Terebess: vadon termő zöldség-gyümölcs
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

 

Komló
Humulus lupulus L. - Cannabaceae

- Humulus lupulus var. lupulus vadon termő alakköre:

convar. europeus My. termesztett alakköre, taxonjai fajtacsoportjai:

conc. purpurascens (Simon) Terpó - pirosló fajták,

conc. viridescens (Simon) Terpó - zöldellő fajták,

conc. albo-viridis (Simon) Terpó - kétszínű fajták,

conc. cordifolius (Miqu) Terpó - ép levelű fajták.

Haszonnövényeink egyik tekintélyes faja. Nem téveszthető össze, mert megfelelő támasz mellett 8 m-re is felfutó alakjával kimagaslik valamennyi közül. Ez a biológiai érdekességű, tobozos termésű növény díszességén kívül rendkívül hasznos is. Készíthetünk belőle házisört, süthetünk vele ízletes házikenyeret, használhatjuk jóízű, friss salátának.

Származása, elterjedése. Valószínűleg a Földközi-tenger keleti partvidékéről származik.

Ősrégi kultúrnövény, időszámításunk előtt 2000 évvel már ismerték a komlós sört. Világszerte elterjedt, főként Európában, Észak-Amerikában, Ázsiában, Ausztráliában termelik nagy mennyiségben. Magyarországon már a XIII. század óta ismert. Kiskertekben nem honosodott meg.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. A sörgyártásban jelentős. Kiváló ízű és tartósítható sör komlóval készíthető. Keserűanyagai és illóolaja (4-11%-ban humulon, lupulon) adják aromáját, gyantája pedig habjának tartósságát biztosítja. A gyógyszeripar hatásos idegnyugtatót is előállít hatóanyagaiból (illóolaj, keserűanyag, gyanta, asparagin, cseranyag, enzim). Szárát, levelét, oldalhajtásait takarmányozásra használják, 2-4% emészthető fehérjét tartalmaz, keményítőértéke 18-19% (a közepes minőségű réti szénával egyenértékű). A komló terméshozama nálunk 30-70 g/m2.

Növénytani jellemzői. Évelő, lágy szárú haszonnövény. Gyökértörzse, tökéje évről évre növekszik és vastagszik (15-20-25 cm méretűre), a tőkefej 12-15 cm mélyen a talajszint alatt található. Gyökerei több méter mélyre is lehatolnak. Szára: a tőkefej évenként 6-40 hajtást fejleszt (ebből 2-4-et hagynak meg), ezek ősszel elhalnak. A talajban levő szárrész járulékos (egynyári) gyökereket hajt, ezeket metszéssel eltávolítják, és dugványként felhasználják. A szár egyenesen nő, majd az óramutató járásával megegyezően csavarodik támaszára. Jellemzően 6-10 m hosszú, élein kapaszkodást segítő tüskés szőrök találhatók. Naponta 25-35 cm-t is nőhet. A talajban a tőkéből oldalirányban növő, tarackszerű (rabló-) hajtások is fejlődnek, ezeket el kell távolítani. Levélzete átellenes állású, 5-3 osztatú, fogazott, szőrözött középzöld színű levelekből áll. Virágzata kettős bogas füzér, amely az elvirágzás után megnövő murvalevelekkel és takarópikkelyekkel, hosszú kocsányon tobozszerűvé válik (komlótoboz). Ez a komló felhasználható termése. A komló egylaki növény, kizárólag nőivarú alakját használják haszonnövénynek (a vadon előforduló hímkomlót a környékről kiirtják). Termése makkocska, a magvas tobozok durvábbak, a mag a sörnek kissé kellemetlen mellékízt ad, ezért nem engedik megtermékenyülni nőivarú virágját.

Élettényezők iránti igénye. Meglehetősen fényigényes. Kedvezőtlen fényviszonyok között gyér virágzatot és lupulinban szegény tobozokat fejleszt. Hőigénye: közepes hőmérsékletet (18-19 °C) kedvel. Növekedése 6-7 °C-on megindul. Fejlődésének kezdeti szakaszában (különösen májusban) mérsékelten meleg, inkább hűvösebb időjárást kíván. A kései fajták kevésbé érzékenyek az időjárásra. Vízigénye: oldalhajtásának, virágzásának és tobozképződésének időszakában csapadékot (öntözést) kíván. Talajigénye: jó vizgazdálkodású, középkötött, lapos, üde fekvésű vályogtalajok a legkedvezőbbek részére (az altalajvíz 2 m-nél ne legyen magasabb). Tápanyagigénye: trágyaigényes növény, háromévenként 6-7 kg/m2 istállótrágyát, 50-70 g/m2 kiegészítő vegyes műtrágyát adjunk alá bemunkálva. Gyenge fejlődés esetén 20-30 g pétisóval fejtrágyázzuk.

Változékonysága, fajtái. A termesztésben a zöld szárú fajták terjedtek el. Ilyen minősített fajta a 'Saladin', középkorai, zöld szárú, főhajtása 8-9 m-re nő, közepes nagyságú tobozokkal, jellegzetesen komlóillatú. Terméshozama 100-150 g/m2. Alfasav-tartalma 4,5-7% közötti. A 'Francia (Elzászi)' későn érő (140 nap), zöld szárú, főhajtása 8-10 m, toboza szabályos, kissé szúrós komlóillattal. Nagyon keserű, 160-200 g/m2. Alfa-sav-tartalma 5-6%. Egyik legjobban bevált külföldi fajtánk. A 'Brewers gold' (hibrid) későn érő (140 napos), zöld szárú, főhajtása 8-9 m, tobozai nagyok (3-5 cm hosszúak), erősen szúrós komlóillatú. Igen bőtermő, 160-200 g/m2. Alfa-sav-tartalma 8-11% között van. A 'Bólyi F5' és a 'Bólyi F8' a Francia komló klónjai, ennél azonban bővebben teremnek, nagyobb az alfa-sav-tartalmuk, kedvezőbb a toboz-lombozat aránya.

Termesztése. Mint évelő igen sokáig, 20-30 évig marad egy helyen, ezért főnövényként telepítjük. Előnövényeként legalkalmasabbak a pillangósok. Köztese: kezdeti fejlődésekor 1-2 évig korai és félárnyékot eltűrő zöldségfélékkel hasznosíthatjuk szabad térségét. Telepítése: gondos talaj-előkészítést, dugványtelepítést, támberendezés-felállítást igényel. Talaját a telepítés előtt 4-5 hónappal 40-60 cm mélyen forgassuk meg. A trágyát (6-7 kg szerves trágya, 50-70 g vegyes műtrágya) 20-25 cm-re dolgozzuk be. Támasza: 7-8 m hosszú akácoszlopokat 7-9 m-re, 0,8-1 m mélyen leásunk. Lágyvas huzallal (vezérdróttal) az oszlopokat a tetejükön feszesre összekötjük. Erre aggatjuk majd fel a vezetődrótot a komló felfutó hajtásainak támaszául. Dugványozása: 10-14 cm hosszú, 1,5-2 cm vastag, 2-4 rügykörös, lehetőleg gyökeres, egyéves dugvány a megfelelő. Ültetése: a dugványokat kora tavasszal vagy ősszel, novemberben a kifeszített vezérdrót (sor) alá 100-130 cm-es tőtávolságra 30 x 30 x 30 cm-es gödörbe ültetjük. Rügyekkel felfelé állítjuk úgy, hogy felső végük 12-15 cm mélyen legyen a talajfelszíntől. Nyirkos földet nyomunk hozzá, és 5 cm vastag talajréteggel takarjuk be. Tehát 8-10 cm mély tányért képezünk tövenként. Ápolása: a tőkét (második évtől) kapával kitakarjuk úgy, hogy 5 cm-re kiálljon a talajból. Kora tavasszal vagy ősszel (október-november) a hajtásokat megmetsszük. Eltávolítjuk az előző évi szárrészt (a koronarügyeket meghagyjuk). Bujább fejlődésű szárat teljes egészében (a koronarügyekkel) eltávolítjuk (sima metszés). Legyengült fiatal vagy idős tőkén 1-3 rügykört hagyunk meg (rövid, hosszúcsapos metszés). Eltávolítjuk a tarackszerű szárrészeket és a beteg tőkéket is. Metszés után a tőkéket 5 cm vastag talajjal betakarjuk. Felvezetése: a metszés befejeztével felaggatjuk az 1 mm vastag cinezett vezetődrótokat. A növény felvezetését a 60-70 cm-es hajtásméret elérésekor kezdjük. Három jól fejlett hajtást az óramutató járásával megegyező irányban a drót köré csavarunk. Minden tőkéről - lehetőleg két drótra - 2-2 hajtást vezetünk fel V alakban. A továbbiakban szükség szerinti talajlazítást, gyomirtást végzünk. Amikor a komló főhajtásai elérték a vezetődrót teljes hosszát, célszerű az alsó oldalhajtásokat 1-1,5 m magasságig eltávolítani, mert ezeken toboz úgysem képződik. Öntözése: általában szárazon termesztjük. Szedése: technikai zöldérett állapotban szedjük. Ekkor a tobozok zártak, zöldessárgák, összenyomva recsegő, zizegő hangot adnak, és sajátos lupulinillatúak. Kézzel (ollóval) 2 cm-es kocsánnyal szedjük. Szedés után azonnal szárítjuk, 11-12% víztartalomig, csak így tartható el. Nylonzsákokban, zárt edényben tartsuk. A komló leveleinek megsárgulása után szárait 50-60 cm magasan levágjuk. A sorok közét felássuk.

Feldolgozása, hasznosítása. Magas oszlopsorra, gúlás, négyzetes kiképzésű támaszberendezésekre, ennek híján alacsonyabban, pl. kerítésre futtatva is jól mutat. Félmagasan, utak szegélyezésére, térségek elválasztására és lugasok kiképzésére alkalmas.

Mindenekelőtt sörkészítésre használják. A metszéskor szedett „komlóspárga" a tőke talajbeli zsenge hajtása viszont kitűnő csemege. A kovászos komló (párkorpa) pedig házikenyerek sütésére rendkívül alkalmas. Drogja, teája idegnyugtató és altató hatású. Máj- és epebetegségek, emésztési zavarok ellenszere. Hajtásait, levélzetét, leszüretelt indáját zölden és besilózva háziállatokkal etethetjük. Hulladékából, szárából, leveléből komposzt készíthető.

Elkészítése

• Komlóspárga-saláta. A tőke talajbeli zsenge hajtását megtisztítva, darabokra szelve ecettel, cukorral, sóval salátaszerűen készítjük el. Kitűnő tavaszi csemege.

• Házisör készítése. 20 dkg malátakávé, 25 dkg cukor, 2 dkg komló elegyét 6 1 vízben addig főzzük, amíg 5 1 nem lesz. Hűlés után egy csészényibe 2 dkg élesztőt teszünk, s oldódás után, a többihez öntjük. 6-8 órán át pihentetjük, szűrjük, üvegezzük (10% üres hellyel). 4-5 nap után fogyaszthatjuk.

• Idegesség elleni nyugtató tea. Komló, macskagyökér, citromfű, angelikagyökér, orbáncfű, katángfű keverékéből 1 kávéskanálnyit veszünk Va 1 vízhez. A főzetből 1-2 órával lefekvés előtt iszunk.

 

 

 

II.
Komló
Humulus lupulus L.

A fiatal "toboz" jó salátákba, levesekbe.
A sör ízesítésére, nemcsak a keserűsége miatt, hanem a tartósítást is szolgálja, mert meggátolja a tejsavas erjedést.
Franciaországban sajtok konzerválására és illatosítására is használják.


Luppolo: molto ricercati in Veneto, sono i famosi bruscandoli. Il luppolo, Humulus lupulus, e pianta infestante in zone incolte marginali dove abbondanoi cespugli, anche in terreno sassoso, frequente sugli argini poco curati. Si raccolgono i germogli apicali per una lunghezza di circa 10 -15 cm, e si cucinano tagliati a piccoli pezzi con un po’ di cipolla e sono tipicamente utilizzati come base per il risotto o la frittata. Il luppolo e pianta officinale ma soprattutto e coltivata perché dai suoi fiori si ricava un olio amaro utilizzato nella preparazione della birra.
http://forum.funghiitaliani.it/index.php?showtopic=8816
http://forum.funghiitaliani.it/index.php?showtopic=9614

 

 

III.
Komló

Népies nevei: sullyogó iszalag, suttyogó iszalag, szeleginy.

Leírása. Évelő, több méter magasra kúszó, balra csavarodó szárú növény, helyenként a házak mentén az egész kerítést beszövi. Levelei tojás alakúak, érdes tapintásúak, a nagyobbak 3-5 karélyúak. Kétlaki növény. Porzós virágai kicsik, fehéreszöld színűek. Termős virágzata 2 cm nagyságú, jellegzetes toboz alakú. Ez megkönnyíti az egész növény felismerését.

Összetéveszthetősége. Annyira jellegzetes, hogy más növénnyel nem téveszthető össze.

Előfordulása. Meghonosodva gyakori, különösen fűz-nyár és kőris-szil­ligetekben, éger és nyír láperdőkben, égerligetekben, gyertyános-tölgyesekben, gyöngyvirágos tölgyesekben, ritkábban kerítések mentén, nedves agyag-, homok-, kavics- vagy tőzegtalajon.

Felhasználása. A komlót a rómaiak csak gyógynövényként használták. Serfőzésre először a finnek, a lettek és a litvánok alkalmazták a népvándorlás korában. A XIV. századtól egész Európában nagy területen termesztik ilyen célra. A fiatal hajtáscsúcs más növényekkel keverve salátának, főzelékféleségeknek alkalmas. Az indák fiatal csúcsai szintén felhasználhatók salátának vagy főzeléknek. Ha komlóskert közelében lakunk, akkor a dúsan képződő mellékhajtásokat is felhasználhatjuk sós vízben főzve, spárgaként levesnek vagy salátának. A fiatal spárgaszerű hajtások nem fásak, lédúsak, gazdag káliumtartalmúak és ami fontos, mentes minden keserűanyagtól. A tobozokban először zöldessárga, majd aranysárga színű port találunk, ezektől nagyon finom, aromadús, fűszeres ízt kap minden étel. A tobozokból finom nyugtató, illetve altató hatású tea főzhető. A komlószár rostjaiból durva szövetet és papírt lehet gyártani.

Gyűjtési ideje. A kar hosszúságú, fiatal hajtásokat, indákat áprilisban, még a levelek megjelenése előtt gyűjthetjük. Ekkor salátát, főzeléket, teát készíthetünk belőle. A termést augusztusban, szeptemberben gyűjthetjük teának, serfőzésre, kenyérsütéshez, esetleg kissé korábban saláták ízesítésére.

 

Receptek

• Komló spárga módra. A komlóhajtásokat (250 g) megtisztítjuk, ecettel megsavanyított sós vízben puhára főzzük, jól lecsöpögtetjük. ízlés szerinti fűszeres mártással és kevés citromlével leöntve fogyasztjuk.

• Komlóhajtás kucsmagombával. A komlóhajtásokat (500 g) 3 cm-es darabokra vágjuk, ecettel megsavanyított sós vízben puhára főzzük, jól lecsöpögtetjük. A kucsmagombát (200 g) vajon megpároljuk, hozzáadjuk a komlóhajtásokat. ízlés szerint pikánsán fűszerezzük. Világos rántást készítünk, húslével felöntjük, simára keverjük. A komlóhajtást és a kucsmagombát ebben a lében felfőzzzük, besűrítjük. Főtt marhahúshoz fogyasztjuk.

• Komlóhajtás bajor módra. 500 g komlóhajtást megtisztítunk, megmosunk, ecettel savanyított sós vízben addig főzzük, amíg a hajtás csúcsa puha nem lesz, besamelmártással és vajjal összekeverjük, sóval, borssal, szerecsendióval, csipetnyi cukorral és jó adag összevágott petrezselyemmel fűszerezzük.

• Komlóhajtás fészekben. A hajtásokat (kb. 100 g) citromos, sós vízben megfőzzük, lecsöpögtetjük, besamelmártásban megforgatjuk. Kenyérszeleteket pirítunk, a spárgadarabokat rájuk helyezzük és minden kenyérszeletet egy tükörtojással borítunk be.

• Komlócsíra-főzelék. A fiatal, zsenge komlócsírákat (fiatal komlóhajtásokat) megmossuk, megtisztítjuk, 2 cm-es darabokra vágjuk, lobogó, forró vízben puhára főzzük, szitán lecsepegtetjük. Vékony besamelmártással leöntjük, felfőzzük. Tükörtojáshoz, főtt tyúkhoz vagy főtt marhahúshoz kiváló körítés.

• Sült komlócsíra. A zsenge komlóhajtásokat megtisztítjuk, megmossuk, lobogó vízzel leforrázzuk, sós citromos lében 20 percig pácoljuk, lecsepegtetjük, kelt fánktésztával burkoljuk és forró zsírban kisütjük.

• Komlócsíra-saláta. A fiatal hajtásokat apró darabokra vágjuk, megmossuk, sós vízben puhára főzzük. Szitán leszűrjük, lecsepegtetjük, sóval, borssal, olajjal, ecettel, csipet rozmaringgal, ízlés szerinti szurokfűvel salátaöntetet készítünk; a komlócsírával összekeverjük, 10-15 percig érni hagyjuk.

• Komlóhajtás-saláta. A komlóhajtásokat sós vízben puhára főzzük, hűlni hagyjuk, ízlés szerint fűszerezett majonézzel leöntjük vagy saját készítésű salátaöntettel ízesítjük.

• Komlócsíra-saláta melegen. A komlócsírát (200 g) sós vízben addig főzzük, amíg a hajtás csúcsa puha nem lesz, hideg vízzel hirtelen lehűtjük. Lábasban vajat olvasztunk, sóval, borssal, néhány kanál borecettel ízesítjük, ebben puhára pároljuk a csírát. Végül a salátához adunk két tojássárgáját, s ezzel jól összekeverjük.

• Mézsör. Körülbelül 2,5 kg mézet 6 l meleg vízben feloldunk, 15 l-es üvegballonba öntjük. 15-20 g komlótobozt, egy szeletekre vágott citromot, fél teáskanál őrölt gyömbért 3 l vízben fél óráig főzünk, lehűtjük, leszűrjük. A léhez 100 g pékélesztőt adunk, majd az egészet a ballonba öntjük. Nyílását kotyogóval lezárjuk, és 3 hétre hűvös helyiségbe (pince, kamra) állítjuk. Átmenetileg se tegyük ki magas hőmérsékletnek. A 4. héten lefejtjük és tiszta csatos üvegekbe töltjük. Hűtőben tároljuk.

• Sör. 2 kg malátát 3 l forró vízben feloldunk, ezzel egy időben másik 3 l vízben 15-20 g komlótermést fél óra hosszat főzünk, leszűrjük és hozzáadjuk a maláta főzetéhez. 15 l-es üvegballonba töltjük, hozzáöntünk még 4 l vizet. 2 és fél csomag pékélesztőt feloldunk egy pohárnyi langyos vízben, és a ballonba öntjük. A kotyogóval lezárt ballon tartalmát 3-4 napig 20-24 °C-os helyiségben forrni hagyjuk. Ha az erjedés lelassult vagy megállt, üvegekbe fejtjük a sört, hűtve azonnal, vagy csatos üvegekben hűtőszekrényben tárolva néhány napig fogyaszthatjuk.

 

 

IV.
Komló
Humulus lupulus L.

Család: kenderfélék (Cannabinaceae, Cannabaceae)
Népi név: vadkomló
Angol név: Hops
Német név: Hopfen

Leírás és előfordulás:
kapaszkodó, kúszó, nem fásodó szárú, évelő, kétlaki növény. Liget- és láperdőkben, nádasokban, tölgyesekben, cserjésekben, gyomtársulásokban gyakori. Vaskos, 20-40 cm hosszú gyöktörzséből fő-, járulékos- és tarackgyökerek erednek. Hajtásai durva, horgas szőrökkel borítottak, 20 méter hosszúra is megnőnek, jobbra csavarodottak. Átellenes állású, 10-15 cm átmérőjű lomblevelei tenyeresen osztottak, fogazott szélűek. Porzós virágzata bogas fürt, termős virágzata tobozszerű, sűrű állású álfüzér, július-szeptemberben nyílik. Termése makk.

Felhasznált része:
zöldessárga állapotban gyűjtött termős virágzat (Lupuli strobulus).

Hatóanyagok:
10-18% gyantaszerű keserűanyag, 0,3-1% illóolaj, flavonoidok és floroglucin-származékok.

Hatások:
nyugtató (szedatív), elalvást segítő (hipnoticus), étvágyjavító (aperitív), görcsoldó (antispasmodicus).

Alkalmazások:
a tobozokból készült gyógyteákat a népi gyógyászatban helyenként idegerősítőnek isszák.
A fitoterápiában gyógyteák és egyéb gyógyszerek alkotórészeként használják nyugtalanság és szorongás ellen, feszültség oldására, idegfájdalmak (neuralgia), valamint gyomor- és szívidegesség kezelésére.

Ajánlott napi adag:
0,5-1,2 gramm drog, 3-6 ml tinktúra (1:5, 60%-os alkohol), ill. ezekkel egyenértékű készítmény.

Figyelmeztetések:
a drog alkalmazása felerősítheti a nyugtató készítmények és az alkohol hatását.

Dr. Babulka Péter

 


V.
Komló

A kenderfélék kétlaki iszalagfüve, két faja az északi földgömb mérsékelt vidékein nő. Tőkéje többnyaras, szára jobbra csavaródó, levele szívforma és ujjashasábu, keményszőrü. Virágzata a levél tövéből nő, hímvirágzata ágas bogas, a nővirágzat zöld, fürtös szerkezetű, tobozforma. Ez zsindelyszerűen összeboruló hegye-levelekből alakul, mindegyiknek tövében két-két virágocska van. Ennek leple hártyás, átlátszó és fogaspikkely, a hímvirágé ötmetszetű és öthímes, zöldes. Termése egymagú makkocska. Csirája csavaralku. A felfutó-Komló (Humulus Lupulus L., l. az Élvezet növényei képmellékletén), szára 4-12 m., apró tüskés, toboza tojásdad, sárgás-zöld, makkocskáját a hártyanemű, sárga, egész narancs-szinü por (gyantamirigy) lepte lepel lazán fogja körül. A Komló-toboz falusi élesztőnek (pár) is használatos. Az északi nép, nevezetesen a svéd a komló szárából durva szövetet, zsákot, ponyvát, stb. sző. Angol országban a fiatal szárából gyapjúhoz hasonló terméket is állítanának elő. Vízben megpuhítva szőlőt, stb. is kötöznek vele. A Komló-pikkelyt fájdalomcsillapító borogatásnak és más orvosságnak használják, extraktuma az emésztés fokozására s a vizelet szerveinek gyengesége ellen, a Komló-tea álmatlanság ellen orvosság. A H. Japonicus Sieb. et Zucc. lugasnak, lombdísznek, kerítésre használatos, néhol (Vésztő) vadulni kezd. Mint a sör fűszere csak a keresztes háborúk idején kezd kelendő lenni, még pedig Linné állítása szerint a gótok révén. A XIV. sz.-ban a Komlót Németországban széltében termesztették, a XV-XVI. sz.-ban Bajor- és Csehországban volt nevezetes. Nagyon lendített a komló termesztésén Angol országban az ászoksör gyártása. A vad Komlónak a művelés következtében számos faja keletkezett, melyek a tobozok nagysága s alakja, az indák színe és az érés ideje szerint különböznek Érés tekintetében van korai és kései komló; előbbi augusztusban érik és jobb minőségű Komlót szolgáltat, de nem oly bőtermő, mint a 2-3 héttel későbben érő és biztosabban termő kései Komló A Komló tájfajtái közül a legnevezetesebbek: a saazi (Csehország) későn érő piros indájú Komló, zöldessárga szint, nagyon lisztes tobozokkal; e Komló fajtát megfelelő feltételek mellett a legjobbnak tartják; továbbá a spalti (bajor), az auschai zöld indáju Komló és az angol Komló fajták közül az Erdélyben is művelt Golding-Komló Sikeres termelésének legfőbb feltételei mérsékelten meleg éghajlat, szelek ellen védett, D-nek lejtő fekvés és mélyrétegü, jó erőben álló, közép kötött talaj; sem a hamokon, sem a nyirkos agyagon nem díszlik. Hazánkban a legdélibb és legészakibb vidéken termelik. Minthogy a Komló a földet 20-30 évig foglalja el, Komló-telepek létesítésénél kiváló gond fordítandó a talaj kellő előkészítésére, mely abból áll, hogy a telepnek szánt területet 40-60 cm. mélységre megforgatják és erősen megtrágyázzák. Rákövetkező tavasszal, mihelyt a föld kellően megszikkadt, a telepet boronázással s hengerezéssel az ültetésre alkalmassá teszik s az ültető helyeket kicövekezik. A Komló-tövek egymástóli távolsága 150-160 cm-t szokott tenni, úgy hogy egy katasztrális holdon 2500 tő fér el. Márc.-ápr. folyamában történik az ültetés, mely célra régibb komlóültetvények metszésekor nyert 10-15 cm. hosszú dugványok szolgálnak. Legjobbak azok, melyek bőven termő tövektől származnak. Egy-egy ültető helyre 2-3 dugványt szokás elültetni olyformán, hogy a dugvány feje 10-12 cm-nyire jusson a föld színe alá; a dugvány feje azonban csak 2-3 cm. vastag földréteggel borítandó s az elültetett dugvány mellé szőlőkarót vernek. Az első évben az ültetvénnyel nincs más dolog, mint hogy a gyomtól tisztán tartsuk s a hajtásokat a karóhoz kössük. A terület jobb kihasználása végett pedig a Komló sorok között répát, káposztát stb. szoktak termeszteni. Az ültetés első évében is nyerhető egy kis termés, az u. n. szűz komló, de erre biztosan számítani nem lehet. Ősszel az indák lemetszése után a Komló-tőkéket földdel födjük be. A második és a rá következő években a Komló kezelése a metszéssel kezdődik, mely abból áll, hogy a Komló-tőkéről a múlt évi hajtások éles kés segélyével eltávolíttatnak. A megmetszett tőke 3-4 cm. vastag földréteggel födetik be. A metszés után a póznázás következik. Legalkalmasabbak e célra 7-8 m. hosszú, lehető vékony, egyenes és lehántott luc- vagy vörösfenyő rudak, melyek a tőke északi oldalán 50-60 cm. mélyre helyeztetnek el. A metszés befejezése után a komlót 2-3-szor megkapálják s azonkívül kiváló gonddal felkötözik. Minden komló-tőtől csak 2-3 indát vezetnek fel, a többit kitépik, a felvezetett indákat pedig szalmával, sással vagy fércelő pamuttal kötik a póznákhoz. A kötözésnél eleinte kivált arra ügyeljünk, hogy az inda hegye le ne törjön. A Komló-szüret ideje megérkezett, mihelyt a toboz kellő fejlettségét elérte, zöldes-sárga szint öltött, ujjaink közé szorítva recsegő hangot ad s leszakítva kellemes illatot terjeszt. A szedés akként megy végbe, hogy a póznákat a póznaemelővel a földből kihúzzák s óvatosan lefektetik, de ezt megelőzőleg az indákat a föld színétől egy méternyire átmetszik. A szedésnél arra kell ügyelni, hogy minden egyes toboz kis kocsányával csípessék le s hogy a szedett Komló közé hibás tobozok v. levelek ne kerüljenek s minthogy a szedés sok munkáskezet igényel (középszerű termésnél 120 munkást) legajánlatosabb szakmányban végeztetni. Fél hl-jéért 20 fillért szokás fizetni. A leszedett komlót kosarakban a szárítás színhelyére viszik. A Komló szárítása nagy gondot kíván, minthogy könnyen megpenészedik és az ilyen Komló értéktelen. Nagyobb termelők a Komlót e célra szolgáló aszalókban szárítják. Kisebb termelőknél a szárítás szellős padlásokon, pajtákban történik; hogy pedig a szárító helyiség jobban kihasználtassék s a Komló forgatása mellőzhetővé tétessék, a szárítandó Komló rendszerint e célra készített cserényeken teríttetik el lehető vékonyan, melyeken mindaddig meghagyatik, míg teljesen ki nem száradt. A cserények állványokon úgy helyeztetnek el, hogy a levegő a Komlót minden oldalról érje. A Komló elegendő száraznak tekinthető, ha nyomás után szétválik, azaz nem tapad össze. A száraz Komlót zsákokba tapossák v. sajtolják s így viszik a kereskedésbe. A helyesen megszárított Komló színe világos- v. zöldes-sárga s nem szabad, hogy vöröses-barna v. foltos legyen; illata erős s kellemes. Az ilyen Komló 8-16% citromsárga Komló-liszten (lupulin) kívül 3-3,2% keserű anyagot, 1,2-4,2% Komló-gyantát és 0,1-0,5% illó olajat tartalmaz. Az egy évnél hosszabb ideig eltartott Komló lassanként elveszti kellemes aromáját, idővel savanykás, sajtra emlékeztető szagot vesz föl s Komló-lisztje megbarnul. Ezt a kedvezőtlen átalakulást megakadályozandó, a komlót különféleképpen konzerválják; e célra vagy hidraulikus sajtókban erősen összesajtolják vagy kénezik, vagy légmentesen elzárható pléhdobozokban tartják el. A termelőre nézve azonban legelőnyösebb, ha Komlóján mielőbb túlad. A Komló termése felette ingadozó; okszerű termelésénél a katasztrális holdankénti átlagos évi nyers jövedelem viszonyaink között 1000-1200 koronára, az összes termelési költség 4-500, a tiszta jövedelem 6-700 koronára tehető. Magyarországon a Komló termelésnek a 90-es évek elején mindössze 300 hektár volt szánva, úgy hogy termésünk még a belszükségletet sem fedezte. A Komló legnagyobb kiterjedésben Németországban 40,000 hektáron és Angliában mintegy 8000, Belgiumban 6500, Franciaországban 4000, az É.-amerikai Egyesült-Államokban 20,000 hektár van Komlóval beültetve. Az évi termés 700,000-800,000 q-ra tétetik. Betegségei. 1. Toboz-lombosodás. Abban áll, hogy a toboz megnyúlik, s lazán elhelyezett sötétzöld pikkelyleveleket visel, melyek közül többen hosszú nyelű lomblevelekké alakultak át. E betegség, melyet a németek Gelte-nek, majd Narrenkopfbildung-nak neveznek, főleg a nedves s nitrogéntrágyákkal erősen trágyázott talajokon mutatkozik. Ellene a talaj szellőztetését és szuperfoszfát trágyák alkalmazását ajánlják. 2. A levelek leperzselődése. Tartós meleg és száraz időben előbb az alsó levelek, majd fokozatosan a felsőbbek is, nyelüktől fogva sárgulnak, fonnyadnak s végül elszáradva veresbarna szint vesznek fel, s ugyanilyen szinivé válnak a tobozlevelek is. E betegség elkerülhető akkor, ha nagy szárazságban a Komló telepek öntöztetnek. 3. A leveleken és a tobozokon lisztnemű bevonatot okoznak a Sphaerotheca Castagnei Lév. és az Oidium erysiphoides Fr. nevü gombák; a zsenge levelek a betegségben gyakran el is torzulnak. Ellene jó eredménnyel jár a lombozat behintése kénporral, mihez hektáronként 60-70 kg. számíttatik (l. még Lisztharmat). 4. A leveleken és a szárakon kicsiny gyöngynemű bibircsek láthatók, amelyekben egy aranysárga pontot lehet észlelni; okozója a Synchytrium aureum Schroet. nevű gomba. 5. A leveleken barna foltokat okoznak a Phyllosticta Humuli Sacc., a Septoria Humuli Westd. és a Sphaerella erysiphina Cooke nevű gombák. 6. Korompenész. 7. Aranka (Cuscuta europaea L., l. Aranka).

 

 

VI.
Komló

A komlót a sör egyik legfontosabb alkotóelemeként ismerik; azt is tudják róla, hogy milyen panaszok ellen vetik be: nyugtató- és altatószerként, valamint gyomorpanaszok ellen. Valóban ezek a legfontosabb felhasználási területei ennek a gyógynövénynek. A botanikusok Humulus lupulus L.-nek nevezik; a kenderfélék (Cannabinaceae) családjába tartozik. Hazája valószínűleg Kelet-Európa volt, azonban a VIII. század óta egész Közép-Európában elterjedt. A komló évelő kúszónövény, 3-6 m magasra nő. A jobbra csavarodó száron horgas szőröket és folyamatosan elhelyezkedő hosszú nyelű, 3-5 karéjú, nagyon durva leveleket találunk. Ennél a kétlaki növénynél a porzós és a termős virágok külön növényen találhatók. Gyógyszerként és a sörfőzéshez csak a termős növények virágait, a komlótobozokat használják, amelyeket nagyüzemi méretekben termesztenek. A gyógyszerészek a drogot Strobuli Lupuli-nak (Lupuli strobulus) nevezik. Huzalkordonokon bújnak elő a komlóhajtások, és képeznek dús virágú virágzatokat, amelyekben az egyes virágok álfüzérekben csoportosulnak. Ezekből a virágzatokból fejlődnek ki a komlótobozok. A komlótobozok gyógyszerként való felhasználása nagyon régi időkre vezethető vissza. Érdekes azonban, hogy ezt a középkorban nem nyugtatószerként használták, hanem epe- és májbetegségekben, gyomorgyógyszerként, vízhajtóként (diuretikum) és hashajtóként. A rómaiakról tudjuk, hogy a fiatal komlóhajtásokat egészséges főzelékzöldségnek tartották. Ez megmaradt egészen a mi időnkig, mert a "komlóspárgát" főzeléknek készítik el, vagy egyszerűen csak apróra vágják és salátába keverik. Palacsintatésztában megsütve a friss komlóhajtások ételkülönlegességnek számítanak. Petrus A. Matthiolus (1500-tól 1577-ig) a következőt írja a komlóspárgáról: "Tavasszal az ínyencek a fiatal komlóspárgát salátának készítik el ? és jó ételnek tartják az eltömődött májra". Ma a komlót háromféleképpen hasznosítják: keserűanyagként étvágytalanság ellen, gyomorgyengeségnél és ideges gyomorpanaszoknál; nyugtatóként az idegek túlfeszítettsége esetén, alvászavaroknál, ideges nyugtalanságnál és nemi túlizgatottságnál; a népi gyógyászatban külsőleg borogatásként fekélyek és gennyesedések esetén. A komlóban levő anyagokat részletesen feltárták. Három csoport határozza meg a gyógyszerhatást: az illóolaj, amit a komlótobozok 0,3-1 g %-ban tartalmaznak, és amit mint aromahordozót különösen jól megvizsgáltak; több mint 150 különféle összetevőt fedeztek fel benne. A komlótobozok nyugtató hatásának előidézésében az illóolaj nyilvánvalóan nem vesz részt, azonban a komlónak tulajdonított antibakteriális hatás forrását itt lehetne keresnünk. A cseranyagok, amelyekből a komlótobozban 2-4 % található, igazolja a hasmenés és a bűzös hasmenéssel és bélgázokkal járó bélmegbetegedések elleni alkalmazását. A humulon és lupulon keserűanyagok teszik hatásos gyomorgyógyszerré a komlótobozokat; ezek felelősek nyugtató hatásáért is. A keserűanyagokból tárolás közben oxidáció útján leválik egy anyag (2-methyl-3-buten-2-ol), amely a nyugtató hatás előidézője. Feltételezik, hogy a komlótea elkészítésekor és bevételekor történik a humulon és lupulon átalakulása; ezzel lehetne a nyugtató hatást magyarázni. Azonban biztosan vannak még további anyagok, amelyek részt vesznek a hatásban. A komlófürdők és komlópárnák nyugtató hatását biztosra vehetjük. A tudományos álláspont szerint is alkalmas a komlótoboztea a közérzetzavarok ellen, mint például a nyugtalanság és az alvászavarok.

 

 

VII.
Komló

Felhasznált rész: álfüzér virágzat (komlótoboz).
A komló szinonim nevei: sulyogó-iszalag, szeleginy, felfutó komló. A Földközi-tenger partvidékén őshonos, számos vidéken, így hazánkban is honos és termesztett évelő növény. Termős virágzatát, illetve termős ágazatát (komlótoboz) már ősidők óta használja az emberiség különböző betegségek gyógyítására és nyugtatószerként. Bár már honfoglaló őseink is ismerték, de kiterjedt termesztése és felhasználása hazánkban a múlt század végére tehető. 4-10 méterre felkúszó, kétlaki évelő növény. Levelei közül a legalsók és a felsők épek, a többi három-öt karéjú, durván fogazott. Valamennyi levele hosszú nyelű. Külön egyedeken vannak a hím- és nőivarú virágai. A porzós (hím) virágzata kettős bogas fürt, a termős (nőivarú) virágzat apró tobozszerű álfüzér, mely eleinte világoszöld, később sárga színű. A tobozszerű virágzatban a hártyás murvalevelek belső oldalán mirigyszőrök fejlődnek. Termése makkocska. Több változatban termesztik: vörös, zöld, kis és nagy tobozú, korai és késői stb. A komló magról és a női példányok dugványaival egyaránt szaporítható, azonban az utóbbi szaporítás a célszerű. A dugványokat késő ősszel (november) vagy kora tavasszal kifeszített vezérdrót alá 1,0-1,3 m tőtávolságra ültetik. Fényigényes, hőigénye azonban nem túl nagy. Hajtásai a fagyra érzékenyek, kedveli a széltől védett területet és az enyhén savanyú meszes talajt. Rendkívül munkaigényes. Nagy szakértelmet kíván a szedési idő helyes megválasztása. A termésfüzéreket (komlótobozokat) nem teljesen éretten, hanem az érés előtt valamivel korábban szedik, majd szárítják. Az így nyert drog zöldessárga színű, kellemes illatú (a kovászos kenyérére emlékeztető), kesernyés ízű. Tartalmaz gyantaanyagot (12-22%), cseranyagot (4-8%), illóolajat (0,5-2%) és flavonoidokat. A gyantaanyagok közül a legjelentősebb a humulon (4-12%-ot tartalmaz) és a lupulon (3-4%). Egyes vidékeken a kenyértészta készítéséhez is használják, de leginkább a sörgyártásnál hasznosítják; a sör legfontosabb ízesítő- és tartósítóanyaga. A likőripar egyik aromaanyaga. Kivonatát a gyógyszeripar idegnyugtatók gyártásához használja, de készítenek belőle teakeverékeket is, pl. nyugtató és vesetisztító teakeverékek alkotója. alkalmazható még húgyhólyag-túlérzékenység és ágyba vizelés esetén. Illóolaját, kivonatát a kozmetikaipar hajápoló szerek, samponok, bőrápoló krémek készítéséhez használja. Európai termesztéséről az első feljegyzés 786-ból, német forrásból az egyik Szent Dénes-kolostor komlótermesztéséről maradt fenn. Rapaics (1941) szerint a magyarok a komlót a Volga vidékén ismerték meg, s a bolgár-török nyelvből vették át nevét. Hazánkban XI. századi feljegyzés utal a komlóra; intenzív termesztése a XIX. század második felében kezdődött. A sumérok már Kr. e. a III. évezredben készítettek sört, de ízesítésére valószínűleg nem komlót használtak, hanem más fűszereket, pl. citromkeserűt.

 

 

VIII.
Komló

Fákra, bokrokra felkapaszkodó hajtásai 10-40 m-esek. Levelei keresztben átellenesek, lemezük széles-tojásdad, a szár csúcsa közelében levők tagolatlanok, az alsók 3-5 karéjjal tenyeresen tagoltak, felemáslevelűséget (heteroffiliát) mutatnak. Az óramutató járásával megegyező irányban csavarodó száron kétágú, horgas emergenciákat találunk, amelyek érdessé teszik, és ezekkel könnyen felkapaszkodnak bármilyen támrendszerre. A porzós virágok kettősbogas fürtben állnak. A kettősbogas füzérben álló termős virágok fellevelek tövében helyezkednek el. Virágzáskor a bibeszálak túlnyúlnak a felleveleken, így könnyen fel tudják venni a széllel érkező polleneket, amelyek sokáig termékenyek maradnak, és a később megérő termők magkezdeményeiben lévő ivarsejtet képesek megtermékenyíteni. A termés érésekor a fellevelek megnyúlnak és tobozszerű képződményt, ?tobozkát? hoznak létre. A fellevelek tövében lévő mirigyek választják ki a keserűanyagokat, a humulint és lupulint, amelyek egyrészt enyhe nyugtatók, másrészt kolloidális méretük miatt a sör habját stabilizálják, tartósítják.
Drog: komlótobozka (Lupuli strobuli), komlóolaj (Oleum lupuli), fellevelek mirigyei (Lupuli glandulae), melyeket a gyógyszer- és söripar használ.
Gyűjtés és feldolgozás: terméses indák, illetve komlótobozkák gyűjtése augusztusban, szárítása, a kihullott mirigyek gyűjtése. A gyűjtést érdemes kesztyűben végezni, mert az alkaloidok veszélyesek lehetnek a bőrre.
Hatóanyag és felhasználás: keserű floroglucidok (humulon, lupulon), illóolaj, cseranyag, flavonoidok. Enyhe nyugtató.

 

 

IX.
Komló

A kenderfélék családjába tartozó komló (Humulus lupulus L.) egyike a nyugtató hatású teadrogoknak. Gyógyászati célra a vadon termő komló tobozait és a termesztett komló sörgyártásra alkalmatlan részeit használják. Drogként zöldessárga állapotban a termős virágzatokat, a tobozokat gyűjtik. A népi gyógyászatban többféle betegség, panasz esetén használják Európa számos országában, de jól ismert az észak-amerikai indiánok körében is. Érdekes felhasználása, amikor álmatlanság esetén az ágybetétbe komlót tesznek, hogy elősegítsék a nyugodt pihenést és elalvást. A komló virágzat gyantaszerű keserűanyagokat (komlósavakat), illóolajat, flavonoidokat, polifenolokat tartalmaz. A felsorolt anyagok közül jelen ismereteink szerint a komlósavakból tárolás során felszabaduló illékony vegyület, a metil-butenol felelős a nyugtató-altató hatásért. E megállapítás jó összhangban van a tradicionális felhasználási móddal (ágybetét, ágypárna). Értékes a komló baktériumölő és antioxidáns hatása is. Többnyire kombinált készítményekben alkalmazzák (macskagyökérrel, citromfűvel stb.). Elalvászavarokban, ideges-feszült állapotokban, szorongások esetén, általában öngyógyításban használják fel (tea, kapszula, álompárna stb.). Komlóval való érintkezés esetén allergiás reakciók jelentkezhetnek.