Terebess gyümölcskalauz

Langszat, lanzafa, duku
Lansium domesticum Correa
Család: Meliaceae (imafüzérfafélék)

A langszat rövid, erőteljes törzsű, legfeljebb 15(-30) m magas, örökzöld fa, amely gyantás tejnedvet tartalmaz. Átellenes állású levelei páratlanul szárnyaltak és 30-50 cm hosszúak. Az 5-9, szórt állású levélke (5-12 mm hosszú nyelecskéjű) tojásdad vagy hosszúkás-elliptikus, ép szélű, röviden kihegyezett, a válla aszimmetrikusan keskenyedő, 9-20 x 5-10 cm nagyságú, bőrnemű, színén fényes sötétzöld és kopasz, fonákján világosabb, fénytelen és kopasz vagy sűrűn szőrös. Kis virágai nagy számban egyszerű vagy elágazó, kezdetben felálló, később csüngő virágzatokban (max. 30 cm) fejlődnek, amelyek egyesével vagy csomókban a törzsön és az erős ágakon erednek. A hímnős virágok ülők vagy rövid kocsányúak, a virágtakarót húsos, tál alakú, 5 cimpájú, zöldessárga csésze és 5 fehér vagy sárga, 3-5 mm-es szirom alkotja.
Termése: a gömbölyded vagy tojás alakú, 2,5-7 cm-es termések a csüngő fürtökben zsúfoltan helyezkednek el. Sárgásbarna, kívül bársonyos, szívós-rostos, gyakran tejnedvet tartalmazó héjuk papírvékonyságú vagy legfeljebb 6 mm vastag. A termés belül 5-6 üregre tagolt, amelyeket vastag, szilárd-kocsonyás, lédús, üveges fehér magköpenyek töltenek ki. Ezek az arillusok nagyon kellemes, édeskésen savanyú, zamatos ízűek, egymástól könnyen elválaszthatók. Az arillusok közül csupán 1-3 zár körül egy-egy széles bab alakú vagy gömbölyded, zöld, keserű magot (2,5 x 2 x 1,3 cm), amelyeknek széle szabálytalanul dudoros.
Felhasználása: az érett termések nagyon ízletes, zamatos magköpenyét gyümölcsként, nyersen eszik. A vaskos terméshéjat könnyű lehúzni, a vékony héjú termésnél gyenge nyomásra felhasad, és a magköpenyek szabaddá válnak. Ha a terméshéj sok ragacsos latexet tartalmaz, felnyitás után leforrázzák. A terméshúst cukorral befőzik, vagy zselét és levet készítenek belőle. A terméshéj és a mag élvezhetetlen és gyengén mérgező.
A fa kérgéből és a terméshéjból nyílmérget nyernek. A kéregfőzetet Délkelet-Ázsiában a népi gyógyászat hasmenés és malária ellen alkalmazza; az alkaloidtartalmú mag porrá törve láz és férgek elleni szerként hatásos. A szárított maghéjat Indonéziában elégetik, hogy a rovarokat elűzzék.
Elterjedése: Dél-Thaiföldről és Nyugat-Malajziából származik, Dél-Indiában, Srí Lankán és Délkelet-Ázsiában gyakran termesztik; Ázsián kívül a fa kevéssé ismert.
Termesztése és betakarítása: a nedves-forró trópusok növénye, amely sem a hűvös hőmérsékletet, sem a hosszabb száraz évszakokat nem viseli el. Magról szaporítják, és gyümölcsös- vagy házikertekben nevelik; nagyon lassú növekedésű, és csak mintegy 10 éves korban fordul termőre. Számos fajtáját 2 főtípusba foglalják össze, e kettő azonban egyértelműen nem különíthető el egymástól. Langszatnak Délkelet-Ázsiában azokat a fajtákat nevezik, amelyek vékony héjú, jelentékeny latextartalmú, tojásdad és viszonylag savanyú termést adnak. Dukunak hívják mindazokat a fajtákat, amelyeknek termése gömbölyded, nagy, vastag héjú, latexben szegény és viszonylag édes. Betakarításkor rendszerint egész terméses virágzatokat vágnak le a fákról. A termés trópusi hőmérsékleten 3-4 napig tartható, hűtve kb. 2 heti tárolást visel el.

II.
Thai: Langsat és Long gong
Lansium domesticum

langsat [angol, indonéz, maláj], lansones [filippínó]