Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

PANGU
Pangu ősatya, az első ember a földön az ókori mitológiában. A feljegyzések szerint a világmindenség kezdetben hatalmas tojás belsejéhez volt hasonlatos. Ebben az időben született Pangu. Tizennyolcezer év alatt a fényes elemből (yang) keletkezett az ég, s sötét elemből (yin) pedig a föld. Pangu egy nap alatt egy ölnyit nőtt, és ez újabb tizennyolcezer évig tartott. Más középkori források szerint Pangu halála után holttestének részeiből keletkeztek a kozmikus jelenségek és a földfelszín elemi. Pangu lélegzetéből lett a szél és a felhők, hangjából a mennydörgés, bal szeméből a Nap, jobb szeméből a Hold, négy végtagjából és testének öt részéből a föld négy tája és az öt szent hegy, véréből a folyók, ereiből az utak, húsából a föld, hajából és szakállából a csillagképek, testszőrzetéből a füvek és a fák, fogából és csontjaiból az arany és kövek, csontvelejéből az igazgyöngy és a jáde, verejtékéből az eső és a harmat. Pangu halála után a testén élősködő férgek emberekké váltak. A késői középkorban Pangu-t fejszével és fűrésszel a kezében ábrázolták abban a pillanatban, amikor az eget elválasztja a földtől. Olykor egyik kezében a Nappal, másikban a Holddal ábrázolták. A késői vallásos taoizmusban Pangu a legfőbb alakok egyike.