Terebess szórólapok
« szórólapok listája

 

BÓDHIDARMA MINT KELJFELJANCSI

 

A zen buddhista tanítást Bódhidharma (japánul Daruma), az első kínai pátriárka vitte át Indiából Kínába. A Bódhidharmának tulajdonított tanvers szerint a zen:

Külön hagyomány a Tanon túl,
Nem alapul írott jegyen,
Menten az ember szívéhez szól,
Hogy feleszméljen, Buddha legyen.

Ezért nem is tanított, „csupán” kilenc évig ült egy barlang falának fordulva.

Az egyik legenda szerint álomtól le-lecsukódó szemhéjait levágta, és belőlük nőtt az első két teacserje, amely azóta is ébren és éberen tartja a teaivókat.

(A japán gyerekek nem farkasszemet, hanem „Daruma-szemet” néznek...)

Egy másik legenda szerint Bódhidharma addig ült meditációban, míg a lábai le nem váltak. Innen származik a japán Daruma-baba kedves szimbolizmusa, amely lábatlan gömböcként ábrázolja Bódhidharmát. Belül úgy ki van súlyozva, hogy ha fellökik, Keljfeljancsi módjára mindig újra feláll. Egy ismert japán közmondás így szól a Daruma-babáról:

Ilyen az élet: hétszer lenn, nyolcszor fenn!

Ezeket a babákat különleges templomokban (Daruma-dera) gyártják, évente kb. 2 milliót, élénkpirosra festett papírmaséból, és újévkor Daruma-piacokon árusítják, ahol egyúttal visszaveszik a régi babákat szertartásos hamvasztásra.

 

 


A babák szeme üres, az egyik fekete pupillát, általában a balt, akkor festik rá, ha kívánnak valamit, a másikat miután teljesült.

És nemcsak a gyerekek. Nincs politikus Japánban, aki ne festene pupillát Daruma-babája egyik szeme fehérjére, ha megindul a választási hadjárat, és a győzelmi ünnepség elmaradhatatlan része a másik szem befeketítése.

„Kinyitni mind a két szemet”- ez a siker japán kifejezése. A japánok minden újévnek félszemű Darumával vágnak neki szerencsemalac helyett. Befejezésül idézzünk még két jellegzetes anekdotát Bodhidharma legendás életéből:

Vu-ti császár egyszer kihallgatásra rendelte Bódhidharmát:

– Lám, építtettem számtalan templomot, másoltattam számtalan szútrát, gondoskodtam számtalan szerzetesről – hivalkodott a császár – Milyen érdemeket szereztem?
– Semmilyet – mondta Bódhidharma.
– Mi szent hát?
– Minden üres, nem szent.
– Akkor ki áll itt előttem?
– Fogalmam sincs.

Bódhidharma a barlang falának fordulva ült és hallgatott. Kint Huj-ko a magas hóban térdelt hiába, végül levágta és felmutatta egyik karját, hogy szóra bírja mesterét:
– Tanítványod szelleme nem ismer nyugalmat – mondta kétségbeesetten. – Könyörgök, békítsd meg!
– Hozd ide azt a nyughatatlan szellemed – szólt a pátriárka. – Megbékítem.
– Mihelyt keresem, megtalálhatatlan.
– Akkor meg is békült.