Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

LÉLEK (hun és bo)
A halott kultusz már a Zhou-korban kialakult. Eszerint a múlandó testtől külön is létezik a lélek, melynek megvannak a maga funkciói. Az i. e. I. évezred derekán úgy tartották, hogy minden embernek két lelke van: egy anyagi (bo), amelyik a fogamzás pillanatában jeleni meg, és egy szellemi (hun), amely csak az ember születésekor jelenik meg, mintegy az első lélegzettel kerül az ember testébe. A hun lélek az ember szellemét, a bo lélek pedig az ember testét irányítja. A bo lélek az ember halálakor testével együtt kerül a földbe, s átváltozik gui lélekké. A hun lélek a bo-val ellentétben, a halál pillanatában elhagyja az ember testét, felszáll az égbe, és átalakul shen lélekké. Úgy vélték, hogy hun lélek a yang erőkkel, míg a bo lélek a yin erőkkel van összeköttetésben. Az ókori Kínában széles körben elterjedt a hun lélek megidézésének szertartása az ember halála után. Ismeretesek külön áldozatok, amelyet a hun lélek számára mutattak be. A későbbi mitológiai elképzelések szerint a bo az ember halála után ott marad a holttest mellett, mert nem engedik ki a kapuőr szellemek, a hun-t pedig elvezeti a várost szolgáló isten, és megkezdi útját az alvilágban az újjászületések felé.