Terebess szórólapok
« szórólapok listája

A KÍNAI SÁRKÁNY

A kínai kozmogónia azt tanítja, hogy két örök, egymást kiegészítő elem, a Jin és a Jang ritmikus játékából keletkezik a Tízezer Lény (a világ). A Jinhez tartozik az összpontosítás, a sötétség, a passzivitás, minden páros szám és a hideg; a Janghoz pedig a növekedés, a fény, a lendület, minden páratlan szám és a meleg. A Jint jelképezi a nő, a föld, a narancsszín, sok völgy és folyómeder, s a tigris; a Jangot pedig a férfi, az égbolt, a kék szín, a hegyek és oszlopok, s a Sárkány.

Lung, a Kínai Sárkány a négy mágikus állat egyike. (A másik három: az Egyszarvú, a Főnix és a Teknőc.) A Nyugati Sárkány a legjobb esetben is csak ijesztő, a legrosszabban pedig nevetséges; a mondákban szereplő Lung ellenben isten, olyan, mint egy angyal, mely egyszersmind oroszlán is. Sze-ma Csien Történeti feljegyzések című művében azt olvassuk, hogy amikor Konfuciusi elment, hogy tanácsot kérjen Lao-cétól, az udvari archívum és könyvtár mesterétől, a látogatás után ezt mondta:

„A madarak repülnek, a halak úsznak, a vadak futnak. A futó állatot elejtheti egy csapda, az úszót egy háló, a repülőt pedig egy nyíl. Ám itt van a Sárkány; nem tudom, miképpen lovagolja meg a szelet, s hogyan jut fel az égbe. Ma láttam Lao-cét, így mondhatom, hogy láttam a Sárkányt.”

Hajdan egy Sárkány, illetve egy Ló-Sárkány tűnt föl a Sárga-folyó vizéből, s az fedte fel egy császárnak azt a híres kör alakú ábrát, amely a Jang és a Jin egybefonódó játékát jelképezi; egy király hátas- és vadászsárkányt is tartott az istállójában; egy másik uralkodó pedig sárkányhúson élt, s virágzott a birodalma. Egy híres költő ekképpen jelenítette meg a nagyság veszélyeit: „Az Egyszarvú hidegtálként végzi, a Sárkány pedig húspástétomként.”

A Változások könyvében többnyire a bölcsességet jelképezi a Sárkány.

A Sárkány évszázadokon át császári jelvény is volt. A császár trónját Sárkány-Trónnak nevezték; az arcát Sárkány-Arcnak. A császár halálakor azt mondták, hogy az uralkodó felment egy Sárkány hátán az égbe.

A népi képzeletben a felhőkhöz kötődik a Sárkány, meg a földművesek közt oly áhított esőhöz, továbbá nagy folyókhoz is. Közkeletű az a mondás, hogy „a Föld most egyesül a Sárkánnyal”, ami azt jelenti, hogy esik az eső. Csang Seng-jü egyik 6. századi falfestményére négy Sárkány került. Akik megtekintették a képet, kifogásolták, hogy nem festett nekik szemet. Haragra lobbant Csang, kézbe vette ismét az ecsetet, s a tekervényes figurák közül kettőre felfestette a hiányzó szemeket. Erre „villám és mennydörgés töltötte be a levegőt, megrepedt a fal, s a Sárkányok felröppentek az égbe. A két szemnélküli Sárkány azonban a helyén maradt”.

A Kínai Sárkánynak szarva és karma van, a teste pikkelyes, a gerince pedig akárha tüskéből volna. Gyönggyel szokás ábrázolni, melyet többnyire lenyel vagy épp kiköp: gyöngyében rejlik az ereje. Ha elveszik tőle, ártalmatlan.

Csuang-ce említ egy kitartó férfit, aki háromévi kemény munkával elsajátította a sárkányölés tudományát, csakhogy élete végéig sem adódott rá alkalma, hogy gyakorolja.