Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Rambután
Nephelium lappaceum L.
Család: Sapindaceae (szappanfafélék)

A: rambutan;
F: ranboutan;
S: rambutan, mamón;
N: Rambutan

A rambután örökzöld, legfeljebb 25 m magas, zárt, terebélyes koronájú, egy- vagy kétlaki fa. Levelei szórt állásúak, párosan szárnyaltak, 2-8, többnyire nem átellenes állású levélkével. A levélgerinc erőteljes, vöröses színű. A levélke elliptikus vagy tojásdad, kihegyezett vagy lekerekített csúcsú, 5-20 x 3-11 cm nagyságú, színén kopasz vagy a főér mentén gyengén szőrös, fonákján szőrös. A gazdagon elágazó, szőrös, felálló virágzatok az ágak csúcsán fejlődnek, számos apró virággal. A virágakarót 4-5 szabad vagy az alapján forrt, legfeljebb 2 mm hosszú csészelevél alkotja; a párta hiányzik, vagy négy apró, legfeljebb 1,5 mm hosszú sziromból áll.
Termése: a gömbölyű vagy elliptikus termések a csüngő, elágazó egykori virágzati tengelyeken fejlődnek csoportokban. Nagyon rövid, vastag kocsányúak, legfeljebb 7 x 5 cm nagyságúak, színük először zöld, majd sárga és narancsszínű, megérve élénkvörös vagy feketésvörös, súlyuk 15-100 g. Mintegy 2 mm vastag, tömör, leváló héjukat puha, vékony, többnyire kissé horgas tüskében végződő szemölcsök borítják sűrűn. (Maláj/indonéz nyelven a rambut szőrt, hajat jelent, innen a név.) A héj alatt az üveges fehér, olykor gyengén vöröses, lédús magköpeny van, amely kellemes, édeskésen savanyú, zamatos ízű, és a cseresznyéhez hasonlóan ropogós. Szorosan tapad hozzá a hosszúkás-elliptikus (3 x 1,2 cm), barnás vagy fehéres héjú mag. A teljesen kifejlődött termés mellé gyakran még 1-2 apró terméscsökevény szorul.
Felhasználása: a rambután Délkelet-Ázsia legkedveltebb gyümölcsének számít. Nyersen fogyasztják, az élvezhetetlen héjat késsel felhasítják és leválasztják, mert nem tapad hozzá a nagyon ízletes magköpenyhez. A hámozott és kimagozott terméseket cukorral (be-)főzve desszertként tálalják, vagy lekvárt és zselét készítenek belőlük. A mag íze keserű dióbélszerű, de nyersen gyengén mérgező, ezért a Fülöp-szigeteken megpörkölik a magot. A gyökérfőzetet lázcsillapításra, a levelekből készített pépes borogatást fejfájásnál használják. A magból szappan és gyertya előállítására alkalmas faggyút nyernek.
Elterjedése: a Maláj-félsziget alföldi esőerdeiben honos, és Délkelet-Ázsiában széles körben termesztik. Kisebb méretekben Indiában, Srí Lankán és a Fülöp-szigeteken, továbbá Észak-Ausztráliában, Kelet-Afrikában, Közép- és Dél-Amerikában is ültetik.
Termesztése és betakarítása: számos fajtáját telepítik kertekbe és ültetvényekbe; tartósan nedves, meleg, trópusi klímát igényel, és mély rétegű, tápanyagban gazdag talajt. Szélvédett helyeken körülbelül 600 m magasságig termeszthető. Magról nevelik, többnyire a jó fajtát ráoltják a csemetére. Az 5. évtől kezdve fordul termőre. Három hónappal a virágzás után takarítják be az egész terméses "bugát", melynek tagjai különbözően érettek; Közép-Amerikában csak az érett, vörös terméseket szedik le a fákról. A rambután idénygyümölcs, amelyet Délkelet-Ázsiában decembertől márciusig kínálnak a piacokon. Hosszabb tároláshoz vagy exporthoz nedvesen és hűvösen tartják a terméseket, mert különben súlyukból veszítenek és jelentéktelenné válnak.
Rokon fajok: a Nephelium nemzetség további fajainak termését Kelet- és Délkelet-Ázsiában szintén gyümölcsként fogyasztják, de ezek csekélyebb értékűek, mivel kisebbek, a magköpeny vékonyabb és kevésbé édes, mint a rambutáné. E fajok a Nephelium ramboutan-ake (Labill.) Leenh. (= N. mutabile Blume), N. cuspidatum Blume, N. hypoleucum Kurz és N. uncinatum Radlk. ex Leenh.