Terebess recepttár
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Juhani Nagy János
Sztrapacska

Ha valaki Szlovákiában jár, az északi részeken bárhol (leginkább az utak melletti Motorestekben, illetve a kempingek Koliba nevű vendéglátóhelyein) kapni sztrapacskát pár koronáért. Kérdés azonban, hogy mire is fáj a fogunk.

A sztrapacska (szlovákul: strapačky) népies kifejezés, mint például a „magyar” sárma vagy szárma a töltött káposzta helyett. A magyarul sztrapacskaként ismert étel felvidéki megfelelője a szlovák köznyelvben bryndzové halušky (ejtsd: brindzovje haluski), azaz juhtúrós galuska. Ami a kifejezés első részét illeti, a bryndza nem juhtúrót jelent (az oucsí tvaroh), hanem utólagosan túrószerűvé erjesztett sajtreszeléket. A halušky magyarázata pedig az, hogy az ilyen ételneveknél szlovákul a többes szám használatos, mert nem csak egy galuskáról van szó, lásd: strapačka ~ strapačky.

A strapačka szó egyébként a korallgombák bizonyos fajainak népies neve is. Az elnevezés alapja mind az ételnél, mind a gombánál a ’borzas, kócos’ (szlovákul strapatý) kinézet. Amikor a galuskatészta a forró vízbe ér, akkor kisebb-nagyobb kinövésekkel szilárdul meg. A jó galuskát egy deszka széléről késsel szaggatják le, így alakja sokkal szabálytalanabb, mint a reszelőszerű galuskaszaggatókkal készülőké.

A sztrapacska csak a magyar használatban kapta a jelenlegi jelentését a bryndzové strapačky ’juhtúrós sztrapacska’ kifejezésből. A sztapačka a szlovák nyelvterület nagy részén a haluška szinonímája: a különféleképp elkészített galuskaszerű tésztáknak helyről-helyre eltérő nevei vannak (vö. magyar galuska, nokedli, csipetke). Északi szomszédaink fülében a strapačky elsősorban krumplival készült galuskát jelent, szemben a nokedlivel, amelyben nincs burgonya, a haluškyn pedig inkább vastagmetélt vagy egyéb ilyesféle tészta értendő.

Ha Szlovákiában sztrapacskát rendelünk, akkor általában savanyú káposztás galuskát kapunk, ami úgyszintén finom, viszont mégsem az, amire gondoltunk. Az halušky s bryndzou az étlapon. Szupermarketekben zacskós készítményként is kapható immár, aki tehát itthon szeretné megkóstolni, a hozzávalókat slovenšké halušky o prášku feliratú tasakban szerezze be, hozzá a juhtúrót a Danone Tvaroh (bez tuku) jelzetű dobozában találja.

A tátrai öregek a sztrapacskát krumplis tésztából készítik, vagyis belereszelik a nyers krumplit a tésztába, majd lobogó sós vízbe szaggatják. Leszűrve összekeverik kiolvasztott szalonna zsírjával, majd juhtúróval, amíg az el nem olvad a forró galuskán, és a tányéron megszórják töpörtyűvel.

Hegyvidéki juhtenyésztők háza táján a krumplit erre a célra rendeltetett külön krumplireszelőn (nem sajtreszelőn tehát) kell lereszelni. Annyi lisztet kevernek hozzá, amíg szaggatható állagú nem lesz, de nem ajánlatos kidolgozni, hogy nyúlós legyen. Szlovákiában lehet speciális szaggatóedényt kapni, de van, aki deszkáról késsel szaggat a lobogó sós vízbe (a mai strapatý alapjául szolgáló ige a régi szlovák nyelvben ’tép, szaggat’ jelentésű is volt). Ezután külön mindig meg kell várni, amíg egy adag megfő – a galuska akkor már a víz felszínén úszik –, és szűrővel kiszedni a fazékból. Utána lehet gazdagítani kolbásszal, savanyú káposztával, füstölt sajttal, túróval. Gazdagabb házaknál tejfölt és kaprot is szoktak adni hozzá. A vízből, amiben a galuska főtt, finom levest lehet készíteni.

A sztrapacskának megannyi változata van, melyek közül a kapros és a káposztás emelendő ki. A krumplis sztrapacska érdekessége, hogy benne krumpli van krumplival (és persze hagymával, káposztával meg jóféle pörccel), ám ennek dacára nagyszerű. Fejtegetésünket zárja a káposztás sztrapacska receptje:

Hozzávalók (4 személyre):

80 dkg burgonya,
20 dkg finomliszt,
25 dkg rétesliszt,
35 dkg savanyú káposzta,
15 dkg szalonna,
só, fehérbors, olaj a sütéshez.

Először a tésztát készítjük el. A burgonyához hozzáadjuk a tojást, kevés sót, kevés fehér borsot, a finomlisztet és a réteslisztet, és kidolgozzuk. Az így elkészített tésztából juhtúrós, vagy más galuskát is készíthetünk. A tészta ne legyen túl sűrű, de túl lágy sem. Akkor jó, ha a fakanál megáll benne. Ezután kockára vágjuk a szalonnát (lehet zsírosabb is, hogy jól csússzon a galuska) és a káposztát.
Második lépésként forró serpenyőben a szalonnát zsírjára sütjük, pirítjuk, keverjük. Ha kész, félretesszük a felét. A serpenyőben maradt szalonnához hozzáadjuk a felaprított káposztát, sózzuk, borsozzuk, vizet vagy erőlevest öntünk alá, és lefedve pároljuk. Míg a káposzta párolódik, egy fazékban sós vizet forralunk és beleszaggatjuk a galuskát. Egy-két percig főzzük a tésztát, míg a galuskák fel nem jönnek a víz tetejére. Ha a galuska megfőtt, vigyázva kiszedjük, és a káposztára borítjuk. Az egészet átkeverjük, jól átpirítjuk, és ha kell, fűszerezzük. Tálalásnál megszórjuk a maradék szalonnával. Ezt a galuskát kiegészíthetjük juhtúróval, hússal, füstölt hússal, túróval.
Inni általában aludttejet vagy írót szoktak hozzá. Személyes tapasztalatom szerint jól csúszik rá a sör is.

Csíki Sándor
A brindzás galuskáról

Ha akad valami, amiben – különösen manapság – a szlovákiai szlovák és magyarországi magyar maradéktalanul egyetért, akkor az bizonyára a brindzás galuska (bryndzové halušky). Abban ugyanis nincs vita, hogy ez egy szlovák étel. Persze jellemző, hogy ennek a nálunk is kedveltté vált ételnek a nevét nem voltunk képesek pontosan megjegyezni és a „bryndzové halušky” helyett sztrapacskát mondunk, de ennél jobban soha semmi ne terhelje meg a magyar-szlovák kapcsolatokat.

A brindzás galuska egyébként azért is lényeges, és azért is ejtek róla több szót, mert a szlovákok jelentős része ezt az ételt legalább annyira nemzeti szimbólumnak gondolja, mint a magyarok jelentős része a pörköltet. Egy ilyen ételnek persze történelmi múltja van és a Kárpát-medence népeinek is igen sok köze akad hozzá.

A brindza (liptai túró)

A brindzás galuskához mindenekelőtt brindza kell. A brindzát ugyan szlovák leleménynek gondolnánk, de ezt az erjesztett juhtúróból készülő terméket erdélyi vlach (román) pásztorok vitték a 14-17. században a Felvidéki területekre. Ez volt a „vlach-sajt”, „valch-túró”, amelynek a neve (brindza) szintén román eredetű. Eredetileg úgy készült, hogy a juhtúrót sóval összegyúrták, juhbőrbe varrták, majd felfüstölték.

Abban az időben, a 16. században, amikor Tokaj is felemelkedett, a brindzák legjobbika már a „liptai túró” volt. A liptói különleges jóságát a kiváló legelők (terroir) adták, és az, hogy benne hagyták a tejszínt, amitől krémesebb és kevésbé száraz maradt. Liptó mellett Árva, Túróc, Zólyom, Szepes, Gömör és Sáros vidékének juhtúróját emelték ki a kortársak. Liptó igazi versenytársa csupán Brezno volt, aminek szintén nagyra becsülték a juhtúróját.

Amikor a brindza a közvetlen igények kielégítésén túl kereskedelmi cikké is kezdett válni, akkor a pásztorok ízesíteni is kezdték (termékfejlesztés), kakukkfűvel, köménymaggal, szerecsendióval, ami ugye, ismerősen cseng a körözöttet kedvelők fülének. Előfordult az is, hogy az így ízesített és faedényekben tárolt brindzát vajjal is leöntötték, hogy elzárják a levegőtől, és ezzel tovább elálljon. Így még a vaj is fogyasztható volt. Később, a 18. század vége táján, amikor Magyarországon a paprika éppen a gulyáshússal kezdett randevúzni, Gyetván megalakul (1787) az első saját recept alapján dolgozó brindza műhely. Az export-szállítmányok elsődleges célpontja Bécs lett és a II. világháborúig továbbra is Ausztria maradt a legnagyobb exportpiac

Az Osztrák-Magyar Monarchia 19. századi vasútépítése kihatott a brindza kereskedelmére is. Ez pedig visszahatott a termékre, a termékfejlesztésre is. A korai juhtúrók még kemények voltak és késsel vágták fel őket, így árusították. A 19. század végére a technológia teljes változásával és iparivá válásával a korábban kemény juhtúró puha lett és még krémesebb. A szocializmus a brindzát is megviselte. A termelt mennyiség is, és a minőség is nagyot esett

A galuska (halušky)

A galuska valamennyiünk által jól ismerten alapesetben nem más, mint víz és liszt keveréke, amiből lágy tésztát készítünk és azt forró vízbe szaggatjuk, majd kifőzzük. Ez az, amit hazánk apraja-nagyja nokedli néven ismer. Persze meglepő lenne, ha egy ennyire egyszerű technológiával készülő étel csak felénk lenne ismert, és nem is az, mert az egész világon készítik, különösen Európában.

Ugyancsak régi dolog az, hogy ínséges időkben helyettesítő alapanyagokat keresünk. Az újra és újra felbukkanó gabonahiány leküzdésére az Amerikából Európába került burgonya volt a az egyik leghatékonyabb megoldás. A burgonya terjedését a császári udvar még rendeletekkel is sürgette, mint Mária Terézia 1767-es rendelete, amiben az Erdélyi Főkormányszéket kötelezte a burgonyatermesztés elkezdésére. 1817-ben így ír a Nemzeti Gazda a burgonyáról:

„asszentáljuk őt örökre a gabonák közé, valamint eleink az áldott kukoricával bántak!”.

A szegény embernek lisztje, méginkább búzalisztje, mindig is kevés akadt, a burgonya viszont jól termett hegyvidéki körülmények között is, így előbb jutott az asztalra. Így esett, hogy a legszegényebb, főként hegyvidéki területeken a liszthez egyre gyakrabban reszelt nyers, vagy főtt burgonya került és a galuska burgonyás-lisztes lett.

A gazdagabb és kedvezőbb adottságú mezőgazdasági területeken, mint a Csallóközben, liszt is több akadt, ezért nem is tettek bele burgonyát, mint a szegények, hanem inkább tojással gazdagították, mint az urak. Ilyen módon kétféle galuska (halušky) is élt és él egy időben, a hegyvidéki burgonyás, és a síkvidéki burgonya nélküli.

A brindzás galuska (bryndzové halušky)

Van már brindzánk, van már galuskánk, fedezzük hát fel a brindzás galuskát. A hegyvidék népe lehetősége szerint sok minden ehetővel kombinálta a burgonyával készített galuskát és tett rá mindent, amihez csak hozzájutott Így lett ízletesebb és táplálóbb. Így került rá a túró, a párolt savanyított káposzta, a juhtúró, a füstölt szalonna, a zsíron, vajon pirított hagyma, és még sok más.

Aztán ebből a kísérletező kedvből és szűkösségből régiónként számtalan névvel számtalan variáció alakult ki. A hegyvidéki szlovák ember kedvét lelte a strapacky, loncky, smyíkance, frkacúre és egyéb variációk regionális neveiben, ahogy a különféle „módozatokban” is, mint a furmanské (fuvaros), polské (lengyel), sindeliarske (zsindelyező). A polské elnevezés arra is utal, hogy ez az ételcsalád az északi határon is átívelt, oda-vissza termékenyítve a hegyvidéki régió konyháját.

Nos, ha a sokféle elnevezésű étel haluškyja burgonyával készül és bryndza, valamint pirított füstölt szalonna kerül hozzá, akkor már fel is fedeztük a kedvelt brindzás galuskát. Ez az étel egyszerűen készíthető, ezért gyakorta előfordult a háztartásokban, de jellemzően a szlovák lakta területeken, és ott is főként a hegyvidéki részeken. Ez az étel amúgy a tágabb földrajzi környezetben a Kárpátok táján (Ukrajna, Lengyelország) mindenütt elterjedt, ami egyáltalán nem meglepő.

Haulitus Anikó
A tökéletes sztrapacska

Sokak nagy kedvencének, a sztrapacskának külön fesztiválja és bajnokai vannak szomszédainknál.

Minden év júniusában a Magas-Tátra más-más települése ad helyet a sztrapacskafőzés és -evés hedonista találkozójának. Az idén Krompachy volt a házigazda. Nemcsak a sztrapacska juhtúrós változatával találkozhattunk, de a szintén közkedvelt káposztás variációval is, ami nem csoda, hiszen utóbbi annyira elterjedt a szlovák konyhában, hogy maga is megérdemelne egy külön parádét.

Bármely országba vigyen is utunk, a hagyományos nemzeti ételek kóstolgatása ugyanúgy hozzátartozik a programhoz, mint a nevezetességek megtekintése. Egy szlovákiai felfedezőút is elképzelhetetlen - más hagyományos nemzeti ételek és italok mellett - a juhtúrós sztrapacska ízlelgetése nélkül.

Északi szomszédunk csodálatos hegyvidékei nem kényeztették gazdag terméssel, élelmiszerek bőségével az ott lakókat. Így alapvetően három alapanyag dominált: a burgonya, a káposzta és a tejtermékek. Ezek számtalan variációja biztosította az étkezés változatosságát – s találékonyságból, bátran állíthatjuk, nem volt hiány. A legismertebb hagyományos szlovák étel, a juhtúrós sztrapacska, amiről azt tartják, hogy reggelire remek, ebédre kitűnő, vacsorára csodálatos.

A sztrapacska jelentését a szlovák strapaty (kócos, borzas) szóból származtatják. Tésztáját ugyanis általában vágódeszkáról, kés élével szaggatták a forrásban lévő vízbe – így alakja sokkal szabálytalanabb lett, mintha galuskaszaggatón keresztül csobbant volna a vízbe. Tálaláskor a megpúpozott tányér sztrapacska avagy krumplis galuska leginkább egy kócos, borzas kobakhoz hasonlított.

Találkozhatunk pusztán a galuska – halusky – megnevezéssel is, ami az étel formáját, külsejét tekintve megegyezik, de a sztrapacska egyik fő alapanyaga – a galuskával és nokedlivel ellentétben – mindig a pépesre reszelt burgonya. Tehát ha juhtúrós galuskaként említik is, mindig krumplival készül. Méghozzá hagyományosan a következő módon.

Juhtúrós sztrapacska

Hozzávalók 4 személyre

70 dkg krumpli, 35 dkg finomliszt, 2-3 gerezd fokhagyma, 1 tojás, 20 dkg juhtúró, 3 dl tejföl, 20 dkg füstölt szalonna, ízlés szerint só, őrölt bors, zöldfűszer.

A megtisztított burgonyát a reszelő legapróbb lyukú oldalán lereszeljük. A krumpli levet enged, ezt tartsuk meg, mert a hozzáadott liszt magába szívja majd. Kevés sóval, liszttel és 1 tojással – ízlés szerint 2-3 gerezd összetört fokhagymával – olyan sűrű galuskatésztát készítünk, hogy a tésztába állított főzőkanál meg se moccanjon. A tésztát forrásban lévő vízbe szaggatjuk, majd amikor a víz felszínére jön, leszűrjük és méltó helyére, egy szalonnazsírral kikent cserépedénybe szedjük.

Ezután máris gazdagíthatjuk a karakteres ízű brindzával, más néven juhtúróval – amit magyarlakta vidékeken erőstúróként is említenek. A legjobb minőségű juhtúrót Liptó és Árva vidékén készítik, innen csenghet ismerősen a liptói túró elnevezés – ami az erről a tájegységről származó, minőségi juhtúrót takarja. Tehetősebb helyeken tejfölt is adtak hozzá, sőt, van, ahol a juhtúrót először összekeverik a tejföllel, és így krémesebb állagban adják a sztrapacskához.

Zöldfűszerként leggyakrabban kaprot, de ízlés szerint petrezselymet vagy snidlinget is szórhatunk a tetejére. Annyi biztos, a ropogósra pirított szalonnakocka elengedhetetlen! Az apróra kockázott szalonnát serpenyőben megfuttatjuk, a zsírját rálocsoljuk a sztrapacskára. Ha készítéskor a még csak félig megpirult szalonnakockákat meglocsoljuk egy kevés tejjel, akkor igen mutatós és ropogós végeredményre jutunk. A juhtúrós sztrapacska ekkor már fogyasztható is, de van, aki arra esküszik, hogy akkor az igazi, ha egy fél órára 180 fokos sütőbe tesszük és hagyjuk az ízeket összeérni. Hagyományosan a juhtúrós sztrapacska mellé innivalónak savanyított tejterméket adtak: aludttejet, írót. Juhtúró helyett pirított káposztával vagy libatöpörtyűvel is tálalhatjuk a galuskát. Ha úgy érezzük, hogy a sztrapacska elkészítésében kivételes tehetségünk van, akár versenyre is kelhetünk a következő évi fesztiválon.

 

 

Kovács Gábor
Halušky – krumplival és anélkül

A Felvidékre látogató magyarok az éttermekben előszeretettel rendelik a legeredetibb szlovák ételnek tartott sztrapacskát. Nem ritka azonban, hogy csalódás éri őket, mert amit ők sztrapacskának gondolnak, az nem más, mint az errefele bryndzové halušky-nak nevezett étel.

A különbség persze nem egetverő. A halušky, azaz a galuska világ egyik legegyszerűbb étele. A nokedlinek is nevezett – vannak persze, akik ádáz vitát folytatnak a nokedli és a galuska szinonimitásának jogosultságáról – tészta csupán víz, liszt s legfeljebb egy tojás keveréke pici sóval, amit forró vízbe szaggatva megfőznek. A liszt előállításához szükséges gabonafélékhez azonban ínséges időkben gyakran nem, vagy csak nagyon drágán lehetett hozzájutni, ezért különféle anyagokkal helyettesítették.

A burgonya az 1700-as évek végére – császári rendeletekkel is támogatva – annyira elterjedt, hogy leggyakrabban ezzel pótolták a hiányzó lisztet. A hegyvidéken élő szegények szerencséjére a burgonya jól megtermett zordabb körülmények között is. Ezért aztán pont a legszegényebbeknek, főként a hegyvidékieknek alapvető táplálékává vált. Ők voltak azok, akik a liszthez egyre gyakrabban és egyre nagyobb arányban adtak reszelt nyers krumplit. Ez a szokás délebbre, a kedvezőbb adottságú mezőgazdasági területeken, mint a Duna mentén, ahol több liszt akadt, nem alakult ki. Itt nem tettek burgonyát a tésztába, sőt, gyakran több tojással, kevés zsíradékkal is gazdagították. Ezért a Felvidéken kétféle halušky ismert: a hegyvidéki burgonyás és a síkvidéki burgonya nélküli. Így aztán ne lepődjünk meg, ha a határhoz közeli éttermekben sztrapacskát rendelve olyan bryndzové halušky-t kapunk, amely sosem látott burgonyát.

Ami azonban semmiképpen nem hiányozhat róla – készüljön a nokedli bárhogy is – az a brindza, azaz az erjesztett juhtúróból készített tejtermék. Ez viszont eredetileg Erdélyből származik. Erdélyi vlach pásztorok találmánya, mely körülbelül a krumplival egyidőben került a felvidéki területekre. Eredetileg úgy készült, hogy a juhtúrót sóval összegyúrták, juhbőrbe varrták, majd felfüstölték – ma is sokfelé gömböcnek nevezik –, aztán idővel szinte minden faluban más és más módon készítették. Az egyik leghíresebb a liptói túró volt. A juhtúrót ma is gyakran hívják liptóinak. Nálunk sem lepődnek meg a piaci árusok, ha az idősebbek liptóit kérnek a gusztusosan kínálkozó juhtúróra mutatva.

A szegény ember, ahogy mondani szokás, vízzel főz – de igen változatosan. Ezért anyagi helyzetüknek megfelelően a régiek a halušky-t sok mindennel kombinálták. Így kerülhetett rá párolt káposzta, pirított hagyma, vagy tojás, ahogy nálunk igen elterjedt. A legnépszerűbb azonban kétségtelenül a bryndzové halušky pirított füstölt szalonnával a tetején. Mint a fentiekből is látható, a Monarchia népeinek konyhája nagyon sok hasonlóságot mutat, és egyáltalán nem lehetünk biztosak benne, hogy amit „echte” szlovák, erdélyi, magyar stb. ételnek gondolunk, azt tényleg kizárólag egy nemzet konyhája mondhatja magáénak.

Sztrapacska receptek

Cseresznyés sztrapacska
Hozzávalók: 500 g liszt, 250 g cseresznye, 3 burgonya, 1 tk. só, 100-150 g zsemlemorzsa, 2-3 ek. olaj, 2 dl tejföl
A cseresznyét kimagozzuk, ledaráljuk, a megtisztított burgonyát lereszeljük, majd a liszt és só hozzáadásával galuskatésztát készítünk. Forró vízbe szaggatjuk, kifőzzük. Az olajon megpirított zsemlemorzsára szedjük, meghintjük fahéjas cukorral és tejföllel meglocsolva, melegen tálaljuk.

Extra sztrapacska (4 személyre)
Hozzávalók: 1 kg burgonya, 10 dkg vaj (vagy margarin), 1 evőkanál olaj, 15-20 dkg liszt, 1 db egész tojás, 25 dkg tehéntúró, 2 dl tejföl, 5 dkg reszelt sajt, 5 dkg füstölt szalonna, ízlés szerint só.
A meghámozott nyers burgonyát az almareszelő durva fokán lereszeljük. Hozzáadjuk a habosra felvert tojást, a sót és az olajat. Annyi lisztet keverünk hozzá, hogy a szokásos sűrűségű galuskamasszát kapjuk. A galuskát forrásban lévő sós vízbe kiszaggatjuk és megfőzzük. Meleg vízzel leöblítve az olvasztott vajra szedjük. Jól összekeverve tűzálló tálba öntjük. Rámorzsoljuk a tehéntúrót, rászórjuk a reszelt sajtot, rálocsoljuk a tejfölt, és a tetejét beborítjuk a hajszálvékony szeletekre vágott füstölt szalonnával. Az előmelegített, forró sütőbe toljuk, és addig sütjük, amíg a szalonnából ropogós pörc lesz. (Csak túróval, sajt nélkül, vagy csak reszelt sajttal, túró nélkül is nagyon finom.)

Hagymás sztrapacska
Ugyanúgy készítjük, mint a juhtúrós sztrapacskát, csak juhtúró helyett zsírban pirított, apróra vágott hagymával szórjuk meg.

Juhtúrós sztrapacska 1.
Hozzávalók 4 személyre: 50 dkg liszt, 2 közepes burgonya, 2 tojás, 20 dkg juhtúró, 15 dkg füstölt szalonna, 2 dl tejföl, só, őrölt bors.
Az elkészítés módja: A lisztből, a nyersen lereszelt burgonyából, a tojásból, kevés só és bors hozzáadásával, galuskatésztát készítünk, és forrásban lévő, bő vízben, kanállal beleszaggatva kifőzzük. A galuska akkor van készen, ha feljön a víz felszínére. Ha megfőtt, leszűrjük. A felkockázott füstölt szalonnát kisütjük, kiszedjük a zsírból, tepsiben vagy alkalmas jénai tálban a galuskát, a juhtúrót és a szalonnát összekeverjük, a tetejére tejfölt teszünk, megöntözzük a szalonnazsírral, és sütőben készre sütjük.

Juhtúrós sztrapacska 2.
Hozzávalók: 1 kg burgonya, kb. 30 dkg liszt, 2 tojás, só, 30 dkg juhtúró, 15 dkg füstölt szalonna, 2 dl tejföl, metélőhagyma és újhagyma
A szalonnát kis kockákra vágjuk, és a saját zsírjában kisütjük. A burgonyát megtisztítjuk, lereszeljük, majd liszttel, tojással galuska sűrűségű masszává keverjük, közben sóval ízesítjük. Forrásban lévő, sós vízbe ujjnyi vastag galuskákat szaggatunk, és amikor feljön a víz színére, lapátkanállal kiszedjük. Meglocsoljuk szalonnazsírral, tejföllel, rámorzsoljuk a túrót. A tetejére szalonnatepertőt és vékonyan felkarikázott metélőhagymát, újhagymát szórunk.

Juhtúrós sztrapacska 3.
Hozzávalók: 1 kg hámozott burgonya, 300 g juhtúró, 100 g füstölt szalonna, 30 g zsír, 300 g sima liszt, metélőhagyma, só.
A meghámozott nyers burgonyát finomra reszeljük, megsózzuk, és jól kikeverjük a liszttel. A tésztából vágódeszkáról lobogó sós vízbe galuskát szaggatunk. Mikor feljön a víz tetejére, szűrőkanállal tálba szedjük, meglocsoljuk a kiolvasztott szalonna zsírjával, megszórjuk juhtúróval, és jól összekeverjük. Végül a sztrapacska tetejét meghintjük a szalonnapörccel meg az apróra vágott metélőhagymával, esetleg meglocsoljuk tejföllel.

Káposztás sztrapacska 1.
Hozzávalók: 1 kg savanyú káposzta, 10 dkg füstölt szalonna, kb. 30 dkg liszt, 75 dkg burgonya, 1 tojás, só, bors, sáfrány, pirospaprika
A felkockázott szalonnát megpirítom, és pirospaprika hozzáadása után beleforgatom a kimosott savanyú káposztát. Kevergetve párolom fedő nélkül szép szálkásra. A megtisztított burgonyát nyersen lereszelem, galuskatésztát készítek annyi liszttel, amennyit felvesz, közben hozzákeverem a tojást, és sóval, sáfránnyal fűszerezem. Forró vízbe szaggatom, megfőzöm és leszűröm. A két ételt egy nagyobb tálban összeállítom. Később, ha újramelegítés közben átpirítom, még finomabb.

Káposztás sztrapacska 2.
Hozzávalók: 1 kg hámozott burgonya, 750 g fejes káposzta, 150 g vaj, 300 g sima liszt, 30 g hagyma, 1 kávéskanál só.
A meghámozott és megmosott fejes káposztát megreszeljük, vagy apróra vágjuk. A vaj felében üvegesre fonnyasztjuk az apróra vágott hagymát, belekeverjük a káposztát, megsózzuk, és puhára pároljuk. A nyers burgonyát finomra reszeljük, megsózzuk, és jól összekeverjük a liszttel. A tésztából vágódeszkáról lobogó sós vízbe galuskát szaggatunk, majd amikor feljön a víz tetejére, szűrőkanállal kiszedjük, összekeverjük a párolt káposztával, és leöntjük a maradék vajjal.

Káposztás sztrapacska 3.
Hozzávalók 4 személyre: 40 dkg burgonya, 20 dkg liszt, 25 dkg savanyú káposzta, 1 tojás, 1 dl tejföl, 2 evőkanál olaj, 1 kis fej vöröshagyma, őrölt köménymag, só.
A megmosott, hámozott burgonyát lereszeljük, és liszttel, tojássárgával, kevés vízzel és sóval sűrű galuskatésztává dolgozzuk. Forrásban levő sós vízbe szaggatjuk, s ha megfőtt kivesszük. Az apróra vágott hagymát forró olajon üvegesre pároljuk, majd hozzáadjuk a levétől kinyomkodott káposztát, fűszerezzük, és kiveregetve puhára pároljuk. A galuska felét olajjal kikent tepsi aljára terítjük, rátesszük a káposztát, és befedjük a maradék galuskával. Tejföllel meglocsoljuk, és forró sütőbe tolva addig sütjük, míg a teteje megpirul.

Pirított sztrapacska, savanyú káposztával és burgonyával
Hozzávalók: 500 g nyers burgonya, 500 g héjában főtt burgonya, 200 g savanyú káposzta, 50 g füstölt szalonna, 50 g zsír, 200 g sima liszt, 100 g hagyma, só, törött bors.
A meghámozott és megmosott burgonyát megreszeljük, megsózzuk, és összekeverjük a liszttel. A tésztát galuskaszaggatóval lobogó vízbe szaggatjuk, átforraljuk, és szűrőkanállal tálba szedjük. A zsírban kiolvasztjuk a kockára vágott füstölt szalonnát, üvegesre fonnyasztjuk benne az apróra vágott hagymát, hozzáadjuk az összeaprított savanyú káposztát, és megpirítjuk. Végül összekeverjük a kifőtt sztrapacskával, a héjában főtt, apró kockára vágott burgonyával, megsózzuk, megborsozzuk, és még egyszer enyhén lepirítjuk.

Rántottás sztrapacska
Ugyanúgy készítjük, mint a juhtúrós sztrapacskát, csak juhtúró helyett rántottával keverjük össze, és metélőhagymával szórjuk meg.

Sajtos sztrapacska
Ugyanúgy készül, mint a juhtúrós sztrapacska, csak juhtúró helyett 200 g füstölt sajttal szórjuk meg. Füstölt szalonna nélkül, csak zsírral is készíthetjük.

Szlovák káposztás sztrapacska
Hozzávalók: 80 dkg főtt burgonya összetörve, 20 dkg finomliszt, 25 dkg rétesliszt, 35 dkg savanyú káposzta, 15 dkg szalonna, só, fehérbors, 1 tojás, erőleves, vagy víz
Az összetört burgonyát, tojást, sót, fehérborsot, a finom és réteslisztet elkeverem, kidolgozom. Ügyeljünk, hogy ne legyen túl sűrű, vagy túl lágy (utóbbinál adjunk hozzá még mindkét lisztféléből), az a jó, ha fakanál megáll benne.
Vágjuk a szalonnát kockákra, a káposztát pedig csíkokra. Serpenyőben zsírjára sütjük a szalonnát, majd a felét félre tesszük. Hozzáadjuk a káposztát, sót, borsot, erőlevest (vizet), és fedő alatt pároljuk. Vizet forralunk, ebbe szaggatjuk bele a galuskát, megkeverjük egy-két perc, míg fel jön a felszínére. A leszűrt galuskákat hozzáadjuk a káposztához, és együtt átpirítjuk. Ízlés szerint fűszerezzük. Tálaláskor a félretett szalonnával megszórjuk. A sztrapacskát juhtúróval is elkészíthetjük

Sztrapacska 1. (pucóka)
Hozzávalók: 1/2 kg reszelt krumpli, annyi liszt, hogy nokedli keménységű tésztát kapjunk, 1 tojás, ízlés szerint só.
A hozzávalókat összekavarjuk, és lobogó sós vízbe szaggatjuk. Amikor megfőtt, hideg vízben megöblítjük, és forró zsírral leöntjük, majd sózzuk. Ízesíthetjük túróval, pirított savanyú káposztával, hagymás zsírral.

Sztrapacska 2.
Hozzávalók négy személyre: 2 csomag ARVIT mélyhűtött sztrapacska, 10 dkg füstölt szalonna, 20 dkg juhtúró, 2 dl tejföl.
Elkészítése: A kockára vágott füstölt szalonnát kiolvasztjuk, majd a szalonnakockákat kiszedjük, és a visszamaradt zsiradékon a fagyott sztrapacskát felmelegítjük. Elkeverjük a juhtúróval, sült szalonnakockával, és tejföllel díszítve tálaljuk.

Sztrapacska 3.
Hozzávalók: 60 dkg burgonya, 30 dkg finomliszt, 2 tojás, 5 dkg füstölt szalonna, 5 dkg zsír (olaj nem jó), 5 dkg juhtúró, 3 dl tejföl, ízlés szerint só.
A megtisztított nyers burgonyát finom lyukú reszelőn lereszelem, és azonnal összekeverem a liszttel. Hozzáadom a felvert tojásokat, az olvasztott, de már nem forró zsírt és 1 teáskanálnyi sót. A masszának galuskasűrűségűnek kell lennie. Ha nagyon sűrű (vagyis nem szaggatható), néhány evőkanálnyi vizet is hozzáöntök. Bő, forrásban lévő sós vízbe beleszaggatom a galuskákat, és megfőzöm. Közben a füstölt szalonnát apróra összevágom, zsírját kiolvasztom. A leszűrt zsírt összekeverem egy deci tejföllel, amibe beleforgatom a leszűrt és meleg vízzel leöblített galuskát. A tetejére rámorzsolom a juhtúrót, tejföllel gazdagon meglocsolom, és a tetejére szórom a szalonnapörcöt.

Sztrapacska 4.
4 személyre
Hozzávalók: a tésztához 50 dkg tisztított burgonya, 25 dkg finomliszt, 2 dkg margarin, 1 kis tojás, ízlés szerint só, 1 késhegynyi törött bors, a tetejére 10 dkg baconszalonna, 20 dkg juhtúró, 1 dl tejföl.
Előkészítése: a nyers burgonyát az almareszelő durva fokán lereszelem, majd gyorsan - hogy ne barnuljon meg - összekeverem a felvert tojással, liszttel, sóval és annyi vízzel, hogy a szokásos állagú galuskatészta legyen belőle. Sós vizet forralok. Közben a szalonnát egészen apró kockákra vágom, és a zsírját kisütöm. A szalonnazsírt tűzálló tálba öntöm.
A forrásban lévő vízbe beleszaggatom a galuskákat és felforralom. Kevergetem, hogy ki ne fusson. Ha a tésztadarabkák feljöttek a víz színére, megfőtt. Leszűröm, meleg vízzel leöblítem és ráöntöm a szalonnazsírra. Ráteszem a juhtúrót, majd alaposan összekeverem. Mikrosütőbe, vagy forró sütőbe teszem annyi időre, hogy felforrósodjon, de ne süljön! Ezután a tejföllel lelocsolom, és a szalonnapörccel meghintem.

Sztrapacska 5.
Hozzávalók: 50 dkg burgonya, 15 dkg liszt, 1 tojás, 5 dkg töpörtyű, 1 dl tejföl
Elkészítés: A burgonyát meghámozzuk, és nyersen megreszeljük. Hozzákeverjük a tojást, a lisztet és összedolgozzuk, mint a galuskatésztát. Forrásban lévő sós vízbe szaggatjuk, és kifőzzük. Zsíros lábasba szedjük, és juhtúróval, tejföllel és az apróra vagdalt töpörtyűvel tálaljuk.

Sztrapacska 6.
A meghámozott burgonyát nyersen finomra reszeljük. Elkeverjük 1 evőkanál zsírral, 1 tojással és annyi liszttel, hogy galuska keménységű tésztát kapjunk. Sóval ízesítjük, és evőkanállal lobogó forró sós vízbe szaggatjuk.
Leszűrjük, majd kisütött szalonna zsírjára szedjük, és reszelt juhtúróval vastagon meghintjük. Megszórjuk a kisütött szalonna tepertőjével és kb. 10 percre forró sütőben sütjük.
Azonnal, valamilyen salátaféleséggel tálaljuk.

Sztrapacska, savanyú káposztával
Hozzávalók: 1 kg hámozott burgonya, 500 g savanyú káposzta, tepertő, 120 g zsír, 300 g sima liszt, egy kevés víz, 30 g hagyma, 1 kávéskanál só.
A savanyú káposztát apróra vágjuk. A zsír felében üvegesre fonnyasztjuk az apróra vágott hagymát, belekeverjük a káposztát, egy kevés forró vizet öntünk alá, és puhára pároljuk. A nyers burgonyát meghámozzuk, megreszeljük, megsózzuk, és összekeverjük a liszttel. A tésztából vágódeszkáról lobogó sós vízbe apró galuskát szaggatunk, majd amikor a tészta feljön a víz tetejére, szűrőkanállal tálba szedjük, összekeverjük a párolt káposztával, és megszórjuk tepertővel.

Túrós sztrapacska 1.
Hozzávalók 4 személyre: 1 kg krumpli, 1 tojás, 30 dkg liszt, 30 dkg tehéntúró, 30 dkg füstölt szalonna, 2 dl tejföl, só.
A megtisztított krumplit nem durva reszelőn lereszeljük, hozzáadjuk a tojást, s annyi lisztet, hogy galuska sűrűségű tésztát kapjunk. Kanállal sós, forrásban lévő vízbe szaggatjuk. A szalonnát kockára vágjuk, kisütjük, a sült szalonnát kiszedjük a zsírból. A megfőtt galuskát a zsíros edénybe szedjük. hozzákeverjük a pirított szalonnát, jól átforrósítjuk, a tetejére tesszük a túrót, és tejföllel meglocsoljuk. Van, aki a műveleteket egyszerűbben oldja meg: a kisült szalonnára és a zsírjára szedi rá a galuskát, hozzáadja a túrót (aki jobban szereti, természetesen a juhtúrót,) és az egészet összekeveri, s úgy teszi néhány percre a sütőbe. Így azonban könnyen túl zsíros lesz az étel.

Túrós sztrapacska 2.
Ugyanúgy készítjük, mint a juhtúrós sztrapacskát, csak juhtúró helyett 300 g áttört túróval szórjuk meg, és a zsír meg a szalonnapörc helyett 150 g olvasztott vajjal locsoljuk meg.