Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

KRIZANTÉM (ju)
A nálunk is ismert krizantém (Denranthema), kínai eredetű virág. Már ókori forrásokban is emlegetik a krizantémot, a Song-korban pedig már nemesítették, és több pazar változatát ismertetik. Kiválogatásuk, nemesítésük nagyszakértelmű kertészeket igényel. A különböző fajtákat festői nevekkel látták el: Aranycsengő, Jádemedence, Bíbor rákolló, Ezüsttál. Kínában főleg a szokatlan színű, formájú fajták a kedveltek, melyek olykor igen tekintélyes pénzekért cserélnek gazdát. A krizantém Kínában az ősz jelképe, ünnepét a 9. holdhónap 9. napján tartják. Ezt az időpontot azt is alátámasztja, hogy bizonyos nyelvjárásokban a krizantémot jelentő ju hasonlít a kilenc jelentésű jiu-ra. A kilenc még az erényesség és a hosszúélet megjelenítője is. Mindenkor a művészetek mindenkor előszeretettel dolgozták fel, megjelent a költészetben, a piktúrában, a faragványokon és hímzéseken. Ősidők óta gyógynövényként is tisztelik, amely megőrzi az erőt, és hosszú életet biztosít. Már a Han-korban 9. hónap 9. napján szokás volt krizantémbort inni, hogy hosszú életűek legyenek. Ez a nap a "hegymászás" (deng gao) napja is, ilyenkor a tiszta őszi időben a csúcsokra kapaszkodnak, és ott töltik a napot. A krizantém legnagyobb szerelmesének, a híres költőt, Tao Yuanming-et (365-427) tarják, aki több versét is a krizantémnak szentelte. Tao Yuanming a magányosság jelképének tartotta a krizantémot, mart a hivalkodó tavaszi virágoktól félrehúzódva, elkülönülve a ősz nyugalmát élvezi, és teszi széppé. A mai napig hűsítő italokat, teakeverékeket és illatszereket is készítenek belőle. A 8. század táján került át Japánba, ahol a Kínában elért karriernél is jelentősebbet futott be. A krizantémot Japánban az uralkodók választották jelképükké, és hivatalos címerré tették. A mai napig is ünnepet szentelnek neki.