Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Raszkhán
(XVI-XVII. század)

NÉGYSOROSOK
Bangha Imre és Déri Balázs fordításai

 

Brahmát vágyva purána-dalokban, erős vággyal hallgattam a Védát.
Hogy formája milyen, s milyen a természete, el sehol és sose mondták.
Szólongatva-keresve - hiába - se férfi, se nő nem látta a Raszkhánt.
Kunyhójába' keresd a Iigetben: Rádhának dörzsölgeti lábát.

Ő, kit Sésa, Ganésa, Mahésa, Dinésa, Szurésa dalol szakadatlan,
s mondja a Véda: se kezdete-vége, se része, nem oszthatod, áthatolatlan,
Nárada, bölcs Suka, Vjásza hiába igyekszik a túlpartjára, amottan:
csordáslány viszi táncba, ha ad neki csöppnyí írót fölözőkanalában.

Fénylik a por a homlokán, mellén pompás virágfüzér,
teheneit legelteti pásztorok dalára, hej!
Olyan édes, ahogyan csak az édes bambuszfurulya,
csábos pillantása, lassú elmosolyodása, hej!
Kadambafa közelében, a folyónak folyásánál
háztetőre menj fel és lásd: leng sárga ruhája, hej !
Bőven ontja rám nedüjét, testem hevét csillapítja,
életemet vidámítja, ő jön, Raszakhána, hej!

Volt Ganiká meg Adzsámíl, az elefánt s keselyű tettére bocsánat.
Gautama asszonya megváltást, Prahláda bajára kapott nyugodalmat.
Aggódnod mire jó, Raszakhán, hisz a Nap nyomorult fia már nem is árthat,
abban a percben, amint védőül a Vajtolvajt fogadod temagadnak.

Elvesztette eszét egy gópi, barátnőm, hányja kezét meg a lábát!
Anyja azóta az isteneket szólítja, anyósa meg ördögüzőt várt!
Hej, Raszakhán által bekerítve egész Bradzs! Már az utat se találják!
Senki se kapja ki, nem veti tűzre kezéből istenvert furulyáját?
Kedves, a kertbe miért mégy? Én, ha a házba' leülsz, mutatok csudakertet:
gránátalma virága a sarkam, a csampaka ága karom -- megölellek;
melleimen citrom zamatát, szőlőm fátylamnak alatta leled meg.
Ágyékom? Tele kelyhe gyönyör-szirmok nedüjével. Igyad ki e kelyhet!

Szárim után kapdosva tejet kérsz? Vedd csak! Mennyit akarsz tejet inni?
Épp csak megkóstolni vajat kérsz? Vedd csak! Mennyit akarsz vajat enni?
Jól tudom én a szived vágyát Raszakhán; minek annyit csűrni-csavarni?
Mondva tehén-nedüjét, te gyönyört kívánsz: sohasem fogom azt neked adni!

Hogyha megint ember leszek én, legyenek bradzsföldi gulyások a társaim!
Hogyha tehén leszek én - mi legyek? - legelésszek örökre a Nanda-gulyába' kinn!
Kő? A hegyé, minek ernyőjén elakadt Várzúzó Indra vizárja mind!
És ha madár leszek én, fészkeljek a Dzsamná-parti kadambafa ágain!