Terebess
Ázsia E-Tár
«
vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Omar Khajjám
A
MULANDÓSÁG MÁMORA
Száz rubáí 14 magyar műfordító tolmácsolásában
Válogatta: Steinert Ágota
Terebess Kiadó, Budapest, 1997
A
könyv borítója
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Műfordítók
mutatója
Utószó (Steinert Ágota)
1
Ébredj! A csillagok
fénylő
sora
a hajnalpírral most szalad tova
s a Szultán turbánforgóján a fény
villog, miként a szikrázó kova.
Sziklay
Andor
Ébredj!
Fölgyújtva az Ég sátorát
szétverte az Éj Csillagtáborát
a Nap, s Kelet Vadásza szórja már
a Szultán Tornyára nyílzáporát.
Szabó Lőrinc
2
Midőn
tavasz napja ragyog fenn az égen,
bort és forró ajkat nyujt felém a szépem, –
nevezzen akárki hitetlen kutyának,
ha az Éden akkor eszembe jut nékem…
Baktay
Ervin
Fűbe fekszem
tavasszal egy hurival
és kancsómból élvet ád a borital;
a világ hadd mondjon bármit én reám,
kutya legyek, ha vágyom a menny után.
Erődi
Harrach Béla
3
Ciprus-gyönyörűddel
ha a kedved telik épp,
bort meg ne tagadj, s álld, hogy a rózsád teli-szép.
Mert, ím, a halál jő, keze szikkaszt, keze tép,
fogysz, bor. S hol a rózsa-köntös élet? Tova, rég.
Tandori
Dezső
4
Kakasszó
harsant át a Reggelen
s bekopogtak: „Hé! nyitni odabenn!
Nincs sok időnk, s ha egyszer elmegyünk,
nem jövünk vissza többé sohasem.”
Szabó
Lőrinc
A kocsma
zárva. Száz borissza vár
előtte reggel. Mikor nyitnak már?
Siess, kocsmáros, az élet rövid:
ki egyszer elmegy, nem tér vissza már.
Faludy
György
A kakas
éppen nagyot kukorint
s a pincénél kiáltnak odakint:
„Nyiss ajtót! Megjövénk! Időnk rövid
s ha távozunk, sosem jövünk megint!”
Sziklay
Andor
Hajnal
hasad és a kocsma már nyitva áll,
hang szól: Hívek, jertek, az idő tovaszáll!
Igyatok! Oly gyorsan fogy az Élet kelyhe,
s a végső pohárban bús Halál ürme vár!
Baktay
Ervin
A korcsmából
reggel egy hang így kiált:
víg cimborák, deli ifjak ide hát.
Töltsétek meg ezt a kancsót s igyatok,
mielőtt még nem telik le sorsotok!
Erődi
Harrach Béla
5
A legszebb
és legdúsabb illatot
Lehellő piros rózsa nyílik ott,
Ahol a száraz avart trágyaként
Egy bukott caesar vére áztatott.
Abet
Ádám
Azt hiszem,
csak holt királyok pora
fölött ég így a rózsa bíbora
s egy kékszemű lány hamván születik
minden jácint és minden ibolya.
Szabó
Lőrinc
Én úgy
hiszem: ez égő rózsahad
régvolt királyok hamvából fakad
és minden kerti jácintnak tövén
egy valamikor drága fő rohad.
Sziklay
Andor
Tulipán
bíborát, mely az égre nevet,
szultánok véréből szívták a gyökerek,
s kedves női orcák szépséglencséiből
megannyi illatos, piciny ibolya lett.
Hegyi
Endre
6
Nem lesz
rózsa s harmat, mi fürössze, ha nem leszek.
Nem lesz piros bor, piros ajak se, he nem leszek.
Nem lesz hajnal, se alkony, se kín, se öröm –
Hát kiben álljon mindez össze, ha nem leszek?
Képes
Géza
7
E korsó,
akár én, szerelmes ifjú volt,
kedvese hajfürtje szelíden ráomolt,
s e hűsen ívelő korsófül – karjaként
kígyózott, amikor valakit átkarolt.
Hegyi
Endre
Lásd,
itt ez a korsó – szerető volt, ahogy én,
egy szívbeli hölgyért epedő – volt, ahogy én;
jámbor füle egykor – bizony ám! – hű kar volt,
kedves csoda-testét ölelő volt, ahogy én.
Tandori
Dezső
Korsóm,
mint én, kéjben fogantatott
s egy asszony rá hajfürt-láncot rakott.
Nyaka nem nyak volt, hanem buja kéz,
mely sok kecses nyakat simogatott.
Sziklay
Andor
8
Siralom
a szívnek, ha heve nincsen,
ha sóvárgása, gyötrő tüze nincsen.
Szerelem nélkül záruló napodnál
eltékozoltabb nap részedre nincsen.
Weöres Sándor
Mit ér
a szív, ha elkorhadt belül,
ha szenvedélytől többé nem hevül?
Mit ér napod egyetlen perce is,
ha a szerelem lopva elkerül?
Sziklay
Andor
9
Felleg
fut a rét egére, hull könnye – zokog;
jó orgonaszín borod siratván, gomolyog;
és itt ez a rét, hol ma körülnézel még –
egy év se talán, s füvével éleszti porod.
Tandori
Dezső
10
Nézd,
hogy nevet a nyíló Rózsa rád!
„Sietek élni” – mondja – „szép Világ,
mert selyem erszényem fölhasad és
a kert Sarába önti Aranyát!”
Szabó
Lőrinc
A rózsát
nézd, mely itt virít, körül.
„Mosolygok”, így szól, „és a föld örül,
Bimbómnak zárja pattan hirtelen
és pazar kincse szertepöndörül”.
Sziklay
Andor
Tekintsd
a kertben nyíló rózsafát,
Mint szórja széjjel arany himporát.
Levél, szirom, mosolyg; aztán lehull
Körülte talajt gazdagítani át.
Abet
Ádám
11
Bort iszom,
mint fűzfa gyökere tiszta vizet.
Allah nagy. Ő mindent tud. És én ebben hiszek.
Mikor megteremtett, már tudta, hogy inni fogok.
Hát iszom. A Mindentudót megcáfolni – minek?
Képes
Géza
Bort iszom
s a bölcs, miként én, belátja.
Hogy az isten, ha iszunk is, nem bánja.
Tudta isten, hogy én leszek borivó.
Ha nem iszom, tudatlan a bölcs tudó.
Erődi
Harrach Béla
12
Ébredsz,
örök égi Nap kel – égő vágy öl.
Rét szép madarát vered fel – égő vágy öl.
Az nem szerelem, ha jajszavad szól szerte:
meghalsz, a szíved néma jel – égő vágy öl.
Tandori
Dezső
13
Ó, jaj
be kár, hogy Rózsa és Tavasz
elmúl s az ifjúság csak egy arasz,
a fülemile elhallgat a fán
s hogy mindez így van – ah, miért van az?
Sziklay
Andor
Viszik
tűnő rózsái a Tavaszt!
Zárul a könyv, zár sok édes panaszt!
S hogy a bokrok közt zengő Csalogány
honnan s hova szállt – ah, ki tudja azt!
Szabó
Lőrinc
Oh, hogy
rózsával tavasznak is vége!
Oh, hogy ifjúság édes költeménye
Pacsirtaként, szólamát eldalolván
Tova röpül az ismeretlenségbe!
Abet
Ádám
14
Eltűnsz,
de a bánat izzva pusztít minket,
árvult kezem álom ruhaujján csünghet,
Szív pusztul ezer, ha nem vagy itt, hű közelén.
Megjössz? Sok ezer, ki halni kész, ó, érted.
Tandori
Dezső
15
Mint medrében
a víz, sivatagban a szél:
Életemből egy nap megint a semmibe tér.
Két nap van, melynek gondja hozzám sose ér:
A nap, mely nem jött el s nap, mely véget ér.
Képes
Géza
Akár szél
a pusztán s medrükben gyöngyhabok,
hullámban száguldnak tova a gyors napok.
Menjenek! Kettőt nem sirattam soha meg:
azt, mely már elment, s az érkező holnapot.
Hegyi
Endre
Mint a
víz a folyóban és a szél a pusztában
Ismét egy nap az életünkből elmúlt
Amíg élek két napnak a bánatát nem eszem
A napét, mely nem jöt meg és a napét, mely elmúlt
Antalffy
Endre
16
A sokezer
fűszál vízmosta partokon
kinek az ajkából szökkent szárba vajon?
Áhitattal lépkedj, gyökereik földje
tulipánorcájú leány volt egykoron.
Hegyi
Endre
Partján
a folyónak ha akárhol sarjad a fű,
Mondod: egy angyali lény ajakából sarjad a fű.
Lábad a pázsitra te rossz szándékkal le ne tedd:
Ott egy tulipánarcu porából sarjad a fű.
Képes
Géza
E vízhatárolt
üde legelő
füvén csinján heverj, könyökelő,
lágyan hajolj rá, mert – ki tudja vajh’? –
tán egykor édes szájból nyúl elő.
Sziklay
Andor
S ez az
ujzöld Fű, mely itt a Patak
Ajkának oly gyöngéd Csókokat ad,
s amelyre dőlünk – puhán dőlj reá:
ki tudja, mily szép Ajkakból fakad!
Szabó
Lőrinc
17
A mindenség
titkát hiába űztem,
még fix pontot sem találtam az űrben,
csak egy gyöngyöt a tudás tengerében,
az is eltört, mikor cérnára fűztem.
Faludy
György
A Lét:
tenger. Sötétségből fakad.
A Föld: hamisgyöngy. Színe sem marad,
tudás-zsinórra fűzve megreped –
a Végvalót megtudnod nem szabad.
Sziklay
Andor
18
Vágyam
köt egy archoz, ó, e rózsaarchoz,
csuklóm a kupához, vele sok jó borhoz;
minden gyönyör itt e földön – osztályrészem,
míg nem köt a sorsom, omló hitvány porhoz.
Tandori
Dezső
19
Szép is
vagyok és illatos, ámul, aki néz.
Ciprusderekam és tulipánarcom igéz:
Mégsem derült ki, hogy itt e vidám élet ölén
Mért diszített így fel az örök égi művész.
Képes
Géza
Termetem
szép sudár, arcom, mint tulipán,
színesen pompázom s illatozom buján,
máig sem derült ki, ennyi ékességet
miért is pazarolt a Nagy Festő reám.
Hegyi
Endre
Formám,
színem lehet bármily finom,
termetem cédrus, arcom mint szirom:
mért pingált így a Nagy Piktor, ha csak
por-kép leszek? Felfogni nem bírom.
Sziklay
Andor
Bár arcom
szép és kellemes illatom,
Tulipán arc, sugár ciprus alakom:
Még sem tudom, hogy szobrászom engemet
E siralom-földre mért is teremtett?
Erődi
Harrach Béla
20
A víz
hulláma – azt se tudja, mért –
csak fut, szalad, sehonnan, semmiért,
a szél meg szárnyal föl, a semmibe,
sehonnan – s az egészből mitsem ért.
Sziklay
Andor
Jöttem,
mint elfutó hab, lenge lélek;
honnan? ki tudja! Tengve-lengve élek;
miért? ne kérdd! S mint könnyű szél a pusztán,
eltávozom, nem tudva: merre térek.
Szabó
Lőrinc
Vagyunk.
Honnan? Miért? Nem értve meg –
Megannyi folydogáló csermelyek.
Nem tudva célt; mint pusztáinkon át
A szellő tengve, lengve, elmegyek.
Abet
Ádám
21
A menny
kerek, rozzant fedél szegény
fejünk felett. Alatta nincs remény.
Ne hívd az eget! Tehetetlenül
forog az űrben, akár te meg én.
Faludy
György
22
Khajjám,
ha bortól részeg vagy, légy víg!
Tulipánarcú mellett vagy: légy víg!
A világ dolgának vége: a semmi.
Képzeld, hogy nem vagy. De mert vagy: légy víg.
Képes
Géza
Ha bortól
részegedsz meg, Khájjám, ó örülj,
holdarcú kedvesed, ha veled van, örülj,
a pusztulás szája gyilkosan fenyeget,
s ha torkában is vagy, hogy mégis vagy, örülj!
Hegyi
Endre
23
Bort tölts!
ha e drága nedv igaz létre derít,
bár másnap a fő fáj, vagy az émely leterít.
Add serlegem! Ó, az élet annyit keserít,
s mind csalfa való a színe. Illan – mese, hidd.
Tandori
Dezső
24
Tetőm
alatt a gyönyör él velem,
mivel túladtam meddő nejemen
a Ráción, s éjjel díványomon
a Szőlő Lányával szeretkezem.
Faludy
György
Az ezer-akós
hordót keresem,
borának szárnyán szállnék sebesen,
szétválasztanám a Vallást és az Észt
s a Bor Leánya lenne hitvesem.
Sziklay
Andor
Barátaim,
jókedvem van nagyon,
egész Házam megint Lakodalom:
elhagytam az Észt, a meddő Banyát,
s a Szöllő Lánya az uj Asszonyom.
Szabó
Lőrinc
Egy jó
bánat-ölő kupára válasz létem,
kétszer feleannyi bor vállalja mentségem;
háromszor a válni szóra tűnj ész s vallás!
Szőlők buja lányát feleségül kérem.
Tandori
Dezső
Kitöltöm
egy men pohárba óborom.
S megelégszem, ha két kortyra kiiszom.
Elválok az ész- s vallástól háromszor.
S nőm leszen a gerezd lánya, a jó bor.
Erődi
Harrach Béla
25
Hold-arc,
vele bor s rózsa, patakpart – gyönyörű,
sorsom, ha ilyennel áld, a lét nem keserű.
Míg csak leszek, és üdvömet élem derekul:
bort nékem! a bor vélem az üdv és a derű.
Tandori
Dezső
26
Ki az,
aki soha nem vétkezett, mondd!
Ki kerülheti el itt a vétkeket, mondd!
Rosszat teszek s te hogy büntess, rosszat teszel nekem –
Nem ugyanazt teszed, mit én teszek, mondd?
Képes
Géza
Ember
vajon élne, hogy ne vétkezne? Felelj.
Ember, hogy a teste-lelke ép lenne? Felelj.
Vétettem; ezért válaszul, épp így magad is –
köztünk a különbözés ezért lenne? Felelj.
Tandori
Dezső
E földön,
mondd, ugyan ki nem vétkezett?
Nem képzelek bűntől tiszta életet.
Ha vétkemet te gonosszal bűnteted,
Mi különbség van köztem és közötted?
Erődi
Harrach Béla
27
Magammal
harcot vívok. Mit tehetnék?
Tettemért kínban rívok. Mit tehetnék?
Tán irgalmaddal ajándékozol majd,
mégis szégyentől sírok. Mit tehetnék?
Weöres
Sándor
28
Rozzant
csapszék csupán ez a tágas világ,
éj és nappal őrzi két keskeny ajtaját;
benn dáridó zajlik, a kocsma kedvre hív:
alatta csont porlad, künn a sakál kiált.
Baktay
Ervin
Gondold
csak el: e Karavánszerájt,
melynek ajtai Napok s Éjszakák,
hány dicső Szultán lakta már meg, és
ha Perce ütött, hogy ment mind tovább!
Szabó
Lőrinc
Mit világnak
hívnak: vén karavánszeráj,
amelybe megtér a hajnalpír, esthomály.
Száz Dzsámsidtól maradt vigadó sokaság,
száz Báhram széke, mely uruknak készen áll.
Hegyi
Endre
Ihol e
rozzant karavánszeráj:
éj és nap nyitva; nem is egy király
vendége volt, ám egy-két óra telt
s elszállt az úr, mint röpködő sirály.
Sziklay
Andor
Ó, vén
karavánszeráj, világnak hívnak;
tarkállsz, csuda lő, nap neved, árnyak hívnak;
állsz, dúska mulatság, mit ezer Dzsamsíd hagy,
Behrán-kerevet, mit égi másnak hívnak.
Tandori
Dezső
29
Egy alak
hetykén előlép, hogy: én vagyok, én!
Szájal, így jut előrébb, hogy: én vagyok én!
Mohó terve már-már sikerül, de hirtelen
Sarokból a halál előlép, hogy: én vagyok, én.
Képes
Géza
Elém áll
valaki s azt mondja: én vagyok.
Kincsekkel, arannyal jön és szól: én vagyok.
S mikoron vágyai teljesülhetnének,
a halál ott terem s azt mondja: én vagyok.
Hegyi
Endre
Van, lásd,
aki célhoz érve szól: „Ez vagyok én.”
Jön más, csuda kincsek vele, szól: „Ez vagyok én!”
Aztán, ha gyümölcse végre dús és érett,
lesből a Halál kilépve szól: „Ez vagyok – én.”
Tandori
Dezső
30
Álmodból
serkenj fel – itt a bor: igyunk!
Mielőtt az idő megtipor, igyunk!
Hirtelen szólít el majd az irígy ég:
Nem hagy időt, hogy egy utolsót igyunk.
Képes
Géza
31
Jöttem
– sohasem volt hasznom e föld kerekén?
És hogyha megyek, a födre másként süt a fény?
Semmit se fog ám hallani arról a fülem,
Hogy hát minek is jöttem ide s mentem el én.
Képes
Géza
Jöttömmel
a világ mit sem gazdagodott,
s pompája halálom után se lesz nagyobb,
meg tudná-e nekem valaki mondani,
rövid életemnek, ó, mi értelme volt?
Hegyi
Endre
A Menny
éntőlem jobban nem ragyog
s miattam nem lesz kisebb, vagy nagyobb.
Nem tudja senki, mi értelme van,
hogy elmegyek majd s hogy most itt vagyok.
Sziklay
Andor
Abból,
hogy földre jöttem, az égnek haszna nem volt.
Attól, hogy elmegyek majd, nem lesz dicsőbb a mennybolt.
És két fülem embertől ezt soha meg nem hallja,
Hogy e jövés-menésben micsoda értelem volt?
Csillik
Bertalan
Hogy eljöttem
a világra, mi haszna?
Nem hiszem, hogy távozásom fényt hozna.
Senkitől sem hallottam még fülemmel,
Mi oka, hogy jöttem s miért megyek el.
Erődi
Harrach Béla
32
Most itt
ülök s iszom; ha elmegyek,
musttal mossátok meg holttestemet,
szőlőlevélbe csomagoljatok
s a kocsmakert mellé temessetek.
Faludy
György
Legyen
akárki, aki eltemet,
de borral mossa le a testemet
és kerti sírba tégyen, ám elébb
vesse rám szőlőlevél-leplemet.
Sziklay
Andor
Bor mossa,
ne víz a testemet holtom után!
Bor és kupa szánja vesztemet, holtom után.
Jön majd az itélet, és ha vágysz látni talán:
a kocsma porában, ott kutass csontom után.
Képes
Géza
Holtan
csak a tiszta borba fürdessetek ám!
Sírnál, ha sirattok: „Ittas!” – hirdessetek ám.
Feltámadok egyszer – ó, de szomjas leszek ám:
„Kocsmába!” Derék társatok ott hempereg ám.
Tandori
Dezső
Ha meghalok,
ne máglyát gyújts körém;
venyigét s szőlőlombot hints fölém
és testemet borral lemosva rejtsd
sírba e szép, illatos kert ölén!
Szabó
Lőrinc
Ha meghalok,
locsoljatok le borral,
Ne gyász legyen, csak dal, mi kéjre forral!
S ha ítéletnapon kerestek engem:
Ott leltek elkeverve kocsmaporral.
Franyó
Zoltán
Ha meghalok,
mossák borral testemet.
S borkancsóból sirjanak gyász-éneket:
S hogyha tán az ítéletkor keresnek.
A korcsmának küszöbénél heverek.
Erődi
Harrach Béla
33
Ne hidd,
hogy a világtól válni félek,
s hogy lelkemmel sötétbe szállni félek.
Mind nem riaszt, hisz elpusztulni: törvény.
Mert nem tudtam jó úton járni: félek.
Weöres
Sándor
34
Bármennyire
az illat, a szín foglya leszel,
Bármennyire a rút vagy a szép bolondja leszel –
Friss forrás, csobogó vagy akár élet vize légy:
Léted végül a föld gyomrába omolva vesz el.
Képes
Géza
35
Szellőben
veszti köntösét a rózsa,
pedig vidít fülemülét a rózsa.
Üljünk árnyába, hiszen annyiszor már
földből fakadt és földdé lett a rózsa.
Weöres
Sándor
Rózsák,
ha a szellő jön, a szirmuk levetik,
zengő csalogányok, íme, tolluk levetik;
rózsálljon az árny, hol ülsz, halandó, te szegény:
csontok – tudod, ember? – puha húsuk levetik.
Tandori Dezső
No nézd,
csak egy szellőcske rezzent s a rózsatő fátyla meghasadt;
Kivillanó szépsége láttán a bülbül-szív majd megszakad.
Pihenj meg itt rózsa árnyán… S gondold el: Ez a rózsatő
Hány rózsát hullat még a porba, mikor Te por leszel magad.
Csillik
Bertalan
Zephir
szállt a rózsa felett s kinyílott,
A fülmile mámorában liheg ott;
Menj, pihenj ott, mert a rózsa gyakorta
Jött a földből, s gyakran visszatér oda.
Erődi
Harrach Béla
36
Fogd jól
kupádat s a lány ujjait,
mert elhervadsz, s nem látnak újra itt:
a sors szele letépi ingedet
és elfúj, mint a rózsa szirmait.
Faludy
György
37
Amíg a
végzet lesből nyilakat
ereszt beléd, hozasd a poharat,
vagy aranyrúdnak képzeled magad,
kit elásnak, hogy majd kiássanak?
Faludy
György
Hozzák
a legjobb bort, mely itt terem.
Egy éjjel elhunysz csöndben, hirtelen.
Ne hidd: arany vagy, mely elásható
és feltámadhat egy új ékszeren.
Sziklay
Andor
38
Khajjám!
A napok nehéz sorától lerogyót
szégyelli a Sors, és soha nem hoz rá jót.
Bort! Sírjon a húr, regélve édes panaszod:
nem kell sok idő, zörögve széthull korsód.
Tandori
Dezső
Szégyen
s nevetség tárgya az, Khájjám,
ki ül s keserg halandók száz baján.
Bort s hárfaszót ide, míglen kupád
szét nem zúzódik egy kő oldalán!
Sziklay
Andor
39
Hajnal
hasad, íme, újra – ébredj, aranyom.
Jöjj, szóljon a lantod – de elébb hozd a borom!
Most élj! Mire mégy már csupa csont-váz csupaszon?
Jól értsd: aki elmegy így – örökre. Nincs hír, nincs nyom.
Tandori
Dezső
Ébredj,
kényeskedő! A hajnal már kopog,
hárfázni lássalak, iszogatván borod,
mert, haj, ki itt időz, soká úgysem marad,
s többé nem tér vissza, ha egyszer távozott.
Hegyi
Endre
Itt a
hajnal, kelj fel óh élv forrása,
Szürcsöld a bort és pendüljön a hárfa.
Mert nem él majd, ki most álmát alussza.
S a ki elment, az soha sem jő vissza.
Erődi
Harrach Béla
40
Rab vagy
csak e kapzsiságban. Élj – víg kóbor,
többé sose függj az égi rossztól-jótól;
bor s kedvesed éji fürtje vígasztaljon –
ellobban a perc világa, lesz omló por.
Tandori
Dezső
41
Egy jó
Verskötet a Pálmák alatt,
s Kenyér, kancsó Bor, és ha kobzodat
megzendíted itt a Vadonban, – óh
Paradicsom rögtön a Sivatag!
Szabó
Lőrinc
Elbujtat
véled a sűrű bokor,
velünk lesz egy könyv, egy cipó s a bor.
dalolsz s megládd ám: az Éden maga
lesz a vadon, a puszta föld, a por!
Sziklay
Andor
Egy verskötet
a lombos ág alatt,
Kenyér és telt kulacs és ajakad
Dalával csengő vadonat berek
Elég mennyország, elég üdvöt ad.
Abet
Ádám
42
Nem kővár
a világ, csak sátor-tábor,
sivatagban, hol legfőbb kincs a mámor,
kínod hevét a bor levével oltsad,
míg arcodat föld nem takarja, jámbor.
Weöres
Sándor
43
Bábok
vagyunk az óriási Sakk
éj – s napmezőin, sok piciny alak,
előre-hátra lépve, míg a Sors
megún, kiüt s a sírba visszarak.
Szabó
Lőrinc
A sakktábla
kockái: éj és nap.
Bábuk vagyunk a sors keze alatt,
ő játszik velünk, tologat, kiüt
és a sötét dobozba visszarak.
Faludy
György
Bábok
vagyunk, ez az igazság, sakkfigurák,
A játszmában, mit játszik a sors, csak figurák:
Előre léptet, vissza! megragad, kiemel
S a Semmi dobozába leejt, vak figurát.
Képes
Géza
Játszik
velünk a sors, játszmája sakk;
Nap és éj tábláján a sok alak
Mozog egy ideig és ha kedve telt,
Egymásután a skatulyába rak.
Abet
Ádám
Mindez
egy fura sakkjátszma csupán:
a Sors s az Ember játsszák nagybután,
a Figurák lépnek ide-oda,
majd kiüttetnek egy a más után.
Sziklay
Andor
Szenvedéseimnek
bár vége-hossza nincs,
s te pompában ragyogsz, mint gőgös drágakincs,
egyik sem állandó, nagy játékos a Sors,
kedvére ad, cserél és visszavesz megint.
Hegyi
Endre
Bábok,
mi! S a játékos az égnek nagy Ura.
Nem képzelet ez, mind igen élénk a sora.
Eljátsszuk e dróton kicsiny-nagy szerepünk,
s ő – dob dobozába. S mire? Már ő tudja.
Tandori
Dezső
A szó
szoros értelmeképen, s nem úgy, hasonlat módra csak,
Sakkfigurák vagyunk, akikkel eljátszogat az égi Agg.
S ha megtettük lépéseinket a tarka Élet-sakkmezőn:
Egymás után az ócska tokba: a Nemlételbe visszarak.
Csillik
Bertalan
Bábok
vagyunk s játszik velünk a nagy ég.
Való biz ez, nemcsak ábránd, nem árnyék.
Valóban a sakk-táblán mi báb vagyunk,
S játszma végén a szekrénybe csukatunk.
Erődi
Harrach Béla
44
Bármit
hoz a Sors, tűrd csak. A bánat mire jó?
Jár egyre az ég-kerék, a roppant arató.
Csordultig e kelyhet, s ide: hű szomj-oltó.
Megvolt, ami volt. Mi várna? Csobbanj, csobolyó.
Tandori
Dezső
45
Kinek
megadatott egy kis darab kenyér,
s otthon, hova este nyugodtan hazatér,
s nem kell mást szolgálni, s úrnak se kell lenni:
olyan boldogság ez, mely mindennel felér.
Hegyi
Endre
Ha éhedre
egy fél cipó elég
s tiédnek tudhatod egy zug felét,
tekintsd boldognak kurta életed,
mert nem vagy úr és mégsem vagy cseléd.
Sziklay
Andor
Akinek
van itt lenn egy fél kenyere,
S egy kis fészke, hová magát bevegye;
És senkinek sem ura, sem szolgája.
Mondd, legyen víg, mert üdv az ő világa.
Erődi
Harrach Béla
Akinek
itt ezen a földön egy fél cipója van,
S hogy maga éppen beleférhet: egy házikója van,
Nem kénytelen szolgálni másnak, nem tart mást szolgakép,
Mondd neki: Boldog vagy, barátom!… mert úri módja van.
Csillik
Bertalan
Akinek
van egy fél kenyere
És van egy hajléka, ahol meghúzza magát
Sem szolgája, sem ura senkinek
Annak mondd: vígan élj, mert a tied ez a szép világ.
Antalffy
Endre
46
Markodban
mit szorítasz? Csak szél van abban.
Csak töredék minden, mi az ég alatt van.
Gondold meg: ami a világon van, az nincs.
Fontold meg: ami a világon nincs, az van.
Képes
Géza
47
Átvillan
az Örök Színpadon és
megint a Homály Függönyébe vész,
mely körülömli a Drámát, mit Ő
maga rendez, játszik és maga néz.
Szabó
Lőrinc
Titkát
az örökvalónak éljük – s mire van?
Rejtély ez az írás, sose értjük, mire van.
Színmű, hol a függöny épp a lényeg veleje,
felmegy, lemegy, és bár soha nem kérjük – van.
Tandori
Dezső
Egy perc
– s a Dráma elől már megint
a színfalak mögé lép, aszerint,
hogy’ tartja kedve; ő a Rendező,
nézi a Színt, vagy rá se hederint.
Sziklay
Andor
Vagyunk,
miként drámát előadó
Műalakok – dróton mozgatható –
Egy játékban, mit önkedvére írt
És produkál a színigazgató.
Abet
Ádám
48
Tudod,
hogy életedből kirepülsz majd,
hogy titkok függönye mögé kerülsz majd.
Igyál, hisz nem tudod, honnan fakadtál,
vigadj, hisz nem tudod, hová merülsz majd.
Weöres
Sándor
Lélek
meg a test elszakad itt lenn s tova mégy.
Lét titkaink függönye libben s tova mégy.
Önts bort, no igyál – azt se tudod, honnan jössz!
Légy víg, hiszen azt se tudod: innen hova mégy.
Képes
Géza
Ha lélek
elszáll, máris föléd borul
a nemlét fátyola, jaj, vígasztalanul,
ürítsd hát poharad, hisz jöttöd is titok,
s vígadj, mert nem tudod, hová mész oda túl.
Hegyi
Endre
Tudd meg,
a lélektől el fogsz válni
Isten titkainak függönye mögé kerülsz
Bort igyál, mert nem tudod honnan jöttél
Élj jól, mert nem tudod hová mégy
Antalffy
Endre
49
Ó, mit
tudom én, Ő mire szánt, csöpp bogarat?
Vár rám csoda Menny? Pokol? Mi szépség? Iszonyat?
Bort, jó szeretőt! Zenét! Erdőn víg madarat!
Készpénz, mit a menny ád? Hitel ígérete csak.
Tandori
Dezső
50
Egy kézben
Koránnal, másban pohárral,
hol hívővel tartok, hol a pogánnyal.
Kék kristálygömb magába foglal engem:
sem hitetlennel, sem mohamedánnal.
Weöres
Sándor
Egyik
kezemben imakönyv, a másikban pohár.
Az egyik percbe’ jóra kész, a másikban bűnsovár.
E türkizkék mennybolt alatt, jaj, már sosem leszek
Sem megbékélt igazhívő, sem független pogány!
Csillik
Bertalan
Jobb kéz
a Koránon és a bal kéz a kupán,
járunk hol erények, hol ily-oly bűnök után;
ég türkize – bűnösre se: így néz le reám,
nagy-jó-hite muszlimra se szór fényt igazán.
Tandori
Dezső
Egy kezünkben
Korán, másban serlegünk,
Így majd tilost, majd jó dolgot cselekszünk.
Ezen azúr gömb alatt mi igazán
Nem vagyunk sem hitetlen, sem muszulmán.
Erődi
Harrach Béla
51
Nyilvánosan
én sosem mormoltam imát.
Én sose bántam: rólam mit tart a világ.
Nem tudom: van-e igazság, könyörület.
Nem félek: tiszta voltam egy életen át.
Képes
Géza
52
Ha testünkből
a puszta lélek elszáll,
testünkre tégla-építményt kapunk már,
s a más testére épülő halomhoz
haló-porunkkal hozzájárulunk már.
Weöres
Sándor
Lelkünk,
ha a porhüvelynek int s máshova száll,
mások pora lesz a sírja, nincs más, hova száll.
Téglát, ha a kéz vet, így e por holtan is él,
bármerre a föld körén tekints: más – hova száll?
Tandori
Dezső
53
E világon
ha van egy-két barátod: elég.
A szeretetben követelődző te ne légy!
Ha egy kezet megszorítasz, gondolj arra már,
Hogy egyszer ez a kéz arcul fog ütni még.
Képes
Géza
Manapság
jó, ha barátod kevés.
A nagyobb magány: kisebb szenvedés.
Barátod előtt szóld az ész szavát
s az eredmény: ellenségeskedés.
Sziklay
Andor
54
Ha szemed
az ős titkokon átlát – mire mégy?
Ha letéped az igazság fátylát – mire mégy?
Ha tán száz évig éltél már idelenn
S a sors még száz év ráadást ád – mire mégy?
Képes
Géza
55
Alakra
a korsó, ahogy összeállt, isteni szép.
Eltörni ne merd: kihívod az ivók seregét!
E finom fejet, kezet, mit az alkotó keze gyúrt,
Milyen szerelem szülte s milyen bosszú veri szét?
Képes
Géza
Nézd ezt
a kupát, hiába volt szép, odalett,
úton hever így, törve – de torz kép! Odalett.
Vándor, sose lépj ilyen cserépre, ne legyints:
ember feje volt. Hiába. Holt rég, odalett.
Tandori
Dezső
A korsó,
melyben kotyog ó-borom,
megannyi fej és kéz volt egykoron.
Azokból ezt ki formálta s miért?
S ki töri szét egy sötét gyász-toron?
Sziklay
Andor
56
Mással
ne igyál, csupán a bölcsekkel, bort.
S ifjakkal, az is jó; s csoda szépekkel, bort.
Próféta ne légy e jelben, ép ésszel igyál,
gyakran, keveset. S ha néha rejtekkel, bort!
Tandori
Dezső
57
Korom
nehéz teher. Ezer bajom
gyötör. Derekam is görbe nagyon.
– „Maradj, szép Élet” – nyögöm. Mire ő:
– „Roskadni kezd szállásod. Elhagyom.”
Faludy
György
Már hátamat
az idő meggörbítette,
Olyan vagyok, kinek nem jó semmi tette.
Indult ki a lélek – mondtam én néki: „Ne menj!”
Szólt: „Mit tegyek? A ház széthull düledezve.”
Képes
Géza
58
Mindegy,
hogy jól, vagy rosszul megy sorod,
mindegy, Bagdad vagy Balkh az otthonod.
Igyál, mert tüstént menned kell tovább
s a holdat többé látni nem fogod.
Sziklay
Andor
Bagdad,
vagy Balkh? mindegy, ha már nem élhetsz!
Poharad tele – mindegy: fanyar, vagy édes.
Idd csak borodat, mert utánad a fogyó hold
Még sokszor megtelik – de még ma élvezd!
Képes
Géza
Mindegy
már Balkh, Nisápur, ha surran már a lelked…
Mindegy: karcos, vagy asszú, ha csurran már a kelyhed…
Igyál!… – Ha nem leszünk már, ne félj, azért a hold
Milljárdszor kélve szállhat, meg újra szállva kelhet.
Csillik
Bertan
Édes?
Keserű? Vedd, amit egy életed ad.
Nejsápur-e? Balkh? Csak teletölthesd poharad!
Hónapra a hónap eljön, és napra a nap;
mit tesz ki a perc színésze? Idd hát borodat.
Tandori
Dezső
Minden
mindegy, mikor itt a Vég ideje,
Bagdadban vagy? Bálhban? ha a mérő tele;
húzz korsódból vígan, régesrég nem leszel,
s hányszor száll még a hold Khárétól Szálch fele!
Hegyi
Endre
Lefolyt
éltünk, mindegy azért, ha édes, ha keserű.
Kiszáll lelkünk, Nisaburban avagy Belchben egyre jő.
Bort igyál, mert utánam és utánad még sokáig
Járkál a hold le s fel utján egyik ponttól a másig.
Erődi
Harrach Béla
Mindegy
édes vagy keserű, amikor az élet elmúlt
Mindegy Bagdad vagy Balkh, amikor a kehely megtelt
Bort igyál, mert utánunk sokszor fordul a hónap
Az utolsó napjáról az elsőre és az elsőről az utolsóra
Antalffy
Endre
59
Egy részeg
ember ballag az utca kövén:
Se hit, se eb-hit, se világ, se égi fény;
Se Allah, se igazság, se törvény, se tudás –
Van még ilyen erő a két világ kerekén?
Képes
Géza
60
Meddő
a földi Remény; s ha kikel,
a virága is csak múló Siker;
mint Szahara poros arcán a Hó,
tündöklik és – nyom nélkül tűnik el.
Szabó
Lőrinc
A Remény:
borsó, melyre emberek
szívük teszik – s a falról lepereg.
Vagy hópihe, mely sárrá olvad el,
amint az óra egyet nyekereg.
Sziklay
Andor
Az elemekkel,
hívem ne perelj!
Minden törekvés csak néhány kehely
A jó nagy balsikerből s majd letün,
Mint sivatag orcáján hópehely.
Abet
Ádám
61
Vígan
fogadta a csalogányt a liget,
csillogott a pohár, s a virág nevetett.
Boldog csattogással súgta a fülembe:
csak okosan, hisz nem lesz másik életed.
Hegyi
Endre
Részeg
fülemüle a kertbe tévedt,
Pohárcsengésre meg a rózsa végett.
Fülembe súgja vígan: Csak mulass!
Elfut és vissza nem fordul az élet!
Londesz
Elek
62
Olvadt
rubinod – jó bor. A serleg – bánya.
Tested kupa, lelked nedüjét kívánja.
Kristály poharad bor mosolyát kínálja:
könnycsepp, mely a vért, a tört szívet megváltja.
Tandori
Dezső
A bor
rubintkő, hordóból veszik;
kaviccsá válik, ha sutra teszik.
Minden cseppje, bár gyöngyözőn kacag,
egy könnycsepp, melyben vércsepp rejtezik.
Sziklay
Andor
Olvadt
rubint a bor, fiúk; a bánya: ez a csutora.
Vagy karcsú lánytest az üveg, és szűzi lelke tűz bora.
Vagy tán a kristály billikom, melyben a bor pezsegve forr,
Könnycsepp, s amit magába rejt: egy szív kicsorgott bíbora…
Csillik
Bertalan
Korsóból
bányásszuk a megolvadt rubint,
test a pohár, benne a bor vérként kering,
s mint könnycsepp csillámlik kristálya, amikor
a kelyhében megbújt szívgyöngye kortyra int.
Hegyi
Endre
A bor
égő rubintja a hideg
palack ölét csillogva tölti meg;
egy régi szultán vére a rubint
s kristállyá fagyott könnye az üveg.
Szabó
Lőrinc
63
Ha kocsmabortól
részeg lettem: lettem.
Ha pogány tűzimádó lettem: lettem.
S ha minden szent nyáj gyanakodva néz is,
én: én vagyok, s amílyen lettem: lettem.
Weöres
Sándor
Hogyha
bortól, szerelemtől részeg vagyok; az vagyok.
Ha bálványzó, tűzimádó, hitlen vagyok; az vagyok.
Minden ember okoskodva véleményt mond felettem:
Mit bánom én; ami vagyok, az vagyok és nevetem.
Erődi
Harrach Béla
64
Bort igyál,
mert az örökélet benne van.
Mit hívsz az ifjúság örömének: benne van.
Bor csillog, rózsa s a kedves vár – részeg fejjel
Egy percig örülj: egy percben az élet benne van.
Képes
Géza
65
Élet,
karavánod fura mód nézegetem:
egy perc, s tova már, s a bú beburkolja szemem.
Szágí! mire jó holnapi újjászületés?
Bor védjen! Az éj gyors, tovatűnő kegyelem.
Tandori
Dezső
Mint a
gyors karaván, látod, az élet rohan el.
Víg pillanat is jön, te meg élvezd: rohan el!
Ó, száqi, ne edd meg ma a holnap gondját,
Inkább a kupát hozd, hisz az éj megy, rohan el.
Képes
Géza
Halad
az idő, mint a karaván.
De mit bánom, amíg bor az arám,
s az élet illó ámbraillatát
csókolhatom pohárnokom haján!
Faludy
György
Karaván
az élet s az útja gyötrelem,
Megy, halad. – Pohárnok, maradj híven velem,
Töltsd meg a kupámat kacagás borával
S a közelgő hajnalt ne jelentsd nekem!
Baktay
Ervin
Fenségesen
vonul az élet-karaván,
csikard ki a perctől, mit szemed-szád kíván.
Pohárnok, ne búsulj mások holnapjáért,
elszáll ez az éj is, hát töltsd meg a kupám!
Hegyi
Endre
Gyorsan
halad tova a karaván.
Vigadjunk létünk tűnő hajnalán!
Korsót, Száki, s ne bánd, mi vár reád
majd holnap, túl az Élet Nagy Falán.
Sziklay
Andor
Furcsán
folyik ez az élet, karaván:
Vigyázz, mert a vigság is megy lábnyomán.
Ne törődj te, hogy az utód mit ér el.
Bort igyál és lásd mint telik az éjjel.
Erődi
Harrach Béla
Az élet
csodálatos karavánja elvonul
Tudd meg, csak egy pillanat az öröm
Száki, mért aggódsz társaid tegnapjáért
Tedd eléjük a serleget, mert az éj múlik
Antalffy Endre
66
Kit a
sors e sósivatagba lökött,
Gondot evett, míg a lelke ki nem szökött.
Örülhet, ki hamar kilép e világból –
De még boldogabb, ki világra se jött.
Képes
Géza
67
Khajjám
a bölcsesség sátrát soká varrta,
Kínok tüze mégis perzselte alatta;
Élte fonalát már eltépte a Végzet,
És bukott adósként a Kufár eladta…
Baktay
Ervin
Mikor
Chejjam foldozá a bölcsészetnek sátorát,
Beesett a bú kelyhébe s megégeté ott magát.
Jött a párka, ketté vágta sátorának kötelét,
És a vevő semmire sem becsülte az ész művét.
Erődi
Harrach Béla
A Sátorcsináló
ki sátrát bölcsességgel varta
A gond tűzhelyére esett és nyomban elégett
A sors ollója életének sátorkötelét átvágta
A végzet, az árverési kikiáltó pedig ingyen eladta.
Antalffy
Endre
68
Ó, a korsó,
melyet az elme istenít,
s folyton érzi ajkán tisztelők csókjait,
alighogy remekbe készül, – a Mestere
úgy földhözvágja, hogy ízzé-porrá törik.
Hegyi
Endre
Versengve
dicsér a szív s az ész, drága kupa!
Száz csókkal a száj, a kéz becéz, drága kupa!
Ám végül a mester-fazekas, formázód
földhöz csap, ezer darabra mész, drága kupa.
Tandori
Dezső
69
Végítélet
napján, ha majd felkél a holt,
Megleli ismét, mi sírjában vele volt;
Ha igaz ez, akkor temessetek mellém
Szép fiatal lányt és édes sirázi bort!
Baktay
Ervin
70
Bornál
agg bölcsre leltem, szám szóra kinyílt:
Ó, mondd meg a távozottakról adsz-e te hírt?
Így szólt: „Önts bort! Mi sem kerüljük ám el a sírt.
Hírt kapni azokról még soha senki se bírt.”
Képes
Géza
Kérdeztem
a csapszék padján egy öreget:
érdeklődött-e, az elmentekkel mi lett?
Igyál – felelte ő –, mert sokan távoztak,
de róluk mindmáig hír még nem érkezett.
Hegyi
Endre
Egy részegnél
találtam egy öreget:
Megkérdém, a halottakból vajh mi lett?
Bort igyál, szólt; mert sok ember, miként mi.
Távozott, de még vissza nem jött senki.
Erődi
Harrach Béla
71
Ó nagy
kegyes Úr, hát kegyed olcsó jutalom?
Üdv kertje kivet, ha bűnösen botladozom?
Úgy jár kegyelem csak, ha a szolgád leszek én?
Így add kegyed: üdvre, bűnre – éljek szabadon!
Tandori
Dezső
72
Én bort
iszom, s szokásom ellensége
rám szól: „A bort hagyd, mert hit ellensége.”
No ládd, az ellenség vérét kívánom,
én is tudom: bor a hit ellensége.
Weöres
Sándor
Bort iszom
s a világ kikel ellene.
Mondván, hogy a bor a vallás ellene:
Most, mivel a bor ellen a hit kikel,
Azért iszom, mert ellenvért inni kell.
Erődi
Harrach Béla
Bort iszom
és ellenségeim balról és jobbról-balról mondják
Ne igyál bort, mert az a vallásnak ellensége
Mikor megtudtam, hogy a bor a vallás ellensége
Istenemre megiszom az ellenség vérét, hisz megengeded
Antalffy
Endre
73
Rejtély
ez az élet. Nekilódít, megakaszt;
gürcölteti tested, fukarul mérve vigaszt;
még jó, hogy okát nyomozni nem kell, mi nyomaszt:
áldván s belerontón: egy az Isten, tudod azt.
Tandori
Dezső
74
Korsó
hever itt, s mi benne áll, tiszta a bor:
Tölts hát a kupádba, idd ki. S most rajtam a sor.
Majd ott heverünk a keresztúton mint hamu, por
És már fazekas korsaja lesz a hamuból.
Képes
Géza
Korsód
emelintsd, barátom, idd jó borodat,
aztán nekem is, no rajta, rögvest ide add:
mert rög leszel és rög én is, aztán mi marad?
Por; gyúrjon a Mester keze korsót, fazekat.
Tandori
Dezső
Egy ártalmas
csepp sincs korsónkban, szent igaz.
Telt kupával ide hát nekem is adass,
mielőtt útszélre kerülő porunkból
korsót készítene a fürge fazekas.
Hegyi
Endre
Ész-rabságunk,
kérdem, ugyan meddig megy?
Akár egy nap, akár száz év, nekem egy.
Menj hozz hamar egy kancsó bort és igyál.
Míg porodból a fazekas borkancsókat nem csinál.
Erődi
Harrach Béla
75
Fátylán
a titoknak sose lát át szem – örülj.
Hány hét a világ, ki tudja! Áldás, nem? Örülj.
Föld éj-szíve csak, mi vár, a szálláshely – örülj.
Bort! Mert az idő keserves. Űzd hát el, örülj.
Tandori
Dezső
A Titkok
Fátyola mögé embernek nincsen útja.
A Létnek ezt a rendszerét nincs lélek, aki tudja.
A Föld sötét keblén kívül nincs más örök lakásunk…
Igyál!… Ezt a hosszú mesét az élet úgy se’ futja.
Csillik
Bertalan
76
Rab lelkemet,
ó, Uram, ne sújtsd – irgalmazz;
üszkös szívemet tovább ne gyújtsd – irgalmazz.
Lábam se tekintsd túl szigorúan, kérlek:
jó bort keres egyre. Jó, ne nyújtsd – irgalmazz.
Tandori
Dezső
77
A próféták
s a bölcselők lyukat
beszélnek hasunkba, de szavukat
a szél elhordta. Mi lett ővelük?
Egy fél marok por tömi ajkukat.
Faludy
György
Hisz mind
az a Szent és Bölcs, aki csak
értelmezte a Két Világot,
sutbadobott próféta; szavaik
Gúny játéka, s Por tömi Szájukat.
Szabó
Lőrinc
Próféták
s szentek nyeglén bökdösik
a Két Világ kapuját. Lökdösik
ide, meg oda egymást s szájukat
a düh véres porával tömdösik.
Sziklay
Andor
78
Csukd
be a Koránt – gondolkozz szabadon:
nézd az eget, földet – ne kérőddz szavakon!
A szűkölködőnek adj, a bűnösnek bocsáss meg,
Senkit se bánts meg. Mosolyogj a bajon!
Képes
Géza
79
Bár alázattal
a mecsetbe tértem,
én esküszöm, nem imádkozni tértem:
multkor egy szőnyeget elloptam onnan,
de már elnyűttem: egy újért betértem.
Weöres
Sándor
Ha illemből
elmentem a mecsetbe.
Imádkozni soh’sem jutott eszembe;
Képmutatás volt az egész ájtatom,
És ezt én ott ezután is folytatom.
Erődi
Harrach Béla
80
A rózsa
édes illata megéri a tüske szúrását
Ha bort iszol, megéri az okádást
A gyümölcs, amitől ezer lélek felüdül
Valld be, megéri a várakozást.
Antalffy
Endre
81
Bor nélkül,
ím, élni s hinni nem bírok már
S terhet lehajolva vinni nem bírok már.
Ó, drága a perc, midőn a száqi unszol:
„Még egy kupa bort!” de inni sem bírok már.
Képes
Géza
82
Nem vagyok
borivó; hát aki az, becsmérled?
Álnok vagy! A szót a tettre csellel méred.
Büszkén nem iszol – jó. De a bűnös nem a bor:
rabszolga csak, ott, hol úr a gőgöd s vétked!
Tandori
Dezső
83
Barátaim,
akikkel a Lét borát ittam,
Elhagytak már régen. Ők kifogtak rajtam;
A Halál kinyújtá a kezét feléjük,
A kupát letették és elmentek halkan.
Baktay
Ervin
Hol vannak
a régi jó barátok? – Mind elmerült.
Közülük itt már egyet se látok: mind elmerült.
Egy bort ittunk az élet lakomáján, de nálam
Két-három körrel előbb berúgott mind s elmerült.
Képes
Géza
Hány drága,
jó barát volt itt, velem
s veled vendég a roppant Szüreten!
Ittak egy-két kupát s egymásután
átmentek a nagy Csöndbe csöndesen.
Szabó
Lőrinc
84
Az ég
forgása felett győzni senki se fog.
Hány embert megevett a föld s még jól se lakott.
El ne bízd magadat, hogy téged meg nem evett:
Kár sürgetni: téged is elnyel majd, jó falatot.
Képes
Géza
85
Hogy kik
vagyunk, mufti? Okosabbak mint te.
Bár részegek vagyunk, józanabbak mint te.
Szőlő vérét szívjuk mi, te: emberekét –
Hát ítéld meg, ki a vérszomjasabb! Nem te?
Képes
Géza
Ó, mufti,
a dolgunk nehezebb, mint a tiéd,
részeg, ha a sorsunk, jelesebb, mint a tiéd;
szőlő, nem is ember adja vérét minekünk,
mondd hát, hogy ügyünk a véresebb, mint a tiéd!
Tandori
Dezső
Munkásabbak
vagyunk, mint te nagy mufti!
Részegen is okosabbak vagyunk mi.
Te embervért mi szőlővért ürítünk:
Szólj igazat, ki vérengzőbb közöttünk?!
Erődi
Harrach Béla
86
Mióta
a Vénusztól meg a Holdtól fényes az ég,
Jobbat a tiszta bornál nem látott senki se még.
Bámulom a borárusokat: majd vajon ők
Annál, amit árulnak, jobbat kapnak-e még?
Képes
Géza
Mióta
hold és csillag ránk nevet,
Nem lelhettél a bornál jobb levet.
A borkereskedő be furcsa ember,
Hogy jobbat ad el, mint amit vehet.
Franyó
Zoltán
Király,
mint az égen a Vénusz és a Hold:
mi múlhatná felül e világon a bort?
Nem értem az árust, ki piacra hordja:
nem kap érte semmi hozzája foghatót.
Hegyi
Endre
S bárhogy
rászedte a Bor agyamat
s bárhogy lehúzta is Palástomat,
nem tudom, hol kap Szöllősgazda csak
fél-oly Kincset is, mint amilyet ad?
Szabó
Lőrinc
Mióta
Vénusz és a Hold a mennybolton szalad,
Nincs dúsabb rubintbánya, mint a boros átalag.
Úgy el tudom csodálni én a borkereskedőt:
Hogy mi a szösz jobbat vehet annál, amit elad?!
Csillik
Bertalan
Bor, hűtlen
voltál hozzám jómagad
s elloptad tisztesség-kaftánomat.
Merengek: a bor-árús nem vehet
féloly értékest sem, mint mit elad.
Sziklay
Andor
A mióta
fenáll Venus és a hold,
Ki sem látott becsesebbet, mint a bort;
Bámulnom kell a bormérőt, biz isten,
Nem árul ő jobbat, mint a mit veszen.
Erődi
Harrach Béla
Amíg a
Vénusz és a Hold az égen vannak
Jobbat a vörösbornál senkise látott
Csodálom a borárusokat, hogy ők
Annál jobbat, mint amit eladnak, mit akarnak venni?
Antalffy
Endre
87
Tudd,
alkud a sorssal oly sivár – légy, aki vagy!
Mámorban a szépekkel igyál – légy, aki vagy.
Mert lásd, aki innen egyszer elmegy, hova megy?
Nem fogsz soha visszatérni már, légy, aki vagy.
Tandori
Dezső
88
Boldog,
ki a jót keresve élhet szabadon.
Mindig vele isten kegye – élhet szabadon.
S úgy érzi, a percnyi lét az üdv telje maga,
van jó bora, kedves vele, élhet szabadon.
Tandori
Dezső
89
A holdvilág
kupám fölé hajolt
és ringatódzik benne. Idd a bort,
mert nem lesz ringás, sem bor, ha bedőlt
sírodra süt az ezüst telihold.
Faludy
György
Hogy mit
hoz a holnap, sohe ne puhatold.
Szépségem, holdam, a holdfényben idd a bort,
s vidulva boldogítsd hevülő szívemet,
később már úgyse lel bennünket itt a hold.
Hegyi
Endre
A reggel
nem tesz melletted hitet,
vidítsd hát éjjel szegény bús szíved.
Igyál a Holdra; sugara örök –
de éj és bor csakis ma a tied.
Sziklay
Andor
Ne bízzál,
hogy megéred a holnapot;
Vígadj tehát, fejtsd el a bút, bánatot.
Óh hold arcú, piros színű bort igyál:
Mert a hold jár és holnap már nem talál!
Erődi
Harrach Béla
Mivel
ígérete senkinek sincs a holnapra
Most vidámítsd fel ezt a bús szivet
Bort igyál holdfénynél oh kedvesem
Mert a hold még sokszor eljön és bennünket nem talál.
Antalffy
Endre
90
A holdsugarak
az éj szoknyáját felhasítják –
A bornál jobbat úgyse találsz, jó borod idd hát.
Mért kellene töprengened épp most, hiszen a hold
Még ezután is sokszor hinti sugarait rád.
Képes
Géza
Holdsugár
pásztázza az esték köntösét,
az ivásnak jobbkor nem ejtheted szerét.
Igyál és ne töprengj, a holdfény megtalál
bízvást sírunkon is, kit utóbb, kit elébb.
Hegyi
Endre
Szétszakasztá
a hold az éj köntösét.
Bort igyál hát, élvezd e perc örömét;
Vigadj, örülj; mert utánunk még soká,
Sok ezerszer világít a hold alá.
Erődi
Harrach Béla
A hold
fényével eléri az éjszaka köntösét
Bort igyál, mert ennél boldogabb pillanat nem jöhet
Légy vidám és gondold meg, hányszor kúszik a mennyre a hold
Míg elkeveredsz a föld porával
Antalffy
Endre
91
Hajnaltájt
lekonyul a tulipán,
de éjjel bimbó: vörös és vidám,
fejecskéjét emeli mereven
és új meg új meg új gyönyört kíván.
Faludy
György
92
Míg én
a Kéj hullámin evezek,
a Holdat égretolják bűvkezek.
Hányszor kel még fel épp így ezután
e Kert fölött, mikor már nem leszek?!
Sziklay
Andor
Óh szende
Hold! gyönyörű, égi fény,
örök pályán keringsz az ég ivén;
de ha holnap fölszállsz a kert fölé,
már más köszönt rád telt kupát, nem én!
Szabó
Lőrinc
A lugosunk
mily gyönyörűen virít;
Zöld lombon át a holdvilág vidít.
Oh, hányszor még jövend el sugara –
És egyikünket nem találja itt!
Abet
Ádám
93
Egyszer,
hogy a távozó Nap után
odébbállt a bőjtverte Ramazán,
megint Gölöncsérnél voltam, és
tűnődtem a sok Agyag-figurán.
Szabó
Lőrinc
Figyelj
megint. Egy este Ramazán
ünnepe táján, Újhold szakaszán,
a vén fazekasműhelyben valék,
körültem agyag-nép egymás nyakán.
Sziklay
Andor
94
Százféle
Fajta s Alak, kicsi, nagy,
állt a padlón s a falnál, Fazekak
s Korsók; legtöbb fecsegett; s némelyik
figyelt talán, de csak szótlan maradt.
Szabó
Lőrinc
Vegyesen
volt ott kis és nagy edény,
a fal mellett, a padló peremén.
Némely fecsegett, némely csak figyelt,
más meg értetlen gubbasztott helyén.
Sziklay
Andor
A padlózaton
szanaszét s falak
Sok polcain a sokféle alak
Tereferél; van ki csak fült hegyez,
Lesvén a lármát szótlan, hallgatag.
Abet
Ádám
95
Bármily
fura: az agyagholmi-nép
némelye tudta, hogy mi a Beszéd.
Egy ilyen türelmetlenül kiált:
„Ki a Fazekas és ki a Fazék?”
Sziklay
Andor
Jártam
fazekasnál – csupa forgás ez a nap! –,
láttam csuda ékes és konok, bús fazekat.
Hallottam a korsót, ahogy ily szóra fakad:
„Hol hát, aki formáz, aki vesz, s hol, ki elad?”
Tandori
Dezső
Mire az
egyik, egy Szufi-cserép,
akiből dőlt az izgatott beszéd:
– „Mennyi Agyag! – ki tudja, közülük
ki a Fazekas és ki a Fazék?!”
Szabó
Lőrinc
Amint
tegnap beállítok egy fazekas műhelybe.
Láttam ott kétezer kancsót, hol szólva, hol fülelve.
És a kancsók hozzám szóltak, saját nyelvén mindegyik
Hol a mester, hol a vevő, hát az árus hol, melyik?
Erődi
Harrach Béla
96
Fürkésztem
a fürge fazekas műhelyét:
Járt egyre a mester lába, forgott a kerék.
Egy sáh feje, koldus keze: ez volt az agyag,
Ez adta a korsó tetejét és a kezét.
Képes
Géza
Egy fazekas
műhelyébe mentem én,
A mester ép dolgozgatott kerekén;
Csinált kancsót, korsót, bögrét, fazekat,
Gyúrt rá király-fejet s koldus lábakat.
Erődi
Harrach Béla
Fazekasműhelybe
vetődtem én be, s épp
munkában találtam a korsók mesterét,
néztem füllé-fejjé mint formálja bátran
király koponyáját meg koldusok kezét.
Hegyi
Endre
Egy fazekas
lakában soká tűnődtem el;
A nagy korongra – láttam – egy tört lábat emel;
Egy korsónak vidáman csinált fedőt, fogantyút,
Király fejét és koldus lábcsonkját tette fel.
Franyó
Zoltán
A fazekas
műhelye mellett mentem mély gondban elmerülve,
S korongja talpánál találtam a mestert gyors munkában ülve.
Egy korsónak csinált fejet, meg talpat, s nézd, a vakmerő
A sarat császár-koponyából, meg koldús-lábból gyúrta-gyűrte!
Csillik
Bertalan
97
Tegnap
gerencsért láttam a bazárban,
friss agyagot gyúrt-gyömöszölt zugában,
és szólt az agyag földöntúli nyelven:
„Az voltam, mint te: bánj velem simábban.”
Weöres
Sándor
Korsót
láttam minap a bazárban: megragadott,
Korongra tett s rugdalni kezdett egy tömb agyagot
És az agyag a maga nyelvén ezt mondta neki:
Légy kedves hozzám, hisz az voltam, ami most te vagy ott.
Képes
Géza
Mikor
bazárba ment, egy korsós verte benn
Még friss agyagdarabját, ütötte szüntelen.
A kupac saját nyelvén így szólt a fazekashoz:
„Én az voltam, ki most vagy, kezelj hát kedvesen!”
Franyó
Zoltán
Láttam,
amint dolgozott egy fazakos.
Az agyagra kegyetlenül rátapos.
És az agyag hozzá ily szót intéze:
Mért csapkodsz úgy, ember voltam, miként te.
Erődi
Harrach Béla
Mert láttam
egy Gölöncsért, sebesen
gyúrta nedves Sarát, s emlékezem,
fátyolos hangon felsírt az Agyag:
„Szeliden, Testvér, kérlek, szeliden!”
Szabó
Lőrinc
Minap
egy korsós a vásárban odakint
gyömködte agyagát, és hallám jól, amint
megszólalt az agyag a lábai alatt:
kímélj kicsit, bennem tennen sorsod tekintsd!
Hegyi
Endre
A Piacon
– emlékszem a napot –
egy Fazekas verte az agyagot
s az, tikkadt nyelvvel, mesterére szólt:
„Testvér, gyengéden, óh! Nagyon sajog!”
Sziklay
Andor
Figyelem
fazekast, mint csapkodott
Izmos kezével nedves agyagot,
S ez láthatatlan nyelvvel rebegé:
„Óh testvér, testvér, ne üss oly nagyot!”
Abet
Ádám
98
Néztem
fazekast minap, remeklés közepén;
hogy s mint kerekült a műve, bámultam is én.
S láttam, mit a tiszta elme csak s az erény:
ősök pora forgott szaporán hű tenyerén.
Tandori
Dezső
Nemrég
megint a mester korsói közt haladtam,
Egy sár kupacot formált, azt gyúrta lankadatlan;
S ott láttam, amit sok más vevő nem is vett észre;
Apám, ki por és sár lett, e gyúró kéz alatt van.
Franyó
Zoltán
A fazekas,
ha agyagot dagaszt,
ne nyomja el a feltörő panaszt,
mely durva paskolás nyomán fakad.
Tán ennen őse, ki nyöszörgi azt.
Sziklay
Andor
Meglátogattam
műhelyében a fazekas-mestert a héten.
Minden percben egy-egy remekmű válott a sárból a kezében.
Egyszerre csak döbbenve láttam, – avatlan szem nem látta bár. –
Az édes apám drága hamvát minden fazekas tenyerében…
Csillik
Bertalan
A fazekas
gyúrván a nyers anyagot,
Akarván, hogy nyerjen kemény alakot:
Meddig üti oly kegyetlen s tapossa?
Mit gondol? hisz embereknek hült pora.
Erődi
Harrach Béla
99
Pillanatnyi
csönd. S egy púpos, beteg
Fazék szólt aztán: – „Miért engemet
csúfoltok? Tán én vagyok az oka,
hogy a Fazekas keze remegett?”
Szabó
Lőrinc
Uj megjegyzés
soká nem érkezett.
„Tűnődöm: vélem mi történhetett?”
– szól végre egy rút korsóféleség.
„A Nagy Fazekas keze reszketett?”
Sziklay
Andor
Agyagból
sok edény keletkezett;
Magasztalák a fazekas-kezet,
„S míg engemet gyúrt – szólt egy kajla tál, –
Talán teremtőnk karja reszketett?”
Abet
Ádám
100
Mért vágja
földhöz minden cserepét
az Alkotó, ha készítménye szép?
Semmi sem jó Neki, amit teremt?
Vagy kontár munka, azért veri szét?
Faludy
György
S társa
folytatta: – „Mondják, Valaki
fenyeget, hogy majd Pokolra veti
elrontott Fazekait – No de hát
jó Cimbora az, nem fog bántani!”
Szabó
Lőrinc
Mester,
ki a formákat elő-formáztad,
csonkán mire hagytad valamennyit te magad?
Jó lett, ami jó; mi végre ép mégse marad?
Rossz lett csupa tiszta terv – te mondd hát, ki miatt?
Tandori
Dezső
Mikor
a Mester anyagot kever,
mért nem vigyáz jól, hogy minő a szer?
Miért tör össze, ha jól alkotott
s ha rosszul, érte mért velünk perel?
Sziklay
Andor
Mikor
a négy elem kezétől összeállt,
hogy ejtett a Mester az arányban hibát?
Hogyha műve remek, miért zúzza össze,
s ha nem az, a romlás okozója ki hát?
Hegyi Endre
Abet Ádám
5, 10, 13, 20, 41, 43, 47, 60, 92, 94, 97, 99
Antalffy
Endre
15, 45, 48, 58, 65, 67, 72, 80, 86, 89, 90
Baktay
Ervin
2, 4, 28, 65, 67, 69, 83
Csillik
Bertalan
31, 35, 43, 45, 50, 58, 62, 75, 86, 96, 98
Erődi
Harrach Béla
2, 4, 11, 19, 24, 26, 31, 32, 35, 39, 43, 45, 50, 58, 63,
65, 67, 70, 72, 74, 79, 85, 86, 89, 90, 95, 96, 97, 98
Faludy
György
4, 17, 21, 24, 32, 36, 37, 43, 57, 65, 77, 89, 91, 100
Franyó
Zoltán
32, 86, 96, 97, 98
Hegyi
Endre
5, 7, 15, 16, 19, 22, 28, 29, 31, 39, 43, 45, 48, 58,
61, 62, 65, 68, 70, 74, 86, 89, 90, 96, 97, 100
Képes
Géza
6, 11, 15, 16, 19, 22, 26, 29, 30, 31, 32, 34, 43, 46, 48, 51, 53, 54,
55, 57, 58, 59, 64, 65, 66, 70, 74, 78, 81, 83, 84, 85, 86, 90, 96, 97
Londesz
Elek
61
Szabó
Lőrinc
1, 4, 5, 10, 13, 16, 20, 24, 28, 32, 41, 43, 47,
60, 62, 77, 83, 86, 92, 93, 94, 95, 97, 99, 100
Sziklay
Andor
1, 4, 5, 7, 8, 10, 13, 16, 17, 19, 20, 24, 28, 31, 32, 37, 38, 41, 43, 45,
47, 53, 55, 58, 60, 62, 65, 77, 86, 89, 92, 93, 94, 95, 97, 98, 99, 100
Tandori
Dezső
3, 7, 9, 12, 14, 18, 23, 24, 25, 26, 28, 29, 32, 35, 38, 39, 40, 43, 44, 47,
49,
50, 52, 55, 56, 58, 62, 65, 68, 71, 73, 74, 75, 76, 82, 85, 87, 88, 95, 98,
100
Weöres
Sándor
8, 27, 33, 35, 42, 48, 50, 52, 63, 72, 79, 97
***
