Terebess
konyhakert
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
«
vissza a Kertek
és konyhák indexlapra
Avokádó
Persea
americana Mill.
Család: Lauraceae (babérfélék)
Vágjuk
bele a kést a kettévágott avokádó magjába és egy negyed fordulattal mozdítsuk
ki a húsából.
Így könnyen kiemelhető. Utána egy kanállal járjuk körbe a héj
alatt, hogy a húsa elváljon héjától.
Más
néven: aligátorkörte, avokádókörte
Angol: avocado, alligator pear, ashue
Francia: avocat
Spanyol: avocado, aguacate,
bego;
palta [Peru]
Portugál: abacate
Német: Avocado,
Butterfrucht, Butterbirne, Alligatorbirne
Olasz:
avocado
Kreol:
zabelbok
Indonéz: alpokat
Az avokádó örökzöld, alacsonyan elágazó, terebélyes ágrendszerű, 10(-20) m magas fa. Szórt állású levelei 1-3 cm hosszú nyelűek, kopaszak, színükön sötétzöldek és gyengén fényesek, fonákjukon fénytelenek és fehéres- vagy kékeszöldek. A levéllemez elliptikus vagy hosszúkás-lándzsás, röviden kihegyezett, ékvállú, 7-40 cm hosszú és 4-8 cm széles. A kis virágok levélhónalji és hajtásvégi elágazó, ernyőszerű virágzatokban fejlődnek. A virágtakarót sárgászöld lepellevelek alkotják.
Termése: körte alakú vagy gömbölyded, hossza akár 30 cm is lehet, és legfeljebb 15 cm széles. A héj zöld, vörösesbarna vagy feketés, fényes, sima, ráncos vagy érdes felületű, vékonybőrnemű. A világoszöld, fehér vagy sárgás terméshús vajhoz hasonló állagú, szagtalan és gyengén dióízű; mind a héjtól, mind az 5-7 cm nagyságú, gömbölyded vagy tojás alakú, kemény, világos kőmagtól könnyen elválik.
Felhasználása:
az avokádó ősi haszonnövény, amelyet Közép-Amerika indiánjai évezredek óta termesztenek.
A nagyon tápláló, proteinben és olajban gazdag terméshúst (zsiradéktartalma mintegy
25%) nyersen fogyasztják. Az avokádó megfőzve keserű, az éretlen termések pedig
mérgezőnek számítanak. A termések betakarítás után 1-2 heti tárolást igényelnek,
míg a héj a gyenge nyomásnak enged. Fogyasztáskor a termést fel kell vágni vagy
törni, a kőmagot pedig eltávolítani; a lágy terméshúst sóval és borssal szórják
meg, citromot vagy ecetet csepegtetnek rá, illetve más módon fűszerezik, majd
a héjból kikanalazzák. Különösen kedvelt egy pikáns étel (guacamole), amely a
pépesített vagy kockára vágott terméshúsból készül, hagymával, fokhagymával, egy
csepp olívaolajjal, citrommal vagy zöld citrommal és borssal, csilipaprikával
vagy tabascóval fűszerezve, és mártásnak vagy salátának használják. Délkelet-Ázsiában
és Hawaiin a terméshúst megcukrozva vagy édes gyümölcslével keverve fogyasztják,
Amerikában jégkrém és tejes italok készülnek belőle. A felvágott termés húsa gyorsan
csúnya, feketésbarna befuttatásúvá válik, de ez értékét nem csökkenti, citromlevet
kell rá csepegtetni. Az avokádó csekély cukortartalma miatt mint tápláló termés
cukorbetegek számára is értékes.
Az érett termésekből A-, B-, C- és E-vitaminban
gazdag, jól eltartható olajat préselnek, amely a kozmetikai iparban és étkezési
olajként is hasznosítható. A kőmag tejszerű nedve a levegővel érintkezve vörösre
színeződik, ezért az indiánok tintának, textilfestéknek használták. Az avokádó
szép, vörösesbarna fája alkalmas épületfának, bútorok készítéséhez, esztergályos-munkákhoz
és fafaragásokhoz.
Elterjedése: Közép-Amerikában honos; a 18. század vége óta a trópusi, szubtrópusi és mediterrán vidékeken világszerte termesztik. A meleg égövi országokon kívül az avokádó piaci termékként csak néhány évtized óta népszerű. Európában is gyorsan nagy gazdasági jelentőségre tett szert. Fő termesztőhelyei az USA, Mexikó, a karib-tengeri szigetek, Brazília, Indonézia, Új-Zéland, Izrael és Dél-Afrika.
Termesztése és betakarítása: az igénytelen avokádófa olyan területeken tenyészik, ahol a hőmérséklet átlagértéke meghaladja a 13 °C-ot; a növény állítólag -6 °C-ig fagytűrő. Nagyszámú fajtáját termesztik, amelyek ökológiai igényeikben, a termések formájában, színében és méretében különböznek egymástól. Magról vagy dugványokkal szaporítják; az oltás is megszokott eljárás. A fák 4-6 éves korban fordulnak termőre; virágzás után 6-9 hónap múlva szedik óvatosan, a nyomást és a sérüléseket kerülve az érett, de még szilárd terméseket. Fajtától függően évente 5-20(-100) kg termést hozhat. A termések 7-19 °C hőmérsékleten legfeljebb 1 hónapig tarthatók el; erősebb hűtés hatására hideg okozta károsodás jelentkezik.
Rokon faj: a Persea schiedeana Nees, amely Dél-Mexikótól Panamáig vadon nő, néhol termesztik, az előző fajtól abban tér el, hogy levelei és ágai szőrösek, termései pedig kellemes kókuszzamatúak és igen nagy magvúak.
II.
Avokádó
Még ma sem tisztázódott teljesen, hogy az avokádó gyümölcs vagy zöldség, az biztos ugyanakkor, hogy egyik legértékesebb természetes zsiradékunk. Rengeteg káliumot tartalmaz, kalcium és magnézium megoszlása ideális.
A
babérfélék családjába tartozó avokádó örökzöld, trópusi fán terem, súlya akár
az egy kilogrammot is elérheti. Héja kemény, majdnem páncélos, színe haragoszöld,
de akár feketéslila is lehet. Puha, vajszerű és nagyon tápláló élénk zöld húsa
közepén hatalmas, barna mag található, melynek értékes zsíros olaját (oleum avocado)
hidegen sajtolják ki. A szubtrópusi éghajlatot kedveli, szobahőmérsékleten hamar
megérik és megpuhul (ehhez papírzacskóba tegyük). Az érett gyümölcs magas karotin-tartalmú,
nyersen azonnal fogyasztható.
Őshazájában aligátorkörtének, zöldségvajnak,
vajkörtének, tengerészek vajának is nevezték. Az aztékok egyszerűen herének hívták,
és szerelmi serkentőként használták. A spanyol hódítók aguacate, cura, cupandra,
valamint palta nevekkel illeték, a portugálok nemes egyszerűséggel abacate-nek
nevezték el az egzotikus gyümölcsöt, a franciák avocatier-nek hívták. Gyorsan
avasodó olaját spájzban tárolni nem érdemes, alacsony hőmérsékleten azonban évekig
eláll, s nem veszít értékes tulajdonságaiból sem.
Több mint tízféle vitamint (főként B, C, D, E) és vagy húszféle ásványt tartalmaz, közöttük az A-vitamin elővitaminját, a karotint is. Jelentős mennyiségű foszfor, vas, nátrium, és niancin található benne. Olaja - összetételében az olívaolajhoz hasonló - magas vitamin- és ásványianyag-tartalmú. Spanyol megszállók révén jutott Közép- és Dél-Amerikából Európába, az inkák kedvelt gyümölcse volt.
Jó a szívre
Az avokádó magas olajtartalmának köszönhetően jótékony hatással van a szív- és érrendszeri problémákra, az izületi gyulladás egyik legjobb gyógyszere. Vérzsír-csökkentő hatású, akárcsak a citrom, a narancs, a citrancs, a mandarin, a kivi, a szilva, a szőlő, az alma, a mandula, a napraforgó mag, a fokhagyma, a káposzta, a paprika, és a diólevél. Az avokádó fogyasztása a vérkoleszterin esetében csak az úgynevezett LDL-szint csökkenését segíti elő, miközben a szív megfelelő működéséhez szükséges HDL-t, azaz a jó koleszterin szintjét emeli.
A soványság és a táplálkozási rendellenességek egyik hathatós orvossága. Magas olajtartalmú zöld „vaja” az alultápláltak csodaszere, hiszen a természetes növényi zsírok felszívódása sokkal egyszerűbb az emberi szervezet számára, mint az állati zsíroké. Az elhízás ellen szintén védelmet nyújt. A közönséges zsírok fogyasztása következtében háromszorosra is nőhet az étvágy, mégsem elégedett a szervezet, ám elegendő esszenciális zsír fogyasztásával csökken az igény a nagy adagú táplálékok iránt, ezáltal normalizálódhat a test súlya.
Az avokádó B-vitaminjainak segítségével az agysejtek könnyebben termelnek melatonint, mely a nyugodt alvás egyik záloga. Az élénkzöld gyümölcshúsban található vitaminoknak köszönhetően kitűnő antioxidáns, használata különösen a rák ellen folytatott küzdelemben eredményes.
A szépség és a fiatalság olaja
Az avokádó magas olaj- és lanolin tartalma következtében könnyen felszívódik a bőrben. A húsában található sok vitamin és ásványi anyag révén az érzékeny bőrrel csodát tesz. Hatékony az ibolyán túli sugarakkal szemben, a természetes zöldség-zsiradék nagyon jó hatással van a kiszáradt bőrre. Ránctalanító, táplálja, puhítja és megfiatalítja a száraz, vízhiányos, öregedő bőrt. Az avokádó gazdag B6- és E-vitamint tartalma révén rendkívül hatásos hajápoló. Magas A- és E-vitamin-tartalma következtében különösen hatásos a bőrproblémák közül a pikkelysömör és az ekcéma kezelésére, illetve a nap okozta égési tünetek enyhítésére. Házilag is használhatjuk megelőzésként és gyógyításként egyaránt. De jóból is megárt a sok, naponta egynél több avokadót ne fogyasszunk!
Avokádós receptek
Az avokádó rengeteg vitamint, tápanyagot tartalmaz, és sok mindent készíthetünk belőle. Gyümölcsét érdemes nyersen elfogyasztani, hogy biológiai értékeiből ne veszítsen, emellett főzés közben megkeseredhet. Legjobb ízesítőszere a fokhagyma. A nyers avokádó úgy kenhető, akár a vaj. Vágjuk félbe, szedjük ki magját, és egy vajazókés segítségével kaparjuk rá a pirítósra, ízesítsük kevés fokhagymával. Levét paradicsomlével és némi fokhagymával keverve fogyasszuk. Ha a gyümölcshúst apró kockákra vágjuk és piciny rákokkal, valamint majonézzel elkeverjük, a héjába visszatöltve elegáns és finom előételt szolgáltatunk fel. Kaviárral is szervírozhatjuk, emellett készíthetünk belőle levest, vagy akár fagylaltot is.
Guacamole
A mexikóiak kedvelik az avokádót, amelyből pikáns mártást is készítenek. A guacamole a legismertebb és legkedveltebb salsa. Vágjunk apróra egy avokadót, két paradicsomot és egy pici fej hagymát. Ízesítsük sóval, borssal és lime-mal.Ceviche
Vágjunk apróra egy avokádót, ízlés szerinti mennyiségű paradicsomot, hagymát, tegyünk hozzá rákot, kagylót, és öntsük fel citromos, olívaolajos lével.Zöldturmix
Turmixoljunk össze 4 dl szénsavmentes ásványvizet egy avokádóval, két kivivel, és egy mangóval, majd adjunk hozzá egy evőkanál citromlét. Az elkészült ital magas kálium- és E-vitamintartalma, telítetlen zsírsavai jótékonyan hatnak a szívre és a keringésreAvokádós energiabomba
Turmixoljunk össze 4 dl zsírszegény tejet egy mangóval, egy avokádóval, majd tegyünk hozzá egy evőkanál vágott mandulát. A végeredmény különösen gazdag antioxidáns hatású E-vitaminban, de fehérjetartalma is jelentős. Mandula helyett kókuszreszeléket is használhatunk Mindkettő jelentős mennyiségű B-vitamint biztosít, melynek fontos szerep jut a szervezet méregtelenítésénél.Dip
Az avokádóhúst fokhagymával, apróra vágott vöröshagymával, sóval, borssal, kevés tejföllel és sok citromlével pépesítsük.Avokádósaláta
Hozzávalók:
- 1 hámozott, kimagozott, apróra vágott avokádó,
- 3 hámozott, kimagozott, apróra vágott paradicsom
- néhány szál új zöldhagyma, vékony karikákra vágva,
- 3 evőkanál olívaolaj
- 2 evőaknál citromlé,
- késhegynyi só és törött bors,
- 1 evőkanál finomra vágott petrezselyem,
- 1 teáskanál bazsalikom.
Keverjük össze az összes hozzávalót, és jól lehűtve tálaljuk.Avokádó Caponata-val és feta sajttal töltve
Hozzávalók:
- 3 nagy érett avokadó
- 1 hámozott, kimagozott, apróra vágott nagy padlizsán
- közel fél kiló hámozott, kimagozott, apróra vágott paradicsom
- 12 fekete olívabogyó, mag nélkül és szeletekre vágva
- 2 evőkanál friss petrezselyemzöld, apróra vágva
- 6 szál zeller, összevágva
- 6 evőkanál olívaolaj
- 4 evőkanál vörösborecet
- 2 evőkanál finom kristálycukor
- 1 teáskanál őrölt szerecsendió
- 1 teáskanál kapribogyó
- só, bors ízlés szerint
- 175 gr feta sajt, 6 szeletre vágva
- 6 bazsalikom levél, csíkokra vágva
- másfél deci olívaolaj
- 2 evőkanál fehérborecet
- 1 citrom héja
- frissen őrölt feketebors, só
- friss bazsalikom levelek a díszítéshezCaponata
Sózzuk be a padlizsánt és hagyjuk állni egy órára, majd óvatosan nyomkodjuk ki belőle a vizet, tegyük konyharuhára száradni. Forrósítsunk fel négy evőkanál olajat, süssük benne hirtelen barnára a zellert, szedjük ki és tegyük félre. Tegyük bele a padlizsánt, pároljuk puhára, süssük barnára. Tegyük félre hűlni. A maradék két kanál olajon pirítsuk aranyszínűre a hagymát, adjuk hozzá a paradicsomot, és pároljuk sűrűre. Ez körülbelül negyed órát vesz igénybe. Ha ezzel megvagyunk, adjuk hozzá a cukrot, a vörösborecetet és a szerecsendiót, s főzzük tovább 10 percig, időnként megkeverve, míg egy sűrű, gazdag, édes-savanyú szósz nem lesz belőle. Adjunk hozzá sót és őrölt borsot. Keverjük hozzá a kapribogyót, a szeletekre vágott olívabogyókat, a petrezselymet, a padlizsánt és a zellert. Szükség esetén sózzuk és borsozzuk újra, majd hűtsük le.Dresszing
Alaposan keverjük össze a hozzávalókat, sózzuk, borsozzuk ízlésünk szerint.
Ezek után vágjuk félbe az avokadókat, távolítsuk el a magokat (mutatós cserjét nevelhetünk belőle, ha kigyökereztetjük: töltsünk meg egy üvegpoharat vízzel, és tegyük a mag tompa végét a pohár szájára úgy, hogy a mag épp csak érintkezzen a vízzel). A vágási felületet és a mag helyét kenjük meg egy kis dresszinggel, hogy elkerüljük az elszíneződést. A mélyedéseket töltsük meg a Caponata-val, tegyük rá a feta sajtot, majd locsoljuk meg a dresszinggel.
III.
Guacamole
avokádókrém
Hozzávalók:
2 hámozott, kimagozott avokádó
2 evőkanál zöldcitrom leve
1 finomra vágott piros csilipaprika
1 paradicsom, felaprítva
só és bors
1 evőkanál koriander zöldje, felaprítva
1/2 csésze tejföl
1 gerezd fokhagyma, felaprítva
Keverjük
mind össze és tegyük hűtőbe néhány órára. Adható hozzá még tejföl.
Van aki
tesz bele apróra vágott hagymát, van aki kevés olívaolajat és nem használ tejfölt.
Számos variáció létezik. A legismertebb és legkedveltebb mexikói salsa.
IV.
Guacamole
Hozzávalók: avokadóhús, finomra vágott zöld chili, fokhagyma, citromlé
Alapvető
jelentőségű táplálék, részint a szegény mexikóiak, részint az egészségmániás és
gazdag európaiak fogyasztják; állítólag csökkenti a koleszterinszintet, regenerálja
az érfalakat, elmulasztja a szürke hályogot, a lúdtalpat és az impotenciát, továbbá
a tőzsdekrach, az autóbaleset és az adóhivatal ellen is védelmet nyújt. Bonyolultságát
tekintve a guacamole a zsíros kenyér szintje alatt marad, a guacamole ugyanis,
ha szigorúbban nézzük, nem is étel, hanem az avokadó fogyasztásának technikája.
Az avokadót úgy esszük, hogy a húsát kikanalazzuk a héjból, összetörjük, beledolgozunk
egy jó adag chilit, sózzuk, ennyi.
Ehhez képest a guacamole készítésének valóságos
iskolái vannak. A legszigorúbban ortodox, fundamentalista irányzat képviselői
szerint guacamole csakis Mexikóban készíthető, ugyanis a lényege az avokadó maga,
márpedig e célra alkalmas avokadó egyedül Mexikóban terem. Mások azt mondják,
hogy ez ugyan igaz, de azért próbálkozzunk, megint mások akként vélekednek, hogy
jónak tekinthető minden olyan guacamole, amely a gyümölcs ízét - függetlenül annak
származásától - érvényesülni hagyja.
A közvélekedés ezzel szemben afelé tendál,
hogy azért a guacamoléba kell egy kis citromlé, korianderzöld, fokhagyma, finomra
vágott vöröshagyma, esetleg tejföl, netán római kömény, de csak egy leheletnyi,
aztán semmi más.
Végezetül vannak az újhullámos, neobarokk-posztmodern őrültek,
akik szerint mehet bele szezámmag, savanyított gyömbér, almaborecet, wasabi. Vagy
akár brokkoli, majonéz, parmezán, cheddar, curry por, worcester, tequila, Monterey
Jack, chorizo, és mindez együtt.
Én a magam részéről a puristákhoz állok közelebb,
azaz szerintem Isten az avokadót elég jól kitalálta, nem hiányzik abból semmi.
Más kérdés, hogy némi erős paprika, fokhagyma és citromlé sohase árt, ezért aztán
a guacamole összetétele az én fogalmaim szerint: pépesített avokadóhús, finomra
vágott zöld chili, kis fokhagyma, pár csepp citromlé, tortilla chips. Ez így nagyon
finom, másrészt meg minden javasasszony, sámán vajákos és csodadoktor szerint
roppant egészséges, tehát a guacamole fogyasztása közben az ember büszkén gondol
arra, hogy íme, a halhatatlanok ételét fogyasztom, noha ezzel az erővel ehetnék
csülköt is.
Váncsa István szakácskönyve - Ezeregy recept, Vince Kiadó
V.
Avokádó
Általában eldobjuk az avokádó nagy, síkos tapintású magját. De miért ne próbálnánk szobanövényt nevelni belőle? Bár cserepes növényünk még csak nem is sejteti, hogy őshazájában, Amerikában, nagy, árnyékot adó örökzöld fa lehetne, mégis szép formájú, egzotikus küllemű növényt nevelhetünk belőle. Persze arra nincs garancia, hogy 10 év múlva is díszíteni fogja szobánkat.
Csíráztassunk
Mossunk meg egy avokádó magot. Széles végével lefelé függesszük fel
úgy, hogy az alsó negyede vízbe érjen. A függesztéshez használjunk fogpiszkálót,
a víztartó edény használaton kívüli dunsztosüveg lehet.
Az így kialakított
együttest vigyük meleg helyre, de nem tűző napra. 6-8 hét múlva az érett termés
magától megreped, és gyökeret hajt, csírázni kezd.
Ha már 80 centinél magasabbra
nőtt, vágjuk vissza úgy 30 centire.
Amikor növényünk több levet is hajtott,
a gyökerei is életképesen vastagok, ültessük humusz gazdag talajba. A mag csak
felerészt legyen földben. Jó, ha terrakotta cserepet használunk.
Már nincs
is más tennivaló, mint rendszeresen öntözni, de úgy, hogy az öntözések között
hagyjuk kissé kiszáradni a talajt.
Egyéb teendőink
Öntözéskor
telítődjön a földje vízzel, de ne tocsogjon.
Minél több fényt kap a növény,
annál jobb.
Ha a levelek sápadttá válnak, feltehetően túlöntöztük kedvencünket.
Ezért érdemes az öntözéssel leállni egy rövid időre.
Ha a levelek a csúcsuknál
barnulni, száradni kezdenek, a virágföld valószínűleg sóval telítődött. Ilyenkor
egyszerű megoldásnak kínálkozik az átmosás. Felülről mossuk át néhány percen keresztül
lágy vízzel a talajt úgy, hogy az a cserép vízelvezető nyílásán keresztül folyamatosan
elfolyjon.
Ahhoz, hogy szép, bokros formára neveljük, rendszeresen vissza
kell metszeni, vagy legalábbis a csúcshajtást kicsípni.
Az idős levelek eldobálása
ellen semmit sem tehetünk.
Ne várjuk, hogy teremjen! A magról ültetett növény
úgy száz év múlva fordulna termőre.
Néhány szó a gyümölcsről
Ha avokádó gyümölcsre vágyunk, vásároljunk inkább. Az avokádó régóta
ismert afrodiziákum, azték eredetű neve, "ahuacacuahat", herefát jelent.
Mielőtt még meglódulna a fantáziánk, annyi elárulható, hogy a gyümölcsök párosával
csüngnek a fán... De váltsunk témát! A gyümölcs magas telítetlen zsírsavakból
álló olajtartalma, A-, C- és E-vitamin tartalma miatt egészséges. Fehérjegazdagsága
miatt pedig kiváló húspótló. Rosttartalma magas, ezért emésztésserkentő. Az érettséget
úgy állapíthatjuk meg, hogy enyhén megnyomjuk a gyümölcsöt. Az éretlen gyümölcs
bizony kőkemény. Az éretlen avokádó 6-8 napig érik, de az érett gyümölcs 1 napnál
nem tartható tovább. Az érleléshez legjobb, ha papírzacskót használunk. Hűtőben
nem igazán tárolható. Vigyázat, a feldarabolt, meghámozott avokádó megbarnul a
levegőn, akár az alma! Íze úgy érvényesül a legjobban, ha citrommal, kevés sóval
és hagymával bolondítjuk. Az avokádót a trópusokon a szegények vajaként is emlegetik,
mert teljesen beérett állapotban vajként kenhető.
Garami Márta
*
Ültessünk
avokádót, és neveljünk fát belőle.
Ültetés: helyezzük a mag kétharmadát könnyű,
jó vízáteresztő képességű földbe. Folyamatosan tartsuk nedvesen és tegyük meleg,
árnyékos helyre.
Csíráztatás: tűzzünk három fogpiszkálót óvatosan a magba
és tegyük vizespohárba. A víz olyan magasan álljon a pohárban, hogy a magot ne
érje el, de annyi nedvességet azért biztosítson, hogy ne száradjon ki. Négy-nyolc
hét alatt megduzzad a mag, láthatóvá válnak a gyökerek és a két magfél szétválik,
hogy a csírának szabad utat engedjen.
Ekkor ültessük el a magot a földbe,
de legyünk óvatosak, nehogy megsértsük a gyökereket. Az otthon termesztett avokádó
általában egyenesen nő és nem ágazik el. Csípjük le a csúcsokat, hogy oldalágak
is fejlődjenek.
VI.
Avokádó
Az
avokádó (Persea americana) Mexikóból került hozzánk, termésének formája hasonlít
a mi körténkre.
Hazájában a trópusokon gyümölcsét zöldségként vagy salátaként fogyasztják. Húsa puha, vajszerű és nagyon tápláló, csak a közepében megbújó óriási, akár tojás nagyságú magtól kell megszabadulnunk. De azt sem kell kidobni, mert nagyon jó játék a hajtatásával próbálkozni (tegyük egy cserép földbe és várjunk türelemmel). A trópusi cserjéknél nem számít ritkaságnak az ehhez hasonló óriási mag, aminek magyarázata, hogy az a sekély termőrétegű trópusi talajokra hullva - a benne lévő tápanyagoknak köszönhetően - minél tovább táplálhassa a magoncot. Az avokádó húsa utáni legértékesebb része ez a mag, amelyből hidegen sajtolják ki zsíros olaját (oleum avocado).
Olaja összetételében az olívaolajhoz hasonló, magas vitamin- és ásványianyag-tartalmú.
A kozmetikaipar szívesen alkalmazza, mivel táplálja, puhítja és megfiatalítja a száraz, vízhiányos, öregedő bőrt, hajat. Magas A- és E-vitamin-tartalma következtében különösen hatásos a bőrproblémák közül a pikkelysömör és az ekcéma kezelésére, illetve a nap okozta égési tünetek enyhítésére.
Ránctalanító hatása miatt számos arckrém alkotórésze, a belőle készült szappan pedig a száraz bőrűek kedvencévé válhat. Az olaját spájzban tárolni nem érdemes, mert gyorsan avasodik, alacsony hőmérsékleten azonban évekig eláll s nem veszít értékes tulajdonságaiból sem.
Gyors elterjedése annak is köszönhető, hogy az amerikai kontinensre érkező spanyol telepesek afrodiziákumként tisztelték (a keresztény vezetők legnagyobb bánatára).
Gyümölcsét érdemes nyersen elfogyasztani, egyrészt mert főzés közben megkeseredhet, másrészt azért, hogy biológiai értékeiből minél többet megőrizzen. Jótékony hatással van a szív- és érrendszeri problémákra, a benne található vitaminoknak köszönhetően pedig kitűnő antioxidáns, ezáltal csökkenti a rák veszélyét.
Boltban úgy vásároljunk avokádót, hogy tapogassuk meg a gyümölcsöt. A színéből még nem derül ki, hogy érett-e, hiszen lehet haragoszöld, de akár feketéslila is. Viszont ha az érett körtéhez hasonlóan rugalmas tapintású, akkor azonnal fogyaszható. Ha éretlenül vesszük meg, ne keseredjünk el, hanem tároljuk szobahőmérsékleten, így ugyanis néhány nap alatt utóérik.
VII.
Avokádó
Lauraceae
– Babérfélék
Persea spp.
Eredet
Avokádót
már 8000 évvel ezelőtt termesztettek Mexikóban és Guatemalában; neve az azték
(nahuatl) ahuakatl szóból származik. 1600 körül hozták az európaiak Dél-Spanyolországba,
1833-ban Floridába, végül a 19. század közepén Kaliforniába és Ázsiába. A termés,
amelyet ma fogyasztunk, három ősi formából alakult ki: a mexikói fennsík zsíros,
vékony héjú változatából, a közép-amerikai fennsíkon található Guatemala-i durva
héjú típusból, és a nyugat-inidiai típusból, mely sima, bőrszerű héjú, nagy magokat
tartalmaz, és a közép-amerikai mélyföldről származik.
Guatemala - Persea nubigena var. guatamalensis L. Wms.
Mexikó - Persea americana var. drymifolia Blake
Nyugat-India - Persea americana Mill. var. americana
és mindhárom hibridjei
Hojas de aguacate, avokádólevél, avocado leaves
Használható egészben is, de jobb megpörkölni egy serpenyőben, majd megtörni egy mozsárban, hogy ánizsos-mogyorós aromája kijöjjön. Csak a mexikói avokádónak van ilyen aromája. Főleg mole-kba, csirkéhez, halhoz javasolt.
Növény
Az
avokádó 10-20 méter magas fán terem, a falevelek sötétzöldek, nagyon erezettek
— ez is a babérral való rokonságra utal. A kultúrtermelés során a fákat csak 5
méter magasra hagyják nőni, és így könnyítik meg a szüretelést. Az apró, sárgászöld
virágok dús, összetett fürtöt alkotnak. A fürtök száma olyan nagy, hogy átlagosan
5000 virágból csak egyeten termés alakul ki. Az avokádó csonthéjas gyümölcs, magja
hasonlít a sárgabarackéhoz, és a mag fajtától függően akár 20 cm nagyságú is lehet.
Termesztés
Típustól
függően az avokádó a trópusokon és a szubtrópusokon terem: a mexikói avokádó akár
a -3° C-os hideget is elviseli, és a Földközi-tenger vidékén is megterem. A nyugat-indiai
típus ezzel szemben trópusi meleget igényel. A fák viszonylag ellenállóak a kártevőkkel
szemben, így az avokádó ültetvényeken alig használnak növényvédő szereket. Fajtától
függően a termést 9-18 hónappal a virágzás után szüretelik, amikor már megértek,
de még kemények.
Import
Egész
éven át, valamennyi földrészről.
Termés
Ehető: a gyümölcshús.
Élvezhetelen: a héj és a magok.
Illat és íz: vajszerű és dióra hasonlító.
Érett állapotban: a gyümölcs puha, mint az érett banán, héján fekete pontocskák
láthatók, szára könnyen eltávolítható. A gyümölcs húsa egyenletesen zöld és
puha, mint a jól kenhető vaj. Néhány típusnál megváltozik a héj színe.
Túlérett gyümölcs: nagyméretű fekete foltok láthatók a héjon, a gyümölcs húsát
feketés réteg borítja.
Éretlen gyümölcs: kemény, vagy — amennyiben túl korán szedték le — ráncos, és
nincs semmi íze.
Felhasználás
Nyersen citromlével, borssal és sóval, a belseje kikanalazható, felhasználható
gyümölcs- és kiadós saláták készítéséhez, ledarálva krémekhez, vagy italokhoz,
adott esetben leves is készíthető belőle.
VIII.
Avokádó
más néven AVOKÁDÓKÖRTE (Persea americana), a babérfélék (Lauraceae) családjába tartozó gyümölcsfa és termése. A fa a nyugati féltekén őshonos, Mexikótól az Andokig. A magas, vagy széles koronájú fának elliptikus vagy tojásdad alakú, 10-30 cm hosszúságú levelei vannak. Az apró, zöldes virágok tömött fürtökben állnak, szirmuk nincs, hat virágtakaró lebeny veszi körül a három körben álló kilenc porzószálat és az egykamrájú magházat. A gyümölcs alakja, mérete és színe igen sokféle lehet, egyes mexikói változatoké csak tyúktojásnyi, másoké 1-2 kg-os. A forma a kerektől a hosszú, karcsú nyakkal ellátott körtealakig terjed, a szín pedig a zöldtől a sötétliláig. Az egyetlen nagy, kerek vagy kúpos magban két sziklevél van. A gyümölcs héja néha az almáéhoz hasonlóan vékony, máskor durva, fás textúrájú. Az olajos gyümölcshús zöldes vagy sárgás színű, dióhoz hasonló ízű. Egyes fajták gyümölcshúsában 25%-ot is elér a telítetlen olajok mennyisége. Az avokádót gyakran fogyasztják salátaként. A pépesített avokádó a mexikói konyha egyik jellegzetes mártásának (guacamole) alkotóeleme. Az avokádó gazdag tiaminban, riboflavinban és A-vitaminban.
Az avokádót széles körben termesztették a trópusi Amerikában a spanyol hódítók bejövetele előtt, de a kertészek csak 1900 után figyeltek fel rá, amikor is kidolgozták az oltványkészítést, s ezzel leegyszerűsödött a legjobb magoncok szaporítása, s egyúttal az ültetvények létesítése.
Az avokádó termesztése virágzó üzletággá vált Floridában, Kaliforniában, Dél-Afrikában, és valamivel szerényebb mértékben művelik Chilében, Brazíliában, Hawaiiban, Ausztráliában és egyes csendes-óceáni szigeteken. Mexikóban, ahol igen népszerű az avokádó, igen nagy mennyiségben termelik. Ültetvényeket telepítettek Izraelben, és sok avokádófa található más mediterrán országokban is.
Kertészetileg az avokádók mexikói, nyugat-indiai és guatemalai fajtákra oszthatók. Egyes botanikusok külön fajnak tekintik a mexikóit Persea drymifolia néven. Az itt őshonos növény levele ánizsillatú, gyümölcse apró (10-25 dkg), héja vékony, íze és minősége kiváló. A mexikói avokádó a leghidegtűrőbb, ott is megél, ahol a többi fajta nem. A guatemalai avokádó a közép-amerikai felvidékeken őshonos, valamivel kevésbé fagyálló, mint a mexikói, gyümölcse közepes vagy nagy (25-100 dkg). Héja vastag, fás, érési szezonja eltér a többiekétől. A leginkább trópusi jellegű, nyugat-indiai avokádó termesztése Florida (USA) déli részére korlátozódik.
IX.
Avokádó
Az inkák és aztékok meghódításakor Cortez ezzel az érdekes növénnyel is megismerkedett. A XVI. században kis házikertekben már rendszeres termesztésével foglalkoztak. Dél-mexikói, kolumbiai és ecuadori őshazájából már jóval a spanyol hajósok érkezése előtt bekerült az inkák kertjeibe, ahol hamarosan második hazájára talált. Régmúlt termő példányainak maradványai az ember ősi kísérőjeként mutatják be az avokadót.
Az ananászhoz hasonlítva elterjedése lassúbb volt, mert magjai rövid ideig életképesek, kis magcsemetéi pedig könnyen károsodnak, nagyon kényesek. Igazi felfedezése századunk vívmánya. A középkor ritka növénye korunkban a győztes citromféléket leszámítva, fontosságban a 4. helyre került, amit értékes termésének köszönhet.
Az avokadó szaporítása és nevelése
Az avokadó Dél-Mexikó, Kolumbia, Guatemala és Ecuador területein honos. Innen terjedt át Amerika más területeire, majd Afrikába, Izraelbe és Európába is. Napjainkban Észak-, Dél- és Közép-Amerikában, Dél-Afrikában, Izraelben és Olaszországban foglalkoznak nagyüzemi termesztésével.
Az avokadó a közeli rokonságban álló babérral együtt a babérfélék (Lauraceae) családjának tagja. Ebbe a családba melegebb vidékeken tenyésző fűszer- és gyógyszernövények tartoznak.
Az avokadó többféle néven szerepel a szakkönyvekben. Legújabb neve, a Persea americana mellett előfordul a Persea gratissima mexikói fajának, a Persea drymifoliá-nak általánosított neve is. Az avokadó helyett gyakran szerepel hazánkban az avokadókörte vagy az alligátorkörte elnevezés.
Jelentős egzotikus rokonai a különböző fahéjat és kámfort szolgáltató fák. Hazánkban utoljára a harmadkorban éltek a mai fahéjat adó növények ősei.
Az avokadó 6—20 m-re növő, örökzöld fa. Törzsei alacsonyan elágaznak és szabálytalan koronát fejlesztenek. Levelei 10—20 cm hosszúak és 3—10 cm szélesek, a hajtásokon váltakozva állnak, a hajtások végén sűrűn helyezkednek el. Kérge és levelei ánizsos illóolaj-tartalmuk miatt illatosak.
A virágzatok a hajtások csúcsán, ritkábban az alacsonyabb levelek hónaljában jelennek meg. A virágok bugavirágzatot alkotnak. A kis sárgásfehér kétivarú (hímnős) virágok 0,5—1,5 cm átmérőjűek, illatosak. A portokok csak a bibe idegen virágporral történő megtermékenyülése után érnek meg és nyílnak fel.
Csonthéjas termései nagyok, 7—20 cm hosszúak és 7—10 cm szélesek. Egy nagy magot tartalmaznak. A körte, alma, uborka, szív vagy tojás alakú gyümölcsök tömege 40—400 g között változik. A termések héja sötétzöld, sárgászöld, pirosas, sötétpiros vagy feketés színű. Húsa 1,2—2 cm vastag, világossárga, zöldessárga, világoszöld vagy sárgásszürke tónusú lehet. Az eleinte kemény hús a tárolás alatt puhul meg, és vajszerű állományúvá válik. A termések hosszú, 10—30 cm-es kocsányon lógnak.
A gyümölcs egyetlen magja nagy, gömbölyű vagy kihegyesedő, két szorosan rásimuló maghéj takarja.
Az avokadót a magcsemeték szemzésével és oltásával szaporíthatjuk. Első feladat a magvetés és a magcsemeték nevelése. Magja csírázóképességét hamar elveszti, ezért a termésből kiszedve a vetésig nedves homokban rétegezve tároljuk. Homokos lombföldbe vessük. A magvakat hegyes végükkel lefelé fordítva 3/4 részig süllyesszük a homokos talajba és ezután lombbal vagy más, laza, nagy humusztartalmú, jó víztartó képességű földdel takarjuk. A csírázás optimális hőfoka 20—25 °C. Ezen a hőmérsékleten 6—10 hét alatt megjelennek a kis növénykék.
Szemzéshez növekedésben levő alanyokat válasszunk, legjobb időszak az, amikor a növekedési szakasz elején tartanak. A tavaszi hetekben a szemzést még nyugalomban levő, alvó szemekkel végezhetjük. Az avokadószemzésekhez T alakban vagy fordított T alakban vágjuk be az alanyok héját. A szemzéseket zárt, párás helyen tároljuk.
Oltáshoz valamivel vastagabb alanyokat jelöljünk ki. Itt is feltétel, hogy a magcsemeték növekedésben legyenek, így biztosabb az eredés. Az oltóvesszőket úgy készítsük elő, hogy felhasználásuk előtt 7—10 nappal a leveleket távolítsuk el a hajtásvégekről, és csak 0,5—1 cm-es levélnyél-csonkok maradjanak rajta. Az alanyokat ék alakban, fentről lefelé 3—4 cm hosszan, a bél felé haladva, ferdén behasítjuk.
Az előkészített oltóvesszőket (lehetőleg a beérett hajtások csúcsi részéről) 2—3 szem meghagyásával alsó végükön két oldalról ék alakban metsszük le és illesszük az alany hasítékába. Szorosan kötözzük be és paraffinnal zárjuk le a párolgást. Az oltást üvegházban vagy házi készítésű izzasztószekrényben egész évben végezhetjük, ha megfelelő fényt és hőt tudunk biztosítani.
Nagy légnedvességben és 25 °C körüli hőmérsékleten a szemzések és oltások 3—5 hét alatt megerednek. Ezután az alanyokat felére, majd 1 hónappal később a szemzés vagy oltás fölött közvetlenül metsszük le a megmaradó vad részeket.
A fiatal növényeket az árnyékolás és a nagy páratartalom fokozatos csökkentésével szoktassuk hozzá a természetes fényhez és páraviszonyokhoz, és rakjuk végleges helyükre — a szobába vagy a szabadba.
Gyökérzete érzékeny, ezért átültetéskor vigyázzunk arra, hogy ne sérüljenek meg. Átültetés után 1—2 hétre árnyékoljuk, bővebben öntözzük. A szabadba kihelyezett edényes növényeket a széltől védeni kell.
Közömbös vagy kissé savanyú kémhatású (6—7 pH) talajon fejlődik szépen. Nagy humusztartalmat és jó vízáteresztést kell biztosítani. Ilyen földkeveréket jó minőségű komposzt, melegágyi föld, érett trágya és kevés savanyú tőzeg felhasználásával készíthetünk. A nyár folyamán rendszeres tápanyagpótlásról gondoskodjunk, különösen idősebb növények esetében. Erre a célra a trágyalé és mesterséges tápoldatok jól megfelelnek.
Az avokadó rendszeres öntözést kíván. Hazájában a nedves és száraz időszak rendszeres váltakozása következtében évente több növekedési szakasza figyelhető meg, ezek a nedves periódusokra esnek.
A növények hőigényesek. Nyáron szabadban vagy szobában, télen hűvös, 10 °C körüli helyen jól telelnek. Mérsékelt fűtés mellett, szobában is tarthatjuk a tél folyamán, de jobb eredményt kapunk a hűvös teleltetéssel (pince, előszoba, kamra). Melegigényük ellenére egyes típusok, így a mexikói avokadók a —7 °C-os fagyokat is átvészelik.
A szemzett és oltott csemeték már 3 éves korukban virágoznak és teremnek. A virágok tél végén, tavasszal nyílnak. Kinyíláskor először a bibék válnak éretté — ilyenkor termékenyülnek, de csak idegen virágporral, mert ebben az időben még a portokok zárva maradnak. Az idegentermékenyülés után rövid ideig becsukódnak a virágok, és mire újra kinyílnak, a portokok is érettek és gazdagon ontják a virágport. Ekkor már a bibék nem fogékonyak. A terméskötődéshez ezért általában más fajták jelenlétére is szükség van. Szerencsére sok értékes típusa megtermékenyítés nélkül is (partenokarpia) képes teremni. Ezek a fajták edényes termesztésre is alkalmasabbak. Különleges virágzását és termékenyülését csak 1920 óta ismeri a tudomány, addig rejtély volt.
A sikeres termékenyülés után vagy a partenokarpiás típusoknál a virágzás után 14—16 hónapig fejlődnek termései. Gyümölcsei a fán teljesen beérnek és hosszú ideig otthagyhatók.
Hazánkban a pajzstetűn kívül jelentős kártevői és betegségei nem jelentkeznek. Letisztítással, lemosással (káliszappan) és a forgalomban levő permetezőszerek segítségével könnyen védekezhetünk ellene.
Gyümölcseit érett állapotban szedjük. A zöldes szín éréskor a színes típusoknál elszíneződik, elsötétül vagy megsárgul. A terméseket rövid szárral vágjuk, és hűvös helyen tároljuk. Féléretten (zölden) szedve elég jól bírják a szállítást.
A tárolás folyamán tökéletesen utóérnek. Szobahőmérsékleten is eltarthatók, ebben az esetben az utóérés gyorsabban, 2—10 nap alatt lezajlik. A fő érési idény október—november hónapra esik.
A gyümölcs húsa éretten megpuhul. Színe a vékony, lehúzható héj alatt kívül zöldes, belül sárgásszürke vagy a sárga és zöld szín különböző árnyalatainak megfelelő. Gyümölcsének nincs jellemző zamata, savtartalma jelentéktelen, édes ízű, kicsit a fiatal dióra emlékeztető. Sok értékes anyagot tartalmaz, tápértéke megegyezik a vajéval.
Húsa 25—30% olajat, 1,6% fehérjét és sokféle vitamint: C- és B-komplexeket, sok E- és A-, valamint D- és K-vitamint tartalmaz.
Terméséből különleges saláták készülnek. A cukrászatban fagylaltok és különböző sütemények nyersanyaga, de kenyérre kenve sóval vagy cukorral ízesítve is érdekes csemegének számít.
Fogyasztása dietikus hatású; a gyomorbántalmak mellett a magas vérnyomás és érelmeszesedés ellen is ajánlják. Magjai és levelei szintén tartalmaznak gyomorgyógyszereket. A kérgében és leveleiben képződő ánizsillatú olajokat az illatszergyárak dolgozzák fel.
X.
Avokado
A
babérfélék családjába tartozó avokadó 1 kg súlyt is elérő gyümölcs, amely a babérfélék
családjába tartozó trópusi fán terem. Ezt a gyümölcsfát Közép-Amerikában időtlen
időktől kultiválják. Régészeti kutatások bizonyítják, hogy ezen a kontinensen
az avokadót, már kr.e 5000-8000 között ismerték és fogyasztották. Régi aztékok
nyelvén ahuacatl azaz here a neve, tehát érthető, hogy az ókori civilizációkban
szerelmi serkentőnek használták.
Francisco Hernandez spanyol botanikus így
ír róla: "hiszem, hogy ez a legízletesebb gyümölcs egész Új-Spanyolország
(Mexikó) területén. A szerelmi étvágyat is fokozza. Nagyon egészséges gyümölcs,
így a betegeknek is adják."
Spanyol hódítók a XVI-ik században hozták
be az avokadót spanyolhonba, így Európába. A spanyol hajósok ezt a kitűnő gyümölcsöt
elsőnek II. Fülöp királynak ajánlották, az ő uralkodása alatt megpróbálták honosítani,
de ezek a kísérletek nem sikerültek. A honosítási kísérletek ígéretesebb eredményei
a XX-ik században váltak valóra. Európai nyelvekbe is elég nehezen illeszkedett
ez az egzotikus, de ígéretes gyümölcs. A franciák 1680-ig avocate-nek, 1700-tól
avocat-nak nevezik, míg az angolok és az olaszok avocado-nak. A mexikói gasztronómia
széleskörben alkalmazza az avokadót, amelyből pikáns mártást is készítenek: guacamole
néven. Magvából gyógy-szirupot készítenek, amely kitűnően bevált reumatikus fájdalmak
enyhítésére és idegrendszeri zavarok gyógyítására.
Avokadóból Mexikóban, de
más országokban is növényi olajat állítanak elő, amely bevált az égési sebek gyógyításánál,
de a kozmetikai ipar is alkalmazza, mint alapanyagot.
Avokado = B-vitaminokkal
telített, segítségével az agysejtek könnyebben termelnek alváshormont melatonint
Endresz István
Külső
linkek magyarul:
http://chiliesvanilia.blogspot.com/2005/10/sajtos-quesadilla-guacamole-val.html
http://www.mindmegette.hu/index.php?apps=cikk&cikk=12337
http://www.edenkert.hu/index.php?menu=cikk&cikkid=879
http://www.magyarkonyha-online.hu/htms/recepts/20020401.htm
http://www.konyhamester.hu/a_r_t/recept/523.htm
http://www.virtualfruit.hu/main.php?folderID=795&articleID=3737&ctag=articlelist&iid=1
http://www.fitnet.hu/index.php?active=3&id_article=608&id_column=3&
http://www.wellnesscafe.hu/dieta/200606/csodalatos_avokado
http://www.gourmandnet.hu/konyha/site.php?tpl=product&id=118
