Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Visnu

Ő az anyagi teremtés fenntartója. Etimológiailag a Visnu szó azt jelenti, hogy "aki mindent áthat, mindenbe behatol". Ő a hinduizmus három fontos istensége (Brahmá, Siva és Visnu) közül az egyik. Brahmá és Siva, akik az anyagi világban ható szenvedély és tudatlan-ság működéséért felelősek, csupán félistenek, Visnu pedig a Legfelsőbb Úr megnyilvánulása, aki az összes félistennek (Brahmának és Sivának is) az irányítója. Ő maga a jóság minőségének irányításáért felelős. Legfelsőbb Úrként teljes mértékben rendelkezik a hat fenséggel, amelyek a gazdagság, a hatalom, a szépség, a hírnév, az erő és a lemondás. Lemondott, mivel semmihez sem ragaszkodik az anyagi világban, bár minden az övé.
Visnunak egy másik közismert és igen népszerű neve Náráyana. A szó a következőket jelenti:
a) aki az okozati vizeket választotta lakhelyéül (Visnu az okozati óceánon fekve teremti meg az univerzumokat);
b) aki minden emberi lény lakhelye;
c) aki az emberek szívét választotta lakhelyéül; vagy
d) aki minden ember végső célja.
Az előző ciklusbeli univerzum elpusztítása után és a következő univerzum megteremtése előtt Náráyana, a Legfelsőbb Istenség elaludt hatalmas, Ananta Sésa nevű kígyóágyán, mely a Ksíramudra (tejóceán) vizén lebeg. Egyik lábát hitvese, Laksmí ölében pihenteti, aki lágyan masszírozza azt. Ahogyan így álmodik a következő teremtésről, egy lótuszvirág sarjad köldökéből, melyen Brahmá istenség ül. Miután felébred, arra utasítja Brahmát, hogy folytassa a teremtés folyamatát.
Visnu az anyagi teremtés érdekében három formában nyilvánul meg. Ezek a formák teremtik meg és tartják fenn az univerzumot. Az első forma Mahá-Visnu, vagy más néven Káranodakasájí-Visnu, aki az Okozati-óceánon egy kígyóágyon fekve, pusztán ki- és belélegzésével teremti meg és pusztítja el az univerzumokat. A kígyóágyat Ananta Sésa, Visnu kígyó alakú kiterjedése alkotja.
A második forma Garbhodakasájí-Visnu, aki behatol minden univerzumba, és megteremti bennük az élőlényeket. Harmadik formájában Ksírodakasájí-Visnuként megjelenik minden élőlény szívében (sőt behatol minden atomba is), s ezért az élőlények Felsőlelkeként is ismeretes. E Ksírodakasáji-Visnuból terjednek ki mindazok az isteni formák, amelyek a későbbiekben "Visnu inkarnációiként" fognak részletesebben szerepelni.
A Garbhodakasájí-Visnu köldökéből kinövő lótuszvirágon születik meg Brahmá, az első élőlény, aki teremtő hatalmat kapva folytatja az univerzumon belüli teremtés folyamatát, létrehozva más élőlényeket (pl. a félisteneket) és megteremtve az univerzum változatosságát.
Visnu örök társa Laksmí, a szerencse istennője, akit Srídévínek is neveznek. Srídéví általában kinyílt lótuszvirágot tart a kezében. Visnu másik hitvese Bhúdéví, kezében kék lótuszvirággal (melynek szirmai néha össze vannak csukódva). Ha mindkét hitves jelen van az Úr Visnuval, akkor Laksmí a jobb oldalán, Bhúdéví pedig a bal oldalán áll. Gyakran láthatjuk őket úgy is, ahogy a kígyóágyon fekvő Visnu lábainál ülve szolgálják Őt.
Vannak templomok, ahol Laksmí és Nárájana múrtiját úgy láthatjuk, hogy az Úr Nárájana (Visnu) ül, Laksmídéví pedig az ölében foglal helyet.
Visnut általában négy karral ábrázolják, melyekben kagylókürtöt (sankha), harci korongot (csakra), buzogányt (gada) és lótuszvirágot (padma) tart. Harci korongját Szudarsannak, buzogányát pedig Kaumodakinak hívják. Van egy Nandaka nevű íja is. Visnu, ahogyan Krisna is, kék színű, és sárga ruhát hord. Mellkasán a Kaustubha nevű ékszert viseli. Néha nyolc karja is lehet, amelyekben kagylókürtöt, korongot, buzogányt, lótuszvirágot, íjat, nyilat, kardot és pajzsot tart.
A buzogány és a korong azt jelképezik, hogy az Úr megbünteti a démonokat és a gonosztevőket. A lótuszvirággal és a kagylókürttel megáldja híveit. Amikor valamely inkarnációja megjelenik ezen a bolygón, amellett, hogy elpusztítja a démonokat, a vallásos elvek ellenségeit, híveit is megvédi.
Az Úr Visnu arca vidám, s a lótusz virágához hasonlít. Mellkasán a Srívatsza jelet viseli, amely egy fehér szőrtincs. A ragyogó Kaustubha drágakő ékkövekkel és gyöngyökkel díszítve függ nyakában, amely mellett gyönyörű virágokból készült füzér emeli ki arcának szépségét. Azt tartják, hogy az Úr Visnu mosolygó arca az egész világnak örömöt szerez.

Visnu inkarnációi

Visnu inkarnációit avatároknak nevezik, amely arra utal, hogy az anyagi világban megjelenve nem fogadnak el anyagi testet, hanem saját lakhelyükről, saját transzcendentális testükben "szállnak alá". Ezt néha tévesen úgy értelmezik, hogy az avatár olyan inkarnáció, aki húsból, vérből és csontokból álló anyagi formát vesz fel. Valójában azonban Visnu avatára egy magasabb régióból, a transzcendentális birodalomból száll alá, hogy egy adott szerepben végrehajtsa a küldetését, feladatát. Visnu a leírások szerint akkor száll alá a Földre, amikor a vallás gyakorlása hanyatlik, a vallástalanság pedig eluralkodik a világon.
A Védákban az áll, hogy bár az Úr egy, második nélkül, mégis számtalan formában nyilvánítja meg Magát. Minden egyes inkarnációnak van egy bizonyos küldetése, melyről a kinyilatkoztatott szentírások részletesen beszámolnak. Ezen inkarnációk mindegyike csak annyit beszél a vallásos elvekről és az emberiség kötelességeiről, amennyit az emberek adott körülményeik között megérthetnek. A cél azonban mindig ugyanaz: az embereket az Isten-tudat útjára vezetni, s arra ösztönözni őket, hogy engedelmeskedjenek a vallás elveinek.
Visnu néha személyesen száll alá, néha pedig hiteles képviselőjét küldi el fia vagy szolgája alakjában. Előfordul, hogy saját maga jön el, de rejtett formában. Ezen inkarnációk - amelyek mindegyikének az Isten-tudatnak az emberi társadalomban való felébresztése a célja - száma határtalan, de van tíz fő inkarnáció, akiknek a szentírások ki-tüntetett szerepet tulajdonítanak. Matszja, a hal (1); Kúrma, a teknős (2); Varáha, a vadkan-inkarnáció, aki megölte a Hiranyáksa nevű démont, s megmentette a Földet (3). A következő az ember-oroszlán Naraszimha (4), aki megölte Hiranyakasipu démont, s megmentette tiszta hívét, Prahládot. Az ötödik (5) inkarnáció Vámana, aki három lépés földet koldult Bali Maharádzsától, a démonok királyától, hogy visszaszerezze az általa meghódított világot a félistenek számára. A következő (6) Parasuráma ("csatabárdos Ráma"), aki, bár bráhmanaként a bölcs pár, Dzsamadagni és Rénuká fiaként született, huszonegyszer pusztította el a Kártavírya által vezetett, hatalmukkal visszaélő ksatriyákat (a harcos társadalmi rendet). A hetedik inkarnáció (7) Rámacsandra, aki, bár Visnu inkarnációja, az ideális király szerepében tanította és mutatta be a vallás elveit. Tetteit a híres óind eposz, a Rámájana beszéli el. Balaráma a nyolcadik (8) inkarnáció, akit Krisnával együtt szoktak említeni a hinduizmusról szóló könyvek. Balaráma Krisna testvére. Vannak, akik Krisnát is csupán Visnu egyik avatárjának tartják, a vaisnavák (Visnu-hívők) nagyobb része azonban az eredeti Istenként, Visnu forrásaként tekint rá. A kilencedik avatár (9) Buddha, a tizedik (10) pedig Kalki, aki a Kali-juga (a jelen, 432000 évig tartó világkorszak) végén elpusztítja majd a démonikus népességet.
A főbb inkarnációk mellett, ahogy említettük, számtalan más in-karnáció is létezik.
Amellett, hogy Visnu néha személyesen jelenik meg transzcendentális testében, gyakran úgynevezett saktyávésa avatárként is megnyilvánul. A saktyávésa avatárok Visnu hatalmának inkarnációi, akik az ő erejével, hatalmával felruházott élőlények. Az egyéni élőlények (a különböző anyagi létformában lakozó lelkek) szintén Visnu szerves részei, de nem olyan hatalmasak, mint ő. Ezért, ha valamelyiküknek Visnu különleges hatalmát kell képviselnie itt az anyagi világban, az csak úgy lehetséges, ha Visnu maga hatalmazza fel őt személyesen. Tekintsük át most kissé részletesebben a fontosabb inkarnációkat.

Matszja

Visnu első inkarnációja Matszja, a halinkarnáció. Matszja alsó teste a haléhoz hasonlatos, felsőteste pedig olyan, mint egy emberé. Négy karja van, s kezeiben Visnu jelvényeit, a buzogányt, a lótuszt, a harci korongot és a kagylókürtöt tartja. Kezei néha áldásadó vagy védelmező helyzetben is láthatók. Vannak képek, melyeken óriási halként ábrázolják.
Éjszaka, amikor az Úr Brahmá alszik, a Garbha-óceán vize önti el a három világot, s így végbemegy az alsó, a középső és a felső bolygórendszerek pusztulása. A legutóbbi korszak végén, napjának letelte után Brahmá elálmosodott, s le akart feküdni. Ekkor a Védák kiáradtak a szájából, egy Hajagríva nevű démon pedig elrabolta őket. Megértve ezt, az Úr Visnu felvette egy hal formáját, majd a démont megölve megmentette a Védákat.
Amikor az egész világot víz borította, az Úr ismét felvette egy hal formáját. Szatyavrata királyt a hal szarvához kötött hatalmas bárkán mentette meg. A királlyal együtt a bölcseket, a gyógynövényeket, magvakat és más élőlényeket is megmentett a vízözöntől.
Egyszer Szatyavrata király a Kritamála folyó partján végzett lemondásokat, s nem vett magához ételt, csak egy kis vizet ivott. Miközben tenyerével vizet ajánlott fel az Úrnak, a vízben észrevett egy kis halat. A hal könyörgött a királynak, hogy védelmezze meg, s megkérte, hogy helyezze biztonságba. A király ekkor egy vizeskorsóba rejtette őt. A hal teste azonnal megnövekedett, így a korsó kicsi lett számára. Szatyavrata ekkor egy kúthoz vitte a halat, de ez sem bizonyult elég nagynak. A király ekkor egy tóba dobta a halat, de a hal ismét növekedni kezdett, s a tó is túl kicsivé vált számára. Végül a király a tengerbe dobta a halat, ám hamarosan azt is kinőtte. Szatyavrata király ekkor megértette, hogy a hal az Úr Visnu inkarnációja.
Matszjadeva ezután elmondta a királynak, hogy néhány nap múlva az egész univerzumot víz fogja elárasztani, s ő meg fogja védelmezni a királyt. Ahogy a hal megjövendölte, úgy be is következett a pusztulás, s a király látta, hogy egy gigantikus bárka közeledik felé. Beszállt a hajóba a szentekkel és az összegyűjtött gyógyfüvekkel, magvakkal és más élőlényekkel együtt. Szatyavrata király gyönyörű imákat ajánlott fel Matszjának, Matszja pedig átadta neki és a szenteknek a védikus tudást.

Kúrma

Kúrma Visnu teknős alakú inkarnációja. A kúrma szó jelentése "teknős". Általában félig ember, félig teknős alakban láthatjuk. Gyak-ran négy karral ábrázolják. A felső két kezében korongot és kagylókürtöt, az alsó kettőben pedig buzogányt és lótuszt tart. Kezeit néha áldásosztó és védelmező helyzetben is láthatjuk.
Páncélja támasztékként és forgócsapként szolgált a Mandara-hegynek, amikor azt a félistenek és a démonok köpülőrúdnak használták (lásd később a "Kumbha-méláról" szóló történetet). A démonok és a félistenek e hegy segítségével köpülték ki a tejóceánt, amelyből így a halhatatlanság nektárját nyerték. Ez az örök életet adó nektár cseppent le a föld különböző pontjaira, s a Kumbha-méla ünnep során erre az eseményre emlékeznek a hinduk milliói.
Bár Kúrma nagy tiszteletnek örvend Indiában, mindössze egyetlen temploma van, az Andhra Pradesh állambeli Srikurman (Kúrma-ksetra) városában. E város Visakhapatnamtól száz kilométerre északkeletre, Purítól pedig kétszáz kilométerre délnyugatra található a Bengáli-öböl partján. Az eredeti templomot a hagyomány szerint Kr. u. 200 körül építették. A templom jelenlegi épületének falai azonban mindössze hétszáz évesek. A múrti két kőből áll, melyek kb. 65-70 cm hosszúak, s a földből jönnek elő. Ezek képviselik Srí Kúrmadeva fejét és testét. Generációk hosszú sora óta imádják itt e teknősinkarnációt, akire valamennyi vaisnava nagy szeretettel és tisztelettel emlékezik.

Varáha

Varáhadéva, a harmadik inkarnáció hatalmas vadkanként jelent meg, hogy megmentse a Föld bolygót, s megölje Hiranyáksa démont, aki abban az időben rémületben tartotta az egész univerzumot. Festményeken vagy faragványokon gyakran látható vadkanarcú félemberként, de teljes vadkan formában is, amint éppen a Földet emeli fel. Látható úgy is, amint kezeiben kagylókürtöt, korongot, lótuszt és buzogányt tart. Néha Hiranyáksa démonnal vívott harca közben is ábrázolják, illetve úgy is, amint egyik kezében buzogányt tart, a másik keze pedig védelmező vagy áldásosztó helyzetben van.
Varáha alászállt az óceán fenekére, hogy megmentse a Földet, miután Hiranyáksa oda vetette azt. Hiranyáksa Hiranyakasipu öccse volt, s a két démonikus testvér az egész univerzumot az uralma alatt tartotta. Hiranyáksa démon olyan felfuvalkodott volt, hogy magával az Úr Visnuval akart harcolni. Varáhadéva ekkor heves buzogányharcot vívott vele. Hiranyáksa kemény öklével elkezdte ütlegelni Varáhát, mire Varáha közömbösen fültövön vágva Hiranyáksát, s ezzel könnyedén elpusztította a démont.
Visnu e vadkaninkarnációját természetesen nem lehet egy közönséges vadkannal összehasonlítani. A feladat, amely érdekében megjelent, az volt, hogy a Hiranyáksa által elrejtett Föld bolygót az univerzum alsó régiójából - az univerzális óceán fenekéről - kiemelje. A kedvtelés érdekében Visnu e transzcendentális vadkan alakját vette fel a feladat végrehajtásához.

Naraszimha

Az Úr Visnu negyedik inkarnációjában félig ember, félig oroszlán formájában jelenik meg, hogy megölje a démonok királyát, Hiranyakasiput (nara=ember; szimha=oroszlán). Naraszimha oroszlán fejjel és négy karral látható. Felső kezeiben korongot és lótuszt vagy kagylókürtöt tart. Alsó kezei vagy úgy láthatók, amint Hiranyakasipu hasát tépi szét, vagy áldásosztó és védelmező helyzetben állnak.
Miután Hiranyakasipu rendkívüli lemondásokat végzett, kapott egy áldást az Úr Brahmától. Eredetileg azt szerette volna, ha Brahmá áldása révén halhatatlanná válik, de Brahmá felvilágosította, hogy mivel ő maga sem halhatatlan, senkit sem tud azzá tenni. Végül Hiranyakasipu azt az áldást kapta, hogy sem ember, sem állat, sem félisten, sem bármilyen fegyver, sem bárkinek a keze nem ölheti meg őt. Nem halhatott meg a szárazföldön, sem a vízben, s a levegőben sem. Nem érhette őt a halál sem bent, sem kint, sem nappal, sem pedig éjszaka. Hiranyakasipu érthetően nagyon elbizakodott lett, s gonoszsága nőttön nőtt.
Még saját fiát, Prahláda Mahárádzsát sem kímélte gonoszkodásaitól. Mivel a kisfiú az Úr Visnu nagy híve volt, apja szüntelenül kínozta őt. Valahányszor megpróbálta megölni a gyermeket, Visnu isteni beavatkozása megmentette a fiút.
Az Úr, hogy megmentse kiváló hívét, s hogy megszabadítsa a világot e démontól, felvette a Naraszimha, félig oroszlán, félig ember formát, és megölte Hiranyakasiput. Naraszimha alkonyatkor, az ölében, egy gyülekezeti terem oszlopcsarnokának kapujában, a saját körmeivel pusztította el a démont. Így aztán Hiranyakasipu sem a földön, sem a vízben, sem kint, sem bent, sem nappal, sem pedig éjszaka, sem fegyver, sem pedig puszta kéz által, sem emberrel, sem pedig állattal harcolva fejezte be létét ebben a világban.

Vámana

Az Úr Visnu megjelent Vámana, egy törpe bráhmana alakjában, s elment arra az áldozatra, amelyet Bali Mahárádzsa, Prahláda Mahárádzsa unokája végzett. Bali Mahárádzsa, a démonok királya, aki nagylelkűségéről és adakozó kedvéről volt híres, hatalmasabbá vált, mint a mennyek királya, Indra. Indra arra kérte az Úr Visnut, hogy segítsen neki visszanyerni a hatalmat a mennyei birodalom felett.
Amikor Vámanadéva elment Bali Maharádzsához, csupán három lépésnyi földet kért a királytól. Mivel a király rendkívül nagylelkű volt, kevesellte a kért adományt:
– Miért csak ilyen keveset kérsz? Én sokkal többet is tudok neked adni.
Az Úr Vámana így válaszolt:
– Óh, kedves királyom! Akinek az érzékei szabályozatlanok, azt az embert a három világ összes gazdagsága sem elégítheti ki. Az ember legyen elégedett azzal, amit előző életeinek eredményeként elér. Az elégedetlenség sohasem hoz boldogságot! Az, aki nem ura önmagának, sohasem lesz boldog, még akkor sem, ha mindhárom világ a tulajdonában van.
Vámana ekkor gigantikus méretűre növelte a testét, s első két lépésével átlépte az univerzumot. Így harmadik lépésének már nem maradt hely. Vámanadéva kérdőn nézett Bali Maharádzsára, aki ígéretét teljesítve saját fejét ajánlotta a harmadik lépés helyeként, meghódolva az Úrnak. Vámana, miután mindent elvett a királytól, Balit az Alvilág uralkodójává tette.
Vámana egyik kezében vizesedényt, másikban pedig esernyőt tart. Ágyékkötőt vagy őzbőrt visel. Harmadik ujján egy kusa fűből készült gyűrűt hord, s néha könyvet tart a kezében. Időnként kinyújtott lábbal ábrázolják, amint arra készül, hogy egy nagy lépést tegyen.
Trivikramának is hívják. E név arra utal, hogy Vámana három lépéssel győzte le Bali Maharádzsát (tri=három; vikrama=győzelem).

Parasuráma

Parasuráma, a hatodik inkarnáció bráhmana családban született, de cselekedetei harcos ksatrijára vallottak. Kétkarú emberi formában jelent meg, s egyik kezében harci bárdot, a másikban pedig íjat tart. Néha négy karral is látható, s ekkor fegyverei a bárd, a kard, az íj és a nyíl. Indiában csak néhány templomot szenteltek Parasurámának. Parasu azt jelenti: "bárd", s így neve: "Csatabárdos Ráma". A bölcs Dzsamadagni és felesége, Renuká fia volt. Parasurámát Siva tanította meg harcolni, s ő ajándékozta neki azt a csatabárdot, amely azután a fő fegyverévé vált. Később Parasuráma tanította Ardzsunát a harcra, még jóval a kuruksetrai csata előtt.
Egyszer a hatalmas ksatrija király, Kártavírjárdzsuna ellopta Parasuráma apjának kívánságteljesítő tehenét (kámadhénu). Bár Kártavírjárdzsunának ezer karja volt, s a harcművészetben is kiváló érdemeket szerzett, Parasuráma könnyedén megölte őt, hogy visszaszerezze a ritka tehenet. Miután megölte a királyt, Parasuráma apja, Dzsamadagni megfeddte őt, mondván, hogy egy királyt megölni rendkívül bűnös dolog, s bráhmana lévén Parasurámának el kellett volna tűrnie az őt ért sértést. Dzsamadagni azt tanácsolta Parasurámának, hogy vezekeljen bűnéért azzal, hogy különböző szent helyekre utazik, s nehéz lemondásokat vállal magára.
Míg Parasuráma utazott, a király fiai bosszúból megölték Dzsamadagnit. Parasuráma ekkor huszonegyszer pusztította el a ksatrija rendet, hogy megbosszulja apja meggyilkolását.

Ráma

Ő a híres óind eposz, a Rámájana hőse. Raghunáthának, a Raghu-dinasztia urának és Rámacsandrának is nevezik. Ajódhjában jelent meg Dasaratha király fiaként, feleségét pedig Szítának hívták.
Rámacsandrát a templomi oltáron gyakran hitvesével, Szítával, öccsével, Laksmannal és majom szolgájával, Hanumánnal együtt lát-hatjuk (Szítá-Ráma-Laksman-Hanumán múrtiként). Két karja közül az egyikben íjat tart. Felesége, Szítá a bal oldalán áll, gyakran kék lótuszvirággal a kezében. Jobb oldalán Laksman áll, aki íjat és nyilakat tart. Hanumán Rámacsandra előtt térdel.
Apjának, Dasaratha Maharádzsának három felesége volt, akiktől négy fia született. Egyik felesége, Kajkéjí nagyon szépen szolgálta Dasarathát, s ezért egy áldást kapott tőle. Kajkéjí azonban azt kérte Dasarathától, hogy hadd kapja meg az áldást egy későbbi időpontban, amikor nagyobb szüksége lesz rá. Évek múltán elérkezett a legidősebb fiú, Rámacsandra koronázásának ideje. Kajkéji ekkor arra kérte férjét, hogy az elmaradt áldás beteljesítéseként Rámacsandra helyett az ő saját vér szerinti fiát, Bharatát ültesse a trónra, Rámacsandrát pedig küldje el a vadonba tizennégy éves száműzetésbe. Ekkor Dasaratha Mahárádzsa, hogy ígéretét teljesítse, megparancsolta Rámacsandrának, hogy hagyja el a birodalmat, s tizennégy évig ne is kerüljön elő.
A száműzetés évei alatt Rámát Laksman és Szítá is elkísérték. Egyszer Maricsa démon egy aranyszínű őz formáját felvéve megpróbálta elcsalni Rámát. Rámacsandra, látva a csodálatos őzet, a nyomába eredt, hogy fogjul ejtse, s ajándékként örömet szerezzen vele Szítának. Miközben az őzet hajtotta, a tízfejű démon, Rávana elrabolta Szítát. Ráma és Laksman átkutatták az egész erdőt, hogy megtalálják Szítát, de csak a haldokló madárral, Dzsatájuval találkoztak, aki végzetesen megsebesült, miközben megpróbálta megakadályozni Szítá elrablását.
Ráma ezidőtájt barátkozott össze Szugrívával, a majomkirállyal. A majomkirály és alattvalói nagy segítséget nyújtottak Rámacsandrának Szítá felkutatásában. Hanumán, az Úr Ráma örök szolgája végül megtalálta Szítát Rávana fővárosában, Lanka (a mai Ceylon) szigetén. A tengerhez érve Rámacsandra és a majomhadsereg kövekből olyan lebegő hidat építettek, amelyen India partjáról át tudtak kelni Sri Lankára. Ez a mai Rámésvaram városánál történt.
Rámacsandra Laksmannal és a majomhadsereggel elpusztította Rávanát és egész hadseregét, Vibhisant, Rávana öccsét pedig Lanka királyává koronázta. Vibhisan Ráma odaadó híve volt, aki így segített legyőzni a gonosz Rávanát. A háború végeztével s a tizennégy éves száműzetés elteltével Ráma visszatért királyságába, Ajódhjába, ahol testvére, Bharata már nagy szeretettel várta, hogy visszaadhassa neki az őt megillető trónt.

Balaráma

Az Úr Visnu nyolcadik inkarnációja, Srí Balaráma, Krisna bátyja. Teste fehér színű, s két karja van, melyekben néha ekét vagy buzogányt (esetleg mindkettőt) tart. Festményeken gyakran látható Krisnával és a tehénpásztorfiúkkal, amint teheneket legeltetve játszanak. Általában kék színű dhótit (a test alsó felét takaró ruházatot) visel. Baladévának, Balabhadrának és Halajudának is nevezik. Révatít, Rajvata király leányát vette feleségül, akitől két fia született, Nisatha és Ulmuka.
Balaráma Vaszudév fia. Először Dévakí, Vaszudév első feleségének méhében jelent meg, majd isteni beavatkozásra átkerült Vaszudév második felesége, Rohiní méhébe. Mindez azért történt, hogy Kamsza ne pusztíthassa el őt születésekor. Kamszának azt jövendölték, hogy Dévakí nyolcadik fia fogja megölni, s Kamsza, hogy elkerüljön minden kockázatot, Dévakí valamennyi fiát elpusztította.
Balaráma egyik gyermekkori kedvtelése során megölte Dhénukászurát, a szamárdémont. Egyszer Durjodhana bezárta Krisna fiát, Szambát Hasztinápurban, s Balaráma a segítségére sietve követelte a szabadon bocsátását. Amikor Durjodhana visszautasította a kérését, Balaráma ekéje segítségével az egész várost a Jamunába akarta húzni. Durjodhana megrettenve elengedte Szambát, hogy megmentse a várost.
Balaráma volt az, aki megtanította Bhímát és Durjodhanát is a buzogányharcra. A kuruksetrai háború utolsó csatájában ők ketten végül egymás ellen harcoltak. Balaráma nem vett részt e csatában, mert mind a kettő, egymással szemben álló fél táborában barátai harcoltak.

Buddha

Buddha az Úr Visnu kilencedik inkarnációja. Sziddhártha Gautama, akit később Buddhának neveztek, i. e. 563 körül egy harcos ksatrija rendben jelent meg (a Mahabodhi Társaság i. e. 624-et fogad el) Lumbiniben, a mai Nepál területén. Tizenhat éves korában megházasodott, s egy fia született. Mikor betöltötte a huszonkilencedik évét, elhagyta otthonát, hogy megkeresse a választ élete alapvető kérdéseire. Hat évvel később eljutott Bodh Gayába, ahol egy bodhi fa alatt ülve mély meditációba merült. Meditációja során egy Mara nevű démon megkísértette, felajánlva neki mindent, ami kívánatos lehet ebben a világban. Buddha visszautasította a démon javaslatát, s nem fogadta el a felajánlott javakat. Röviddel ezután Buddha elérte a megvilágosodást.
Ezeket a jeleneteket India-szerte sok buddhista faragvány megörökítette. Buddhát általában lótuszon ülve, sárga ruhában ábrázolják. Kezei védelmező és áldásosztó helyzetben vannak.
Életében saját felfogását prédikálta az erőszakmentesség elvéről, elítélve a Védákban szentesített állatáldozatokat. Abban az időben, amikor Buddha megjelent, az emberek védikus áldozatok ürügyén korlátlanul gyilkolták az állatokat, hogy féktelen nyelvüket kielégítsék. Az Úr Buddha, szembeszállva e gyakorlattal, az erőszaknélküliségről prédikált. Tanításaiban kétségbe vonta a Védák tanait, s az állatmészárlás kedvezőtlen pszichológiai hatásait hangsúlyozta. Úgy tartják, hogy Buddha azért jelent meg a világban, hogy ezt a folyamatot megállítva megalapozza az erőszaknélküliség védikus alapelvét.
Filozófiáját ateistának nevezik, mert sem a Legfelsőbb Úr, sem pedig az örök egyéni lélek létezését nem fogadja el, s így kétségbe vonta a Védák tekintélyét is. Azt mondják, hogy Visnu Buddhaként becsapta az ateistákat, azzal, hogy látszólag megtagadta a Védákat. Tanításain keresztül mégiscsak a vallásos út felé vezette az embereket azáltal, hogy az "ahimszá", az erőszakmentesség útjának elfogadására ösztö-nözte őket.

Kalki

A szentírások jövendölése szerint Kali-juga (a jelen világkorszak) végén megjelenik Kalki, a tizedik inkarnáció. Fehér lovon vágtatva lángoló kardot emel a feje fölé, amellyel elpusztítja a világ ateista, démonikus népességét. A pralaya az egész univerzumot elárasztó özönvíz idején jelenik meg.
A Kali-juga végére az erkölcsnek, a törvénynek és a rendnek írmagja sem marad. A védikus áldozatokról megfeledkeznek, s barbár lé-nyek uralják majd a Földet. Ekkor az Úr Visnu Kalki alakjában eljön, hogy helyreállítsa a a vallás alapelveit, a törvényt és a rendet.

Visnu más inkarnációi

A korábban említett tíz fő inkarnáción kívül sok más inkarnáció is létezik. A púrna-avatárok (teljes megnyilvánulások), mint például Krisna és Ráma, mellett vannak úgynevezett amsa-avatárok (részleges megnyilvánulások) is, mint amilyen Kapila, valamint ávesa-avatárok (isteni hatalommal ideiglenesen felhatalmazott inkarnációk), mint például a Nárada nevű bölcs vagy Prithu király.
A szentírások ezek közül a következő tizenkét inkarnációt tekintik a legfontosabbnak: 1) a négy szent Kumára, 2) a bölcs Nárada, 3) Nara és Nárájana risik, 4) a bölcs Kapila (aki a teista szánkhja filozófiát taní-totta), 5) Dattátréja, 6) Jagja, 7) Risabhadéva, 8) Prithu király, 9) Dhanvantari (az Ájurvéda megalkotója), 10) Védavjásza (a Védák, a Mahábhárata és a Srímad-Bhágavatam szerzője, aki felhatalmazást kapott arra, hogy bemutassa a védikus szentírásokat), 11) Mohiní Múrti (aki megbabonázta a démonokat, és a félisteneknek adta a halhatatlanság nektárját), 12) Hajagríva (a lófejű inkarnáció, aki megölte Madhu és Kajtabha démonokat, s visszaszerezte tőlük az ellopott Védákat). Tekintsünk át most ezek közül néhányat.

Dattátreya

Apja Atri, a nagy bölcs, anyja pedig Anaszúja, aki a hindu szentírásokban az erényesség egyik kiemelkedő eszményképe. Bizonyos mágikus rítusok bevezetője és a "szóma" növény teremtője volt. Bár a nem áryan, alacsonyabb származású emberek tanítója volt, a tudás és a megvilágosodás olyan tisztává tette őt, hogy soha semmi nem szennyezhette be. Brahmá, Visnu és Siva inkarnációjának tekintik, s három fejjel és négy karral ábrázolják. Négy különböző színű kutya kíséri, melyek a Védákat jelképezik.

Dhanvantari

Dhanvantari a tejóceánból emelkedett ki, amikor a félistenek és a démonok annak köpülése során a halhatatlanság nektárját próbálták kinyerni. Kezében az amrita-kalast (ambróziával telt edényt) tartva Visnu jelvényei előtt ül. A Védák Dhanvantarit a gyógynövények és a gyógyászat istenségeként említik. A hagyomány szerint Kásí királyaként megszületve hozta el az orvostudományt a földre.
Hayagríva vagy Hayasírsa
Jágjavalkja, a nagy bölcs guruja átkának köszönhetően elveszítette a Jadzsur-védát, és komoly lemondásokat végzett. A Napisten, akit elégedetté tett vezeklése, megjelent előtte egy lófejű istenség formájában, s egy másik formában megtanította neki ugyanazt a Védát. Ez a rész Vádzsaszanéji Szamhitá (vádzsi=ló) néven vált ismertté.
Amikor a két démon, Madhu és Kajtabha ellopták a Védákat, s elrejtették őket a tenger fenekére, Visnu felöltötte Hayagríva alakját, s alászállott az óceán mélyére. Miután végzett a démonokkal, visszaszerezte a Védákat.
Hayagríva a tudás istene, ahogyan Szaraszvatí a tudás istennője. Emberi alakban, lófejjel, nyolc karral ábrázolják, melyekben Visnu különböző fegyvereit és jelvényeit tartja.

Kapila

Kapiladéva, Kardama és Devahútí fia, nagy bölcs volt, aki Szagara király tizenhatezer fiát csupán pillantásával hamuvá égette. Valószínűleg ez a történet állhat annak hátterében, hogy néha Agnival azonosítják. Ő volt a teista szánkhja filozófia eredeti tanítója, amelyet először anyjának mondott el.
A különböző ábrázolásokon Kapila haját általában koronaszerűen rendezik el. Szakálla és négy karja van, melyek közül kettőben korsót tart, a másik kettőben pedig kagylókürtöt és harci korongot.

Mohiní

A félistenek kérésére, akiktől a démonok az óceán köpülése közben ellopták az halhatatlanság nektárját, az Úr Visnu megjelent az elbűvölő Mohiní alakjában. Sikeresen rászedve a démonokat, elvette és kiosztotta a nektárt az istenek között, elkedvetlenítve ezzel a démonokat. Azt mondják, hogy szépsége még az oly rendíthetetlen Sivát is megzavarta.
A történet tanulságaként többek között azt szokták megemlíteni, hogy a halhatatlanságot csakis az anyagi zavarodottság, az illúzió legyőzésével lehet elérni.
Mohinít gyönyörű fiatal hölgyként ábrázolják, aki színes öltözéket visel. Ékszerek díszítik, kezében pedig a nektárral telt edényt tartja.

Nara-nárájana

E két bölcs Dharma és Ahimsá fia volt. A Himalájába, Bhadarikásramába visszavonulva szigorú vezekléseknek vetették alá magukat, s közben sikeresen elpusztították a Szahaszrakavacsa (száz fegyvert birtokló) nevű démont.
Amikor Indra mennyei nimfák segítségével megpróbálta eltéríteni őket a lemondás és a szent élet útjáról, Nárájana saját combjából létrehozta az Úrvasí (úru=comb) nevű nimfát, akinek szépsége Indra összes nimfájának együttes szépségét is felülmúlta.
Nara-nárájanát egy vagy két személy alakjában jeleníthetik meg. Az első esetben kettő vagy négy karral ábrázolják, melyekben imafüzért vagy az Úr Visnu szokásos jelvényeit tartja. A második esetben Narának két feje és két karja van, testén pedig szarvasbőrt visel. Nárájana szokásos négykarú formájában látható, s kezeiben kagylókürtöt, harci korongot, lótuszvirágot és imafüzért tart.

Vjásza

Vjászadéva, vagy teljes nevén Krisna-Dvaipájana Védavjásza a Parásara nevű bölcs fiaként jelent meg. Neve arra utal, hogy ő volt a hatalmas védikus tudás összegyűjtője és szerkesztője. Az eredeti Védát négy részre osztva (vjásza = feloszt), négy kiváló tanítványára bízta azokat, akik e tudás továbbadásáért voltak felelősek.
A hagyomány szerint Vjászadéva írta a híres Mahábhárata eposzt, valamint a Puránákat (védikus mítoszok) és a Brahmaszútrákat.
A róla készült képeken vékony alkattal, sötét testszínnel és koronaként elrendezett hajjal ábrázolják. Mellette négy tanítványa ül, akik Paila, Vaisampájana, Dzsaimini és Sumantu néven váltak ismertté.