Terebess
gyümölcskalauz
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
«
vissza a Kertek
és konyhák indexlapra
Licsi
Litchi
chinensis Sonn. (Nephelium litchii Cambes)
Család: Sapindaceae (szappanfafélék)
A:
lychee;
F: litchi;
S: litchi, lechia;
P: lechia;
N: Litchi
A
licsi 10-30 m magas, zárt, sötét, terebélyes koronájú, örökzöld fa. Levelei 12-25
cm hosszúak, szórt állásúak, párosan, ritkábban páratlanul szárnyaltak, 4-8 levélkéjűek.
A levélke hosszúkás-tojásdad vagy lándzsás, kihegyezett, 6- 10(-15) x 1,7 - 4
cm nagyságú és 3-8 mm hosszú nyelű, vékony-bőrnemű, ép szélű, színén fényes sötétzöld,
fonákján szürkészöld színű. A dúsan, ernyősen elágazó hajtásvégi csüngő virágzatok
legfeljebb 70 cm hosszúak; virágaik nagyszámúak. A virágtakarót 4 tagú sárgás
vagy zöldes csésze alkotja, a szirmok hiányoznak.
Termése: a számos virágból
csak kevés termés fejlődik, melyek közül a legtöbb érés előtt lehull. A gömbölyded
vagy elliptikus licsi 2,5-4 cm-es és 15-25 g-os. Vörös, kemény héja (perikarpium)
vékony, de érdes, hegyes bibircsekkel borított, betakarítás után gyorsan megbarnul.
Alatta helyezkedik el az ehető, üvegesen fehér vagy vöröses, nagyon bő levű, édeskésen
savanyú, zamatos magköpeny, amely egy fényes, fekete vagy sötétbarna (10-20 x
6- 12 mm-es), élvezhetetlen kőmagot vesz körül.
Felhasználása: az érett termés
ízletes húsát a könnyen felszakítható héj leválasztása után nyers gyümölcsként
fogyasztják. Hámozott és kimagozott, cukorral megfőzött vagy eltett termését salátákhoz,
desszertekhez és süteményekhez használják. Kelet-Ázsiában zselé, jégkrém és más
édesség készül licsiből. Kínában és Indiában napon vagy kályhákban megszárítva
megaszalják, teához eszegetik. A leve ízletes ital; licsibort is erjesztenek belőle,
vagy likőrnek dolgozzák fel. a főtt licsikonzerveket exportálják. A licsi virágját,
termését, levelét, kérgét, gyökerét sokféle módon használják a gyógyászatban.
A fája nagyon tartós.
Elterjedése: Dél-Kínában több mint ezer éve termesztik.
Ázsia szubtrópusi és váltakozóan nedves trópusi régióiban kedvelt gyümölcsfa,
és kis méretekben Új-Zélandon, Ausztráliában, Latin-Amerikában, valamint Kelet-
és Dél-Ázsiában is ültetik.
Termesztése és betakarítása: igényes, csak a
mély rétegű, humuszos, vízzel jól ellátott talajon, legjobban a viszonylag hűvös,
száraz telű szubtrópusi klímában fejlődik. Az állandóan nedves egyenlítői alföldön
a fák nem teremnek. A növényt magról vagy ivartalanul szaporítják. A fák 6-12
éves korban fordulnak termőre, az évi terméshozam 40-120 kg. A sokféle fajta termetben,
a termés színárnyalatában, zamatában, alakjában és a mag nagyságában különbözik
egymástól. Betakarításkor az egy virágzatból fejlődött egész termésegyüttest vágják
le; az egyesével leszakított termés gyorsan megromlik. A licsi hűtve körülbelül
1 hétig élvezetes, ezután elveszi színét és jó minőségét. Exportárunál a tartósságot
kénes kezeléssel meg szokták hosszabbítani.
Rokon faj: A longánfa Dimocarpus
longan Lour (lásd még 63. o.) Malajzia és a hátsó-indiai szigetek esőerdeiben
honos. Magköpenye szintén ízletes. Gyógynövény. Vörös fája értékes.
II.
Licsi
Litchi sinensis; Nephelium litchi
lizhi [kínai], lici [indonéz], laici [maláj], licheas [filippínó], lin-chi [thai]
más néven LICSISZILVA vagy KÍNAI IKERSZILVA, a szappanfafélék családjába (Sapindaceae) tartozó, Kína déli területein őshonos, szép formájú, lombos örökzöld fa; gyümölcséért termesztik. Összetett levelei 2-4 pár, 50-75 mm hosszú, tojásdad vagy lándzsás levélkékből állnak. Kicsiny, szerény virágai olykor 30 cm hosszú laza fürtvirágzatot alkotnak. A fürtökben termő, kb. 25 mm átmérőjű, tojás vagy gömb alakú, téglavörös héjú gyümölcs húsa fehér, közepén nagyméretű mag ül. A C-vitaminban gazdag gyümölcsöt nyersen, befőttként és szárítva egyaránt fogyasztják. A friss gyümölcshús pézsmaillatú; szárítva savanykás-édes. A licsi régóta kedvelt gyümölcs Kínában. 1775-ben került Jamaicába, Floridában állítólag 1916-ban szüretelték az első termést. Azóta a Földközi-tenger medencéjében, Dél-Afrikában, Indiában sok helyütt és Hawaiin is termesztik. A fát magról vagy bujtással szaporítják, a gyümölcsösökben a csemetéket egymástól 7-10 m távolságra ültetik. A fákat nemigen kell metszeni, és különösebb gondozást sem igényelnek. 3-5 év alatt termőre fordulnak.
III.
Licsi
Időszámításunk előtt 200-ban emlékeztek meg arról, hogy Kao Tsu kínai császár szárított licsigyü-mölcsöket kapott. 60 évvel később az új császár, Wu Ti már nagy gondot fordított a hasznos növény telepítésére. Su Tung-po nagy kínai költő kantoni száműzetése idején hálálkodott, hogy e gyümölcs enyhíti kínjait, szomorúságát. Ő napi 300 licsi evésére korlátozta magát, de tőle tudjuk, hogy egyesek nem átallották napi ezer darabot elfogyasztani. Sok kínai híresség szerint a világ legfinomabb gyümölcse — szóba se jöhet mellette az őszibarack vagy a narancs. Kínában és a Fülöp-szigeteken honos, és Dél-Ázsiában több mint 2000 éve termesztik. Előfordul az Egyesült Államokban is. Az amerikás kínaiak húsvét idején nagy tömegben fogyasztották az otthonról importált gyümölcsöket. Széles gömbkoronái elérik a 10—12 m-es magasságot, szépen díszítenek. Világoszöld, fényes levele 2—4 pár 5—7 cm hosszú levélkéből épül fel. A hajtáscsúcsokon fejlődnek a sok apró virágot tömörítő, 25—30 cm-es virágzatok. Termése szamócaszerű, ovális, 3,5—4 cm-es, sötét rózsaszín, túlérve, aszalódva tompabarna. Héja kemény, törékeny, pikkelyszerű részekre bontható Magja kicsi, fényesbarna színű. Húsa fehér, áttetsző, szilárd állományú; lédús, savanykás muskotályos ízű. Magvetéssel, léggyökereztetéssel, oltással szaporíthatók. A magok néhány nap alatt elvesztik csíraképességüket (a termésben vagy nedvesen 3—4 hétig felhasználhatók vetéshez). A magcsemeték 5—7 éves korban kezdenek teremni. Eszik frissen, szárítva — ez a „licsidió". Befőzve, konzerválva megőrzi muskotályos illatát. Nagy fehérje- és kiemelkedő cukortartalma növeli értékét. Sok párát, meleget és nedvességet igényel. Kedveli a tápanyagban gazdag, mély rétegű humuszos talajokat. A jól fejlett növények hidegtűrésének határa —1 °C. Egy-egy példánya 800 évig is élhet. Általában nyáron érnek gyümölcsei. Az éretten, szárral együtt szedett termések 1—2 hétig eltarthatók.
