Terebess
szórólapok
«
szórólapok listája
BÓDHIDARMA MINT KELJFELJANCSI
A
zen buddhista tanítást Bódhidharma (japánul Daruma), az első kínai pátriárka
vitte át Indiából Kínába. A Bódhidharmának tulajdonított tanvers szerint a
zen:
Külön
hagyomány a Tanon túl,
Nem alapul írott jegyen,
Menten az ember szívéhez szól,
Hogy feleszméljen, Buddha legyen.
Ezért
nem is tanított, „csupán” kilenc évig ült egy barlang falának fordulva.
Az
egyik legenda szerint álomtól le-lecsukódó szemhéjait levágta, és belőlük
nőtt az első két teacserje, amely azóta is ébren és éberen tartja a teaivókat.
(A
japán gyerekek nem farkasszemet, hanem „Daruma-szemet” néznek...)
Egy
másik legenda szerint Bódhidharma addig ült meditációban, míg a lábai le nem
váltak. Innen származik a japán Daruma-baba kedves szimbolizmusa, amely lábatlan
gömböcként ábrázolja Bódhidharmát. Belül úgy ki van súlyozva, hogy ha fellökik,
Keljfeljancsi módjára mindig újra feláll. Egy ismert japán közmondás így szól
a Daruma-babáról:
Ilyen
az élet: hétszer lenn, nyolcszor fenn!
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
A babák szeme üres, az egyik fekete pupillát, általában a balt, akkor festik
rá, ha kívánnak valamit, a másikat miután teljesült.
És
nemcsak a gyerekek. Nincs politikus Japánban, aki ne festene pupillát Daruma-babája
egyik szeme fehérjére, ha megindul a választási hadjárat, és a győzelmi ünnepség
elmaradhatatlan része a másik szem befeketítése.
„Kinyitni
mind a két szemet”- ez a siker japán kifejezése. A japánok minden újévnek
félszemű Darumával vágnak neki szerencsemalac helyett. Befejezésül idézzünk
még két jellegzetes anekdotát Bodhidharma legendás életéből:
Vu-ti
császár egyszer kihallgatásra rendelte Bódhidharmát:
–
Lám, építtettem számtalan templomot, másoltattam számtalan szútrát, gondoskodtam
számtalan szerzetesről – hivalkodott a császár – Milyen érdemeket szereztem?
– Semmilyet – mondta Bódhidharma.
– Mi szent hát?
– Minden üres, nem szent.
– Akkor ki áll itt előttem?
– Fogalmam sincs.
Bódhidharma
a barlang falának fordulva ült és hallgatott. Kint Huj-ko a magas hóban térdelt
hiába, végül levágta és felmutatta egyik karját, hogy szóra bírja mesterét:
–
Tanítványod szelleme nem ismer nyugalmat – mondta kétségbeesetten. – Könyörgök,
békítsd meg!
– Hozd ide azt a nyughatatlan szellemed – szólt a pátriárka. – Megbékítem.
– Mihelyt keresem, megtalálhatatlan.
– Akkor meg is békült.
