Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Omar Khajjám
RUBÁÍK

(Londesz Elek fordítása
)
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

Londesz Elek (Debrecen, 1868. dec. 13. – Bp., 1934, febr. 12.): író, újságíró. Előbb szülővárosában, azután Aradon, végül Bp.-en újságíró. 1898-tól a Pesti Napló londoni és párizsi levelezője, visszatérve Angliából, belső munkatársa. Lefordította Firduszi Sahnáméjának egyes részleteit perzsából, valamint angolból Marlowe Doktor Faustusát. A Petőfi Társaság tagja volt. Verseiből a Végh György összeállításában megjelent Századvégi költők (Bp., 1959) c. antológia is közölt. – F. m. Képeskönyv (karcolatok, Debrecen, 1893); A könyv és egyéb történetek (Debrecen, 1906); Tündérországban (mesék, Bp., 1917); A zöld kabát (komédia, Bp., 1918); A mennyei koldusasszony (versek, Bp., 1929). – Irod. Bodó Béla: L. E. (Pesti Napló, 1934. 34. sz.); Gulyás Pál: L. E. (Elhunytak, Irod. tört. 1934). – Szi. Bodó Béla: Lapzárta után, Egy szerkesztőség regénye (Bp., 1963.).

1.
Valakit bajba minek kell keverned
S haraggal ásnod más számára vermet?
Örök üdvösséged javára jó lesz,
Magad hátára, nem máséra verned.

2.
Hangulatodban csalfa perc vezet,
Oh szív! Miért kell mindig vérzened?
Testembe miért költöztél be, lélek,
Ha majd kikerget onnan végzeted?

3.
Józan vagyok? lelkem semmit se termel,
Részeg vagyok? bajom van így a renddel.
Ha az igazság e kettő között van,
Mi is legyek csak? Közönséges ember.

4.
Ha már nem űz a munka kényszere,
Ülhetsz – ilyesmit hinni bölcs mer-e?
Mért áltatod magad hiú reménnyel?
Jön a halál és karonfog: Gyere!

5.
Bagolymadár ül régi Túsz falán –
Világ sorsáról töprengett talán?
Pergő dob, zengő cimbalom hová lett,
Hatalom és sereg hova? Na lám!

6.
Ha borivásnak jó alkalma volna
S tulipán-arcu lány beléd botolna,
Előre hé! a lakomát ne várasd,
Mert íze elszáll és mehetsz pokolba!

7.
Kitárva titkodat, semmit sem érsz el,
Bolondra ezt ki bízna józan ésszel?
Te lesd ki inkább: kiben mi lakik?
De meg ne lássa senki: merre nézel.

8.
Lelkünk sebet kap és nincs rája ír,
Sorsa miatt ember hiába sír!
Amit kapnak, mind rosszkor érkezik:
Későn az élet és korán a sír.

9.
Részeg fülemüle a kertbe tévedt,
Pohárcsengésre meg a rózsa végett.
Fülembe súgja vígan: Csak mulass!
Elfut és vissza nem fordul az élet!


Vissza az Omar Khajjám sátra alattba