Terebess
szórólapok
«
szórólapok listája
PU-TAJ
Pocakos
buddhista
vándor
szerzetes,
ajándékokkal
teli
batyuval
a hátán,
örökké
vidám,
amit
koldul,
mindig
szét is osztja,
útközben
bárhol
képes
elaludni
a
batyujára dőlve,
megjósolja
az időjárást.
Hóbortos,
különc alakja
a
zen buddhista
tusfestészet
egyik
kedvenc témája.
A
kínai népi hiedelemvilágban
a
jószerencse istene.
„FENGHUA
HSZIENBEN, Mingcsouban élt Pu-taj, akit Rongyos Zsák mesternek hívtak, mert
olyanra hízott, mint egy jól kitömött batyu. A homloka szűk volt, a pocakja
kövér, a beszéde szokatlan. Ott hevert le mindig, ahol rájött az alhatnék.
Gyakran szundikált a hóban, csak úgy ültében, felhúzott térdekkel, de nem
esett baja. A vállán átvetett boton lógott a batyuja, mindenét abban hordta
magával. A vásártéren válogatás nélkül összekoldult bármit, amit csak meglátott,
hogy megegye vagy eladja. Jövendőmondásban sosem tévedett. Eső előtt vízbe
áztatott szalmabocskort viselt, száraz időben magaslábú sársarut. A környékbeli
emberek figyelték a jövését-menését, és ebből tudták, milyen idő várható.
917-ben halt meg összefont lábakkal a Jüe-lin templom keleti tornácán ülve.
Ám halála után is gyakran látták kószálni batyuval a hátán, és a szerzetesek
versengtek egymással, melyikük tudja élethűbben megfesteni Pu-taj alakját.”
Ezt
a két esetet jegyezték fel róla:
„Pu-taj
egy szerzetes után eredt és a vállára tette a kezét. Mikor a szerzetes hátrafordult,
a markát nyújtotta felé:
–
Adj egy pénzt!
–
Előbb hadd halljam az igazság szavát – mondta a szerzetes –, csak akkor
adok.
A
mester letette a batyuját és összekulcsolta a kezét.
–
Mi a buddhizmus értelme? – kérdezte tőle egy Pao-fu nevű szerzetes.
Pu-taj
letette a batyuját és összekulcsolta a kezét.
–
Ez minden? – kérdezte tovább Pao-fu. – Nincs ennél fontosabb?
Pu-taj
felvette a batyuját és otthagyta.”
Ezt
a verset írta magáról:
„Árva
csészémből ezer család rizsét eszem,
Ezer
mérföldön át magamban kószálok.
Botorok
szavát készpénznek nem veszem,
Az
igazságra fehér felhők közt találok.”
