Terebess
<<<vissza

 

 

Bartha Júlia
ADATOK A TÖRÖK NÉP ETNOBOTANIKAI ISMERETÉHEZ
Forrás: Keletkutatás, Kőrösi Csoma Társaság periodikája,
Budapest, 1993. (Tavasz, 41-57. oldal)
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

 

A földrajzi adottságok, hagyományok és tapasztalatok sajátos etnobotanikai ismereteket eredményeztek Törökországban. A természettel békében élő falusi emberek műveltségét, az évszázadok során felhalmozott tudás mélységét villantja meg egy-egy etnobotanikai vizsgálat. Teljes képet nyilván sohasem kaphatunk, hiszen területenként, éghajlati különbözőségek és faluközösségek szerint is változik a növényismeret.

A nép gazdag botanikai szókincse a növénytan és a néprajz szempontjából egyaránt figyelemre méltó, de izgalmas lehet a nyelvészek számára is, hisz egy-egy növénynek még ugyanazon vidéken is többféle elnevezése él és felgyűjthetők az arab, perzsa eredetű növénynevek is. A névadásban szerepe van a növény alakjának, mint például sığır kuyruğu (marhafark) vagy deve dili (tevenyelv) esetében, mindkettő ugyanannak, a nálunk ökörfarkkóróként ismert növénynek a neve (Verbascum phomoides). Különös használatára utal az ebe gümeci (Malva silvestris) neve. A Nagykunságon bábabélesnek mondjuk (törökül is ezt jelenti) nyilvánvalóan magzatelhajtó hatása miatt.

A falusi ember lehajol az olyan növényekért is, amit a városi értéktelen dudvának tekint és eltapos. Jó példa erre a gyomnövények népi gyógyászati alkalmazása.

Noha a városlakók növényismerete Törökországban is szegényesebb mint a falusiaké, mégis szélesebb körben használják a gyógynövényeket, mint például nálunk, Európában. A gyógynövénygyűjtés apáról fiúra szálló tisztes mesterségnek számít egyes városokban. A begyűjtött (felvásárolt) növényeket boltokban árusítják teakeverékek vagy maguk készítette tabletták formájában. Bárki betérhet az aktar¹ boltokba, ellátják a megfelelő „patikaszerrel”. A török ember számára teljesen természetes, hogy a bajával nem a doktorhoz szalad először, hanem az aktarba, vagy ahol ilyen nincs - mint faluhelyen - a maga gyűjtötte készlethez nyúl. Minden háznál található a ruhásládában gyógynövény, amit magas láz vagy rovarcsípés esetén gyorsan elő lehet kapni. Jellemző, hogy egy féle növénnyel több betegséget is kúrálnak. Pontosan ismerik a gyógynövények hatását.

Alább ízelítőt adunk a török nép botanikai ismeretéből, példaként hozva a leggyakrabban használt növényeket. Az anyagot részint török néprajzi gyűjtések, részint saját törökországi gyűjtésem alapján állítottam össze.

A Földközi-tenger mellékén vadon termő illatos félcserje a rozmaring (Rozmarinus officinalis - kuş dili) fűszerként és gyógynövényként egyaránt népszerű török földön. Teáját belsőleg gyomor- és bélbántalmak ellen, kivonatát bedörzsölőszerként reumás fájdalmak enyhítésére használják.² Európába feltehetően török közvetítéssel került.³ A rozmaringból készült alkoholos kivonat (Aqua Reginae Hungaricae) volt az első európai desztillált parfüm. A pestisjárvány idején számtalan babonás védekezés járt közkézen még az orvosok körében is. Már Melius figyelmeztet: „... dögös házat tisztít (ugyan) a füsti ... de a halált el nem űzi, hanem csak a bűzt.”⁴ Nálunk ma már jószerivel csak a népdalok emlegetik, azonban fűszernövényként való használata az erdélyi népi növényismeretben még ma is eleven.

Törökországban járva mindenhol, de különösen a mediterrán vidéken szembeötlő, hogy sok citromot (Citrus - limon) fogyasztanak. Nemcsak a népi táplálkozásban, hanem a gyógyászatban is előkelő helyen áll ez a növény. A héját, virágját és levét egyaránt használják. A citromlé láz és magas vérnyomás esetén hasznos, fokozza az emésztést, gyomor- és májbetegek elsőszámú háziszere. A náthás betegekkel citromvirágot szagoltatnak.⁵ Bursa környékén a citromhéjat 7-8 mentalevéllel (Menthae - nane) leforrázzák és a levét itatják.⁶ Döşemealtı vidékén a gyapjúfestõk őrölt citromhéjat tesznek a festőlébe a színtartósság fokozása végett.⁷

Gyomorbetegségekre ajánlott a citromfű (Melissa officinalis - oğul otu, kovan otu, turuncan, limon otu) leveleibõl főtt tea. Főként álmatlanságban szenvedők isszák. Bő menstruáció esetén, ülőfürdőként csökkenti a vérzést.⁸ Nálunk ez a növény anyaméhfű, macskaméz, citromosfű néven ismert.

A levendula (Lavandula officinalis - karabaş otu, lavanta çiçeği, keşiş otu, firkan çiçeği, kara bürüklü) leveleit és virágjának főzetét fájdalomcsillapítóként használják. Javítja az általános közérzetet, 10-20 gr. porrá tört levendula serbetben fogyasztva szíverősítő, egy-két hónapos kúra után a daganatos betegségben szenvedők állapota is javul tőle.⁹

A Földközi-tenger és az Égei-tenger vidékén termesztik az édesköményt. (Foeniculum vulgare - raziyane, rezene, tatlı anason). Magját, virágját és gyökerét egyaránt használják. A magvaik forrázata étvágyjavító és szélhajtó hatású. A bőséges anyatej reményében szoptatós asszonyok is szívesen fogyasztják. A vesebetegségben szenvedőknek is hasznos, fokozza a vizelet kiválasztását. A levelek forrázata szemgyulladás ellen jó. A gyökere mézzel felfőzve gyógyítja a veszett kutya harapását. (A sebre kötik.) Az állatgyógyászatban a mérgezés elleni hatékony gyógyszerként ismerik.¹⁰

A nálunk is népszerű kakukkfű (Thymus vulgaris - kekik, kekik otu) virágjából sajtolt olajat étvágyjavító hatása miatt, gyomorrontás esetén, ecetes vízzel forralva toroköblítőként és fogfájásra használják. Ugyanez a főzet lábfürdőként enyhíti a reumás fájdalmakat. Járványok idején a ruhák fertőtlenítésére használják.¹¹ A gyökér feletti részeit a kelmefestők is jól ismerik. A timsóval pácolt gyapjút sárgára, a krómmal pácoltat barnára, a rézgáliccal pácoltat pedig zöldesszürkére színezi.¹² Ispartában fogamzás elősegítésére a gyermeket akaró nő kakukkfüvet köt a méhe fölé.¹³ Azt tartják, hogy a kakukkfű teája megkönnyíti a szülést.¹⁴ A hegyaljakban bőven termő vadkakukkfű (Thymus capitatus - düğmelice süpürge, yaban yarpuzu, yaban nane, yaban kekiği, zampur) a tüdőbetegségek, száj- és körömfájás hatásos háziszere. A virágját és magvát szedik, teaként fogyasztják. A mérgező rovarcsípések ellen is hatásos.¹⁵

A masztix-fa (Pistacia lentiscus - sakız ağacı, meneviş, sakızlak) már a középkorban kedvelt fajtája volt az ültetvényeknek,¹⁶ s a népszerűségét máig megőrizte. A népi gyógyászatban a termését és a leveleit használják. Fogyasztása a májbetegségben szenvedők és a köhögős, náthás betegeknek ajánlott. Fokozza a nemzőszervek működését is. A szárított leveleket porrá őrlik és cukorral vagy mézzel egy kanálnyit vesznek be belőle.¹⁷ Dél-Anatóliában a masztix-fa hamujával lágyítják a festőlé vizét, de festésre is használják. A frissen szedett levelek (a páctól függően) sárgára, szürkére vagy zöldre színezik a gyapjút.¹⁸

A balzsamalma (Mommordica charantia - kudret narı) olajos gyümölcsét olivaolajba áztatják, s éhgyomorra egy-egy kanállal esznek belõle. Emésztést fokozó hatása miatt főként Bursa környékén kedvelik.¹⁹ Ugyancsak az emésztőszervek működését segíti a rebarbara (Rheum officinale - ravent) porrá őrölt szárított gyökere.

A Nyugat-, Dél- és Délkelet-Anatólia szélvédett helyein termő édesgyökér (Glycirrhiza glabra - meyan balı, meyan kökü, meyan otu, ayi kulaği, bıyan kökü) kellemes ízével és illatával a gyerekek között igazán népszeré뮠 A lányok nyelvét „megoldja,” hangjukat szépen csengővé teszi. A népi gyógyászatban a náthás megbetegedések, idegesség és gyomorpanaszok ellen használják. Általában a szárított gyökér forrázatát fogyasztják.²⁰ Festőnövényként is ismerik, a timsóval pácolt gyapjút sárgára színezi.²¹

Egyik legkedveltebb és világszerte legismertebb növény a borsmenta (Menthae piperita - nane). A levéldrog és illóolaja miatt termesztik. A népi gyógyászatban a leveleit hasznosítják. Teaként étvágygerjesztőnek, szélhajtónak, idegnyugtatónak, gyomor- és bélhurut ellen jó. Gargalizálva torokbántalmak és rekedtség ellen, gyulladásra borogatóként alkalmazzák. A termékenység elősegítésére az asszonyok a méhük fölé kötnek néhány mentalevelet.²² Alhasi görcsök ellen Erzurumban mentalevélből főtt teát itatnak a gyermekágyassal.²³

Bergama környékén gyomorgörcs ellen a fehérüröm (Artemisia absinthium - pıryavsam, poyavsam, pelin otu, efsentin) fõzetét és a kosbor (Salep tuber - salep, itkasari, tilki husyesi) gumóját fogyasztják. Utóbbi javítja a vérkeringést, erősíti az általános közérzetet és növeli a szexuális aktivitást, valamint elhajtja a bélférgeket.²⁴

Nincs olyan házikert, ahol ne találnák meg a fokhagymát (Allium sativum - sarmısak). A népi táplálkozásban a húsos ételek, fõzelékek ízesítésére használják. Gyógyászati alkalmazása is sokrétű. A fenyőlevéllel főzött leve megszünteti a fogfájást. Fokhagyma, olivaolaj és méz keverékével kenik be a fejsérüléseket. Jó köhögés és rekedtség ellen is. Fügelevéllel a rovarcsípésre és veszett kutya harapására tapasztják. Olivaolajjal együtt fogyasztva megindítja a vizeletet, és fokozza az általános erőnlétet. A fokhagyma hamuja mézzel keverve elmulasztja a kiütéseket és csökkenti a vérnyomást.²⁵ Általában úgy fogyasztják, hogy a gerezdekre szedett fokhagymát megfőzik, péppé törik és liszttel apró gombócokat formáznak belőle, amiből naponta bekapnak néhány darabot. Erzurumban a szülő nővel fokhagymát szagoltatnak, hogy a méhlepény könnyebben leváljon.²⁶

A vöröshagyma (Allium cepa - soğan) ugyanilyen rangú növénye a török háztartásnak. Mezei katánggal (Cichorium intybus - hindıba), ecettel vagy joghurttal együtt fogyasztva javítja az étvágyat. A hagymalé mézzel együtt jót tesz a látásnak és általában ellenállóvá teszi a szervezetet. Erzurumban a koraszülés veszélye esetén hagymahéj levét itatják az asszonyokkal.²⁷ A hagymahéjat a kelmefestők is régóta ismerik. Szép sárga, vagy - a páctól függően - olivzöld színt nyernek belőle.²⁸ Nagy becsben tartják, nyilván ezért szól az intelem: a hagymahéj az angyalok ingje, nem szabad elégetni. A néphit egyéb tilalmat is állít: péntek este nem szabad hagymát enni, fogyóhold idején nem ajánlott hagymát duggatni - és általában szántóföldet művelni.²⁹ Minden gyermek jól ismeri a találós kérdést: „Föld alatt szakállas apó” (Yer altında sakallı baba) - nem más, mint a hagyma.

A Földközi-tenger vidékén vadon termő kerti zsálya (Salvia officinalis - ada éayi, kutsal bitki, acı elma otu, deve dili) virágjának forrázatát a húgyutak fertõtlenítésére, a legyengítő izzadás megfékezésére és gyomorbántalmak ellen használják. Összehúzó hatása miatt jó torok- és bőrgyulladásos testrészek borogatására is. Fűszerkeverékek gyakori alkotóeleme, és festőnövényként is jól ismerik. A timsóval pácolt gyapjút sárgára, a krómmal pácoltat világos barnára, a vasszulfáttal pácoltat pedig zöldesszürkére színezi.³⁰

Bursa környékén az áldott bárcs (Cnicus benedictus - akkız ºevketibostan) friss hajtásait összedarabolva, nyersen fogyasztják. Gyomorerõsítő hatása miatt sokan kedvelik. Ugyanilyen célból isszák a cifra kankalin (Primula auricula - ayı kulağı) és a feketeüröm (Artemissia vulgaris - koyun otu, misk otu, ayvadana) főzetét is. A lóbab (Vicia faba - bakla) virágait mezei katánggal együtt felfőzik, mézzel édesített serbetben üdítőitalként fogyasztják. A mezei katáng teáját használják még étvágyjavítónak, epe- és májbántalmak ellen is. A frissen szedett növényt salátaként is gyakran fogyasztják.³¹

A falvakban a birsalmafa (Cydonia vulgaris - ayva ağacı) levelét, diólevelet (Yuglans regia - ceviz) és a hagyma héját összefőzik, levével kávészínűre, sötétbarnára vagy - a páctól függően - hamuszürkére festik a gyapjút. A birsalma héjából kipréselt lé felforralva sötétkék színt ad.³²

Törökország-szerte majdnem minden helyen megtalálható a vénuszfodorka (Adiantum capillus veneris - baldırı kara, kınülcede, su sünbülü, su pelesengi, venüs ağacı). Szárított leveleit használják. Ötven-hatvan grammnyi egy liter vízben felfõzve bársonyossá, jól fésülhetővé teszi a hajat. A hasnyálmirigy betegségei és a sárgaság elleni háziorvosság. Fokozza a vizelet kiválasztódását és elhajtja a veseköveket. A náthás betegeknek is jót tesz. Rendben tartja a menstruációt és hatékonyan gyógyítja a meddőséget. Ritkán használják a vénuszfodorkát csak magában. A teakeverékbe violát (Viola odorata - menekşe, menevşe) és édesgyökeret tesznek.³³ A viola leveleinek főzetét köhögés ellen, gyökerének forrázatát pedig étvágyjavítónak fogyasztják. Azt tartják, hogy az illata nyugtató hatású, elmulasztja a fejfájást. A kifőtt virágok és levelek borogatásként enyhítik a reumás fájdalmakat.

A magyar népdalokban, mesékben, közmondásokban kegyelettel és szeretettel emlegetett diófa őshazájában, Kisázsiában is nagy tiszteletnek örvend. Egyike azoknak az értékes növényeknek, amelyeknek minden részét hasznosítják. Az anatóliai kelmefestők diólevélből sötétbarna színt festenek, s mivel gazdag a cseranyagtartalma, nem használnak hozzá timsót.³⁴ Ha mégis tesznek a festőlébe, úgy sárgás, tejeskávé színt nyernek.³⁵ Értékes hatóanyagai miatt a népi gyógyászatban is számon tartott. A zöld ágakról lefejtett héj és a zölddió kopáncsa kevés ecettel leöntve gyomorerősítőként mindennapos háziszer. A levelek és a friss kopáncs főzete a húgyúti megbetegedéseket gyógyítja, ülőfürdőként „női bajok” ellen is hatásos. A kopáncsokat megpörkölve, összetörve, szőlősziruppal keverve borogatásként a méh fölé kötik - összehúzza az ereket, megszünteti a vérzést, ezért szülés után gyakran használják a falusi asszonyok. Ha a szárított kopáncs hamvát mézzel a fogínyre kenik, megszünteti annak gyulladását. A dióolaj pedig elmulasztja a bőrkiütéseket.³⁶ A néphit azt tartja, hogy a diófa árnyékában heverő embert elhagyja a szerencse, s általában a diófa alatt történt dolgok a perik és dzsinnek rosszallását vonják maguk után.³⁷

A nálunk déli ostorfa, vagy keleti ostorfa néven ismert Celtis australis (éitlembik, melengié) magvát, leveleit egyaránt használják. A magok megszüntetik a nyáladzást, a levelek főzete a vesebetegek és a gyomorbajosok gyógyszere. A kifőtt leveleket a nők a hajukra kenik, mert feketíti a hajat.

Az emésztési zavarokkal küszködőknek jót tesz a kalinca (Ajuga chaemopitis - bodur otu) és a szekfűszeg (Dyanthus - dağ karanfili) fõzete. Ugyanilyen célból fogyasztják a kandillát (Nigella sativa - éörek otu). Utóbbinak mágikus ereje is van, tűzbe pergetve szemmelverés ellen védi a ház lakóit.³⁸

Erdők szélén, utak mentén él az erdei mályva (Malva silvestris - ebe gümeci, kisa ebe gümeci, yabanî ebe gümeci). A gyógyászatban főként a levelét és a nyári hónapokban gyűjtött virágját, gyökerét használják. A szárított virágokat dobozokban a ruhásládában vagy szekrényben tárolják. Egy liter vízhez 40 gr. szárított virágot tesznek, tíz percig állni hagyják. Az így nyert oldatot, ha megisszák, a légzőszervi betegségekre jó, ülőfürdőként pedig az alhasi fájdalmakat csökkenti. A leveleket és a virágot méh- és rovarcsípésre teszik. A levelek és virágok pépje, olivaolajjal keverve, a skorpió csípése ellen használ. A gyökerek forrázata rendben tartja az emésztést. A gyökér a népi abortívumok között is számon tartott. Az esszenciával átitatott fapálcikát (ez rendszerint a fonalsodráshoz használt orsó) feldugják a méhhez, s ott tartják, amíg a vetélés meg nem indul.³⁹ Nálunk ugyancsak magzatelhajtásra használták, csak nem a gyökérfőzetet, hanem magát a gyökeret.⁴⁰ Innen ered a neve is: bábabéles. A török neve is ezt jelenti.⁴¹ (Éppen magzatelhajtó hatása miatt jelenleg folyik a farmakológiai vizsgálata.)

Folyópartok vadnövénye a tövistelen olasz paréj⁴² (Cynara scolimus - enginar). A népi gyógyászatban zöld, eleven leveleit és fonnyasztott virágait használják. Forrázata lázcsillapító hatású, javítja az általános erőnlétet (különösen a férfierőt), szabályozza a szívverést, a májműködést, tisztítja a gyomrot. A sárgaság hatékony gyógyszere.

Főleg vízpartok, erdők aljnövényzeteként él a csalán (Urtica diorica - ısırgan). Nálunk a hortobágyi pásztorok a csalán elõfordulása nyomán tudták, hogy hol áshatnak jó ivóvizű kutat.⁴³ Hasonló anatóliai párhuzamáról nincs adatunk, népi gyógyászati alkalmazásáról viszont annál több. Magvait serbettel a daganatos betegségben szenvedők fogyasztják. Teáját reuma, hólyaghurut, vesekő ellen, valamint általános erősítőként isszák. Levele a kutyaharapást gyógyítja. Ha a leveleket összetörve friss tehéntejjel fogyasztják, fokozza a nemzőszervek működését. Ordu környékén a gyermeket akaró asszonyt csalán, kakukkfű és fokhagyma gőzére ültetik.⁴⁴ A csalánteát gombamérgezés ellen is használják.

Tölgyesek, erdőirtások és rétek virágja a nálunk százforintos földepe vagy ezerjófű néven ismert Erythraea centaurium - török nevén kataron, kırmızı kantaron, kantaryon. Virágjai sárga színre festik a gyapjút. Szõlővel együtt készített főzete vérkeringési zavarok ellen, étvágyjavítónak, emésztést serkentőnek és vízkór ellen jó. Fülbe cseppentve elmúlik a kínzó fájdalom. Kakukkfűvel együtt toroköblítőként használják. Főzete a népi abortívumok között is számon tartott.⁴⁵

A próféta azt mondta „Ha valaki növényt ültet vagy veteményez, Allah a megtermelt gyümölccsel arányban jutalomban fogja részesíteni”; ezért aztán a törökök minden talpalatnyi termőföldet kihasználnak. A falusi házak mindegyike mellett van kert, ahol a család szükségleteit megtermelik. A népi táplálkozás nagyon egészséges, sok gyümölcsöt, zöldségfélét fogyasztanak. Nem múlhat el étkezés - ha szezonja van - dinnye (Citrullus vulgaris - karpuz) nélkül. Jót tesz az emésztésnek és vitaminokban is bővelkedik. A házikertek megbecsült növénye a fűszerként használt jóféle sáfrány (Crocus sativus - safran) és a gyömbér (Zingiber officinale - zencefil), a sóska (Rumex - kuzu kulağı, yoksul kulağı) és a kerítések mellett virító bodza (Sambucus nigra - mürver, patlangıé, belesen). Utóbbinak teáját szívesen fogyasztják gazdag vitamintartalma miatt, és mert fokozza az anyatej-elválasztást. A fent említettek közül a sáfrány és a bodza Isztambul, Izmir, Adana és Urfa környékén festőnövényként is használatos. A sáfrány sárgára, a bodza - páctól függően - barnás bordó színre festi a gyapjút.⁴⁶

A káposztát (Brassica oleracea - lahana) nemcsak zöldségként ismerik, hanem a rekedtség, a sárgaság elleni háziszerként is. Főtt leveleit árpaliszttel péppé törve a fájó, dagadt testrészekre teszik.

Kedvelt növény a mogyorófa (Corylus avellana - fındık ağacı) és a mandulafa (Prunus amygdalus - badem, acı badem), melynek termését főleg édességek készítésénél használják. A mogyorófáról azt tartja a néphit, hogy távol tartja a skorpiót és a kígyókat. Ha az ember néhány szem mogyorót hord a zsebében, nincs félnivalója a mérges állatoktól.⁴⁷

A Földközi-tenger mellékén bozótosokban található örökzöld fácska a görög szamócafa (Arbutus andrachne - sandal). Ernyős virágzatáról és narancsszínű gyümölcséről könnyen felismerhető. A levelei és friss hajtásai sárgára festik a gyapjút. A levelek forrázata a gyomorhurutot gyógyítja.

Ugyancsak a Földközi-tenger jellemző növénye a fűszerként ismert ánizs (Pimpinella anisum - anason). Bergama környékén az ánizs gyümölcsének (Fructus anisi - yıldız anasonu) levét éhgyomorra fogyasztják. Étvágyjavító, emésztést serkentõ, vértisztító, idegerősítő, bél- és epebántalmak elleni szer. Az erjesztett gyümölcsökből főzik a török pálinkát, a rakıt, melyet rendszerint 1:3 arányban vízzel hígítva fogyasztanak. A neve arslan sütü = oroszlántej, igencsak növeli a férfinép bátorságát.

Magas hegyek, erdőségek növénye a sóskaborbolya vagy lánysomfa (Berberis vulgaris - kadın tuzluğu, diken üzümü). Apró vörös gyümölcsét, faháncsát, sárga virágjait és a gyökerét egyaránt hasznosítják. A gyümölcs, a levelek és a friss hajtások forrázatát gyomor- és májbetegségek ellen használja a népi gyógyászat. A gyökeret a kelmefestők ismerik inkább. A gyökérfőzet a pácolatlan gyapjút is jól festi. Sárga színt nyernek belőle.⁴⁸ Nálunk is használták ezelőtt a bőrművesek.⁴⁹

Noha a szintetikus festékek beszerzése nem jelent különösebb gondot Törökországban, a jobb színhatás és színtartósság miatt a hagyományos eljárást, a természetes festési módokat továbbra is alkalmazzák a kézművesek. A legismertebb, vagy inkább a legrégebbről ismert növényi festéket a festőbuzér (Rubia tinctorum - kök boya) ajda. Ankara, çayır, Evedik, Kayas, Isztambul, Büyükada, Bayburt, Niğde valamint Nyugat-Anatólia és Közép-Anatólia vidékén, Bursa - Inegöl környékén termesztik.⁵⁰ Aly Mazahéri már a középkorból nagy buzérültetvényről számol be. Mivel mindeddig ő adta a buzértermesztés legteljesebb leírását, érdemes hosszabban idézni: „Ha valaki buzérültetvényt akart létrehozni, márciusban többször is fel kellett szántania a földet és jól meg kellett trágyáznia. A buzér magvát ugyanúgy a levegőben szórták szét, mint a búzáét. Amikor a növény kihajtott, többször megkapálták a földet, aztán felhagytak az öntözéssel egészen addig, míg a palánta egy bizonyos magasságot el nemért: ekkor újra megöntözték és ezután egész nyáron át hetente egyszer megismételték ezt a műveletet. Augusztusban lekaszálták a növény kiálló részét, a megmaradt töveket pedig egy réteg földdel betakarták, hogy megvédjék a fagytól. Valamennyi idő elteltével a betakart részből szép piros gyökér fejlődött. Közülük néhányat, a legvastagabbakat kihúzták, a többit újból befedték földdel. Ezzel az eljárással éveken át termő ültetvényt nyertek. Hogy ez alatt az idő alatt a gyökereket borító föld sem maradjon kihasználatlanul, gyakran vetettek bele búzát, amely a legkevésbé zavarta a festőbuzér növekedését.”⁵¹ A festőbuzérból nyert vörös szín a legtartósabb szín, amely a perzsa, török, kaukázusi szőnyegeken több száz éven át megőrizte a fényességét. A festék „török-vörös” módját a keleti festők hosszú ideig titokként őrizték. Az 1700-as években Törökország a világ festőbuzér-szükségletének 2/3-ad részét fedezte.⁵² Európába - francia kelmefestők révén - csak a 18. században került a recept. A 19. századtól már nálunk is termesztették a buzért, főleg Pest, Bács és Somogy vármegyében.⁵³ Hazai alkalmazásáról Györffy István is írt.⁵⁴

Ugyancsak festőnövényként ismert nálunk is a homoki báránypirosító (Alkanna tinctoria - havacıva otu, eºek marulu, eºek hıyarı). A Földközi-tenger vidékén gyógynövényként is számon tartott. Mérges rovarcsípések ellen, szemfájásra és különféle szájbetegségekre jó a főzete. Ha a gyökerét olivaolajjal együtt felfőzik, s a levéből néhány cseppet a fülbe csöpögtetnek, megszűnik a kínzó fülfájás. Ugyanezt a főzetet orálisan alkalmazzák vetéléskor is, mert meggyorsítja a méhlepény leválását és megszületését.⁵⁵ Az olivaolajjal készült gyökérfőzetet viaszba csöpögtetve kelésekre is kenik. A levelek forrázatát pedig a vesebetegségek gyógyítására isszák. Természetesen festőnövényként is ismerik, e célból azonban csak a gyökerét használják.⁵⁶ 1 kg gyapjúhoz fél kg gyökeret és 40 l vizet számítanak. A timsóval pácolt gyapjút sötétvörösre színezi.⁵⁷

A galanga vagy gyömbér (Alpinia officinalis - havlıcan) eredetileg Kínában és az indiai szigetvilágban termesztett fé볺ernövény. Törökországban sok fajtáját ismerik. Gyökértörzse adja az égető, gyömbérhez hasonló ízt. Emésztést serkentő hatása miatt nagyon kedvelik a törökök. A gyógyászatban még köptetőként és reumás betegségek ellen, valamint „női bajokat” orvosló szerként használják. Azt tartják, hogy serkenti a szellemi teljesítőképességet is.⁵⁸

Útféleken, erdőszélen található az orbáncfű (Hypericum perforatum - kılıc otu). A gyomor- és májbajosokat megfüstölik vele, a virágjának fõzete pedig a sebeket gyógyítja. Erzurumban egy-egy csészényit itatnak belőle a görcsölő gyermekágyassal, hogy enyhítse a szülés után a méh-összehúzódás okozta fájdalmat. Népi abortívumként is használják: orbáncfű gőzére ülnek a nemkívánt terhességtől szabadulni vágyó asszonyok.⁵⁹

Az orvosi ziliz vagy fehérmályva (Althaea officinalis - hatmi kökü) virágjait augusztusban gyűjtik. Főzetét légúti megbetegedésekre használják. Levével a tampont átitatva a méhgyulladást gyógyítja, maga feloldja a veseköveket, gyökérfőzetét pedig fájdalomcsillapítóként használják.

A Nagykunságon, de különösen Karcag környékén a szikes talaj javítására telepítették a tamariskát (Tamarindus indica). A nép csak arcsa, gyalogarcsa néven emlegette,⁶⁰ s mivel felhozta a talaj mélyebb rétegeiben levő sót, nagyon kedvelték, sokfelé ültették. Népi gyógyászati adatunk nincs rá, bár a mesterszállási gyógyítókönyv - Terffler József borbélyorvos gyógyítókönyvéből kimásolt részletek egyike - említi, hogy „lép dagadásrul tamariskás pipaszárról kell dohányozni.”⁶¹ Pápai Páriz Pax Corporisa is számon tartja, de a hazai népi gyógyászatban nem terjedt el a használata.⁶² Nem úgy Anatóliában, ahol a tamirhindi, demir hindi ağacı gyümölcsét fõleg lázas betegségek, gyomorrontás és nátha elleni háziszerként fogyasztják.

Már a középkori ültetvények kedvelt fája volt a füge (Ficus carica - incir). A legjobb fajtákat úgy nemesítették, hogy legszebbjeik gyümölcsét fiatal juh tejébe vagy anyatejbe áztatták, amíg a gyümölcsök megrothadtak. Majd kettesével, hármasával gödrökbe ültették, s amikor a fácskák elérték a félméter magasságot, kitelepítették az ültetvény porhanyós földjébe.⁶³ Gazdag vitamintartalmáért máig megőrizte népszerűségét.

Július, augusztus hónapban gyűjtik és napon szárítják a hársvirágot (Flos tiliae - ıhlamur éiéeği), amelynek teája a meghé묦eacute;ses betegségek és gyomorbaj ellen használatos. Ha a hársvirág főzetéből fürdővízbe öntenek, frissítő hatású. A hársvirág a kopaszodó férfiak vigasza, ha dunszkötéssel a fejre kötik, állítólag kinő tőle a haj. Gyapjúfestésre is használják, barna színt ad.⁶⁴

Észak-Afrikából terjedt el a gumiarábikum (Gummi arabicum - kitre zamkı). Bursa környékén ismerik főleg, mint a gyomorhurut leghatásosabb gyógyszerét.⁶⁵

Török népi gyógyászati kutatások igazolják - elsősorban Rengin Bütün munkáira gondolunk -, hogy napjainkig használatban maradtak azok a gyógynövények, melyek hatását már a 17. századi arab kéziratos gyógyító könyvek leírták. Ennek bizonyságául álljon itt egy példa 1664-ből, Hekimbaşi Salih Efendinek Az emberi test betegségeinek megelőzésére javasolt eljárások (Gayetü'l-bevan fi tedbirü bedenü'l-insan) című könyvéből. A gyomorbetegségekre vonatkozó fejezetben az alábbi receptet ajánlja: „8 dirhem sab (sarı sabır otu - Aloes vera - aloé) és karanfil (Dianthus - szekfűszeg) és cevizi bevva (küéük hindistan cevizi – Myristica fragrans – szerecsendió) - mindegyikből egy-egy dirhem; és zencefil (Zingiber officinalis - gyömbér) és mastaki (Pistacia lentiscus - masztix fa) mindegyikéből fél dirhem. Ezeket összetörni és nane (Menthae piperitae - menta) vagy pelin otu (Artemesia absinthium - üröm) levével apró tablettákat készíteni, amiből egy-egy darabot vegyen be. Miután a gyomor kiürült (Kitisztult), megszűntek a panaszok. Kipróbált még az anber ilacı (Ámbra) és a kırmız macunu (Quercus coccifera - kermesz gubacsának pépje) és az Ud'ül cevaris (öd ağaci macunu - Aloexylon agolluchum - aloé) és a karanfil (Dianthus - szekfűszeg) porrá törve.⁶⁶ A kermeszgubacsot Törökország-szerte használják a kelmefestők a bíborvörös festéséhez. Az Aloexylon agolluchum fekete bogyóit pedig az újszülöttek mellé teszik a bölcsőbe, szemmelverés ellen.⁶⁷

Búzatáblákon él a tisztesfű (Nardostachys - sünbülü hindi). Teáját meghűléses betegségek ellen fogyasztják. Füves, cserjés helyeken találjuk a szurokfüvet (Origanum vulgare - mercanköşk), amelynek főzete köhögéscsillapító, étvágyjavító hatású. Gyomorpanaszokra, bél- és légzőszervi betegségekre használják az orvosi somkóró (Melilotus officinalis - kral otu) főzetét. Parlagon, utak mentén található, nagy becsben tartott növény, a nép „királyfűnek” tiszteli.

Udvarokon, réteken virít a nálunk is jól ismert kamilla (Matricaria chamomilla - papatya) melynek virágját és a szárból sajtolt olaját használják. Teáját általános erősítőként gyomorpanaszok ellen, lázas betegségekre isszák. Feloldja a vesehomokot, tisztítja a vizeletet, és segít a menstruációs panaszokkal bajlódókon is. Szívesen kortyolgatják a szülő nők, mert azt tartják, hogy megkönnyíti a szülést.

Mezei virág a sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys - boz otu, bodur mahmut, kısa mahmut). Teáját gyomorrontásra isszák.

Nemcsak fűszer, hanem gyógynövényként is ismert a kapor (Anethum graveolens - turak otu, dereotu). Virágos hajtásából emésztést serkentő szélhajtó teát készítenek.⁶⁸

Útmentén, vízparton és szántóföldek szélén él a nálunk is jól ismert pásztortáska (Capsella bursa pastoris), török nevén éoban kesesi (Pásztorbuksza), éoban éantası (pásztortáska!), éoban torbası (pásztorzacskó). Az árnyékban szárított levelébõl főtt tea elhajtja a vesekövet és a vesehomokot, fertőtleníti a húgyutakat és vérzéscsillapító hatású.⁶⁹

Bőrcserző anyagot és sárga festéket ad, ezért a tímárok körében igazán népszerű a szömörce (Rhus cotinus - sumak). A népi gyógyászat a levélfőzetet használja gyomor- és bélvérzés ellen.

A pongyolapitypang, gyermekláncfű (Taraxacum officinale - karahindiba) gyógyító hatását Anatóliában is jól ismerik. Frissen szedett szárát és gyökerét salátaként fogyasztják emésztést serkentő hatása miatt és gyomorfájdalom esetén. A pongyolapitypanghoz hasonlóan a gyomnövény a tarackbúza (Agropyron repens - ayrık otu, ayrık kökü). Nem kevés bosszúságot okoz a kertgazdáknak, mert szerteágazó gyökértörzse miatt nehéz kiirtani. Egyáltalán nem haszontalan növény, ugyanis a gyökere nagyon értékes anyagokat tartalmaz. Teáját vizelethajtó, vértisztító hatása miatt fogyasztják. A sárgaságot is gyógyítja, miként a barátcserje (Vitex agnus-castus - beº parmak ağacı, yemen safranı, ayıt ağacı). Leveleinek fõzetét használják, mely a sárgaságon kívül jó a fogfájásra és a kelésekre is. A gyökérfőzet gyógyítja a hasnyálmirigy betegségeit, és jó a torokfájásra és a szájban levő sebekre is. A Földközi-tenger, az Égei-tenger partvidékén, valamint Bursa és Trabzon környékén gyapjúfestésre használják. Zöld színt ad.⁷⁰

Az ökörfarkkóró (Verbascum phomoides - sığır kuyruğu, deve dili, buruca otu, mayasıl otu) friss levelei és virágja forrázatát, ha fülbe cseppentik, meggyógyítja a süketséget, de legalábbis megszüntetni a fülzúgást. Ugyanez a főzet gargarizálva jót tesz a fogínynek: ha borral isszák, megszünteti a köhögést. A leveleit füge közé szokták tenni, mert megóvja a gyümölcsöt a kukacoktól. Ecetes gyökérforrázatával bedörzsölik a kopasz fejet - kinő tőle a haj. Hogy nálunk is népszerű ez a növény, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 17 féle nevét tartjuk számon.⁷¹ Leginkább népi időjóslásra használták, de az állatgyógyászat területéről is van adatunk. Például: a hortobágyi juhászok a kerge juhok operálása után az ökörfarkkóró virágját kötötték a sebre.⁷² A mesterszállási gyógyító könyv a tályog orvoslására ajánlja ekképp: „... az ökör fark füvet meg kell áztatni, egy mozsárban alabástrom kővel egybe kell törni, mézzel öszve főzni, azzal kötni. Vagy eloszlik, vagy meggyógyul.”⁷³

A csicseri borsó (Cicer arittinum - nohut) gyógyászati felhasználása is sokrétű. A felforrósított szemeket zacskóban a vesetájékra kötik, elhajtja a veseköveket, fokozza a vizelet kiválasztását. ugyanilyen módon alkalmazva megszünteti a hátfájást, elhajtja a halott magzatot, gyógyítja a sárgaságot és a vízkórságot is. Bélférgek ellen is használják. (25 gr. csicseri borsót egy napig vízben áztatnak, néhány csészényit itatnak a beteggel, a maradékra pedig ráültetik.) Az egy napig ecetben áztatott mag levéből éhgyomorra fogyasztanak - növeli a nemzőszervek működését. Ám mértékkel kell fogyasztani, mert nagyon megdolgoztatja a vesét és gyomorfájást okoz. Ha mindez mégis bekövetkezne, rózsalekvárt kell rá enni.⁷⁴

Nagyban termesztett növény a len (Linum usitatissimum - keten). A népi gyógyászatban csak a magvát használják (keten tohumu). Vízbe áztatják, és a gyomorfájós, bélhurutos betegek kortyolgatják a levét.

A népi táplálkozás alapnövénye a búza (Triticum vulgare - buğday) a gyógyászatban is népszeré뮠A tél folyamán legyengült szervezetet búzaliszt és cukros mandulaolaj pépjével táplálják. Erősíti a gyomrot és hizlal. Javítja a látást is.⁷⁵

A keleti nők a hajuk, körmük festésére rendszeresen használnak hennát (Lawsonia inermis - kına). A vallási szertartáshoz, a rituális mosakodáshoz hozzátartozik, hogy a megtisztulni vágyó hennába mártja a körmét, tenyerét és végigsimítja fejének egynegyedét. Vallási ünnepek, kiváltképp a ramazán előtt, minden családban kötelező ez a szertartás, de például esküvő előtt a lányok barátnőikkel, nőrokonaikkal elmennek a fürdőbe, ott énekelnek, táncolnak, vígan múlatják az időt, és hennával festik a kezüket.⁷⁶ A henna őshazája India, Törökországban a mediterrán éghajlati övezetben termesztik. Árnyékban szárított leveleit porrá őrlik, és vízzel elegyítve használják. Néhol a kelmefestők is alkalmazzák. A timsóval pácolt gyapjút vörösbarnára színezi.⁷⁷

Szembeötlő, hogy a leírt 73 növényfajtából 45-öt az emésztőszervek megbetegedésének gyógyítására használnak. Kevesebb ugyan, de mégis jelentős a vesebetegségre használt növények száma. Az, hogy egy-egy növényt többféle betegség gyógyítására tartanak számon, azt bizonyítja, hogy pontosan ismerik a hatásukat.

 

¹ A szó foglalkozásra utaló családnévként is él Anatóliában. Régebben „ocak”-nak nevezték ezeket az átvevő helyeket

² Bütün, 67.

³ Melius korából származnak az első írásos adatok

⁴ Melius, 421.

⁵ Yıldız, 364.

⁶ Bütün, 71.

⁷ Ali çoban közlése Dösenealtı-Kovanlıık, 1989.

⁸ Yıldız, 400.

⁹ Yıldız, 296, 362.

¹⁰ Yıldız, 418.

¹¹ Yıldız, 326.

¹² Adorján, 26.

¹³ Acıpayamlı, 26.

¹⁴ Gülmen Ortaç közlése, Karcag, 1990.

¹⁵ Yıldız, 222.

¹⁶ Mazahéri, 303.

¹⁷ Yıldız, 372.

¹⁸ Ali çoban közlése Dösenealtı-Kovanlık, 1989.

¹⁹ Bütün, 63.

²⁰ Yıldız, 380.

²¹ Kaya, 58.

²² Yıldız, 390.

²³ Başar, 72.

²⁴ Yıldız, 426.

²⁵ Yıldız, 429.

²⁶ Başar, 66.

²⁷ Başar, 88

²⁸ Adorján, 26.

²⁹ Anadolu inançları, 56.

³⁰ Adorján, 14.

³¹ Nálunk a Tisza-menti falvakban népi abortívumként használják. A frissen szedett növényt marékszámra ették, mert azt tartották, hogy elhajtja a fiatal terhességet.

³² Kaya, 56.

³³ Yıldız, 371.

³⁴ Kaya, 57.

³⁵ Ali çoban közlése Dösenealtı-Kovanlıık köyü, 1989.

³⁶ Yıldız, 163.

³⁷ Anadolu inançları, 189.

³⁸ Ortaç Gülmen közlése, Karcag, 1990.

³⁹ Acıpayamlı, 36.

⁴⁰ Ökrösné Bartha Júlia, 151.

⁴¹ Ebe=bába, gümeç, kömeç a neve a közép-ázsiai törökök kölessel töltött kalácsának – kölesbéles. Mándoky Kongur István szíves közlése. Az adat anatóliai párhuzamát Yıldız is hozza, 229.

⁴² Az azonosításhoz Melius terminológiáját használtam.

⁴³ Gunda, 71.

⁴⁴ Acıpayamlı, 16.

⁴⁵ Yıldız, 298.

⁴⁶ Kaya, 59.

⁴⁷ Mazahéri (303) középkori adatot közöl, amit Yıldız (101) megerősít.

⁴⁸ Kaya, 58.

⁴⁹ Kemendi, 51.

⁵⁰ Kaya, 58.

⁵¹ Mazahéri, 293.

⁵² çanıklı–Yıldırım, 5.

⁵³ Kemendi, 50.

⁵⁴ Györffy, 176.

⁵⁵ Yıldız, 238.

⁵⁶ Kaya, 57.

⁵⁷ Adorján, 18.

⁵⁸ Yıldız, 265.

⁵⁹ Başar, 72.

⁶⁰ Mándoki Kongur István közlése.

⁶¹ Gulyás, 339.

⁶² „... aki nyavalyára hajlamos, csináltason tamariscus fából abroncsos edényt és abból igyon” Pápai Páriz F. Pax Corporisából való az idézet Gulyás Éva nyomán (345.)

⁶³ Mazahéri, 300.

⁶⁴ Kaya, 58.

⁶⁵ Bütün, 70.

⁶⁶ Bütün, 68. dirhem: 3,283 gr.

⁶⁷ Güngörmüs, Naciye közlése.

⁶⁸ Bütün, 69.

⁶⁹ Yıldız, 192.

⁷⁰ Kaya, 58.

⁷¹ Gunda 72.

⁷² Czinege József nagyiványi juhász közlése.

⁷³ Gulyás, 341.

⁷⁴ Yıldız, 395.

⁷⁵ Yıldız, 149.

⁷⁶ Adorján, 26.

⁷⁷ Adorján, 26.

 

 

A NÖVÉNYNEVEK MUTATÓJA
török-latin-magyar nyelven

 

acı badem	Prunus amygdalus	keserű mandula
acı elma otu	Salvia officinalis	kerti zsálya
ada çayi	Salvia officinalis	kerti zsálya
akkız	Cnicus benedictus	áldott bárcs
anason	Pimpinella anisum	ánizs
anber	Ambra	ámbra
ayı kulaği	Primula auricula	cifra kankalin
ayıt ağacı	Vitex agnus-castus	barátcserje
ayrık kökü	Agropyron repens	tarackbúza
ayrık otu	Agropyron repens	tarackbúza
ayva ağacı	Cydonia vulgaris	birsalmafa
ayvadana	Artemissia vulgaris	feketeüröm
badem	Prunus amygdalus	mandula
bakla	Vicia faba	lóbab
baldırı kara	Adiantum capillus veneris	vénuszfodorka, vénuszhaj
belesen	Sambucus nigra	fekete bodza
beş parmak ağacı	Vitex agnus-castus	barátcserje
bıyan kökü	Geycirrkiza globra	édesgyökér
bodur mahmut	Teucrium chamaedrys	sarlós gamandor
bodur otu	Ajuga chaemopitis	kalinca, ínfű
boz otu	Teucrium chamaedrys	sarlós gamandor
buğday	Triticum vulgare	búza
buruca otu	Verbascum phlomonides	ökörfarkkóró
ceviz	Juglans regia	dió
ceviz-i bevva	Myristica fragrans	szerecsendió
çitlembik	Celtis australis	déli ostorfa
çoban kesesi	Nigella savita	kandilla
çörek otu	Nigella savita	kandilla
çoban çantası	Capsella bursa-pastoris	pásztortáska
coban torbası	Nigella sativa	kandilla
dağ karanfili	Dyanthus	szekfűszeg
demir hindi ağacı	Tamarindus indica	tamariska, arcsa
dereotu	Anethum graveolens	kapor
deve dili	Solvia officinalis	kerti zsálya
diken üzümü	Berberis vulgaris	sóskaborbolya
düğmelice süpürge	Thymus capitatus	vad kakukkfű
ebe gümeci	Malva silvestris	erdelyi mályva
efsentin	Artemisia absinthium	fehérüröm
enginar	Cynara scolimus	tövistelen olasz paréj
eşek hıyarı	Alkanna tinctoria	homoki báránypirosító
eşek marulu	Alkanna tinctoria	homoki báránypirosító
fındık ağacı	Corylus avellana	mogyorófa
fırkan çiçeği	Lavandula officinalis	levendula
hatmi kökü	Althaea officinalis	orvosi ziliz (fehérmályva)
havacıva otu	Alkanna tinctoria	homoki báránypirosító
havlıcan	Alpinia officinorum	kínai gyömbér
hindiba	Cichorium intybus	mezei katáng
ıhlamur ağacı	Tilia	hársfa
ıhlamur çiçeği	Flos tiliae	hársvirág
ırkuş	radix liguiritae	édesgyökér
ısırgan	Urtica diorica	csalán
itkasarı	Salep tuber	kosbor
incir	Ficus carica	füge
kadın tuzluğu	Berberis vulgaris	sóskaborbolya
kantaron, kantaryon	Erythraea centaurium	százforintos földepe
	(Centaurium minus)
karabaş otu	Lavandula officinalis	levendula
kara bürüklü	Lavandula officinalis	levendula
karahindiba	Taraxacum officinale	pitypang (gyökere)
karanfil	Dianthus	szekfű
karpuz	Citrullus vulgaris	görögdinnye
kekik, kekik otu	Thymus vulgaris	kerti kakukkfű
kermes macunu	Coccus ilicis	kermesz tölgy gubacsa
keşiş otu	Lanadula officinalis	levendula
keten tohumu	Linum usitatissimum	lenmag
kiliç otu	Hypericum perforatum	orbáncfű
kına	Lawsonia inermis	henna
kınülcede	Adiantum capillus-veneris	vénuszfodorka
kırmızı kantaron	Erythraea centaurium	százforintos földepe
kısa ebe gümeci	Malva silvestris	erdei mályva
kısa mahmut	Teucrium chamaedrys	sarlós gamandor
kitre zamkı	Gummi arabicum	gumiarábikum
kovan otu	Melissa officinalis	citromfű
koyun otu	Artemisia vulgaris	fekete üröm
kök boya	Rubia tinctorum	festőbuzér
kral otu	Melilotus officinalis	orvosi somkóró
kudret narı	Mommordica charantia	balzsamalma
kuş dili	Rozmarinus officinalis	rozmaring
kutsal bitki	Salvia officinalis	kerti zsálya
kuzu kulağı	Rumex	sóska
küçük hindistan cevizi	Myristica fragrans	szerecsendió
labada	Rumex	sóska
lahana	Brassica oleracea	káposzta
lanta çiçeği	Lavandula officinalis	levendula
limon	Citrus	citrom
limon otu	Melissa officinalis	citromfű
mastaki	Pistacia lentiscus	masztix-fa
mayasıl otu	Verbascum phomoides	ökörfarkkóró
melengiç	Celtis australis	déli ostorfa
menekşe, menevşe	Viola arvensis	mezei árvácska
mercanköşk	Origanum vulgare	szurokfű
meneviş	Pistacia lentiscus	masztix-fa
meyan balı	Glycirrhiza glabra	édesgyökér
meyan kökü	Glycirrhiza glabra	édesgyökér
meyan otu	Glycirrhiza glabra	édesgyökér
misk otu	Artemissia vulgaris	feketeüröm
mülkek	Malva silvestris	erdei mályva
mürver	Sambucus	bodza
nane	Mentae piperita	menta
nohut	Cicer arittinum	csicseri borsó
oğul otu	Melissa officinalis	citromfű
öd ağacı	Aloexylon agollochum	aloé
papatya	Matricaria chamomilla	kamilla
patlangıç	Sambucus	bodza
pelin otu	Artemisia absinthium	fehérüröm
pıryavsam, poyavsam	Artemisia bsinthium	fehérüröm
raziyane	Foeniculum vulgare	édeskömény
rezene	Foeniculum vulgare	édeskömény
ravent	Rheum officinale	rebarbara
sabr, şabır otu	Aloes vera	aloé
safran	Crocus sativus	jóféle sáfrány
salep	Salep tuber	kosbor gumója
sakız ağacı, sakızlak	Pistacia lentiscus	masztix-fa
sandal	Arbutus andrachne	görög szamócafa
sarmısak	Allium sativum	fokhagyma
sığır kuyruğu	Verbascum phomoides	ökörfarkkóró
soğan	Allium cepa	vöröshagyma
sumak	Rhus cotinus	szömörce
su pelesengi, su sünbülü	Adiantum capillus veneris	vénuszfodorka
sünbülü hindi	Nardostachys	tisztesfű
şevketibostan	Cnicus benedictus	áldott bárcs
tamirhindi	Tamarindus indica	tamariska, aracsa
tatlı anason	Foeniculum vulgare	édeskömény
tilki husyesi	Salep tuber	kosbor
turak otu	Anethum graveolens	kapor
turuncan	Melissa officinalis	citromfű
turunç çiçeği	Floris citrus aurantium	narancsvirág
ud’ül cevaris	Aloexylon agollochum	aloé
venüs ağacı	Adiantum capillus veneris	vénuszfodorka
yabanî ebe gümeci	Malva silvestris	vad mályva
yaban yarpuzu	Thymus capitatus	vadkakukkfű
yaban kekiği	Vitex agnus-castus	barátcserje
yaban nane	Thymus capitatus	vadkakukkfű
yıldız anasonu	Fructus anisi stellati	ánizs (gyümölcse)
yoksul kulağı	Rumex	sóska
yemen safranı	Vitex agnus-castus	barátcserje
zampur	Thymus capitatus	vadkakukkfű
zencefil	Zingiber officinale	gyömbér

 

IRODALOM

Acıpayamlı, Orhan, Doğumla ilgili âdet ve inanmaların etnolojik etüdü. Ankara, 1974.

Adorján Imre, Gyapjúszínezés Törökországban természetes anyagokkal. Székesfehérvár, én. (Módszertani füzetek).

Anadolu inançları – Anadolu mitolojisi inanç-söylence bağlantısı. Istanbul, 1987.

Baºar, zeki, Erzurum’da tıbbî ve mistik folklor araştırmaları. Ankara, 1972.

Borbás Vince, Kelet virágaitól pótkertjeinkig: Földrajzi Közlemények XVIII, 1890.

Buchwald Péter – Bodor A. András, A gyógynövényektől a megtervezett gyógyszerig. Kolozsvár, 1981.

Bütün, Rengin, Bugün Anadolu’da ve özellikle Bursa yöresinde halk arasında mide hastalıklarında kullanılan ilaçlar. In: II. Milletlerarası Türk Folklor Kongresi Bildirileri. IV. cilt. Anakra, 1982.

çanıklı, Nuran – Yıldırım, Zeynep, Yün halı ipliği boyamada kök boya (Rubia tinctorium)’ nın yeri ve önemi. In: Mühendislik haftası 28 Mayis-2 Haziran tebliğ özetleti. Isparta, 1990.

Gunda Béla, A rostaforgató asszony. Budapest, 1989.

Borbás Vince és a magyar ethnobotanika: Ethnographia LXXXII, 1971/1.

Gulyás Éva, Adatok a Jászság és a Nagykunság XVIII-XIX. századi gyógyító gyakorlatához: A Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve Szolnok, 1990.

Györffy István, Alföldi népélet. (Szerk. Selmeczi Kovács Attila.) Budapest, 1983.

Jávorka S. – Csapody V., Iconographia Florae Partis Austria-orientalis Europae Centralis. Budapest, 1975.

Kaya, Reyhan, Türk yazmacılık sanatı. Istanbul, 1988.

Kemendi Ágnes, Festőnövények. Budapest, 1989.

Kóczián Géza, Ethnobotanikai vizsgálatok Répáshután. Miskolc, 1984.

Mazahéri, Aly, A muszlimok mindennapi élete a középkorban a 10-13. Századig. Ford. Fridli Judit. Budapest, 1989.

Melius Péter, Herbárium. Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznáról. Szerk. Szabó T. Attila. Bukarest, 1978.

Ökrösné Bartha Júlia, Születési szokások és hiedelmek karcagon: Múzeumi Levelek Szolnok, 1986.

Plinius Secundus, A természet históriája – A növényekről. Ford. Tóth Sándor. Budapest, 1987.

Rápóti-Romváry Vilmos, Gyógyító növények. Budapest, 1990.

Romváry Vilmos, Fűszerek könyve. Budapest, 1972.

Soó Rezső – Kárpáti Zoltán, Magyar flóra. Harasztok, virágos növények. Budapest, 1968.

I. Uluslararası Türk Folklor Kongresi Bildirileri I. cilt. Genel Konular. Ankara, 1976.

I. Uluslararası Türk Folklor Kongresi Bildirileri V. cilt. Etnografya. Ankara, 1977.

Yıldız, Ramazan, ªifalı bitkiler ve hastalıklar. Istanbul, 1988.