Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Osváth Gábor
Észak-
és Dél-Korea eltérő nyelvhasználata
Elektronikus
kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
1. Az egységes koreai beszélőközösség tagjai 1945 után két, egymással ellenséges viszonyban levő, eltérő társadalmi berendezkedésű állam polgárai lettek. Közöttük az egyéni érintkezés tilos (nincs telefon- és távírókapcsolat, levélforgalom, egymás rádió- és tévéműsorainak vétele nem lehetséges). Szociolingvisztikai szempontból rendkívül érdekes, hogy a hajdan egységes koreai irodalmi és köznyelv ilyen körülmények között milyen két nyelvváltozattá fejlődött.
1.1. Az ország kettészakadása előtt a koreaiak egységes sztenderd nyelvet (p'yojun-o)* használtak, s ez a szöuli köznyelv volt. A 60-as években az északi vezetés – felismervén a megosztottság tartós voltát – deklarálta, hogy a köznyelv alapja már nem a „romlott” szöuli nyelv, hanem a „forradalom fővárosának”, Phenjannak és vidékének nyelve, s ezt „kultúrnyelvnek” (munhwao) nevezte el. Az addig sztenderdnek minősített nyelvváltozatot azzal vádolták meg, hogy az „... kirekesztette a másutt élők, különösen a munkások és parasztok tömegeinek nyelvét, dialektusnak minősítve azt” (Han, 1980: 122). Az ún. „kultúrnyelv” azonban csak részben vette át az északi nyelvjárások sajátosságait, sok vonatkozásában a szöuli sztenderd hatását mutatja, így például a phenjani nyelvjárás omani 'anya', tonggojang 'állomás' szavaival szemben a munhwao megőrizte a szöuli sztenderd omoni és chonggojang alakjait (Hong, 1991: 146). A nyelvjárási hatás elsősorban a szókészlet terén jelentkezik. A phenjani nyelvváltozat sok, a szöuli sztenderdből hiányzó nyelvjárási alakot tartalmaz (zárójelben a déli változat): kangnaengi (oksusu) 'kukorica'; kesani (kawi) 'liba'; sungnyangi (nuktae,iri) 'farkas'; ponnamu (chajangnamu) 'nyírfa' stb. Megjegyzendő, hogy a felszabadulást követően kiadott első phenjani szótárak még tartalmazták a szöuli változatot is (Dmitrijeva, 1997: 65).
1.2. A nyelvi megosztottság legszembetűnőbb jele, mondhatni szimbóluma, hogy 1948 óta a két országrész önelnevezése is különbözik. Az egész világon elfogadott Korea ország- és népnevet maguk a koreaiak csak a Koryo-dinasztia idején (891 - 1392) használták – a dinasztia neve kínai szokás szerint egyben országnév is volt –, s a koreaiakról ez idő tájt először értesülő európaiak ezt a nevet vették át. Észak a Choson, Dél a Hanguk ország- és népnevet használja hivatalosan. A Choson szó a Koryo-dinasztiát felváltó Choson-dinasztia (1392-1910) nevéből származik. 1897-ben a koreai király – hogy ezzel is kinyilvánítsa a kínai és japán császárral való egyenjogúságát – felvette a császári címet, és az ország nevét Taehan Cheguk-ra ('Nagy Han Császárság') változtatta (a han népnév nemcsak 'kínait', hanem 'koreait' is jelent: kétféle írásjeggyel írható homonima). A Hanguk szó az államtípusra utaló név rövidítése, jelentése így: 'Hanok országa'. A han népnevet a Koreai-félsziget déli részén, időszámításunk előtt létezett Samhan ('három han') királyság nevéből kölcsönözték. A japán gyarmatosítók megszüntették a Nagy Han Császárság nevet, és visszaállították a japánok által mindig is használt Choson-t (japán olvasata: Chosen). A gyarmati elnyomás ellen küzdő koreai hazafiak csoportjai mind a Choson, mind a Hanguk elnevezést használták (Yun, 1993: 113). 1945 után a dél-koreai vezetés a japán időkre (is) emlékeztető Choson helyett a koreai önállóságot szerintük jobban reprezentáló Hanguk szót élesztette fel, Északon fennmaradt a Choson szó. Ennek ellenére Északon a Choson-dinasztia helyett a Li-dinasztia elnevezést használják (Kínában és a környező államokban sohasem a dinasztiaalapítóról nevezték el a királyi házat). Egyesek szerint Északon azért változtatták meg a hagyományos nevet, mert a Choson-dinasztiáról hallván a koreai anyanyelvűek esetleg Kim Ir Szenre és családjára asszociálhatnak (Korea Newsmaker, 1994. nov. 17. 96. l.). A Choson dinasztia- és országnévként egyaránt pozitív szóhangulattal bír Délen, olyasféle archaikus hangzása van, mint nálunk a Pannonia vagy Hunnia szavaknak; Északon viszont a Hanguk tabunak minősül (mivel egy „bábállam” elnevezése szerintük).
1.3. Az északi nyelvpolitika határozottan és következetesen preszkriptív jellegű; a déli a nyelvi változások öntörvényűségét követi, azokat utólag kodifikálja. Míg Dél-Koreában csak egyszer változtatták meg az 1933-as kiejtési és helyesírási szabályokat, Északon erre többször is sor került. A nyelvpolitikai és a nyelvi norma szempontjából legjelentősebb Kim Ir Szen 1966-os beszéde. Ezt követően indult útjára az ún. „nyelvjavító mozgalom” (maltadumgi undong), amelynek legnagyobb eredménye a szótárak átírása volt egy kívánt nyelvállapot irányában (az idegen és burzsoá konnotációjú szavakat nagyrészt kigyomlálták).
1.3.1. Észak-Korea 1949-ben eltörölte az ún. vegyesírást (a szókincs 50-70 %-át képező sino-koreai szavak* kínai írásjegyekkel, az eredeti koreai tőszavak és végződések a koreai fonetikus írással íródtak Koreában). Az írásbeliség tehát teljes mértékben a rendkívül könnyen elsajátítható koreai betűkkel** valósul meg, míg Délen – annak dacára, hogy 1948-ban ott is eltörölte egy rendelet a kínai írásjegyek használatát – fennmaradt a vegyesírás, mivel a rendeletet csak fokozatosan óhajtották megvalósítani. Az irodalmi alkotásokat, a műfordításokat, a tankönyveket a koreai ábécével jegyzik le; a tudományos publikációk egy része s a legtekintélyesebb napilapok alkalmazzák továbbra is a vegyesírást. Mindazonáltal folyamatosan csökken a cikkekben előforduló kínai írásjegyek aránya (egyre kevesebb sino-koreai szót írnak le kínai írásjegyekkel): a Chosun Ilbo és Dong-a Ilbo c. napilapokban az 1948-as 31,6 % 1988-ra 3,8 %-ra módosult (Osváth, 1995: 41). A kínai írásjegyek használatának hívei a nemzetköziesítés és globalizáció jelszavára hivatkoznak, szerintük az ún. „kínai írásjegyek kultúrköréhez” tartozni gazdasági, politikai előnyökkel járhat. További érv, hogy a kínai írásjegyek ismerete hozzásegíthet a nehezebb sino-koreai tudományos terminológia alaposabb megértéséhez. Mivel jelenleg csak a középiskolában kezdik a kínai írásjegyek tanítását, azt követelik, hogy erre már az elemi iskolában kerüljön sor (elemi iskolai oktatásukat Pak Csong Hi elnök 1970-ben törölte el modernizációs kampánya során). A kínai írásjegyek ellenzőinek széles tábora azt állítja, hogy a japán írás elveit konzerváló vegyesírás fenntartása eljapánosodáshoz vezethet. Mások szerint „... a kínai írásjegyek használata azt is eredményezheti, hogy önként fogunk beleugrani a kínai olvasztótégelybe” (Osváth, 1995: 45 - 46). Észak-Koreában – a várva várt egyesülés kommunikációs problémáira felkészülendő – továbbra is oktatják a kínai írásjegyeket (a középiskolában), s a megtanulandó mennyiség – Délhez hasonlóan – 1800 körül van. Valószínű azonban, hogy a déli fiatalok sajátítják el alaposabban, hiszen a nyelvi környezet ott jobban elősegíti tudásuk készséggé válását.
1.3.2. A hangul ábécé mindkét országrészben a nemzeti büszkeség tárgya, a japán gyarmati uralom idején a nemzeti önállóság egyik fontos szimbólumává vált. Használatának áldásos következményeként az analfabétizmust mind Északon, mind Délen felszámolták (bár Délen egyesek félanalfabétának tartják azt, aki nem, vagy hiányosan ismeri a kínai írásjegyeket). A hangul helyesírásában a két országrész eltérő gyakorlatot követ, már a betűrend is meglehetősen különböző. A helyesírási eltérések körülbelül olyan mértékűek, mint az amerikai angol és a brit angol ortográfiája között; ez a szó eleji likvida jelölésével és kiejtésével kapcsolatosan érzékelhető leginkább. Ismeretes, hogy az altáji nyelvekben szó elején nem fordulhat elő likvida: ez érvényes a koreaira is. A kínaiból történő kölcsönzés során a kínai szó eleji l vagy eltűnt (i előtt), vagy n-né vált (Li > I; lao-dong > nodong). Az 1954-es phenjani kiejtési és helyesírási szabályzat kötelezően előírta a szó eleji likvida írását és kiejtését: Li > Ri; lao-dong > rodong. Hasonló elv érvényesül i előtt a szó eleji n-nel kapcsolatban is: Délen nem ejtik és nem írják (yoja), Északon viszont igen (nyoja). További markáns különbségek figyelhetők meg az egybe- és különírás terén, továbbá abban, hogy Északon jobban érvényesül az etimologizáló tendencia, mint Délen: ott inkább a kiejtést veszik alapul (Észak:an-he, talg-al, Dél: a-ne, tal-gyal 'feleség', 'tojás' stb.). A következő szavaknak viszont nemcsak a helyesírása, hanem a kiejtése is különbözik; az északi u 'fent', so-kogi 'marhahús', munogu 'küszöb, bejárat' Délen: wi, swe-kogi és munogwi. Az északi mozgalmi nyelvben oly fontos pushida 'széttör, megsemmisít' Délen pusuda (múlt ideje ugyanakkor megegyezik: pushyotta).
2.1. A két nyelvváltozat közötti különbség a szókészlet terén a legszembetűnőbb: az eltérő életforma és életstílus eltérő szóhasználatot, eltérő neologizmusok megjelenését eredményezte. Az északi nyelvújító mozgalom célja a nehezen érthetővé minősített sino-kínai lexika, a japán és a nyugati kölcsönszók nagy részének nyelvjárási vagy újonnan alkotott szavakra történő cseréje. Az északihoz hasonló mozgalom Délen is létezik (kugo sunhwa undong 'nyelvtisztító mozgalom'). Ez a mozgalom a japánellenes függetlenségi harcok idejéből eredeztethető, fontos célként fogalmazza meg nemcsak az eredeti japánból származó kölcsönszók, hanem a sino-japánból átvett tudományos terminológia egy részének reformját is. A szóteremtés belső logikája folytán vannak esetek, amikor az újonnan kreált szó Északon és Délen megegyezik vagy nagyon hasonlít: ch'aggu 'fejés' > (É - D) chot-ccagi 'tej + facsarás, fejés'; ch'aet'an 'szénbányászat' > (É - D) than-k'aegi 'szén + ásás'; sushim 'vízmélység' > (É - D) mul-kip'i 'víz + mélység' stb. (I, 1990).
2.2. Az északi fél rendkívül negatívan ítéli meg a dél-koreai nyelvváltozat szókészletének jelenlegi állapotát. Kim Ir Szen így ír: „... a szöuli nyelv angol és japán elemekkel teletűzdelt keveréknyelv, amelyben csak a végződések koreaiak” (Hong, 1991: 138). Megfogalmazásával ellentétes az a tény, hogy a dél-koreai nyelvművelők is nagy eredményeket értek el a koreai nyelv japán elemektől való megtisztításában; sokkal jelentősebb problémát jelent viszont az a több ezer angol szó, amelyet részben japán közvetítéssel vagy a japán nyelvi modell hatására vett át a dél-koreai nyelvváltozat (a japán szókészlet mintegy 10 %-a nyugati, főleg angol kölcsönszó, a dél-koreai arány ennek kb. a fele). Ezek egy része funkciótlan divatszó, gyakran akkor is az angol kölcsönszót használják, ha megfelelő koreai szó is rendelkezésre állna. Ilyenkor a hagyományos, Koreában megszokott jelentésen túl általában valamilyen speciális nyugati konnotációt tulajdonítanak az illető szónak. A wife > waip'u szónak 'nyugati szokásokat ismerő, felvilágosult feleség' jelentése van, a k'ulleshik 'klasszikus (művészet), nyugati értelemben', a daensu 'nyugati, modern tánc', az op'era 'nyugati opera'. A k'i 'kisméretű, Európából származó kulcs', koreai párja (yolswe) a hagyományos, nagyobb koreai zárakba illik. A buch'u az angol boots származéka, elsősorban női divatcsizmát jelöl. Vannak olyan, a nyugati kultúrával, gondolkodásmóddal kapcsolatos, összetett jelentéstartalmú melléknevek, amelyeket a dél-koreai többnyire meg sem próbál lefordítani, alaktanilag a -hada melléknévképzővel adaptálódnak: senseishonol-hada 'sensational', k'omik-hada 'comic', egjot'ik-hada 'exotic', aerot'ik-hada 'erotic', aironi'hol-hada 'ironical', seksi-hada 'sexy', sup'ot'i-hada 'sporty', sumat'u-hada 'smart' stb. Ezek a melléknevek az észak-koreai nyelvváltozatból hiányoznak. Megjegyzendő, hogy Délen is szép számmal vannak olyan nyelvművelők, akik felemelik szavukat az angol szavak korlátlan beözönlése miatt, így például a Hangul Hakhoe ('Hangul Társaság') tagjai, havi folyóiratuk, a Hangul Sesoshik ('Hangul Hírek') szinte minden számában megjelenik ezzel kapcsolatos írás.
Hogy Dél-Koreában a tömegkommunikáció, a cégtáblák és a sport nyelvét valóban uralják az angol kölcsönszók – ez kétségtelen tény. A választékos nyelvhasználat, az irodalmi nyelv azonban mentes maradt a fogyasztás és a divat diktálta túlzásoktól, s csak ott él velük, ahol feltétlenül szükséges. I Mun-yol (1948-) igen népszerű regénye (Uri-ui ilgurochin yongung 'Torz hősünk') mindössze 14 angol szót használ, ezek közül 8 észak-koreai szótárakban is megtalálható (csillaggal): sharp pencil, ring* 'szorító', cunning > k'onning-hada 'iskolában puskázik', lighter*, cider* > saida üdítőital', violin*, image, salesman, catalogue*, golf*, offer, apartment* > ap'at'u 'társasházi, bérházi lakás', necktai*, sunglasses.
2.3. Az észak-koreai elit által preferált orosz kölcsönszók – a kínai „kulturális forradalmat” követő politikai irányváltással párhuzamosan – kikerültek a nyelvhasználatból (egujamen, ideollogiya, pechuk'a stb.). A nemzetközi szavak átvételekor szerepet játszó politikai orientáció viszont ma is megfigyelhető; Észak az oroszból, Dél az angolból vett át elsősorban (a déli variáns zárójelben): kkamppaniya (k'aemphein) 'kampány', kkabel (k'eibul) 'kábel', guruppa (gurup) 'csoport', tturakttoru (t'urekt'o) 'traktor' stb.
2.4. Az északi nyelvváltozatban sokkal több japánon keresztül átvett (azaz japános kiejtéssel meggyökerezett) angol kölcsönzés maradt fenn, valószínűleg amiatt, hogy ott az angol-amerikai nyelvi és kulturális hatás sokkal korlátozottabban érvényesülhetett, mint Délen. Délen ezeket a szóalakokat felváltották az angolból történő közvetlen kölcsönzések (zárójelben a déli változat): ppada (pot'o) 'butter'; set'a (suwit'o) 'sweater'; taiya (t'aio) 'tyre'; tomado (t'omat'o) 'tomato'; reru (reil) 'rail' stb. (Osváth, 1996: 267).
2.5. A külföldi földrajzi nevek tekintélyes része is eltér. Északon az illető ország önelnevezésének adaptációjára törekednek, Délen az angolon át történő átvétel gyakori (zárójelben a déli változat): Ppolsukka (P'ollandu), Suweriye (Suweden), Esuppanya (Sup'ein) stb. Az is előfordult, hogy mindkét országrészben egyformára sikerült a sino-japánból átvett országnév revíziója: Pullanso > P'urangsu, It'aeri > It'allia; ez azt jelenti, hogy Délen is van törekvés az önelnevezés adaptációjára. A legjellemzőbb magyar földrajzi neveket Észak oroszos, Dél angolos formában vette át: Wenguria - Hongari; Dunai - Danyubu; Budappeshyut'u - Budap'esut'u. A külföldi földrajzi nevek tekintélyes része ugyanakkor mindkét nyelvváltozatban sino-koreai eredetű maradt: Ilbon 'Japán', Miguk 'USA', Indo 'India', Chungguk 'Kína' stb.
2.6.1. Igen gyakori, hogy a két nyelvváltozat eltérő sino-koreai összetételt preferál vagy használ kizárólagosan, ugyanannak a fogalomnak a jelölésére. Ennek oka az lehet, hogy a sino-koreai szótagmorfémákat igen változatosan lehet kombinálni, s ez számos homonimát eredményezett már az alapszókincsben is (Dmitrijeva, 1997: 67); így például az 'élet' fogalomra 8-10 koreai szót találunk. Néhány példa az eltérő szóhasználatra:
|
Észak |
Dél |
|
|
wisaeng-shil (higiénia + szoba) |
hwajang-shil (toalett + szoba) |
'WC' |
|
kungmin-chonchaeng (polgár + háború) |
naeran (bel + villongás) |
'polgárháború' |
|
pop-wang (vallási törvény + király) |
kyo-hwang (vallás + császár) |
'pápa' |
|
inmin-hakkyo (nép + iskola) |
chodung-hakky (kezdő szint + iskola) |
'elemi iskola' |
|
chigop-tongmaeng (foglalkozás + szövetség) |
nodong-chohap (munka + szövetkezet) |
'szakszervezet' |
|
songo-ja (választ + személy) |
yukwon-ja (van + jog + személy) |
'választó' |
|
tambo-hada |
pojung-hada |
'garantál vmit' |
|
anjon-won |
kyongch'al |
'rendőr' |
|
haeng-p'yo |
su-p'yo |
'csekk' |
|
pu-jang |
chang-gwan |
'miniszter' |
|
chonghap-taehak |
taehakkyo |
'egyetem' |
|
ch'il-ho (pposu) |
ch'il-pon (posu) |
'hetes (busz)' |
|
inminkkun (nép + hadsereg) |
kukkun(állam + hadsereg) |
'koreai
|
A koreai háború neve Délen 'hat huszonötös' (azaz június 25-én kirobbant) háború (yugio-chonchaeng); Északon „hazát felszabadító háborúként” említik (choguk haebang chonchaeng). A 'kölcsönös' jelentésű melléknévnek csak a szótagjait cserélték fel: ho-sang (Észak), sang-ho (Dél). Lásd még: chang-song (Észak), song-chang (Dél) 'növekedés'.
Az eltérő szóhasználatnak az is oka lehetett, hogy a kínai szótagmorfémákból összeállított neologizmus nemcsak Kínában, hanem Japánban (sőt Koreában) is keletkezhetett. Már 1945 előtt is a pillanatnyi politikai, kulturális orientáció döntötte el, hogy a kínai vagy a japán változatot vették-e át. Erre jó példa Franciaország és Itália neve: a század végén a konzervatívok a Pop-ran-so és Ui-dae-ri szavával szemben a modernisták a Pul-lan-so és I-dae-ri összetételeket választották; az előbbit Kínából az utóbbit Japánból kölcsönözték (Shim, 1985: 268-269).
2.6.2. Az is előfordul, hogy a mindkét nyelvváltozatban jól ismert sino-koreai szónak más-más jelentésárnyalata alakult ki: a sonyodanwon Délen 'cserkész', Északon 'úttörő', bár Délen inkább a boisuk'aut < boyscout a divatos kifejezés.
2.6.3. Mivel az észak-koreai nyelvváltozat jóval kevesebb szót vett át az angolból, ezért gyakori, hogy a dél-koreai angol eredetű szónak egy olyan sino-koreai szóalak felel meg, amelyet Délen nem ismernek, vagy inkább csak a passzív szókincs része: ellebeitho / sungganggi 'lift'; hellik'op'ut'o / chiksunggi 'helikopter'; not'u / haksupchang 'füzet'; bolp'en / wonjup'il 'golyóstoll'; k'omp'yut'o / chonsangi 'számítógép'; k'amera / sajingi 'fényképezőgép'. A k'amera Északon csak 'filmfelvevő gép'. A déliek igen humorosnak tartják, hogy a weitho 'pincér' szavuknak Északon a choptae-won felel meg, amely Délen a mindenre kapható bárhölgyek, hostessek megnevezése. A déli sok'osu < circus helyett Északon a kyoye-kukchang összetétel ('akrobatika + színház') használatos. Május elseje megnevezése Délen meidei, Északon sino-koreai: o-il-chol ('május + egy + ünnep').
2.6.4. A fentiekhez hasonló eset az, amikor a sino-koreai szót mindkét országrészben jól ismerik, Délen azonban egyenértékű vele egy angol kölcsönszó:
|
Észak |
Dél |
|
|
Kurap'a |
Yurop, Kurap'a |
'Európa' |
|
silnaehwa |
sullip'o, silnaehwa |
'papucs' |
|
tanch'u |
bot'un, tanch'u |
'gomb' |
|
kurakpu |
k'ullop, kurakpu |
'klub' |
|
saeg-angyong |
songullasu, saegangyong |
'napszemüveg' |
2.7.5. Előfordul, hogy két sino-koreai rokonértelmű szó mindkét nyelvváltozatban előfordul, de ellentétes jelentésárnyalattal használják azokat:
|
Észak |
Dél |
|
|
titkár (adminisztrátor) |
sogi |
piso |
|
titkár (párttitkár vagy diplomata) |
piso |
sogi (gwan) |
2.6.6. Az északi kwahak-won 'tudományos akadémia' jelentésű szóalak won 'hivatali épület' jelentésű utótagja helyén Délen angol kölcsönszó van: kwahak-ak'ademi.
2.6.7. Az Északon kreált politikai neologizmusok többnyire Délen is közismert sino-koreai szótagokból állnak össze: chongchi-guk 'politikai bizottság'; rodong-kegup-hwa 'a munkásosztály képére való formálás' (tkp. munkásosztály + -izáció képző); inminban 'lakóbizottság'; kimilsung-chui 'kimirszenizmus'; inminsong 'népiség' ; suryong-bok 'vezér + boldogság' (tkp. az a boldogság, hogy ilyen vezérünk van'). Igen érdekes a pokko-chui szó, amelyet az északiak az 'archaizmus' szóval fordítanak európai nyelvekre – hibásan. Ez Északon tudniillik politikai terminus, és a „szocialista” jelennel szembeforduló, múltat dicsérő „revizionista” magatartásra utal. A chuch'e 'önállóság, saját erőre támaszkodás' Délen is közismert régi szó; Északon a kimirszenizmus szinonimájaként használatos politikai, sőt filozófiai kategória. Jellemző összetételei: chuch'e-sasang 'dzsucse eszme'; chuch'e-hwa 'dzsucséítés'; chuch'e-choson 'dzsucse-Korea'; chuch'e-t'ap 'dzsucse-torony' stb. Az északi kiadványok idegen nyelvre nem fordítják le, angol szövegekben juche alakban szerepel (szeretnék nemzetközi szóvá tenni). A wonsu szó homonima: eredeti koreai szóként 'ellenség'; sino-koreai szóként 'marsall' jelentése van. Északon – Déltől eltérően – az 'ellenség' jelentésű szóalak s-jét betűkettőzéssel jelölik (wonssu), minden bizonnyal azért, hogy megkülönböztessék a Kim Ir Szen katonai rangjára utaló 'marsall' szótól (a két szóalak kiejtése – a mássalhangzó utáni feszessé válás hangtörvénye értelmében – Északon is megegyezik.
2.7. Mindkét országrészben a kínai névadási szokásokon alapuló kínai szótagmorfémákból megalkotott, túlnyomórészt háromelemű neveket használják. Mind Északon, mind Délen a nyelvművelők azt szeretnék, ha a szülők gyerekük utónevéül eredeti koreai szavakat választanának. Északon előfordul, hogy a sino-koreai politikai jelszavak egy-egy szótagját beépítik a gyerekek nevébe, de Kim Ir Szen vagy Kim Dzsong Il utónevét tilos a névadásban felhasználni. Miután Kim Dzsong Il neve csak az ő 70-es évekbeli felbukkanása után lett tabu, a Dzsong Il utónevűeknek új nevet kellett választaniuk. Úgyszintén tilos a déli nyelvváltozatban divatos cha 'fiúgyerek' jelentésű sino-koreai szótag (Kim Sun-cha, Kim Ok-cha stb.) alkalmazása a női nevekben. A tiltás oka, hogy ez a szótagmorféma ko kiejtéssel és megegyező jelentésben Japánban nagyon el van terjedve (Noriko, Jaszuko, Hanako stb.). Koreában való használata japán hatásra történt, s ezért káros japanizmusnak minősül: a Japánból repatriált koreai nőket kötelezték e nevek megváltoztatására (Osváth, 1989: 339).
3. A két nyelvváltozat különbségei elsősorban a szókincs terén ragadhatók meg; az alak- és mondattan szintjén ez inkább stílusbeli eltérésként jelentkezik: valószínűleg azért, mert ötven év még nem elég a nyelvi rendszer lényeges megváltoztatásához, amennyiben ezt megelőzően már kilalakult egy egységes sztenderd változat. A többes szám végződése Északon gyakoribb, ez főleg a modun 'minden' évmás után figyelhető meg (valószínűleg orosz nyelvi hatás lehet). Délen, ha egyéb nyelvi eszköz – jelentés vagy szövegösszefüggés – utal a pluralitásra, elkerülik a használatát. A déli nyelvváltozatban ugyanakkor – angol nyelvi hatásra – jelentősen megnőtt a passzív igealakok száma.
4.1. A koreai nyelv egyik jellegzetessége, hogy rendkívül gazdag tiszteletet kifejező nyelvi formákban; ezek a sajátosságok a konfucianizmus megerősödésével párhuzamosan fejlődtek ki (Mártonfi, 1972: 160). Észak-Korea politikai nyelvezete bőségesen él ezekkel az eszközökkel.
4.1.1. Az elvtárs fogalomnak két koreai szó felel meg: a tong-chi, amely sino-koreai szó (a kínai szótagokból kreált lexéma általában magasabb stílusértékű, választékosabb). Ez a beszélőnél rangosabb személyre vonatkozik, míg az egykor 'barát' jelentésű eredeti koreai szó, a tongmu az egyenrangúak vagy alacsonyabb beosztásúak megjelölésére szolgál. Mindkét szó meglehetősen előrehaladt a névmássá válás útján 'ön' illetve 'te' jelentésben.
4.1.2. A hivatalos nyelvhasználat az ellenségről szólván csak negatív konnotációjú szavakkal él, tehát az amerikai katonának csak kobakja, mancsa, pofája, bagólesője stb. lehet. Ezzel párhuzamos kommunikációs üzenet funkciója van annak az újságszerkesztői gyakorlatnak, hogy az USÁ-t vagy Dél-Koreát csakis fekete-fehér és retussal eltorzított fényképen ábrázolják.
4.2. A hosszú ideje tartó ellenségeskedés oda vezetett, hogy mind Délen, mind Északon kialakult olyan – többé-kevésbé hivatalos – vélekedés, amely a másik fél bizonyos szavait nem kívánatosnak, tabunak minősítette a tömegkommunikációban. Ennek oka ezen szavak konnotációja: az ellenséges rendszer nemszeretem vonásait társítja az emberek tudatában. Ilyen szó Délen a már említett északi tong-chi és dongmu szó, vagy az inmin 'nép' szó amiatt, hogy Északon minden népi: népiskola, népstadion, néptömegek, néphadsereg, népi színész, népiség stb. Délen csak egyik szinonimáját használják: kungmin 'nép'. Északon nem kívánatos a déli kapitalista rendszert felidéző agasshi 'kisasszony' vagy a yangban 'nemesember' jelentésű szó (csak pejoratív értelemben használják); Dél-Korea önelnevezése pedig, a Hanguk, tabuszó. A társadalmi és nemi devianciákra utaló lexikának igen hiányos a reprezentációja a kis- és közepes szótárakban.
4.3. Kim Ir Szen 1966-ban így fogalmazott: „a szöuliak koreai beszéde a könnyű nőcskék kokettálásakor használatos orrhangú nyafogásra emlékeztet” (Hong, 1991: 138). Ezzel állítják szembe az északi tömegkommunikáció nyelvezetét, amelyet mind szóhasználatában, mind intonálásában egyrészt nagyfokú harciasság, másrészt csöpögő érzelmesség jellemez.
E stílus egyik legfontosabb jellemzője, hogy a Kim Ir Szennel és fiával kapcsolatos közléseket különleges nyelvi formába öltöztetik. Nevük használata tilos az elvtárs, marsall vagy elnök szavak hozzáillesztése nélkül, s e főnevekhez kötelezően járul az alanyesetrag tiszteleti alakváltozata (-kkeso). Elvárják még, hogy a szöveg a fentieken kívül tartalmazza a következő jelzős szerkezetek valamelyikét: nagy vezér, tisztelt és szeretett vezér, bölcs vezér, az egész koreai nép nagy vezére, apánk, Kim Ir Szen elnök, a fiáról: kedves vezető, nagy hadvezér stb. Dél-Korea nyelvhaználatától abban is eltérnek, hogy az oboi 'szülő' szót csak Kim Ir Szenre vonatkoztatva használják, a suryong 'vezér' szóval eggyéforrasztva: oboisuryong kb. 'a vezér, aki olyan, mintha az édes szülőnk lenne'. A hagyományos 'szülő' fogalom jelölésére csak a sino-koreai pumo szót használják. Kim Ir Szennek és fiának a nevét a különböző sajtótermékekben vastag betűvel kell szedni. A bemondókat arra is utasították, hogy Kim Ir Szennek és fiának az „utasításait” (kyoshi) lassúbb tempóban kell felolvasni, mint az egyéb szövegeket: előbbi 260 szótag/perc, utóbbi 270 szótag/perc (Hong, 1991: 167).
4.4. Dél-koreai vélemények szerint az észak-koreai nyelvhasználat túlzottan leegyszerűsödött: az északiak a beszélt nyelvi stílust preferálják a választékosabb irodalmi nyelv helyett. Szerintük ez a jellegzetesség Kim Ir Szen idiolektusát tükrözi, ő tudniillik, hogy műveltségbeli fogyatékosságát leplezze, előnyben részesítette a beszélt nyelvi alakokat a kifinomultabb, választékosabb, több sino-koreai elemet tartalmazó irodalmi nyelvvel szemben (Hong, 1991: 163). Északi vélemény szerint viszont csakis az ő nyelvváltozatuk tesz eleget a közérthetőség követelményének: „nem nevezhető művelt embernek az, aki mások számára érthetetlenül fogalmaz” (Han, 1980: 127).
5.1. A nyelvi megosztottság mértékének pontos meghatározása nem könnyű feladat. A koreai háború befejezése (1953) óta napjainkig mintegy hatszázan menekültek Délre, s a körükben végzett felmérés végkövetkeztetése így hangzik: „The lack of common foundation of knowledge makes even ordinary conversation difficult and prevents ... North Koreans from socializing with South Koreans (...) the difficulty experienced by many North Korean defectors is due in large part to the prevalent use of English terms in South Korea, coupled with their poor knowledge of Chinese characters, which makes it difficult for them to read most newspapers” (Lee, 1997: 35-36). Ennek a megállapításnak némileg ellentmondanak a közlemény adatai, amelyek azzal kapcsolatosak, hogy milyen területen és milyen mértékben tartják problematikusnak beilleszkedésüket a vizsgált személyek. Ezek sorban: házasság, megélhetés, elhelyezkedés, munkahelyi problémák. A nyelvhasználat csak ezután következik; igen sok nehézséget tapasztalt: 14 %; valamennyire nehéz 39 %, nem nagyon nehéz 26,8 %, s egyáltalán nem nehéz 14,6 % számára (4,9 % nem válaszolt). Összegezve tehát: a déli nyelvváltozat egyáltalán nem, vagy alig jelentett problémát a vizsgált személyek fele számára (ez valószínűleg iskolázottsági szintjükkel függ össze, de erre a tanulmány nem tér ki). Szkorbatyuk kritika nélkül átvesz egy észak-koreai megállapítást, amely szerint az általuk vizsgált 308 grammatikai formáns közül már csak 42 egyezik meg a két országrészben. Mindebből arra a következtetésre jut, hogy a koreai nyelv két mai változata nagyobb mértékben tér el egymástól, mint az orosz és az ukrán (Szkorbatyuk, 1996: 148). Ez könnyen megcáfolható, ha összevetjük a külföldiek számára kiadott koreai nyelvkönyvek szöuli és phenjani változatait – a helyesírási és lexikai (kicsiny) eltéréseket nem számítva – alak- és mondattani téren teljes egyezést találunk (Park, 1991; Kong, 1989).
5.2. Amennyiben a két országrész lakói közötti kapcsolatok a jövőben nem válnak intenzívebbé, akkor a nyelvi elkülönülés további elmélyülése várható. A globalizáció és az információs forradalom korában a hidegháború utolsó maradványaként minősíthető szembenállás egyértelműen anakronizmus, és hosszabb távon nem tartható fenn. A két fél türelmén, a kölcsönös kompromisszumkészségen is sok múlik. Vannak biztató jelek: így például sikerült megállapodni a koreai neveknek az International Standard Organization által megkívánt egységes latin betűs átírásában (1991). Azon is sok múlhatna, ha a két fél számítógépes rendszerei a jövőben kölcsönösen kiegészíthetők lennének. Ennek jelenleg a legalapvetőbb feltétele sincs meg: a számítógép klaviatúrájának 26 helye közül 14-en eltérő a koreai ábécé betűinek elrendezése.
Irodalom
Han, Sok-ho (1980): Choson munhwa-o paldal-sa (A koreai kultúrnyelv fejlődésének története), Phenjan, 208 p.
Hong, Yunsook (1991): A Sociolinguistic Study of Seoul Korean, Seoul, 229 p.
I Uh-chong (1991): Nambukhan omun kyubom ottok'e tarunga? (Miben tér el az északi nyelvi norma a délitől?), Szöul, 625 p.
Kong, Ik Hyon (1989): Let's Learn Korean, Pyongyang, 44 p.
Lee Woo-young (1997): Northern Defectors in South Korea. In: Korea Focus, Vol. 5, No. 3, 31-40 p.
Mártonfi Ferenc (1972): A tiszteletiség kifejezési formáiról a kelet- és délkelet-ázsiai nyelvekben. In: (Telegdi-Szépe) Általános Nyelvészeti Tanulmányok, VIII. Budapest, 159-180 p.
Osváth Gábor (1989): A koreai személynevek. In: (Balogh-Ördög) Névtudomány és művelődéstörténet, Budapest, 335-339 p.
Osváth Gábor (1995): A kínai írásjegyekkel kapcsolatos dél-koreai vita. In: (szerk. Osváth Gábor) Koreai nyelv és kultúra, 40-52 p.
Osváth Gábor (1996): A koreai modernizáció és az angol nyelv. In: (Fáyné) Szakmai Füzetek, Külkereskedelmi Főiskola, Budapest, 265-272 p.
Park, Francis Y. T. (1991): Speaking Korean I., Seoul, 484 p.
Shim, Chae-gi (1985): Hanguk saram-ui mal-gwa kul (A koreai nyelv és írás), Seoul, 310 p.
Yun, Byong-sok (1993): Hanguk kunhyondaesa-eso Hanguk-kwa Choson-ui hoch'ing (Korea kettős elnevezésének kérdései). In: Hangukhak yongu 5, Seoul, 107-118 p.
