Terebess: vadon termő zöldség-gyümölcs
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Csabaíre
Sanguisorba minor

Más néven: kis vérfű, csabair, pimpernel

Termőhely: a dombvidékitől egészen az alhavasi övbe is felhatol, bőhozamú és száraz réteken, sovány, nyílt gyepekben, rézsűkön, töltéseken, utak mentén található. A mérsékelten száraz talajokon él

Lomblevelek: a tőrózsa levelei páratlanul szárnyasan összetettek, a levélkepárok száma 5-15, alakjuk elliptikus vagy kerekded, ülők vagy nyelesek, színük sötétzöld, fonákjuk halványabb zöld. Mindkét oldalukon max. 8 durva, hegyes foguk van. A szárlevelek levélkéi elliptikusak vagy keskeny elliptikusak

Termések: mintázatos vacokkal körülzárt aszmagtermések. A szél terjeszti.

Virágok: a virágzat alsó részén a porzós, a középső részén a hímnős, a csúcsán pedig a termős virágok alakulnak ki. A 2-4 mm hosszú csészelevelek elliptikusak, zöld színűek, gyakran a szélük pirosasbarnás. A sziromlevelek hiányoznak. A porzós virágokban 10-30, a hímnősekben 1-4 porzólevél van. A termőlevél bibeszálán a fonalas bibék ecsetszerűek. Szélmegporzású.

Felhasználható
Ehető, évelő növény. Hajtását megdörzsölve uborkára emlékeztető illata van. A virágzás előtt gyűjtött, fiatal leveleit és hajtáscsúcsait salátákba, nyári frissítő italokba használják.

A 16. sz.-ban feljegyzett monda szerint Csaba hun királyfi az atyja, Attila halála után kitört testvérharcban életben maradt katonáit a Chaba (Csaba) íre nevű csodás fűvel gyógyította. A csabaíre a mindenféle vérzést elállító Pimpinella saxifraga (földi tömjén). A növény hasonló tulajdonságáról a germán és szláv néphit is tud. A későbbi botanikai irodalomban a csabaíre valamelyik Sanguisorba (vérfejű fű) speciest is jelentette. A Pimpinellát (érfű) említik Chaba üröm néven is (1602), amely valószínűleg népetimológiai változat. A Balaton melléki lakosság a múlt század végén még ismerte a csaba irem, csaba irme nevű füvet. Az Alföldről is közölték a Sanguisorba officinalis csabaíre elnevezését. A fű gyógyító hatását Peretsenyi Nagy László „Léta magyar vitéz és Zamira” (1800) c. eposzában is megénekelte s a csabaírét Szent László füvével azonosította. A katonáit valamilyen fűvel gyógyító király gyakori alakja a középkori füves mondáknak, s valószínű, hogy ezek hatására alakult ki a csabaíre mondája. – Irod. Borbás Vince: Csaba irem (Magy. Nyelvőr, 1896); Sebestyén Gyula: A magyar honfoglalás mondái (I., Bp., 1904); Rapaics Raymund: A kenyér és táplálékot szolgáltató növényeink története (Bp., 1934).