Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
«
török költők tára
MEHMET EMÍN JURDAKUL
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár
Hagyjatok (Csukás István)
Hadd kiáltsak! (Csukás István)
Utas (Csukás István)
Földművelés (Csukás István)
Ne tedd! (Csukás István)
MEHMET EMÍN JURDAKUL (1869–1844)
A klasszikus irodalom hagyományaival szakító és a nép nyelvén verselő költőt
irodalmi törekvései miatt sok támadás érte. Lelkes híve volt az ifjú-török mozgalomnak,
később pedig Kemál Atatürk függetlenségi harcának. Ebben mint katona, s mint
költő tevékeny részt vett. A kemáli Törökországban képviselő lett.
HAGYJATOK...
(Biliniz ej gaddarlar)
Hagyjatok, és verset velünk ne irassatok sohasem;
Égessétek el a könyvet: vakság üljön a nemzeten;
Zárjátok be az iskolát, hogy a vadság teljes legyen;
Mint Buhárí, kobozzátok el a Koránt is kegyesen!
Kapzsi reményetek: hogyha hályog ül a gondolaton,
A sötétben félsz nélkül garázdálkodhattok szabadon –
Jól tudjátok, néktek ma kincs az éjszaka;
De vádol, fel-felzokog az elnyomott nemzet panasza!
A nemzet, mely meddő földön küszködik nyomorultan,
Zsarnok kényetek lesujtja s él vergődve, kínba hulltan,
Hátát súlyos teher nyomja, nyakán vas-karom a járom;
Fájdalom ver, ha az esettekért indul dal a számon!
Nincs oly nemzet e földön, mely elviselné, mit ti tesztek!
S mely szentnek érezné a rabszolgaságot: nincs oly nemzet!
Zsarnokkal hősen ki nem szállana szembe?
S bőszen tigris-tarkójára ne zúdulna kemény ökle?
A világot szabadnak alkotta az isteni Fenség,
S összezúzza a láncokat, mik törik a nemzet testét!
A kényurak ostoba imája a jogtalanság,
S szabadságunkhoz az utat zsarnokok maguk mutatják!
Íme, a föld, hol az önkény tobzódik s kertünket dúlja,
S ím, a nemzet, mely a forradalom történetét tanulja –
Minden szegletből fájó sírás: elnyomottak hangja ez,
Kórussá nő, a forradalom lázító éneke lesz!
Csukás István fordítása
HADD KIÁLTSAK!
(Birak beni hajkirajim!)
Lélek, a legnyomorultabb teremtmény is a testvéred! –
Istent hiszek, igazságost, aki nem teremt rabot;
S felsebez a kín, melyre a szemérem rongyot rakott.
Életem törvénye: bosszú értük! Ez a tűz éget.
Vulkánt pilléz hült hamu – az én lángjaim lobognak,
Orkán szellővé szelídül – az én dühöm tajtékot forgat!
Hagyj engem, hadd kiáltsak, ám ha hallgatnék, sirass el –
Ó, ne feledd, hogy a nemzet, melyért költője nem perel,
Oly árva lesz, mint kinek anyját a hűs verem nyelte el!
Az idő rátátja a száját: fogsorán vér is alvad;
Széthullt népnek nem ád senki sem jogot, sem irgalmat;
Büszke szem nézi: vergődik, s vaskesztyűs kéz csap le rá!
Csukás István fordítása
UTAS
(Joldzsu)
– Vihar zúg...
– Legyen, legyen, jöjjön a végítélet!
Mint mesebeli óriás, utadon menj előre,
Menj, meg ne állj, lábad dagadjon bár cipődbe,
Nyomodban settenkedő halált előz minden lépted!
Buktatód van elég, haladj, ne keress könnyű gázlót,
Minden lépés célodhoz vigyen, azt lásd, a sugárzót!
Baj ne béklyózzon, meg ne állj, nincsen álad merészebb!
– Hej, zúdul a lavina...
– Hogy robajló útját nézzed!
Mint mesebeli óriás, utadon menj előre,
Menj, meg ne állj, emberi erőd hegyeket igáz,
Sziklák taraja úttá símul: csákánnyal csapj a kőre!
Szemed vesd e meredek csúcsra: íme, a lábnyomok!
Útjukat látod, kiket előtted vitt át itt a láz –
Menj, meg ne állj, légy bátor, győzhetetlen és konok!
Csukás István fordítása
FÖLDMŰVELÉS
(Csiftcsilik)
Arany, arany...
Nem, testvérem, változtasd meg vágyaid!
Az aranykor régen elmúlt, vaskor remeg, árad itt,
S bolond az, ki lusta vággyal a vasra megvetve néz,
És kit éj-nap az aranyért holdkóros álom emészt.
Szólva szólít józanabb szó: mag, ökör, ásó, sarló!
Hallgasd meg őket, meggyógyulsz: vágyad nem lesz oly gyarló.
Ezek szórtak, ezek szórnak minden tűzhelyre áldást.
Szentnek ezt érezd, mindennél szentebbnek e kiáltást!
Ha valaki megkivánná a hű ekét, mely tiéd,
S ha mondaná: „Add nekem ezt annyi súlyú aranyért!”
Mohón ne kapj érte, vigyázz, markod érte ki ne nyisd!
Földművesnek lenni mily szép! Vessetek: a hon örül!
Kincs az eke, s a veríték, ha a homlokodra hül,
Öröm az is; könnyebb vágy után sóhajtva ne tekints!
Csukás István fordítása
NE TEDD!
(Birak, japma!)
– Mit formálsz e hegyes vasból, üllőd csengetve?
– Kétélű tőrt, hegyest, élest! – Hagyd abba, tedd le!
Nem elég-e a skorpiók, babérfák mérge?
S tigris és hiéna nem kóstol elég vérbe?
Nem elég az orgyilkos tőr dühödt kezekbe?
Hogy lélek hal, vér hull, borda törik recsegve?
Nézz a kihült tűzhelyre: pókháló belepte!
Nézz a csontig sovány nyakú, sápadt gyerekre!
Nézz a melléhez kapkodó, síró özvegyre!
S nézd, ki ott szenved, lánc fonja gúzsba, csörrenve! –
S nézz e ráncos anyókára! – Mind-mind remegve:
„Átok! Átok!” – kiált tőrt formáló kezedre!
Gondold meg jól, és e vasat sarlóvá verd szét,
Formálj ekét, boronát és favágó fejszét,
Ásót, kapát és lapátot, üllőd csengetve;
Halált hozó kétélü tőrt – csak ezt ne, ezt ne!
Csukás István fordítása
