Terebesfehérpatak (Európa földrajzi közepe)

Terebesfehérpatak
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Európa földrajzi közepe - Terebesfehérpatak (Gyilove) mellett található (Kárpátalja, Rahói járás).
Koordinátái: északi szélesség 48° 30' és keleti hosszúság 23° 23'.

Ma már csak kevesen tudják, hogy hol van Európa földrajzi vagy mértani középpontja. Európa nyugati határa az Atlanti-óceánnál, keleti határa az Ural-hegységnél, északi határa Norvégia északi partjainál, déli határa pedig Kréta szigetének szélén található.
1887-ben az Osztrák-Magyar Monarchia Térképészeti Intézete kontinensünk széleit érintő hosszúsági és szélességi körök felezővonalainak metszéspontjaként határozták meg Európa közepét. Ez az obeliszkkel megjelölt pont a mai Kárpátalján található, a Tisza partján, Aknaszlatina és Rahó között Terebesfehérpatak határában, egy völgyben húzódó kocsiút szélén. Azaz a mai Magyarország teljes terjedelmében Európa tényleges középpontjától nyugatra helyezkedik el.

Az obeliszk latin nyelvű szövege:

Locus Perennis
Dilicentissime cum libella
librationis quae est in Austria
et Hungaria confecta cum
mensura gradum meridionalium
et paralleloumerium Europeum.
MDCCCLXXXVII.

Vagyis: Ez egy állandó, pontos és örök hely, amelyet egy nagyon pontos, Ausztria-Magyarországon készült különleges hosszúsági és szélességi mérőműszerrel állapítottak meg. 1887.

"A további úton elkápráztatott bennünket a gyönyörű máramarosi havasok vonulata és a Tisza tajtékzó rohanása. Egy-egy lélegzetelállító helyen sűrűn kattogtak és villogtak a fényképezőgépek. Így jutottunk el a Tisza partján lévő Terebeshez, melynek túlsó végén az út mentén egy nagy emléktábla jelezte ukrán nyelven, hogy Európa földrajzi közepéhez érkeztünk. Közelében pedig még Ferenc József által állíttatott latin nyelvű obeliszk áll a következő felirattal: Az Osztrák-Magyar Monarchia Térképészeti Hivatala által 1887-ben meghatározott pont, az Európa széleit érintő hosszúsági és szélességi körök felezővonalának metszéspontja. 1977-ben felújították az emlékoszlopot."

"Kékellőből (Krahule), mely mozgalmas téli üdülőhely, egy műúton visz a piros jel tovább Kremnické Bane felé. Az út egy kanyarjában csodaszép templom áll, mellette egy kőtömb, melyen a következő felirat olvasható: „Stred Európy”. A turistatérképen a Szent János-templom (Svätojánsky kostol) mellett szintén egy felirat: „Geograficky stred Európy”. Ez pedig annyit tesz, Európa földrajzi középpontja. Eltúráztunk hát Európa közepéig, amely nem máshol, mint Körmöcbányától néhány kilométerre északra, a Körmöci-hegységben van – legalábbis a szlovák geográfusok szerint. 2004 májusában ugyanis vita alakult ki arról, hogy hol van az új, 25 tagú Európai Unió mértani középpontja. A Francia Geográfiai Intézet szerint a Bonn melletti Kleinmaischeid Európa közepe, Németh Bálint térképész viszont a Berlin melletti Golzow-ot tartja annak. Magának az egész európai kontinensnek a geográfiai középpontja a francia földrajztudósok szerint a litván főváros, Vilnius közelében rejlik. Ugyanakkor 1887-ben az Osztrák–Magyar Monarchia Térképészeti Intézete kontinensünk széleit érintő hosszúsági és szélességi körök felezővonalainak metszéspontjaként határozta meg Európa közepét: ez az obeliszkkel megjelölt pont a mai Kárpátalján, a Tisza partján található, Aknaszlatina és Rahó között Terebesfehérpatak (Gyilove) határában, egy völgyben húzódó kocsiút szélén (koordinátái: északi szélesség 48° 30' és keleti hosszúság 23° 23'). Tovább árnyalja a helyzetet, hogy 1992-ben végzett mérési adatok alapján Európa mértani közepe a zempléni Tállya községben található. A szlovák geográfusok ugyancsak 1992-es mérések alapján tartják Európa közepének Körmöcbánya környékét."
Barna Béla
(Megjelent a Turista Magazin 2004/9-es számában)

Magassági alappont-hálózat

Magyarországon az első országos szintezést a bécsi katonai Földrajzi Intézet végezte 1873– 1913 között. Alapszintfelületnek az Adriai–tenger középszintjét választották, amelyet a trieszti Molo Sartorio mércéjén 1875-ben meghatározott, évi középértékhez tartozó ponthoz kötöttek. A szintezés során a következő helyeken határoztak meg főalappontokat: Maria Rast a Dráva völgyében, Franzenfeste Tirolban, Lisov Csehországban, Vöröstornyi szoros, Terebes a Felső Tiszánál, Ruttka a Vág völgyében és Nadap a Velencei hegységben. A nagyobb pontossági igények kielégítésére 1921–1944 között újabb méréseket végeztek. (A hét főalappont közül a mai Magyarország területére csak a nadapi esik.)
http://www.fomi.hu/internet/magyar/szaklap/2001/09/2.htm

„Terebes" helységnevek:

Térképek:
http://lazarus.elte.hu/hun/maps/1910/vmlista.htm
http://www.akm.externet.hu/km/terkep/a19/index.htm
http://lazarus.elte.hu/hun/digkonyv/topo/3felmeres.htm

Magyarországon

PASZAB
A falu határában állott a középkorban a szabolcsi vár földje, Bénye, amelyet 1488-ban még említenek. Ugyancsak itt volt az 1333-ban emlegetett Terebes. Mindkét helynév még élt a XIX. században is.
http://telepules.szszbmo.hu/telep.php?tazon=151

Romániában

Bisztraterebes
Osztrák-Magyar Monarchia: Bihar vármegye, Margittai járás
Chiribiş (románul)

(azelőtt: Terebes), kisk. Bihar vm. margittai j. -ban, (1910) 450 oláh és magyar lak.; u. p. Margitta, u. t. Felsőábrány
Forrás: Révai lexikon

Krasznaterebes
Osztrák-Magyar Monarchia: Szatmár vármegye, Erdődi járás
Terebeşti (románul)
Terebesch (németül)

Krasznaterebes község, Comuna Terebeşti: magyar lakosság 3%.

Krasznaterebesi plébánia
447320 - Terebeşti nr. 157., jud. Satu Mare, tel: 20
A plébániát 1789-ben alapították. A templom 1838-ban épült.
Titulusa: Urunk mennybemenetele
Hívek száma: 150
Ellátja: Ft. Sövér István, királydaróci plébános

Krasznaterebes: Roma nyelven kellene kiírni
A Krasznaterebes határában található helységnévtáblán román és német nyelven olvasható a település neve, miközben az egykor sváb többségű faluban a sváb nyelvet már senki sem beszéli: igaz, hogy, míg magyarnak 12 százalék, addig svábnak 17 százalék vallotta magát, de utóbbiak is magyar anyanyelvűek. Teofil Madaras polgármester kérdésünkre elmondta: az önkormányzat nem is tudott a tábla kihelyezéséről, azt az útügyisek végezték, akik annak előtte nem konzultáltak a helyi vezetőséggel. Azt az elöljáró is felemásnak tartja, hogy éppen a német a helységnévtáblán szereplő második nyelv, hiszen ha a törvényt vették volna alapul, akkor a lakosság 37 százalékát kitevő roma nemzetiség nyelvét kellett volna használni, viszont ezen a nyelven nem ismert a falu neve. Az eddigiekben magyar felirat is szerepelt a falu határában, ám azt rendre lemázolták.
Szatmári Friss Újság
http://www.hhrf.org/frissujsag/03jul/fu30725.htm

Krasznaterebes: Hermán Mária még tanított az iskola magyar tagozatán
A Krasznaterebesen élő 87 éves Hermán Mária jól emlékszik még azokra az időkre, amikor a településen működött a magyar tagozat az iskolában, hiszen ő tanított itt. Igaz: mivel kevés volt a gyerek, csak az I–IV. osztályt lehetett fenntartani. Az idős hölgy nem csak erről tudott nekünk felvilágosítást adni, amikor otthonában felkerestük. Megtudhattuk tőle azt is, hogy Lajosmajorban (Baba Novac) a negyvenes évek elején magyarul folyt a tanítás az iskolában.
Krasznaterebes a kiöregedőfélben lévő, egykor virágzó sváb települések sorába tartozik. A faluban alig akad olyan ház, ahonnan valaki ne települt volna ki Németországba az idők folyamán: akinek van itt élő hozzátartozója, az csak az ünnepek alatt látogat haza. Az üresen maradt házakat máshonnan érkezők vásárolják meg, olcsón, így a lakosság keveredése egyre szembetunőbb. Az iskola magyar tagozata 1980 körül szűnt meg, mivel nem volt elég gyerek — a legutolsó tanítónő Krucz Katalin volt. A 87 éves Hermán (született: Soltész) Mária maga is tanított itt.
— Szatmárnémetiben, a Zárdában végeztem, és mindig az volt a vágyam, hogy taníthassak. Az érettségi után jelentkeztem egy tanítói tanfolyamra, Kolozsvárra, és ennek az elvégzése után Lajosmajorra (Baba Novac) kerültem, 1940–ben. Akkor ott románul és magyarul is tanítottunk: az írást–olvasást magyarul, a matematikát meg románul.
Beszélgetőtársunk édesapja Krasznabélteken volt jegyző, majd, amikor ismét román világ lett, Szamosborhídra helyezték át, hogy tanuljon meg románul: aztán hamar nyugdíjba küldték. Miután a család Krasznaterebesre költözött, Hermán Mária az itteni iskola magyar tagozatán tanított. Mint mondja, már akkor is kevés volt a gyerek, de a román tagozatra sem jártak sokan. A krasznaterebesi iskolában a román gyerekek számára adott volt a lehetőség, hogy a magyar nyelvet is elsajátítsák — tudjuk meg —, amit a szülők jó ötletnek tartottak. Az iskolában élénk kulturális élet folyt, mind magyar, mind román színdarabokat gyakran előadtak a diákok.
A faluban létező hagyományokról kérdezve Hermán Mária több érdekes dolgot is megosztott velünk. Például azt, hogy szokás volt a településen a húshagyókeddi bál, amely éjfélnél nem tartott tovább: ekkor a böjt kezdetét jelezve, megkondultak a templom harangjai, és véget ért a mulatság, mindenki hazament. A falunak, a sváb hagyományoknak megfelelően, fúvószenekara is volt, de amikor a románok visszajöttek, arra hivatkozva, hogy az ő fiataljaik is szeretnének együttest alapítani, elvitték a hangszereket — zenekar persze nem lett belőle.
Hermán Máriától elköszönve egy számunkra furának tűnő eszközön akad meg a szemünk: mint megtudjuk, az nem más, mint a feledésbe merült mángorló, amely mosott ruhák simítására szolgált a régmúltban. A környéken ilyenje nincs másnak, és, amint megtudtuk, a településen üzletelő régiségkereskedők máris érdeklődnek a múzeumi érték iránt.
Fodor István, Szatmári Friss Újság
http://www.hhrf.org/frissujsag/03apr/fu30426.htm#E14E30

Rákosterebes
Osztrák-Magyar Monarchia: Szatmár vármegye, Erdődi járás
Racova (románul)

(Racova), kisk. Szatmár vmegye erdődi j. -ban, (1910) 672 román és magyar lak. (Tr. R. )
Forrás: Révai lexikon

Rákosterebes: P: „A’ név eredete onnan származik, hogy a’ Felső-Boldád felől, be folyó Rákogyicza nevű folyó patak partba igen sok rák létezett hajdan a’ fűz fák vizbe nyúló gyökerei közt, de még ez előtt 20. évvel is, ’s onnan nyerte a’ község ezen elnevezést, magyarul R. Terebes (:románul Rákova:)”. P (Nántű a.): „A’ Korond, Rákova és Nánda patakja folynak a’ határon keresztül…” A rákoktól a Rákos (Rákogyica, Rákova) patak nyerte a nevét, s megkülönböztető előtagként került a Terebes elé, hiszen e járásban van egy másik Terebes is (ld. Tőketerebes a.). Csánki Közép-Szolnok megyéből hoz adatokat (I, 565): „Therebes (1461). A mai Rákos-Terebes, Kraszna-Béltektől d. Ugyane helységet 1470-ben Olahterebes név alatt Szatmár megyéhez számitják a melyhez ma is tartozik”. Szirmay (II, 151) adat említése nélkül az 1393-as évszámra hivatkozik. A FNESz. (I, 806. Krasznaterebes a.) megadja az utótag etimológiáját is. A -terebes egy ’irtvány’ jelentésű szláv elem (FNESz. II, 639, Terpes a.). A román Racova a pataknévből származik.

Tőketerebes > Krasznaterebes

Tőketerebes: P: „Töke Terebes Község nevezetét onnan veszi, mint hogy 300 évvel ez előtt körös körül terebélyes vén fák foglalták el az itteni környéket — itten a hol jelenleg a Község áll nagy tőkék voltak, mellyek folytonosan irtattak, — fák vagdaltattak, mellyekböl sok ház épült, — azért a név eredetiségét veszi Tőke Terebes…” Csak közelít a valósághoz (vö. FNESz. I, 806). Mivel Zemplénben is van ilyen nevű helység, a szatmárit folyónévvel egyénítették: Krasznaterebes (Mező, HivKözs. 231). Mai neve: Terebeşti.

térképen:
http://lazarus.elte.hu/hun/maps/1910/szatmar.jpg
http://lazarus.elte.hu/hun/maps/1910/gonczy/szatmar.htm

Túrterebes
Osztrák-Magyar Monarchia: Ugocsa vármegye, Tiszántúli járás
Turulung (románul)

Túrterebes már 1215-ben szerepelt a váradi regestrumban. A XIV. századtól a Perényi báró család vált a falu kegyurává. Templomot építettek, és papot tartottak a hívek számára. A reformáció idején a kegyúr az egész falut az új hitre térítette. 1750-ben báró Perényi Károly a templomot visszaadta a katolikus híveknek. 1762-ben katolikus svábokat telepítettek a faluba, ezzel ok lettek többen. 1814-27 között ífj. Perényi Károly özvegye, Tövisi Bálintfi Klára új templomot építtetett. 1982-ben új emeletes plébánia épült. 1993-95 között a templomot kívül-belül felújították. Az utóbbi évtizedekben a hívek száma csökkent egyrészt a városra való költözés, másrészt a Németországba és Kanadába való kivándorlás következtében.

Túrterebesi plébánia
447335 - Turulung nr. 267, jud. Satu M., tel. 0261-836009
A templom titulusa: Szűz Mária mennybemenetele (aug. 15.)
Hívek száma: 1870
Plébános: Ft. Hársfalvi Ottó, kerületi esperes
Filiák: Túrterebes-hegy (Turulung Vii). 1996-ban templom épült. Titulusa: Magyarok Nagyasszonya (okt. 8.). Hívek száma: 106
Bábony (Baboni). Kápolna épült. Titulusa: Sz. Anna (júl. 26.). Hívek száma:120

Turterebes: P: „Hogy Tur Terebes eleinte ruthen lakosokkal birt onnan gyanitható, mert az uradalmi tisztek „ti robis” (te dolgozz) serkentették a világszerte ösmeretes renyhe népet a munkára — s e Ti robis ruthen szóból származhatott a Terebes elnevezés”. Anekdotának jó. Továbbá: „…a Tur folyam jobb partján fekszik…”. A helyes választ a FNESZ (II, 689–90) adja meg. Mai neve: Turulung (Románia).

A Short History of Turulung
The village has been inhabited since Paleolithic times, as attested to by carved stone tools found there. Also found were Celtic coins from the 3rd-2nd centuries B.C. In the 6th-7th centuries A.D., Slavs settled in this territory. The name of the village, Terebes, comes from them, from the term "deforest." By the year A.D. 1000, Hungarians had become established here, and the land came under the rule of their kings (Terestral Sanctorul Regun).
The antiquity of the settlement is attested to by the fact that the name of the village is first mentioned in 1216, in the Regestrum from Oradea. The names that the village has had are: (1216) Terebes, (1321) Turterebes, (1397) Therebes, (1851) Tur-Terebe, (1907) Turterebes (Turulung in Romanian, and Turterebesch in German).
In 1241, the village was destroyed in the Tartar invasion. In 1250, King Bela IV donated the village to Erne. In 1315, the Janky family owned it. In 1399 King Sigismund donated the village to the baronial family Perenyi, which held the land until 1920. A marketplace was established by them in 1550.
In 1660, the castle, which is now in the school courtyard, was devastated by the Turks. This event was described by Evlia Celebi, a Turk.
Starting in 1745, Swabians were brought from various villages in the county of Satu Mare and Germany, under a contract signed by Baron Karoly Perenyi, on behalf of his family.
In 1848, part of the population participated in the Romanian revolution, claiming their rights on the lands they worked. In 1866, one hundred sixty-seven families of serfs took possession of it.
After the reunification of Transylvania with Romania (1918), Turulung became a major center of Satu Mare county. In 1923, Draguseni village was set up by sixty Romanian families from the Ukraine and the county of Maramures.
In 1945, almost ninety Swabians were deported to Krivoj-Rog (Russia).
Electricity was brought to the village of Trurulung in the 1960's.

Adrian Gheorghiu & David, march 2003

Szlovákiában

Tőketerebes
Osztrák-Magyar Monarchia: Zemplén vármegye, Gálszécsi járás
Trebišov (szlovákul)
Trebischau (németül)
Trzebiszów (lengyelül)
Terebesh (jiddisül)

Trebišov város, Tőketerebesi járás (Kassai terület, Szlovákia)

(Trebisov), kisk. Zemplén vm. gálszécsi j. -ban, (1910) 4708 magyar, szlovák és cigány lak., vasúttal. Itt ifj. Andrássy Gyula grófnak szép kastélya van s ugyanitt nyugszik id. Andrássy Gyula gróf igen díszes mauzoleumban. (Tr. Cs. -Szl. )
Révai lexikon

Tőketerebes, Gálszécs járás, Zemplén téképen:
http://lazarus.elte.hu/hun/maps/1910/zemplen.jpg

Ukrajnában

Terebesfehérpatak / Terebesfejérpatak
Osztrák-Magyar Monarchia: Máramaros vármegye, Tiszavölgyi járás
Ділове / Gyilove / Dilove (ukránul)
Деловое (oroszul)
Trebuşeni (románul)
Tribušany Biely Potok (szlovákul)

Budapest 380 km távolságra van innen. Kiev 500 km, Prága 900 km, Bécs 600 km.

Európa földrajzi közepe

Trebusafejérpatak. — A Rahótól dél-délnyugatra fekvő Trebusa és Fejérpatak egyesítéséből keletkezett helység fontosabb adatai: 1600: Tribusa (Bélay: Már. 208); 1608: Trebussa (uo.); 1684: Fejer Patach (Bélay: Már. 140); 1696: Fejér Patak (uo.); 1888/1890: Trebussa-Fejérpatak (Gönczy—Kogutowich: Kézi atl. Máramaros m. a.); 1900: Terebesfejérpatak (Mező: AdHivHn. 395); 1944: Trebusafejérpatak (Hnt. 589); 1946: (ZakarpObl. 526). Fejérpatak helység ott települt, ahol a Pop Ivanról lefutó Fejér-patak (ukránul) bal felől a Tiszába ömlik, s a patakról kapta nevét. A Fejér-névelem a patak sellőző, habzó vizére utal. A Tisza bal oldali forráságának is Fehér-Tisza a neve, a jobboldalié viszont Fekete-Tisza; 1. 1808: Fejér-Tisza, Fekete-Tisza (Lipszky: Rep. 1: 699). A Tisza jobb partján, Fejérpatakkal átellenben fekvő Trebusa helység neve szláv, közelebbről ukrán eredetű, és egy *Trebuch szn. (l. orosz Trebuchov hn.: Bezlaj 2: 271) <: terbegec: fnesz.4 szn. birtokl jel k sz alakul l. szlov trebu tribu hn. az orsz helys sor idegennek tekintett trebusa- n a t el terebes bisztraterebes stb. anal terebes-sel cser fel kor trebusafej hat meg ukr>

Sőt megtörtént az a butaság is, hogy Terebes-Fejérpatak egyesített két községnek nevét valami nyelvérzékét elvesztett tanító Trebušany-Bile alakra torzította a tanítókhoz intézett kérdőíven. Ezt a lehetetlen "Fehérfalu” alakot Petrov Elek minden megjegyzés nélkül elfogadta és kinyomtatta "Karpatorusskija meževyja nazvanija” c. könyvének 27. lapján és ezt most már Petrov nevével szentesítve helyesnek gondolja mindenki és így is idézi.

A falut egy 1615. évi oklevél Tribusfalvának nevezi. A múlt században Trebusa-Fejérpatak. 1861-ben vasgyárat nyitottak itt, majd ennek helyén üveggyár létesül. Ezért települtek ide tucatszámra németek és magyarok. A templomot a háború után elvették. 1990-ben egy római katolikus imaházat építettek közös összefogással.

http://www.derev.org.ua/zakarp/dilove.htm
http://travelua.com.ua/zakarpattya/raxivskij/dilove.html
http://yani-mako.livejournal.com/23918.html
http://www.castles.com.ua/terebesfejerpatak.html
http://www.castles.com.ua/dilove.html