Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
zoroasztrizmus
az iszlám térhódítása előtti régi iráni vallás; megmaradt hívei az Iránban és Észak-Indiában számottevő kisebbséget alkotó párszik. A vallást a Kr. e. VI. században alapította Zarathustra iráni próféta és hitújító (kb. Kr. e. 628-551). Monoteista és dualista jellegzetességeket egyaránt tartalmazó tanítása a görög közvetítésen keresztül az európai kultúra részévé vált, és nagy hatással volt a judaizmusra, a kereszténységre és az iszlámra.
A korabeli perzsa társadalmat három osztály alkotta: vezetők és papok; harcosok; valamint földművesek és állattenyésztők. Ez az osztályszerkezet visszatükröződött a vallásban, ahol bizonyos istenek segítették a három osztályt; közülük a jó szellemek, az ahurák („urak”) valószínőleg csak az első osztályba tartozók istenei voltak. Zarathustra minden isten tiszteletét elvetette, kivéve az egyik ahuráét, aki nem más, mint Ahura Mazdá („Bölcs Úr”).
A rossz eredete a zoroasztrizmusban visszanyúlik a teremtés kezdetére, és a szabad akarat gyakorlásából kövekezik. Ahura Mazdá ikerfiai örök ellenfelekké lettek: egyikük, Szpenta Mainju („szent szellem”) a jót választotta, ezért az életért volt felelős, s az igazságot, az igazságosságot és az életet testesítette meg; Angra Mainju („romboló szellem”) ezzel szemben a rosszat választotta, így a nemlétért volt felelős, s a rombolás, az igazságtalanság és a halál jellemezte. Élete során minden embernek is választania kell jó és rossz között, és a világot beborító tűzözönből csak a jó követői menekülnek meg, hogy új teremtésben részesüljenek. Amíg ez be nem következik, addig az elhunytak lelkei közül a jókat a Paradicsomba vezetik, a rosszakat pedig a pokolba.
A későbbi zoroasztrista kozmológia a világtörténelmet hatalmas drámának fogja fel, amelyet négy 3000 éves időszakra tagol. A végtelen időben Ormazd (Ahura Mazdá) az égben, a fény birodalmában, Ahriman (Angra Mainju) pedig az alvilágban, a sötétségben honolt. Az első 3000 év végén Ahriman átmerészkedett a kettőjüket elválasztó űrön, és megtámadta Ormazdot, aki egy varázsformulával elkábította őt. Ahriman visszazuhant a mélységbe, és ott maradt újabb 3000 évig. Ormazd ezalatt megteremtette a szellemi lényeket (fravasi), köztük a jóindulatú halhatatlanokat, majd az anyagi világot: az eget, a vizet, a földet, a növényeket, az ősbikát és az ősembert (Gajómart). Ezután választási lehetőséget adott a szellemi lényeknek: megmaradhatnak örökre létezés előtti állapotukban, ill. megtestesülhetnek a fizikai valójukban, hogy legyőzzék Ahrimant. Ők a születést és a harcot választották. Eközben Ahriman létrehozott hat démont és a nekik megfelelő anyagi világot.
A harmadik 3000 éves időszakban Ahriman tönkretette Ormazd teremtését; megölte Gajómartot, az emberiség ősatyját, valamint az ősbikát, amelytől az állatok és a növények származtak. Ahriman győzött ugyan az anyagi világban, de egyúttal a foglya is maradt: Ormazd csapdába ejtette, és így arra kényszerült, hogy előidézze saját pusztulását. Az utolsó 3000 év elején testet öltött Zarathustra, s megjelent a Földön a vallás; ettől kezdve Zarathustra időszakonként újjászületik a szaosjanszok („a világ megváltói”) alakjában. Az utolsó ítélet napján ők hivatottak ítélkezni: elpusztítani a rosszat, feltámasztani az igazakat. A végtelen időből létrejött véges idő tehát 12 000 év elteltével újból feloldódik a végtelenben.
A zoroasztrizmus irodalma két részből áll: eredeti szentírása, az Aveszta, óiráni (avesztai) nyelven maradt fenn; a későbbi vallási szövegek középiráni (pahlevi), ill. perzsa nyelven íródtak.
Zarathustra halála után a zoroasztrizmus fokozatosan terjedt dél, majd nyugat felé, s eközben a helyi vallások is hatottak rá. Nagy Sándor hódítása (Kr. e. 330) után Irán négyszáz éven át többé-kevésbé hellenizálódott, és elhanyagolta saját vallását, amely azután a Szászánida Birodalomban hivatalos vallássá lett.
Az iszlám hódítás elején még megtűrték a zoroasztrizmust, a VIII. és a X. század között azonban a vallásüldözés és az erőszakos iszlám térítés miatt a megmaradt hívek elhagyták Iránt, és főleg Indiában, Bombay környékén telepedtek le. A XIX. században a párszik felvették a kapcsolatot az Iránban maradt utolsó zoroasztristákkal, a gabarokkal; más országokban élő szórványaikkal ma ők gyakorolják Zarathustra vallását. Istentiszteletük legjellemzőbb vonása tűztemplomokban a szent tűz őrzése; emiatt az iszlám tűzimádóknak tartja őket.
