Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

SZERTARTÁS (li)
A társadalom minden rétegére kiterjedő szertartások bonyolult és összetett rendszere már az ókorban kialakult. A konfucianizmus szigorúan szabályozta a szertartások mindegyikét, ezeket írásban is lefektették. A konfucianizmus egyik tantétele, a LI kizárólag a szertartásosság témájával foglalkozik. A konfucianizmus valamennyi rítusában és szertartásában óriási szerepet játszott a zene. A szertatásokat szinte mindig zene és tánc kísérte. A szertartások közül is a legjelentősebbek az ősök kultusza köré csoportosult. Az ősök templomában, az ősöknek bemutatott áldozatot a család legidősebb férfi tagjának kellett végrehajtani. Ezek az ünnepségek és szertartások ürügyet szolgáltattak arra is, hogy az országban szétszéledt nagycsalád vagy nemzetség tagjai összegyűljenek. Az ősök kultuszához kapcsolódott a temetést kísérő szertartások és rítusok bemutatása is. Fontosságában ezt követte a gyermek születését, különösképpen a fiúgyermek születését kísérő szertatások (l. születésnap). A fiú utód volt a záloga a család fennmaradásának és az ősök kultuszának szakadatlan folyamatosságának. Pontosan kidolgozott szertartások és rítusok jellemezték az esküvőt is. A kínaiak mindennapját átszőtték a szertartások és rítusok, de még az uralkodók, a császárok számára is kötelező volt bizonyos szertartások személyes betartása, elvégzése. Az Ég Fiának egyik legfontosabb feladata az Ég és a Föld kultusz biztosítása. A császár az Ég és a Föld tiszteletére meghatározott időszakok alkalmával személyesen mutatott be áldozatot. A császár feladata volt még a császári elődök és ősök kultuszának ápolása. Az esztendő végén személyesen mutatott be áldozatot őseinek. A szertartásokkal kapcsolatban l. még a következő címszavakat: áldozattétel, lélek, lélektábla, névadás, tűzhely, újév, ünnep.