Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

pénz
(kínaiul: qian)

A kínai civilizáció hajnalán még csak egy tengeri kagylót használtak értékmérőként. A bronzöntés technikájának kifejlesztése után a bronzpénzek terjedtek el. Az első pénzleletek az i. e. 7. századból származnak. Ezek a lapátnyél formájú pénzek átlag 5-6 cm szélesek és 10-15 cm hosszúak. Szintén az ókori Kína jellegzetes pénze az ún. "késpénz", melynek formája késre vagy rövid kardra emlékeztet. A pénz máig ismert, legáltalánosabb formáját a Hadakozó fejedelemségek idején nyerte el. Ekkortól váltak az érmék kerekké, a közepükön pedig egy négyzetes lyuk volt. A hagyományos kínai pénzérme alakjának megvan a sajátos szimbolikus jelentése. Az érmék kör alakja az eget (ég), a négyszögletes lyuk a földet jelképezik, a lyuk köré rendezett írásjegyek pedig a kultúrára, azaz magára az emberre utalnak. Így tehát a pénzérmék az Ég, a Föld és az ember tökéletes harmóniájának megvalósulását fejezik ki. A bronzról aztán fokozatosan áttértek a rézre. Több tucat, de olykor több száz érmét fűztek fel egy zsinórra, hogy forgalmukat így könnyítsék meg. A Song-dinasztia idején, a kereskedelem fejlődésével mind nagyobb mennyiségű rézpénzre volt szükség, de hiába verette a kormány milliószámra a pénzfüzéreket, az igényt nem tudták kielégíteni. Ekkor került forgalomba az ezüstpénz, amely ekkortól kezdve vált az igazi értékmérővé. Az ezüstöt tömbökbe, vagy csónak alakúra öntve használták, a rézpénz pedig megmaradt váltópénzként. Az Északi Song-korszak idején megjelentek a különféle váltók, majd 1024-ben a világ első igazi papírpénze is. A pénz jelentésű qian hangalakjában megegyezik az "előtt" jelentésű qian szóéval; a rajta lévő négyszögletes lyukat pedig szemnek (yan) hívják. A képeknek, melyek két szarkát ábrázolnak pénzzel, az átvitt értelmű jelentésük: "legyen boldogság a szemed előtt". A füzérre (lian) felfűzött kilenc érme pedig a "folyamatos boldogság"-ot szimbolizálja. A temetés alkalmával külön erre a célra készített papírpénzeket égetnek, amelynek az elhunyt majd a túlvilágon veszi hasznát. A pénzérméket előszeretettel használják fel démonok, szellemek, betegségek ellen védő amulettekhez is. Az egyik legnépszerűbb kínai opera a pénztermő fáról szól. A pénzfával áll összefüggésben Liu Hai is, akit a pénz isteneként is tisztelnek.