Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a
Kertek és konyhák indexlapra
« vissza a Terebess-kert főlapjára

 

A kakiszilva (hurma, datolyaszilva, égiszilva)
Hoshigaki - kakiszilva-aszalás
Lótuszszilva
- Diospyros lotus
Virginiai szilva - Diospyros virginiana

 



Kína, Japan, Korea legelterjedtebb, legnépszerűbb 4-6 m magasra növő gyümölcsfája, melynek nagy paradicsom formájú, sárgabarackízű gyümölcsei ma már megjelennek a budapesti nagy áruházak választékában is. Normál teleinket takarás nélkül átvészelik. Hatalmas, fényes, haragoszöld leveleikkel önmagukban is kertünk díszei. Gyümölcsei tökéletesen beérnek, mert utóérőek, akkor fogyaszthatóak, amikor már teljesen megpuhultak. Ha valaki nagyon mohó és kemény állapotban kóstolja meg, az kiábrándul belőle az akkor még magas csersavtartalma miatt. Fiatal példányait célszerű védeni az erősebb fagyoktól - később már minden hideget kibír. 2-3 éves korban teremnek.
Mag nélküli fajták - beporzás nélkül is termő - partenokarp fajták 30-40 dkg-os termésekkel. Terméseik éretten aranysárga színűek.
Magos fajták - ugyanolyan értékesek, mint a magnélküli fajták, a hazai időjárási viszonyokat nagyon jól bírják és könnyen, bőven teremnek. Magjairól szaporítani is lehet. Terméseik éretten pirosló húsúak. Önbeporzók, egy növény is terem.

A kakiszilva legfeljebb 15 m magas, lombhullató, gömbölyű, laza koronájú, egy- vagy kétlaki fa. Levelei szórt állásúak, bőrneműek. Lemeze (25 x 10 cm) elliptikus vagy tojásdad, rövid, tompa csúcsú, a levél színén fényes sötétzöld, fonákján ezüstösbarna szőrű, és lombhullás előtt sárgára vagy narancsvörösre színeződik. A barna szőrű levélnyél kb. 2,5 cm-es. A 4 tagú, levélhónalji, csüngő virágok egyivarúak, csészeleveleik és szirmaik az alsó felükön csőszerűen összeforrtak. A termős virágok magánosan fejlődnek, csészéjük nagy, széles, hátratört cimpájú, kb. 3 cm átmérőjű, és nagyobb, mint a világos zöldessárga, harang alakú párta. A legfeljebb 1 cm-es porzós virágok mindig hármasával állnak, csészéjük csak feleakkora hosszú, mint a párta.
Termése: csüngő, széles-gömbölyded bogyó, kb. 8 cm nagyságú. Mindkét végén bemélyedt és gyakran gyengén négyszögletű. A megnagyobbodott, széles, 4 cimpájú csésze megmarad a termés alapi részén. A terméshéj vékony, sima, fényes, megérve sárga, narancsszínű vagy vörös. A lédús, kezdetben szilárd, éretten lágy, sárga, narancsszínű vagy vörösesbarna terméshús a teljes érettség előtt nyersen élvezhetetlen, keserű, erősen csersavas és összehúzó hatású. Érett, lágy állapotban a csersav már részben vagy teljesen eltűnik; a bogyó édes ízűvé és zamatossá válik. Sok fajtája steril, a termékeny bogyóban 4-8 hosszú, tojás alakú, egyik oldalán lapított, 2 cm-es barna mag van.
Felhasználása: a tökéletesen beérett, csersavmentes gyümölcsöt meghámozzák, vagy a héjból kikanalazzák, ízlés szerint cukrozva, zöld citrom levével lecsepegtetve vagy jégkrémmel tálalják. A terméshúst gyümölcssalátákba teszik, joghurthoz és más tejes ételekhez keverik, de kalácstöltelék, sütemény ízesítője vagy lekvár, zselé, illetve csatni alapanyaga is. Az érett gyümölcs maximum 2 napig tárolható el hűtőben. A kaki héjastól, de a csészeleveleket eltávolítva, lefagyasztható. Utóérés: szobahőmérsékleten, 2-3 napig. A jó fajták termésleve ízletes italt szolgáltat, Ázsiában bort és likőrt is készítenek belőle. Kedvelt csemege a kandírozott kakiszilva, ehhez az összehúzó hatású gyümölcs is alkalmas. Délkelet-Ázsiában a szétfőzött termések pépjét kis lepények formájában megszárítják. A csersavat tartalmazó bogyók elvesztik keserű ízüket, ha felfőzik, és éjszakára a főzővízben hagyják őket. Az éretlenül betakarított, exportra szánt termésnek többnyire megmarad összehúzó hatása, íze is gyengébb. A pörkölt mag kávépótló.
Az éretlen termések cseranyagát bőrök kidolgozására használják. A megszárított terméskocsányból és csészéből készített főzet a kínai gyógyászatban nagyon becsült szer köhögés és légzési nehézségek ellen. Világos mintázatú, alaptónusában fekete, kemény fájából Ázsiában faragványok és intarziás munkák készülnek.


Elterjedése: a Himalájában és Burma, Thaiföld, Indokína, Kína, Korea és Japán hegységeiben honos; a szubtrópusokon és a trópusi hegyvidékeken 1000 m felett világszerte termesztik.
Termesztése és betakarítása: kismértékben fagytűrő, szubtrópusi hegyvidéki növény, amely a trópusi síkvidéken nem tenyészik. Több mint 1000 fajtáját szelektálták (idetartozik az Izraelben nemesített Sáron-gyümölcs), amelyek a termések nagyságában, színében, főként ízében és csersavtartalmában különböznek egymástól. Magról vagy gyökérsarjakkal szaporítják, és gyakran oltják is. A gyümölcsöskertekbe és ültetvényekre telepített fák 3-4 évente akár 100 kg termést hozhatnak. A bogyókat teljesen éretten, a csészével együtt vágják le a fáról; a túl korai betakarításnál aromájuk nem tud teljesen kialakulni. A termések hűtve több hétig tárolhatók.

http://www.crfg.org/pubs/ff/persimmon.html
http://www.davewilson.com/br40/br40_trees/br40Persimmons.html
http://www.seedtosupper.com/persimmons.html

http://www.hawaiifruit.net/fruitdata/_kaki.html

 

A datolyaszilva szaporítása és nevelése

Délkelet-Ázsia nedves, szubtrópusi tájainak bennszülött növényei a datolyaszilvák. Európai termesztése csak a múlt század végén és századunk elején lendült fel. Nagy termesztési központjai jelenleg a japáni, kínai, indiai ősi termőhelyei mellett Kalifornia, Florida, a volt Szovjetunió és a Földközi-tenger vidéke. A datolyaszilva a Diospyros kaki az ébenfafélék (Ebenaceae) családjába tartozik. A Diospyros ebenum, az értékes fekete mauricius ébenfa Indiában élő közeli rokonnövény. Ehető gyümölcséért nemzetségének egyik faját, a Diospyros lotust is termesztik Dél-Európában, jelentősége azonban jóval kisebb a datolyaszilváénál, számunkra mint alanynövény érdekes.

Gyenge termésű, magról kelt 30—40 éves fái hazai parkjainkban fellelhetők. Ezek a növények különösebb ápolás és védelem nélkül a leghidegebb teleket is jól átvészelték.

A datolyaszilva lassan növő alacsony fa vagy bokor termetű növény, magassága 3—15 m. Szabálytalan gúla alakú, bőségesen elágazó koronát fejleszt. Törzse 12—15 cm-es vastagságúra növekszik. Levelei váltakozó állásúak, rövid nyelűek. Sötétzöld levéllemezük 5—25 cm hosszú és 2,5—15 cm széles lehet. Virágai általában egyivarúak, de néha hímnős típusok is megjelennek. A sárgás- vagy zöldesfehér virágokra a négyes szerkezet jellemző. A hímvirágok kisebbek, 0,8—1,8 cm-esek, a hajtásokon csoportosan nyílnak. A 2,5—4 cm széles nővirágok magánosak. Nagy, 10—50 dkg-os bogyótermései éretlenül hamvaszöldek, éréskor sárgászöld, sárga, narancs- vagy pirosas színűvé változnak. A megtermékenyülés nélkül fejlődő termések rendszerint mag nélküliek. Termékenyülés esetén gyümölcsönként 6—8 db magra számíthatunk.

A datolyaszilvát szemzéssel, oltással és gyökérsarjakról szaporíthatjuk. A magról kelt növények lassan fejlődnek, termésük apró rossz minőségű. Jó alanyai a saját magcsemeték vagy más faj magnövényei. Leggyakrabban a Diospyros lotus és virginiana fajokra szaporítanak.

Az ősszel gyűjtött magokat a tél folyamán homokban rétegezve tartsuk, tavasszal cserepekbe vagy szaporítóládába vethetjük. Az edények alsó részébe nagy humusztartalmú komposztföldet tegyünk, és a magokat az erre terített 2—3 ujjnyi vastagságú homokrétegbe vessük. Üveglappal vagy papírral takarva biztosíthatjuk a megfelelő páratartalmat. A csírázás kedvező hőmérséklete 18—20 °C körül van, csírázás után már alacsonyabb hőmérsékleten is jól fejlődnek. Az egész vegetációs időben sikerrel szemezhetők a legegyszerűbb T szemzési módszerrel.

Az oltott növények rövidebb idő alatt virágoznak, és hamarabb koronát fejlesztenek. A datolyaszilva-csemetéket kecskeláb-ékezéssel oltsuk. Legjobb a tavaszi, kihajtás előtti időszak. Az oltóvessző — hasonlóan az alanynövényekhez — nyugalomban levő növényről származzon. Az oltások félárnyékos, meleg, párás helyen 4—5 hét alatt erednek. Az eredési százalék csekély, ezért ajánlatos egyszerre több oltást végezni.

A fa termetű datolyaszilvák ritkán fejlesztenek tősarjakat, ha mégis megjelennek, természetes gyökeresedés után szaporításra jól felhasználhatók. A gyökeresedő sarjak a törzs és gyökerek érintkezési helyein nőnek, ezért az oltással vagy szemzéssel szaporított fák sarjai a gyenge minőségű alanynövény szöveteiből épülnek fel. Ilyen sarjakról rossz minőségű termő fák fejlődnek, ezért csak alanynövényeknek használjuk azokat. Jó termésű növényeket csak kiváló minőségű magról nőtt fák sarjaiból kaphatunk. Ezek gyümölcsei nem okoznak majd csalódást. Az ősszel szedett tősarjakat hűvös helyen teleltessük, és csak tavasszal ültessük végleges helyükre.

A datolyaszilvát edényben vagy állandó helyen, a kertben is nevelhetjük. A hazai teleket jól átvészeli. A megeredt szemzéseket és oltványokat fokozatosan szoktassuk a természetes körülményekhez, és tegyük ki vagy ültessük a szabadba. Az edényes növényeket a bennük levő föld szintjéig süllyesszük a talajba. Ablakpárkányokon, folyosókon és teraszokon is tarthatjuk kisebb példányait. Tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű talajokon fejlődik kielégítően. Kedveli a nagy humusztartalmat és a rendszeres trágyázást, tápoldatos öntözést (edényes növényeknél).

Sok nedvességről kell gondoskodni, de a vízállásos területeket nem bírja. Melegigényes növények, ezért szélvédett, meleg területet válasszunk. Hidegtűrésük jó biztosítéka a hazai termesztésüknek. Az erős fagyokat (—15, —20 °C) is túlélik. Leveleiket az első fagyok után lehullatják.

A szaporítás utáni első években ajánlatos takarni a fiatal növényeket (szalma, lomb, növényi szárak). Normális fejlődésükhöz szükséges a téli hideg, ezért az edényes növényeket is hideg helyen vagy szabadban (takarással) teleltessük. A fiatal növények alakításával igyekezzünk bokor vagy alacsony törzsű faalakot kialakítani. A szárazabb területeken tartott növényeket az extrém körülményeket jobban tűrő Diospyros lotus alanyokon szaporítsuk. A lotus faj erős karógyökereket fejleszt, az alanynevelés folyamán, átültetéskor a főgyökér visszacsípésével serkenthetjük az oldalgyökerek erősödését.

A szemzett és oltott növények 3—4 éves korukban kezdenek teremni. A virágzás május—június hónapban figyelhető meg. A maghozó típusok csak nővirágokat fejlesztenek, így beporzó, hímvirágos növényekről kell gondoskodnunk a jó termékenyüléshez. Edényes növényeknél, különösen ha védettebb helyen tartjuk, mesterséges beporzással biztosíthatjuk a megfelelő terméskötést. A mag nélküli típusok beporzás nélkül is kötnek terméseket (partenokarpia), ezért lehetőleg ilyen típusokat szerezzünk be az edényes vagy házikerti termesztéshez.

Termései októbertől decemberig érnek és a kisebb fagyokat károsodás nélkül átvészelik. Fái rendszeresen és bőven teremnek. Hazai kártevői és betegségei nem ismertek.

A magot érlelő típusok terméshúsa pirosló paradicsomhoz hasonló sötét színű, puha állományú. Éretlen állapotban erősen fanyar ízűek, ezt a 0,1—1,5%-ban jelenlevő csersav okozza. A mag nélküliek aranysárga vagy narancssárga, szilárd húsállományú, édes ízű gyümölcsöket érlelnek, ízük a kajszibarackra emlékeztet.

A beszínesedett, megpuhuló terméseket teljesen érett állapotban szedjük. A gyümölcsöket a rajtuk levő nagy csészelevelekkel együtt, ollóval vagy késsel vágjuk le a hajtásokról. A félig érett termések utóérnek.

A gyümölcsök húsa zselészerű vagy kemény, édes ízű, nyersen és feldolgozva egyaránt kiváló csemege. Talán a legelterjedtebb gyümölcs az aszalt „kakifüge". Aszalás előtt addig gőzölik a gyümölcsöket, amíg megpuhulnak, és utána laposra préselik. Friss termései 0 °C körüli hőmérsékleten hosszabb ideig eltarthatók. Egyes fajtákon a fanyar íz érett állapotban is érezhető, szokásos ezeket érés előtt leszedni és citromos vízbe áztatni, ami megszünteti a kellemetlen mellékízt. Húsa dietikus jellegű. Terméseiből desszerteket, fagylaltkrémet, dzsemet, szörpöt, gyümölcsízt és befőttet készítenek.

*

A nápolyi kakiszilva (kaki napoletano) DOP regisztrációja folyamatban:

Spanyolországban a var. "Rojo Brillante" eredetvédelem alatt áll: Denominación de Origen "Kaki Ribera del Xúquer":
http://www.cerespain.com/kaki_ribera_del_xuquer.html

A Sáron-gyümölcs (Sharon Fruit) a kakiszilva izraeli nemesítése (Sáron-völgy), annak tulajdonképpen „igénytelenebb“ változata: alacsony, könnyen szüretelhető bokrokon terem, sem csersavat, sem magokat nem tartalmaz, és héjával együtt fogyasztható. Remek saláta-alapanyag. A Sáron-gyümölcsöt Izraelen kívül Spanyolországban és Dél-Afrikában is termesztik:

Bene László
Datolyaszilva (hurma, kákó, persimon)
- Diospyros kaki

A legfagyállóbb szubtrópusi növény a datolyaszilva - hazánkban is kitűnően tartható. Szélsőséges teleken a fiatal hajtások lefagyhatnak, de a több éves ágak már nem károsodnak. Kínában és Indiában már az ókorban termesztették. Őshazájából, Kínából terjedt el. A fa jó alkalmazkodó képességével meghódította az USA-t, Grúziát, Örményországot, Görögországot és a mediterránumot. Bár lassan, de hazánkban is kedvelté válik. Magyarországon kb. 400 oltott fa található, elsősorban kiskertekben. Három - nagyobb - kísérleti ültetvény is létezik már. A Balaton felvidéken, Kiskőrösön és a Ferihegyi repülőtér közelében. Eddig kitűnően vizsgáztak. (Az egyik ültetvényen jégverés okozott károkat, de ne feledkezzünk meg arról a tényről, hogy hazánkban most kezd elterjedni és nem őshonos.)

Régebben a kétlaki növények voltak túlsúlyban. Jelenleg már csak a partenocarp vagyis a megtermékenyülés nélkül is termő példányok vannak forgalomban. Ezek a fák magot nem érlelnek. A növény későn, általában május végén virágzik - így a késői fagyok sem tesznek kárt a virágzatban. Gyümölcse októbertől szüretelhető. 20-40 dkg súlyúak. Színük a sárgától a sötét pirosig terjed, fajtától függően. Kinézete, állaga a paradicsomhoz hasonlít leginkább. Éretlen állapotban szájat összehúzó csersavat tartalmaz. A gyümölcs utóérlelése szükséges - ekkor a csersav lebomlik. Csak akkor fogyasztható, ha teljesen puha tapintású. Cukorban, karotinban és C-vitaminban gazdag, különleges ízű gyümölcs. Gyümölcse frissen, aszalva, krémnek, lekvárnak készítve fogyasztható.

Hideg helyen Húsvétig is eltartható. Íze talán őszibarack, sárgabarack és egy kis kanál méz keverékére hasonlít. A növény 3-5 méterre megnövő, sűrűn elágazó fa. Szabálytalan gúla alakú, bőségesen elágazó koronát fejleszt. Termete az almafáéhoz hasonló. Levelei hosszúkásak, enyhén oválisak, olajosan fénylőek. Virágaira a négyfelé osztottság jellemző. A hímvirágok kisebbek, csoportosan helyezkednek el, míg a nővirágok magányosan találhatóak. Nemcsak gyümölcséért, díszfaként is tartják.

Szaporítás: Diospyros lotus magcsemetébe oltással vagy szemzéssel. A vad magról kelt növények gyümölcse apró, fogyasztásra alkalmatlan. Oltás után a harmadik évben fordulnak termőre a csemeték.

Metszés: Csak, ha feltétlenül szükséges - koronaalakítás céljából. Ágazata törékeny. Metszés csak rügyfakadás után. A vágási felületet azonnal fasebkátránnyal le kell zárni, mert a fa a seben keresztül kiszáradhat!

Ültetés: Talajra nem igényes, de az erősen mocsaras, meszes talajt nem kedveli. 50x50x50 cm mély ültetőgödröt készítsünk, melybe morzsalékos, tápanyagban és humuszban gazdag földet teszünk. A fát olyan mélyre helyezzük a gödörbe, hogy az oltás 15-20 cm-re a talaj szint alá kerüljön.Ezzel nagy fagyok esetén el kerülhetjük a nemes rész kifagyását. Enyhén tömörítsük, majd 20-30 liter vízzel alaposan öntözzük meg.

Öntözés: Főképp az ültetés utáni években bőségesen, de nagyobb korban is meghálálja a sok öntözést nagyobb és több gyümölccsel.

Tápoldatozás: Ültetéskor a gödör aljára szerves trágya. Legjobb az érett marhatrágya. Később csak ősszel, beöntözéssel juttassunk tápanyagot a növénynek. Kártevője hazánkban nem ismert. Vírusra, gombabetegségekre nem érzékeny. Valódi biogyümölcs. Vegetációs időszakban, a nitrogénben gazdag tápoldat gyümölcshulláshoz vezethet. Dézsában is kitűnően tartható.

Néhány jó tanács:
Célszerű datolyaszilva fánkat az első 2-3 évben takarni. A szabadgyökerű növények rosszul viselik az átültetést, lehetőleg konténeres növényt vásároljunk. Nyár közepén, amikor a gyümölcsök dió nagyságúak -a fa fálogat- ledob egy csomó termést, ez természetes folyamat. Az Olaszországból (főleg középről) behozott csemeték sokkat fagyérzékenyebbek, mint a hazai magból kelt, hazai fáról oltott növények.

 

Japán kakiszilva-fajták
http://www.tenkoen.co.jp/product/kaki/
http://www.hort.purdue.edu/newcrop/morton/japanese_persimmon.html


Soshu, Sousyu


Kisyu


Taishu, Taisyu


Tone


Hiratane


Fuyu


Kouyou


Kansyu


Yoho,
Youhou


Noto


Masae


Otane


Masaru


Amahyakume


Benigaki


Hachiya


Hiratanenashi


Otanenashi


Tonewase


Yuubeni


Shinsyu

http://www.actahort.org/members/showpdf?booknrarnr=601_1
The National Institute of Fruit Tree Science in Japan released six new pollination constant and non-astringent persimmon cultivars that were produced by crossbreeding in the 1990s. ‘Youhou’ (‘Fuyu’ x ‘Jiro’) mid-ripening, large sized fruit, firm texture, fruit cracking at calyx end comparable to ‘Fuyu’, medium-to-long fruit shelf life, bearing only female flowers, productive, and highly parthenocarpic. ‘Shinshuu’ (‘Okitsu-20’ x ‘Okitsu-1’) early ripening, medium sized fruit, soft and dense texture, susceptible to fruit skin damage in late fruit developmental stage, which often causes fruit softening, bearing only female flowers, and productive. ‘Taishuu’ (‘Fuyu’ x ‘Jiro’) mid-ripening, very large sized fruit, very soft and moderately coarse texture, juicy, medium-to-long fruit shelf life, bearing both female and male flowers, susceptible to shallow concentric cracks because of high sugar content. ‘Yubeni’ (‘Matsumotowase-Fuyu’ x ‘F-2’) late ripening, deep-reddish orange fruit skin, medium-to-large sized fruit, flat fruit shape, soft texture, juicy, long fruit shelf life, bearing only female flowers, susceptible to physiological fruit drop in the late fruit developmental stage. ‘Tanrei’ and ‘Kinshuu’ (both; ‘Okitsu-2’ x ‘Okitsu-15’) bright red (‘Tanrei’) and deep red (‘Kinshuu’) leaf color when leaves fall in autumn, using those leaves ornamentally as garnish, used as garden plants, poor fruit quality.

 

Hoshigaki - kakiszilva-aszalás

Aszalnak nagyüzemben:

 

Falusi házaknál (meghámozzák a szár és csészelevél meghagyásával):


 

Városon:

 

Ilyen a kész aszalmány, a kakiszilvában meglévő természetes cukor kristályosodik ki annak felszínén:

 

Teaszertartáskor vagy bármikor édességként:

 

 

Virginiai szilva
Diospyros virginiana


............................................................................................'Early Golden'

A lótuszszilvához hasonló szépformájú, fagyálló díszfácska. Teljesen télálló. Ez is alanyul szolgál a datolyaszilva oltványoknak. Növekedése a lótuszénál sokkal mérsékeltebb, a gyümölcsei viszont 4-5-ször nagyobbak annál, igen jóízűek, finomak, ha már megpuhultak.

 

 

Lótuszszilva
Diospyros lotus

Igényesebb hazai parkjainkban is fellelhető, a legkeményebb teleket is átvészelő, szép formájú díszfácska. Pazar bőségben, csokrokban hozza cseresznyeméretű gyümölcseit, melyek októberben megérve sárga színűek, de csak a legelszántabbak kóstolják meg, mert magas csersav tartalma miatt jó ideig csókra áll tőle az ember szája. Díszértéke mellett elsőrendű alanya a datolyaszilva oltványoknak.