Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Mao Ce-tung
VERSEI
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Mao Ce-tung (1883-1976)
- a népi Kína megalapítója és első elnöke, bármily
meglepő - a század kínai (han) költészetének egyik legnagyobb alakja is.
Klasszikus formában írott verseit 1957-ben bocsátotta közre,
s ez a kötete magyarul ("Mao Ce-tung 21 verse") 1959-ben jelent
meg.
Franyó Zoltán fordításai szintén 1959-ben jelentek meg Kínai verseskönyv
c. kötetében.
Idézetek
Mao Ce-tung elnöktől (Vörös Könyvecske)
Mao Ce-tung életútja
MAO CE-TUNG
21 VERSE
Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1959
Csang-sa
Weöres
Sándor fordítása
I
Állok, őszi
bámészkodó,
északnak lejt a Szjang folyó,
nézem a Narancs-szigetről
a tízezer vörös hegyet,
már az erdő átpiruló,
átderengő zöld a folyó,
tolong száz kis dzsunka, hajó,
hasít a sas messze tájig,
hal suhan a sekély partnál,
verseng a sok vízi-lakó.
Mily fenséges
ez a tájék,
innen kérdd e tág világban:
fenn s lenn ki az uralkodó?
II
Elhoztam száz
ifjú társam,
multat idéz a hely, a szó.
Fiatal mind,
tettre-való,
rokonok széllel, virággal,
szép emléket gyűjtögetnek,
tekintetük messze-ható.
Emez hegyre-nézegető,
amaz verset-szavalgató.
Lesznek, akik
sokra viszik,
s tán e percet emlegetik:
csónak, habon átsuhanó,
sebesen rohan a folyó.
Csingkang
hegy
Weöres
Sándor fordítása
I
Hegyről letekintek:
harci zászlók lengnek.
Hegytetőn trombita, dobdörej visszhangzik.
Övként szorít, tekereg az ellenséges sereg,
mi meg nem rezdülünk, kedvünk el nem alszik.
II
Megerősítettük
sorra bástyáinkat,
közös akaratunk falként összeolvad.
Huangjang felől reng a föld, ágyú dörög és süvölt;
de éjjel megfutott az ellenséges had.
Újév
Weöres
Sándor fordítása
Ninghua,
Csingliu,
Kujhua:
szűk ösvény, mély erdő, síkos moha.
Merre tartunk ma?
A Vu-ji hegy alá,
hegy alá,
hegy alá,
virágszínű zászlóinkban a szél irama.
Hujcsang
Weöres
Sándor fordítása
I
Kelet pirkad.
Nem keltünk korán.
Hegyeket mászunk, ifjak,
csillog-villog a táj.
II
Hujcsangon túl
sok hegylánc vonúl:
onnan jól látszik Kanton,
üde zöldbe borúl.
Nagy fenyves
Weöres
Sándor fordítása
I
Vörös, rózsa,
sárga, kék, bordó, zöld, lila:
a lég színes selymét táncban ki lobogtatja?
Eső után beszűrődik a nap ferde sugara,
lassan borul sötétzöldbe a hegy szorosa.
II
Hajdan heves
háborúk hona,
gránát-tépte szemközti tanya –
mégszebb lett így a hegy szorosa,
s a mostani emberek kora.
A
Lo-san szoros
Károlyi
Amy fordítása
I.
Zúgó nyugati
szélben,
deres hajnalon vadlúd kurjongat az
égen.
Holdas hajnalon, dérben,
lovak patája dobog,
trombita bömböl a szélben.
II.
Ez a szoros,
akár a vas? Ne higgyétek!
Áttörik még ma öles léptek.
Áttörtünk rajta.
Zöld a hegy, akár a tenger,
a bukó nap vére rajta.
1935
Három
tizenhat szótagos vers a hegyről
Károlyi
Amy fordítása
Fenn a Ku-lo hegy,
lenn a Pa-pao hegy,
három arasz az égtől a két hegy.
Ha az ember átkel rajt, fejet hajt;
kiszáll a kengyelből, ha lovon megy.
(Népdal)
I.
Hegy!
Hajtom harci ménemet.
Egy arasz:
hegytől az egek.
II.
Hegy!
Mint tengeren fergeteg,
mint csatán
futó ménsereg.
III.
Hegy!
Te támasztod az eget.
Rogy az ég?
Amíg tartod, nem eshet.
1935
A
Hosszú Menetelés
Weöres
Sándor fordítása
A Vörös Had nem retteg vonulni napról napra,
nem akadály előtte száz folyam, ezer szikla,
s mint fodrozó hullámok, az Öt Hegy minden orma:
Vu-mang hatalmas bérce szinte sárrá taposva.
Folyó arany homokja a szirteket csapdossa,
függőhíd jeges láncát a Ta-tu habja mossa,
Min-hegység haván átkel a hadsereg hatalma,
nincs akadály előtte, megy boldogan kacagva.
Liu-pan
hegy
Weöres
Sándor fordítása
I.
Magas égen ritkás
felleg,
a vadludak délre tűnnek.
A Nagy Falon átkelünk mi,
innen oda húszezer li.
II.
Liu-pan hegynek
magas orma,
szél fogódzik lobogónkba.
Hosszú pányvát tart a kezünk,
gonosz sárkány, megkötözünk.
A Kun-lun hegy
Károlyi
Amy fordítása
Föltől búcsúzol,
égbe döfsz,
Kun-lun, mennyi tavaszt értél meg az emberek között?
Fehér sárkányod milliom havas pelyhe ha reppen,
fagyos ruhát ölt az ég s a föld.
Ha olvadsz nyáron, a folyó árad,
az ember teknőccé, hallá válhat.
Évezredek óta hány bűnöd, erényed?
Pálcát feletted ki tört?
Ma mégis azt
mondom néked, Kun-lun:
inkább ne légy oly magas, havas,
hadd vonhassam ki drága kardom,
három részre hadd vágja csúcsod.
Egyet szánok
Európának,
egyet adok Amerikának,
egyet meghagyok Kínának.
Ó, nagy békesség birodalma,
föld kerekén fagy és forróság egyformán volna.
Hó
Weöres
Sándor fordítása
I
Északon a messzeséget
ezer mérföld jég takarja,
ezer mérföld hó borítja.
A Nagy Falon innen és túl
csak a pusztaság maradt meg,
a nagy folyam hullámai
véges-végig megdermedtek.
a hegylánc ezüst kígyóként táncol,
viasz-elefántként hömpölyög a fennsík:
versenyre kelnek a magas éggel.
Amikor az ég kitisztul:
mint piros ruha, mint fehér kendő,
minden szemet széppel-töltő.
II
Folyók, hegyek,
szépségesek,
hány hős nem bírt le titeket!
A Csin és a Han császárok
nem voltak elég erősek,
és az istenek kegyeltje,
a nyilazó Dzsingisz khán is
csak a solymászáshoz értett.
Eltűntek a múltba.
Ha kivántok nagyot látni,
nézzetek a mi korunkra.
Liu Ja-ce úrhoz
Weöres
Sándor fordítása
Kantonban teát
ittunk: soha el nem felejtem.
Csungkingban, lombhulláskor, kérdezte, van-e versem.
Most, harmincegy év múlva, e tájra visszajutva,
virágszirom-bomláskor szép versét nézegettem.
Dalában mennyi dúltság, pusztító szomorúság!
Az élet szebb felére derűsebb szemet vessen!
Ne vélje, hogy kiszikkad a Kun-ming tónak mélye,
több hal ficánkol ottan, akár a nagy vizekben.
1950-ben, a
felszabadulás ünnepén, a színházban,
válasz Liu Ja-ce úr versére
Weöres
Sándor fordítása
I.
A lassan derengő
kínai éjben
száz évig ördögök ropták táncukat,
ötszázmilliós nép nem talált utat.
II.
Kakas kukorékolt,
kelt a pirkadat,
tizezer táj szüntelen vigad,
s a költő kedve még határtalanabb.
Pejtajho
Hegedűs
Géza fordítása
I
Zápor zuhog
észak felett,
tajték csapkodja az eget,
túl Csinghuángon kis csónak lebeg.
A tenger végtelen, semmit se lát a szem.
Hova tart, ki mondhatja meg?
II
Ezer évnél is
több lehet,
hogy Vej császár nyergeltetett
s keletre jött, emléke leng a Csiesö felett.
Ma is úgy zúg a zordon őszi szél –
de mások lettek már az emberek.
Úszás
Hegedűs
Géza fordítása
I.
Ittam ma a Csángsá
vizét,
s ettem ma Vucsáng jóízű halát,
a hosszú Jangcén úszom át most,
s tágult szemem dél síkságára lát.
Csak fújjon a szél, csapkodjon a hullám,
gyönyörűbb ez, mint sétálni az álmos
kertekben, mily üde, símogató.
Konfucse mondá - így a vizen - egykor:
eltűnik a múlt, s nem tér soha vissza - akár e folyó.
II.
Meghajlik a
szélben a büszke vitorla,
de hallgat a Kuj meg a Sö magas orma,
és nagyszerű terv szül létre csodát.
Északról az új híd dél fele szárnyal,
út ível a mély szakadékokon át.
Bástyával igázzuk a Hszinek a medrét,
elzárjuk a felmeredő Vu fellegeit:
simatükrü tavat kerekít ez a gát.
Hegy szelleme, hogyha talán ma is élsz még,
bámulsz bizonyára, hogy új a világ.
1957
Li Su-ji-hoz
Weöres Sándor fordítása
Jang társam
elvesztettem, Liu társad elvesztetted,
Jang és Liu könnyű szellő-szárnnyal
a kilencedik égbe lengnek,
megkérdeztem Vu Kangot: mit ád a vendégeknek?
s felelt: fahéjvirágbort áldoz a kedveseknek.
A magányos holdtündér
széles selyemköntösben
hősök előtt hódoló táncot
lejt a tizezer mérföldes mennyben;
hí száll: az ember-népért megvívtak a tigrissel,
ekkor a tündérszemből záporos zivatar kel.
Darvak
tornya
Csanádi
Imre fordítása
I.
Kilenc ágra
nagy folyó hömpölyögve itt szakad,
földünket végigszeli, Délt alkot és Északot.
Zápor füstöl itt, minden zöld-buja,
Kuj, Sö itt mered, vizek kapuja.
II.
Innen a daru
merre-hova lett?
Ránk emlék gyanánt hagyta e helyet.
Sodorja folyó pohár boromat,
szívem tüze is fölcsap, mint a hab.
Két
vers a balsors-hozóhoz
Keszthelyi
Zoltán fordítása
Olvasom
a Zsenminzsibao június 30-i számában, hogy Jücsiang körzetben egyszer
és mindenkorra sikerült kipusztítani a járvány okozóját. Képzeletem messze
száll, szememre nem jön álom. Lágy szellő kél, s a felkelő nap vörös fénye
betűz ablakomon. Tekintetem a déli messzeségbe réved. Fogom az ecsetet és az
öröm érzésével kezdek el írni:
I.
Hiába a sok
kék folyó, a hegyek zöldes gátja,
mért nem állhat még Buddha sem a vérszopó útjába?
Villámsebes halálba hull az emberek tizezre,
falvak ritkulnak s ördögök táncolnak énekelve.
Mindennap nyolcvanezer li utat tesznek a nyűvek,
ezer folyón át, mint vihar, oly magasba repülnek.
A balsors-hozót kérdené a pásztor: - Mi serkent fel?
S eltűnik, mint a bú s öröm a csendesült vizekkel.
II.
Tavaszi fűzfák
lombján szellőcske, ringató,
tündérországban hatszáz millió Jü és Jao.
Akarják - rőt eső hull, áramló viztömeg,
ha óhajtják hidakká válnak a zöld hegyek.
Égbe ölelve öt csúcs, s ezüst csákány lecsap,
a három folyó morran, vaskarra tűz a Nap.
A balsors-hozót kérdem, mely út vezérli őt.
Papírhajók lobbannak, s az égbolt színe rőt.
1956
-------------------------------------------
MAO CE-TUNG
VERSEI
Franyó Zoltán
fordításában
Forrás:
Kínai verseskönyv, Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1959,
146-154. oldal
A HOSSZÚ HADMENET
Franyó
Zoltán fordítása
A Vörös Hadsereg
nem fél nagymesze menni,
Ezer hegy, tízezer folyó - mind semmi, semmi.
Az Öt Hegy: mint a víz hullámzó fodra, habja,
Hadunk Vu-mang fokán átröppen, mint a labda;
Meleg szirtjén Arany Homok folyója csapja,
Hideg Ta-tu fölött a hídláncok tucatja.
A Min-hegy végtelen havától víg a had ma,
Ha túlnan célhoz ért, - mosoly fut minden arcra.
A CSING-KÁNG
HEGYSÉG
Franyó
Zoltán fordítása
A zászlaink
a hegy tövén lobogtak,
A csúcsról kürt felelt hívó doboknak.
Habár ezerszeres had állt elébünk:
Ezerszer volt acélosabb a népünk.
Szilárd erődünk
volt, hogy szét ne vessék,
De Nagy Falunknál többet ért az egység.
Hváng Jáng-csieh felől ágyúk dörögtek,
S az ellenség éjfél előtt szökött meg.
DA BO DI
Franyó
Zoltán fordítása
Az ég narancsszínű,
majd sárga, jáde-zöld,
Kék, indigó, lilás redőket ölt.
Ki járja táncát és dobálja itt
A sokszínű szivárvány fátylait?
A napfény már
elült esőn pislog keresztül
S a hegyszorosra most a kékhomályú est ül.
Itt nemrég tomboló
csaták rohantak át,
Golyók sebezték minden ház falát.
De őreink - a nagy hegyek - ma szebben
Csillognak így, szivárványló színekben.
A SÁRGA DARU
TORNYA
Franyó
Zoltán fordítása
Kilenc nagy
ágban fut a Jáng-ce medre,
Hogy Délt és Északot két részre szelje.
Zápor zuhog, ráhull a pára fátyla
A kígyó- és a teknősbéka-hegyre.
A daru rég elszállt, - ki tudja, merre?
Ma vándor pihenője lett a bástya.
Bort szürcsölök, s a vízre hull a cseppje,
Szívem túlárad, mint a Jáng-ce árja.
A LOU-SÁN HÁGÓ
Franyó
Zoltán fordítása
Nyugatról zúg
a szél a hegyfalon.
Fönt vadludak rikácsolnak rajokban.
Dér hull a holdas hajnalon,
És dérben, holdas hajnalon
Kürt harsan és lovak patája dobban.
E hágón, még
ha vas is volna minden,
Rohamrajunk nem áll soká lesen -
Ma áttörünk a hegygerincen.
A kék hegy tengerré leszen,
S a haldokló nap hull rá véresen.
HÓ
Franyó
Zoltán fordítása
Ezer mérföldre
mindent jég fed el
És tízezer mérföldön hólepel.
A Nagy Fal két felén beláthatatlan
Távolba nyúl a hótakarta katlan.
A Huáng-ho vízdagálya még nagyot
Tarajlott és szikrázva megfagyott.
A dombok, mint ezüst kígyók, suhannak,
A hegypúpok, mint mammutok, rohannak,
Gerincük ott a felhőkig mered fel.
De napsütötte reggel
Pazar piros palást terül ragyogva
Fehér buckákba dermedt hóhabokra.
Hazánkban lelhetsz
annyi szép helyet,
Mely oly sok régi hőst megihletett.
De hajh! Si Huáng a Csin-korban s Vu-ti
A Hán-korban nem volt oly bölcs, nagy elme,
Táj Cung a Táng-, T'áj Cu a Szung-időkben
Nem volt eléggé költő, - mind erőtlen,
Hogy ezt a szépséget megénekelje;
És Dzsingisz khán, a menny kedvence sem
Értett egyébhez, mint hogy szüntelen
Nyilakkal lődözzön a messze sasra.
Mindezt a múlt takarja.
Ha hőst keresnél,
fenségest, nagyot:
Ezt csak ma és csak itt találhatod!
-----------------------------------
KÍNAI ÓDA
Gábor
Andor fordítása
Északi tájék
ragyogó képe,
Ezernyi mérföld
Jégtől takartan és tízezernyi
Hóval befödve,
Röppenő hóval. S nézd csak:
A Nagy Fal mindkét
oldala mentén
Messze kinyúlik
A távoli végek végtelen távja,
S a Sárga Folyó
Nem mozdul, fagy verte láncra.
És rajta könnyen,
mint levegő-ég,
Fehér és bíbor
Színek kötege csábít csalókán,
S e csodaszépség,
Folyók és hegyek gyönyörüsége
Idevonzott számos
sóvárgó kérőt,
Csin- és Han-sarjat,
Gyatra embereket, akiknek
Fejében kevés volt,
A Tingek és Szungok rajából jöttek.
S könnyelmü
volt mind. Dzsingiszkán
Gőgös, egyetlen
Fia királyi családnak,
De nem tudott semmit,
Csak nyíllal lőni a sasra.
Elhulltak, mind,
valamennyi.
S látod, ma is még:
A csillogó, nagy uraságok
Most is tele vannak
A régi gerjedelemmel.
--------------------------------------
A NAGY MENETELÉS
Somlyó
György fordítása
I
A Nagy Menetelés
egy vörös katonát se rémített
fel se vettük a tízezer folyót s ezernyi szirteket.
Az Öthegység, akár a viharos tenger, tajtékozott,
aztán a Vu Liang olyan volt már, mint apró kavicsok.
A szakadékok perzselő homokja csak úgy égetett,
és a jégben állt a függőhíd a vad Tatu folyó felett.
S a csúcsra érve győztesen és harsogón felnevetett
a Min-hegység havas fennsíkjain a Három Hadsereg.
II
Suhannak fönn
a fellegek és mint a hó, oly fagyosak,
kedves hazai táj felé, délnek húznak a vadludak.
Ha most el nem jutunk, elvtársaim, egész a Nagy Falig,
hát nem szeretjük még eleggé Kína drága tájait.
Ujjainkon számláljuk az ezer és tízezer li-ket,
zászlaink selyme bomlik és a nyugati szélben libeg.
És visszük a köteleket, míg a porban menetelünk,
a Zöld Sárkányt hogy mindörökre megkötözhessük velük.
