Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a
Kertek és konyhák indexlapra

 

Articsóka
Cynara scolymus L. - Asteraceae


Ízletes bimbóját fogyasztják, levele gyógyászati alapanyag, a növénye dekoratív

E jellegzetes fészkes virágzata növényt elsősorban a Földközi-tenger nyugati és középső országaiban termesztik, ahol vadon még napjainkban is megtalálható egy másik faj, a kardi (C. cardunculus). Maga az articsóka vadon nem fordul elő, valószínűleg Délnyugat-Európából vagy Észak-Afrikából származik.

Évelő növény. Gyökértörzse minden évben vastagodik, fokozatosan elfásodik és a közepe 4-5 év múlva elpusztul, tehát ajánlatos 3-4 évenként újratelepíteni. Vastag gyökértörzse a mínusz 4-5 °C-os fagyokat takarás nélkül is elviseli, de ennél hidegebb időben már takarni kell, vagy ki kell ásni minden ősszel. Szára felálló, elágazó, 2-2,5 m magasra is megnőhet. Merev tőlevelekből álló levélrózsája

általában feláll. Nagy, osztott vagy hasadt levelei sima szélűek. A levelek alul szürkén molyhosak, felül fénylő zöld színűek. Egyes fajtákon a zöld levelek erezetét klorofillmentes levélszövet szegélyezi, ennek folytán a levél fehér foltosnak, márványozottnak tűnik.

A végálló fészekvirágzatok feltűnően nagyok, 8-12 cm átmérőjűek. A virágzat gömbölyű vagy gömbölyded, a virágok kékes bíborszínűek. A sokvirágú fészekvirágzat fészekpikkelyei húsosak, lapos csú-csi nyúlvánnyal.

A feltűnően nagy virágzatok igen élénk színükkel messziről odacsalogatják a mé-heket. Ecsetszerű bóbitájú, nagy kaszattermései egyenesek, hosszúkás tojásdad alakúak.

 

Környezeti igénye

A napos, esetleg gyengén félárnyékos, meleg területeket kedveli, amelyeken még kevesebb vízzel is beéri. Árnyékban a virágok elaprósodnak és a szár megnyúlik. A fejlődéséhez 15 °C feletti hőmérsékletet igényel. Télen viszont a fagyoktól takarással védeni kell. Gyéren elágazó gyökérzete 2-3 m-es mélységig is lehatol a talajba, így a rövidebb száraz időszakokat könnyen átvészeli. A telepítés évében, míg a gyökérzet teljesen ki nem fejlődik, többször öntözzük.

Tápanyagigénye nagy, ezért telepítés előtt 40-60 kg szerves trágyát forgassunk 10 nmenként a talajba, 20-30 cm-es mélységbe. Ennyi istállótrágyával 5-4 évig megfelelő mennyiségű termést ad. Kiegészítésként minden évben adhatunk műtrágyát is: 10 nmenként 30-40 dkg pétisót és szuperfoszfátot, valamint 20-30 dkg kálisót.

 

Termesztése

Szaporítható zöld rügy- vagy sarjdugványozással, de legelterjedtebb a palántanevelés. Az őszi talajmunkák után (trágyázás, talajforgatás) tavasszal a talajt gereblyézzük simára és májusig, a kiültetésig tartsuk gyommentesen. A növények egymástól való távolságát (1-1,5 m) előre jelöljük ki. Magját febaiárban vagy márciusban cserépbe vethetjük, üvegházban vagy fűtött fólia alatt. Május közepétől lehet kiültetni. A cserépben nevelt fiatal növényeket a földlabdával együtt ültessük ki a szabadba, de az sem baj, ha lehullik a gyökérről a föld, mert bőséges beöntözéssel így is jól megered.

A magvakat április közepétől szabad földbe helyre vethetjük (fészkenként 3-4 magot), ebben az esetben az első év folyamán nem várhatunk termést. Kelés után, 2-3 leveles korban egyeljük ki, hogy fészkenként csak egy növény maradjon.

Tavasszal kissé lassabban nő, ilyenkor többszöri kapálással tartsuk gyommentesen a területet, mert a gyorsabban fejlődő gyomnövények beárnyékolják és meggátolják a növekedését. Nyár folyamán a növekedése felgyorsul, és nagy levelei a talajt beterítve megakadályozzák a gyomosodást. Termesztésének egyik legkényesebb része a telelte-tés. Fagyérzékenysége miatt takarni kell. A fagyok előtt fokozatosan, több részletben kupacoljuk fel 25-30 cm magasan földdel, majd a földet elszáradt levelekkel, növényi részekkel takarjuk. Az átteleltetés másik módja az, hogy az egész tövet földlabdával együtt kiemeljük és pincében, homok között elvermeljük. Tavasszal a fagyok elmúltával bontsuk ki, tisztítsuk meg az elszáradt részektől és ültessük el.

Felhasználható részei a bimbók, amelyek a második évtől jelennek meg. A nagyméretű, még ki nem nyílt virágkezdemények alkalmasak a fogyasztásra. A kékeslila sziromlevelek megjelenésekor az egyébként fogyasztható részek (a húsos virágalap, a csészepikkelyek) rostossá, rágóssá válnak. Időjárástól függően az első virágok nyílása általában júliustól várható. Szedése júniustól őszig tart, a fagyok előtt leszedhetjük a gyenge hajtáscsúcsokat is, melyek már úgysem hoznak virágot. Egy-egy tő 3-4 évig hoz bő termést, utána hozama leromlik, tehát újra kell telepíteni.


Felhasználása

Az articsókát már az ókorban is ismerték, a rómaiak az étkezésen kívül gyógynövényként is használták. Nevét (szkolimos, görög szó) tüskés fészekpikkelyeiről kapta. Magyarországon már a múlt században ismerték, különböző magárjegyzékekben szerepel

is, de termesztésével alig foglalkoztak. Spanyolországban, Franciaországban (8-10 ezer ba), Olaszországban és Görögországban jelentős mennyiségben termesztik. A déli országokból konzerválva az északi vidékekre is eljutott.

A keserű ízű szárlevelek gyógyászatilag aktív vegyületeket tartalmaznak, a népi gyógyászatban vércukorszint-csökkentő, epehajtó, vizelethajtó, gyomorerősítő szerként használják. Szeszes kivonat formájában méregtelenítő és érelmeszesedést csökkentő hatása érdemel említést. A bőrgyógyászatban ekcéma és egyéb gyulladások ellen használták. Szép, mutatós virágainak díszítő értéke sem lebecsülendő.

 

RECEPTEK



Articsóka pucolása, előkészítése

Articsóka görög módra

12 db kis (tojás nagyságú) articsóka, fél csésze olívaolaj, fél csésze víz, 1 csomó petrezselyem, 3 gerezd fokhagyma, só.

Apró darabokra vágjuk a petrezselymet és a fokhagymát. A külső leveleitől megtisztított articsókát megmossuk, majd beletesszük a fazékba. Ráöntjük a víz és az olívaolaj keverékét, hogy az articsóka feléig érjen. A petrezselymet és fokhagymát az articsóka levelei közé tesszük és megsózzuk. 45 percig mérsékelt tűzön, fedő alatt főzzük. Ezután teljes lángon fedő nélkül addig főzzük, amíg a leve el nem párolog. Tálalhatjuk melegen és hidegen is. (Olívaolaj helyett napraforgóolajat is használhatunk.)

 

Articsóka francia módra

A külső leveleket lehántjuk a fejről, a száráról pedig a fej aljától számítva 2-2,5 cm-nyire levágjuk. Hideg vízben megmossuk. Forró, enyhén sós vízbe tesszük és másfél órát főzzük. A megfőtt articsókát a vízből kivesszük, lecsepegtetjük és előmelegített tálra rakjuk. Fehér tejfölös mártást vagy hollandi mártást öntünk rá, azonnal tálaljuk.



Bébi articsóka, teljes egészében ehető

 

Rántott articsóka

A megfőzött articsókát a vízből kivéve hagyjuk lecsepegni, majd tepsibe rakjuk, meglocsoljuk ecettel, meghintjük sóval, borssal és egy óra hosszáig félretesszük. Törjünk fel egy tojást, verjük fel és tegyünk hozzá egy evőkanál meleg vizet. Először ebbe mártsuk a megfőtt articsókát, utána lisztbe, és rántsuk ki forró olajban. Tartármártással tálaljuk.

 


Töltött articsóka (nyersen)


Töltött articsóka (főzve)

 

 

II.
Articsóka

Cynara scolymus
L. - Asteraceae

A régmúlt elfeledett, különlegesen érdekes és szép kerti növénye. Hosszan tagolt, madártollszerű leveleivel, lándzsaszerű levélkéivel, szép, égszínkék, fészkes virágával nagyon mutatós. Fel nem nyílt virágzatkezdeménye, halványított szára és levelei ehetők. Gyógyhatása közismert.

Származása, elterjedése. A Földközi-tenger mellékén honos. Csak termesztésben fordul elő. A régi görögök és a rómaiak már termesztették és fogyasztották. Mint házikerti zöldségnövényt, a XV. században ismét felfedezték.

A nyugati államokban főként Spanyolországban, Franciaországban nagyban termesztik. Hazánkban a középkorban és az I. világháború előtti időszakban termesztették. Jelenleg alig ismert, elterjedését gátolja, hogy átteleltetése gondos odafigyelést, termesztése aprólékos munkát kíván.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Korszerű nemesített fajtáról a második évtől tövenként, négyzetméterenként 0,5-1 kg virágkezdemény szedhető. Nyers fogyasztásra és különböző módon elkészítve érdekes, kellemes ízű. Beltartalmi, biológiai értéke igen jelentős. A virágkezdemény 3% fehérjét, 14% cukrot, 18-20% szárazanyagot tartalmaz. A-, B1-, B2-, C-vitaminban, ásványi anyagokban (Ca, P és Fe) is gazdag. Energiaértéke 299 J. Kiváló mézelő növény.

Növénytani jellemzői. Évelő, lágy szárú. Gyökérzete: karógyökere erőteljes (60-120 cm), kevés, mélyre hatoló oldalgyökérrel. Levélzete felfelé törő, oldalt álló, hegyesen szabdalt, olykor csúcsa tüskében végződik, 60-120 cm nagyságú, finoman szőrözött, zöldesszürke. Virágkezdeménye elhúsosodott virágzati tengely, fészekpikkelyekkel (ezt fogyasztják a virág felnyílása előtt). Virágzata fészek, égszínkék, nagyon tetszetős szirommal, július-augusztusban nyílik, kétivarú. Termése kaszat, bóbitával, hegyesen tojásdad, közepes nagyságú. Ezermagtömege 50-60 g. Csírázóképessége 60-80%-os, 4-6 évig használható a magja, a vetést követően 14-18 nap múlva kel ki. Tény észideje: a második évről terem. 5-6 évig lehet egy területen, 3-4 éven át ad kielégítő termést.

Élettényezők iránti igénye. Fényigénye: kedveli az intenzív fénysugárzást, klímánk megfelel a számára. Árnyékban satnya marad. Hőigénye: melegigényes, 20-25 °C-on szépen díszlik. Tűri azonban a nagyobb nyári melegeket is. Hidegre érzékeny, télen takarni keli. Vízigénye: jó vízgazdálkodású talajon szárazon termeszthető. Egyébként sok vizet igényel. Talajigénye: mély rétegű, középkötött vagy kötött, réti agyagtalajon díszlik a legszebben. Tápanyagigénye nagy, telepítésekor 8-10 kg szerves istállótrágyát, 80-120 g vegyes műtrágyát adjunk négyzetméterenként.

Változékonysága, fajtái. A 'Romanesco' (Zorzi) vöröseszöld színű, tüske nélküli, húsos, kerekded. Az 'Artischoke von León' középkorai érésű, 80-100 cm magas, zöld színű, húsos vacokkal. Jól áttelelő fajta. A 'Szentesi tüske nélküli] (FJ) alacsony, bőtermő, termései zömökek, húsosak, korán szüretelhetők. A 'Díszarticsóka' tarka (zöldfehér), hullámos, szabdalt tüskés levelű, virága hosszabb száron ül. Az egész növény igen díszes.

Termesztése. Mint évelőt főnövényként termesztjük. Nagy tenyészterületű, ezért köztesként rövid termesztési idejű zöldségféléket vethetünk (ültethetünk) közé kora tavasszal (hagyma, fokhagyma, retek, saláta, endívia, zöldbab, zöldborsó, karalábé, kelkáposzta stb.). Talaj-előkészítése: 40-50 cm-es forgatás, bőséges istálló- és műtrágyázással. Ennek híján őszi mélyásás, -szántás. Helyrevetése áprilisban időszerű, 2-3 cm mélyen, vethetünk februárban melegágyba helyezett 7-8 cm-es cserepekbe (tápkockába) is, ezeket május elején ültetjük ki. Rügydugványozás, tőosztás: fejlett, két- vagy több éves tövet korán tavasszal, fagymentes időben kibontunk. A két legfejlettebb hajtását meghagyjuk, a többit rüggyel, kis gyökérzettel együtt levágjuk, faszénporozzuk. Az anyanövényeket ezután földdel ismét betakarjuk. Ezt a metszési műveletet kétévenként megismételjük. A leszedett dugványokat melegágyi komposztos földdel töltött 30 cm-es gödörbe 12 cm mélyen elültetjük és betakarjuk (nem öntözzük). Melegágyban, cserepekben meg is gyökereztethetjük, így május folyamán ültetjük ki. Ezen az úton szaporítva fajtatiszta anyagot kapunk. Tenyészterülete 1 x 1 m, fészkesen. Vetőmagszükséglete csekély, mindössze 0,3 g/m2 (5-6 mag). Ápolása a ritkítás (fészkenként 1 növényt hagyunk), a kapálás, a gyomirtás, esetleges fejtrágyázás, valamint a köztesek ápolása, szedése, feltakarítása. Öntözése: a közteseket (és a főnövényt) szükség szerint öntözzük. Halványítása: ha a leveleket, hajtásokat kívánjuk fogyasztani, a növényt a kardinál leírtak szerint halványíthatjuk. Szedése: fajtától függően július-szeptember hónapban 5-7 naponként szedjük úgy, hogy a húsos virágkezdeményt (kinyílás előtt) egyszerűen levágjuk. Eltartása: alacsony hőmérsékleten (1 °C körül) 75% relatív páratartalom mellett 2-3 hónapig eltartható. Átteleltetése nálunk - a rendkívül szélsőséges téli-tavaszi-őszi időjárás miatt - nehezen megoldható feladat (főként ezért is nem terjedt el a termesztésben). Legcélszerűbb késő ősszel, a fagyok előtt a tövet földréteggel fokozatosan befödni (kupacolni). A növény csúcsa szabadon marad, erre - a csapadék elvezetésére - lazán, hogy levegőzhessen, fóliát rögzítünk. A magszárat és a sárgult leveleket szeptember végén kitörjük. Tavasszal a kupacot fokozatosan eltávolítjuk. Fontos, hogy a növény meg ne fagyjon és be ne fülledjen. Végső esetben a tövet tél előtt kiemelve pincében, melegágyban, fólia alatt stb. teleltetjük át.

Feldolgozása, hasznosítása. Rendkívül díszes egyedi és csoportos növény bemutató-, hétvégi, hobbi- stb. kertekben. Vázában, tálban vágott virágként is mutatós. A gyapjas vacok pedig különleges dísz.

Húsos virágkezdeménye, halványított szára ínyenc csemege. Keserű italokat, likőröket is készítenek belőle. Májbetegségekre (sárgaság, májgörcs, fertőzések stb.), magas vérnyomásra, érelmeszesedésre, cukorbetegségre, vese- és hólyagbántalmakra a leveléből készített főzet orvosi vélemény alapján alkalmas gyógyszer. A levelek friss levével külsőleg bőrkiütéseket és ekcémát gyógyítanak.

Elkészítése

Articsókasaláta. A megmosott, megtisztított articsókát fölszeleteljük, citromos lében előfőzzük és lecsurgatjuk. Tálra helyezve ecetes, borsos, sós vagy cukros páclével leöntjük.

Sült articsóka. Az articsókát (megmosva, megtisztítva) sárgarépával, petrezselyemgyökérrel és zellerrel sós vízben megfőzzük. Tojásból és tejből liszttel, kevés sóval pépet keverünk és a megfőtt, hosszában négyfelé vágott articsókát benne megforgatjuk. Ezután forró olajban kisütjük.

Főtt articsóka. Az articsókát egészben vízzel leforrázzuk, sós, citromos vízben puhára főzzük, leszűrjük, lecsurgatjuk. Papírszalvétával lefedett tányérra helyezzük és külön csészében hollandi mártást adunk hozzá. Ebben megforgatjuk a kiemelt pikkelyeket. Meleg előételnek tálaljuk.

Spárga módra többféleképpen elkészíthetjük.

 


III.
Articsóka
Cynara cardunculus f. scolymus

Az articsóka a fészkesek családjába tartozó évelő növény, amelynek ezüstös-kékes, szőrözött levelei és a bogáncshoz hasonló virága van. 1,2-1,5 m magasra és kb. 90 cm szélesre nő meg. A zöld és bordó levelű bimbójáért termesztik, aminek a közepén ("szívében") lévő húsos leveleit fogyasztják. Az első évben gyökeret és levélrozettát, a második éveben virágzati szárat fejleszt.

Az articsóka legjobban a hűvös klímájú területeken fejlődik, hidegtűrő, de a kemény fagyokra érzékeny. A jó vízgazdálkodású, termékeny, középkötött talajokat szereti. Tápanyagigénye nagy. A komposztálást és az istállótrágyát meghálálja, de a nitrogén-túlsúlyt nem szereti.

Magvetés és palántázás:
Szaporítása történhet tőosztással. Ennek feltétele, hogy a tőosztás során keletkező részek mindegyikén legyen legkevesebb két leveles hajtás és megfelelő gyökérzet. A tőrészeket 60-75 cm távolságra ültessük egymástól, a levelek csúcsát pedig 13 cm-re vágjuk vissza.
Az articsókát szaporíthatjuk magvetéssel is. Áprilisban vetik helyre 100 cm sor-és tőtávra, fészkesen, egy fészekbe 3 mag kerül. Tápkockába februárban vetik és májusban ültetik ki.

Ápolás:
Az articsóka termesztésében a gyomirtás és a mulcsozás nagyon fontos. Ez utóbbival megőrizhetjük a talaj nedvesség tartalmát. Nyáron ne hagyjuk, hogy kiszáradjon a talaja. Télen pedig ügyeljünk rá, hogy ne legyen vizenyős a talaj.
Ha kemény fagyok várhatóak, érdemes mindenegyes növényt földdel felkupacolni és vastag szalmaréteggel takarni.

Betakarítás:
Az articsóka kétszer is terem márciustól májusig és októbertől decemberig. Az érett virágkezdeményeket akkor kell betakarítani, amikor már húsosak a "szív levelei", s mielőtt a külsőlevelek szétnyílnak.

Felhasználása:
Párolva, sütve, hideg salátaként, előételként, mártással, pizza feltéteként is fogyasztják. Egy hétig tárolható hűtőben.

Gyógyhatása:
Az articsóka friss leveleibol készült préslé antibiotikus hatású. Jelentős májvédo funkciója is van: enyhíti a méreganyagok okozta májrendellenességeket. A máj epetermelését is fokozhatja. A vér zsírtartalmát csökkenti, vizelethajtó. Ezenkívül a reumás betegségek kezelésében illetve érelmeszesedés ellen használják.

 

 

IV.
Articsóka

Cynara scolymus

Angolul: Artichoke,
hollandul: Artisjok,
németül: Artischocke,
dánul: Artiskok,
franciául: Artichaut,
spanyolul: Alcachofa, Alcaucil,
olaszul: Carciofo,
románul: Anghenare,
oroszul: Articsok,
szerbül: Articsóka,
bolgárul: Articsok.

Növénytani leírása
Az articsóka a fészkesek családjába tartozó évelő növény. A termesztésben általában 3-4 éven át ad elfogadható termésmennyiséget. Később a leggondosabb kezelés mellett is legyengül. Erőteljes, 60-200 cm-es karógyökeret fejleszt. Oldalgyökérzete meglehetősen gyér, ezek azonban több méter mélységig hatolnak. Levelei tollszerűen képződnek, s akár a 100 cm-t is elérik. A levélkék finoman szőrösek mindkét oldalukon, színük világoszöldes szürke, hegyük tüskében végződik. Virágkezdeménye a második évtől képződik és igen erőteljes fejlődésű. Ezt a virágkezdeményt használják fel mielőtt még fel nem nyílik. A felnyílott virágok már durvák, rostosak, és fogyasztásra alkalmatlanok. A virágkezdemény legértékesebb része a kemény, húsos virágzati alap. A virágok kék színűek és júliusban, augusztusban nyílnak. Szép virága és érdekes levélzete miatt az articsóka mutatós kerti dísznövény is. Magja 6-7 mm hosszú, 4-5 mm széles, és 2 mm vastag. A szürke mag kissé feketésen márványozott, ezermagtömege 74 g. A mag 4-6 éven át csírázóképes. Sötétben csírázik 20-30 °C-on, és két héttel a vetés után kel.

Származása, elterjedése
Már a régi görögöknél és rómaiaknál ismeretes volt az articsókához hasonló különböző Cynara fajok fogyasztása. A rómaiak carduus néven értékes zöldségnek tartották, emellett cinara, scolimus, caetus néven is előfordult. Származási helye pontosan nem ismert. Termesztése és fogyasztása a középkorban egy időre feledésbe ment. Ezt követően Olaszországban a XV. században ismét ismertté vált. Ekkor többen leírták mint házikerti zöldségnövényt. A XVI. században Olaszországból Franciaországba került, majd onnan Németországba is eljutott. Hazánkban mindeddig nem terjedt el termesztése, fogyasztása. Nem is ismerjük, alig-alig fordul elő még iskolai bemutatókertekben is.

Élelmezési és gazdasági jelentősége
Franciaországban és
más déli országokban nyersen, de vannak országok, ahol hústöltelékkel fogyasztják, míg másutt főzelékként. Speciális, érdekes íze miatt sokan kedvelik. Az articsókáról külföldön egy időben elterjedt az a hír, hogy rákellenes anyagokat tartalmaz, ezért nagyban megnövekedett az érdeklődés iránta. A hazai idegenforgalom növekedésével számítani lehet terjedésére. Mint gondos téli védelmet kívánó növény külföldön elsősorban a házikertek növénye; nálunk is az lehet.

Környezeti igényei
Hőigénye.
A növény számára a közép-európai klíma rendkívül előnyös. Április második felében helybe lehet vetni, a palántákat pedig májusban kell kiültetni. 18-20 °C-on igen jól fejlődik, de az ennél nagyobb meleget is jól bírja. A hidegre már érzékenyebb. Ha télen valamilyen takaróval nem védjük az erősebb lehűléstől, akkor gyakran kifagy. Ez az egyik magyarázata annak, hogy csak házikertekben termesztik.
Fényigénye. Nem tisztázott, a mi klímánkon elegendő-e számára a természetes megvilágítás.
Vízigénye
meglehetősen nagy. Bár hosszú gyökerével mélyen hatol a talajba, gyér gyökérzete csak bő vízellátottság mellett képes elegendő vizet biztosítani kielégítő fejlődéséhez.
Tápanyagigénye nagy. Csak tápanyagban gazdag talajon lehet sikeresen termeszteni. Legjobb a mély rétegű réti agyagtalaj, ha az egyben jól trágyázott is. A talajt mélyen kell megművelni: ha lehet, forgassuk meg 50 cm mélyen. Telepítéskor nagy adagú istállótrágyával trágyázzuk. Az istállótrágya mellett a műtrágyákat is meghálálja.
Növényváltás. Az articsóka nagy sorköze alacsony növésű zöldségnövényekkel hasznosítható. A zeller, uborka, saláta egyaránt jól megterem a sorok között, különösen az első évben. Mint évelő növény, bármilyen kerti növény után kerülhet, s az articsóka egyaránt jó előveteménye a legtöbb zöldségnövénynek.

Fajtái

Artischocke von Laon. Magassága 80-100 em, kissé későn érő fajta. Levélalapja széles, vastag, húsos, zöld színű. Magról jól szaporítható és jól áttelelő fajta.

Grüne Französische. Inkább a melegebb, déli országok fajtája.

Violette Pariser. Csúcsos fejü, keskeny terméskezdeménnyel. Többnyire nyersen fogyasztják. Magassága kb. 70 em.

Violette Italiensche. Szintén a délebbi országok fajtája.

Termesztése
Legegyszerűbben magról szaporítható. A magvakat 7-es, 8-as cserepekbe vetjük februárban, és a cserepeket fűtött hajtatólétesítménybe rakjuk. A palántanevelés májusig tart, és ekkor következhet az állandó helyre ültetés úgy, hogy a cserépből földlabdával együtt kerüljön ki a növény.

Kiültetés után alaposan be kell öntözni a palántát. A növénytávolság általában 1 x 1 m.

Ha szabadba vetjük a magot, akkor ezt április folyamán végezzük, de így szaporítva csak a következő évben várhatunk termést, míg a palántás articsóka még ugyanabban az évben szedhető termést ad. Szabadföldbe 1 x 1 m-re fészekbe vetjük. Egy-egy fészekbe 3 szem magot tegyünk, és kelés után egyeljük ki.

Az articsóka zöld rügydugvánnyal is szaporítható. A rügydugványozást igen korán, fagymentes időben végezzük úgy, hogy a téli földtakarót eltávolítjuk a tőről. Minden tövön a két legfejlettebb hajtást hagyjuk meg, a többit éles késsel vágjuk le a főhajtásról. A gyengébb rügyeket, hajtásképződményeket távolítsuk el, csak az erős, kemény alappal, illetve nyéllel rendelkezőket hagyjuk meg továbbszaporításra, amelyek már kis gyökérzetet is hajtottak. A „megkopasztott" anyanövényt - amelyen két szép hajtáskezdeményt vagy rügyet hagytunk - ez után a művelet után ismét fedjük be földdel. Ezt a műveletet minden évben el kell végezni, akkor is, ha nem szedünk szaporítóanyagot. így csak a legszebb két hajtáskezdemény maradhat a tövön. Ez metszésnek is nevezhető, mert így tartjuk egyensúlyban a lomb- és virágkezdemény képződését.

Ha a levágott rügyeket vagy dugványokat meg akarjuk gyökereztetni, akkor március folyamán kell megszedni őket, és a gyökereztetést fűtött berendezésben kell végezni. Lehet gyökereztetni fűtött fólia alatt 7-es, 8-as cserépben is. A gyökereztetés idejére kellő árnyékolásról, de időnkénti szellőztetésről is gondoskodjunk. A dugványok szabadban, áprilisban is gyökereztethetők, de ez esetben éjjelre virágcseréppel vagy egyéb takaróval kell védeni. Begyökeresedés után májusban a növény kiültethető. Ássunk 30 cm-es gödröt, s tegyünk az aljára érett istállótrágyát vagy komposztot. A gyökeres dugványt 10-12 em mélyre rakjuk le, és a gyökérnyakhoz jól tömörítve földdel fedjük be. Ezt követően jól beöntözzük, majd a hajtás előtöréséig az öntözést többször ismételjük meg.

Szedése a fajtától függően már júliusban megkezdődhet, de zömében szeptemberben szedhető. A kinyílás előtti virágkezdeményt, az erőteljes levélnyeleket szedjük, melyeket a kardihoz hasonlóan halványíthatünk. Szedhetők a gyenge hajtáscsúcsok is, amelyek ősszel már új virágokat nem hajtanak. Egy-egy tő 3-4 éven át ad kielégítő termést.

Az articsóka átteleltetése is sok munkával jár. Általában a szabadban hagyják a növényt. A leveleket nem kell bántani, de az elvirágzott virágszárat a gyökér felett vágjuk ki. A hosszabb leveleket védjük, ezeket szalmából készült kötéllel átkötjük. Rakjuk körül gallyal, és 20-25 em magasan kupacoljuk fel. Föld közvetlenül ne kerüljön a növényhez, mert akkor berothadhat. Változékony időjárás esetén a takarást is váltogatni kell. Nappal esetleg távolítsuk el a takarót, s éjjel újra takarjuk be. A legveszélyesebb az olyan váltakozó időjárás, amelyet eső is kísér. Ilyenkor a takarást távolítsuk el, hogy a gyökérnyakon felgyülemlett nedvesség fel tudjon szikkadni.

A takarást április végén távolítsuk el, amikor már fagy veszély nem fenyeget. Vannak vidékek, ahol célszerű az articsókát ősszel földlabdával kiemelni és levegős pincében homok között elvermelni. E célra fűtetlen létesítmények is alkalmasak. Legfontosabb dolog, hogy a nedvességre ügyeljünk, mert a tő könnyen berothad. Ha más lehetőségünk nincs, deszkával körülvett árkokban, szalmával védve is át lehet teleltetni.

Ilyen gondos és sok munkával járó kezelést csak igen értékes és nagyon ízletes növény érdemel. Az articsóka feltétlenül ezek közé tartozik.

A szaporítóanyag beszerzése
A kiinduláshoz szükséges magot vásárolni kell, a továbbiakban a kijelölt tövekről a legszebb terméseket beérleljük, és magot szedünk róluk szeptemberben. Második évtől már magunk szedhetjük a szaporításhoz szükséges rügydugványt.

Elkészítési lehetőségek
Az articsókát sokféleképpen lehet elkészíteni. Általános az articsókasaláta, amelyet a különböző húsételekhez, salátákhoz hasonlóan lehet fogyasztani, valamint zöldbabbal köretként. Köretként egymagában is alkalmas húsételek mellé, rendszerint párolva és petrezselyemmel meghintve.

 

 

V.
Articsóka

A Földközi tenger térségéből származik. Magyarországon, mint kerti dísznövényt ismerik. A fel nem nyílt virágfejeket zöldségként fogyasztva már a görögök és a rómaiak is termesztették.
Napjainkban már csak kerti kultúrában található, főleg Franciaországban és Spanyolországban termesztik.
Az articsóka kétszer is terem, márciustól májusig és októbertől decemberig szüretelhető.
A növény igen gazdag ballasztanyagokban, káliumban, foszforban, magnéziumban, vasban és B1-vitaminban. Tartalmaz fehérjét, szénhidrátot, zsírt, nátriumot és kalciumot is, valamint A-, B2-, és C-vitamint. 100 grammban mindössze 55 kcal energia van
Gyógyhatásait régóta ismerik. Használták afrodiziákumként, vizelethajtóként, leheletfrissítőként, sőt dezodoráló szerként is. Bizonyos dél-európai és egyéb országokban a népgyógyászat szerves részét képezi - gyakran alkalmazott gyógynövény. Az olaszok a levelét, a szárát és a gyökerét is használják. Népi gyógyítóik szerint a növény levelei nyersen vagy forrázatként elkészítve vizelethajtó hatásúak, a szárból forrázással készült 24 órás kivonat pedig reuma és köszvényes fájdalmak enyhítésére alkalmas.
A cinarin a fő hatóanyaga flavonoidokban gazdag. Ezek az antioxidánsok megakadályozhatják a máj sejtek károsodását, védik a szervezetet a méreganyagokkal szemben, és egészségmegőrző hatással bírnak.
Az articsóka inulint tartalmaz, vagyis egy olyan poliszacharidot, ami csak lassan bomlik le a bélben és lassan szívódik fel. Ezért az articsóka segíthet az étkezések utáni hirtelen vércukorszint-ingadozás megelőzésében. Ez különösen cukorbetegek számára lehet hasznos.
A modern fitoterápiában az articsóka friss leveleiből készült préslé, illetve levélkivonat, és az articsóka kivonatait is tartalmazó készítmények antibiotikus hatásúak. Cinarin, szilimarin tartalmának köszönhetően májvédő funkciója van: enyhíti a méreganyagok okozta májrendellenességeket, elősegíti a májsejtek regenerálódásának. A kutatók 1993-ban mutatták ki először, hogy főbb hatásai közé tartozik az epe termelésének és normális összetételének fenntartása, az epetermelés fokozása, és az epe hígabbá tétel. Elősegíti az epeutak összehúzódását, az megszűnteti az epehólyag atóniás állapotát, az epehólyag-gyulladást, az epehólyag rendszertelen összehúzódását, és az epebántalmakra visszavezethető emésztési panaszokat. A vér zsírtartalmát is csökkenti, ami gyógyír a kórosan megnövekedtet zsírtartalomra, ezért alkalmazható a kóros elhízás kezelésében is. Vizelethajtó, és só-ürítést fokozó hatása is van. Mindemellett a reumás folyamatok kezelésében, érelmeszesedés ellen is alkalmazzák.

 


http://www.kertpont.hu/index.php3?menu=cikk&cikkid=400
http://www.origo.hu/noilapozo/receptek/20020725mediterran.html
http://www.artichokes.org/basic_prep.html