', a 'Szentesifehér' és a 'Szentesipiros'. Hazai minősített fajtája nincs.

Termesztése. Évelő főnövényként kezeljük. Évelő gyomoktól mentes területet biztosító növénykultúra, általában tisztán termesztjük. Talajelőkészítése: őszi ásás, mélyszántás trágyázással egybekötve. Tenyészterülete 60-70 x 60-70 cm. Szaporítása megegyezik a burgonyáéval, gumójáról szaporítjuk. Korán, március 20. és április 10. között vagy ősszel (október), felszedésekor ültetjük el. Rosszabb minőségű talajon a 25-30 g-os, a jobb talajon a 40-60 g-os vetőgumó a legmegfelelőbb. A nagyobb gumókat többfelé is elvághatjuk, de faszénporral hintsük be utána. 8-10 cm mélyen ültetjük kapával, fészkesen. Fészkenként 1-3 gumót teszünk. Ápolása: talajlazítás, gyomirtás, esetleg enyhe töltögetés. Kötöttebb talajokon ez el is maradhat. Öntözése: szárazon termeszthető, pótöntözéssel a termést jelentősen növelhetjük. Szedése, betakarítása: leveles szárát az első erősebb (- 5, -6 °C) fagyok beállta előtt (október közepe táján) vágjuk le (silóba felhasználható). A csicsókagumót a visszavágott szárat felfelé húzva ásóval, kapával fordítjuk ki a földből. Megtisztítva száraz, hideg helyen, földes veremben tartsuk el. Általában kétévenként tanácsos felszedni. Termesztésével, telepítésével legyünk óvatosak, mert ha egyszer túlságosan elszaporodott, szinte kiirthatatlan.

Feldolgozása, hasznosítása. Elsősorban háttérnövénynek, parkokba csoportos növénynek, sűrű ültetéssel térhatárolónak megfelelő. Olyan helyre tegyük, ahol árnyéka nem káros más növényekre. Virágos állapotában a késő ősz hangulatát idézi.

Nyersen kiváló csemege, gyermekek, idősebbek kedvence. Főzeléknek, sütve, főzve is ízletes. Nagy inulintartalma következtében cukorbetegeknek ajánlott. Diétára is alkalmas, sok értékes, könnyen emészthető anyagot tartalmaz. Tápszer, pótkávé is készíthető belőle. Valamennyi háziállat kedveli, főként a sertések. Téli vadeleségnek is kiváló.

Elkészítése
A nagy szénhidráttartalmú burgonya helyett használhatjuk.

• Csicsókasaláta. A megmosott csicsókát megfőzzük, meghámozzuk, karikára vágjuk. Vöröshagymát ugyancsak karikára szelünk, ösz-szekeverjük, majd citromos, sós, cukros páclevet öntünk rá. 2-3 órai állás után fogyaszthatjuk. Főzés nélkül is elkészíthetjük hasonlóképpen.

• Csicsókafözelék. A megmosott, héjától megtisztított csicsókát kockára vágjuk, sóval és babérlevéllel puhára főzzük. Tejfölös habarással besűrítjük, borsikafűvel és növényecettel ízesítjük.

• Rakott csicsóka. A megfőzött, lehámozott csicsókát karikára szeljük és tűzálló tálba egy sort rétegezünk belőle. Erre füstölt kolbászt, ismét csicsókát, majd keményre főtt tojáskarikákat helyezünk. A réte-gezést addig ismételjük, amíg a tál megtelik (közben enyhén megsózzuk). Ekkor tejföllel leöntjük, és pirosra sütjük.

• Csicsókapehely. A megmosott, héjától megfosztott csicsókát igen vékonyra el szeletelj ük, és forró olajban hirtelen kisütjük. Só nélkül vagy enyhén sózva fogyasztjuk. Nylontasakokban tarthatjuk el.

III.
Csicsóka
http://mek.oszk.hu/01200/01216/01216.htm#18

A csicsóka méltatlanul mellőzött növényünk, hiszen sok oldalú hasznosíthatósága és ellenállóképessége révén a mainál nagyobb szerepe lehetne, főként a teljesvertikumú farmgazdaságokban, de nagyüzemi viszonyok között is. Eredeti élőhelyén, Észak-Amerikában, az őslakosok burgonyához hasonlóan, gumóját fogyasztották. Európába francia közvetítéssel került be; máig itt van legnagyobb termőterülete Európában. Hazánkban Lippay János a Posoni kert című munkájában már leírja kedvező tulajdonságait, talajjal szembeni közömbösségét, de a burgonyáról nem tesz említést, hiszen azt csak akkoriban kezdték Magyarországon megismerni, feltehetően német diákok révén. Később mégis a burgonya terjedt el, bár 1888-ban végzett összehasonlító vizsgálatok során megállapították, hogy különösen szélsőséges talajokon a csicsóka sokkal jobb termést hoz, mint a burgonya. Jelentős szerephez csupán a világháborúk éhínsége idején jutott, amikor csaknem egyedüli élelemforrássá vált. A háborúk után visszaszorult termesztése, csupán kisgazdaságokban foglalkoztak vele. A mellőzés oka minden bizonnyal az, hogy termesztése nem volt teljesen gépesíthető, különösen a kiszedés jelentett gondot. A talajban maradó gumókról kihajtva a szántóföldi kultúrák kellemetlen gyomjává válhat. A nemesítés révén ma már fajtákkal rendelkezünk, melyek termesztése zömében a burgonyatermesztés gépsorával megoldható.

Felhasználása sokrétű, hiszen a már említett emberi fogyasztáson kívül alkalmas gyógyszergyártási alapanyagnak (része cukorbetegek diétájának is), használja az édesipar, szeszipar és ami a leggyakoribb felhasználása napjainkban: kiváló takarmány alapanyag. Hajtásai kaszálhatók, szénaként vagy silózva is alkalmas takarmánynak, de fő értékét gumója jelenti, mely értékes takarmány kérődző állat fajaink és a lovak számára egyaránt.

Azonos területen háromszor annyi hasznos zöldtömeggel és közel ötszörös mennyiségű fehérje hozammal számolhatunk, mint a burgonya esetében. Fruktóz tartalmánál fogva szirup készítésére használják, mert a fruktóz édesítő hatása a szacharózénak másfélszerese, azonos édesítő hatás 25%-kal kevesebb energia bevitelével érhető el, ami diétás felhasználását indokolja.

Rendszertani helye és biológiai jellemzése

A csicsóka (Helianthus tuberosus L.) a fészkes virágúak családjába (Asteraceae) tartozó évelő, dudvás szárú növény. A mi éghajlatunkon magot nem érlel, teljes hajtásrendszere minden évben megsemmisül, csupán gumója él tovább. Szaporítani is erről, vegetatív úton lehet. Akár 5-10 évig is helyén maradhat, de a burgonyához hasonlóan is termeszthető, "egy évesként".

Gyökérzet. A gyökérzete a burgonyáénak megfelelő. Az elültetett gumó járulékos gyökérzetet fejleszt. A sztólók, majd gumók kialakulása csak 3 hónap vagy több után kezdődik meg. A kezdeti fejlődés során alacsony tápanyag ellátottsági szint és kevés nedvesség esetén a gyökérzet hamar a mélybe nyúlik és nagyobb területet hálóz be, mint kedvező környezeti feltételek esetén, ami képessé teszi a szélsőséges helyzetek elviselésére is. Száraz, homokos talajon mindig jellemző, hogy gyökere nagy mélységbe is lehatol. A burgonyához hasonlóan meghálálja a töltögetést, de ezt nem alkalmazzák csak a vetőgumó előállítás során. A gumók formája alapján 4 típust különböztetünk meg: körte, tojásdad, orsó- és szabálytalan-alakú elágazó gumókat, de főképpen kötött talajon számtalan átmeneti forma is megtalálható. Elhelyezkedésük a bokor alatt, azaz a sztólók hossza, típus és környezet függő. A gumókat csupán vékony periderma borítja, betakarításkor pedig nagyobb köldökseb keletkezik, mint a burgonyán, ami eltarthatóságát rontja.

A héj színe fehér, pirosas, bronzszínű illetve ezek közti átmeneti lehet. Általában a színesek jobban eltarthatók, sima felszínűek, de kevesebbet teremnek, mint a fehéres színűek.

Szár. Szára elfásodó, többé-kevésbé elágazó, melynek mértéke típustól és a környezeti tényezőktől függő. Szőrözöttsége miatt a szarvasmarha nem kedveli zöld állapotban, csak a fiatal növényi részeket. A szárat tagoló csomókból fejlődnek ki levelei. Szára felálló típusú, sűrű állomány alkot, magassága változó, 1-5 m is lehet.

Levélzet. A haragoszöld levelek egymással szemben helyezkednek el, de szórt és örvös levélállás is megfigyelhető. Fiatal korában magas fehérjetartalmánál fogva lényeges, hogy levél szár aránya legalább 50:50 legyen, ha zöldhasznosítás a cél.

Virágzat. A napraforgóéhoz hasonlító fészekvirágzata azzal azonos felépítésű. Nálunk virágzása szeptember végén, október elején várható, ezért termést nem érlel. Mediterrán vidékeken, illetve növényházakban hazai viszonyok között is, sikeres magkötés esetén 7-8 g ezer kasztatömegű, apró napraforgéhoz hasonlító, mozaikfoltos termést hoz.

Éghajlat és talaj igény, vetésváltás

Éghajlatigény. Hazai termesztését éghajlati tényezők nem korlátozzák, az ország egész területén sikeresen termeszthető, jó szárazság és fagytűrő. Gumója a talajban hagyva többnyire hótakaró nélkül is átvészeli. Friss hajtásai is jól tűrik a fagyokat, esetleges elfagyás esetén újrahajtanak. A késő őszi fagyok csak -5 °C alatt károsítanak, de az ekkor besilózott hajtásrendszer a húshasznú marhák számára hasznosítható.

Talajigény. Talaj iránt csaknem teljesen közömbös növény, de köves, erősen szikes talajokon csak tömegtakarmány céljára érdemes termeszteni. Laza homokon is kiválóan termeszthető, bár ekkor hosszú, mélyre nyúló sztólókat növeszt, ami a gépi betakarítást nehezíti. Ez azonban erózióvédő hatását nem befolyásolja (futóhomok!)

Vetésváltás. A hagyományos termesztésben extenzív viszonyok között irtásban, szabálytalan alakú táblákon, szegélyeken termesztették és vagy disznókkal túratták, vagy vadföldként hasznosították. A vetésforgóba négyféleképpen kapcsolható be:

1. forgón kívül extenzíven (5-10 év)

2. forgón kívül intenzíven (3-5 év)

3. két évesként intenzíven forgóban

4. egy évesként intenzíven forgóban

Az első változat a hagyományos, ma ritkán, főként vadgazdálkodási egységekben és hobby kertekben fordul elő. Az intenzív változatban (2.) első évben gumótermesztés a cél, a továbbiakban zöldtakarmány. Minden évben talajerő utánpótlást és mechanikai művelést végzünk. Ha több évben célunk a gumótermesztés, töltögető munkát is kell végeznünk tavaszonként. A harmadik változatban a vetőgumóköltség csökkentése mellett megtarthatjuk a vetésforgó előnyeit is. Előveteménye istállótrágyázott kapás vagy csillagfürt legyen, utána erőteljes növekedésű, kaszálható takarmányfélét, pl. szudánifüvet válasszunk. A csicsóka gyomosítóhatását az idejében alkalmazott vegyszeres gyomirtással gátolhatjuk meg. A negyedik változat főként a vetőgumó előállítás célját szolgálja. Ekkor előveteménye gabonaféle pl. zab vagy őszi árpa, utóveteménye pedig valamilyen takarmánynövény: csillagfürt, bükköny, vörös here stb. lehet.

Tápanyagellátás és trágyázás

A szervestrágyát nagy, 30 t/ha adagban meghálálja valamennyi termesztési módban, ami a talajállapot és istállótrágya beltartalom figyelembevételével intenzíven termesztve kiegészíthető műtrágyával. Ilyen esetben tápanyagigénye 10 t gumóhozamra 30-40 kg N, 13 kg P és 75-80 kg K.

Talajelőkészítés

A csicsóka szereti a mélyen fellazított talajt de a nyers talajra nem érzékeny, így az őszi mélyszántáson kívül ha szükséges a mélyítő szántás is elvégezhető alá. A továbbiakban a burgonyánál szokásos talajelőkészítést lehet alkalmazni.

Ültetés

3-6 cm-es gumókat válasszunk, amit 75 cm-es sortávolságra és 50 cm-es tőtávolságra 5-8 cm mélyre a ültessük. Optimális ültetési idő március eleje - április közepe 26 000 tő/ha sűrűségre. Szükség esetén a gumók felezhetők.

Ápolás

Legfontosabb ápolási munkája a sorköz kultivátorozás. Töltögetni nem szokták. Ritkításra csak túl sűrű állományban van szükség. Gyomirtásra a talajelőkészítés, vetés és általában egy kultivátorozás elegendő a sűrű állomány gyomelnyomó hatása miatt. Vegyszeres védekezést csak talajlakó kártevők ellen alkalmazzunk, ha azok nagyon felszaporodtak, bár számottevő kárt nem okoznak. Gondot okozhatnak évelő kultúra esetén a pockok. Betegségei közül csak a polifág lisztharmat és peronoszpóra említésre méltó, de általában a károsítás mértéke nem indokolja a vegyszerezést. A vadkár (vaddisznó, szarvas) ellen csak a vetésterület helyes megválasztása illetve az okszerű vadgazdálkodás segíthet.

Betakarítás és tárolás

A gumótermesztésnél nagytömegű hajtás miatt a betakarítás első teendője a szárzúzás, utána következik a gumó kiemelése a földből.

A gumók a burgonyabetakarító gépekkel szedhetők fel ezután. A betakarítás tavasszal is végezhető. Rossz talajon 10-15 t/ha, jó talajon 40-60 t/ha gumótermés érhető el.

Tömegtakarmánytermesztés. Ekkor a kedvező levéltömeget adó típusokat kell termeszteni ami 2-3 alkalommal lehet kaszálni 35% szárazanyag tartalommal. Ha csak kétszer kaszálunk, az első időpontja július a másodiké szeptember szokott lenni. Betakarítható mennyisége 40-60 t/ha.

Kettős hasznosításra nem célszerű számítani, mert 70%-os gumóveszteséget jelenthet. Háztáji viszonyok között kézi szedésre csak kis területen vállalkozzunk a terjedelmes gyökérzet és nagy gumótermés miatt (1,5 kg/tő).

Tárolás. A vékony héj (periderma) és a nagy köldökseb miatt minőségét nehezebb megőrizni mint a burgonyáét a tárolás során. Üzemi felhasználás esetén földes, így kevésbé sérült gumókat prizmában vékonyrétegben sikeresen lehet tárolni. Vermekben a burgonyagumóhoz hasonlóan 5 hónap alatt 3-10% veszteséggel tartható el.

IV.
Csicsóka

"Egy vetés után több évig eltartható, sőt kiveszteni is alig lehet." Így ír a csicsókáról (Helianthus tuberosus L.) Galgóczi Károly a "legújabb kútfők után" a Kertészet kézikönyve című, 1896-ban megjelent könyvében. Az azóta eltelt, több mint száz évben méltatlanul keveset törődtünk ezzel a szerény igényű kultúrnövénnyel, amelynek a modern táplálkozásban jelentős szerepe lehet.

A csicsóka évelő növény, a szára akár két méter magasra is megnő, csúcsán a napraforgóhoz hasonló, de annál kisebb, sárga virágok nyílnak, amelyek vázában is mutatósak, tartósak. A töve közelében, a talaj felszíne alatt jércetojás nagyságú gumókat fejleszt. A régi fajták gumói rücskösek, formátlanok voltak, ami megnehezítette a tisztogatásukat, az új fajták gumói azonban sima felületűek.
A növényt a gumók tavaszi elültetése útján lehet meghonosítani a kertben. Szinte mindenütt megél, kevés gondozásra tart igényt, számottevő betegségei nincsenek, tehát méltán sorolható a bio-növények közé!

A gumók képződése a nyár folyamán kezdődik, és koraősszel már lehet szedni őket. Az idősebb állomány alól bármikor szedhetik a gumókat, kivéve a téli hónapokat, amikor fagyos a föld. Célszerű mindig annyi gumót felszedni, amennyit rövid időn belül feldolgoznak, mert a gumók nehezen tárolhatók: száraz körülmények között gyorsan fonnyadnak, nedves helyen, pedig megpenészednek.

A csicsóka gumók sütve, főzve, salátaként fogyaszthatók, igen kellemes ízűek és könnyen emészthetőek. Szárítás után liszt és tészta készül belőlük. Nagy értéke a csicsóka gumójának, hogy a benne levő szénhidrát nem keményítő, hanem inulin formájában van jelent, ezért a cukorbetegségben szenvedők is fogyaszthatják.

A házikertek, a kiskertek szép és hasznos növénye, a lombját silózva a háziállatok szívesen fogyasztják. Az erdészek is sokra becsülik, mert a vaddisznók, az őzek és a szarvasok szívesen lakmározzák az erdőszélre telepített csicsóka gumóit.

V.
Csicsóka
Solanum tuberosum

Bio csodagumó: csicsóka
Nem emészthető cukor ráadásul kellemesen édes ízű – létezik ilyesmi? Igen, az ősidők óta ismert és használatos csicsóka az a növény, amely a fenti tulajdonságokkal rendelkező, kivételes élettani hatásokat hordozó összetett szénhidrátot, az inulint tartalmazza. A táplálék kiegészítők mai választékát tekintve bizonyossá vált, hogy a vitamin koktélok mellett a csicsóka tartalmú készítmények a legnagyobb forgalmú termékek. Jelen cikkben rövid áttekintést adunk azokról a szempontokról melyek szerint ezt az előkelő rangot elérhette a hazánkban már kivadult növények sorába jutott csicsóka.

Mindenek előtt ismerkedjünk meg a probiotikum fogalmával, mert a csicsóka készítmények túlnyomó részét ebbe a kategóriába sorolják. A probiotikum nem emészthető élelmi alkotórész amely jótékony hatását az emésztőszervre a hasznos bélflóra fejlődésének és/vagy tevékenységének fokozása által fejti ki. Közhelynek számít, hogy fertőző betegségek hatékony leküzdésére az orvosok gyermekek és felnőttek esetében is antibiotikumok szedését írják elő. Ezzel nagyobb hibát nem lehet elkövetni, hiszen az antibiotikumoknak elsődlegesen tekintve előnyös hatásuk van és adagolásuk is szükséges lehet. A nagy dózisú, vagy hosszabb kúraszerű adagolásban alkalmazott antibiotikumok – különösen a széles hatásspektrumúak (pl.tetraciklinek) az ártalmas baktériumokon kívül a hasznos bélflóra tagjait is pusztítják.

Mindez a bélflóra kényes egyensúlyi helyzetét felborítja (disbiozis v. disbakteriózis), a megújulási folyamatban pedig gyakran előfordul, hogy éppen a kedvezőtlen hatást produkáló baktériumok szaporodnak fel, rendszeres emésztőszervi panaszok kísértetében.

Az inulin növényi rostanyag, amely képessé teszi a szervezetet öngyógyító tevékenységének maximális teljesítését elérni. Folyékony rost, melyet számos növény fruktooligoszacharid része tartalmaz: gazdag inulin forrás a cikória növény gyökere, melyből pótkávé is készül, vagy a salátaként fogyasztott endivia, és az articsóka, de a leggazdagabb inulinforrás eddigi ismereteink szerint az ősi biblikus időktől is ismert csicsóka. Az inulin összetett szénhidrát vegyület, amely azonban eltér az ebbe a kategóriába tartozó keményítőktől, vagyis nem tekinthető cukornak sem, annak ellenére, hogy édes ízű. A nagy eltérést ezektől az adja, hogy sem az ember szájában, sem az emésztőszerveiben nincs olyan enzim, amely képes lenne feloldani vagy megemészteni az inulint. A rostanyagokat olyan poliszacharidokként definiáljuk, amelyeket az emésztőszervi enzimek nem képesek lebontani . Az inulin ilyen tekintetben egy még erősebben ellenálló rostnak, szinte nem is rostnak, hanem fának számít. Vízben oldódó nagyméretű rost, amely a bélben sértetlen marad, s így magához vonzza a jó baktériumokat a táplálkozásra. Miközben az ember számára emészthetetlen marad, kalória takarékosság szempontjából kiemelkedő jelentőségű.

Az egykor az étrendbe épített inulin a világ minden részében megtalálható volt . Az aztékok az inulinban gazdag dáliagumót fogyasztották, Dél-amerikai indiánok főleg az articsóka fogyasztása útján jutottak hozzá, s napi fogyasztásuk számítások szerint elérte az 50-100 g-ot. A japán étrendben szereplő yacon növény és az ausztrál őslakók által fogyasztott murnong egyaránt gazdag inulinforrásnak számított. Az utóbbi esetben étrendi feljegyzésekből tudjuk, hogy a napi inulinfogyasztás a XIX.században 200-300 g-nak felelt meg. A XVI.századi Nyugat-európában az articsóka, az endivia és a kávét helyettesítő cikóriagyökér fogyasztás volt a legelterjedtebb, s a napi inulinfogyasztást 35 grammra taksálták.

Az inulin legfontosabb tulajdonsága probiotikus tulajdonságában rejlik , mely a vastagbélflóra előnyös tagjainak szaporodását segíti elő. Általános egészségi állapotunk kulcsát – bármilyen különösen is hangzik – a vastagbél flórája őrzi, melyet a baktériumok milliárdja képez. Az inulin szelektív módon tápanyagul szolgál a hasznos bélbaktériumoknak főleg a Bifidobacteriumoknak és Acidophylusoknak. A káros bélflóra tagjai számára viszont az inulin a szaporodást és táplálkozást illetően közömbös. A rossz hatású Clostridium perfringens és sok egyéb káros baktérium inkább a fínomitott cukor bomlástermékein élnek, s ezért is, lehetőség szerint, érdemes elkerülni mindennapi használatát.

A vastagbél sok funkciója mellett a legveszélyesebb toxikus anyagok tárházának számít. Az ember mire betölti az 50 éves kort, beleiben mintegy 5 kg mérgező hulladékanyagot tárol el. Ezek a toxinok a bélflóra káros átalakítása révén a rossz emésztést (rothadásos), székrekedést, rákos megbetegedést, az immunrendszer működésképtelenségét okozhatják. Szerencsére a rossz irányba változott bélflóra helyreállítására alkalmas inulin használatával ezek a káros hatások is elkerülhetőek. A kedvező bélflóra táplálásán és fenntartásán kívül az inulinnak egyéb táplálkozás élettani szerepe is jelentős; előnyösen befolyásolja a bél pH értékét és a széklet tömegét .

A csicsóka biotermesztése. A növény még az elmúlt század első felében is igen nagy népszerűségnek örvendett, főleg a szegényebb, vidéki lakosok körében. A szegények krumplija ily módon automatikusan garantálta a gyengén és meglehetősen egyoldalúan táplált népcsoportok stabil egészségi állapotát. Manapság reneszánszát éli a csicsókatermesztés, főként a biogazdák éreztek rá a kor üzenetére, a civilizációs megbetegedések elleni valóságos csodaszerre. Ökopiacokon, bioboltokban kapható ez a kicsit gyömbérre, vagy íriszgumóra emlékeztető táplálék, mely talajban nem válogat, a fagyokat is tűri, s ha valaki megtelepíti kertjében, csupán fáradságos munkával távolítható el onnan. A csicsókának gyakorlatilag nincs kártevője, hacsak az őzeket és vaddisznókat nem tartjuk annak, amelyek előszeretettel dézsmálják a friss édes csemegét. (Nekik is szükségük van az inulinra!)

A csicsókát, mint alapvető inulinforrást ehetjük frissen, nyersen reszelve salátába, süthetünk belőle pogácsát. Levét kipréselve rostos inulinitalként fogyaszthatjuk. Feldolgozása nagy szakértelmet és még komolyabb gépészetet feltételez, ezért kisebb vállalkozások nemigen mertek, vagy tudtak belevágni az értékes alapanyag feldolgozásába.

A csicsóka viszonylag olcsó alapanyag, szállítani nem csak, hogy nem érdemes, nem is igen lehet, mert hamar elveszíti nedvességtartalmát, így feldolgozása nehéz. Jelenleg a Debreceni Egyetemen folyik egy kutatási pályázat keretében technológiafejlesztés a csicsóka feldolgozásra és inulin kinyerésre. Addig is, amíg a hazai gyártás beindul, importból fedezzük a biominőségű, csúcs-technológiával előállított, inulinban rendkívül gazdag, feldolgozott csicsóka termékeket: csicsóka sűrítményt, csicsóka ivóleveket, vízoldható csicsókaport stb.

A biocsicsóka feldolgozása során természetesen semmilyen mesterséges beavatkozás sem megengedett. A szokásos szigorral biztosítják a végtermék teljes vegyszermentességét, amely az előzőekben felsorolt gyógyító hatások elérése érdekében természetes követelmény. (Részlet a szerzők megjelent cikkéből.)

Dr. Domokos János – Frühwald Ferenc

VI.
Csicsóka
Heliantus tuberosus

Fészkes virágzatúak (Asteracea) családjába tartozó évelő, dudvás szárú növény. Gyökérzete a burgonyához hasonló járulékos gyökérzet. A sztólók, majd gumók kialakulása három vagy több hónap után kezdődik. A gumók formája alapján négy fő típust különböztetnek meg (körte, tojásdad, orsó, és szabálytalan alakú elágazó gumókat). Színük fehér, pirosas, bronzszínű, illetve ezek közti átmenet lehet. Szára elfásodó, elágazó, szőrös (a szarvasmarha nem szereti), 1–3 m magas is lehet. Levelei haragos zöldek, átellenes, zárt vagy örvös levélállásúak. Virágzata kisebb fészekvirágzat, mint a napraforgóé, nálunk nyárvégén nyílik. Termése mozaikfoltos, hasonló alakú a napraforgóhoz, teljes hajtásrendszere minden évben elpusztul, gumója azonban a talajban -30°C-on is áttelel.

Igénytelen, jól megterem a gyenge homoktalajon is, de terméshozama nagyobb, ha tápanyagban gazdagabb, laza szerkezetű a talaj. Kitűnően tűri a hideget, elviseli a száraz időjárást, öntözéssel a terméshozam növelhető. Erősen szikes talajon csak tömegtakarmány céljára érdemes termeszteni. Futóhomokon hosszú, mélyre növő sztólokat növeszt, gépi betakarítása nehezebb, de erózióvédő hatást érhetünk el termelésével. Az ország egész területén termeszthető, friss hajtásai is jól tűrik a fagyokat, elfagyás után újból fejlődésnek indulnak a hajtások. A késő őszi fagyok -5°C alatt károsítják a lombozatot.

Ápolási munkáit a ritkítás, (esetleg töltögetés), áprilisban sorközi kultivátorozás jellemzi, utána a sűrű állománynak gyomelnyomó hatása van. Talajlakó kártevők nemigen károsítják. Lombozatát a lisztharmat és a peronoszpóra megtámadja, de mindenféle vegyszeres permetezés nélkül termeszthető.

Betakarításnál szárzúzás az első teendő, a gumók kiemelése a burgonya betakarítógéppel elvégezhető, ősszel vagy akár tavasszal is. Terméshozam a rossz talajon 10-15 t/ha, jó talajon 40-60 t/ha. Az ősszel felszedett gumó vékony rétegben jól tárolható, 5 hónap alatt 3-10% a veszteség.

Észak Amerikából származik, Európába francia közvetítéssel került. Magyarországon Lippay János a Posoni kert című munkájában már leírja kedvező, igénytelen tulajdonságait. Jelentős szerephez csupán a világháború éhínsége idején jutott.

A háború után termesztése visszaszorult, a szegények eledelének tartották, főleg nyersen fogyasztották télen bármilyen étel mellé. Magyarországon az utolsó 20 évben újból felfedezték-e növényt, és fajtakísérletekkel meghatározták a legkönnyebben termeszthető és legtöbb beltartalmi értéket tartalmazó egyedeket (Tápiószelei Agrobotanikai Intézet).

A csicsóka beltartalmi értékei nem igen térnek el a szokásos összetevőktől, egy valami azonban igen, hogy a csicsókában megtalálható poliszacharidnak az inulinnak köszönheti kedvező élettani hatását.

Mi is ez az inulin? Egy pár gondolatot erről a kémiai anyagról, amely növényvilág egyik legelterjedtebb poliszacharidja. A fészkes virágzatúak, liliomfélék gumójában illetve földalatti szerveiben halmozódik fel (pl. dália, csicsóka, örménygyökér, pitypang, cikória, articsóka, csillagvirág). Az inulin vizes oldatban könnyen hidrolizál, aminek a hatásfokát az inulináz enzim katalizálja. A részleges hidrolízis során INULOBIOZ és SZACHARÓZ keletkezik. Teljes hidrolíziskor pedig 80–97% fruktóz, és 3–20% glükóz. Ez adja az édes ízt.

Egyesek szerint az inulin támogatja a lép a máj és a hasnyálmirigy munkáját. Mégpedig amikor ok nélkül fáradtságot érzünk, pl. leesik a vércukorszintünk, a csicsóka fogyasztása elősegíti a vércukorszint helyreállítását, és szervezetünkben elmúlik a fáradtság érzete.

Egy másik hatás is érződni fog, ha lassan rágcsáljuk pl. nyersen ezt a gumót. A szervezetünkben lévő ízlelő bolyhoknak van idejük érintkezésbe lépni az agyközponttal és jelezni a kellemes hatást. Ennek következtében nem kívánunk cukrot, csokoládét nassolni, nem fogunk elhízni.

Magas K-taralmát az ásványianyag kb. 80%-át teszi ki, ami a vérnyomás karbantartását segíti. Káros elemek (Ba, As, Hg) a levelekben nem fordulnak elő.

Tavaszi zöldségestál csicsókával
A biosoknak nem kell bemutatni a csicsókát, többször volt már szó róla. Nyomelemekben gazdag, ápolást nem igényel, sőt, azt mondják, kiirtani is nehéz, ha egyszer bevisszük a kertbe. De miért kellene kiirtani, ha számtalan előnye van?
Cukorbetegeknek ideális, nem igényel inzulint. Megtisztítva, nyersen fogyasztva hasonlít az íze a friss karalábéhoz, vagy a retekhez, csak éppen soha nem fás. Egész télen a földben maradhat. Azt mondhatjuk, hogy amilyen igénytelen, olyan hasznos.

Nyersen a leghasznosabb. De néhány gumót áldozzunk föl a változatosság kedvéért, és egy kicsit süssük meg. Illetve ez nem is sütés, csak párolás szinte. Személyenként két közepes gumót számítva gyaluljuk le vékony szeletekre. Ugyanígy gyaluljunk vele egy szál sárgarépát, egy szál fehérrépát, és ha van, egy-két tenyérnyi nyers sütőtököt is, bár a tél végére ebből már nem sok szokott maradni.

A vékony karikára gyalult zöldségeket pároljuk három-négy percig két evőkanál vízzel, fedő alatt egy serpenyőben. Vágjunk ez alatt az idő alatt apróra egy közepes vöröshagymát, és ha már úgy látjuk, hogy a zöldségek egy nagyon pici aranybarna pírt kaptak, zúdítsuk hozzájuk a hagymát is. Átnyomhatunk néhány gerezd fokhagymát is egy présen, és ha nem félünk az illattól, finom ízt ad az egésznek.

Most csökkentsük a hőt a serpenyő alatt, és öntsünk a zöldségekre két evőkanálnyi olajat. Lehet hidegen sajtolt is, mert már nem sütjük. Most már csak két-három percig menjen a gáz vagy a villany. Zárjuk el gyorsan a serpenyő alatt, de födőt ne vegyük le, hadd puhuljanak egy kicsit a gőzben.

Most menjünk ki a kertbe vagy a balkonládához, és szedjünk egy marék friss tyúkhúrt vagy egy marék friss zamatos turbolyát, esetleg más idényzöldséget. (A turbolyát csak akkor szedjük, ha biztosan ismerjük. Keressünk egy növényismerőt a közelünkben, aki megmutatja, nehogy a bürökkel keverjük össze, mert ilyenkor nagyon korán még nincs meg az erős ánizsillata, ami segít felismerni. De kellő gyakorlattal már később magunk is rátalálunk, és ilyenkor is vitamindús. ) Mossuk meg a zöldeket nagyon alaposan, vágjuk össze nagyon apróra, és hintsük meg a párolt, ropogós, csicsókás zöldséget vele. Gyönyörű színes lesz egy fehér tányéron.

Jó fekete rozskenyér illik hozzá, de semmi só! Próbáljuk ki egyszer, milyen édesek az icipicit megsütött, félig nyers zöldségkarikák. Ráadásul azt mondják, hogy a fehérrépa az egyik legjobb kalciumforrás. Mi azonban csak főve ismerjük, a levesből. Állítom, ha így megkóstoljuk, elhisszük, hogy édes csemegénk is finom, a csicsókával együtt.

VII.
Csicsóka
Helianthus tuberosus

Angolul: Jerusalem artichoke, Sunchoke, eart puff, sunroot,
franciául: topinaro-baur, taupine artichaut de terre,
németül: Topinambur, Erdbirne, Erdopfel, Erdschoke,
oroszul: topinanbur, temljnaja grusa,
olaszul: girasole

Növénytani leírása. Az Asteraceae (fészkesvirágúak) Helianthus nemzetségbe tartozó, lágy szárú, de egyévesként termesztett növény. Hosszú, egyenes szára 1,2-2,5 m magasra nő meg. A földben - a burgonyához hasonlóan - lédús, rövid szártagú módosult hajtást - gumót - fejleszt, amely a sztóló utolsó 5-10 ízközének megvastagodásából jön létre. Gumói általában 7-10 cm hosszúak, 3-6 cm szélesek, a fajtától függően fehér, sárga, piros, kék színűek.

Származása, elterjedése. Észak-Amerikában őshonos, ahol a kontinens felfedezése előtt a régi indiánok egyik fontos élelmiszernövénye volt. Hazánkba a burgonyát megelőzve jutott el. Jelenleg elsősorban olyan extrém termőhelyeken foglalkoznak vele - a mérsékelt övi és szubtrópusi országokban -, ahol a burgonya nem termeszthető. Az Egyesült Államokban, Franciaországban és a volt Szovjetunióban elterjedt, de ismert és kisebb területen termesztik szinte mindenütt, ahol erre alkalmas az éghajlat. Hazánkban az utóbbi 15 évben ismét nagyobb mennyiségben termesztik.

Élelmezési és gazdasági jelentősége. Ma még elsősorban takarmánynövény, de egyre intenzívebben foglalkoznak az egész világon élelmiszerként való hasznosításával.

Gumói - a burgonyával ellentétben - nem keményítőt, hanem inzulint tartalmaznak, ezért a cukorbetegek is fogyaszthatják.

A benne levő mintegy 14—17%-nyi inzulin gyümölcscukorrá alakítható.

Gazdasági jelentősége mindenekelőtt igénytelenségében rejlik, olyan területek is hasznosíthatók vele, amelyeken egyébként csak a csicsókánál sokkal értéktelenebb növények lennének termeszthetők.

Táplálkozási jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy mint kitűnő étrendi hatású, energiában szegény, változatosan elkészíthető élelmiszernövény, jelentős mértékben helyettesítheti a burgonyát nálunk is.

Környezeti igényei. A szélsőséges körülményeket is jól tűrő, igénytelen növény. Szaporításra felhasznált gumói 14-16 °C-on hajtanak ki. Növekedésére, fejlődésére a 20-22 °C az ideális, de a burgonyával ellentétben a csicsóka mind az ennél jóval magasabb (28-32 °C), mind az ennél jóval alacsonyabb (-4, -6 °C) hőmérsékletet is jól bírja.

Fényigényét nem ismerjük pontosan, de tudjuk, hogy hosszúnappalos körülmények között késik a gumóképződése. Körülményeink között nyár végén formálódnak a gumói, amikor a megvilágítás időtartama már csökken.

Talajjal szemben nem igényes, a szikesek kivételével szinte mindenütt termeszthető. Fontos, hogy a terület jó vízelvezetésű legyen, mert a pangó vizet nem viseli el. A tápanyagok közül a gumóképződéshez legnagyobb mennyiségben káliumot igényel.

Vízigénye mérsékelt, a túlságosan humid körülményeket nem kedveli.

Termesztése. A burgonyával azonos időpontban, kora tavasszal, áprilisban már ültethető. Szaporításra az egész gumó, illetve annak 2-3 jól fejlett rügyet tartalmazó darabja használható fel. Az ültetési idő a termés mennyiségét is befolyásolja. Nagy termés csak korai ültetés esetén várható. Mintegy 4-5 hónapos tenyészidővel kell számolni, mert a gumók csak nyár végén kezdenek formálódni, amikor a nappalok már rövidülnek.

A burgonyával azonos sor- és tőtávolságra kell ültetni, 5-10 cm mélyen. Általában 70-90 cm sor- és 25-30 cm tőtávolság a megfelelő, így érhető el a 40-50 ezres optimálisnak tartott hektáronkénti tőszám, amely 4-5 db/m²-es növénysűrűségnek felel meg. A szükséges szaporítóanyag-tömeg 1,5-3,0 t/ha, azaz 15-30 dkg/m².

A tenyészidőszak alatt lényegében csak gyomirtást igényel. A káliumot telepítése előtt alaptrágyának adjuk, a foszfort azonban a nagyon termékeny talajok kivételével fejtrágyaként a tenyészidőszak legelején juttassuk ki. Betegségei, kártevői mind ez ideig nem fordultak elő nálunk. Szedésének ideje szeptember. A várható termés 30-40 t/ha, vagyis 3-4 kg/m².

Felszedése és további kezelése gondos munkát igényel, mert a gumókat nem borítja olyan erős külső héj, mint a burgonyát, ezért könnyebben sérül.

Magas relatív levegő páratartalom mellett, 0-2 °C hőmérsékleten jól tárolható.

Felhasználási lehetősége
Gyógyító, illetve egészségvédő hatású burgonyapótló, diabetikus élelmiszernövény. Nem hizlal, és a cukorbetegek is fogyaszthatják a belőle készült ételeket. A burgonyához hasonlóan süthető és főzhető. Készíthető belőle leves, főzelék, köret, de nyersen savanyítva is kiváló.

A korszerű táplálkozásban egyre nagyobb szerephez jutó, kitűnő étrendi hatású, értékes, olcsón előállítható élelmiszernövény.

VIII.
A gyógynövénnyé vált csicsóka

„Csicsónénak három lánya” – a népdalrészletből idézett szöveg akár a csicsóka nevű növényre is utalhat. Hazánkban a 17. századtól ismerik és fogyasztják, habár fogyaszthatóságát időnként vitatták.

Egy 1927-ben megjelent hivatalos feljegyzésben emberi eledelnek alkalmatlannak minősítették, 1981-ben pedig azt írták róla, hogy édeskés, unalmas íze miatt nem túlzottan kedvelik. Néhány évvel később ugyanakkor a tudósok népélelmezési és egészségvédelmi szempontból igen kedvezőnek ítélték a fogyasztását. Ez az időnként üstökösként fel-felbukkanó növény a csicsóka. Régebben a szegények eledelének tartották, mert sovány talajban is könnyen megterem. Ősszel a krumplival együtt takarították be, s a téli időszakban nyersen fogyasztották bármilyen étel mellé.

Igénytelen talajra és éghajlatra
Horváth Lajostól, az OMMI tápiószelei agrobotanikai központja vezető főtanácsosától tudjuk: a csicsókának kisebb felfutásai voltak háborús vagy más gazdasági szükséghelyzetekben. Legelőrébb a nyolcvanas években jutott, amikor már a nagyüzemi ipari feldolgozásának keretei is kiépültek, de később sajnos visszaesett. Aranykora talán nemsokára várható a gyógynépélelmezésben, sőt az ökotermesztésben (beleértve az öko állattartást is) is, nem beszélve az energetikai hasznosításáról.

A csicsóka őshazája Észak-Amerika (Kanada), ahol vadon ma is előfordul. Az indiánok kertjeiben Amerika felfedezése előtt már termesztették ezt a növényt. Innen került Franciaországba, Olaszországba, majd meghonosodott egész Európában. Hazánkban a burgonya megjelenése előtt, 1664-ben földi alma néven ismerték. Később kiderült, hogy a csicsóka mindenhol jól megtermelhető, igénytelen, sőt éghajlatra és talajra nézve valamennyi növény között a legkisebb igényű, amely homokos talajon kiválóan megterem. Ezért alkalmas a homoktalajok megkötésére, az erózió elleni védelemre, ezen kívül nagyon jó gyomfojtó. Hazánkban három nagy homoktájon – a Bács-Kiskun megyei, a somogyi és a szabolcsi gazdasági régióban is kiváló növény lehet, mint ahogy bekerült a homokhátsági növénytermesztési programba, mint olyan növény, amelynek hasznos a termesztése: jól tűri a száraz, kevés csapadékkal járó éghajlatot. Nem igényel különleges bánásmódot, csak kapálást. Ősztől tavaszig vethető és ősszel betakarítható. Zöldje nyáron is takarmányozható.

Hazánkban talán csak 10-20 gazdaság foglalkozik csicsóka termesztésével, többnyire a gazdaság egészén belül – 1-1 hektáron. Élelmezési célokra kis mennyiség fogy belőle, főleg biotermékként értékesítik. Ezt támasztotta alá Rendek Lászlóné kerekegyházi biotermelő is, aki mintegy 12 esztendeje termeli a csicsókát. A kisgazdaság részt vesz a homokhátsági programban. Esős időjárás esetén 300 q csicsóka is terem egyetlen hektáron, amikor pedig szárazság van, ennek a felét tudják felszedni a földből. Egy tő alatt akár 1-1,5 kilogramm is terem. Helyben és meghatározott vevőkörnek, illetve a saját bioboltjukban értékesítik.

A csicsóka feldolgozásával többen is próbálkoztak. A megkérdezett szakemberek elmondták, hogy például a préselt csicsókalé nem aratott osztatlan sikert. Friss termékként fogyasztva – a saláták kiegészítőjeként – viszont nagyon eredményes.

A diétázók hasznosíthatják
A modern orvosi kutatásokra támaszkodó megállapítások a csicsóka gumó táplálkozásbiológiai értékelésén belül elsősorban a betegségmegelőző és egészségmegtartó hasznát bizonyítják. A népélelmezési jelentőség vonatkozásában ezek az eredmények azt mutatják, hogy – a nem, vagy rosszul emészthető szénhidrát (inulin) tartalom miatt – a csicsókát elsősorban kalóriaszegény alap-élelmiszernek kell tekinteni. Mindezek alapján a csicsókagumó mind a népélelmezésben, az elhízás, a szív- és az érrendszeri bántalmak, a cukorbaj, a rák megelőzésében, mind az elhízottak és elhízott cukorbetegek diétájában eredményesen felhasználható. Az inulin, illetve a csicsókagumó beltartalma és az ebből gyártott italok és élelmiszer-készítmények csökkentik a vér inzulin koncentrációját. Ilyen értelemben a cukorbetegek táplálkozásában is hasznos lehet.

A frissen szedett ággumójából többféle emberi táplálkozásra alkalmas étel (krémleves, főzelék, spárgamódon elkészítve, olajban sütve, köret, saláta, szárítmány, liszt, nagy fruktóztartalmú sűrítmény) készülhet, illetve az édesiparban tápszerek, pótkávé készítéséhez is felhasználják. Jelentősebb szerepet tölthet be az állatok (sertés, szarvasmarha, juh) takarmányozása területén. Franciaországban száraz években és a háború ideje alatt a lakosság is fogyasztotta, és ezáltal az életmentő élelmiszer szerepét is betöltötte. A gumók szárazanyag-tartalma 20-28 százalék, a keményítőértéke pedig 16-20 százalék. Külterjes termesztésben a gumót sertésekkel túratják, de a vadgazdálkodásban is jó szolgálatot tesz. Leveles szára besilózva napraforgóhoz hasonló értékű takarmányt ad.

Bioüzemanyagként is felhasználható
Jelenleg Európában Franciaországban a legnagyobb a területe (mintegy 200 ezer hektár), de jelentős területen termesztik még Németországban, Ausztriában, Oroszországban is. Magyarországon az 1950-es években a vetésterülete mintegy 1500 hektár volt, majd az 1960-as évektől kezdve – a nagyüzemek kialakulása után – csökkent a termőterület. Nyugat-Európában gazdasági jelentőségét úgy ítélik meg, hogy területegységenként a legnagyobb hasznos terméket hozó növények egyike. A gumói sok energiát hordozó anyagot (szénhidrát), valamint inulin-fruktózt tartalmaznak, zsenge zöldje pedig lucernaértékű fehérjeforrást jelent. Mivel a talajjal szemben igénytelen, másrészt kártevői szinte nincsenek, mint biotermék is igen hasznos növény lehetne. Gumóját a szeszipar is használja, illetve azok terméke bioüzemanyagként is hasznosítható.

A csicsóka jövőjét nehéz megjósolni, s különösen azt, hogy eme növényfaj milyen mértékben érdemli majd ki a hazai köztermesztés és a felhasználók megbecsülését. Mai ismereteink szerint a döntő erejű áttörés lehetősége talán a táplálkozásbiológiai összefüggések által támogatott élelmiszeripari hasznosítás irányában mutatkozik. Ám bárhogy is történjen, a csicsóka alkalmazkodó képessége, igénytelensége és szaporasága révén megmarad egy természetközeli életmód és állattartás természetes, és részben gyógyító hatású élelmiszer, valamint takarmányforrásának.

IX.
Csicsóka

Az Észak-Amerikában őshonos évelő növény, melynek gyökértörzsén körte alakú, megvastagodott gumók fejlődnek. A XVII. században került Európába, és több néven is emlegetik: topinambur, jeruzsálemi articsóka, Helianthus tuberosus l. Gumói változatosak, a halványtól a vörösesbarnáig terjedő árnyalatúak, dióízűek. Sokféleképpen fogyasztható a régebben „szegények krumplijának” nevezett csicsóka. Táplálkozásbiológiai szempontból a burgonyához érdemes hasonlítani. A csicsókagumónak a burgonyánál 5-6-szor nagyobb rosttartalma gátolja a benne levő tápanyagok értékesítését, felszívódását, fokozza laktató hatását és meggátolja a székrekedés kialakulását. Kedvező biológiai adottságait pedig fokozza a kálium, kalcium, magnézium, foszfor és cink ásványianyag-tartalma, a béta-karotin-, B1–B2-vitamin, niacin- és C-vitamin-tartalma. Életfontosságú aminosavként: lizin, arginin, hisztidin, cisztin, triptofán, aszparagin található benne. Növényspecifikus anyagai: kolin, betain, szaponin, quercimeritrin (makkcukor). Fogyaszthatjuk nyersen, salátákban; párolhatjuk, főzhetünk belőle szószokat; kitűnő turmixital naranccsal, citrommal, mézzel, almával; vagy köretként csicsókalepényt készíthetünk kelbimbóhoz, csirkéhez.

A Topinambur olyan szeszes ital, amelyet kizárólag csicsóka (Helianthus tuberosus L.) erjesztésével nyernek, minimális alkoholtartalma 38 térfogatszázalék.

X.
Csicsóka

A csicsóka kettős hasznosítású növény. A frissen szedett ággumójából többféle emberi táplálkozásra alkalmas étel (krémleves, főzelék, spárgamódon elkészítve, olajban sütve, köret, saláta, szárítmány, liszt, nagy fruktóztartalmú sűrítmény) készülhet, illetve az édesiparban, tápszerek, pótkávé készítéséhez is felhasználják. Nyersen is fogyasztható. Jelentősebb szerepet tölthet be az állatok (sertés, szarvasmarha, juh) takarmányozása területén. Franciaországban száraz években és a háború ideje alatt a lakosság is fogyasztotta, és mintegy az életmentő élelmiszer szerepét is betöltötte. A gumók szárazanyag-tartalma 20-28%, keményítőértéke 16-20%. Külterjes termesztésben a gumót sertésekkel túratják, de a vadgazdálkodásban is jó szolgálatot tesz. Leveles szára besilózva napraforgóhoz hasonló értékű takarmányt ad.

A csicsóka a fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába, a napraforgófélék (Heliantus) nemzetségbe tartozik. Évelő növény, a szára 100-400 cm magasra nő, és vékony (átmérője: 2-3 cm), napraforgóhoz hasonló, nedvdús, általában egyenes, a fajtától függően többé-kevésbé elágazó. Jellemzője, hogy a kora őszi fagyokig fejlődik. A szár hosszanti irányban kissé barázdált és gyengén szőrözött. A levélzet a fő- és a mellékhajtásokon bőven fejlődik. Ősszel virágzó, rövidnappalos növény. Virágai fészkes sátorvirágzatot alkotnak. A fészektányér átmérője 2 cm. Nyelves virágai sárgák. Hazánkban a csöves virágok kaszattermése nem érik be, ezért ággumóval szaporítják. A földalatti részeit a gyökérzet, a hajtás eredetű sztólók, illetve azon kifejlődő ággumók alkotják. A sztólók és az ággumók fejlődése ültetés után 80-90 nap múlva kezdődik.

A föld alatti részei a fejlődés sorrendjében: bojtos gyökérzet, sztólókon fejlődő gumók. A föld feletti hajtás az elültetett gumó csúcsrügyéből fejlődik. Az elültetett gumó mintegy 28-30 napra hajt ki, a szár a kezdeti időben lassan fejlődik, de ezzel egy időben járulékos gyökereket is képez. A csicsóka gyökere erőteljes és mélyre hatoló. Homoktalajokon, száraz körülmények között ezek a mélyre hatoló gyökerek biztosítják a növény vízellátását.

http://www.balintgazda.hu/szuret46.php
http://anubis.kee.hu/mzg/csi2.htm
http://www.vital.hu/themes/csicsoka.htm
http://www.stop.hu/showcikk.php?scid=1012994
http://www.gourmandnet.hu/konyha/site.php?tpl=product&id=186
http://www.gazdacoop.hu/csicsoka.html
http://www.fogyokurak.hu/csodagumo-a-csicsoka--cikk
http://www.agroinform.com/aktualis/Agroinform-Hirszolgalat-Csicsoka-kontra-edesburgonya/20110501-16113/

XI.
Vadföldgazdálkodás: A csicsóka

Minden, kicsit is képzettebb vadász hallott már róla. Sokan a gumóját, leveles növényét föl is ismerik, de valljuk meg - valójában keveset tudunk róla. Vannak, akik kiegészítő takarmánynak, túróföldek "kiírthatatlan" veteményének tekintik - anélkül, hogy valódi értékét ismernék. Pedig a csicsóka - miközben alulmaradt a burgonya és a közötte folyó versengésben - napjaink egyik legkeresettebb bióterméke lehetne.

A csicsóka Észak-Amerikából származik. Nem tudjuk pontosan, hogy a "természetgyógyászatban" jártas indiánok alapélelmiszerként, esetleg "életmentő" tápanyag-forrásként, vagy éppen ellenkezőleg - a feltételezhetően időnként jelentős húsfogyasztás hátrányait ellensúlyozandó - megelőző gyógyhatású táplálék-kiegészítőként fogyasztották.
Elsőként egy francia felfedező tesz róla említést, aki 1605-ben a huron indiánoknál találkozott vele és azonnal magával is hozta Európába. Nem véletlen, hogy a legnagyobb ültetvényei ma is Franciaországban találhatók. Történészek állítása szerint a csicsókának köszönhető, hogy a két világháború idején a lakosság nagy része nem halt éhen.
Ennek ellenére a népélelmezési növényként történő elterjesztése általában világszerte alábbhagyott. Több mint 300 éves hazai történetét is a burgonyával folytatott versengésének kedvezőtlenebb kilátásai árnyékolják be és - bár a csicsóka mellett szóló szakmai érvek folyamatosan jelen voltak - termesztése szélesebb körben nálunk sem terjedt el.

Ha rendszeresen fogyasztanánk

A kutatási eredmények szerint a csicsóka reneszánszát és gyógyászati hasznosítását a mai - gyakran egészségtelen életünkből eredő - népbetegségeink (az elhízás, a cukorbetegség, az érrendszeri rendellenességek, stb.) megelőzésének igénye egyre aktuálisabbá teszi. A felkarolást sürgető megállapítások hátterében a csicsókagumó sajátos belső összetétele áll. A csicsóka gumójának a fő szénhidrátja ugyanis az inulin. Ez egy íztelen és az emberi szervezet által csak kis mértékben emészthető poliszaharid. Az emészthető rész főképp fruktózzá bomlik le, így nem emeli a vércukorszintet és nem igényel inzulint.
A jelenség oka, hogy az emberi szervezetben - ellentétben például a sertéssel - nincs az inulint bontó inulináz enzim. Az inulin - amíg az emberi emésztőcsatornán áthaladva főleg ballasztanyag marad - az embert fogyasztja, viszont a sertést hizlalja.
A ballasztanyag, valamint a csicsóka rosttartalma sietteti a jóllakottság érzését, akadályozza a túltáplálkozást és az elhízást, valamint az ebből adódó betegségek kialakulását, illetőleg elősegíti a rákkeltő anyagok megkötését és kiürítését.
A csicsókából előállítható fruktóz a legédesebb cukor. Az ezzel édesített élelmiszerek - azonos ízhatás mellett a szacharózzal készültekhez képest - 24 százalékkal kevesebb energiát visznek a szervezetbe.
A csicsókából készült ételek bizonyos határig inzulin nélkül is hasznosulnak, nem növelik a vér cukor-, koleszterin- és trigliceridszintjét és normális mértékben fogyasztva nem hizlalnak.

Amit a csicsókáról tudni kell

A legfőképp gumójáért termesztett évelő, de fejlődés-élettanilag egyéves, nálunk kizárólag vegetatívan szaporított csicsóka (Helianthus tuberosus L.) a Napraforgófélék nemzetségébe tartozik. Fajtái a földfeletti növényrészek tekintetében leginkább a virágzás koraiságában és intenzitásában, illetve a hajtások magasságában mutatnak különbségeket. Maga a csicsókagumó lehet fehér (sárga), piros, kék, lila és bronz vagy füst színű, illetve ezek átmenetei és árnyalatai. A gumó alakja - alapformáját tekintve - lehet körte, tojás, orsó, illetve ezek átmenetei és szabálytalan.
A csicsókagumó 15-20 százalékos szénhidráttartalom mellett még 1,2-2,0 százalék fehérjét, 0,2 százalék zsiradékot és 2,0-2,5 százalék rostot tartalmaz. Ízanyagként változó mennyiségben alma-, citrom-, és fumársav, a vitaminok közül többek között karotin, B1, B2, és C-vitamin, valamint ásványi anyagként például kálium, kalcium, magnézium, vas és foszfor is jelentős mennyiségben van benne.

A csicsókánál a növénykörnyezeti körülményektől, valamint fajtától függően tövenként 0,5-10 kg gumóterméssel számolhatunk. Ez szerény viszonyok között 5-15 tonna hektáronként, közepes termésviszonyok esetében általában 20-30 t/ha, és nagy termések esetén 40-60 t/ha gumóhozamot jelent. A szártermés általában a gumóterméssel egyenlő vagy annak másfél- kétszerese.
Ipari növényként a csicsóka az úgynevezett "energianövények" sorában is előkelő helyet foglal el, mert a gumótermés alkalmas etilalkohol előállítására is. Az elérhető szeszhozam 6,0-9,0 absz.liter 100 kg csicsókából.
Tovább fokozza a csicsóka pozitív megítélését, hogy kiválóan alkalmas ökológiai termesztésre, illetve úgynevezett "biotermékek" előállítására. Igénytelensége, életereje és anatómiai felépítése lehetővé teszi talajvédelmi céllal történő - defláció és erózióellenes - használatát is, alkalmas lehet az allergének forrásául "szolgáló" elhanyagolt mezőgazdasági területeink gyomflórájának leváltására is.

Teljes egészében takarmányozható

Ez a növény - és nem csak a gumója - szinte teljes egészében takarmányozható. A nyári csicsókaszéna - a növény levágott szára és levelei - 34,6 százalék keményítőt és benne 28,3 százalék emészthető nyersfehérjét tartalmaz. A csicsóka tápanyagigényét a kisebb nitrogén és a nagyobb kálium és foszforigény jellemzi. Szerény környezeti igényei, valamint kiváló fagy- és szárazságtűrő képessége révén - az egészen szélsőséges talajok kivételével - hazánk egész területén biztonságosan termeszthető. Ültethető ősszel vagy tavasszal, betakarítható ősztől tavaszig, sőt tenyészidőben is hasznosítható legeltetéssel vagy kaszálással. Így termeszthető - a teljes agrotechnológiai eszköztár bevetésével - egyéves intenzív kultúrában, de tartható - a művelés minimális munka- és eszközigényével - 8-10 éven át évelő kultúrában is.

Vadgazdálkodási jelentősége

A csicsóka vadtakarmányként történő sikeres hasznosítása már a múlt század elején megkezdődött. Sajnos a háború után a csicsókaállományok elsűrűsödtek, gumótermést nem hoztak, így termesztése visszaszorult. Újólagos felkarolását vadászati szakíróink a hatvanas évektől javasolták. A nyolcvanas évek kutatásai során átfogó vizsgálatok bizonyították, hogy a csicsóka gumóját nemcsak a vaddisznó, hanem a szarvas és az őz is szívesen fogyasztja, ha a lazább talajból ki tudja kaparni vagy a kiszántás révén hozzá tud jutni. (A csicsóka fogyasztására a vadat - épp úgy, mint a háziállatokat - szoktatni kell. Ezt a kiszántással tudjuk leginkább megoldani.)
Az apróvadas területeken - takarmányértéke mellett - mint takarónövény is kiválóan alkalmazható az élőhelyi körülmények javításában. Tovább fokozza az olcsó és igénytelen csicsóka vadmegtartó értékét az a körülmény, hogy a téli és kora tavaszi hónapokban energiában és vitaminokban gazdag természetes tápanyagforrást biztosít a vad számára.

A vadgazdálkodásban a korán gumót képző típusok már szeptemberben túrathatók, gyengébb száruk addigra elfásodik. A késői fajták csak ekkor kezdik fejleszteni gumójukat és robosztusabb hajtásrendszerük a fagyok beálltáig zölden marad. A "vadföldi" csicsóka-ültetvény létesítésének sikerét szinte csak a vad akadályozhatja. Az ültetés utáni vadkárok mérséklését vagy elkerülését az ültetvény bekerítésével, a tavaszi ültetéssel, a tőszám növelésével és esetleg takarónövény (napraforgó) alkalmazásával érhetjük el. (Ez utóbbi esetben az állomány "beállása" egy évet késik.) A már beállt ültetvények korai pusztulásának okai lehetnek: a nagyon intenzív túratás vagy a túllegeltetés, illetve a csicsókás túlzott besűrűsödése. Ez utóbbit elkerülendő, a táblát minden évben érdemes megszántani, a nagyon sűrű árvakelés esetén sorkivágással lehet az állományt gyéríteni.
A vadföldek csicsókás termesztéstechnológiájának gyakorlati lépései a következők:
- az alaptrágya kijuttatása,
- őszi mélyszántás,
- tavaszi talajelőkészítés,
- ültetés (április 10-éig, minimum. 2 tő/m2, eke vagy töltögető eke után, 8-12 cm mélyre) Az árnyékot nem szereti, erre a vadföldeken, szélesebb nyiladékokon, vagy erdőszegélyeken tervezett termesztésekor tekintettel kell lenni. A frissen ültetett csicsóka kihajtása meglehetősen vontatott, közel 1 hónapot vesz igénybe, így ebben az időszakban egyébként kitűnő gyomelnyomó képességére nem számíthatunk.
- vegyszeres vagy mechanikai gyomirtás,
- őszi vagy tavaszi szárzúzás, fejtrágya kijuttatás és szántás.
A későbbiekben csak az utóbbi műveletsort kell évenként megismételni ahhoz, hogy az ültetvényt a vadállomány a lehető leghosszabb ideig látogathassa.

Horváth Lajos
Agrobotanikai Intézet, Tápiószele
Magyar Vadászlap, 2004. november