Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

pokol
(kínaiul: di yu)

A kínai pokol szószerinti jelentése: "földi börtön". A túlvilág föld alatt munkálkodó erői a kínai felfogás szerint nem állnak szemben az égi hatalmakkal. Sőt az alvilág birodalma elválaszthatatlanul a mennyei uralkodó, a Jáde Császár hatalma alá tartozott. A kínai pokol elképzelések kialakításában jelentős szerepe volt a buddhizmusnak. Az egyszerű emberek szemében a nirvána egyet jelentett paradicsommal, míg a bűnös lelkek a pokolba jutnak. A kínai pokol minden jellegzetessége a buddhista pokol képéből építkezik, és lényegében inkább valamiféle purgatóriumhoz hasonlít. A kínai hit szerint a pokol nem a földi életben elkövetett vétkekért kirótt örök kínok színtere, hanem a megtisztulásé. Mindenki annyi időt tölt a pokolban, amennyit megérdemel, majd előbb-utóbb elhagyja a poklot, hogy feltámadjon egy új életben, esetleg a mennyekben. Ezt a felfogást azonban sokban színezték a régebbi taoista elképzelések is. Már régebben úgy hitték, hogy minden emberek két lelke van (lélek), melyek közül az egyik a holttesttel együtt a sírba száll, a másik pedig átköltözik a lélektáblába. A túlvilághit szinkretizmusa miatt azonban szükség lett egy harmadik lélek feltételezésére is, s ennek a léleknek kellett keresztülmennie mindazokon az átváltozásokon, amelyeket a pokol és az újjászületés jelentenek. A halál bekövetkeztekor ez a harmadik lélek kerül a föld alatti birodalomba. A pokol bejárata a Taishan hegy üregeiből nyílik, ezért is tekintették e hegy istenét az emberi sorsok urának. A pokolba került léleknek legelőször is meg kell jelennie a pokol első ítélőszéke előtt, ahol meghatározzák további sorsát. Érdemeitől, vétkeitől függően vagy egyenesen a pokol tizedik osztályára küldik, ahol a következő újjászületéséről döntenek, vagy a közbülső nyolc osztály ítélőszéke közül valamelyikbe. A léleknek mindegyik helyen kínokat és büntetéseket kell elszenvednie, s ha mindegyik ítélőszéket végigjárta, csak akkor kerülhet a tizedik elé, hogy végre újjászülethessék. A pokol tíz ítélőszékének élén egy-egy vezető, király áll, közöttük a legnagyobb befolyása és hírneve az ötödik osztály urának, Yanluo-nak van, aki az indiai Jama (Halálisten) kínai megfelelője. Az ő ítélőszéke előtt vonulnak fel azok a vétkes lelkek, akik életük során méltatlanul használtak fel teleírt papírokat, esetleg házasságtörők vagy gyilkosok voltak. Minden vétekért megfelelő büntetés jár, de a vétkes még az életében gondoskodhat a bűnbocsánatról is. Ehhez pedig elegendő Yanluo születésnapján (az első holdhónap 8. napja) esküvel kell megfogadni, hogy kerülni fogja a bűnt. A pokol legfőbb urával kapcsolatban nincs egységes elképzelés. Néha a Jáde Császárt tartják a föld alatti birodalom urának, azonban ebben a minőségben sokkal gyakrabban szerepel Dicangwang vagy Dicang pusa, aki az indiai buddhista eredetű Ksitigarbha bódhiszattva kínai megfelelője, és akit olykor női alakban is ábrázoltak. Az irodalomban igen kedvelt a pokolban játszódó történetek, epizódok. Gyakorta előfordul, hogy valaki tévedésből a pokolba kerül, majd magához térve beszámol az ott látottakról.