Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

lampionünnep

A kínai hagyományos naptári év első hónapjának 15. napján van a kínai hagyományos lampionünnep.

Ez az ünnep a kínai nemzet legnagyobb hagyományos ünnepének, a Tavaszünnepnek a része, egyben az utolsó napja és ez idén február 23-ára esik. A lampionünnepet az első telihold ünnepének is nevezik, hiszen a hagyományos, régi kínai időszámítás szerinti év első teliholdjának napjára esik. Ezt az ünnepet Kína legnagyobb nemzetiségén, a hanon kívül több mint tíz nemzeti kisebbség is megtartja. Eredetével két írásos emlék foglalkozik. Az egyik feljegyzés szerint Han Wenti, a Nyugati Han-dinasztia császára az időszámítás kezdete előtti 180-ban a kínai hagyományos naptár szerinti első hónap 15. napján lépett trónra, amely napot ennek emlékére lampionünnepnek nyilvánította. Később, az időszámítás kezdete előtti 104-ben nemzeti ünnepnek nyilvánította ezt a napot. Az egykori határozat szerint ezen a napon a közterületeken, a lakóházakban, különösen a forgalmas városnegyedekben és a kulturális központokban lampionokat kell kifüggeszteni, lampionfesztivált és -vásárt kell rendezni. Ennek a napnak estéjén a császárok minden évben kimentek az udvarházból a számtalan színpompás lampionnal díszített utcákra, terekre és szórakozóhelyekre, hogy az átlagemberekkel együtt ünnepeljenek. Az emberek egész éjjel gyönyörködtek a lampionok pompájában, a lampionokkal díszített sárkányokkal játszottak és a lampionnal kapcsolatos találós kérdéseket fejtettek meg. Azóta az emberek mindig megtartják és egyre komolyabban veszik ezt az ünnepet. Az írásos emlékek szerint a Han-dinasztia időszámításunk szerinti 58-75 között uralkodott Yongping császára rendelte el, hogy lampionokat függesszenek fel a császári udvarban, a templomokban, a kolostorokban és a lakóházakban, hogy így népszerűsítsék a buddhizmust Kínában. Később a Sui-dinasztia idején három éjszakán keresztül égtek a lampionok. A császárok ilyenkor meghívták a külföldi országok képviselőit, diplomatáit is, hogy velük együtt ünnepeljenek. Feljegyzések szerint 713-ban a Tang-dinasztia fővárosában, Chang'anban a lampionünnep alkalmából több mint 50 ezer különféle színes lampionnal egy 7 méter magas lampiondombot alakítottak ki, emelvényeket, dísztornyokat és faoszlopokat állítottak, amelyeket lampionokkal díszítettek és mellette mulatságot rendeztek, melynek legnagyobb látványossága a lampiontánc volt. A Sung-dinasztia korában hat éjszakára, a Ming-dinasztia alatt pedig 10 éjszakára hosszabbították meg az ünneplést. Az utóbbi években Észak-Kínában elterjedt az úgynevezett jéglampion felfüggesztése, tehát a modern technológia segítségével a kivilágításokat összekapcsolják a kristálytiszta jég faragásával, így gyönyörű látványosságot alakíthatnak ki.

A lampionokat általában különféle színes papírokból készítik különböző motívumokkal. Az egyik fajtát száguldó lónak nevezik, hiszen a lampionban egy lapátos szerkezet van felszerelve, a lapátokat ló-motívumokkal díszítették. Amikor gyertya ég a lampionban, a felemelkedő levegőtől forog a lapátos szerkezet, és a szerkezettel együtt úgy forognak a rajta levő ló-motívumok, mintha a lovak száguldanának.

A lampionünnephez igen sok népszokás kapcsolódik. Az emberek ilyenkor nemcsak a különböző színű és formájú lampionok szépségében gyönyörködtek, hanem úgynevezett dob-, sárkány- és oroszlántáncot is jártak, népdalokat énekeltek, petárdákat robbantottak. Ennivalót, szimbolikus papírpénzt áldoztak a halottaknak és őseiknek. A családtagok összejöttek és egy Yuanxiao nevű ragadós rizsgombócot ettek, amelyet különféle gyümölccsel töltöttek meg, hogy a család egységben, boldogságban és bőségben éljen.

A lampionünnepet az egész országban, különösen falun, ma is ugyanúgy tartják meg, mint régen. A városokban viszont sokan családostul vendéglőbe mennek, s nem otthon főznek maguknak.

A lampionünnep második napján kezdődnek az új esztendőben a mezőgazdasági munkák. A parasztok kimennek a mezőre, a pásztorok pedig állataikkal elindulnak a rétekre.

Kínai Nemzetközi Rádió