Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Tamarindusz
Tamarindus indica L.
Család: Fabaceae (pillangósvirágúak)

A: tamarind;
F: tamarin;
S, P: tamarindo;
N: Tamarinde
India: imli
Indonézia: asam
Thaiföld: makam sot > tamarind-lé: makam piek (ma kham piak)
Vietnam: me dot

A tamarindusz lassú növekedésű, tekintélyes, örökzöld fa, terebélyes koronával és csüngő ágakkal. Magassága elérheti a 30 m-t. Szórt állású levelei párosan szárnyaltak (-15 cm-ig), a levélkék száma 20-40, fiatalon lágy pillás szőrűek. Lemezük tojásdad vagy keskeny-elliptikus, színén sötétzöld, fonákján világosabb és fénytelen, mérete legfeljebb 3,5 x 1 cm. A levelek éjszaka összecsukódnak. Az ágak végén 10-15 tagú laza, fürtös virágzatok fejlődnek, a virágok rövid kocsányúak; a csésze 4, nem egyforma nagyságú, kb. 1,5 cm-es, kívül rózsapiros csészelevélből áll, amely a bimbó kinyílásakor lehullik. A pártát 3 krémrózsaszínű és rózsaszínnel vagy barnával erezett, valamint 2 fehér, ár alakú, redukált viráglevél alkotja. A virágtakarón belül 3 porzó és 1 bibeszál található.
Termése: lapított, görbült, szabálytalan alakú hüvely, amely a magok körül többé-kevésbé duzzadt, és legfeljebb 15 x 4 cm nagyságú. A hüvely érett állapotban fás, fahéjbarna, gyakran szürkével futtatott, fénytelen, gyengén finom hálós szerkezetű. A terméshéj alatt helyezkedik el a kezdetben fehér, lágy terméshús, amely éréskor barnára színeződik, és szívós-ragacsossá válik; üdítő, kellemes, savanyú-zamatos ízű, és a termés száradásakor elválik a külső faltól. A hüvelyben 1-12, megérve fényes feketésbarna mag van, amely bab vagy rombusz alakú, lapított, kemény (-18 mm-ig). A magokat pergamenszerű burok veszi körül.
Felhasználása: a savanyú terméshúst a feltört, érett hüvelyből kivéve gyümölcsként fogyasztják, de főleg italok alapanyagát és ételfűszert szolgáltat. Cukor és víz hozzáadásával vagy rövid ideig főzve a terméshúsból üdítő, ízletes lé készíthető. Frissen vagy sziruppá főzve kedvelt fűszer ételek és sütemények savanyításához és ízesítéséhez. A terméshús különféle fűszermártás és chutney alkotórésze, és zselének, lekvárnak is megfőzik. Éretlen, zöld terméseket is használnak fűszerként. A magokat főzik vagy pörkölik, de szárítva és megőrölve süteményekhez is keverik. A virágokat és a leveleket körítésként, valamint zöldségként fogyasztják. A termést, a kérget és a leveleket a népi gyógyászat számos célra használja. A tamarinduszt gyakran dísz- és árnyékot adó fának ültetik. Különböző népeknél a fa misztikus jelentőségű, sok helyütt szentnek számít.
Elterjedése: feltehetően Afrika szavannáiról származik, és a trópusokon világszerte termesztik.
Termesztése és betakarítása: a szemiarid területek növénye, de az időszakos trópusi esők övében is tenyészik; a termésképzéshez száraz időszak szükséges. Az igénytelen fát különböző fajtákban többnyire magról nevelik; a fiatal növények 4-6 éves korban fordulnak termőre. A tamarinduszt egyesével házikertekbe, továbbá utcasorfának ültetik, vagy gyümölcsfaligetekben és ültetvényeken termesztik. A terméseket rendszerint csak több hónappal az érés után szedik le a fákról, amikor a terméshús nedvtartalmát elvesztette; így a termések hónapokig tárolhatók. A terméshúst szirupként, krémként vagy légmentesen fóliába hegesztve árusítják. A kifejlett fák éves terméshozama elérheti a 300 kg-ot.

II.
Tamarind
Tamarindus indica

Fűszerként az érett termésből nyert és megtisztított gyümölcspürét használják (Pulpa Tamarindorum). Nagyanyáink idejében gyakran adták gyerekeknek, idősebb embereknek, szoptató anyáknak vagy terheseknek enyhe székrekedés ellen. Nálunk a sötétbarna, majdnem fekete tamarinduszpép, amit a trópusokon frissítő italok készítéséhez is használnak, szinte teljesen feledésbe merült. A termés fala könnyen széttörhető. Belsejében gazdagon találunk gyümölcspépet, amelyben több rekesz található egy-egy fénylő vörösesbarna maggal.

III.
Tamarind
Tamarindus indica, L.

A tamarindusz-fa savanykás-édeskés gyümölcse enyhe hashajtó, péppé őrölve karik, csatnik, sütemények alkotóeleme. Noha nálunk is kapható, receptekben pótolhatjuk szilvadzsem és citromlé elegyével.
Az egyik legszebb trópusi növény. Indiától Brazíliáig feltűnőek hatalmas kupolaszerű koronái. A lepényfafélék (Caesalpinaceae) családjába tartoznak. Feltehetően Afrikában őshonos. Afrika kis falvaiban úgy üldögélnek hatalmas lombsátra alatt, mint nálunk egy-egy nagy tölgy- vagy hársfa alatt. Indiában már a szanszkrit ábrázolások között fellelhető. A 25 m-es magasságot elérő óriások törzsátmérője nem ritkán a 2—3 m-t is eléri. Neve az arab, indiai tamar (gyümölcs) és hindi (hindu, indiai) szavakból ered. Levele 10—20 pár levélkéből áll. Halványsárga, vagy fehéres (néha halvány-pirosan pettyezett) virágai 2,5 cm-esek, laza csomókban állnak (öt szirmukból 2 csökevényesen fejlődik). Hüvelytermése fahéjbarna, 7—19 cm hosszú, 1,5—2,5 cm széles. A törékeny héj alatt összenyomott magok helyezkednek el a barnás húsban. A vörösbarna, porhanyós, pépes hús savanykás-édes ízű. Különlegessége, hogy ugyanazon gyümölcsnek igen nagy a sav- és cukortartalma. Sok fehérjét és 70% körüli szárazanyagot tartalmaz. Frissen, cukorral-vízzel keverve frissítőnek; szárítva, édesítve vagy vajjal keverve fogyasztják. Emésztést javító, szélhajtó, hashajtó és skorbutellenes gyógyhatását nagyra becsülik. A curryk és az indiai fűszerek egyik alapanyaga; halpácnak is használják. Jó talajt, sok vizet kedvel, de megfelelő talajnedvesség esetén a szárazabb levegőt is elviseli. A felnőtt növények 1—2 °C-os fagyot átvészelhetnek. Magvetéssel és szemzéssel (T) szaporítható. Lassan fordulnak termőre. A száraz magok hónapokig csíraképesek maradnak.

Az asam Indonéziában savanyút jelent.
A tamarind-lé (tamarind water) úgy készül, hogy a tamarind belét egy kevés forró vízben áztatják 5 percig.