Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Közönséges guáva
Psidium guajava L.
Család: Myrtaceae (mirtuszfélék)

A: guava; F: goyave;
S: guayaba;
P: goiaba;
N: Gemeine Guave

A közönséges guáva alacsonyan elágazó, 3,5-10 m magas, terebélyes ágrendszerű fa. Fiatal hajtásai barázdásak, négyszögletűek, pelyhes szőrűek. A fa kérge vörösesbarna, pikkelyesen lehámlik. Levelei átellenes állásúak. A levéllemez sötétzöld, ép szélű, bőrnemű, elliptikus vagy hosszúkás, 6-15 x 3-7 cm hosszú, színén kopasz, fonákján finoman gyapjas szőrű, mirigyes; erőteljes fő- és oldalerei a lemez színén bemélyedtek, fonákján kiemelkednek. A levélnyél legfeljebb 1 cm hosszúra nő. Virágai magánosan vagy 2-3-asával fejlődnek a levélhónaljban; a virágtengely csővé alakult, a virágtakarót 4-5 csészelevél és 4-5 elliptikus, 1-2 cm-es fehér szirom alkotja. a porzók legfeljebb 2 cm hosszúak, fehérek, nagyszámúak.
Termése: gömbölyded bogyó, amely elliptikus, alma vagy körte alakú, zöld vagy sárgászöld, gyakran rózsaszín pettyes, 4-12 cm hosszú és legfeljebb 200 g-os. A gyümölcs csúcsán a csészelevél-koszorú maradó. Vékony héja gyengén fényes és viaszos. A C-vitaminban és pektinben gazdag terméshús éretten lágy, bő levű, kis kősejtek miatt szemcsés, fehéres, sárgás, sárgászöld vagy rózsaszín, a központ felé haladva gyakran élénkebb piros színű. Íze kellemes, édeskésen savanyú zamatú, körtéhez vagy szamócához hasonló; az éretlen, zöld termések savanyúak és gyakran összehúzó hatásúak. A bogyó belsejében üveges pulpában fejlődik a nagyszámú barnássárga, aszimmetrikusan szív alakú kemény mag (3 x 2,5 x 2 mm).
Felhasználása: az érett terméseket friss gyümölcsként vagy (be-)főzve desszertként, a magokkal együtt fogyasztják. Ázsiában az éretlen, cukorral és fahéjjal meghintett termések is kedveltek. Zamatos zselét és ízletes gyümölcsleveket állítanak elő belőle. Az érett bogyók héját salátákhoz és pudingokhoz is felhasználják. A levével jégkrémet és más édességeket ízesítenek. Gyökerét, levelét, kérgét és éretlen termését hasmenés ellen alkalmazzák.
Elterjedése: Közép-Amerikából származik, és napjainkban világszerte termesztik a trópusokon és a szubtrópusokon.
Termesztése és betakarítása: az igénytelen növényt a trópusokon körülbelül 1500 m magasságig ültetik; néhány fajta eltűri a gyenge fagyot. Kedveli azokat a meleg szubtrópusi és trópusi klímájú helyeket, ahol száraz évszak uralkodik, amikor termése fejlődik. Egyrészt magról szaporítják, a magoncokat gyakran oltóalanynak használják, másrészt dugványokat és oltványokat ültetnek. Számos fajta létezik, amelyek növekedésben, a termés alakjában és nagyságában, a héj és a terméshús színében, valamint aromájában különböznek egymástól. A növények a klímától függően szezonálisan vagy csaknem egész évben teremnek. A termések virágzás után 3-4 hónap múlva érnek. Csak egészen megérve szedik le a guávát, amely így néhány napig tartható el, hűtve 2-3 hétig tárolható.

II.
Friedrichsthal-guáva
Psidium friedrichsthalianum (O. Berg.) Nied.
Család: Myrtaceae (mirtuszfélék)

A: Costa Rican guava;
F: cas;
S: cas, guayaba ácida;
N: Costa-Rica-Guave, Cas

A Friedrichsthal-guáva örökzöld, legfeljebb 10 m magas, vörösesbarna, szürkével tarkított törzsű fa. Ágai vörösesek, négyszögletűek, finoman szőrösek. Levelei átellenes állásúak. A levéllemez elliptikus vagy hosszúkás, hegyes csúcsú, ép szélű, mirigyesen pontozott, színén sötétzöld és fényes, fonákján világosabb és fénytelen. A virágok magánosan fejlődnek a levélhónaljban; a párta 5 tagú, a szirmok kb. 1 cm hosszúak, viaszosak, fehérek. A porzók fehérek, nagyszámúak, 15 mm hosszúak.
Termése: legfeljebb 6 cm nagyságú, gömbölyded bogyó, amelynek csúcsi részén koronaszerűen megmarad a 2-5 nagy, zöldesbarna, széles háromszögletű, erősen homorú, összehajló csészelevél. A bogyó sárga, gyakran barna foltos héja sima, kemény és vékony. Az érett állapotban fehéres vagy krém-narancsszínű terméshús és a termésüreg világos pulpája lágy, bő levű és nagyon savanyú, kellemesen zamatos. Sok magja kemény, gyengén lapított, körvonalában kerekded vagy tojás alakú; mérete legfeljebb 6 x 5 mm.
Felhasználása: az érett termések levéből, vízzel és cukorral keverve, C-vitaminban gazdag üdítőital készül, amely Costa Ricában fölöttébb kedvelt és egyetlen vendéglőből sem hiányzik. A savanyú bogyókat édes ételekbe teszik, lekvárt és zselét főznek belőlük; gyümölcsként csak cukorral fogyasztják.
Elterjedése: Közép-Amerikában és Kolumbiában honos. Costa Rica egyik leggyakoribb gyümölcsfája, és a trópusi Amerikában Mexikótól Ecuadorig, valamint a Fülöp-szigeteken gyakorta termesztik.
Termesztése és betakarítása: a nedves-trópusi és szubtrópusi klímájú területeken tenyészik, a síkvidékektől mintegy 1500 m-ig. A gyümölcslégytől gyakran megtámadott bogyókat teljesen éretten szedik, csak rövid ideig tárolhatók, és nyomásra nagyon érzékenyek.

III.
Szögletes guáva
Psidium acutangulum DC. (Britoa acida Berg., B. sellowiana Berg.)
Család: Myrtaceae (mirtuszfélék)

A: Para-guava;
S: guayaba de Para;
P: araçá pera;
N: Para-Guave

A szögletes guáva kis, örökzöld, legfeljebb 12 m magas fa. Ágai négyszögletűek, a levelek ízesülési helyénél gyengén szárnyasak. Levelei átellenes állásúak. A levéllemez legfeljebb 14 x 4 cm-es, elliptikus vagy széles-lándzsás, ép szélű, bőrnemű, a 8-10 oldalér között hullámosan kissé kiemelkedő, csúcsa kihegyezett, a válla lekerekített vagy széles ék alakú. A levélnyél hosszúsága maximum 5 mm. Hosszú kocsányú virágai 1-3-asával fejlődnek a levélhónaljakban. A virágtakarót 4-5 csészelevél és 5 fehér, legfeljebb 2 cm-es, elliptikus szirom alkotja. A porzók száma a 300-at elérheti.
Termése: 3-8 cm nagyságú bogyó, amely gömbölyded vagy körte alakú, csúcsi részén a megnagyobbodott csészelevelek maradók. A terméshéj éretten zöldessárga vagy halványsárga, gyakran feketével pontozott vagy foltos. A bő levű, lágy, savanyú, nagyon zamatos terméshús éppúgy, mint a kemény, háromszögletű magok, világossárga színű.
Felhasználása: az ízletes termésekből levet készítenek; cukorral vagy mézzel nyersen fogyasztják, vagy befőttként és desszertként tálalják.
Elterjedése: a trópusi Dél-Amerika, Kolumbiától Amazóniáig. Gyümölcsfaként elsősorban Brazíliában termesztik.

IV.
Édes szamóca-guáva
Psidium cattleianum Sabine (P. littorale Raddi)
Család: Myrtaceae (mirtuszfélék)

A: stawberry-guava, Cattley-guava;
S: guyaba fresa, cas dulce;
P: araçá da praia;
N: Erdbeer-Guave, Rote Guave

Az édes szamóca-guáva örökzöld, legfeljebb 4(-12) m magas cserje vagy fa. Levelei átellenes állásúak, nyelük kb. 1 cm hosszú, ép szélű, visszás-tojásdad vagy elliptikus, csúcsuk lekerekített vagy tompa, válluk nyélbe keskenyedő. A levéllemez vastag-bőrnemű, színén sötétzöld és fényes, fonákján világosabb és fénytelen; legfeljebb 6(-12) x 3(-6) cm. A fehér virágok magánosan vagy 2-3-asával fejlődnek a levélhónaljban, átmérőjük 1,5-6 cm, a porzók nagyszámúak, 2 cm-nél nem hosszabbak.
Termése: mintegy 5 cm hosszú kocsányú, megérve sötétpiros, ritkábban sárga bogyó, amely gömbölyded vagy fordított tojás alakú, legfeljebb 4 cm-es, a csúcsán 4-5 maradó, kb. 4 mm hosszú és széles csészelevélből álló gyűrűt visel. Vékony héja sima és fényes. A lágy, fehéres terméshús 3-5 mm vastag; nagyon bő levű üveges pulpát vesz körül, amelyben számos elliptikus vagy szabálytalan, görbült, kemény, világosbarna, legfeljebb 5 mm-es mag helyezkedik el. A termés nagyon kellemes, zamatos, édeskésen savanyú ízű.
Felhasználása: kedvelt kis terméseit gyümölcsként fogyasztják, valamint lekvárt, zselét és levet készítenek belőlük, vagy édes ételekbe teszik.
Elterjedése: Brazília keleti részében honos, és az Újvilág szubtrópusi, trópusi tájain gyakran termesztik, ritkábban Afrikában, Dél- és Délkelet-Ázsiában, valamint a csendes-óceáni szigeteken is ültetik.
Termesztése és betakarítása: a cserje legjobban meleg-nedves klímában tenyészik, -5 °C-ig fagytűrő, a talajban nem válogat. Magról szaporítják, és gyakran elvadul. A termesztés házi- és gyümölcsöskertekben folyik, inkább csak saját szükségletre. Meghatározott fajtái nincsenek, a sárga termésű alakot lucidum változatként írták le. A terméseket érett állapotban szedik, és csak 2-3 napig tárolhatók.
Rokon fajok: a Psidium nemzetség mintegy 150 fajt foglal magában, közülük sok terem ehető gyümölcsöt, de kultúrnövényként csekély a jelentősége. Amazóniában gyakran termesztett, de más latin-amerikai országokban is ültetett cserje a legfeljebb 3 m magas brazil guáva (P. guineense Sw.), melynek bogyói legfeljebb 4 cm nagyságúak, gömbölydedek, nagyon savanyúak.