Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Szátaváhana

Szátaváhana, indiai uralkodócsalád; a puránákból (vallási és legendás szövegek) kiinduló magyarázatok szerint az Ándhra törzshöz (dzsáti) tartozott, és az első dekkáni dinasztia volt, amely birodalmat hozott létre a déli régióban. Hatalma csúcsán távoli nyugat- és közép-indiai területeket is a kezében tartott.

A puránák tanúsága szerint a dinasztia fölemelkedése a Kr. e. I. század végére tehető, némelyek azonban a Kr. e. III. századig vezetik vissza a családot, amelynek uralma kezdetben a Nyugat-Dekkán bizonyos részeire korlátozódott. A Nánaghát, Nászik, Kárlí és Kanhérí barlangjaiban talált feliratok a korai uralkodókat - Szimukát, Krisnát és I. Sátakarnit - említik.

A korai Szátaváhana-királyságnak kijárata volt a nyugati part kikötőihez, amelyek az India és a Római Birodalom közötti kereskedelemnek köszönhetően virágzó korszakukat élték; ez a körülmény, valamint a nyugati Ksatrapák területi közelsége háborúk szinte megszakítatlan sorozatát indította el a két indiai királyság között. A Szátaváhanák hatalma Gautamíputra Sátakarni (ur. 106-130), a család legjelentősebb uralkodója alatt újult meg, akinek királysága észak-nyugat-délkeleti irányban Rádzsasztántól Ándhráig, nyugat-keleti irányban Gudzsaráttól Kalingáig terjedt. A Ksatrapák (150 k.) visszaszerezték e területek nagy részét, és két ízben is vereséget mértek a Szátaváhanákra. Gautamíputra fia, Vásisthíputra Pulumáji (ur. kb. 130-159) nyugatról kormányozta a királyságot, és megpróbált kelet-északkelet felé terjeszkedni; feliratai és pénzei Ándhrában is előkerültek, míg Sivasrí Sátakarni (ur. kb. 159-166) a Krisna és Gódávarí kerületekben, a Konkan északi részén és Szaurástrában talált érmékről ismert.

Srí Jadnya, a dinasztia utolsó fontos alakja sikereket könyvelhetett el a Ksatrapákkal szemben, miközben csupán a puránák genealógiai beszámolóikból és érmékről ismert utódai viszonylag behatárolt területen uralkodtak.

A később veretett pénzek "helyi" jellege és területi eloszlása a Szátaváhana-birodalom felbomlására utal. Az Ándhra régió előbb az Iksvákuk, majd a Pallavák kezére került; a Nyugat-Dekkán különböző területeit újonnan fölemelkedő helyi hatalmak vették birtokba; Bérárban a Vákátakák nőttek fenyegető politikai hatalommá a IV. század elején. Ezzel teljessé vált a Szátaváhana-birodalom széttagolódása.