Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Kajszibarackok

Borsi-féle kései rózsa (Borsi rózsa, Borsi kései, Borsi rózsa kajszi, Kései rózsa):
Magyar fajta. A Kései rózsa fajtakör magoncai közül szelektálták Kecskeméten, az 1900-as évek elején.
Érési ideje július közepétől augusztus elejéig, hűvös időjárásban augusztus közepéig tart.
Rendkívül bőtermő, rendszerint korán termőre fordul, igen jól termékenyül. Gyümölcse középnagy, bő termés esetén kicsi, megnyúlt, lapított-kúp alakú. Alapszíne citrom-és narancssárga, a napos oldalán vérpiros-kárminpiros. Kocsánya középhosszú, középvastag, pirosasbarna színű Húsa éretten narancssárga, kemény, rostos, magvaváló, gyengén leves. Íze közepesen édes, nem túl erős, jellegzetes zamatú. Igen jól, kellő időben történt szedés után 6-8 napig is szállítható.
Fája erős növekedésű. Levele középnagy, igen széles tojásdad alakú. Koronája fiatalon gyengén felfelé álló, később széthajló, lapított gömb alakú. A fagy iránt a Magyar kajszi fajtánál kevésbé érzékeny. Igénytelen mind az éghajlati, mind a talajadottságok iránt.

Gönci magyar kajszi (Gönci sárga):
Brózik Sándor, Korponay Gyula, Zatykó Imre és Rozsnyay József tájfajta-szelekciója, mely 1960-ban került forgalomba, mint a Magyar kajszi javított változata.
Július közepétől, a Magyar kajszival egy időben érik. Rendszeresen és igen bőven terem, kifogástalanul termékenyül.
Gyümölcse nagy, a Magyar kajszi alaptípusánál nagyobb, széles kúp alakú. Színe egyöntetű világos, majd sötét narancssárga. Kocsánya középhosszú. Húsa aranyló mély narancssárga, alig rostos, magvaváló, igen lédús. Íze édes, zamatos, a legkiválóbb kajszi jelleggel.
A Magyar kajszihoz hasonlóan jól szállítható.
Levele különösen nagy, széles és élénkzöld. Koronája széthajló félgömb. Nem fagyérzékeny. Nem igényes, de hűvösebb, párásabb körülmények között alakult ki.

Kécskei rózsa:
Az ókécskei szőlőkben, valószínűleg magról keletkezett. Először Nyújtó Ferenc írta le és szelektálta.
Július második harmadában, néha annál valamivel későbben érik. A legkorábbi rózsabarack típusú kajszibarack.
Jól, sőt igen bőven terem, nagyon jól termékenyül. Gyümölcse középnagy vagy nagy, kissé lapított, visszás csepp alakú. Alapszíne világos okker-narancssárga, háti és napos oldala kárminnal bemosott. Húsa sötét narancssárga, magvaváló, rostos, amellett lédús. Íze édes, jó kajszi aromájú, a héjnál kissé savanykás. Rostos húsa igen jól szállíthatóvá teszi.
Levele a szív alaktól a kerekdedig, többféle változatban fordul elő ugyanazon a fán. Koronája gyenge-közepes növésű, lapított gömb alakú. A fagyokkal, a betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenálló. A Borsi-féle kései rózsáéval egyező termőhelyet kíván.

Korai piros (Kecskeméti korai, Csipogó barack, Korai rózsa, Búzával érő, Grosse Frühapricose):
Ismeretlen származású magyar fajta, valószínűleg a Duna-Tisza közén állott elő.
Június második felétől július elejéig érik, színelő szedése legtöbbször június közepén megkezdhető.
Igen bőtermő, korán termőre fordul, igen jól termékenyül (öntermékenyülő). Gyümölcse rendszerint kicsi-közepes, nagy termés esetén apró. Általában szabálytalan, hol nyomott, hol két végén lapított tojásdad alakú, hol elnyúlt tojásdad alakot ölt. Héja molyhos, szilárd. Színe eleinte citrom-, majd narancssárga, amelyet a napos oldalon piros fedőszín borít. Kocsánya rövid, középvastag, pirossal mosott, barna színű. Szármélyedése mély. Húsa narancssárga, gyengén rostos, puha, gyengén duránci, vagy teljesen magvaváló, lédús. Íze közepesen savasan édes, kellemesen fűszeres zamattal.
Éretten rosszul, féléretten közepesen szállítható.
Fája erőteljes növekedésű, egészséges, szép, fölfelé álló ágaival tetszetős koronát alkot. Levele középnagy, egyes típusoknál kicsi, középszéles. Koronája fiatalon kissé felfelé törő, később széthajló, vagy lehajló félgömb alakú. Korai virágzása miatt a késő tavaszi fagyok iránt érzékeny. Nem igényes fajta, minden éghajlati és talajadottság mellett kifogástalanul fejlődik és terem.

Magyar kajszi (Magyar legjobb, Kecskeméti kajszi, Korai magyar, Kőrösi kajszi, Ungarische Beste):
Ismeretlen, feltehetően magyar származású fajtakör, amely elsősorban a Duna-Tisza közén terjedt el, de az egész országban megtalálható.
Július második és harmadik harmadában érik. Szedését rendszerint július első hetében meg lehet kezdeni. Általában rendszeresen és bőven terem. Korán termőre fordul, nagy terméshozamokra képes, kifogástalanul termékenyül. Öntermékenyülő.
Héja majdem sima, fénylő. Gyümölcse nagy, vagy középnagy, széles, tompán kúp alakú. Színe világos-, majd narancssárga vérpiros fedőszínnel mosott. Kocsánya középhosszú, vastag, barnás-bordópiros színű. Kocsányürege sekély. Húsa narancssárga, félkemény, magvaváló, kissé rostos, olvadó, lédús. Íze közepesen édes, gyengén savas, jellegzetes zamatú. Háromélű magvától jól válik. Jól szállítható.
Fája egészséges, edzett. Levele középnagy, széles tojásdad alakú. Koronája nagy, széthajló, csüngő ágazatú, nyomott fél­gömb. A téli fagyok és a kései tavaszi fagyok iránt érzékenyebb, mint a Borsi-féle kései rózsa fajta. Nem igényes fajta, legjobban a középkötött vályogon és a kötött altalajú homokokon fejlődik.

Rakovszky kajszi (Rakovszky Apricose):
Magyar fajta, Rakovszky Géza kertjében, a Trencsény megyei Kocsóc (szlovákul Kočovce) községben, ismeretlen fajta magjáról kelt.
A Magyar kajszit követően, július második felétől augusztus elejéig, közepéig érik. Rendszeresen és igen bőven terem, jól termékenyül. Gyümölcse nagy, vagy középnagy. Széles alapon tompán kúp alakú. Magassági átmérője nagyobb, mint a szélességi. Nagyságánál és szépségénél fogva vetekszik a Nancy-barackokkal. Színe szalma-, majd narancssárga, erős bordópiros fedőszínnel. Gyengén molyhos, bársonyos tapintatú. Kocsánya középhosszú és középvastag, pirosasbarna színű. Kocsányürege szűk és sekély.
Húsa sötét narancssárga, gyengén rostos, olvadó, magvaváló, bő levű. Íze igen jó édes, kevés savval, sajátos, kellemes zamattal.
Féléretten jól szállítható, egyébként csak a közeli piacokra való.
Levele középnagy tojásdad vagy szív alakú. Koronája fiatalon felfelé törő, majd szétterülő, magasra boltozott gömb alak. A téli és a késő tavaszi fagyok iránt nem érzékeny. Ellenálló a moníliával szemben is. Termőhely igénye azonos a többi kajszi fajtáéval.