Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

VII.
A regény

A XVIII. század végén és a XIX. század elején nagyon nehéz elválasztani a fordított és eredeti regényeket. A legtöbb esetben átdolgozásokkal állunk szemben s ezért itt nem sorolhatjuk külön csoportba a fordításokat, mint a többi fejezetben tettük.
Az első regény, amelyről meg kell emlékeznünk Mészáros Ignác Kártigámja, amely 1772-ben jelent meg Pozsonyban. Ez a regény egyike volt a legolvasottabbaknak1 és még a XVIII. században több kiadást ért (Pozsony és Kassa, 1780., Pozsony, 1795., Kolozsvár 1778.).2 Németországban, ahol az eredeti munka megjelent, úgy látszik, nem hagyott nyomot, mert nem tud róla egy irodalomtörténet sem. A német munka címe, amely után Mészáros dolgozott: Der unvergleichlich schönen Türkin wundersame Lebens- und Liebes Geschichte. Zur Angenehmen Durchlesung aufgezeichnet von Menander zu finden in der Frankfurter und Leipziger Messe, 1723. A címlap mellett egy török nő képe. A német munka is valószínűleg francia után készült.
Mészáros meglepő pontossággal követte a német regényt, alig egy-két helyen engedett meg magának nagyobb szabadságot.
A regényben egy török pasa leányának, Kártigámnak és testvérbátyjának, Akmetnek történetét olvassuk, míg végre sok kaland után a leány Sándor herceg felesége lesz. A török ruha valóban csak ruha a szereplőkön, mert, amint kiderül róluk, keresztény származásúak. A kalandok között szerepelnek afrikai történetek is, amelyek a kalandosság és érdekesség fokozását szolgálják.
A regény szerzőjének a Keletről csak homályos érzései vannak, inkább csak egy mesés világot jelentett nála. Több keleti kelléket szerepeltet, ilyenek a ruhák az iskátulya is, amelyet Akmet ad át hugának, indiai fekete fából, elefántcsont berakással, ékes aranymunkával, arábiai betűkkel ráírva: Ibraim Berlerbég Natóliában. Mészáros kéziratban levő munkái között (Nemzeti Múz.) is találunk keleties elbeszéléseket: Három Napkeleti Történetek, melyeket "némely régi töredékekből és versszerzőknek hagyományaiból egybeszedvén magyar nyelven kibocsátott." A három történet címei: A megbosszullott Osiris, A szeretetnek temploma avagy Zeletis és Zophire, A szeretetnek győzedelme avagy Arsanes és Sophia.3 Érzelgős szerelmi történetek keleties keretben.
A francia heroikus regényt Báróczi Sándor4 vezette be irodalmunkba Calprenčde Kasszandrájának fordításával (1774.). Inkább átdolgozás, mint fordítás (10 francia - 7 magyar kötet). A cselekmény háttere a perzsa birodalom bukása és nagy szerepet játszanak benne a szkíták. Mivel ebben az időben a szkítákban a magyarok őseit látták, a regény sikerének egyik okát is ebben a körülményben kell keresnünk. Báróczi is erre hivatkozik előszavában: "de kinek is ajánlhatnám nagyobb igazsággal sok napkeleti szentelt Vitézeknek, a többi közt pedig egy Scythiai Herczeg és Herczegasszony szép történeteit, mint ugyan azon Nemes Nemzetnek, melly a scytháknak vérekből származott maradékja és vitézségének is törvény szerint való örököse."
A Kártigámhoz hasonló kalandos regényekben, amelyek egész korszakát töltik ki a magyar regényirodalomnak, számtalan keleties elemet találunk, amelyeknek céljuk a kalandosság s ez által az érdeklődés fokozása volt. E regények majdnem kivétel nélkül fordítások, vagy átdolgozások. Bécs közvetítésével jutnak el hozzánk és a legtöbb a Téli és Nyári könyvtár (13 drb) és Rózsaszínű gyűjtemény (9 drb) c. vállalatokban jelent meg.5
Gróf Bellafont, avagy Az Afrikai Leányka, Kassa, 1799. (Rózsaszínű gyűjt. IV.-V.). Német eredetijének szerzője ismeretlen: Graf Bellafont, oder das Mädchen aus Afrika, Wien, 1797.
Lyzara az abessziniai Amazon: Magyarosítá Sz. S. (Szabó Sámuel) Pozsony és Pest, 1806. (Téli és Nyári knyt. V.).
A német eredeti szerzője ismeretlen: Lysara, Die Amazone von Habyssinien. Leipzig 1805. Második kiadása Pozsony és Pest, 1814. Hol elbeszélő, hol dialogikus formában viszi előre a történetet. Tele van keleti nevekkel: Mahmud, Jusszuf, Azamor, Zaira stb. A neveken kívül nincs is más keleti benne.
A harmadik az ismeretlen német szerző után készült Zorinda, vagy Anikónak a Szerályból lett kilopattatása Sz. S. (Szabó Sámuel) által. Pozsony és Pest, 1813. (Téli és Nyári knyt. XII.) Német eredetije: Nettchens Entführung aus dem Serail. Wien, 1803. E Bornschein német könyvkereskedő regényét, Albano Zindi der Zigeunerfürst, Csery Péter fordította le 1821-ben. Második kiadása 1831-ben, Budán (Heckenast 1837-i jegyzéke szerint) jelent meg.
Ugyancsak Szabó Sámuel fordította Zoriada, vagy a nagy Mogol Leánya Tsudás történeteit. Pozsony és Pest, 1805., 1808. (Téli és Nyári knyt. II. drb.) A német eredeti címe: Zoriade, oder Abentheuer d. Tochter des Gross Moguls, Leipzig, 1803. Szinynyei József szerint a Zoriada magyar fordítója Kozma Gergely.6
Sajdár és Rurik, avagy a Margareta szigete Bachich József fordításában jelent meg. Pozsony és Pest, 1808. (Téli és Nyári knyt. IX.) Német eredetije: Die Margarethen Insel zwischen Ofen und Pesth, Pest, 1805. Második kiadása: Die Edlen aus Ungarn. Leipzig, 1808. "A regény cselekményét, a címben megnevezett két ifjúnak szerelmét Margareta magyar leányba, a tatárjárás hátterébe állította be a német író"7 és tatár figurákat is szerepeltet benne. Ebből a regényből drámát írt Bárány Boldizsár8 ugyanezen címen9 1812-ben. Megjelenésétől kezdve 1867-ig több előadást ért meg. Az utóbbi időben Fáncsy Lajos átdolgozásában játszották.
Keleties kalandokat találunk, bár az egész munkának nincs keleties jellege, abban a regényben is, amely a Téli és Nyári Könyvtár III. köteteként jelent meg: Báró de Manx lengyel-orosz confed. generálisnak a tengeren és szárazon tett utazásai és tsudálatra méltó történetei. Összve szedettek és magyar nyelven ki adattak hív unokája által. Pozsony és Pest, 1805. Manx báró kalandozásai közben Konstantinápolyt, Ázsiát, Egyiptomot és Afrikát is bejárja. A Rózsaszínű gyűjtemény III. darabja: A világnak Háromrészeiben Bujdosó avagy egy Spanyolnak viszontagságai. Kassa, 1798. Keleti kalandos történet keleties nevekkel (Zaide, Abdallah, Ibrahim). Formája hol elbeszélő, hol dialogikus.
Landerer 1804-i Katalógusa hirdet egy Ganem és Fernák című napkeleti történetet, amely Pesten jelent meg 1796-ban.
A könyv többször előfordul árjegyzékekben, utoljára Ellinger kassai katalógusában találkozunk vele 1838-ban. A munkára, amely valószínűleg fordítás, nem sikerült ráakadni.
Egy névtelen francia író regényét, melynek címe Le Bacha de Bude (harmadik kiadása 1765) fordította le Aranka György A budai basa, Bécs 1791.10 címen. Ennek a magyar vonatkozású törökös témának több német feldolgozásáról is tudunk. Caroline Pichler Die Wiedereroberung von Ofen, 1829. c. regényében dolgozta fel. A regényt Agárdi György fordította magyarra 1829-ben.11 Aranka magyar fordítása Jakab Elek szerint12 Kazinczy simító kezén ment keresztül, bár erre semmi pozitív adatunk nincsen.
Haller Albert báró regényei közül lefordít egyet F. Őri Fülep Gábor. Haller13 többek között három tanító államregényt írt, amelyekben a deszpotikus, monarchikus és arisztokratikus államformákat tárgyalta regényes mese keretében. Ezek: 1. Usong, Bern 1771., 2. Alfred, 1773. és 3. Fabius und Cato, 1774. Usong, amelyet Haller a Holstein Gottorpi hercegnek ajánl, magyarul a következő cím alatt jelent meg: Uzong, napkeleti történet. Készítette Haller Albert. Magyarul kiadta F. Őri Fülep Gábor P. P. Pozsonyban Weber Simon Betűivel, 1792. Sándor Lipót főhercegnek ajánlva.14 Fülep Gábor arra hivatkozik, hogy "Haller is a Holstein Gottorpi hertzegnek és Norvégiai örökös fejedelemnek kívánta volt ezen könyvetskét ajánlani; Uzongban nem egyebet, hanem egy közjóra született és emberszerető dícséretes fejedelemnek eleven képét szándékozván lerajzolni."15
Haller német előszavában azt írja, hogy barátai unszolására egy régi kézirat után dolgozott, amelynek szerzője ismeretlen. Ez ugyanolyan divatos fogás volt, mint az Indiai bölts címében elmondott misztifikáció. A magyar fordító ezzel tisztában volt, amint jegyzetei alapján megállapítható és Haller írói leleménynek tartotta. Uzong alakja azonban mégsem kitalált, mert ő valóban élő perzsa uralkodó volt és 1488-ban halt meg.16
Kotzebuenak nemcsak drámáit fordítgatták e korban, hanem Zaid c. keleties regényének is akadt magyar átültetője. A magyar fordítás címe: Zaid, vagy Negyedik Muhamed Török Tsászárnak Szerentsétlen szerelme. Igaz történeten Épült Román. Kotzebue után Magyarul. Pest. Kiss János könyvárusnál, 1803. Petrik szerint Kiss fordította.17 A regénynek magyar vonatkozásai is vannak, amit a fordító megemlít előszavában: "Kotzebue az a Német Játékszínnek dísze és az emberi szív belső rejtekeinek remek festője ezen Románban a szerelem erejét igen látszatósan rajzolja. De egyszersmind a Magyarok dicsőségét s vitézségét eleven színekkel festi, midőn ezen történetekbe helyesen beelegyíti I. Leopold alatt vett diadalmakat."
Wieland keleties műveinek fordításaival mindjárt a század legelején találkozunk. Bővebben foglakozik Wieland keleties műveivel Almási Balogh Sámuel A románokról c. értekezésében (Tud. Gy. 1824. IV.) a tündéries regényekkel kapcsolatban, bizonyságát adva egyúttal annak is, hogy a tündéries képzetkör ebben a korban egyenesen Keletre utalt.
"A gyermeki kort élő emberi nemzet minden bokorban tündéreket, hatalmas szellemeket látott s keresett és ez a hit apránként mély gyökeret vert. Különösen tudták ezeket a tüzes képzelődésű Napkeletiek kombinálni, öltöztetni és a mulattatás színe alatt, ezerféle tanuságoknak és gyönyörű s hasznos maximáknak kútfejévé tenni. Keletnek tündér regéit elragadtatva fogadá a tudós világ a franciáktól, kik azokkal bennünket megismertettek; kapva kapták s olvasták a legszebb elmék is. Itt egy nagytudományú orvos gyönyörködött bennek, amott Wieland táplálgatta velek mennyei képzelődéseit. - A mi literatúránk a keleti tündér regéket nem ismeri és e nemben alig ismer egyebet a Wieland Biribinkerjénél (Fellegváritól) és Téli regéjénél (Bozókitól). Örömmel említjük itt is A repülő szekért Kazinczytól, valamint a Wieland Salamandrinjét is, melly ha nem éppen tündértörténet is, de legalább keleti rege s annálfogva az ő mágiájokkal el van öntve. A személyek ugyan Egyiptombul vannak véve, de Arábiai szellemmel.
A Kónyi János tündérmeséji (Sármánt Király - Bellebelle - Kárpilló) csupán fonói mulatságra valók, valamint Argirus, Stilfried és Brunszvik csak azoknak, kiknek kezöken forog. Ellenben Beaumont Asszony Kisdedek Tárházának fordításában lévő tündér mesék valamint sokkal elmésebbek, úgy fontosabbak is."
Wielandnak igen sok regénye játszódik Keleten, "de a görög, vagy keleti világnak, noha kitűnően ismerte, hű rajza sohasem volt célja; nem akart történeti, sem archeológiai regényeket írni: csak kényelmes keretül használta ez idegen világokat, hogy benne a modern viszonyokat annál bátrabban rajzolhassa."18
Wieland keleties regényei és elbeszélései közül a következők jelentek meg magyarul: Araspes és Panthea, egy erköltsös történet beszélgetések sorjában. Irta német nyelven C. M.Wieland dr. Magyarra fordíttatott Pxxxx által. Kolozsvárott, 1794. Ez a dialogikus formában írott történet nem volt az első Wieland-fordítás. Csak az addigiak nem keleti tárgyúak. Az Araspes és Panthea egy részletének fordítását Molnár Andrástól megtaláljuk a Haszonnal Mulattató Könyvtár első kötetében is: Erköltsi rajzolatok a nevezetesebb írók munkáiból, fordította Molnár András, Kassa, 1818. Ennek 14. elbeszélése: A szerelem, Wielandnak Araspes és Panthea nevű munkájából. Együttbeszélő személyek Zelisz, Gülhindi, Serisztane.
A Wintermärchent Bozóky Mihály ülteti át magyarra: Téli rege Wielandtól, Pozsony, 1804. Fellegvári Ágoston lefordítja Wieland Biribinkerjét: Herczeg Piripionak tündértörténete címen, Pozsony, 1804.19 Kazinczy Ferenc pedig A szalamandrin és a képszobor c. keleties regét (K. F. M. 1814-16. VIII.). Később is találkozunk Wieland egy keleties novellájának fordításával: Oláh János: A vasgyertyatartó (Koszorú, 1834.). Az Abederitákat pedig Erdélyi Károly fordította la 1834-ben (Pozsonyban).20
Keleti kalandok vannak Verseghy Ferenc regényében is, amelynek címe: Gróf Kaczaifalvi László, avagy a természetes ember. Pest, 1808. A regény eredetije a német A. H. Lafontaine munkája: Der Naturmensch. 1791.21 Kaczaifalvi gróf Indiába kerül és feleségül veszi egy páriának a leányát. A munkán különben nagyon erősen érezhető Rousseau hatása és megerősíti azt a gondolatot, hogy a természetesség keresése is Kelet felé fordította a figyelmet, mert Kelet népeiben primitív népeket láttak.
A magyar romantikának igen jellemző vonása, hogy nagy mohóságában a nyugati klasszicizmus alkotásait is bevonja érdeklődési körébe. Az irodalomnak nemzetivé tétele és százados mulasztások pótlása érdekében mindent felszív, ami útjába kerül. Erre legjobb példa két utazási regénycsoportnak a magyar romantikában való szerepe. Ezek az Anacharsis és a Chariklea regények.
Az Anarcharsis regények22 a XVIII. század végének francia hellenizmusából bukkantak elő, s a magyar romantikában is szíves fogadtatásra találtak. Barthelémy híres regénye, a Voyage du Jeune Anacharsis (1788) teljesen át van hatva klasszicista kultúrával, a tudós apát beleszorította "toute la civilisation grecque, telle que la science du temps la restituée, vie publique et vie privée, religion et philosophie, poésie et art, monument et paysages."23 Mégis ez a görögség már tele van romantikus elemekkel, mert az egész klasszicizmus is már romantikus szellemmel van átitatva. Rousseau-nak az antik görögség iránti érdeklődése már nem a klasszikus kultúrnépnek szól, hanem a "primitív" népnek, amely közel áll a természethez. A romantikus ember érzelmi látása ez éppen úgy, mint Byronnál, akit szintén érzelmi momentumok visznek Görögországba. Utazásának indítéka a romantikus szabadság-gondolat, amelyért életét áldozta.
A romantikus színezet főleg az Anacharsis-utánzatokon látszik meg. Antenor és Polyklétus utazásai kerültek át a sok Anacharsis-utánzat közül a magyar irodalomba az eredeti Barthelémy-féle Anacharsis-szal együtt.
Fordításaik: Az ifjú Anacharsis Utazása Görögországban. Barthelémy után franciából ford. Deáki Filep Sámuel. Kolozsvár, 1820-21. 7 kötet. Részleteket fordított már Kis János: A Boldogságról, ifjabbik Anacharsis utazásából (Sebbe való könyv, Pozsony, 1797), Polykrates Barthelémyből (Kalendárium és Sebbe való könyv, Pozsony, 1799) és Solymosi Dániel is: A Délusi Filoklesnek A Boldogságról való beszélgetése. Pozsony, 1816.
Jellemző Deáki Filepre, hogy, mint az Ezeregy nap perzsa regék fordításánál, itt is magyar vonatkozást keres munkájának indoklására és dicsérettel említi, hogy Barthelémy egy szkítával beszélteti el Görögország történetét. "Méltóbb tisztelethódolást az én nemzetemnek nem tehetek, mint midőn ezen Schyta utazó hagyományát azok törvényes tulajdonosának - Schyták maradékainak - idegen kézből visszaadom." Mintha Báróczi előszavát olvasnánk Kasszandra fordításához.
A két Anacharsis utánzat: Polyklétus utazása, vagy Római levelek (F. M. M. 1826-tól 1835-ig) Kis János fordítása A. E. Guillaume de Théis francia eredetijéből: Voyage de Polyclčte ou Lettres Romaines. Paris, 1821. 24
A másik már keleti utazási kalandokat is tartalmaz. E. F. de Lantier (1734-1826) Voyage d'Antenor en Grčce et en Asie (1798) c. műve, amelyet erotikus tartalma miatt Anacharsis des Boudoirs-nak is neveztek. Antenor Lantiernál épp olyan költött figura, mint Anacharsis Barthelémynél, bár eredetileg mindkét alak az ókorból való (Antenor görög szobrász, Anacharsis pedig legendás ókori bölcs, aki beutazta Görögországot). Magyar fordítása: Antenor utazása Görögországban és Ázsiában. Egyiptomról való értekezéssel. Herculanumban talált görög kéziratból. Frantzia nyelvre fordította és némelly jegyzetekkel kiadta Gyula Fejérvári Farkas Sándor. 3. k. Nagy Enyed, 1831-33.
Az itt említett utazási regények szoros összefüggésben vannak az utazókkal, nemcsak azért, mert végeredményben mindkét jelenség ugyanabból a lelki szükségletből fakad, hanem azért is, mert e regények legtöbbször forrásként kezelték az útleírásokat és felhasználták adataikat.
Jelentékeny szerepet játszik a magyar irodalomban Heliodorus Aethiopica című regénye, amely Egyiptom vidékein játszódik, Theagenes és Charliklea történetéről szól, akik hosszú kalandok után egymáséi lesznek. A regény Kr. u. az V. században keletkezett és a reneszánsz idején nevezetessé lett egész Európában. 1526-ban egy török katona rabolta el Buda feldúlásakor Mátyás király könyvtárából, s innen került Németországba Vincentius Opsopoeus kezébe, aki 1534-ben Bázelben kiadta. 1596-ban Hieronymus Commelinus Heidelbergben újra kiadta latin fordítással, s azóta sok kiadás látott napvilágot.25 A romantikus kor igen nagy érdeklődést tanúsít e kalandos görög regény iránt s
a magyar romantikában is több átdolgozásával találkozunk. Magának az eredeti Aethiopikának kivonatos fordítása is megjelent: Fabriczky Sámuel: Chariklea. Ógörög regény. Heliodor után kivonatban (Társalkodó, 1837. I.).
A magyar irodalomban már régóta otthon volt a Chariklea. Enyedi György latinra fordítja 1592-ben: Heliodor Aethiopicae libri decem, valószínűleg Amyot francia fordítása nyomán (1547.). 1600 körül Czobor Mihály26 magyar versekben fordítja le Zschorn német kiadása után. Ennek a töredékét őrizte meg Zrínyi Miklós könyvtára s ez volt az az "elrongyolt írás", amelyet Gyöngyösi használt az Új életre hozott Chariclia írásakor, midőn Andrássy Péter kedvéért rendbe szedte (1700.).27 Laskay János (1627 körül) pedig ifjú Bethlen Istvánhoz írt verses levelében adja a Theagenes és Chariclea történetét. 28 29
A romantikus kor kezdetén egy újabb feldolgozással találkozunk, s ez Dugonics András: Szerecsenek c. regénye. Pozsony, 1798. Dugonics figyelmét Gyöngyösi Charicliája hívta föl erre a regényre, midőn Gyöngyösi munkáit 1796-ban kiadta. Előintésében megemlékezik a Charicliáról s már jelzi saját munkájának a megjelenését is: "Meg fogja a Magyar világ látni: hogy, ha én Heliodorus szerint ki fogom adni és Gyöngyösi Istvánnak Charicliájánál újabb életre hozni az én Karikleámat (ezen könyvet már készen tartom, és egy két esztendő után kiadom), minő különbség lészen Kariklea és Chariklia között."
Jeligének Andrássy Péter mondatát használta, amely Gyöngyösi munkájának is indítéka volt: "Kár, hogy olyan rendetlenül vagyon a Chariclea históriája és nem veszi azt valaki igazításba." Dugonics regénye nem fordítás, hanem átdolgozás, amelyben a cselekmények szálait az érdekesség kedvéért még jobban összezavarta. "Röndbe szödtem (tudni illik) azokat az elrongyollott történetöket, melyekben Karikleának fényessége egészen elhomályosodott; és mostanában őtet, Heliodorusnak nyomdoki szerént, úgy felékesítöttem, amint tsak töllem ki telhetött." Dugonics munkájához az 1596-i Commelinus-féle párhuzamos latin-görög kiadást használta: "Kezemnél vagyon a deák fordítás, melly egy Varseviczki Staniszló lengyel által fordíttatott,30 kinyomattatott pedig Commelinus Hieronimus által. A regény két részre oszlik: Első könyv: Európai esetek és Második könyv: Afrikai esetek. Az első Egyiptom, a második Szerecsenország térképével. Ezeken belül pedig a kalandok végtelen sora, amelyeknek az egzotikus vidékek még kalandosabb színezetet igyekeznek adni."
Nemsokára Dugonics Szerecsenjei után egy feldolgozása jelenik mag az Aethiopicának a magyar könyvpiacon, s ez Pálffy Sámuel Erbia c. regénye.31 Első kiadása 1805-ben jelent meg, azóta több kiadása ismeretes. Szemere és Kazinczy beszélnek egy 1811-i kiadásról (Kaz. Lev. VII. 252., 276.) és Debrecenben még 1867-ben is jelent meg egy kiadása. A meglévő 1867-es kiadás teljes címe: Erbia vagy Abules és Agetás szívreható története.
A történet Perzsiában és Arábiában játszik. Abules és Agétas fiatal hercegek szeretik Erbiát, aki a perzsa király fogságába kerül. Sok kaland után kiderül, hogy hárman testvérek és az afrikai király gyermekei. A két fiú most a perzsa király két nővérét Elpiát és Kleát veszi el feleségül, akik már régóta szeretik őket. Erbia pedig a perzsa király felesége lesz és így hárman boldogan uralkodnak Afrika, Arábia és Perzsia trónján.
Ez a Heliodorus átdolgozás rendkívül népszerű volt a múlt század első felében. Dérynének (1. naplóját), Aranynak és Jókainak is kedvelt olvasmánya volt.
Pálffy Sámuel, aki már az Erbia megjelenése előtt írt egy regényt Hunyadiról, amelyet azonban nem ismerünk (az Erbia elején álló versezet utal rá), két évtized múlva egy hasonló kalandos regénnyel jelenik meg a közönség előtt, s már az Erbia sikerére támaszkodva így írja alá magát: P. S., az Erbia szerzője. A regény címe Zomilla. Pest, 1824.32 (Ismertetése a Tud. Gyűjt. 1825. VIII. k.-ben.)
Ennek a regénynek már nincs köze a Aethiopichához, de mégis hasonló kalandokkal van tele. Mincg Hasszán afrikai császárnak van két gyermeke: Hasszán és Mizippa. Morád török császárnak pedig két fogadott gyermeke: Achmet és Zomilla. Mizippát és Zomillát elrabolják és tarka kalandok után összekerülnek mindnyájan az öreg Mechmetnél, akivel Hasszán Egyiptomban találkozott. Itt aztán kiderül, hogy az öreg Mechmet magyar és a mohácsi vész után került Törökországba és apja Achmetnek és Zomillának. A két pár összekerül és boldogok lesznek.
Ezeknek a regényeknek keletisége csak külsőségekben, egyes nevekben és kellékekben van meg. A színhely keletisége és így ismeretlensége csak a kalandoknak még kalandosabbá tevését szolgálja. Egyébként romantikus történetek, rablásokkal, álnevekkel, felismerésekkel, csak keleti köntösbe vannak bujtatva.
Ugyanez a külsőséges keletiség jellemzi Dugonics Andrásnak egy másik regényét, amelynek címe Cserei, egy honvári herczeg. Szeged, 1808. A regény Voltaire keleties regényének, a Zadignak magyarosítása, amelyet Dugonics, mivel franciául nem tudott, valószínüleg német kiadásban olvasott.33 Cserei Takson haragja elől két szerecsen szolgával menekül a Dunán. Elhagyva hazáját Mekkába (Szerecsenországba) igyekszik, ahonnan sok kalandon, gyilkosságon és rabszolgaságon keresztül ismét hazakerül.
Egzotikus, sokszor keleties elemeket találunk a Robinzonádokban is, amely különös műfajnak különböző romantikus indítékai között ott szerepel az ismeretlen, egzotikus világok utáni vágy is. Ezért vezetik az egyes írók Robinzonjaikat afrikai és ázsiai népek közé, nem csupán a primitív társadalmak bemutatása kedvéért. A Robinson-fordítások és Robinzonádok a XVIII. század végén lépnek fel a magyar irodalomban. Defoe Robinzonjának (1719) nem akadt magyar fordítója. Campe átdolgozását azonban hárman is lefordították. Az első fordító Gelei József: Az ifjabbik Robinson, Pozsony, 1787. Bírálta Kazinczy a Magyar Múzeumban (1788). A második Gyarmathy Sámuel neve alatt jelent meg Kolozsvárott 1794-ben. Egypár lényegtelen eltéréssel Gelei fordítását adja.34 A harmadik fordító Vajda Péter, aki 1836-ban adja ki fordítását.
A Robinzonádok közül egyet fordítottak le magyarra. Robert Péter született anglus élete és különös történetei. Ford. Sz. Szent Iványi László, Pozsony és Pest, 1797. A keletindiai hajóra csalt Péter hajótörést szenved, egy magányos szigetre jut, ahol később kedvesével találkozik. Egy török kalózhajó hozza meg végre a szabadulást. Ugyancsak Szent Iványi fordította le e munka folytatását is: Róbert Péter második utazása. 1802.
E fordítások mellett van egy eredeti Robinzonunk is, Szekér Joákim cisztercita pap regénye: Magyar Robinzon, vagyis Újvári és Miskei magyar vitézeknek viszontagságai és azoknak a világ különféle részeiben csodálatos esetei. Két kötet, Pest, 1808-1809. Újvári kapitány és káplárja 1716-ban török fogságba estek, majd szerecsen rabságon és számtalan afrikai kalandon keresztül hazaérnek Triesztbe.35
Szekér Joakim regényében a magyar-török háborút hasznája fel annak a motiválására, hogy két hőse Keletre kerül. Így a hazájuktól való elszakadás nagyon természetes és hihetővé válik s egyúttal szorosabb kapcsolatot teremt a magyar föld és a regény cselekménye között. Kétségkívül hatottak Szekér regényére a magyar Robinzonoknak, Jelky Andrásnak és Jetting Károlynak sokat forgatott útleírásai is.
Pálóczi Horváth Ádámnak van egy eredeti regénye 1819-ből, amely azonban kéziratban maradt.36 Címe: Barragóné és Zalád, vagy a Földi Világ Felső Három fő részének összve házasodása. Egy hun király özvegyének és fiának bolyongásairól szól, akik egymást keresve bejárják Indiát, Ceylont, Sziámot, Arábiát, Egyiptomot, míg végre a véltelen összehozza őket s ott mindkettő nemcsak szeretrő párra, hanem az elvesztett Szkítia helyett új hazára és új koronára talál.37
A sok mellékcselekmény által bonyolulttá tett regényben a hun birodalom a Keleti tengertől Kínáig terjed és hunokkal van tele az egész világ. Pálóczi Horváth az őstörténetet a regényesség kedvéért átszövi egzotikus elemekkel, akárcsak Dugonics András. Mindketten felelőtlen keretet találnak az ismeretlen Keleten fiktív történeteik számára.
Keleti tárgyú regényfordítások a későbbi korban is akadnak. Deáky Fülöp Sámuel lefordítja Hugo fiatalkori regényét, a Bug Jargalt. Kolozsvár, 1837. A külföldi regénytár I. kötete. Jósika pedig Mügge Tivadar regényét, Egy néger szabadsághőst. Cervantes keleti tárgyú regényét A bőkezű szerető címén Lukács Móric fordítja le spanyolból. Külföldi regénytár, 1843. Prosper Mérimée Colombáját, amely már egzotikumot képvisel a francia regényirodalomban, Szenvey fordítja az Athenaeumban (1840. II.).
Morier híres angol regényíró egyik keleties regényéből, a Hajji baba Angliában címűből fordít részleteket Petrichevich Horváth Lázár (Ath. 1837. I., II.). Bevezetésében kritizálja az orientalista mozgalmat, az angol keleties irodalomtól azonban el van ragadtatva. Példaként a következő munkákat sorolja fel: Moore Tamás Verseit és Epicureus c. regényét, Byron munkáit és végül Morier regényeit: Zorab, Hajji Baba az ispaháni, Hajji baba Angliában, Aysha a Kazsi szűz és Morier keleti utazását.
A tanulmány után izelítőul adja a Hajji baba néhány részletét. P. Horváth Lázár a magyar byronizmusnak volt kiváló képviselője, s byron keleties műveiből is fordított egynéhányat.
A keleties regény éppen úgy, mint a keleties novella végül Jókai Mór munkásságába torkollik, amely azonban már kívül esik az általunk tárgyalt koron. Jókainál már teljesen összeolvad az egzotikus és történeti tárgykeresés s ezért történeti regényeinek tárgyát legszívesebben a török korból meríti (Erdély aranykora, 1852, Törökvilág Magyarországon, 1853, A janicsárok végnapjai, 1854, Fehér rózsa). E témák kedvelése Vajda Péter és Byron erős befolyását mutatják, eltekintve attól, hogy fantáziagazdagsága is egzotikus tárgyak számára diszponálta érdeklődését.38

--------------
1 Kazinczy: Pályám emlékezete.
2 Kártigám. Heinrich G. kiadása és bevezetése. Olcsó K.
3 Beöthy Zs.: A m. szépprózai elb. 1887. II.
4 Beöthy Zs.: id. m. - Horváth János: Báróczi Sándor. Bp. Szemle 1901. - Császár E.: A magy. regény tört. 1922.
5 György Lajos: Egy fejezet regényirodalmunk történetéből. E. Ph. K. 1913. - György Lajos: Adalékok regényirodalmunk történetéhez. E. Ph. K.. 1915.
6 M. I.
7 György Lajos id. c.
8 Bayer József: Bárány Boldizsár életrajzához. E. Ph. K. 1912.
9 György Lajos: Adatok regény- és drámairodalmunk történetéhez. E. Ph. K. 1913.
10 Beöthy Zs.: A magy.szépprózai elb. II.
11 György Lajos: Adatok regényirod. tört.-hez. E. Ph. K. 1915. - A német irodalomban való szerepéről lásd: Tolnai Vilmos: A budai basa történetéhez. E. Ph. K. 1916. - Trostler József: A budai basa a német irodalomban. E. Ph. K. 1916.
12 Figyelő XVI.
13 Zimmermann: Das Leben des von Haller A.
14 Radó Antal: A magyar műfordítás történetében (1883) kétszer is tévesen idézi: 1. Fülep Gábor: Uzong Haller Alberttől, Pozsony 1752.(!) és Zimmermann János: (!) Uzong napkeleti történet, írta Haller 1792., pedig Sándor István pontos adatokat ad és a munka is megvan a Nemz. Muz. könyvtárában.
15 Uzong francia fordítása 1772-ben jelent meg Párizsban.
16 Haller A. jegyzete.
17 Magy. Bibl.
18 Heinrich G.: Wieland munkái. Egyet. Irod. tört. III.
19 Geschichte des Prinzen Biribinker a Don Sylvio von Rosalva c. regény egy önálló epizódja.
20 Heinrich Gusztáv: Wieland hazánkban. E. Ph. K. 1900. - Dr. Johann Koszó: Über Wielands Beliebtheit in Ungarn. Deutsch-Ung. Heimatsblätter. I. H. 3. 1929.
21 György Lajos: Verseghy F. Természetes Emberének forrása. Irod. tört. 1912.
22 Dr. György Lajos: A francia hellenizmus hullámai az erdélyi magyar szellemi életben. Erd. Tud. Füzetek. 1930. 22.
23. Lanson: Hist. D. L. Lit. Fr. p. 846.
24 Német fordítása Weimárban 1822-23. J. W. Benickentől.
25 Zlinszky Aladár: Heliodorus a magy. irod.-ban. Bpest, 1887.
26 Zsák J.: Czobor Mihály. Irod. tört. Közl. 1901. XI.
27 Rédei Kornél: Gyöngyösi Charicliája. Kassa, 1912.
28 Kiadta Dézsi Lajos: Laskai J. verses levele ifj. rg. Bethlen Istvánhoz, Bpest, 1908.
29 Rajka László: Heliodoros Aethiopikájának átdolgozásai a magy. irodalomban. Kolozsvár 1917.
30 Stanislaus Warszaviczki: Hisoria Aethiophica. Első kiadása Bázel, 1551.
31 Heinrich Gusztáv: Erbia és Zomilla. E. Ph. K. 1901.
32 Heinrich G.: Erbia és Zomilla. E. Ph. K. 190133A részletes összevetést I. Horváth János: Dugonics Csereijének forrása c. értekezésében. E. Ph. K. 1907.
34 Beöthy Zsolt: Szekér Joakim és a magyar Roninzon. Századok, 1887. U. a.: A magyar
szépprózai elb. II.
35 Beöthy Zs. id. m. - Czapáry László: Joakim élete és művei. Székesfehérvári ciszt. főgimn. ért. 1888.
36 Nemzeti múz. Quart. Hung, 915.
37 Császár Elemér: A magyar regény tört. 1922.
38 Zsigmond F.: Jókai. 1924.

VIII.
A dráma

A drámában két okból is nagyon kedveltek voltak a keleti tárgyak. Az első az egzotikus dekoráció és kosztüm lehetősége. Csak a romantikus dráma kezdi feloldani a klasszikus színpad általános lokalitását, és a drámai hatás egy részét a drámai alakokat környező külsőségekbe (dekoráció, kosztüm) helyezi. A kötött lokalitásban pittoreszk hatásokat, látványosságokat is keres. A másik ok a fiktív, keleti jellemeknek vad szenvedélyessége, ösztönössége, erőszakossága, bosszúszomja stb. Mindezeket a tulajdonságokat sűrítette össze a romantika a keleti ember lelkében s amikor a drámákon belül ezeket a lelki megmozdulásokat motiválni akarják, akkor legtöbbször egy keleti alakot ruháznak fel velük, akinél a keletiség már hihetővé teszi a szélsőségeket. Az orientalizmus tehát itt kettős, színpadi és drámai ürügy. Nagyon ritkán lírai és filozófiai alkalmakat is keresnek a keleti tárgyban (Nelzor és Amida, - Leona), legtöbbször pedig összefolyik a történeti törekvés a keleti elemekkel (magyar-török témák), s így legtöbb keleties darabunk történeti dráma, ahol a keletiesség a törököknek túlzott hangsúlyozása által nyilvánul meg.
Kezdetben inkább fordításokkal találkozunk, az eredeti darabok csak 1800 felé kezdenek feltűnni. A keleties dráma első képviselője nálunk Voltaire volt. Zayr (Zaďre) 1784-ben jelent meg magyarul Győrben, "melly frantzia versekből ugyanannyi számú versekbe foglaltatott Pétzely József által". Ugyancsak ő fordította le Alzirt (Alzire), melyet egzotikus perui milieu-je miatt veszünk ide (Komárom, 1790.). Később Jakab István újra lefordítja. Zechenter Antal Voltairenek Mahomet ou le fanatisme c. drámáját fordította le: A hitető Mahomet avagy a fanatizmus, Pozsony, 1779. Bessenyei György előszavával. Először egy műkedvelő társaság adta elő Pesten 1785-ben.1 E darabok kapóra jöttek az ébredező magyar színművészetnek is, amely felvette műsorába őket.2
A színészet érdekeit szolgálta Endrődy Magyar Játékszíne is, amely első játékszín-gyűjteményünk (4 kötet). Kazinczy Ferenc Lanassza fordítása ebben jelenik meg3 (IV. k. 1.). Lanasszát Le Mierre francia író írta, Kazinczy azonban német fordítás után készítette a magáét. A darab Malabári indiai városban játszik s egy fiatal indiai özvegyről szól, akit a fanatikus braminok a tűzhalálba akarnak hajszolni, de az utolsó pillanatban megmenti őt a máglyáról Montalban angol tábornok.
Ugyancsak az Endrődy-féle Játékszínben jelent meg Metastasi egyik keleties darabjának fordítása Egervári Ignáctól: Artaxerxes. Ezt a Szuzában, a perzsiai királyok lakóhelyén játszó szomorújátékot, amelyet érzelmes énekbetétek szakítanak meg, a magyar fordító az olasz eredetiből fordította.
Schikaneder darabjai (operaszövegek és énekes vígjátékok) nagyon hamar megtalálták útjukat Magyarország felé. Mozart híres operája, a Varázsfuvola, amelyhez Schikaneder írt szöveget, volt az első, amelyet lefordítottak. Ezt egyiptomi milieu-je miatt sorozzuk a keleties darabok közé. Bécsben 1891-ben játszották, szövegkönyve 1792-ben jelent meg és 1794-ben már Csokonai kiadandó munkái közt olvassuk a fordítás címét (Magyar Hírmondó, 1794. nov. 7.). Csokonai 1797-ben újra említi kéziratban levő munkái közt. A Varázssíp, majd a Boszorkány-síp címet adja neki. A fordítás csak legújabban került elő4 és nincs teljesen befejezve. Csokonai előbb prózába fordította és csak azután szedte versbe a szöveget. A fordításban még sok prózában maradt rész van.
A Zauberflötének nemsokára egy újabb fordításával találkozunk: Tündérsíp. Egy nagy daljáték két felvonásban. Magyarra tette Sebestyén László Vátzon, 1804 (v. ö. Annalen, Wien, 1805. Ismertetés). Ezenkívül még egy névtelen fordításról is tudunk. Végre 1832-ben egy negyedik fordítása jelenik meg Kassán Pály Elektől Varázssíp címen.
E teljes fordítások mellett Verseghy Ferenc is lefordított 9 éneket a Varázsfuvolából. Csakhogy míg Csokonai a bizarr, játékos mesét kereste benne, Verseghyt más szempontok vezették. A Varázsfuvolában u. i. szabadkőművességet pártoló tendencia van. Mozart és Schikaneder szabadkőművesek voltak és azt akarták bebizonyítani a támadásokkal szemben, hogy a szabadkőművességnek nincsenek politikai céljai5 Verseghy, aki szintén szabadkőműves volt, ezért sietett a Varázsfuvolából egyes részeket lefordítani.
Schikanedernek egy másik keleties énekes játékát is lefordították A jó tévő szarándok címen. Nemzeti játékszínre alkalmaztatta Szerelemhegyi András 1795-ben. Szerelemhegyi (igazi nevén Liebenberger) az első magyar színésztársaság tagja volt 1792-től. Ezt a kétfelvonásos énekes játékot 1794-ben fordította le, 1795. jún. 9-én már színre is került és ebben az évben még négyszer játszották. Török milieu-ben játszik szerecsen szolgákkal, janicsárokkal, török zenével. Szerepel benne egy halász és a felesége, akik kb. ugyanazt a szerepet viszik, mint Balga és Ilma a Csongor és Tündében.6 A halász bűvszere a csörgősapka, amelyet ha megráz, 12 zarándok jelenik meg és teljesíti a parancsát. A cselekmény egyébként Szofránó szerelme és Zenomida gonosz tündér cselszövényei.7 A tündéri elemek keverednek itt keletiekkel, s mivel mind a két témakör nagyon kedvelt volt, ez volt egyik oka a darab nagy sikerének.8 A kolozsvári színészek számára is lefordította egy ismeretlen fordító: A jól tévő szarándok, vagyis a Tsörgő sapka. Sikánder után. Kolozsvár, 1805. Pály Elek későbbi fordítása kéziratban maradt.9
Kelemen László is fordított színészei számára egy keleties darabot, amely azonban kéziratban maradt; címe: Zaide. 1793-ban készült és 1794-ben már többször adták.10 Az eredeti mű szerzője Henszler Fr., a német darab címe: Zaide oder das Weib in ihrer wahren Schönheit. Ein Lustspiel in 3 Akten, 1793. Törökországban játszódk és egy nagyon erényes asszonyról szól, aki hűségesen kitart nyomorúságba jutott öreg férje mellett, s a végén elveszi jutalmát. A darabot török muzsika zárja be.
A legtovább élő keleties fordítás a Pikko hertzeg és Jutka-Perzsi volt, egy szomorúvíg opera, amely németből magyarra alkalmaztatott S. A. által. Pest, 1793. A német munka szerzője Haffner. Fordítójának régebben Szalkay Antalt gondolták, Sándor István Könyvesházában is Szalkay van megnevezve, újabban azonban11 az S. A. kezdőbetűk mögött Szerelemhegyi Andrást sejtik.
Külön csoportot képeznek Kotzebue keleties darabjainak fordításai. Ezek a magyar színpad legkedveltebb darabjai közé tartoztak úgy, hogy valóságos Kotzebue kultuszról beszélhetünk.12 Verseghy Ferenc lefordítja szabadon A formantérai remete c. darabját, amely Endrődy Magyar Játékszínében jelent meg (1793. IV. k. II. darab) név nélkül. Sultan Wampun oder die Wünsche, Ein orientalisches Scherzspiel 1794. c. darabját átülteti egy ismeretlen fordító.13
Die Negersklaven Szeretsen rabok címen jelent meg Kozma Gergely fordításában (1802). A magyar fordító felsorolja a tudósításban Kotzebue forrásait: "Raynalnak Histoire philosophique-je, Selle-nek a Szeretsen vásárról, írt Történet könyve, Sprengel a Szeretsen vásárlásról, Isertnek Gvineába tett utazása, a híres Code noir s némely folyóírásokban található Rajzolatok adták nékie a tárgyat".14 A darabot műkedvelő társaság többször előadta Kolozsvárott. Pesten 1809. febr. 24-én adták, Székesfehérvárott pedig Gályarabok címen 1814-ben.
A fiatal szerző Kazinczynak kedveskedett ezzel a fordítással és Kazinczy nagyon dicséri dolgozatát - Kaz. lev. 1802. dec. 19.), akkor még nem ért meg benne a Kotzebue gyűlölet. Kozma később megköszöni Kazinczy elismerését (Kaz. lev. 1803. jan. 10.). A Szerecsen rabokat Ernyi Mihály15 és egy ismeretlen is lefordították.
A Sonnenjungfrau-nak A Nap szűze címen jelent meg fordítása Kassán, 1835-ben Kotzebue drámáinak gyűjteményes kiadásában. Ezen kívül Károly Ferenc (Mérey följegyzése)16 és több ismeretlen is lefordította.
Minden valószínűség szerint fordítás Ernyi Mihály darabja: A tündéralma, vagy Nádir és Nádiné boszorkányos története. Énekes, tündéries vígjáték három felvonásban. Kolozsvár, 1803.17
Eredetijét nem ismerjük ugyan, de népköltészetünkben semmi nyoma sincs meséjének. Motívumai: a szarvassá változtatott leány, az almából előtermő tündér, a tőr, amelyet csak a szerető húzhat ki a halott szívéből, az utazókat vezető lángocska, mind idegen meseelemek. Miletz János Katona József kiadatlan drámájának gondolta,18 de Bayer József megtalálta Ernyi Mihály 1803-ban kiadott munkáját19 és ezzel megdőlt Miletz véleménye, amelyet arra alapított, hogy A tündéralma Katona kéziratai között, Katona kezeírásával maradt fenn. Utalnunk kell arra a szembetűnő egyezésre, amelyet A tündéralma alakjai a Csongor és Tündével mutatnak. Mindkét darabban ugyanazon kettős csoportokkal találkozunk (Nádir-Nádine - Csongor-Tünde; - Hali-Fatime - Balga-Ilma). Egymáshoz való viszonyuk és a darabban való szerepük is körülbelül ugyanaz.20 A jótévő Zarándok alakjaiban hasonlóképpen megtaláljuk a rokonságot, amelyről már megemlékeztünk. Mindkét darab a tündéries tárgyaknak a Kelettel való szoros összefüggésére is utal.
Gorove László Jetzid és Hába,21 avagy a féltés és meghasonlás c. öt felvonásos szomorújátéka Weidmann után készült, aki (1740-1810) a bécsi népies színpad kedvelt alakja volt. Az előbeszédben rendkívül jellemző dolgokat mond el Gorove arra vonatkozólag, hogy mik voltak szempontjai a fordítandó darab kiválasztásánál. "Jelenvaló szomorújátékomnak tárgya és foglalattya Weidman Pálnál nékem megtetszvén, azt magyar játszó színre azért alkalmaztam, mert abban a napkeletieknek különös szokásaik, hajlandóságaik ,érzéseik, főképpen pedig a Mahomet vallásának mivolta kitetszik, nem különben az akkori igazgatásnak formája és az uralkodó hatalmának mekkorasága abban előfordul. Reménylem nem kedvetlen dolgot tselekszem, midőn a darabot tollam alá vettem, mert az illyen különös esetek inkább magokra vonnyák a néző figyelmét, mint a hazabéli mindennapi történetek." Mind tartalmi szempont, ami őt megragadja. A romantikus ember látása ez, akit a téma kuriózuma és morális tanító célzata jobban érdekel, mint a formai mozzanatok.
A darab romantikus sablonok sorozata és Palesztinában történik. Két testvér (Jetzid és Hessiám) kétszer is egy nőbe szeret. Az első esetben Hessiám félreáll és Hába Jetzid felesége lesz, a másik esetben is hajlandó félreállni bátyja útjából, de különböző véletlenek folytán Hába megöli saját férjét s e feletti kétségbeesésében öngyilkos lesz.
Jetzid és Hábát először Kolozsvárott adták 1807. jan. 12-én, később Pesten 1808. aug. 17. és 1811. márc. 17. Kolozsvári sikeréről kimerítő tudósítást ad a Külföldi és Hazai Tudósítások (1807.). Ez a siker ösztönzi további írásra Gorovét (l. Az Érdemes Kalmár c. darabjának előszavát, 1807.), aki 20 éves korában fordította le a Jetzid és Hábát.
1810 felé már ritkulnak a fordítások és eredeti darabok kezdenek helyükbe lépni. Színlapok révén van még tudomásunk fordításokról, de szövegüket nem ismerjük.
Egy nevezetes fordításról azonban meg kell még emlékeznünk, s ez Theodor Körner Zrínyije. A német darab keletkezése összefügg Kisfaludy Károlynak Körnerrel való ismeretségével, Kisfaludy adja ugyanis neki a Zrínyi-dráma gondolatát.22 Első fordítójának, Szemere Pálnak a figyelmét is valószínűleg Kisfaludy hívta fel a darabra. Szemere 1818-ban egész röviden értesíti Kazinczyt. "Körnernek Zrínyijét kell fordítanom" (Szemere Levelezése III. 208.).
A fordítást először előkelő műkedvelők (pesti nőegyesület) játszották. Nyomtatásban csak 1826-ban jelent meg (Élet és Literatura). Ugyanitt jelent meg Kölcsey híres bírálata is, aki a színházban magyarul és németül is megnézi a darabot és a kettőt összehasonlítja. Már ő is rámutatott bírálatában arra, hogy a hangsúly indokolás nélkül Szolimánon és a törökökön van. "Az ember csodálkozik, hogy a játékszíni cédulán a Zrínyi és nem a Szolimán címet pillantja meg", mert a negyedik felvonás közepéig a nagyobb figyelem mindig a török tábort illeti.
Egy évvel Szemere Pál fordítása urán Petrichevich Horváth Dániel is lefordítja Körner Zrínyijét a kolozsvári Nemzeti Színház megnyitására. Nyomtatásban 1819-ben jelent meg Kolozsvárott. Először adták 1821-ben ugyanott.23 Megemlíthetjük még, hogy a Turandot, amelyet Schiller Gozzi után dolgozott át, szintén megtalálta az utat a magyar közönséghez Gáthy János fordításán keresztül (1835.).
E fontosabb fordításokon, illetőleg átdolgozásokon kívül még igen sok adatot találhatunk egykori színlapokon, amelyek olyan darabokról is tudósítanak, amelyeknek szövegét nem ismerjük, sőt egyes pantomimek rövid tartalmát is közlik.24
A pesti játékszínben szereplő Nemzeti Játszó Társaság egyik színlapja (1808. aug. 22.) egy Inkle és Járikó vagy az Arany idő c. 3 felvonásos énekes játékról emlékezik meg, amelyhez P. Gáspár írt zenét. "Történik egy amerikai sivatag szigetben a tenger partján." Ezt az amerikai sivatagot azonban, úgy látszik, egészen keletiesnek fogta fel a szerző, ezt bizonyítják a szereplők nevei is: Alli, egy amerikai világtalan öreg, Azor, Zerima, Járikó stb.
Ugyancsak a Nemzeti Játszó Társaság műsorán szerepelt Lang Ádám színjátszónak Zaid c. fordítása, amint azt Benke Magyar Játékszíni Almanachjából megállapíthatjuk. Pest, 1910.
A Nemzeti Színész Társaság színlapjai két keleties zenés pantomimról emlékeznek meg. Egyik a Nagyidai lakodalom, amely cigányoknak festői csoportját vitte színre, minden népies vonatkozástól függetlenül, csak az egzotikus látványos hatást tartva szem előtt. A tartalmát meglehetős részletesen közli a színlap (1834. Szept. 7.). A másik: Pervonte a Lámpás szigeten vagy China és Anglia. Nagy, új, tündéries táncjáték 2 szakaszban. Champilli után szerkesztette és betanította Kaczér úr táncmester. Zene, Ellinger. (1834. szept. 29.).
A Fáncsi-féle színlapok közt is találunk egy keleties pantomimet: A vérpohár, "egy pompás néma ábrázolat, Tableau 7 szakaszban, ének kísérettel", amelynek valamennyi szereplője török. Játszották Sátoraljaújhelyen 1830. júl. 8-án.
A pesti magyar színházak nagysikerű darabja volt Birch-Pfeiffer Karolina török-magyar tárgyú fércmunkája: Szapáry Péter, Komlósi fordításában. Másik darabját, Zulimát (A bársonycipő előjátéka), amelyet Pichler Karolina regéje után írt, Deáky Fülöp Sámuel fordította le. Szintén nagyon sokszor adták. Keleties darab volt még a Lázadás a Szerailban, amelyet 1840. dec. 7-én mutattak be.25
E darabokat elsősorban a pesti német színház közvetítette éppen úgy, mint azt a sok keleties operát is, amelyet aztán magyar szöveggel Pesten és vidéken is játszottak26 (Rossini, Auber, Weber stb.). A magyarországi német színészetnek különben minden tekintetben döntő befolyása volt a magyar színészet és a magyar dráma fejlődésére.
Megemlíthetjük még, hogy 1840. szept. 9-29-ig beduinok szerepeltek a Nemzeti Színházban: Rhigus és Abdallah bűvésztársulata és igen nagy sikert arattak.
Első eredeti keletieskedő színdarabunk, amely már romantikus fantázia szülötte: Dugonics András Etelka Karjelben című drámája. Megjelent Jeles történetek nevű színdarabgyűjteményének I. kötetében (1794-95). A színhely megválasztása szoros összefüggésben van Sajnovics Demonstrációjával.27 Itt még csak a keretben találjuk meg a fiktív keletiséget, mert Karjelt Dugonics valami ragyogó, napsugaras, távoli vidéknek képzeli el, akárcsak a későbbi orientalisták, s ennek a keletiségnek csak a mese érdekessé tétele a célja. Még nem tükröződik vissza a karakterekben, még mint dekoráció játszik bele a drámába, amint az a későbbi romantikus drámában tapasztalható. A cselekménynek helyben és időben való eltávolítása a Mának konkrét valóságától, érdekességet kölcsönöz a történetnek és az író fantáziáját is felelőtlenebbül engedi működni. Így a távolság, a keletiség ürügye alatt szabadabban vezetheti kalandos, romantikus meséjének szálait, akárcsak regényeiben. Hősei magyar hazafiak és honleányok
s akármelyik Dugonics-regényben feltaláljuk őket, de drámailag semmi közük sincs a kerethez.
A század elején már van két magyar történelmi tárgyat feldolgozó színdarabunk, amelyekben a török az aktív fél s a milieu hangulatát is a török alakok adják meg.
Az első Babótsay István: Vígkedvű Mihály, szomorú játék négy felvonásban. Nagy Váradon 1806. Babótsai nem ragaszkodik szigorúan a történeti tényekhez s így menti magát, amiért költött dolgok is vannak darabjában: "Én itt nem Históriát, hanem tsak játékot akartam írni. Poétai mesterség ez, melyben minden szabad."
Vígkedvű Mihály debreceni bíró Szemán Váradi basa fogságában van, mert az áruló Szabadházi révén tudomására jutott a töröknek, hogy élelmet küldött a németeknek. Szemán basa meg akarja menteni a bírót, előbb ugyan csak Krisztina, a fogságban levő magyar leány szerelme árán, később azonban látva ennek ellenállását, önzetlenül is, a török tanács tagjai azonban ellene fordulnak és tudta nélkül kivégeztetik Vígkedvűt.
Jellemző a darabban, hogy Szemán basa dühében törökül káromkodik. A couleur locale törekvésnek ez a megnyilatkozása nem különálló jelenség. Hasonló tendenciát találunk a francia Pixerecournál,28 aki Cristophe Colombe-jában az amerikai vadakat egzotikus nyelvükön szólaltatja meg. Bevezetésében meg is okolja, miért: "Le public pensera sans doute, comme moi qu'il eut été complétement ridicule de préter notre langage ŕ des hommes qui voient pour la premičre fois des Européens." Hasonló gondolat vezethette Babótsait is, aki bár magyarul beszélteti a basát, de önfeledt indulatkitörésekor mégis török káromkodást ad a szájába. Babótsainak e drámája azért is fontos, mert ő hozza először színre a törököket, mint a magyarság elnyomóit.29
Ugyancsak a törökök aktivitása s így a keleti alakok előtérbe lépése jellemzi Vedres István darabját: A haza szeretete, avagy Nemes Szeged városának a törököktől való elvétele, 4 részből álló vitézi játék. Szeged, 1809. A darab már hat évvel kiadatása előtt készen volt és az erdélyi színészek elő is adták Szegeden 1803. okt. 3-án.30
Heder bég, Szeged török parancsnoka, beleszeret Vedrődi leányába, aki Tóth Mihály jegyese. Heder bég meg akarja szöktetni Rózát szolgájával, Szemirrel, de ez félvén a veszedelmes vállalkozástól, Achmetet bízza meg ezzel, aki éppen követségben jön a nagybecskereki basától. Achmetról azonban kiderül, hogy Vedrődi elveszett fia, akit törökké neveltek. Így az apa megtalálja fiát, Tóth Mihály pedig a felmentő sereggel visszafoglalja Szegedet és megmenti jegyesét.
A romantikus drámának kedvelt motívuma: a felismerés31 török témákban igen gyakori, mert az elraboltatás és janicsárrá nevelés, mint megokoló előzmény szerepelhetett. A legtöbb törökös elbeszélésben és drámában megtaláljuk (Chariklea-regények, Czuczor: A megvigasztalt atya). Sokszor későn jön a felismerés és külsőséges eszköz lesz tragédiák felidézésére. (Voltaire: Hitető Mahomet, Pataky: A gyermekgyilkos, Eötvös: A bosszú, Vörösmarty: Marót bán.)
Kéziratban maradt Katona József két drámája, amelyek közül az elsőt sokáig elvitatták tőle. Ennek címe Jolánta, a Jeruzsálemi Királyné, szomorújáték négy felvonásban. Ziegler után fordította Katona József országos ügyész. (Kézirata a Nemz. Színház könyvtárában). Ezt a Jeruzsálemben játszódó, de egyébként semmi keletit nem tartalmazó darabot Bayer szerint nem Katona írta, mert az 1911. Évi Játékszíni Almanachban fordítóként Murányi Zsigmond szerepel s ezt az 1830-as évek színlapjai is megerősítik.32 Újabban azonban rámutattak arra, hogy ez nem döntő bizonyíték, mert az egyes színtársulatok gyakran játszották különböző fordításokban ugyanazt a darabot.33 Valószínűleg itt is ezzel az esettel állunk szemben.
E fordítás, vagy inkább átdolgozás mellett van Katonának egy eredeti zsidó tárgyú színdarabja, amely kiemelkedik a Bánk bánt megelőző művei közül: Jeruzsálem pusztulása. Eredeti vitézi szomorújáték (1814.). A keletiség itt a dekorációban és főleg a karakterekben van. A kéjvágyó, buja, jeruzsálemi királynő, a kapzsi és gonosz Florus és a jeruzsálemi zsidók képviselik a keleties elemet. Berenice cselekvései mind ebben a forró, szenvedélyes, szélsőséges keleti jellemben gyökereznek s így a keletiség formailag erősen bele van építve a drámába. A darab tárgyát Katona Josephus Flaviustól, a zsidó történetírótól vette.
Bolyai Farkas színművei Öt szomorújáték címen jelentek meg Szebenben 1817-ben. A darabok az Erdélyi Múzeum (1814. I. füzet) pályázatára készültek, de Bolyai nem tudta bevárni a döntést és "Egy hazafi" neve alatt kiadta darabjait. Az orientalizmus szempontjából igen figyelemre méltók. Első darabja a Pausanias Bizantium körül és Spártában játszódik. Xerxész, a perzsák királya, Szelima, a leánya és Fatima, ennek nevelőnője a keletieskedő drámák határozatlan alakjai, de keletiségük csak nevükben jut kifejezésre. Kemény Simonban is szerepeltet keleties személyeket (Mezetes, a Mufti, Török katonaság), míg Kisfaludy a törökök kikapcsolásával oldja meg a kérdést.
Legjelentősebb darabja II. Mohamed vagy a ditsőség győzelme a szerelmen. Szomorújáték 3 felvonásban. Ebben Bolyai az Iréne-témát dolgozza fel, amely Európában nagyon el volt terjedve,34 és a romantikus irodalomban többször is feltalálható.35 A magyar irodalomban felbukkan már a romantikus kor előtt, Ákosi Benedek kéziratban maradt Imádságos könyvében (1660) mint tanulságos példát említi.36 Mikes Kelemen Törökországi leveleiben, a 63. levélben, találkozunk Iréne történetével. Bolyai ismerhette Mikes leveleit, amelyeket 1796-ban adtak ki, de ismerhette Ayrenhoff osztrák altábornagy Iréne drámáját is, amelyet először 1781-ben játszottak Bécsben és amely 1814-ban összes munkáinak első kötetében jelent meg. Riedl Frigyes szerint Bolyai forrása Hammer Purgstall József Geschichte des Osmanischen Reiches c. munkája volt (I. 573.), ahol a híres orientalista Iréne történetét Spandugino olasz chronista alapján említi és történeti adomának nevezi.37
Bolyait elsősorban a tárgy drámaisága késztette Mohamed megírására, de a tárgy egzotikuma is felkelthette figyelmét, bár jellemeiben még az a fiktív keletiesség sincs meg, amit a kor drámaírói a keleti drámákban keresnek (ellentétes érzelmek, szélsőséges jellemvonások stb.). Hősei sokat filozofálnak s általában jóindulatú, érzelmes emberek,38 csak nevük utal keleti származásukra.
Az Iréne tárgy Bolyai után is visszatér a magyar irodalomban. Kisfaludy felhasználja Mohamedet Iréne c. darabjának írásakor, rövid novellaszerű feldolgozásban pedig még a Fillértár 1835. Évfolyamában is felbukkan ez a téma Szép Iréne címen, de itt Iréne hódító, büszke nő, aki tudatában van szépségének és a szultán emberei is megalázkodnak előtte.
Jellemző a korra, hogy Bolyai darabjainak bírálója is keleties hasonlatot használ a darabok jellemzésére: "A mi véleményünk szerint tehát ezen játékok füzetlen orientál gyöngyök" (Erd. Múz. 1818. 10).
Kisfaludy Károly írói működésének több orientalista mozzanata van. Gyűjt keleti közmondásokat, lefordítja Gaal Régi szokás megmarad című "perzsa regéjét", allegóriái között keleties képeket találunk (Pálma és Ciprus, 1822, Vándor és Sphinx), de a keleti témák mégis leginkább drámai munkáiban érvényesülnek.
Már a Tatárok Magyarországon c. színművében felbukkannak a keletieskedés nyomai. A darab régóta készen volt, amikor a székesfehérvári színészek először színrehozták 1819. ápr. 18-án. Pesti vendégszereplésüket pedig ezzel a darabbal kezdték meg 1819. máj. 3-án. A darab óriási lelkesedést keltett.39 A szereplő tatárok már a romantikusan látott Kelet alakjai, szélsőséges romantikus karakterrel s csak neveik és ruháik keletiesek. Különösen szembetűnő ez Zelmiránál, akit neve is a keleties nőalakok bizonytalanul rajzolt, érzelmes és ködös figurái közé utal.
A darabban előforduló Orangzeb nevet Kisfaludy valószínűleg a Hazai és Külföldi Tudósításokból vette (1810. I. 27. számhoz mellékelt Neuwidi újság), ahol idegen forrás nyomán Aureng Zeb történetét közölte a kiadó. Megemlíthetjük még, hogy a Sajdár és Rurikban is szerepel egy nemes lelkű tatár, akárcsak a Tatárok Magyarországonban. A regényt, amely 1808-ban jelent meg, Kisfaludy kétségkívül ismerte.
Sokkal erősebben jelentkezik az orientalizmus Irénében, 1820. A darab elején megemlíti Kisfaludy, hogy ezt a tárgyat előtte már "egy lelkes hazafi" kidolgozta. Kisfaludy Irénét Bolyai darabja és Fessler nyomán írta meg. Prém József szerint Voltaire Zaďre-ja után készült.40 Ez az állítás alaptalan, bár bizonyos mozzanatok azt igazolják, hogy hatott Kisfaludy darabjára (Leo és Nerestan egyező szerepe, Mohamed és Orozmán féltékenysége).41 Bolyain és Fessleren kívül Kisfaludy valószínűleg ismerte Mikes levelét is. Talán más Iréne feldolgozások is kezébe jutottak és ezekhez hozzájárult az a sok keleties darab, amelyeket a pesti német színházban láthatott.
A legvalószínűbb indok azonban, amiért Kisfaludy az Irénetémához nyúlt, nem annyira a téma egzotikumában, keletiségében van, mint inkább erős drámaiságában, amelyet Kisfaludy jó drámaírói szeme észrevett.
A darabban a neveken és milieu-n kívül kevés a keleti, még a török karakterek sincsenek kihasználva. Mohamedben alig van keleti vonás. Irénével való szerelme "éppenséggel nem keleti fajjellemre és erkölcsökre, hanem a színpad convencionalis Törökországában játszik, ahol Mohamed ezen bujálkodó, vérben fürdő fenevad, úgy beszél, mint egy múltszázadbeli német ifjú Werther korából".42
Irénének van egy töredékben maradt első kidolgozása is, amelynek címe: Konstantinápoly veszedelme (1820.). A főszereplők itt is ugyanazok, mint Irénében, csak a mellékszereplők számát növelte Kisfaludy végleges kidolgozásában több keleti alakkal (Ibrahim, Fatime, Zulima). Az első kidolgozásból csak az expozíció egy része maradt meg és ez teljesen eltér az Iréne első felvonásától. Ott még az ostrom közben és az elfoglalás órájában látjuk a várost, itt már a dolgok közepébe kerül a néző. Az első külsőséges, látványos, a második drámaibb megoldás.
Van Kisfaludynak még egy keleties drámája: Nelzor és Amida, amely 1821-ben készült (Auróra, 1822.). Amida, egy pálmaligetben, az öreg Harun gondjaira bízva él, akiről azt hiszi, hogy atyja. Beleszeret egy ifjúba, aki eljár hozzá a ligetbe. De az igazi apa, a király eljön leányáért, hogy magával vigye. Az ifjú Nelzorról pedig kiderül, hogy az öreg szolgának, Harunnak a fia, s így a szerelmesek elválnak egymástól. Ezzel a drámával áldozott Kisfaludy leginkább a kor keletieskedő divatjának. Meséje drámaiatlan, inkább novellisztikus, alakjai határozatlan, ködös figurák. Kelet csak külsőség benne.
Ismeretlen írótól van egy törököket szerepeltető darabunk, amelyet Kolozsvárott játszottak. A Kolozsvári Nemzeti Játszó Társaság egyik színlapja ugyanis (1820. márc. 4.) egy négyfelvonásos eredeti szomorújátékról tudósít, amelynek címe: Báthori Mihály Kolozsvári bíró. A színlap szerint majdnem valamennyi szereplője török, tehát valószínűleg egy, a Vígkedvű Mihályhoz hasonló darabbal állunk szemben. A szomorújáték szövegét nem ismerjük.43
Bonyhádi Perczell Imre: Atala, vagy a két Indus szerelme a Luizianiai pusztákon, Pest, 1821. címen Chateaubriand Ataláját dolgozta át színdarabbá, talán egy német színpadi átdolgozás segítségével.44 De magyarul is kezébe juthatott az Atala, mert már 1803-ban lefordította nyelvünkre B(ozóky) I(stván): Atala vagy két indus szerelme a luizianiai pusztákon. 1803.45
Az Atala magyarországi szereplésére vonatkozóan fontos egy magyarországi francianyelvű kiadása, amely a magyar fordítással egy időben jelent meg Belnaynál Pozsonyban. Atala ou les amours de deux sauvages dans le désert par F. A. Chateaubriand D'aprčs la cinquičme Edition. A Paris et se trouve - Presbourg chez George Aloys Belnay 1803. Az elején található Belnay francia nyelvű ajánlása, amelyben választását, hogy éppen ezt a könyvet ajánlja Szapáry grófnőnek, az élet és erkölcsök egyszerűségével, a vad természet költészetével okolja meg, amelyek ebben a könyvben olvashatók.
Perczell átdolgozása irodalmilag teljesen értéktelen, csak jellemző példa arra, hogy az ilyen egzotikus témák is kedveltek voltak irodalmunkban.
A törökös témakörhöz visznek vissza Szommer József drámái. Első darabja: Zombori, vagy a titok, Pest, 1821., az asszonyi megbízhatatlanságról és bosszúállásról szól. Zombori felesége feljelenti saját férjét a basánál, hogy annak kedvenc solymát ellopta és megette. A végén derül ki, hogy minden csak az asszony megpróbálása végett történt, aki ezt a próbát nem állotta ki. Az aszszony férjét majdnem az akasztófára juttatja, de hamarabb bebizonyosodik Zombori ártatlansága. Itt a törökös milieu a török karakterek indokolására, a török karakterek pedig a hirtelen düh, az állhatatlan barátság, bosszúvágy, vérszomjas kegyetlenség és alattomos besúgások motiválására szolgálnak.
Szommer másik darabja: Scander bég, vagy a haza szabadítója, Eredeti vitézi játék 4 felvonásban. Pest, 1822. Szkender bég története ismeretes volt egész Európában és nagy irodalom foglalkozott vele.46 Szereplésének ideje összeesett Hunyadi János harcaival,47 amire Szommer darabjában is találunk utalást.
Szkender bég a régi magyar irodalomban is ismeretes volt. Bogáti Fazekas Miklós: A nagy Castriot Györgynek históriája, kit a török Szkender bégnek hívott stb. Kolozsvár, 1592. Két kiadása jelent meg e verses munkának, amelyet a Marino Barlette-féle latin életrajz nyomán írt meg a szerző. A téma népszerűségéről tanúskodik egy mulattató könyv címe is, amely Serédi Benedek 1678-i könyvlajstromában található: Scander bég.48
Szkender bég, albán származású török vezér, győzelmei miatt nagy kegyben áll a szultánnál, de ellenfele, Ali basa folyton áskálódik ellene és a szultán bizalmát is sikerül megingatnia. Ali basa többször meg akarja öletni, de sikertelenül. Egy ilyen meghiúsult gyilkossági kísérlet után jönnek hozzá albán hívei, elmondják, hogy anyjával és húgával megalázóan bánt a török, népét pedig elnyomják. Felszólítják, hogy jöjjön haza a szabadságért harcolni. Szkender bég hajlandó is rá, Hunyadival való csatája alkalmával megvereti magát és ő maga híveivel átkel az albán határon. Itt csellel elfoglalja Croja városát, anyját és húgát megszabadítja s magát királlyá kiáltatja ki.
A darab elején Szommer az albán és török ruhákra vonatkozólag ad utasításokat. A Tudományos Gyűjteményben (1822. XI. 122. l.) még több darabot is ígért, de ezek nem jelentek meg.
1825-ben két törökös tárgyú darab jelenik meg a könyvpiacon s mindkettő ugyanazt a magyar történeti tárgyat dolgozza fel. Az egyik Budafalvi Bors Sámuel: Kenyérmezei viadal, vagy a hasonlíthatatlan vitézség. Énekes vitézi játék 4 felvonásban, Pest, 1825. Az egész darabban mindössze két rövid jelenet alatt mutatja a török tábort, a hangsúly teljesen a hazafias tendencián van.
A gyöngén felépített darabot a Tud. Gyűjt. keményen megkritizálta (1825. VIII.), viszont Kulcsár dicsérte (H. és K. Tud. 1825. I. 18. sz.).
Egészen másképp kezeli ugyanezt a témát Nemes Tóthi Szabó Pál: A kenyérmezei diadal című 3 felvonásos játékában. Nagy Károly, 1825. Itt a hangsúly inkább a törökök oldalára esik, s megnyilatkozik azáltal is, hogy a szerelmi bonyodalom a törökök felé hajlítja az érdeklődést. Ilkát elrabolják a törökök s Ali vezér meg a fia beleszeretnek. Ezt a motívumot azonban nem tudta drámailag kifejleszteni az író.49 A török és magyar tábor felváltva szerepelnek.
Szabó Pál megnevezi forrását is a bevezetésben: "Ezen történet előadásában leginkább Döbrentei Gábor urat követtem, ki e tárgyról legbővebben írt." Döbrentei ugyanis A kenyérmezei diadal címen öt énekes prózai eposzt írt osszianista stílusban (Auróra, 1822.). Később Mailáth János németre is lefordította Döbrentei munkáját. Megjelent a Magyarische Sagen, Märchen u. Erzählungen 1837. kiadásában: Die Sieger von Kenyérmező.
Magyarosi Szőke Józsefnek már költeményeiben is találunk keleti elemeket. (Poétai munkái I.-III. k. Marosvásárhely, 1830.) A klasszikus mitológia képei mellett emlegeti a Persa császárt (Pünköst hava), Nanking tornyát (Az egyenes bíró), Mekkát és Kaábát (Természeti vallás), az Ispaháni lakodalomban pedig egy keleti mennyegzőt ír le.
Epikus munkái tárgyául előszeretettel válogatja ki a török-magyar harcokat. Dobó István, Zrínyi Miklós, Báthory István és Kinizsi Pál, Pálfy Miklós és Hunyadi János c. elbeszélő verseiben a törökökön erős hangsúly van. Magyarországot egy helyen "Pompás Ázsia virágának" nevezi. (IV. Béla, vagy Rógér keserve.)
Tisztán keleti tárgyú azonban színdarabja: Iba és Szelima, amely Poetai munkáinak IV. kötetében jelent meg Marosvásárhelyen 1831-ben. Keletiségében semmi magyar elem nincs. Valószínűleg idegen minták után dolgoz fel egy keleti történetet.
Szelima, Mámonn bagdadi kalifa felesége és Iba testőrkapitány rokonszenvvel vannak egymás iránt. Egy gyűrű és egy zsidó révén kiderül, hogy testvérek, akiket szüleik gyermekkorukban kitettek és akiket egy öreg halász nevelt fel. Ez nem tudván eltartani őket, eladja a két testvért a szultánnak. Iba és Szelima anyja titkos viszonyt folytat Miflivel s hogy férjétől, Alitól megszabaduljon, a kalifa elleni lázadással vádolja. Az igazság azonban kiderül és Ali felismeri gyermekeit. Iba megöli szörnyeteg anyját (Oresztész-motívum), Szolima pedig Miflit, az udvarlót. A kalifa húga, Mikóza, aki eddig szerette Ibát, megundorodik tőle, mióta anyagyilkos lett. Ibát sem hagyja nyugodni lelkiismerete és megőrül.
Az ilyen fiktív keretbe helyezett egészen fiktív mesék ritkák a magyar drámában, ahol a történeti törekvés igen erősen nyilvánult meg s így a keleties témájú drámák is legnagyobb részt történetiek.
Magyar történeti elemekkel kevert török motívumot használt fel Klestinsznky László: Bosszúló kard vagy a méregkeverő c. szomorújátékában, amely a szerző előszava szerint 1832-ben készült, de csak 1836-ban jelent meg Kassán, eredeti színjátékainak első kötetében. Revistyei magyar várúr megszökteti Hazán lévai basa húgát. A basa párbajra hívja Revistyeit, de már a párbaj előtt megmérgezik. Revistyei páncéljában Zelmira áll ki a basával s így Hazán saját húgát öli meg. Kétségbeesésében a Zuniga nevű karddal öngyilkos lesz. A darab meséjét Klestinszky a már említett Mailáth-féle novellából vette, amelynek szintén Bosszúló kard a címe Kazinczy fordításában. A drámaíró nagyon híven ragaszkodik a novellához és minden mozzanatát beleviszi a darabba is. A látványosságra való törekvés egész naivul jelentkezik az írónál abban a megjegyzésben, amit a darabhoz fűz: "Óhajtandó volna azonban, hogy az mindig lovakkal előadódna, melly mind a nézőkre, mind pedig az egész játék tartalmára nézve nagyobb bényomással van és az Egésznek egy tetsző jelenetet ad." Bírálója Tóth Lőrinc (Figyelmező, 1837.) megrója ezért a nevetséges kívánságért, rámutat a darab gyöngéire és megnevezi forrását is. ("A novella valamelyik Hébében jelent meg.")
Báró Eötvös Józsefnek van egy szépen gördülő jambusokban írt, fiatalkori szomorújátéka, a Bosszú (Pest, 1834.). Egyetlen egyszer adták Debrecenben 1836. ápr. 21-én. Ez az öt felvonásos tragédia egyetlen munkája Eötvösnek, amelyben korának keletieskedése feltűnik. Határozatlan alakok mozognak határozatlan környezetben. "Még a darab korát is bajos meghatározni, csak a nevekből látjuk, hogy magyarok és törökök lennének. Még furcsább, hogy rabul ejtett törökök a rokonszenvesek (különben a keresztények között az egyik főalak volt muzulmán), lágy, epedő, légies alakok, legkevésbé sem törökök, azonban keletiek, keleties a nyelvük színpompája és ábrándozók, csapongó képzeletűek."50 A legkeletiesebben rajzolt alak Leila, aki körül az intrika által mozgatott romantikus darab mozog és aki áldozata Hárun (Begler) bosszújának. A kor darabjaiban a női alakok legnagyobb részt e keleties típus képviselői. Erotikus lágyságuk, kizárólag a szerelmi érzés által érvényesülő egyéniségük, határozatlan körvonalaik és passzív beállítottságuk adják ezt a keleties benyomást. A romantikus női ideál nagyon hasonló a keleti háremek nőalakjaihoz s ezért öltöztetik olyan szívesen török ruhába.
Vörösmarty Mihály a keleti karakterbe képzelt szélsőséges szenvedélyességet és az ösztönből előburjánzó kegyetlen tetterőt használja fel a Marót bán motivációjához, amely, akárcsak Eötvös darabja, a romantikus bosszú képzetére épült. A cselekmény vonalában is van némi rokonság. A bosszúló mindkettőben (Hasszán, Begler) hozzátartozójáért (egyik családjáért, másik szerelméért) esküszik bosszút, s bosszújának eszköze ellenfelének (Marót, Török) legkedvesebb családtagja (Marót öccse, Leila, Török leánya). A bosszú gondolata mindkét esetben a keleti karakterből sarjad ki és szinte állati kegyetlenséggel van végrehajtva. E pathologikus bosszúszomj indokolásául használja fel Vörösmarty itt a török karaktert, amelyben felelőtlenül vetíthette ki romantikus képzeteit. A török elemet itt történeti szempont nem indokolja. A mű címe eredetileg Erdődi bán volt s az Atheneum ilyen címen közli mutatványul az egész harmadik felvonást (1838. l.). A cenzúra nyomására változtatta meg Vörösmarty a címet. Először külön kiadásban jelent meg (Budán, 1838.) és megnyerte az akadémiai nagyjutalom felét. Először adták a nemzeti színpadon 1838. máj. 18-án.
A Marót bánhoz egy plágiumvád is fűződik, amellyel Kunoss Természet c. lapja és a Rajzolatok illették Vörösmartyt, hogy a vasember motívumát Hazucha Párviadalából vette. E darabban Zolt páncélruhában hallgatódzik, akárcsak Marót bán a III. felvonásban. Vörösmarty "Vas ember. Eredetiség" címen felel a vádra (Figyelmező,1838.) és kijelenti, hogy gondolatok és ötletek találkozása még nem jelent plágiumot.
Az áldozat című drámájának (1839) kiindulópontja az őshaza, amelyet Vörösmarty a Kaukázus tövében helyez el. Innen érkezik Szabolcs a mai Magyarországba. A cselekmény egyébként Magyarországon játszódik s az őshaza-motívum nem tér többet vissza.
Az őshazában játszódik Vajda Péter Joguza, amely 1836-ban jelent meg. Ez a keletre plántált romantikus mese csak külső történések drámaiatlan sorozata, amelyeket az intrika szálai tartanak össze, az alakok belső, lelki eseményvonala nincs megkomponálva. "A cselekmény helye Kaukázia, különösen Lesghia a Kaspi tenger partján." Lesghia népét elnyomja Csapabdi ozmán basa. A nép két részre oszlik, az egyik el akarja hagyni a hazát Joguz vezetésével, a másik otthon akar küzdeni a szabadságért. Joguzt csak kedvesének, Kegyelnének távolléte késlelteti. Érte küldi barátját, Rabolcot, de az elrabolja a leányt és Joguz ellen fordul. Joguz legyőzi az áruló barátot és megbocsát neki. Kegyelnét azonban golyó (!) találja és meghal. Joguzt semmi sem köti többé az őshazához és népével elindul szerencsétlen földjéről nyugat felé új hazát keresni.
Vajda Péter nyelvében is igyekezett keleties lenni, amint ezt már a Figyelmező kritikusa is észrevette (I. 1837.). "Nyelve napkeleti virágokkal gazdagon hímezve." Példát is hoz e keletieskedő kifejezésmódra: "Hasszánt úgy harmatozza körül az áldás, mint a szép küpreszfát a tavasz langyos esője." (Joguz, 113. I.) "Igazán keleti szellemben vannak dolgozva", mondja a bíráló, pedig ez a nyelvbeli keletiesség is csak olyan külsőség, mint a nevek tömege és a dekoráció.
A Joguzban elképzelt keleti őshazához hasonló kép tárul elénk Garay János Az utolsó magyar khán című darabjában is, amely "történik Közép Ázsiában az Aral tó partján, Kr. u. 53-ban." Ez az 5 felvonásos szomorújáték pályaműnek készült, dicséretet is nyert, de kéziratban maradt. (Első kiad. Ferenczy József: G. J. Munkái. 1886. IV. k.) Joguz s Az utolsó magyar khán is jellemző példái az őshaza tudatából származó magyar orientalizmusnak.
Az elnyomó rómaiak ellen küzd Csaba és megöli Crassus római konzult, aki anyjának jegyese. A khánné ezért nem tud megbocsájtani. Vilát, Csaba menyasszonyát, megvakítják a rómaiak, a khánnét pedig saját népe öli meg.
A keleti milieu az utasításokon kívül sehol sem érezhető, mert drámailag semmi szerepe nincs. Tisztán csak keret egy hazafias téma előadásához.
Bibliai témát dolgoz fel dr. Zima János (Télfy Iván) Ruth c. 3 felvonásos drámájában. (Pest, 1841.) Szigorúan ragaszkodik a bibliai hagyományhoz. Ruth elindul Noémivel Moab földjéről Palesztinába. Atyja, Akan utána megy és Booztól kéri vissza öregsége támaszát. Valami vallási indíték is vegyül a darabba; mintha a moabiták és izraeliták más istent imádnának és ettől a csábítástól akarnák a szülők leányukat megmenteni.51 Szerelmi félreértések, gyilkosság, motiválatlan járás-kelés, dagályos tirádák sorozata az egész darab. A végén kiderülnek a tévedések, Booz leveti álruháját és a zavaros történet jól végződik, mert a szerelmes párok egymáséi lesznek. A nyelv dagályosságával talán bibliai kenetességet akart adni az író a beszédnek.
A bosszúállás egész orgiáit láthatjuk Pataky Mihály A gyermekgyilkos c. négyfelvonásos szormorújátékában (Eredeti színművei, Kolozsvár, 1842.). A darab Indiában játszódik valószínűleg a sok feketelelkű ember kedvéért. Pataky ismeretlen, titokzatos világrészbe vitte alakjait, hogy elhitesse közönségével azokat a szörnyűségeket, amelyekkel rémdrámája telítve van. Minden cselekedetet bosszúval motivál, amely képzet igen erős lehetett Patakynál, mert másik darabja, a Bosszú, ugyanezen a motívumon épült. (Ez nem keleti tárgyú és Vörösmarty Orlayja után készült.)
Aly mysorei rájah halálosan gyűlöli ellenfelét, a legyőzött királyt, Ahmetet, mert győzelme egymillió katonájába került. Manahor tanácsos ki akarja békíteni őket, de Dzsókó, az intrikus néger, bosszúból vérpadra viteti Manahort, akiről utóbb kiderül, hogy a király fia volt. Aly azután tudtán kívül még saját leányát is megöli, míg őt az alattomos Dzsókó küldi a másvilágra. A darab emellett tele van komplikált szerelmi szövevényekkel és szinte lexikona a romantikus közhelyeknek: titkok, gyilkolások, elcserélt gyerekek, bosszú, szerelem nagy rendetlenségben kavarodnak össze-vissza s Indiából csak a nevek maradnak meg. A Manahor nevet valószínűleg Vajdától vette.
Meghatározhatatlan helyen játszódik Zeyk János Balduina, Libanoni Dryashölgy c. eredeti ős-regényes színműve (5 szakaszban), amely színműveinek első kötetében jelent meg Kolozsvárott 1842-ben.
Zeyk írt egy Krisztusról szóló eposzt: Krisztus a földön és egy Bátori-Kinizsi c. hőskölteményt is, amelyben jellemző részletességgel dolgozta ki a törökök képét. Drámája a magyar előidőkből veszi tárgyát, ahol azonban Szkitia és Libanon homályosan egymásba folynak. "Balduina nem más - mondja róla Bayer József52 - mint korcsszülötte egyrészt a negyvenes évek divatos romanticizmusának, másrészt annak a másik romanticizmusnak, mely a magyarok ősi hazája fölkutatásának gondolatát hozta napirendre..." Zádor szittya fejedelem Delphiben vett jóslata teljesedik be a darabban. Feleségül veszi Balduinát, akit apja egy félreeső várban őriz, hogy Fézár, a nagy mogul rá nem találhasson. Míg Zádor távol van, Fézár rátalál a várra és ostrom alá fogja. Az utolsó pillanatban ér vissza Zádor és megvív Fézárral. De megjelenik Kédra libanoni tündérnő és Balduin volt feleségének árnyéka és kibékítik a feleket.
Az őshaza témája egészen elsatnyul a sok kaland között. A darabot már korában sem fogadták kedvezően. (V. ö. Honderű, 1843. I. 453. és 1844. I. 344.)
Czakó Zsigmond Leonája az orientalizmusnak egészen különös megnyilatkozása. Első hírt a Pesti Hírlap ad róla (1846. máj. 21.), színpadra pedig augusztus 17-én kerül. Keletisége nem tárgyában és jellemeiben van, hanem filozófiájában. Czakó nagy szeretettel foglalkozott keleti írókkal53 és magába szítta a brahmanizmus és buddhizmus tanait. Nála a pesszimisztikus hajlam volt az az érzelmi kapocs, amely a hindu filozófiák gondolatait lelkéhez láncolta úgy, mint Schopenhauernél, akit szintén peszszimizmusa érlelt arra, hogy keleti hatásokat fogadjon magába. Czakó egyedüli megnyugvást az enyészet gondolatában talált, s ez a sötét pesszimizmus tükröződik a Leona hosszadalmas bölcselkedésében is. A másik érzelmi indíték, amely a keleti pantheizmus felé hajtotta őt, természetérzéke volt, amely a Leonában valóságos természetimádássá fokozódik. "A nagy sugárzó napot az istenség jelképeül üdvözli, mint valaha Zoroaster, vagy mint a magyar irodalom másik ábrándozója és kortársa: Vajda Péter,54 aki különben erősen hatott rá.55
Erast és Leona története különben romantikus mese, amely bosszúra, intrikára épült. A kísérteties, romantikus figurák lesznek szócsövei a keleti eszmékből táplálkozó pesszimizmusnak.
Kócsi Horváth Zsigmond Zuelma című drámája kéziratban maradt.56 Zuelma, a szép maronita hölgy, és Kalem bég libanoni alvezér szerelméről szól. A végén Zuelma puszta gyanúra megöli szerelmesét, Kalemot. Petrichevich Horváth Lázár első előadása alkalmával (Tavaszhó 14. 1846.) bírálta meg a Honderűben (1846. I. 318-19.). "Az egész Zuelma - írja, - nem annyira dráma, semmint egy dialogizált kicsin epizódocskája a török maronita zavaroknak." "A sok allah szolgája, meg a fülsértő diszharmónia még nem teszi keletiessé költeményünket, ha a szellem, melly alakjainak jellemét, tetteit és gondolatatit kellene, hogy át meg át hassa, nem keleties, nem belsőleg sajátos."
Az egyes keleties drámákon kívül több darabban találunk keleties alakokat. Így Kuthy Lajos Fehér és Fekete c. darabjának főhőse egy idealizált néger. (Nagy I. Színműtára, III.1839.) A vadember, a természetes erkölcs képviselője van szembeállítva a civilizáció romlott társadalmával. Kuthynál egy Vatáb nevű néger áll szemben a fehérek társadalmával. Szigligeti Romildájában (Nagy I. Színműtára. IV.1840.) az intrikus szerepét egy Abdul nevű arab jós játssza, akit egyik szereplő "sárga bőrű (!) rém"-nek nevez. Sokszor minden indokolás nélkül keleties nevű alakok szerepelnek egyes darabokban, ahol sem a cselekmény, sem a karakterek nem keletiesek. Ilyen keleties neveket (Otmár, Olima stb.) találunk abban a 4 darabot tartalmazó gyűjteményben is, melynek címe: Eredeti Játékszín. Írta egy asszonyság. Pozsony, 1836.

-------
1 Bayer: A m. drámairod. tört.
2 L. Kelemen Lajstroma (1790-96.) Bayer J.: A m. drámairod. tört. Függelék.
3 V. ö. Magyar Hírmondó 1793.
4 Harsányi-Gulyás Cs. Ö. M. III. k.
5 Császár Elemér: Verseghy F. költeményei. R. M. K.
6 L. Vörösmarty c. fejezetet
7 Tóth Béla: Magyar Anekdotakincs. II. k. 250-251.
8 A német darab: Der wohltätige Wanderer, a pesti német színház állandó műsordarabja volt.
9 Nemz. Múz. Kézirattára.
10 Bayer József: Kelemen László Zaide fordítása. E. Ph. K. XV.
11 Bayer J: A magy. drámairod. tört.
12 Bayaer: A Kotzebue kultusz történetéhez. A m. drámairod. tört. Függelék.
13 Könyvesnél nincs megnevezve.
14 Ez a tudósítás az eredetiben is megvan.
15 Figyelő, XVII.
16 Magyar játékszíni színdarabok lajstroma. Pest 1796. Bayer: A m. dr. tört. Függelék.
17 Újra Miletz János: Katona József és családja, élete és ismeretlen munkái. 1886.
18 Id. m.
19 Bayer József: Katona József írta-e a Tündéralmát. Erd. Múz. 1893.
20 L. Vörösmarty c. fejezetet.
21 Bayer J.: Gorove drámái, I. Jetzid és Hába. E. Ph. K. 1888.
22 Bayer J.: A magy. dr. tört.
23 Gedeon Alajos: Körner Zrínyijének fordításai. E. Ph. K. 1902.
24 A Nemzeti Múzeum színlapgyűjteménye és színházi zsebkönyvek után.
25 Nemzeti Színházi Zsebkönyv. 1841.
26 Kádár Jolán: A budai és pesti német színház története. 1913. - A vidéki német színészetre vonatkozó művek: Flórián Kata: A kassai német színészet története 1816-ig. 1927. - Vatter Ilona: A soproni német színészet története 1841-ig. 1829.
27 Halász Ignác: Sajnovics hatása a magyar költészetre. Budapesti Szemle. 1880.
28 Brunetičre: Les époques du théâtre français. (1736-1850.)
29 Bayer: A magy. drámairod. tört.
30 Jancsó-féle színlapok.
31 Danielisz Séndor: A felismerés motívuma a magyar romantikus drámairodalomban. Sümeg, 1913.
32 Bayer József, E. Ph. K. 1892.
33 Waldapfel József: Katona drámái és kéziratai. Irod. tört. Közl. 1930. III.
34 L. Heinrich Gusztáv: Bevezetés, Bolyai: Mohamed, kiad. R. M. K., Klimko K.: Az Iréne mondához. E. Ph. K. 1910. - Bakonyi Emil is felsorol több Iréne drámát. E. Ph. K. 1880. Király György: Mikes törökországi leveleinek forrásaihoz. 1909. Itt szól az Iréne feldolgozásokról is.
35 Heinrich Gusztáv: Német Iréne regény. E. Ph. K. 1899.
36 Kanyaró Ferenc: Iréne első magyar feldolgozása. E. Ph. K. 1908.
37 Riedl Frigyes bírálata Prém József Iréne tanulmányáról. E. Ph. K. 1880.
38 Bayer J.: A magy. drámairod. tört.
39 Lábán Antal: A tatárok Magyarországon és a bécsi Polizei Hofstelle. Irod. tört. 1917.
40 Prém József: Kisfaludy Károly és Irénéje. Budapest, 1880.
41 Szilasi Móricz: Mikes, Bolyai, Kisfaludy Károly és Irénéje. Budapest, 1880.
42 Riedl Frigyes bírálata Prém József könyvéről. E. Ph. K. 1880.
43 A Nemz. Múz. Színlapgyűjteménye.
44 Bayer J.: A magy. drámairod. tört.
45 Zolnai B.: Adalékok Chateaubriand hatásához, E. Ph. K. 1915.
46 Rocha Pietro: Historia del signor Georgio Castrioto, detto Scander beg. Venetia, 1580. - Funccius Th.: Scander beg. Magdeburg, 1606. - Duponcet: Histoire de Scander beg Roy d'Albanie. Paris, 1609. - Scander beg ou les Avantures du Prince d'Albanie. Paris, 1732.
47 Szkender bég 1467-ben halt meg.
48 Szabó Károly R. M. K. és Beőthy Zs.: A magy. szépprózai elb.
49 Bayer: A magy. drámairod. tört.
50 Vértesy J.: A magyar romantikus dráma. 1917. 229. l.
51 Bayer: A magy. drámairod. tört.
52 A magy. drámairod. tört.
53 Ferenczy József: Czakó Zs. összes művei. Nemzeti könyvtár.
54 Vértesy J.: A magy. romantikus dráma.
55 Alszeghy Zs. A 19. sz. magyar irodalma. 1923.
56 Szinnyei tévesen Petrichevich Horváth Dánielnek tulajdonítja. (M. I.)

 

IX.
Tudományos érdeklődés

Az orientalista tendencia nemcsak szépirodalmi és művészeti téren nyilvánul meg, hanem a kor tudományos érdeklődését is kelet felé tereli. Ennek a tudományos érdeklődésnek nálunk három iránya volt: az egyik a keleti népek művészetét, irodalmát, néprajzi érdekességeit, társadalmi és politikai helyzetét tanulmányozta; a második irány a hazai török vonatkozások kutatását tűzte ki célul, vagyis a romantika történeti tendenciájával olvadt össze; a harmadik irányzat pedig a magyarság őshazáját kutatva irányította keletre tekintetét s át volt hatva a Kelet népe gondolatától, amely képzet a szépirodalmi törekvésekre is rányomta bélyegét.
Az első csoportba tartozó művek főleg német és francia orientalisták után készültek, s így anyagukat másod- és harmadkézből kapták. Vannak ugyan kivételek, elsősorban a hivatásos orientalisták között, akik eredeti források után dolgoztak. A másik csoportra, a történeti kutatásra vonatkozólag megjegyezhető, hogy a honfoglaláson kívül egy kort sem kutattak a romantikusok annyi érdeklődéssel, mint éppen a törökvilágot Magyarországon. A harmadik csoportban találjuk a legtöbb dilettáns munkát, amelyekben a legfantasztikusabb állítások is helyet foglaltak. Ezekben hajmeresztő nyelvészkedés mellett hazafias szólamokat és hihetetlen meséket találunk elferdített történeti tényekkel vegyesen.
Egész sereg magyar orientalistát mutathatunk fel ebből az időből, akik egész életüket keleti tanulmányoknak szentelték.1 Még nagyobb azonban azoknak a műveknek és tanulmányoknak a száma, amelyek nem hivatásos orientalisták tollából kerültek ki s az általános érdeklődés keleti törekvéseiről számolnak be.
Az orientalisták tudományos előképzettségüket legnagyobb részt a Mária Terézia által alapított bécsi Keleti Akadémián nyerték (Reviczky Károly Imre gróf, Dombay Ferenc, Repiczky János stb.). Munkáik legnagyobb részét latinul, vagy németül írták, csak a népszerűbb munkák jelentek meg magyar nyelven.
Történeti és nyelvészeti kutatásokat végzett Kollár Ádám Ferenc (1718-1783). Főleg arab és héber témákkal foglalkozott s valamennyi munkáját latinul írta.2 A Tudományos Gyűjteményben részletesen foglalkozik vele Gyurikovics György: Keresztényi Kollár Ádámnak élete, munkái s kéziratok Gyűjteménye. (1823. X., V. ö. Még Tud. Gyűjt. 1836. III.)
Reviczky Károly Imre revisnyei gróf (1736-1793), aki latin Hafiz-fordítása révén kapcsolódik irodalmunkba, egy német nyelvű tudományos értekezésével is propagálta a keleti költészetet: Fragmente über die Litteratur der Perser. 1783.
Dombay Ferenc (1758-1810) kitűnően tudott arabul, járt Marokkóban is, majd a marokkói követségen nyert alkalmazást.3 Főleg arab és perzsa nyelvészettel és történelemmel foglalkozott. Irodalmi vonatkozású művei: De grammatica linguae persicae. Accedunt dialogi, historiae, sententiae, narrationes persicae. Vindob, 1804. Ebn Medini Mauri Fessani Sententiae quaedam arabica nunc primum edidit et Latine vertit F. de D. Vindob, 1805. Lefordította Hafiz néhány ódáját is latinra. Történelmi művei is latinul jelentek meg.
Gévay Antal (1797-1845) bécsi cs. és kir. Áll. Levéltárnok volt s a perzsa és török nyelvet hasonlítgatta a magyarral. Rendkívül sokat tett a török korra vonatkozó diplomáciai adatok és követségek emlékeinek kiadásával. (L. Tud. Gyűjt. és Tud. Tár.)
A legkiválóbb magyar orientalisták egyike volt Repiczky János, akiről már a műfordításokkal kapcsolatban megemlékeztünk. Ő is sokat foglalkozott magyar vonatkozású török oklevelekkel és többet kiadott belőlük. Az említett műfordításokkal kapcsolatban tanulmányokat is közölt: Arab költészet rövid ismertetése (Társ. 1846.I.). Arab költészet fő vonásai. Pest, 1846. Ali mondataiból egy fogás (Új M. Múz. I. 1850.). Az arab rímes próza és Hariri (Új M. Múz. V. 1855.).
Az orientalista tudósok működésén kívül számos Kelettel foglalkozó tudományos munkával találkozunk, amelyeket igen kiváló férfiak írtak, akik azonban nem voltak Kelet specialistái. A legtöbb népszerű stílusban az általános érdeklődés kielégítésére készült.
Legjelentősebb Decsy Sámuel tudományos munkássága. Fő műve: Osmanografia, azaz a Török Birodalom természeti, erkölcsi, egyházi, polgári és hadi állapotjának és a magyar királyok ellen viselt nevezetesebb hadakozásainak summás leírása. Bécs, 1788-89. Második kiadása 1799. Bevezetésében említi, hogy senki ilyen szempontból nem tárgyalta még nálunk a törököket, ami elég sajnálatos, mert másfél évszázadig egy sót és egy kenyeret ettünk velük.
Másik munkája: Egyiptom ország rövid históriája. Bécs, 1803. A kettő közül az első a fontosabb, mert állandó forrása lesz a romantikus íróknak. Még Jókai is használja török tárgyú regényeihez.
Ismeretlen magyar fordítótól van egy másik tudományos munkánk is a XVIII. századból: A Török Birodalomról való legújabb tudósítások. A közönségnek javára magyar nyelvre fordíttattak. N. Szeben, 1790. A fordítót az indította munkájának megírására, hogy most a magyarok "majd minden tudományokba beiktatni kívánják magukat", legyen tehát ez a tudományág is képviselve.
Néhány év múlva ismét egy Kelettel foglalkozó munkával találkozunk: Mohammed élete és históriája. Fordította Kováts Sámuel. Pesten, 1811 Bevezetésében megnevezi forrását: "Ezt a Mohammed életét s Históriáját 1788-ban Bétsben és Lipsiában nyomtatták ki németül." Azt mondja a kiadó Előbeszédjében, "hogy mivel a Mohammed neve vallása zászlója, s. a. t. említése nélkül egygy Ujság Levél sem jelent meg akkor, s nem volt Európának ollyan zege zuga, hol arról ne beszéllettek volna az emberek, pedig sokan voltak olyanok, kik Mohammedtól tsak annyit tudtak, mint Brámáról, a Napkeleti Indusok fő Istenéről, vagy, mint Vitziputzliról a Mexikóbéliek Istenéről, vagy, mint a persák vallása Fundálójáról Zoroaszterről és tsak azt tudták róla, hogy Teve Pásztor s egygy hamis vallás fel állítója volt - talán tehát az illyekre s másokra is nem leszsz haszontalan és kedvetlen, ha a Guthrie és Gray által Anglusul kiadott és sok német országi Tudósok által megjobbíttatott Világ közönséges historiájának nagy munkájából kihúzatott Históriájáról Mohammednek Esméretet formálnak maguknak." A német fordítók Heyne és Reiske.
Nemsokára újabb nagy munka lát napvilágot Törökországról. A török birodalom statisztikai geografiai és históriai leírása, kidolgozta Lassu István. Pest, 1828. Második kiadása 1829. Lassu István másik, bennünket érdeklő munkája egy évvel később hagyja el a nyomdát: Algirnak statisztikai geografiai és históriai leírása Pesten, 1830.
Ezután Mohammed az Arabsok prófétája címen jelenik meg egy munka Szilágyi Kliójában (1836). Munkájának elején a szerző felsorolja forrásait is, amelyek mind a romantikus kor termékei.
Rendkívül népszerű lehetett Sábel Boldizsár Dzsingisz kánról szóló munkája, mert megjelenésétől kezdve (1816) állandóan szerepel a könyvlajstromokban. Trattner és Károlyi Nemzeti Kalendáriomának könyvhirdetései között egész 1837-ig, Heckenast jegyzékeiben pedig 1824-ig, követhetjük. Címe Dsengischán, Khámok Khámja és karizmei Szultán Mehemet történetei. Mellyeket a Vitézi és Politikai nagy Tettek olvasásában gyönyörködők kedvéért Örmény nyelvből fordított Sábel Boldizsár. Pesten 1816. Báró Bánffí Györgynek Ajánlva. Sábel idegen származású volt és Erdélyben telepedett meg, mint kereskedő. 1812 máj. 5-én kelt előszavában említi, hogy új Hazájában, honfitársainak oly munkával akar kedveskedni "melly olyan Birodalombéli uralkodás és országlás módjával ismerteti meg őket, melyeket eddig csak idegen utazók rövid rajzolatjaiból ismerhettek". "A Napkeleti Birodalom két nevezetes uralkodók alatt való Történeteit csalhatatlan kútfőkből összeszedvén tulajdon tapasztalása szerént való esetekkel igyekeztem megvilágosítani." Sábel tehát valószínűúleg utazott is Keleten. Bevezetése elején is említi, hogy számtalan országot bejárt. Könyvét ő már nem adhatta kim mert 1813-ban meghalt. Fia Sábel Menyhárd apjának örökségül hagyott parancsolatját teljesítve, adta ki 1816-ban. A munka forrásait nem ismerjük.
Ezeken kívül még számtalan munkát és tanulmányt találunk, amelyek a Kelet népeivel, irodalmával és nyelvével foglalkoznak. Felsorolásunkban csak a jelentősebbekre szorítkozunk. Kis János: Természet tsudái, országok nevezetességei és nemzetek szokásai, mellyek különbféle munkákból összeszedegettettek. Pozsony, 1808. Kis János: Nemzeteket és országokat esmértető gyűjtemény. Pest, 1809. Szendy Kálmán: Nemzetek képtára, melyben az egész föld minden ismeretes lakosai hív rajzolatokban terjesztetnek elő. Pest, 1833.
Igen sok keleti vonatkozású közleményt találunk Sándor István Sokféléjében, Molnár János Magyar könyvházában és Benkő Parnasszusi időtöltésében. Megemlékezik a Keletről az Uránia egyik névtelen cikkírója is: A nemzetek különféle szokása a házasodáskor (1. és 2.). Az Erdélyi Múzeumba Szász Mózes ír egy értekezést: Egyiptomiak, pezsák, görögök és rómaiak nevelési módja (V. és VI.). Bírálata ugyanott Döbrenteitől: Ezen nevelések módjaira tett némely megjegyzések (VI.).
A Tud. Gyűjt. Keleti vonatkozású tanulmányai: Beregszászi N. Pál: A szanszkrit nyelvről (1821. VIII.), Szabó József: A szanszkrit (1826. XI.), Kováts Sámuel: A magyarokról és törökökről (1822. VI.), Kováts Sámuel: A Mohamedánusok Theológiájáról (1827. XII.), Szokolay Dániel: Értekezés az Ulemákról (1830. III.), M-y-a: A marokkói császárság és az afrikai Algir, Tunis, Tripolis és Barca Státusok leírása (1830. XI., XII. és 1831. II.), Szokolay Dániel: Izlamiták butsu járása (1831. IV.), Lovász Imre: Észrevételek az éghajlatnak s más természeti viszonyoknak a népek karakterére való befolyásáról (1835. XII.), N. Takácsi Horváth János: A törökökről és arabokról (1836. III.), U. a.: Irán, vagyis Perzsa ország történeteiből (1832. XII.).
Az Athenaeumban Petrichevich Horváth Lázár: Adatok új Aegyptus és Mohamed Ali történetéhez (1837.I..), Pulszky Ferenc: Irán és Turán (1839. II.), Henszlmann: Általános nézetek az egyiptusi művészetről (1840. I.).
A Tudománytárban közölt cikkek legnagyobb része fordítás. Petrovics Fridrik: Az arábiai beduinok és wahabiak (1834. I., franciából), Bajza Széplaki Erneszt néven: A Japán birodalom, Klaprothtól (1834. III.), Csató Pál: Laborde után kelet és középkor (1834. IV.), Réső Ensel Sándor: A szanszkrit nyelv ismerete (1837.II.), Vajda Péter: China történeteinek filozófiája (1839. VI.).
A keleti irodalomról írt tanulmányok közül Csokonai tanulmányán kívül4 megemlíthetjük Döbrenteinek Hafizról írt kis tanulmányát (Erd. Múz. VI.), Fábián Gábornak Hafiz kötetéhez írt bevezetését, Kazinczy Gábor: Arab költészet Mohamed előtt c. értekezését (F. M. M. 1834. III.) és Hunfalvynak Lokman meséihez írt bevezető sorait (Ath. 1840. I.).
Nagyobb tanulmányt fordít le németből Toldy Ferenc: Kelet népei és literaturája (Tud. Tár 1835. IV.), folytatja Mód Károly ugyanezen a címen (Tud. Tár 1839. VI.), V-s németből: Jelen állapotja s általányos áttekintése a török litteraturának (Tud. Tár 1836. IV.), Bloch Móric, aki a zsidókról írt egy nagy munkát (1840), itt irodalmukkal foglalkozik: A héber költészet rövid rajzolatja, némi tekintettel a hellen és hindú költészetre (Tud. Tár 1841. IX.).
A keleti rokonság következtében kezdik hasonlítgatni a magyar nyelvet a törökkel és egyéb keleti nyelvekkel, pedig Sajnovics és Gyarmathy ekkor már régen megmutatták a nyelvkutatás helyes irányát. A keleti őshaza gondolata és a török nyelvrokonság összefüggenek és egész Vámbériig uralkodó eszméi a magyar tudományos világnak.
Az őshazáról szóló és nyelvészeti vonatkozású művek: Beregszászi N. Pál5 Über die Aehnlichkeit der Hungarischen Sprache mit den Morgenländischen. 1796. Másik hasonló szellemű munkája: Versuch einer magyarischen Sprachlehre mit einer Hinsicht auf die Türkische und andere morgenländischen Sprachen. Erlangen 1797. A morva származású Dankovszky Gergely munkája:
A Magyar Nemzet Maradéki az ősi lakóhelyeken. Poson, 1826. "A magyarok maradékát Kaukázus vidékén általa szerencsésen felfedezettnek hirdette", mondja róla Jerney.6 Egyébként jól tudott arabul és feljegyezték róla, hogy egy Rudolf főherceg tiszteletére rendezett estélyen, mint arab jelent meg és arab dalokat énekelt. Állításait "a Kaukázusi népek magyar hangzatú szavainak öszve szedésével erősen támogatni törekedett". Erdélyi József7 Munkája: Sprache der Stamverwandten der Hungern im Kaukasus in 490 Wörtern dargestellt und mit hungarischen verglichen. Pressburg, 1826.
Értekezések: Derecskei Fodor Gábor: A magyarok ősi eredetéről. (Tud. Gy. 1825. IX., X.), Pecz Leopold: A Szanszkrit és Török nyelvnek a Magyarral vélt rokonságáról (Tud. Gy. 1823. III.), Vajda: A magyar és ozmán török nyelv összehasonlítva (Ath. 1840. II.), Kállay Ferenc: A keleti nyelvek magyar történeti fontossága (Tud. Tár. 1839. VI.).
Megtaláljuk a folyóiratokban híres orientalisták munkáinak ismertetését is (Hammer Purgstall, Stieglitz, Bohlen stb). Különösen a Tud. Gyűjt. és a Tudománytár könyvismertetései jönnek itt számításba, mert kimerítően közölték a munkák tartalmát is.
A tudományos cikkek bibliografiájának nagy része össze van állítva Havass Rezső munkájában, a Magyar földrajzi könyvtárban. Ezen kívül azonban végtelen nagy azon kisebb közleményeknek a száma, amelyek a különböző hírlapokban és folyóiratokban Keletről megjelentek. Kelet, amint az újságok mutatják, állandóan az érdeklődés középpontjában állt és csak a szabadságharcot megelőző politikai irányzat szorítja ki helyéről.

-------
1 Bibliográfia: Goldzieher Ignác: Adalékok a keleti tanulmányok magyar bibliografikájához. E. Ph. K. 1880. - Goldzieher I.: A keleti tanulmányok történetéhez hazánkban a XVIII. században. E. Ph. K. 1883. - Zenker: Bibliotheca orientalis I. Lipsiae. 1846. - Szinnyei József: Magyar írók.
2 L. A keleti művek fordítása c. fejezetet.
3 Edelspacher Antal: Egy ismeretlen magyar orientalista. Nyelvtud. Közl. XII.
4 Lásd a Csokonai c. fejezetet.
5 Imre S.: Beregszászi N. Pál élete és munkái. Bp. 1880. Ért. a nyelv- és szépt. kör. VIII.
6 Világosítás. 1829.
7 Jerney: Világosítás.

X.
Utazók és utazások

A romantikus léleknek egészen sajátos megnyilvánulása az utazás. Az embereket valami különös nyugtalanság fogja el, sejtelmes vágyódás ébred bennük távoli vidékek után és egyszerre felkerekednek a világ négy tája felé. A romantikus kor tele van világot járó vándorokkal, Lamartine-okkal és Kőrösi Csomákkal, akik az utazás nyugtalan változatosságában keresnek nyugalmat lelkük számára. Ha pszichológiai rugóját keressük ennek az utazási nosztalgiának, megint csak a romantikus életforma expanzivitásához érkezünk, amely az egyéniség érvényesülését s így az élet teljességét a formai szempontok mellőzésével minél több tartalom átélésében keresi. Az élmények tartalmi változatosságát megtalálják az emberek az utazásban, midőn vidékről vidékre járnak és mindig új kép tárul a szemük elé. A klasszikus embernek kevésbé életszükséglete az utazás, mert élménye formai élmény és a legszürkébb benyomást is százféleképpen tudja átélni. A romantikus embernek azonban nincs nyugovása. Nem elégíti ki őt az otthon egyforma nyugalma, mert lelkének nincs formai gazdagsága. Különös, színes, változatos élményt keres, minél többet és minél különösebbet, és az élmények tartalmi változatossága már magában kielégíti őt.
A legkülönösebb és legváltozatosabb utazási élményt a keleti utazások nyújtották, ahol az egzotikumok iránti érdeklődés is kielégítést nyert. Ezért az utazásban éppen úgy megtalálhatjuk az orientalista tendenciát, mint a szellemi élmények más területein.
"Néhány évtizeddel ezelőtt - mondja egy magyar utazó - egész Európát az utazás viszketegsége futotta be, s annak szüksége divatmániává, s szenvedéllyé vált." Ázsiát és Afrikát addig ritkán utazták be. "Egyszer azonban Lamartine és Chateaubriand jövének azon gondolatra, hogy e mellőzött világrészeket beutazzák". (F.: Vándorpálya Afrikában és Ázsiában, Pesti Divatlap, 1846.)
A romantikus kor előtt is voltak Kelet-utazóink, de ezeknek az utazásoknak mások az indítékai, mint a romantikusoknál. "Ha vizsgáljuk az okokat, - mondja Vámbéry - melyek honfitársainkat a külföldi országokba és a tengerentúli világrészekbe eljuttatták, úgy találjuk, hogy azok igen különfélék: Követség, zarándoklás, fogságba jutás, hittérítés, stb."1
Zalánkeményi Kakas István utazásának (1602,1603) célja a török elleni szövetség létrehozása. Ezért megy Rudolf királytól küldve Oroszországon keresztül Perzsiába. Borsos Tamás2 Báthori Gábor portai követe volt (1613), Sebesi Ferenc pedig Rákóczi Györgyé és ilyen minőségben járt többek közt Kis-Ázsiában is (1652 és 1657). Rozsnyai Dávid Apafi Mihály követeként utazott többször Keletre (1665-1670). Sándor Pál szintén portai követ volt, Komáromi János Teleki Mihály, majd Thököly titkára pedig elkíséri urát Konstantinápolyba, ahonnan Kis-Ázsiába indul. Törökországi Diáriuma (1697-1703) kéziratban maradt (Nemz. Múz.). Harsányi Nagy Jakab ügyvivő volt a török portánál s többek közt II. Rákóczi György szolgálatában is állott. Hat évig élt Konstantinápolyban. Munkája: Colloquia familiaria Turcico latina, 1672. Bay Mihály és Pápay Gáspár, mint II. Rákóczi Ferenc követei mennek a krimi tatár kánhoz.3 Rákóczi és Mikes Kelemen a számkivetés keserű éveit töltik el a Márványtenger partján. Sok magyar vitézt sorolhatnánk még ide, akik török fogságba kerülve járták meg a padisah országát, és sok hívő lelket is, akik a szent sírhoz zarándokoltak.4
A XVIII. század második felében utazik a Szentföldre Kiss István franciskánus szerzetes (1766-68). Utazását kéziratban maradt munkájában írta le.5 Kiss Istvánt a vallásos áhítat vitte a Szentföldre.
Báró Tóth Ferenc, mint katonai attasé ment Konstantinápolyba 1755 körül.6 Innen beutazza Kis-Ázsiát és meglátogatja Egyiptomot is. Az ő fejében születik meg először a szuezi csatorna építésének gondolata, amit elő is ad a szultánnak, de terve mégsem valósulhatott meg. Mikor Keletről hazatért, magával hozta Mikes Kelemen Törökországi leveleinek kéziratát és személyesen adta át Kulcsár Istvánnak, aki 1794-ben ki is adta őket. Emlékiratai franciául jelentek meg: Memoires du Baron de Tóth sur les Turcs et les Tartares. Amsterdam, 1785.
Mindezeket többnyire külső körülmények, tőlük független tényezők viszik Keletre. Nem így a romantikus utazót. A romantikus embernek lelki szükséglete az utazás, magáért az utazásért utazik, hogy világot lásson, élményeket gyűjtsön és e sokszínű élmények által felszabadulhasson és tárgyat találhasson érzelmi zsúfoltsága. A romantikus keleti utazás tehát éppen olyan érzelmi ürügy, kiélési alkalom, mint az irodalom keleties témái.
Két rendkívül kalandos utazásról vannak irodalmi emlékeink a XVIII. század végén. Az egyik Jelky András7 Robinzonádnak is beillő története, amelyet Jelky elbeszélése nyomán többször leírtak németül. Az egyik német kiadás Budán és Pesten jelent meg 1784-ben: Geschichte des Herrn A. Jelky eines gebornen Ungarn. Magyarra Sándor István fordította: Jelky Andrásnak, egy született magyarnak történetei, aki minekutánna sok szerentsétlen eseteken, hajó töréseken, raboskodáson és a vad emberek között életének különféle veszedelmein által ment volna, végtére Batáviában nevezetes tisztségre hágott. Győr, 1791. Kivonatosan közölve van Kölesy és Melczer Magyar Plutarchjában is (1816). (V. ö. még Haszn. Mul. 1822. II. 30-31. és 1832. II. 29-32)
A bajai Jelky Andrást Hollandiában katonának fogták és egy kelet-indiai hajóra ültették. Török kalózok rabságába kerül, bekalandozza Kínát, Jávát, Ceylont, sok kalandon megy keresztül, végre meglepi a honvágy és hazatér. Budán hal meg 1783-ban.
A másik kalandos életű magyar Jetting Károly8 Londonba utazik és ott egy Szenegálba induló hajóra ül. Útközben hajótörést szenved, elfogják a mórok, majd újabb kalandokon keresztül rablók közé kerül, ezek rabszolgának adják el egy Szelim nevű töröknek. Hányatott évek után végre hazakerül Pozsonyba, s itt hal meg 1790-ben. Kalandos útjáról egy német munka tudósít bennünket: Der ungarische Robinson oder Schiksale und wunderbare Abentheuer Karls Jettig eines geborenen Ungars. Wien, 1797. E két utazás rendkívül nagy érdeklődést keltett a kalandok és egzotikus élmények iránt amúgy is fogékony korban. Kétségtelen, hogy a magyar regényírásra és pedig elsősorban Szekér Joakim Magyar Robinzonára erős hatást gyakoroltak.
E két utazáshoz csatlakoztak Benyovszky Móricnak általánosan ismert kalandjai: kamcsatkai száműzetése, menekülése, Madagaszkár-szigeti élményei (1773), királlyá választása és halála. Ez a nyugtalan lelkű ember már minden idegszálával a romantikus korba tartozik.
Benyovszky Móric utazásaival sokat foglalkozik a kor irodalma. Először angolul jelennek meg kalandjai: Benyovszky Mauritius, Memoirs and Travels consisting of his Military operations in Holand, his exil into Kamchatka, London, 1790. Német fordítása C. D. Ebeling és J. P. Ebelig által Hamburgban jelent meg 1791-ben. Ugyanebben az évben Tübingában egy kivonatos fordítása jelent meg németül.9 Magyarul Sándor István Sokféléjében találunk részleteket és később a Közhasznú Esm. Tárában (1831. II.). Kotzebue drámát írt belőle, Gvadányi József pedig Rontó Páljában (1793) dolgozta fel Benyovszky kalandos életét. Forrásul Benyovszky németül megjelent emlékiratait használta. A magyar folyóiratok is megemlékeznek róla. M. Kurir 1790, 1273. Hadi és Más Nev. Tört. 1790, 831. Kölesy és Melczer Magyar Plutarchos II. Edvi Illés Pál: Benyovszky Móric (Tud. Gy. 1830. XI.).
A konstantinápolyi követségen teljesített szolgálatot Reviczky Károly Imre, a magyar származású kiváló orientalista, aki keleti tartózkodása alatt hatolt be mélyebben a keleti költészet szellemébe. Keleti tartózkodásának eredménye Hafiz fordítása is, amelyről már megemlékeztünk a műfordításokkal kapcsolatban. Ő egyik legfontosabb közvetítője a keleti költészetnek nyugaton és a magyar irodalomban is.
1783-ban Marokkóban járt Dombay Ferenc, mint a József császár által küldött követség egyik tagja. Jól tudott arabul s ezért a marokkói követségen nyert alkalmazást. Kiképzését, akárcsak Reviczky, ő is a bécsi Keleti Akadémián nyerte. Főleg arab és perzsa történelemmel foglalkozott.10
A század elején utazik a Balkán félszigetre és Konstantinápolyba Batthyány Vince gróf. Munkái német nyelven jelentek meg Pesten: Reisen durch einen Theil Ungarns. Siebenbürgens, der Moldau und Bukovina im Jahre 1805. Pesth, 1811. Magyar fordítása: Batthyány Vince Gróf utazása Magyarországnak, Erdélynek, Moldáviának és Bukovinának egy részén által 1805. eszt. Magyarra fordítva egy hazafi által. Pesten, 1818. eszt. Konstantinápolyi utazása csak németül jelent meg: Reise nach Konstantinopel. In Briefen Pest, 1810. 2. Auflage. Első kiadása a Zeitschrift von und für Ungarn-ban jelent meg.
Egy magyar Kelet-utazóról számol be a Hazai Tudósítások 1808. Évfolyama (31. és 32. sz.), anélkül azonban, hogy megnevezné: Egy magyar utazónak levele Czirkaszziából. A levél 1807. dec.-éről való. Először leírja Czirkasszia hercegséget, majd az orosz nyelvben található sok magyar szó (!) alapján azt állítja, hogy a magyarok egy időben Kelet-Oroszországban laktak és ott érintkeztek az oroszokkal. Bizonyságul felhozza azt is, hogy vannak ott népek, amelyeket az oroszok Masari és Kuni névvel illetnek. Egy angol utazó, akivel ott találkozik, azt állítja, hogy látta is ezeket a magyarokat és kunokat, de nyelvük felől nem tud felvilágosítást adni.
Széchenyi István kétszer is járt Konstantinápolyban. Először 1818-ban, midőn Olaszországból hajón indul el Görögországba, meglátogatja a Boszporuszt, a kisázsiai partvidéket, majd Máltát érintve 1819-ben visszatér Olaszországba.11 Másodszor 1830-ban jut el Konstantinápolyba, amikor a Duna folyását tanulmányozva lehajózik a Fekete-tengerig.
A legtöbb magyar Kelet-utazó azonban nemcsak élményeket megy keresni, hanem határozott célt tűz ki magának: felkutatni a magyarok őshazáját. Ez a motívum egészen magyar s ez különbözteti meg a romantikus magyar utazási mozgalmat minden nyugati utazástól.
Az őshaza-kutatásnak vannak történeti előzményei is. Elsősorban az az évszázadokon keresztül élő tudat, hogy Keletről származunk, valahonnan a Volga tájáról. Ezt a gondolatot legerősebben a krónikában megörökített eredetmondák képviselték, amelyeknek pedig a romantikus kor történeti hitelességet tulajdonított.
De nemcsak az őshaza gondolata inspirálta Kelet-utazóinkat, hanem az a tény is, hogy a XIII. század folyamán már jártak magyar szerzetesek az őshazában és megtalálták keleti testvéreinket. Erről Julianus domonkosrendi szerzetes két latin jelentése tudósít bennünket. Ezt a kéziratot a vatikáni könyvtárban őrzik (De facto Ungariae Magnae). Juliánus kétszer volt az őshazában ugyancsak a krónikák elbeszélésein felbuzdulva: először 1235-ben és másodszor 1237-ben. Az első út történetét Ricardus nevű rendtársának mondta tollba, a másodikról pedig maga számol be a perugiai püspökhöz írt levelében.12
A legnevezetesebb magyar keleti utazás, amely nemzetközi vonatkozásban is a legjelentősebbek közé tartozik, Kőrösi Csoma Sándor utazása. Kőrösi életével és munkásságával már részletesen foglalkoztak s így nem lehet célunk, hogy mi is behatóan tárgyaljuk. Utalunk kimerítő bibliográfiájára.13
Kőrösi Csoma Sándor Eötvös József szerint már 18 éves korában elhatározta, hogy beutazza Ázsiát és fölkeresi a magyarok őshazáját. Göttingában tanult keleti nyelveket, s itt nagy hatással volt rá Eichhorn, a keleti nyelvek tanára. Hazatérése után, 1820-ban indul el keleti útjára s Konstantinápolyon, Bagdadon, s Teheránon keresztül eljut a Himalájáig, bekalandozza Tibetet, rengeteg anyagot gyűjt, amelyet Kalkuttában fel is dolgoz. Tibeti szótára és nyelvtana világhírt biztosít neki.
Utazása a magyar szellemi életre is nagy hatással volt, mert haláláig (1842) folyóirataink és újságjaink állandóan figyelemmel kísérik útját és működését.14 Későbbi Kelet-utazóink is állandóan az ő példáját tartják szem előtt. A magyarországi keleti tanulmányokra is befolyással volt. Lugossy József Kőrösi példáján lelkesedve tanult meg arab, tibeti és perzsa nyelven és egész haláláig foglalkozott keleti nyelvekkel.
Kőrösi leveleit a korabeli folyóiratok állandóan közölték, angolul megjelent tibeti szótárát és nyelvtanát pedig Horvát István ismertette a Tudományos Gyűjteményben (1835 - XII.).
Julianus úti jelentését, amelyet először Desericzky Ince adott ki 1748-ban (De initiis et maioribus Hungarorum commentaria. I. köt. Buda és Pest) a magyar romantika kora újabb kiadásokban is ismerhette: Pray György 1753-ban, Fejér György pedig 1829-ben adták ki. A romantikus magyar Kelet-utazók innen merítik az ihletet és Julianus nyomdokain indulnak felkeresni Nagy-Magyarországot.
A századeleji lapokban számtalan megjegyzést találunk az őshazára vonatkozólag. Igen gyakran fejezik ki óhajukat, hogy fel kellene keresni keleti testvéreinket. E felszólalások közül csak egyet említünk: K. D. Javallat a magyarok régi lakhelyeinek felkeresésére Ázsiába küldendő utazókról (Tud. Gy. 1821. IV.), amelyben a szerző részletes tervet ad az őshaza felkutatásához. A jegyzetben megemlíti, hogy most szerzett tudomást Kőrösi Csoma elindulásáról is.
A Felsőmagyaroszági Minerva 1825. II. negyedében Perecsényi Nagy László két magyar Kelet-utazóról számol be: Két nevezetes Hazafiaknak Napkeleti utazásokról c. közleményében. Mindkét utazóval személyes ismeretségben lévén, szóbeli közlésük után írja meg útjukat. Az első Nagylaki Jaksics (helyesebben Lefter) Gergely, aki 1804-ben indult el a magyarok eredetének kutatására. Bécsi menedéklevéllel Szentpétervárra megy, ahol megismerkedik Orlay és Palugyánszky Oroszroszágba szakadt magyarokkal. Innen Orlayval együtt bejárja Szibériát és a Kaukázust. Itt Jaksics szerint perzsákkal és mongolokkal keverve 7 millió magyar lakik, akik nyelvükben, szokásaikban és viseletükben teljesen egyeznek az itthoniakkal. Láttak "Pártás és főkötős sudar magyar tündéreket" is. Az ottani magyar fejedelemnél, Irrédinél megjelentek ketten, Jaksics és Orlay, s ez magyarul társalgott velük. 1820-ban hazatér Jaksics, de 1824-ben újra útnak indul, nem tudni hová. Percsényi Nagy László közli még azt a Kaukázusi Miatyánkot is, amelyet Jaksics állítólag a keleti magyaroknál jegyzett le és saját szavai szerint "a Kaukázus vidéki keresztény tatár nyelven van": "Minink Atye ki da tegeken. Volgaltess tinin lemet" stb. első pillanatra is látható, hogy elferdített magyar szavakkal állunk szemben. Amikor Perecsényi híradása a Minervában megjelent, Jaksics már megint úton volt s így nem lehetett felelősségre vonni. Egy Szentpétervárról érkezett osztrák követségi jelentés szerint pedig 1824. augusztusában már meg is halt a Kaukázusban, Sukari, vagy Lukaszi fürdőkben (Nota Cancellariae Status Intim. Aul. Austr. 1825. No 1063-).15
De Jerneyt, a fiatal magyar orientalistát nem hagyták nyugodni Jaksics szélhámosságra valló állításai. Gyanúját táplálta az a körülmény, hogy Orlaynak, Jaksics társának Bécsbe írt levelei és később megküldött utazási vázlata egy szóban sem említette a kaukázusi magyarokat, és Irrédi Mirzáról sem emlékezett meg. Mivel pedig Jaksicsot felelősségre nem vonhatta már, levelet küldött Odesszába, Orlay őexcellenciájához és felvilágosítást kért tőle ebben az ügyben (1827). Orlay válaszolt is (1828) és hazugságnak bélyegezte Jaksics állításait.16
Jaksics Gergely nevével az Athenaeum hasábjain újra találkozunk több, mint egy évtized múlva (1841. II.). Tudósítások a Kaukázusból címen Szkalka Kandid Jaksics egy kéziratos munkájáról emlékezik meg és tartalmi kivonatát is adja. "Odesszában elhunyt hazánk fia Jaksics Gergely, ki a Kaukázust több ízben megjárta, illy című kéziratából: "A Kaukázus hegyi rab, orosz versben csinálta és azután orosz nyelvből fordította, s tulajdon oda tett utazásából kiszedett sok jegyzeteivel bővítette Jaksics Gergely, a jeruzsálemi Szent János rendjének keresztes vitéze és több tanult társaságoknak tagja. Orosz Szt. Pétervárában. 1824. Magyar hazámban lakozó hazámfiainak." E kézirat 2 részből áll, az első 147 rímelt strófa, a második csak 43 (Szkalka jegyzete).
Jaksics itt ugyanazt állítja a kaukázusi magyarokról, amit Perecsényi is közölt a Minervában. Ezek a magyarul beszélő népek szerinte ebedieknek nevezik magukat. Felsorol egy sereg szót is: lán, asszon, gönge, gatám, luk stb. és azt akarja bizonyítani, hogy az y hiányzott a régi magyaroknál.
Hasonlóképpen Jerney leplezi le Szabó Nazáriust is, akiről Perecsényi Nagy László közleményének második részében szól. Szabó Nazárius kőrösbányai ferencrendi gvárdián, 1805-ben a Szt. Ferenc rend bulgáriai provinciája részéről, mint misszionárius küldetett török földre. Sokat vándorolt Moldvában, Havasalföldön, Bulgáriában és a dunai török tartományokban, majd Egyiptomba vetődött és onnan Kairón, Kaffán keresztül Bagdadig jutott. Itt Perecsényinél közölt elbeszélése szerint a "Mogoli nagy követ" elé bocsáttatott, aki magyarul szólt vele és megvetőleg nyilatkozott a nyugati magyarokról, mert annyira elkorcsosultak, hogy elfeledték keleti testvéreiket. Szabó Nazárius itt azt is megtudta egy tolmácstól, hogy a Nagy Mogor, vagyis Mogol birodalmában még számos magyar él. Szabó Nazárius 1822-ben tért haza és Perecsényi Nagy Lászlónak elmondta meseszerű élményeit.
Jerney mesének bélyegzi mindezen állításokat, éppen úgy, mint Keserű István elbeszélését, akiről Obernyik László emlékezett meg a Tud. Gyűjt.-ben (1821. IV. 117. lap). Obernyik elmondja, hogy egy napon levelet kapott Simontsits János Pest megyei szolgabírótól (1821. márc. 10), amelyben az magához hívja őt, hogy bemutasson neki egy Keserű István nevű ázsiai magyart. Kéri őt, hogy kérdezze ki és hozza nyilvánosságra e mindenkit érdeklő adatokat. Obernyik átmegy Etyekre és kikérdezi Korav Ivánt, illetőleg Keserű Jánost, aki Jekatyerinoszlávból való. És elmondja, hogy a jekatyerinoszlávi guberniumban sok magyar község van: Hamburg, Josephsthal, Ratiz stb. A magyarok itt baskirokkal, kalmükökkel és tatárokkal keveredve élnek, de ruházatukban és szokásaikban megegyeznek az itthoniakkal. Jerney erről is megemlékezik Világosítása jegyzetében. "A színlelt Jekatyerinoszlávi s egy ideig Tétényben tartózkodott Keserü István nevű Magyar (l. Tudom. Gyűjt.. 1821. K. 117., 118. l.) Esztergomi származású szökött katona volt. Egy Schmidt nevezetű Odesszai lakos és Besszarábiai földesúr, kivel 1826. Párizsba utaztakor Bécsben megösmerkedék, bizonyossá tett engem arról, hogy sem Jekaterinoszlávban, sem Odesszában, valamint Keserü hazudta, magyar lakosok nincsenek egynéhány Magyar Országi katonaszökevényen kívül, kik közül nyelvünk megtanulása végett egy kettőt ő maga is tartott házi szolgálatban. Megjegyzésre méltó ezen Schmidt úrról, hogy önnön elő adása szerint még nagyattya, egy Erdélyi Nemes költözött ki Hunyad vármegyéből. Attya, hadi érdemeiért birtokkal ajándékoztatott meg az Orosz fejedelem által. Nemzetünk iránt való tiszteletből több nyelvek ösmérete mellett a magyart is megtanulván, azt értelmesen beszéli."
Jaksics, Szabó és Keserü valótlan állításait, amelyek azonban a nemzeti hiúságnak hízelegtek, megtoldja még egy másik utazónk is, Rencz József. Ő is egy hasonló Miatyánkot közöl, mint Jaksics, s így nála a hazugság még az eredeti ötlet mentségével sem enyhíthető. Rencz József szintén Kelet-utazó volt. Moszkván keresztül egészen a Kaspi-tengerig jutott, majd Asztrakánból visszafordult és 1827-ben hazajött. Útjáról a Hasznos Mulatságok értesít (1829. II. 23.): "Egy utazó hazánkfia jegyzőkönyvéből" címen. Rencz naplótöredéke ez északi Kaukáziáról, amely Jaksicséhoz hasonló, fantasztikus mesékkel van tele. A Kaukázusban egy Tupis nevű helységben hat nap alatt megtanulta a bennlakók nyelvét, akik ugyan nem voltak magyarok, de nyelvük hasonlított a miénkre. Leírja nyelvükön a Miatyánkot is: "Tatanénk, ki szöklesz a tönnben, Szenta álda Nedenben" stb. Nyilvánvaló, hogy hasonló hamisított szöveggel állunk szemben, mint Jaksics Gergelynél, ő is eltorzított magyar szavakkal akarta a rokonságot bizonyítani. Rencz megjegyzi azt is, hogy ezek a lakosok delibb termetűek az ottani muszka és tatár népeknél. Ezután még egy csomó nevetséges szóegyeztetés következik, amelyekben természetesen arra törekszik, hogy a magyar és az állítólagos kaukázusi szavak minél jobban hasonlítsanak egymáshoz.17
Nehéz eldönteni, hogy Jaksics, Szabó és Rencz honnan vették a keleti magyarokról szóló meséket. Fel kell tennünk róluk, bár az adatok ellenük szólnak, hogy nem volt rosszakaratú megtévesztés a céljuk. Talán ott messze Keleten egy Fekete Ivánhoz hasonló szökött katonával találkoztak, aki érdekessé akarta magát tenni e mesékkel és hiszékeny utazóink minden szavát bizonyság számba vették. Lehetséges azonban az is, hogy ők maguk költötték e történeteket, hogy eleget tegyenek az itthoniak kíváncsiságának, akik minden keleti utazótól az őshaza felfedezését várták.
Orlay János fiatal korában szakadt el Magyarországról és Szentpétervárott telepedett le, ahol magas pozíciót ért el. 1819-ben bejárta a Kaukázust és Jaksics Gergelyt, mint titkárt vitte magával. Bécsi barátaival állandóan fenntartotta a kapcsolatot levél útján. Kaukázusi utazása közben azonban magyar ismerőseiről sem feledkezik meg és egy "Magyar" nevű faluból való üveg bort küld nekik egy levél kíséretében, amelyet Odesszából írt 1828. jún. 18-án. (Magyar Kurir 1828. II. 37. sz., újra Haszn. Mul. 1828. II. 38., v. ö. Még Haszn. Mul. 1828. II. 29 és 33.)
Jerney tanúsága szerint utazását le is írta és el is küldötte Magyarországra,18 de írása azóta nem került elő. Edvi Illés Pál megemlékezik Orlayról a Tud. Gyűjt. 1835. Évfolyamában: Összveírása Hazánkból származott néhány jeles férfiaknak és familiáknak a Külföldön (1835. X. 103.). Meghalt 1828-ban Oroszországban.
A Hazai Tudósítások Orlayval kapcsolatban megemlít két magyar orvost is, akik Szibériában mentek: Csérszky Antal (Munkácsról) és Polyánkai Ignác (Pestről). (Magyarok Muszka országban. Haz. Tud. 1807. X.)
Ógyallai Besse János egészen tudományos alapokra helyezi utazását. 1824-ig állandóan külföldön tartózkodott. Ekkor hazajött és néhány évi itthon tartózkodás után 1829. május 20-án ismét útra kelt (Hazai Tud. 1829. 41. sz. máj. 23.). Metternich ajánlatával Bécsbe ment, majd Humbolthoz csatlakozott, hogy együtt utazzák be a Kaukázust. Járt Kelet-Indiában és Madagaszkárban is. Kaukázusi utazásáról állandóan jelentéséket küld: Ógyallai Besse Jánosnak 1-3 utazási jelentése Kaukáz hegyek vidékéről, Konstantinogorszkból (1829. aug. 8. és még egyszer aug. 8.), vagyis a Meleg Fürdőkből és Mozdokból (aug. 20.). Ismerteti és közli őket J. a Tud. Gyűjt.-ben (1829. X.). Besse János 4. Jelentése a Kerymi félsziget Kaffa városából (dec. 15.). Ismerteti J. a Tud. Gyűjt.-ben 1830. II.) Besse János 5. Jelentése a török birodalom fővárosából, Sztambulból (1830. Júl. 5.). (Tud. Gyűjt. 1830. VIII.)
E jelentéseken kívül, amelyeket eredetileg József főherceg nádorhoz küldött, néhány levele megtalálható a korabeli folyóiratokban is. Besse Jánosnak Odessából és az Ebbrus hegyaljából kelt levelei (Haszn. Mul. 1829. II. 3. és 28.). Ógyallai Besse János utazásairól (Haszn. Mul. 1830. II. 8.). Utazását egy nagy munkában adta ki francia nyelven. Kiadásra készen állt már 1831-ben, de pénz híján csak 1838-ban jelenhetett meg. Címe: Voyage en Crimée, au Caucase, en Georgie, en Arménie, en Asie Mineure et ŕ Constantinople, pour servir ŕ l'Histoire de Hongrie, par Jean Charles de Besse, Paris, 1838. Ismertette Jerney János (Figyelmező 1840.). Szemelvényeket közölt belőle a Századunk (1840 és 45.). Ponori Thewrewk József fordításában pedig a Jahrb. Der Lit. Wien (1831. LII. És LXXXVII.). Még a negyvenes években is találkozunk nevével: Besse János utazása és tudósítása Madzsar romjairól (Tud. Tár. 1843. Értek. VIII.).
Horvát István a Tud. Gyűjt. 1833. III. számában figyelmeztet arra, hogy Besse ötödik jelentésében (Tud. Gyűjt. 1830. VIII.) azt írja, hogy "egy tudós Erzerumban lakozó örménynek vagyon egy magyarok történeit magába foglaló kézirata örmény nyelven", amelyet az le fog írni és el fog küldeni. Kéri egyúttal Besse ismerőseit, hogy kérjenek levélben bővebb felvilágosítást Bessétől.
Olaszországban és Görögországban utazott Nemes Ludwigh Sámuel ügyvéd. Munkáinak legnagyobb részét németül írta. Első útleírása is németül jelent meg: Theon, oder poetische Anklänge des Geistes und des Herzens auf einer Reise nach Syrakus im Jahre 1827. 1822 (1). Előfizetési felhívása a H. és K. Tudósítások 1831. II. 50. számában. Ez a versben írt munka olaszországi utazását tartalmazza.
Görögországi utazása már magyarul jelent meg: Theon utazása Görögországban 1835-ben. Pozsony, 1836. Ezt a prózai munkát Ludwigh Schwarzenberg Frigyes hercegnek ajánlotta: "Nem rendszeres statisztikáját Görögországnak, sem históriáját, tudományos forrásokból összvehalmozva, hanem oly munkát akarok írni - mondja az előszóban -, mely ezekről sem feledkezvén meg ugyan, azt közli honom miveltebb közönségével, mit utazván láttam, hallottam, éreztem!" Ludwigh 1835. májusában indul el Triesztből hajón. Útiránya Korfu, Ithaka, Patrász, Morea, Livádia, a Cikládok és Szíria. Sajnálja, hogy nem mehetett Misszolungiba, ahol Byron járt. Hazatérése után nemsokára (1837) Amerikába vándorolt és végleg ott telepedett le. Munkájának második kiadása nevének kezdőbetűivel jelent meg. L. S. utazása Görögországban 1835-ben. Pesten, 1848.
Szőllősi Ferenc Törökoszágba vándorolt, mint tiszt részt vett 1829-ben az orosz-török háborúban, majd a kis-ázsiai bányák megvizsgálására küldték ki. 1835-ben Albániában járt, utána hazajött és Kossuth titkára lett. A szabadságharc leveretése után Kossuthtal együtt menekült Törökországba.19 Szőllősi több keleti nyelven beszélt, de amint könyvének idézeteiből kitűnik, nem kifogástalanul. Munkájának címe: Napkeleti képek. Kolozsvár, 1838. "Ezen munka - írja bevezetésében - nem utazás, nem történet, avagy életleírás, legkevésbé pedig politikai syntagma. Vizsga olvasóm, ha külső egybefüggéssel párosult, időszámítási rendet benne nem találand, legyen tudtára először az, hogy az albániai utolsó lázadáskor minden írásaim elvesztek, másodszor pedig az miszerént engyöngeségemet érezve, írói pályára épen nem törekszem." A könyv tartalma vegyes. Szőllősi utazásai közben tapasztalt dolgokat ír le: politikai eseményeket, török szokásokat, népviseletet stb. Bírálója Szontagh Gusztáv elismerőleg nyilatkozott róla (Figyelmező, 1839.).
Petrózai Trattner Károly cs. és kir. őrnagy, Kis-Ázsiában tesz nagyobb utazást. Útleírását a Társalkodó közli: Konstantinápolyi és szyriai utam emlékezete (1841.48-52, 100, 102-104. sz.). 1840. okt. 27-én indul el Pestről hajóval Konstantinápolyba, majd onnan Szíriába folytatja útját. Útleírása élvezetes stílusban adja egy nyitott szemű ember élményeit. Városokat, népszokásokat és népviseletet ír le különös szeretettel.
Gróf Andrássy Manó a negyvenes években járta be Európát és Marokkót (Levelei: Honderű, 1843.). Buda elfoglalása után, 1849-ben ismét útra kél Kelet felé és bejárja Bengáliát, Ceylont, Jávát és Kína partvidékeit. Utazását könyvben is kiadta: Utazás Kelet Indiákon, Pest, 1853. Második kiadása 1854. Ismertette a Pesti Napló 1037. Száma.

A negyvenes évekből néhány magyar Afrika-utazóról is vannak adataink. A Pesti Divatlap két levelet közöl egy F. L. jel alatt rejtőzködő utazóról: Töredék egy Afrikában utazó magyar leveléből (1845. I. 14. és 20. sz.). Ez az utazó Athénből indul el és Alexandrián keresztül megy Jeruzsálem felé. Alexandriából ezt írja: "Elindulásom előtt itt egy magyar emberre akadtam, ki Mehemed Ali basánál huzamosb ideig kocsiskodott, míg végre őt a basa zsarnok szeszélye szolgálaton kívüli állapotba helyezé. Ez ember 7 nyelvet ért és beszél, azért tolmácsul Jeruzsálembe vittem" (1 levél).
Jeruzsálemből Beirútba, Damaszkuszba és Baalbekbe megy. Közben több magyar utazóról tesz említést. "Beiruthba érkezett Csernovics hazánkfia, mult országgy. aradmegyei követ is, ki Magyarországból gróf Batthyány L., báró Wenkheim B. és gróf Almásy Györggyel indult ki e viszontagságos vándorpályára. Mint mondá, a nagy melegség miatt hagyá el társait, kik Jaffából Egyiptom felé vevék útjokat." A cikk írója azután elmondja, hogy Cipruson és Szmirnán keresztül Konstantinápolyba érkezett. Elbeszéléséből kitűnik, hogy egy, vagy két magyar útitársa is volt, ezeket azonban nem nevezi meg.
Valószínűleg ugyanez az utazó írta azokat a cikkeket is, amelyek Vándorpálya Afrikában és Ázsiában címen jelentek meg a Pesti Divatlapban, F. betű alatt (1846. I.). Az útirány itt is Athén, Egyiptom, Kairó stb. Jeruzsálem azonban már nincsen benne, mert a közlemény egyszer csak hirtelen megszakad és többet nem folytatódik. Egy magyar útitársról is szó van, mint a fentebb említett két levélben. Úgy tűnik fel a dolog, hogy az ismeretlen utazó először csak két levelet küldött a Pesti Divatlap számára, majd egy év múlva rendbe szedve írásait, egy csinosabb, kerekebb útleírással akart a közönség elé lépni. Valamely oknál fogva azonban abba kellett hagynia az első néhány közlemény után. Jellemző az a kijelentése, amellyel utazásának okát említi. Lamartine és Chateaubriand fölfedezik Keletet az utazók számára. "Engemet is - mondja a magyar utazó - az ázsiai és afrikai térekre vonzott bizonyos nevezhetetlen vágy, s le nem csillapíthatott inger." Tehát nem külső indítékok, hanem belső kényszer viszik őt Keletre. Ez a romantikus utazó jellemző vallomása.
Az afrikai utazók között legkalandosabb élete Magyar Lászlónak volt.20 1843-ban indul el hazájából, bebarangolja Brazíliát, Nyugat-Indiát, Kubát, innen áthajózik Kelet, Indiába, majd Szumatrán és Jáván keresztül Madagaszkár szigetre ér. Nemsokára ismét Brazília felé hajózik. Onnan visszatérve Nyugat-Afrikában a kalabari néger fejedelem szolgálatába lép. Két évig tartózkodik itt, majd egy karavánnal Dél-Afrika kutatására indul.21 Biké országban végre letelepedett és feleségül vette Kajája Kajángula néger fejedelem tizennégy éves leányát. Innen kisebb-nagyobb felfedező utakat tett. Meghalt 1864-ben Afrikában.
Magyar László első levelei a Magyar Hírlapban jelentek meg 1852-ben (753. és köv. számok). Ezeket Autunovics József juttatta el a szerkesztőhöz. Leveleit és naplóját Hunfalvy János adta ki. Magyar László délafrikai levelei és naplókivonatai. Pest, 1857. Hunfalvy felszólítására összeállította és elküldte utazásainak részletes kéziratát is: Magyar László délafrikai utazásai 1849-57. években. Sajtó alá egyengette és jegyzésekkel ellátta Hunfalvy János. Pest, 1859. Németre is Hunfalvy fordította le (1859.).
A magyar művészek között különösen sok Kelet-utazót találunk ebben az időben. Schöfft (v. Schoefft) Ágoston festő bejárta Törökországot és Indiát és gazdag keleti gyűjteménnyel ért haza. Itthon később tönkrement és tébolydában halt meg. Egyik Keletről írott levelét közölte a Jelenkor (1842. 45. sz.): Schöfft Ágost pesti hazánkfia levele Agrából, Kelet-Indiából. Levelét
a Jelenkor után a Századunk (1842. 45. sz.) és a Pesti Divatlap (1842. I. 47.) is közli. Levele 1845. márc. 16-áról való Agrából. Megemlékezik benne Kőrösi Csoma Sándorról is, akivel ott megismerkedett. (V. ö. még Pester Tageblatt 1845. Ein deutscher Maler.)
Schöfftel kapcsolatban megemlékezik a Pesti Divatlap (1842. I. 45. és 47.) egy Honigberger nevű erdélyi emberről, aki Indiába került és a lahorei király háziorvosa lett.
Keleten utazó művészeink még: Schöfft Tivadar (építész), Petrovits Pál (festő), Róth Imre (festő) és Ligeti Antal (festő). Az utóbbinak utazási naplója kéziratban maradt.22 Gegő Elek ferencrendi szerzetes az Akadémia megbízásából indul el a moldvai magyar telepek fölkeresésére. Kutatásának eredményét összefoglalta munkájában: A moldvai magyar telepek. A Magyar Tudományos Akadémia elibe terjesztve 1838. Adatokat találunk még a M. T. T. Évkönyveiben is (III., IV. és VII. kötet).
Bizonyos fokig a magyar Kelet-utazók közé sorolhatjuk Reguly Antalt is, aki körülbelül ugyanazt a típust képviseli az utazók között, mint a Dugonics- és Perecsényi-féle orientalizmus a magyar irodalomban. Reguly utazásának végső sarkpontja Sajnovics Demonstratiója volt.23 Utazásának elsősorban nyelvészeti szempontból van értéke. Első útja a nyugati finnek közé vezet (1839-41.), második útjában pedig az Ural népeit keresi fel (1843-45.). Sok nélkülözés után tér haza hatalmas nyelvészeti és etnográfiai anyagot hozva magával, ezt azonban már nem bírta feldolgozni.24 Regulyval meglehetősen sokat foglalkoztak s így nekünk nem lehet célunk, hogy e felsorolásban részletesen tárgyaljuk, annál kevésbé, mert bennünket csak az utazás ténye érdekel.
Eötvös József rámutatott arra,25 hogy Reguly utazási vágya kezdetben határozott cél nélkül való volt. Csak az északi népek regényes mitológiája vonzotta őt akkor s a magyar nyelv eredetének kérdése még nem gyakorolt befolyást elhatározására. Ez a gondolat Arvidson finn tudós közvetítésével jut el hozzá, aki a stockholmi könyvtárban a magyar-finn nyelvrokonságra emlékeztette őt. Ezzel Reguly vándorlási kedve egyszerre határozott irányt kap, léptei ettől kezdve állandóan egy cél felé haladnak, amelyhez haláláig hű marad. Így határozza meg egy magyar történeti adottság, a finn-magyar rokonság gondolata, egy romantikus megmozdulás útirányát, amely által az speciálisan magyar színezetet kap.
A legnevezetesebb magyar utazások egyike Jerney János keleti útja a század közepén. Jerney első munkája: Világosítás, Ázsiában a Kaukázus hegyén lakozó Avarok és Kunságiak nyelvének magyartalansága eránt, a kaukázusi népek rövid által-nézésével. Szegeden, 1829. Megemlékezik az addigi kutatásokról és erősen kikel azon laikus vélemény ellen, amely a kelet-oroszországi népeket a magyarokkal azonosítja. Jaksics Gergely, Szabó Nazárius és Keserű István meséiről is elítélőleg nyilatkozik.
Forrásai Klaproth munkái: Reise in den Kaukasus und nach Georgien. (1807-8.) Halle und Berlin. 1812-14., - Kaukasische Sprachen. U. o. 1814. - Asia Polyglotta, Paris, 1823. Idézi még: Pallas: Sammlungen Historischer Nachrichten über die Mongolische Völkerschaften. St. Peterburg. 1776. Beregszászi Paul: Ueber die Aenlichkeit der hungarischen Sprache mit den Morgenländischen. Leipzig. 1796. Dankovszky Gergely: A Magyar Nemzet Maradéki az ősi lakó helyeken, Poson 1826. Erdélyi József: Sprache der Stammverwandten der Ungarn in Kaukasus in 490 Wörtern dargestellt und mit hungarischen verglichen. Pressburg. 1826. Végül felhasználja Orlay János leveleit és kéziratban levő útleírását, amely tulajdonában volt. Ezután még több cikket közöl a Tud. Tárban, amelyek keleti útja előtanulmányainak tekinthetők. A kubecsi népség (Tud. Tár. 1839. VI.).
Való-e, hogy az Orosz birodalom alapítói magyarok voltak (Tud. Tár. 1840. VIII.). A Kuma melléki magyar városról (Tud. Tár. 1843.).
Keleti útját már 1842-re tervezi, de csak 1844-ben indulhat el, az Akadémia költségén. Utazását a szabadságharc után adják ki: Jerney János keleti utazása a magyarok őshelyeinek kinyomozása végett. (1844-45.) Pest, 1851. 2 k. Bevezetésében elmondja, hogy erősödött lelkében az utazásnak akkor még céltalan vágya: "Messzire, minél távolabb menendek, ha majd egykor független állást érlelend nekem is az idő. Ez volt gyermekkoromban irány nélküli vágyam, ez ringatá éretlen képzelgésimet." Olvasmányait is e szerint válogatja meg. "Útleírásokra fordítám figyelmem, azok lettek olvasmányaim legkedveltebb tárgyai." Utazási vágya egyszerre megkapja irányát, mihelyt az őshaza problémája hozzá is elérkezik. "Iskolai pályám befejezésének ideje épen azon korral találkozék, midőn a nemzetiség eszméje hosszas apathia után új életre vergődni törekedett." Ez a nemzeti individualizálódás áramlata juttatja el hozzá az őshaza képzetét, és ő érezte, hogy Keletre kell utaznia, felkutatni az ősi lakóhelyet.
Műve három részre oszlik: 1. Etelközi út. 2. Lebediai út. 3. Parthiai kutatás. Legfontosabb forrásai: Klaproth munkái, Besse: Voyage en Crimée, Gegő Elek: A moldvai magyar telepekről, Buda, 1838. (Ebben ki van adva Bandin Márk moldvai püspök értékes tudósítása a moldvai magyarokról 1646. és 47-ből.) Zöld Péter székely papnak a moldvai és besszarábiai magyarokról tudósítása. 1776-ban. (Kiadva: Ungar. Magazin, III. Bd. I. Poson, 1783, Molnár J. Magy. könyvház, Sándor I.: Sokféle és Budai Ezsaiás Magyarországi Históriájában kivonatok.) Benkő Jós.: Milkovia. Viennae. 1781.
1844. ápr. 23-án hagyja el Pestet. Első tudósítását Odesszából írja, a másodikat Taganrogból, a harmadikat a Krimi Kercsből. Itt kénytelen félbeszakítani útját és kutatásait Moldvában folytatja. Azután újra Krímiába megy és 1845-ben hazatér. Jelentései keleti útjáról megtalálhatók az Akad. Ért. 1847. évfolyamában, de fel vannak dolgozva nagy munkájában is.
Sokat utazik Petrichevich Horváth Lázár is, a magyar byronizmus jeles képviselője. Már régóta vágyott Keletre, míg 1846-ban végre elindul Triesztből. Konstantinápolyban a szultán egy briliánsgyűrűvel tünteti ki. Meglátogatja Görögországot, Szmirnát, Ciprust, Beirútot, bejárja egész Szíriát, hosszabb időt tölt Jeruzsálemben, végül Egyiptomon és Olaszországon keresztül hazatér. Keleti útjának emlékét őrzik: P. H. L. Keleti levelek Emiliához, Konstantinápolyból írt sorai. (Életképek, 1847. I.)
Külön csoportot képeznek a természetrajzi utazások. A kor természetudósai is előszeretettel keresik fel a Balkánt és Törökországot. Ezek közül megemlíthetjük Frivaldszky Imrét26, Füle Andrást, Frivaldszky Jánost, Zach Ferencet, Terren Andrást és végül Nogel Istvánt, akinek utazása könyv alakban is megjelent: Nogel István utazása Keleten. Átdolgozta s függelékkel bővítve kiadta Schultz testvérpár. Pest, 1847. Szemelvényeket közöl belőle a Társalkodó (1847.: Mutatványok Nogel István utazása Keleten c. munkájából. Inkább szépirodalmi, mint tudományos munka.
Befejezésül megemlíthetjük Egressy Gábor Törökországi Naplóját. Pest, 1851. Ez Egressy törökországi tartózkodásáról szól, ahova a szabadságharc idején Bemmel együtt menekült.
A politikai okok azonban itt már nagyon erősen belejátszanak az utazásba s így Egressyt nem sorolhatjuk már a romantikus utazók közé. Külső körülmények és nem belső kényszerűség viszik őt Konstantinápolyba. A szabadságharc utáni utazásoknak 1867-ig ez lesz a karakterük, mert majdnem kivétel nélkül politikai üldözések elől való menekülés az indítóokuk.
A kor irodalma azonban nemcsak hazai utazókról számol be, hanem majdnem minden nevesebb külföldi Kelet-utazó működését is figyelemmel kíséri. Útleírásaik vagy fordításban, vagy ismertetés alakjában kerülnek a magyar közönség elé.
Benkő Ferenc Esztendőként kiadott Parnasszusi időtöltés (1793-1800, 7 kötet) c. munkájában szemelvényekben több utazásról számol be. III. darab. 1794. Napkeleti utazók: Nibur arábiai utazása és Tavernier utazása. Majd Olasz utazók cím alatt egy huszonhét kötetes olasz munka egyes részeit ismerteti: Storia Generale de Viaggi per mare et per terra. A Venetia Anno 1773. tom 27.
Lamartine utazásából töredékeket közölnek a folyóiratok. Jeruzsálem és Libanon, Lamartine keleti utazásaiból Tud. Tár. (1834.). Jeruzsálem és Libanon, L. keleti utazása után (Rajz. 1835.II.). Emberpiac. L. keleti utazásából E.-től (Reg. P. Div. 1842.I.). Lamartine utazásából (Magy. Házibarát, 1843. X.).
Chateaubriand utazásának fordítását megtaláljuk a Kis János által szerkesztett Nevezetes utazások tárháza VII. kötetében: Chateaubriandnak Görögországban tett utazása ezen ország történeteivel és mostani állapotjának egyéb írókból vett leírásával együtt. Készítette Matskásy Ferentz. 1819.
"A görög történetnek ezen rövid summáját - mondja Matskásy az előszóban - melly az utazás leírásának elébe van ragasztva Bartelémy, Müller J., Chandler és Chateaubriand könyveiből szedtem ki, tsak azért, mivel Ifju Anacharsis utazását mind ekkorig nem olvashatják magyarul azok, kik azt másként olvasn nem tudják." (A Matskásy által említett Ifju Anacharsis utazása már a következő évben megjelent magyarul.)
Kotzebue Móritz perzsiai utazásának kivonatait közli Lassu István (Tud. Gy. 1827. IV.) a német eredeti Reise nach Persien im J. 1817. után.
Cook utazása könyv alakban jelent meg magyarul. Cooknak ama híres hajós kapitánynak a Föld körül utazása, mellyet Bauks és Solander tudósok társaságában tett 1768-71. eszt.-ben. Németből fordította Horváth Zsigmond. Kiad. Kis János, pest, 1810.
Maundrell Henrik Palesztináról szóló munkáját Szrógh Sámuel fordította le. Miskolcz, 1817. Ismertetése a Tud. Gy.-ben. (1817. V.) Campe Joachim Jelesebb utazások gyűjteménye pedig Bodosy Mihály fordításában jelent meg. Pest, 1819-21. A Szentföldről egy nagyobb munka tudósít bennünket Dóczy József fordításában: A Szentföldre vándorló, azaz Leeb Robert apát Úr utazása. Pest, 1832.
Keleti utazások fordításait találjuk a Kis János által szerkesztett Nevezetes utazások Tárházában is: I. k. Park utazása Afrika belső tartományaiban, Bourbon Frantzia, s Javan szigetekről és Dahom Országáról szólló némely tudósításokkal együtt. Pest, 1816. - II. k. Kapitány Marchand Istvánnak rövid summába foglalt utazása a világ körül, 1790, 91, 92. esztendőkben. Drake utazásának velejével együtt, amazt frantziából, ezt németből készítette Matskási Ferenc. 1816. - III. k. La Perousenak 1785, 86, 87, 88. Esztendőben tett utazásának veleje. Ford. Halasy Mihály, 1817. - V. k. Gróf Macartnaynek Chinába tett követségbeli utazása. Németből Magyarra fordította s némelly felvilágosító észrevételekkel megtoldotta Horváth Zsigmond. (1816.) 1818. Toldalék Barrow Chinai utazásából, melly 1803.-dik esztendőben adattatott ki. A legtöbb munka első lapját egy keleties illusztráció is díszíti. A fordításokon kívül ismertetések alapján is tudomást szerzett a magyar közönség külföldi utazókról. Különösen Molnár János Magyar Könyvháza, a Tudományos Gyűjtemény, Tudománytár és a Hon és Külföld közöltek számtalan ilyen ismertetést. Bibliográfiájuk nagyjában össze van állítva Havass Rezső: Magyar földrajzi könyvtár c. munkájában.

-------
1 Előszó, Szamota: Régi magyar utazók Európában. Budapest, 1892.
2 Dekáni Kálmán: Egyiptom legrégibb magyar leírása. Földr. Közl, 1908.
3 Szamota István id. m.
4 Márki Sándor dr.: Magyarok a Szentföldön. Földr. Közl. 1881. és Magyar utazók a középkorban. Földr. Közl. 1890.
5 Sebes Gyula: Szentföldi magyar utazás a XVIII. században. Földr. Közl. 1913.
6 Ifj. Jankó János: Báró Tóth Ferenc utazása Egyiptomban 1771-ben. Földr. Közl. 1885.
7 Beőthy: Szekér Joakim és a magyar Robinzon. Századok, 1887. A magy. szépprózai elb. II.
8 Szinnyei József. M. I.
9 Gaál József: Gróf Benyovszky Móricz élete. Vasárnapi Könyvt. Pest, 1857. III. Jókai Mór 1888-ban az angol kiadást fordította magyarra. - Jankó János: A gróf Benyovszky irodalom anyagáról. Századok, 1891.
10 Edelspacher Antal: Egy ismeretlen magyar orientalista. Nyelv. Közl. XII.
11 Berzeviczy: Magyar utazók Olaszországban. Földr. Közl. 1903.
12 Knauz Nándor: Magyar hittérítők a magyaroknál. Religio, 1857. - Vámbéry Ármin: A magyarok eredete. 1882. - Pintér Jenő: Magyar Irodalomtörténet. 1930. I. 283. l.
13 Bibliográfia: Dr. Duka Tivadar: Kőrösi Csoma Sándor dolgozatai. Bpest, 1885. - Dr. Duka Tivadar: Life and works of Alexander Csoma de Kőrös. London, 1885. - Báró Eötvös József: Emlékbeszéd Kőrösi Csoma Sándor felett. Ö. M. VIII. Beszédek. - Dr. Duka Tivadar: Kőrösi Csoma Sándor. Bp. Szemle, 1898. - Schmidt József: Kőrösi Csoma Sándor. Kőrösi Csoma Arch. 1921. I. - Schmidt József: Kőrösi Csoma Sándor, mint nyelvkutató. M. Nyö. 50. 1921. - Kárffy Ö.: Levéltári kutatások Kőrösi Csoma életéhez. Akad. Ért. 25. 1914. - Bitay A.: Kőrösi Csoma Sándor hagyatékáról. Erd. Irod. Szemle. I. 1924. - Kőrösi Csoma Archivum. Szerkeszti Németh Gyula, Bp. 1921-től. - Szinnyei József: Magyar írók. II. kötet.
14 A róla szóló cikkek bibliográfiáját l. Duka Tuvadar és Szinnyei József munkáiban.
15 Jerney János: Világosítás. Szeged, 1829. 12. Lap.
16 Jerney: Világosítás.
17 Staud Géza: Magyar utazók a XIX. Sz. elején. (Szabó, Jaksics, Rencz) Élet. 1931. febr. 1.
18 L. Világosítás
19 Szinnyei M. I.
20 Szinnyei M. I.
21 Sámi Lajos: Délafrikai utazások és felfedezések. Pest, 1872.
22 Lyka Károly: A táblabíró világ művészete. 1922.
23 Toldy F.: Reguly s a finn-magyar kérdés. Reguly album, 1850.
24 Reguly Hagyományai. A M. T. A. megbízásából kiad. Hunfalvy Pál. I. A vogul föld és népe. 1864
25 Báró Eötvös József: Reguly Antal. Akad. Emlékbeszéd. B. E. J. Ö. M. VIII. L. még Pápay József: Reguly emlékezete. Magyar nyelv. 1905.
26 Nendtvich Károly: Frivaldszky Imre életrajza. Pest, 1872. Értek. a term. tud. köréből

XI.
Csokonai

A nagy egyéniségek soha sem mérhetők átlag szempontokkal s így az orientalizmust illetőleg is külön kell megvizsgálnunk őket.
Csokonai a preromantika reprezentatív költője s orientalizmusa is preromantikus eszmekörből magyarázható. A preromantika korában a klasszikus latin-görög mitológiát (képanyagot) kezdi felváltani a keresztény, nemzeti és keleti mitológia. A racionalisztikus latin szellem, amely a klasszikus mitológiát létrehozta, megfosztotta azt minden érzelmi színezettől és absztrakt fogalmakként kezelte képzeteit, amelyeknek így lezárt, racionális jelentésük volt. Így kezelték a reneszánsz óta élő klasszikus korok, a barokk, a rokokó és a klasszicizmus is s a hosszú változatlan használat folytán racionalisztikus színezetük csak megerősödött.
A romantika érzelmi túltengése azonban nem tudott mit kezdeni e fogalmi képzetekkel. Az érzés expanzív ereje szétfeszíti a racionális korlátokat, s csak olyan képzeteket tűr meg, amelyeket irradiálhat érzéseinek színes szálaival, s amelyeknél az érzelmi velejáró fontosabb, mint a fogalmi jelentés. Ezért indul meg a küzdelem a klasszikus mitológia ellen egy új mitológiáért, amely a keresztény, a nemzeti és keleti mitológiák alakjában jelentkezik is. Preromantika korának éppen azt a kort nevezzük, mikor a tartalom már új, gazdag, romantikus, a vele szemben heterogén klasszikus formakészletet és kifejezésmódot azonban még nem tudta levetni magáról. Régi kifejezési eszközök és új tartalom küzdelme jellemzi a preromantikus költőket, leginkább Csokonait és Berzsenyit.
Amikor Csokonai Daphnisról, Cloeéról, Echóról beszél, már sokkal tágabb asszociációi vannak és sokkal többet érez mögéjük, mint klasszikus elődei. Mindazonáltal Csokonainál nem olyan egyszerű a probléma. Nála határozottan találunk egy klasszikus réteget s ez a rokokó szellemisége.1 Ő egyik képviselője a csonkán maradt magyar rokokónak, de egyúttal a romantikus lélek is ébredezik benne. Itt csak utalunk rá, hogy tévedés a rokokóban (akár irodalmi, festészeti, vagy építészeti) tisztán ornamentális törekvést látni,2 mert éppen úgy megvannak konstrukciós problémái, mint a gótikának, vagy barokknak.
Csokonainak sokszor sikerül már megszabadulnia rokokó kifinomult racionalizmusától és ilyenkor egész miszticizmusával ragadja őt magával a természet. Titokzatos romantikus kép tárul elénk A Magánossághoz c. versében:

"A lenge hold halkkal világosítja
A szőke bikkfák oldalát,
Estvéli hűs álommal elborítja
A csendes éjnek angyalát."

A magánosság, a homály és a titokzatos csend képzeteit kelti fel benne, erdőt lát, ahol "a csonka gyertyának mohos tövében csergedez a forrás."
Ő maga már eldöntötte hovatartozását és nyíltan csatlakozik Rousseau-hoz. Erről egy sereg nyilatkozata tanúskodik, csak gróf Festetics Györgyhöz írt levéltöredékére (1799), Kazinczyhoz írt levelére (1802. X. 26.) és A lélek halhatatlanságára hivatkozunk.
Megvannak már benne a romantika antitézisei: így a szélsőséges életforma is, amelynek egyik pólusa a Bacchushoz és a Szerelemdal a Csikóbőrös Kulacshoz gazdag életkedve, a másik pedig a Tihanyi Echóhoz írt költemény elégikus halálhangulata.
Romantikus végül százoldalú érdeklődése, amely Ariostótól Kleistig, Horatiustól a népköltészetig bekalandozza az egész irodalmat. Érdekli a politika, az utazók (A lélek halhatatlansága), foglalkoztatja a szabadság gondolata (u. o.), amelyet életében meg is valósított. Ő már a romantikus végtelent keresi, amelyet Goethe mondása szerint a végesbe száz oldalról hatolva igyekszik megközelíteni. És itt érkeztünk el Csokonai orientalizmusához, amely az ő sokirányú érdeklődésének egyik ága. A Kelet felé hajlás nála még meglehetősen intellektualisztikus, s nem annyira érzelmi, mint a romantikusoknál, de már nagy megértéssel közeledik a keleti költészet felé. (Hafiz.)
Költeményeiben sok nyomát találjuk a keletieskedésnek. Felvidulás c. költeményét (Diétai M. M. VIII. 1796.) török nótára írja, de csak a forma miatt. A Keseredés alapjául szolgáló hasonlatot egy török mondásból vette. (Anakreoni dalok. Bécs, 1803.) A Jegyzések közt megemlíti: "Azt mondja Jonesnél egy török poeta: az életnek rózsáját körül néztem, s egy rózsát sem találtam, melyen tövis ne lett volna, melynek sértése szinte a lélekig hat; hány esztendő óta forgok e korcsmákon! s még nem ittam olyan bort, ami után mámor ne következett volna. - Ezt a mondást felteszi Jones az Ali Chelebi folyó beszédje szerint is." (Jones: Poesos... Libri VI. 1777. pag. 283.) A rózsa és tövis, bor és mámor hasonlatot felhasználja Csokonai a vers első részében, a második részben pedig (4 sor) Lillára alkalmazza: Szép vagy, de kín is gyötör miattad.
Ugyancsak az Anakreoni dalok közt jelent meg legszebb keleties költeménye: Hafiz sírhalma. Hafizt Reviczky Specimenjéből és Jones munkájából ismerte. Ezekkel Az ázsiai poézisről írt tanulmányával kapcsolatban is alaposan megismerkedett. Hafizzal foglalkozott a legtöbbet. Kazinczyhoz írt levelében (1803. febr. 2.) írja, hogy gyűjtögeti Hafiz életét. Költeményében Hafiz sírja körül éneklő leányokat szerepeltet és a kórus az egyesekkel felváltva énekel. Anakreoni dalai közt azért közli, mert a sírhalom körül éneklők is a borról és szerelemről dalolnak, mint Hafiz életében, s így a tárgyi rokonság megvan az anakreoni dalokkal. Húsz évvel később Fábián Gábor is anakreoni versformában írja le Hafizt, ugyancsak a tárgyi hasonlóság miatt.
A Hafiz sírhalmának van egy utánzata is: Kovács József Egy kedves sírdombnál című verse (Versei, 1835.), amelyben Hafizt is emlegeti: "Hafizt nyilván Csokonaiból ismeri," "A keleti narancslugasok alól sugárzó szent fény" hozzá Csokonai líráján keresztül jut el, nem is tudja a helyét megtalálni és úgy beszél a madarakhoz, méhekhez, stb., mintha legmegindultabb szerelmes ellágyulásában kedvesét szólongatná."3
Szelim török császárt dicsőíti Csokonai többek között Az igazság diadalmában. (Alkalmatosságra írt versek. Nagyvárad, 1805.), amelyet Mantua visszavételének örömnapjára írt. (1799. szept. 24.)
Izis és Oziris c. versében, amely "szereztzetett magyméltóságú Sárvári Felső Vidéki gróf Széchenyi Ferencné, született Tolnai gróf Festetics Julianna asszonynak ő ex.ja udvarlására (Alk. írt versek.), a grófnét és férjét Izisz és Ozirisz, két jótevő egyiptomi istenhez hasonlítja. Az egyik a nap, a másik a hold istene. Az egyiptomi istenségeket Plutarchoszból (De Iside et Osiride), vagy az általa magyarra fordított Varázsfuvolából (Schikaneder-Mozart) ismerhette Csokonai. A verset 1798. júl. 7-én mutatta be a címzettnek.
A nap innepe (Ódák) c. versében egy napimát találunk, a természetimádó vadak mintájára. Hálálkodás és kérés a napistenhez. "Az inkák így énekelnek, Igy a nap leányai." Itt aztán egyszerre megszakad a gondolat, az egész egy hasonlattá válik: Hát mi miként innepeljünk Néked, óh keszthelyi nap? (Festetics.)
A szélhez c. versben (Ódák II.) újra felmerül Izisz és Ozirisz képe. Az álomban (Hátrah. elegy. versek I. 1795-ig)4 egy helyen azonos gondolatokat fejteget A lélek halhatatlansága Konfuciusz tanairól szóló verseivel. Konstancinápoly (Hátrahagyott elegyes versek) c. versében pedig végig jár a sok gazdagságon, színes pompán a török fővárosban, s ez alkalmat ad neki filozófiai reflexiókra.
A Marosvásárhelyi Gondolatokban (u. o.) megkérdi a keleti széltől: "Mondd meg nékem komoly fuvallat! Látád-é az a Volga síkját, mely volt Árpádé?" Emlegeti a vad tatárokat, a mandzsuk fiait, a mongolokat, ezeket "a még boldogtalan félig embereket." Ő még nem látja Keleten a szabadság és a rousseau-i értelemben kiteljesedett ösztönös ember szimbólumát. De ahányszor nagy átfogó gondolatok foglalkoztatják, mindig belekapcsolja Kelet képeit is.
A zarándok c. szatirikus versében (Kiad. Dr. Illésy J. Abafi: Figyelő XXIII. 1887.) egy zarándok a Szentföldre utazik a vad arabsokon keresztül Sináig. Egy város leírásában pedig (Kiadatlan versek. Harsányi-Gulyás: Cs. Ö. M. II. 231.) Achmed Szultánról szól, aki kevélyen trónol a Fekete-tengerparti városban.
Láthatjuk, hogy a keleti népek már rendszeresen fellépnek képzetei között. Különösen sok keleti vonatkozást találunk A lélek halhatatlansága első részében, amely független az alkalmi vonatkozásoktól.5 A Népek között (III. rész.) felsorakoztatja a szkítákat, tatárokat, lappokat, négereket, majd Kínát és Indiát, melyek földünk legszelídebb nemzetei. Ezeket mind bizonyságul hozza arra, hogy a lélek halhatatlanságának hite nálunk is megvan. A Bölcselkedők közt (IV. r.) külön részt szentel Konfuciusznak és részletesen ismerteti a halálról szóló tanait.
De Csokonainak nemcsak verseiben találunk keleti nyomokat. A Magyar Hírmondó Toldalékában (1794. nov. 7. számhoz) ezt olvassuk felsorolt munkái között: "19./ Sok áriák, Menuetto, Stajer, Lengyel, Magyar, Török s. a. t. Nóták muzsikái kottákkal." Toldy szerint írt egy értekezést A török muzsikáról.6 Lefordítja az egyiptomi tárgyú Varázsfuvolát is és végül ő az első a magyar irodalomban, aki részletesen foglalkozik a keleti költészettel. Értekezésének címe: Az ázsiai poézisről.
Leveleiben többször megemlékezik készülő értekezéséről: "Hafiznak az életét gyűjtögetem most, ki a tenerumban legelső Napkeleti Poéta: de nem tudom hol kaphatnék a Revitzky Specimen Poeseos Persicaet? A mi Bibliothecánkban nem találtatik." (Cs. levele Kazinczyhoz. 1803. febr. 2. K. L. III. 202.1.) Ugyanitt még több más művet is kér Kazinczytól "hogy az Anakreon és Hafiz Életéről s az Anakreoni és Persa poézisről való Értekezésemet annál tökéletesebbé tehessem." Reviczky Specimenjét azonban semmiképpen sem tudta megszerezni. "Az Anakreoni ódáimra legbővebb Commentáriust írtam, hogy Massájok legyen: de Hafiz és a persiai dolgok miatt azt mind ez ideig el nem végezhettem, mert tökéletes a Revitzky Specimen Poesos Persicaeje miatt nem lehet, ezt pedig se kölcsön nem kaphattam, sem pénzemért, noha mind a Bétsi könyves és antikvárius boltokat összekerestettem" - írja Kazinczynak. (1804. jún. 14. - K. L. III. 200. l.)
Az ázsiai poézis elején megemlékezik a zsidók költészetéről és utal Lowth de S. Poesi Hebraeorum c. művére. De nem ezekről akar szólani, hanem "azon nemzetségekről akarok beszélni, akiknek poézisétől undorodnak a finnyás európaiaknak füleik." "Akik az ázsiaiak versezetit olvassák, tudni kell azoknak históriáját, meg kell tanulni nyelveket, amelynek kiválogatottabb ékességeit fel kell nyomozni, meg kell ismerni erkölcseiket, tudományaikat, vélekedéseiket, meséiket, példabeszédeiket; végezetre a perzsáknak s araboknak versezetjeiket, hogy úgy szóljak, ázsiai szemekkel és eszekkel szükség, hogy olvassák."
Kiemeli a keleti költészet derültségét. A keletiek "a legvígabb képekkel bővelkednek, mert a szerelmeknek élnek csupán, a leggyönyörűbb vidékeket látják." A kínaiaknál beszél a Si Kingről, amely háromszáz ódát tartalmaz. Egyet ezen ódák közül, amely neki "felette tetszett", közöl is latinul Jones szabad fordítása szerint. Az indusoknál megemlékezik a Calila wa Dimnaról, a tatárokat Jones és Hebrelot Bibl. Orient. alapján tárgyalja, a szerecsenekkel kapcsolatban megemlíti a Ludolfus által gyakran citált szerecsen verset (Ludolfus: Aethiop.). Majd az arabok, perzsák és törökök költészetét veszi sorra. Casiri Bibl. Arab., Clerici Prosod. Arab. és Procockius Specimen Hist. Arab. alapján. Említi Hafizt, Ferdusiust, Montanábit, egy-egy sort lefordít magyarra a latin nyelvű források után és ritmikailag is behatóan tanulmányozza őket.
A keleti képanyag és mitológia mellett az ősi nemzeti mitológia is érdekli Csokonait. Erről tanúskodik töredékben maradt értekezése A magyarok ősi vallásáról. Őt elsősorban természetérzéke vitte e misztikusabb, a természettel szorosabb viszonyban álló világok felé, de romantikus polihisztorsága is. Nyugtalan lelkét nem elégíti ki az élet egyoldalú képe, neki már az egész világ kell, kelettől nyugatig, mert csak erőinek százoldalú megpróbálása által érzi érvényesülni egyéniségét.

-------
1 Oláh Gábor: Csokonai és a rokokó. Bpesti Szemle, 1917.
2 Oláh Gábor: U. o.
3 Alszeghy Zsolt: Epigon lírikusaink a XIX. századig. Irod. tört. 1917.
4 Toldy kiad. 1844.
5 Teveli Mihály: Csokonai a lélek halhatatlanságáról írt költeménye. Körmöcbányai áll. főreál ért. 1900.
6 Toldy: A magy. költ. története.

XII.
Vörösmarty

Vörösmarty orientalizmusát csak külön tanulmányban lehetne alapos vizsgálat tárgyává tenni, itt munkánk teljessé tétele kedvéért csak vázlatosan jellemezzük.
Orientalizmusa nem külsőségek halmozásában, nevek és etnográfiai adatok tömegében jelentkezik, hanem egész látásában, alakjainak lelkében. Vörösmarty költészetében Kelet nem érzelmi ürügy, hanem lelki forma, amely Vörösmarty és Kelet fantáziájának rokonságán alapszik. Elszórva már régebben találhatunk utalást Vörösmarty keletiességére. Riedl Frigyes említi, hogy milyen keleties színben tűnnek fel nőalakjai.1 "Az ez időben megjelent női illusztrációkon bizonyos keleties képzettel vannak felfogva a nők. Így fogja fel őket Vörösmarty is, valódi almanach-figurák az ő női alakjai, de lelki sajátságaik közül keveset említ; bűbájos hárem-alakok, de fejletlen lelki élettel."
Ezt a keleties benyomást a női alakok határozatlan, légies elképzelése, s a szerelmi érzésnek kizárólagos karakter-meghatározó szerepe adja. A romantikus női ideál e vonásai önkéntelenül is Keletre emlékeztetnek, még ha az írónak nem volt is célja keleti alakot rajzolni.
Ez a keleties női típus először a Zalán futásában tűnik fel. Deli Hajna keleties illúzióját még erősítik azok a tündéri elemek is, amelyek az eposzban vannak. Ez a keleties női típus, amely csak a szerelemben és szerelem által él, némi módosulással későbbi műveiben is feltűnik.
Eger nagyrészt külső okoknak köszönheti keletkezését. Az Aurórának ugyanis szüksége volt kéziratra és így Vörösmarty kénytelen volt a lehető leggyorsabban elkészíteni munkáját. (1827. aug.-tól november 11-ig.) Az eposz forrása, amint arra Vörösmarty is utal, Teleki József egyik munkája volt. A keletieskedés szempontjából azért jellemző, mert a hangsúlyozottabb rész itt a török tábor. Már Vértessy Jenő is említi,2 milyen részletességgel dolgozta ki Vörösmarty a török alakokat. Riedl Frigyes pedig3 azt világítja meg, hogy miért hagyta ki Vörösmarty eposzából az egri nők hősi várvédelmét: azért, mert ez nem felelt meg női ideáljának, amelyet itt Leila és Ida alakjában rajzolt meg. A két nő közül Leila van részletesebben jellemezve s különösen érzéki természete kiemelve. Leila meglátja Zoltait: "s a
némberi hűség fája ledér vágynak termette fajulva gyümölcsét."
S ettől fogva "félve és ohajtva" gondol a fiatal magyar hősre, míg az magával nem viszi a várba.
Vörösmarty feldolgozza a szendrei névtelennek a Csomakodexben fennmaradt balladáját: a Szilágyi és Hajmásit. A balladát 1828-ban írta és 1829-ben megjelent az Aurórában. A feldolgozás indítékát valószínűleg az a körülmény szolgáltatta, hogy Toldy 1828-ban adta ki először ezt az emléket a Magyar költői régiségekben. Leila, a szultán leánya határozatlan, sóhajtozó szerelmi lény, aki könnyen sír és "remeg, mint parton a nyárlevél."
A keletiesség azonban Vörösmarty fantáziájában is megnyilvánul. Azt a szerterlenséget, színt, bonyolult meseszövést, amelyet némely eposzában találunk, joggal hasonlíthatjuk a keleti népek fantáziájához. Ezt a diszpozíciót csak erősíti benne az Ezeregyéjszakával való megismerkedés (1828.). Először a Tündérvölgyben (készül 1825-26. megjelent az Aurórában 1827.) száll a mese országába Vörösmarty. Itt a tündérvilágban szabadjára engedhette képzeletét és már majdnem érintette a keleti mesevilágot. A tündérromantika és keleti mesevilág szoros rokonságban állottak egymással, erre Wieland elbeszélései és a német színpadokon elterjedt számtalan tündérbohózat (pl. A jótevő szarándok, A tündéralma stb.) a bizonyság. Vörösmarty tehát a mesén keresztül közeledik a Kelethez, amelyet el is ér az Ezeregyéj fordításában.
A fantasztikumok iránti érzéke még jobban megnyilvánul a Délsziget c. töredékben. (Kezdte 1826., megjelent: Auróra, 1831.) Ebben már az Ezeregyéj nyomaira is rátalálunk, amelyet Vörösmarty 1828-ban kezdett fordítani. Erre vall a színes és bonyolult meseszövés, az eposz különös szimbolizmusa, s egyes kellékek, mint például a varázssíp (keleti mesék mindenkori kelléke), amellyel Hadadur megtáncoltatja az állatokat.
Mási két fantasztikus eposza 1830-ból való: A rom és a Magyarvár (töredék), amelyek valószínűleg összefüggenek egy mással. Mindkettő az őshazában játszódik, az Aral-tó, a Kaszpi-tenger és a Kuma folyó mellékén.
A romban megemlékezik a parthus népről, amely a perzsa hatalom alatt nyög. A Magyarvárban szintén a parthusokról szól s így közel jár ahhoz a keletiséghez, amelyet Garay Utolsó magyar Khánjából ismerünk.
Vörösmarty orientalizmusának legjelentősebb mozzanata az Ezeregyéj fordítása. A kérdés az, hogy mi vitte Vörösmartyt a híres keleti mesegyűjtemény fordítására. Gyulai azt állítja, hogy nyomasztó pénzviszonyain akart könnyíteni, amikor a fordítást elvállalta.4 Hogy éppen az Ezeregyéj fordítását választotta, annak úgy látszik egyéb okai is voltak.
Vörösmarty, miután 1828-ban átvette a Tudományos Gyűjtemény szerkesztését, állandó figyelemmel tartotta a német folyóiratokat és a szerkesztésben is utánuk igazodott. A Kunstblattból (1827. No. 72.) lefordítja James Edward Alexandriai utazásainak ismertetését (Tud. Gy. 1828.), a Blätter für litterarische Unterhaltungból (1827. No. 246.) pedig Pillanat a Sandwich szigetekre c. cikket (Tud. Gy. 1828. IV. és V.). Legtöbbet forgatta az 1828-ban megindult német folyóiratot, az Auslandot. Ez a folyóirat rendkívül sok keleti hírt és tanulmányt közölt és Vörösmarty többet lefordított belőlük a Tud. Gyűjt. számára.
A persa literatura c. értekezést (Tud. Gyűjt. 1829. II.) az Ausland 1828. évfolyamából fordította, ugyaninnen (1828. No. 162.) Mese a macskáról, parabola Száditól címen ültet át egy cikket
a Tud. Gy.-be (1829. IV.). Az Auslandból fordítja a Hinduk drámai literaturájáról szóló tanulmányt is. (Tud. Gyűjt. 1831-32.). És végül ugyanebben a folyóiratban olvasta Vörösmarty az Ezeregyéj hirdetését is, amely Habicht, von der Hagen és Schall 1825-ben megjelent teljes Ezeregyéj fordítását ismerteti a közönséggel.5 Valószínűleg ez a hirdetés hívta fel a figyelmét az Ezeregyéjre és a Trattner cég megbízásából még 1828-ban belekezd a fordításba.
E külső motívumok mellett azonban belső indítéka is van az Ezeregyéj fordításának s ez az a kétségtelen lelki rokonság, amelyet Vörösmarty fantáziája és a keleti képzelet alkotásai között találunk. Vörösmartyt Kelet színes, mesés világa vonzotta. Keleti képeket, hasonlatokat gyakran találunk írásaiban s az Ezeregyéjjel való kapcsolatok kimutathatók a fordítással egyidőben készült munkáiból is.
Az Ezeregyéj legerősebb hatását a Csongor és Tündében láthatjuk. A mesefantáziának ez a csapongása, amely Argirus historiáját ilyen ragyogó mesévé varázsolta, az Ezeregyéjből merített bátorságot magának. Külön tanulmányt érdemelne ez a probléma, hogyan hatott az Ezeregyéj a Csongor és Tündére. Valószínűleg az Ezeregyéj fordítja Vörösmarty figyelmét a korabeli tündéri játékokra, amelyeket Pesten is sokat játszottak. Ezek közül kettőre már utaltunk: Schikaneder A jó tévő zarándok c. darabjára és Ernyi Mihály fordítására, A tündéralmára. Mindkettőben a Csongorral megegyező szerepmegoszlás van: a két főszereplő és a két kísérő szerepe. Csak a kalandok mások, amelyeken keresztülmennek. Az Ezeregyéjből vette Vörösmarty a kalmár, a fejedelem és a tudós három alakját is.6
Az Ezeregyéjnek Vörösmartyra tett hatása azonban nem külsőleges. Ő teljesen feldolgozza, átgyúrja erős líraiságával és csak transzportált formában jelenik meg előttünk. A Csongor és Tündével bevégződik keleties korszaka, későbbi munkái már egészen másfelé viszik. Vörösmarty képviseli a keletieskedésnek azt a típusát, midőn Kelet nem mint tartalom és ürügy, hanem mint a teljes átélés által létrejött forma jelenik meg előttünk.

-------
1 Vörösmarty M. Egyetemi előadás. 1905.
2 A magyar romantikus dráma. 1913.
3 Vörösmarty M. Egyetemi előadás. 1905
4 Gyulai Pál. V. M. Ö. M. VIII. Jegyzetek 401. l.
5 Dr. Brisits Frigyes szíves közlése.
6 Dr. Brisits Frigyes szíves közlése.

 

XIII.
Vajda Péter

Az orientalizmusnak legteljesebb formáját Vajda Péter munkásságában találjuk meg. A vele kapcsolatos problémákkal meglehetős gazdag irodalom foglalkozik,1 amelynek alapján bekapcsolhatjuk munkáit a magyarországi orientalizmus fejlődési vonalába.
Vajda kétségkívül ismerte azon keleties termékeket, amelyek a magyar irodalomban az ő fellépését (1834) megelőzték. Az ösztönzést azonban nem innen kapta, hanem a német orientalizmustól. Kelet iránti érdeklődésének első nyomait A Garasos Tár és Fillér Tár című folyóiratokban találjuk, amelyeket 1834-ben Lipcsében szerkesztett külföldi, hasonló szellemmű lapok mintájára. Ezekben rengeteg keletről szóló cikket fordít angolból és németből, úgyhogy e két lapnak legjellemzőbb vonását éppen
a keleti vonatkozású cikkek tömegében kell találnunk. E vállalatok azonban hamarosan megbuktak s ezután Vajda orientalizmusa elsősorban keleties novelláiban nyilatkozik meg. A német romantikusok hatása mellett némi francia befolyást is találunk munkásságában. Különösen Voltaire keleties novellái hatottak rá.
Első keleties novellája, A legszebb leány, külön kötetben jelent meg (1834.). Utána sorra következnek keleties novellái, amelyek közül három török tárgyú: Othman ünnepe Eskiudarban (Bajza: Auróra, 1834.). Melly gyönge a leghatalmasabb is (Rajz. 1835. I.), Mirmah (Dalhon. I. 1839.), négy indiai tárgyú: Vajkoontala (Bajza: Auróra, 1835.), Manahor, a rabszolga (Emlény, 1837.), A két bramin (Ath. 1838. I.), Akbár szultán (Nemzeti Almanach, 1841.), egy perzsa: A mágusz lány (Hajnal, 1838.), egy egyiptomi: Memnon szobor (Bajza: Auróra, 1836.), egy tibeti: A csapodár (Hajnal, 1837.), egy görög: Az athinai sírásó (Hajnal, 1837.), egy japán: Yoridala (Bajza: Auróra, 1837.) s egy kínai: Kon-fu-cse (Ath. 1839. II.). Ezek közül három megjelent Dalhonában is. (Mirmah és Vajkoontala az 1. füzetben.
A mágusz leány a 2.-ban.) Még két keleties novelláját említhetjük meg 1835-ből, amelyek egymás folytatásai: Renyhe Jankó, A kísértet. (Mindkettő a Rajz.-ban.)
Novellái közül, amint azt Szinnyei Ferenc kiemelte, különösen Vajkoontala, Yoridala és Kon-fu-cse érdemlik meg figyelmünket. Novelláin kívül azonban névtelenül megjelent regényében is vannak keleti jelenetek. Címe. Tárcsai Bende. Román. Pest, 1837. Tárcsai Bende a Szentföldön vitézkedik s itt kerül török fogságba, majd a kairói szultán tulajdonába. a szultán háremébe kerül Bende magyar kedvese is. Hosszú kalandok után mindketten megszöknek és végül egymáséi lesznek.
A regény legérdekesebb része, amint azt már Szontagh Gusztáv, a regény bírálója is kiemelte (Karácson Tivadar néven. Figy. 1837. II.), a Szelaheddin epizód (I. 13. fej.), amely egyébként külön is megjelent a Regélőben (1836. I.). "Szelaheddin epizódja - mondja Szontagh2 - egy gyönyörű kerekdedre dolgozott novella, mely minket, nyugat lakosait egészen kielégít, mivel a kelet reánk nézve egészen a képzelődés földje."
A Szelaheddin epizód forrása J. A. Christoph Hildebrandt, népszerű német írónak (1763-1846.) Saladin, Sultan von Aegypten, oder die deutschen Kreuzritter in der Gefangenschaft der Sarazenen. Quedlinburg, 1828. c. munkája. Hildebrandt forrása pedig a Bohadinnak tulajdonított latin életrajz: Vita et res gestae a. a. Saladini, auctore Bohadino edidit ac latine verit Albertus Schultheis. 1755.
Trostler József Novalis Heinrich von Ofterdingenjében keresi Tárcsai Bende mintáját, de, mint Szinnyei Ferenc megállapította, érvei nem meggyőzőek.
Novellái kivétel nélkül hasonló német termékek után készültek. Tárgyválasztásában semmi magyar motívum nincsen, semmiféle szál sem csatolja őket magyar földhöz. A Tárcsai Bende azonban már magyar történeti milieu-ből nő ki, Joguz című drámája pedig az őshaza felé forduló orientális érdeklődés terméke.
A Dalhon IV. kötetében három keleties verset is találunk, amelyek azonban jelentéktelenek: Othman ünnepe, Török fiú és Chínai torony.
Ha Vajda orientalizmusát vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy az éppen olyan felszínes, csak külsőségekben élő törekvés, mint korának többi hasonló megmozdulása. Azonban két pontban tér el kortársaitól: 1. sokkal jobban ismerte Keletet náluk és igen gazdag keleti kelléktárral rendelkezett, 2. stílusában is igyekezett a keleti szellemet utánozni, s ez a keleties stílus nála őszintébben hat. Hiányzott azonban belőle is az igazi keleti szellem, amely csakis a tárgy művészi átéléséből származhatott volna. A romantikus ember semmiféle korral szemben sem tudja megtagadni önmagát s az író szubjektív valósága mindig túlnő a tárgy objektív adottságain. Vajda keleten is csak a romantikus író marad, aki szentimentálisan elérzékenyül a páriák nyomorúságán, emberi egyenlőséget hirdet a kasztok által széttagolt társadalomban, felvilágosult eszméket hirdet a megcsontosodott hagyományok és évezredes tradíciók hazájában és vallási vitákba keveredik fanatikus hívőkkel.
Történetei romantikus sablonok, csak keleti ruhába öltöztetett emberek játsszák. Még a dekoráció is, amely körülveszi őket, csak halványan van megvilágítva és így határozatlan. Kelet ürügy volta nála is nyilvánvaló, de míg kortársai csak egy-egy alkalommal keresik fel a romantikus lehetőségeknek ezt a hazáját, ő hű marad hozzá s munkásságának túlnyomó részét keleti novellái teszik. A legerősebb rugó, amely a keleti világot felpattantotta Vajda szemei előtt, írónk természetimádata volt. Ennek schellingi gyökereire Bálint Aranka mutatott rá. A természet mély vallásos élménye volt Vajdának s ennek az érzésnek keresett keretet a Kelet titokzatos őserdeiben és a keleti ember mélyen vallásos lelkében. Ez a természetimádat, amely szellemi örökösének, Czakónak is fő jellemvonása, prózai költeményeiben is megnyilatkozik. "Természeti költeményei annyi keleties színgazdagsággal és oly vallásos, mély érzéssel ünneplik a nagy természetet, miként Kelet igaz természetimádói" - mondja róla Széchy Károly.
Vajda Péter írói egyénisége képviseli legjobban a magyarországi orientalizmust. Novellái a németes befolyást mutatják. Tárcsai Bendéje a magyar történeti tárgyakkal kapcsolatos keleti tartalmakat, Joguza pedig az őshazának keleties képzetekkel átszőtt képét tárják elénk. Kelet felszínes látása, romantikus ürügy volta azonban nála is éppen olyan nyilvánvaló, mint az egész európai romantikában.

-------
1 Bibliográfia: Garay J.: Emlékbeszéd Vajda Péter felett. Kisf. Társ. 1847. - Erdélyi János: Kisebb prózái. II. 52-53. 1865. - Kereszty István: Vajda Péter. Figyelő. 1883-84. XV. - Széchy Károly: Vajda Péter élete és művei. Budapest. 1892. - Bálint Aranka: Vajda Péter romanticizmusa. Budapest, 1906. - Trostler József: Vajda Péter és a német romanticizmus. E. Ph. K. 1913. - Bartha Károly: Vajda Péter nyelvújítása. Dés. 1913. - Szinnyei Ferenc: Vajda Péter. Irodalomtört. 1922. - U. az: Novella- és regényirodalmunk a szabadságharcig. Budapest. 1925.
2 Szontagh G. irodalmi bírálatai. Bevezetéssel ellátta és kiadta Dékány Andor. 1929.

XIV.
Befejezés

Végig kísértük a magyar orientalizmus jelenségeit a szabadságharcig, rámutattunk azokra a különbségekre, amelyek a magyar orientalizmust hasonló külföldi jelenségektől megkülönböztetik, kerestük e módosulások okait, s arra a konklúzióra jutottunk, hogy a keletieskedés megindulását ugyanazok a romantikus diszpozíciók idézték elő nálunk is, mint külföldön, csakhogy ezek a diszpozíciók módosulást szenvedtek a magyar kulturális tényezők következtében. Így aztán a magyar keletieskedés jelenségei is eltértek a nyugatiaktól. Rámutattunk arra is, hogy a keletieskedő divat nálunk kevésbé felszínes, mint nyugaton, mert minden naivsága ellenére is áthatja az egész magyar romantikán uralkodó nemzeti törekvés, s még ezt az irányt is a nemzetivé válás nagy gondolatának szolgálatába állítja. A legjellemzőbb eltérést a nyugati orientalizmustól a magyarság keleti származásának tudata idézte elő, amely a magyar közönséget erősen diszponálta a keletieskedés befogadására. A keleti őshaza a magyar orientalizmusnak uralkodó képzete.
A szabadságharccal azonban nem szűnik meg a magyar orientalizmus. Folytatódik, csak racionálisabb és reálisabb színezetet kap. A tudományos érdeklődés éppenúgy, mint a művészi, leszáll a fikciók világából a realitás síkjára, s Kelet mindjobban a maga valóságával kezd hatni. Az utazókat sem romantikus lelkesedés viszi már keletre, hanem vagy a politikai viszonyok elől való menekülés, vagy tudományos anyagkeresés vágya. Az őshaza képe szertefoszlik, poézise elmúlik és nem marad belőle más, mint egy tudományos megállapítás. A romantikus szemmel látott Kelet kihúnyt azokkal a szemekkel, amelyek látták.

Rövidítések

Akad. ért. - Akadémiai Értesítő
Ath. - Athenaeum
Bp. Szemle - Budapesti Szemle
Diétai M. M. - Diétai Magyar Múzsa
E. Ph. K. - Egyetemes Philológiai Közlöny
Erd. Irod. Szemle - Erdélyi Irodalmi Szemle
Erd. Muz. - Erdélyi Múzeum
Erd. Tud. Füz. - Erdélyi Tudományos Füzetek
Életk. - Életképek
Értek. a term. tud. köréből - Értekezések a természettudomány köréből
F. M. M. - Felső Magyar Országi Minerva
Figy. - Figyelő
Hadi és Más Nev. Tört. - Hadi és Más Nevezetes Történetek
Haszn. Mul. - Hasznos Mulatságok
Hazai Tud. - Hazai Tudósítások
H. és K. Tud. - Hazai és Külföldi Tudósítások
Hond. - Honderű
Irod. tört. közl. - Irodalomtörténeti Közlemények
Kisf. Társ. É. - A Kisfaludy Társaság Évlapjai
Közl. - Közlemények sz Élet és Tudományok köréből
Közhasznú Esm. Tár - Közhasznú Esmeretek Tára
Magy. Házibarát - Magyar Házibarát
Magy. K. - Magyar Könyvtár
M. M. - Magyar Minerva
Magy. Muz. - Magyar Museum
Nyelv. Közl. - Nyelvtudományi Közlemények
Pesti Div. - Pesti Divatlap
Rajz. - Rajzolatok a Társas Élet- és Divatvilágból
Reg. - Regélő
Reg. P. Div. - Regélő Pesti Divatlap
R. M. K. - Régi Magyar Könyvtár
Rel. Nev. - Religio és Nevelés
Társ. - Társalkodó
Tud. Gy. (Gyüjt.) - Tudományos Gyűjtemény
Tud. Tár - Tudománytár
Uj M. Muz. - Új Magyar Múzeum
Ungar. Magazin - Ungarisches Magazin