Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Rostoványi Zsolt
Az iszlám civilizáció története

(Szemináriumok vázlata)


I.
Az iszlám, mint civilizáció

Adatok:

1,3 milliárd fő; 33 országban többség; több mint 10 országban egyharmados; sok országban több milliós kisebbség (Nyugat-Európában – Nagy-Britanniában, Franciaországban és Németországban – kb. 20-25 milliós muszlim közösség él; Indiában és Kínában is jelentős kisebbség él)
Indonézia (219 millió); Pakisztán (144 millió); Banglades – India – Kína (130-130 millió); Egyiptom (71 millió); Törökország (67 millió); Irán (66 millió); Nigéria (55 millió). 21 arab ország együtt 265 millió fő – 25 évenként megduplázódik.
Iszlám Konferencia Szervezete: 57 tagállam; 3 megfigyelő (Oroszország is kérte a felvételét)
Az iszlám a kereszténység mellett (utóbbi kb. 2 milliárd fő) a második legnagyobb világvallás – és egyben a legdinamikusabban növekvő (népszaporulat; áttérés).
Az iszlám (a kínai mellett) a legnépesebb civilizáció – Huntington
A nyugati (24,2%) után a második legnagyobb részesedés (21,1%) a világ területéből – Huntington

Alrendszerei:

Közel- és közép-keleti
Észak-afrikai
Közép-ázsiai
Elő-ázsiai: Pakisztán; Afganisztán; India
Indonéz-maláj
Létezik-e egységes iszlám civilizáció? (gazdaság; politikum; életmód; vallás együttese)
Egység és differenciáltság (ország; etnikumok – 3 domináns: arab; perzsa; török –, politikai rendszerek; helyi kulturális sajátosságok; stb.)
„Iszlám” értelmezése és hatóköre (totális – szekularizált)

Fejlődés szakaszai:

Kialakulás; felfelé ívelés (9-10. századig): a 7. századtól indulnak a hódítások: a közép-ázsiai és afrikai területeket erőszakkal, hódítások útján szerzik meg. A Távol-Keleten egészen más a helyzet: békésen, a távolsági kereskedelem révén terjed el az iszlám; megőrizve, építve a preiszlám kultúrákra és hagyományokra. Az iszlámra ekkor nagyfokú rugalmasság volt jellemző: az újat, amit talált, szervesen magába építette (pl. eltérő hagyományok).
Fénykor (10-12. század)
Stagnálás (13-18. század)
Nyugatnak való alávetettség – kolonizáció (19. század – 20. század első fele)
Nyugatosító, modernizációs kísérletek (a függetlenség elnyerése után) – arab nacionalizmus talaján 1967-ig
Retradícionalizáció 1967. után („modernizációs válság” nyomán)


Az iszlám totalitása

Iszlám – muszlim

szalima (épnek, biztosnak lenni); aszlama (deklarálni, hogy valaki elkötelezett Allah akaratának); iszlám (alávetés Allah akaratának); muszlim.
szalám – béke
Az egész világ muszlim – minden Isten akarata szerint történik, minden hatalom és szuverenitás Allahé
Az emberek Isten földi helytartói (khalifat Allah)
Kifejezések: mohamedán (helytelen, mivel Mohamed ember volt, ezért a vallás nem kötődhet az ő nevéhez); muzulmán (francia elnevezés, de nem tökéletes); mozlim (teljesen helytelen, nem megfelelő az arab átírásnak); muszlim – a megfelelő szó!
Mindenki közvetlen kapcsolatban áll Istennel – nincsenek papok (a síita vallástudósok hierarchiája hasonlít rá, de akkor sem papság)
Vallási értelmiség: vallástudósok (ulemá); vallásjogi tudósok (fuqahá).

Komplex rendszer, több mint vallás

Vallás
Etikai normarendszer („magatartási kódex” – saría)
Gazdasági és társadalmi doktrína
Jogrendszer
Kormányzási és politikai rendszer
Civilizáció, kultúra

Tawhíd – sirk

Alapelv: tawhíd (isteni) egység – monoteizmus – (Korán 112.): Isten egy…
személyében (nincsen sem több Isten, sem több személy);
attribútumaiban (egyetlen élőlény sem rendelkezik Isten tökéletességével és végtelenségével);
tetteiben (senki nem cselekedheti az, amit Isten).
Tawhíd ellentéte: sirk, jelentése „társítás”, azaz a politeizmus kifejezése. Ez egy elítélendő kategória az iszlámban (a Szentháromság is).

Kalima („szó”, kalimat Allah – „Isten szava”)

„Nincs Isten Allahon kívül, Mohamed Allah prófétája.”
saháda, tanúságtétel: a kalima elfogadása – az iszlám első és legfontosabb pillére.


II.
Arábia és környéke viszonyai

Perzsia: Szászánida dinasztia – hatalmas birodalom

Zoroasztrizmus államvallás
Erős, központosított közigazgatás
Vallási türelem
Tudomány, kultúra (hellenisztikus kultúra)

Jemen: Dél-Arábia

ie. 950-115. Sába királysága – virágzó kereskedelem; tömjén
6. szd.-ig Himjarita dinasztia
4. szd.-ban az abesszinek elfoglalták, majd perzsa segítséggel ismét önálló lesz
az uralkodók áttértek a judaizmusra
480. Kinda törzsszövetség Közép-Arábiában – jemeni kísérlet a kereskedelem megvédésére
520. körül az abesszinek elfoglalták
570. körül a perzsák elűzik az abesszineket – az iszlám hódításig perzsa tartomány

Abesszínia: monofizita kereszténység

Arab törzsek:

ie. 854. arab név – asszír ékírásos táblán: sivatagi, nomád beduin
Hérodotosz: Arábia az utolsó déli lakott terület; lakói arabok
Tasso
Sémi népek
Ábrahám – Iszmáil (zsidók: Izsák)
Nomád állattenyésztés: nagycsaládok – nemzetségek – törzsek. Élükön a férfiak tanácsa: sejk
Törzsek egymás elleni támadásai: törzsszövetségek
Murúa: becsület; bátorság; férfiasság; vendégszeretet; nagylelkűség
Költészet
Zsidó törzsek – Jaszrib; oázisok
Arab „ütközőállamok”, Dél-Arábiából északra vándorolt nomád törzsek, védelem a nomádokkal szemben
Ghasszanidák (Bizánc, 529-től): Kelet-Jordánia; felveszik a kereszténységet
Lakhmidák (Perzsia, 3. szd.): Mezopotámia
A 6-7. század fordulóján mindkettőt megsemmisítik
Mekka egyre fontosabb szerepe

 

Kereskedelem

Selyem út; tömjén út (65-75 állomás): Abesszíniából és Jemenből Nyugat-Arábián át Szíriába; Bizánc (fő felvevő) és Kína között

A selyem utat Perzsia uralta – Bizánc kísérletei Perzsia megkerülésére
A tömjén utat a himjariták uralták
Ütközőállamok kísérletei a kereskedelem ellenőrzésére
570. körül: az összes rivális meggyengül – Mekka ráteszi a kezét a kereskedelemre; ez lesz az uralkodó gazdasági tevékenység: Qurais (Fő vetélytárs: Táif)
Óriási haszon származik ebből › differenciálódás Mekkán belül, ami elégedetlenséget szült, és ez a jólét gátja volt.
A 6. század végére Qurais lesz a tranzitkereskedelem vezetője:
Elszakadás a nomád életformától
Első muszlimok:
A kereskedelemben másodlagos szerepet játszó nemzetségek tagjai
A gazdag nemzetségek háttérbe szorult fiataljai
Ellentmondás a kereskedelem és a törzsi társadalom között
Az iszlám oldja fel az ellentmondás: umma – törzsiség meghaladása

Bizánc – keletrómai birodalom

502-505. bizánci-perzsa háború

4. századtól hitviták: ariánusok; nesztroniánusok; monofiziták

570. körül született Mohamed

Nagyapja nevelte 7 éves koráig – utána nagybátyja, Abu Tálib
Fiatal korától karavánutakat bonyolított le; egész Arábiát bejárta – találkozott a judaizmussal és a kereszténységgel.
Mekka környéki barlangba elvonult elmélkedni – megjelent neki Gábriel arkangyal
Mekkába visszatért, és azt akarta, hogy kövessék. Miután ez nem sikerült, 622-ben átment Jaszribba (hidzsra), de nem sokan voltak erre hajlandóak. A többség ekkor még nem vette fel az iszlámot, de fontos volt a döntőbírói szerepe a viszálykodó törzsek között.
Elsőként a zsidó törzseket próbálta megnyerni, de ez nem nagyon sikerült

Az iszlám Medinában

Ellentétek a mekkaiak (muhádzsirín) és a medinaiak (anszár) között
Kísérlet az umma (hívők közössége) egységére
Medinai alkotmány: túllép a törzsi és nemzetségi viszályokon; zsidókkal kiegészülő muszlim közösség
Törekvés a zsidók megnyerésére (ima iránya Jeruzsálem; zsidó böjt)
Miután nem fogadták el az iszlámot – fellépés ellenük
Ábrahám-vallás: iszlám „arabizálása”
Ábrahám (az arabok ősapjának, Iszmáilnak az apja) lesz az iszlám megalapítója – Ábrahám muszlim volt (3:67)
Ő Mekka és a Kába megalapítója (3: 95-97)
Mekka centrális szerep; bálványok, pl. a Kába
624-től harcok a mekkaiak ellen – zsákmányolás
Badri csata: 300 muszlim és 750 mekkai halott – muszlim győzelem
Támadás Barúi Qainuqa zsidó törzs ellen – elkergeti őket Medinából
625. Ohod mekkaiak támadása a muszlimok ellen
támadás egy másik zsidó törzs ellen – elkergetik
627. „árok-háborúk”: mekkaiak támadása Medina ellen
támadás egy 3. zsidó törzs ellen – férfiak legyilkolása, többi rabszolgaságba
628. medinai muszlimok Mekkába akarnak zarándokolni – mekkaiak nem engedik
629. végső leszámolás a zsidókkal – zsidók termék fele fejében földjüket tovább művelhették, vagy felvehették az iszlámot
630. Mekka bevétele – Qurais felveszi az iszlámot

Az arab törzsek vették fel az iszlámot először

portyázó hódítások – zsákmányszerzés az elsődleges cél
hatalmas sikeres; nagy területek elfoglalása

Az iszlám pillérei (5): „hit oszlopai” (arhán ad-dín)

hitvallás; tanúságtétel (saháda)
imádkozás, istentisztelet (szalát)
napi ötszöri ima
péntek kora délután mecsetben ima
rituálé „alávetés” szimbolikája – leborulás
előtte megtisztulás
Mekka felé ima
böjtölés
a holdév 9. hónapja (ramadán)
pirkadattól napnyugtáig tilos minden testi élvezet
cél: a test alávetése a léleknek; önfegyelem
„szegény-járandóság”, alamizsna (zakát) – cél: jövedelmi különbségek csökkentése
mekkai zarándoklat (háddzs)
Kába szentély – fekete kő
Legalább egyszer az ember életében
Egyszerű fehér lepel a viselet
Központi szentély körüljárása 7-szer
Állatáldozat
Szafá és Marva dombhoz történő futás
Arafat síkságig
Mindban az oszlopok megkövezése


III.


Preiszlám: 3 tisztelt istennő: al-Lat; al-Manat al-Azza

Több feleség (4) lehetősége: az egyedül maradt nők védelmére – egynél több csak akkor lehet, ha mindegyik azonos elbánásban részesül (ma Egyiptomban, csak megfelelő anyagi háttérrel)

622. 07. 16. hidzsra – az iszlám időszámítás kezdete

632. 06. 08. Mohamed halála – vallásalapító; hadvezér; államférfi

632 – 661. Négy ”igaz úton járó” kalifa › Ez volt az aranykor.

632 – 634. Abu Bakr: “ridda – háborúk” – bevillongások
Khalifa raszúl Allah (kalifa); amír al-muminín (emír)

634 – 644. Omár, megölik; 4. szd. időszámítás; lázadóknak amnesztia – hódítások (megpróbálta a belvillongásokat kifelé fordítani): gyors harcmodor; szabad rablás; szászánida – bizánci háborúk; arab zsoldosok; alávetettek elégedetlensége
644 – 656. Oszmán; megölik az egyiptomiak – Korán összeállítása
656 – 661. Ali (Fatima férje, így Mohamed veje is, nemcsak unokatestvére); egy khárádzsita megöli – összecsapások Moávijjával (Omajjáda)

A síita iszlám

Sía – párt, frakció, követők – „síat Ali” – Ali pártja
A közösség vezetői csakis Mohamed és vér szerinti leszármazottai – Ali és utódai
Először politikai mozgalom, majd vallási jelleg
Iszlám 5 alapelve, „gyökere”: tawhíd, prófétaság, imamátus, feltámadás, isteni igazságosság (gyökerek – elvi doktrína; ágak – gyakorlati megvalósítások)
Ezoterizmus:
Az iszlám (Korán, saría) ”belső lényege” – csak Mohamed leszármazottai ismerik – imámok
Imámok a próféták 3 funkciója közül kettőt átörökölnek
A próféciát (nubuwwa), az isteni rendelés megjelenítését nem
Waszálya: az isteni rendelés végrehajtása
Waláya (wiláya): az isteni rendelés értelmezése, belső lényeg megismerése
Fő különbség a szunnita iszlámhoz képest: síita éthosz, „szellem”, az iszlám eltérő közelítése és interpretációja
Imamátus – vezetés autokratikus jellege
Csakis az imám képes az iszlám „belső rejtelmeinek” értelmezésére
Csalhatatlan, tévedhetetlen (iszma)
Szakrális, karizmatikus vezető, Allah kiválasztottja
Vallástudósok vezető szerepe (wiláyat faqíh)
Aktivizmus és fanatizmus: hit és tett egysége, állandó küzdelem. Elnyomás, zsarnokság ellen – évszázados üldöztetés
Mártírság (saháda) 680. Kerbela – Huszein halála
Ezoterizmus
Leplezés, színlelés: veszélyhelyzetben egy síita elleplezheti hitét
Vallási központok: Iránban: Qum és Meshed – Irakban: Nedzsef és Kerbela

Legfontosabb leágazások: hány jogos imámot fogadnak el

12-esek: dzsafaariták – hivatalos iráni államvallás; az imám részleges isteni mivoltát emeli ki. 12. imám rejtőzködik: Muhammad al-Muntazar – belső ezoterikus kapcsolat
7-esek: iszmáilita – az imám az isteni szubsztancia megtestesítője
5-ösök: zaidita – az imámok közönséges emberek


IV.
Az iszlám rendszere – vallásjogi rítusok:

hanafita
málikita
sáfiita
hanbalita
+ síita dzsafaarita

Az iszlám rendszerének kialakulása

Források:
Korán (recitáció):
Isteni kinyilatkoztatások – Gábriel közvetítésével 20 év alatt
Lejegyzése Abu Bakr ideje alatt kezdődött, négy változat volt. Oszmán 3 fős bizottságot kért fel › egy autentikus Korán
114 szúra; második a leghosszabb (286 vers), utána rövidülnek
90 szúra mekkai; 24 medinai
Öröktől fogva létezik (ortodox); Allah által teremtett (mutazila)
Magyarázatok (tafszír)
Hagyományok:
Hádisz (elbeszélés; közlés): Mohamed szóbeli közlései, nyilatkozatai. 2 része:
Láncolat (ki kitől hallotta)
Maga a közlés
9. század: hat nagy hádisz gyűjtemény; legismertebbek: Bukhári (600 000 hádiszból 9000); Muszlim

Szunna (Mohamed kísérete és gyakorlata) – ez a tágabb
Közmegegyezés (idzsmá) – vallástudósok (ulemá) és vallásjogi tudósok (fuqahá) szerepe
Analógia (qijász) - precedens
Hádisz követői – az önálló vélemény (raj) követői
Eredeti gondolkodás; véleményalkotás (idzstihád)
Autentikus forrásokkal (Korán és szunna) nem alátámasztható esetek
Sokak szerint a harmadik fő forrás
Síita iszlám: mudzstahidok – muqallidok (taqlíd – követés; imitáció)
9-10. szd. az idzstihád kapui bezárultak: iszlám ortodoxia – megváltoztathatatlan; adottságnak veszik, miután kodifikálták.
Újítás – bidaa (újdonság – eretnekség): jó és rossz bidaa


661 – 749. Omajjáda – dinasztia: Ekkor már nem érvényesülnek tisztán az iszlám alapelvei.

14 uralkodó
világi uralom – mulk – jellemzi (az iszlám a háttérbe szorult); Damaszkusz központtal
kalifai tisztség örökletessége (helytartó; utód a jelentése)
› Síitáknál az imám is; de ő csak vallási vezető

abszolutista kalifátus intézménye: Abu Bakr-től a 20. századig (minta: ókori kelet istenkirályai). A világ muszlimjainak szellemi vezetője /~római pápa/
Umma: muszlim közösség
5. kalifa: Abdul Malik (685-705) › Jeruzsálem: Sziklamecset (691.) Erről a szikláról ment fel Mohamed a mennybe.
Arabság központi szerepe (közigazgatás nyelve arab)
Hódítások (Észak-Afrika; Ibéria; Beludzsisztán; Pándzsáb – Bizánc nem sikerül)
Az alattvaló többsége nem arab:
Mawáli (kliensek) – iszlámra áttért nem arabok
Dzimmí – a muszlimok védelmét élvező nem muszlimok, akik dzsizje-t (fejadót) fizetnek, és ezért cserébe mentesülnek a katonai szolgálat alól és megtarthatják a vallásukat.
Az iszlám felvétele tehát nem kényszer
740. körül belső viszályok; mawálik és abbászidák felkelése
utolsó omájjáda kalifa megölése; omajjádák kiirtása. Csak egy maradt meg, I. Abdul Rahman, aki megalapítja a Kordovai fejedelemséget (756-1031)
680. 10. 10. Kerbelai csata › Ali fia, Husszein meghal, vereséget szenved az omajjádáktól. Ez a nap a síita iszlám egy fő gyászünnepe. (mártíromság)

711 – 1492. 781 évid tartó iszlám fennhatóság Ibériában.

711. július 25-26. Táriq ibn Ziyád hadvezér, Dzsabal Táriq = Gibraltár (átkelnek)

732. Martel Károly: Tours és Poitiers melletti csatában megállítja az arabokat.


749 – 1258. Abbászida – dinasztia

A központot áttették Damaszkuszból Bagdadba.
Az arab törzsi arisztokrácia helyett újra az iszlámé a fő szerep.
Növekvő perzsa befolyás (hadsereg; közigazgatás, de az arab nyelv rendszerezése)
Vallási buzgalom – kalifa vallási vezető – más vallásokkal szemben türelmetlenebb
A bagdadi udvar fényűzése (917. bizánci küldöttség)
786 – 809. Harún-al-Rasíd alatt van a fénykora: gazdaság; kultúra; tudományok virágzása
„khalifat Allah” cím teoretikus tartalma
Vallási zavargások (síiták; kháridzsiták)
A birodalom politikai szétesése – dinasztikus államok
A török befolyás növekedése – türk rabszolgák; az abbászida hadsereg legerősebb eleme
Abbászidák fenyegetettsége: 2 síita dinasztia:
909 – 1171. síita Fátimida – dinasztia Egyiptomban.
972. Al Azhar mecset és egyetem létrehozása; 973-tól Al-Fusztát neve Al-Káhira (Kairó – Győzedelmes; Hódító)

Bújidák: 945. Bagdad elfoglalása – megmaradt az Abbászida kalifátus – a kalifák palotába zárva – perzsa kultúra
Egy időben egyszerre három kalifátus: Abbászida; Fátimida; Kordovai
Egymást követő dinasztiák (különböző etnikumok; vallási, politikai irányzatok) sokasága; ciklikus hullámzások; nagyjából 100 éves időtartamokban – az iszlám civilizáció és életforma állandósága
1038 – 1158. „Nagy” szeldzsuk török dinasztia uralma
1055. Bagdad elfoglalása, a kalifa megmarad, de csak névleges hatalma van; szeldzsuk vezető lesz a szultán

1092. első ”terrorakció”, asszaszinok (=hasis fogyasztó) síita; Fátimida szervezésű

Rúmi szeldzsukok: 1258. A mongolok (tatárok) elfoglalják Bagdadot – abbászidákat agyontapostatták, a kalifa megadja magát. Khamidák vannak 1360-ig.


1095 – 1303. Keresztes háborúk

1099. Jeruzsálem elfoglalása
1187. Jeruzsálem visszavétele (Szaláh ad-Dín)


1250 – 1517. (- 1811.) Mamlúkok uralma Egyiptomban (és Palesztinában)

Mamlúk (mameluk = birtokolt): Ajjubidák főként a Kaukázus környékéről származó rabszolgái – Sagarat ad-Dur: egyetlen női iszlám uralkodó
1260. Palesztinában, Ain Dzsalutnál megverik a mongolokat
1250 – 1390. „vízi” (bahri) mamlúkok (türkök és mongolok; kipcsakok)
1382 – „várbeli” (burdzsi) mamlúkok (cserkeszek és grúzok)
Mekka és Medina is mamlúk fennhatóság alatt (1517-ig; attól kezdve az Oszmán Birodalomhoz kerülnek)
1480-as években Mátyás király követeket küldött Káitbái kairói mamlúk szultánhoz a törökök ellen szövetséget keresve (Lázói János) – sok magyar a mamlúkok között (gyerekként rabolták el őket: vallási + katonai kiképzés)
1517. A törökök elfoglalják Kairót, kivégzik az utolsó mamlúk uralkodó, de a tényleges irányítás a kezükben marad.
1811. Mohamed Ali megöleti a mamlúkokat



V.
Kalifátus:

Volt, amikor egy időben egyszerre 3 kalifátus volt
1258-1261. nincs kalifa
1258. a mongolok kivégzik al-Musztaszin kalifát: „univerzális kalifátus” vége
1261. a mamlúkok Kairóban beiktatják al-Musztaszin elmenekült unokaöccsét, al-Musztaszirt › egyiptomi Abbászida kalifátus (a névleges hatalom a mamlúkoké)
1517. török szultán (I. „Rettenetes” Szalím) átveszi a Kába kulcsait, és magával viszi al-Mutawakkil kalifát Konstantinápolyba, ahonnan az később visszatér Kairóba
Szalím kalifává nyilvánítja magát – újra egyesítve a vallási és a politikai-katonai vezetést (vita: lemondott-e Mutawakkil?) – vallásilag legitimálva
1543. Mutawakkil meghal – második Abbászida kalifátus vége
Az oszmán uralkodók „kisajátítják” a kalifa titulust – első ismert dokumentum az 1774-es szerződés Oroszországgal

Az iszlám civilizációt sajátos világlátás jellemzi. Egységes és ugyanakkor differenciált – különböző törésvonalak szabdalják (a preiszlám tradíciók következtében). Nincsenek körülhatárolható civilizációs határok; az a meghatározó, hogy saját identitását hogyan határozza meg, illetve, hogy a kívülállók milyennek tartják.

Nyugati civilizáció: keresztény-zsidó gyökerek, de iszlám gyökerek is vannak.

Az iszlám vallás 3 részre tagolható: a teológia; a filozófia és a miszticizmus.


Az iszlám teológia:

Iszlám: dogmatikus skolasztika: egyes dogmák bizonyítása az értelem, a gondolkodás segítségével.
mutazila:
értelem; racionalizmus (aql)
az ember felelős tetteiért
Isten puszta lényege; nincsenek isteni attribútumok
a Korán teremtett
›Kialakult az iszlám ortodoxia

al-Asarí (874-936.):
szintézis a mutazila és az ortodoxia között, de inkább az utóbbi felé
az isteni kinyilatkoztatás fontosabb, mint az emberi okoskodás
12-13. századtól a „kalám” meghatározó szerepe; iszlámtudományok = tudomány
al-Ghazáli (1058-1111.):
az iszlám megreformálása; ortodoxia megújítása; arisztotelészi logika alkalmazása az iszlám fő téziseinek igazolására
ortodoxia és szúfizmus összehangolása; a mai iszlám ortodoxia végleges kiformálója („a vallás újjáélesztője”)
Ibn Taymíya (1263-1328.):
Filozófusok ellen: „az iszlámban élő filozófusok” – nem muszlimok
Gházálival ellentétes nézetek: hanbalita; az eredeti

17-18. század: Európa – nyugati identitás meghatározása; utólagos múltteremtés. Europaizálta, a nem európai gyökereket háttérbe szorította. A romantika korában újra felértékelődött a Kelet, de nem tartósan. Európa keleti, délkeleti határa „elenyészik” – fokozatosan megy át Ázsiába.


Filozófia:

9-10. század: görög filozófiai munkák lefordítása
filozófusok is az iszlám alapján: ugyanazok az elvek, csak más módszerek:
vallás: kinyilatkoztatás, a nagy tömegek számára
filozófia: bizonyítás, szűk kört érintett
Ibn Rusd (†1198.): a legnagyobb peripatetikus (arisztotelánus) filozófus – közvetítették és fejlesztették is a görög filozófiát
Kindi (†873.): az „arabok filozófusa”; mutazilita: természettudomány; orvostan; zene; harmónia „emberi és isteni” tudás között
Ibn Sziná (†1037.); Ibn Bádzsa (†1138.); Ibn Tufayl (†1185.)
Mose bon Maymún (Maimonidész; †1204.): zsidó újplatonikus gondolkodó; arab nyelven


Szúfizmus: iszlám miszticizmus

Az iszlám terjedésében meghatározó szerep
Ortodox teológia és filozófia ellentmondásából a 8. századtól
Aszkézist hirdetett (szuf – durva gyapjú köntös) – ellenreakció az Omájjádák fényűzésére és a vallás háttérbe szorulására
A belső igazság megismerése; belső aspektusok meghatározó szerepe
Külső hatások: kereszténység; hellenizmus; buddhizmus
Az Istenhez való eljutás egy hosszú út (tariqa), de eljut végül az isteni igazsághoz (az alany a szúfi)


Az iszlám, mint vallás

Az emberiség egészéhez szóló vallás; maga „a” vallás (3:19; 5:3); a megelőző vallások ’összefoglalója’ › 42:13 eltérő értelmezései
Hit – hívő (imán – mumin); hitetlenség – hitetlen (kufu – káfir)
Hit Allahban; a Végső Napban; az angyalokban; az Írásban és a prófétákban (2:117) + a túlvilági életben.
A hit:
szívből és értelemből fakadó meggyőződés
ennek kinyilvánítása
ennek megfelelő életvitel
imán és iszlám – eltérő értelmezések
A hit ellentéte a hitetlenség – eltérő értelmezések:
Muszlim lehet-e hitetlen? – a többség szerint nem; a hitehagyás halálos bűn
A „gyökerek” nem tagadhatók (a teljes hitetlenség), az „ágak” tagadása megférhet a hittel
A Koránban 2 kifejezés van: káfir (hitetlen); musrik (többisten-hívő, ill. pogány) – a fordítások nem mindig tesznek különbséget
Más vallásokhoz való viszony:
A koránban név szerint csak a zsidók, a keresztények, a szábeusok és a „mágushitűek” szerepelnek› az Írás (Könyv) népe: ahl al-kitáb
Vallások egyenlősége
A zsidó valláshoz való viszony változása (különböző versekben)
„nincs kényszer a vallásban” (2:256) – a klasszikus iszlámban a zsidókkal és keresztényekkel szemben tényleg nem volt kényszer, a pogányarabokkal szemben viszont igen.
„kard verse” (9:5): öljétek meg a pogányokat (musrik), ahol csak föllelitek őket
„terrorizálás” (8:60)


VI.
Az iszlám civilizáció

9-10. század: megszilárdult az iszlám teljes rendszere: a közösség változó társadalmi gyakorlata.
Preiszlám elemek átvétele az iszlámba – a részévé váltak. Leigázott népek beolvadása: évezredes kultúrál (perzsa dominancia)
Saría (magatartási kódex) – a jogrendszer kialakulása
Tudományok
Etnikai sokszínűség – arab etnikum + perzsák, majd törökök (és mások)
Dinasztia-váltások – életmód állandósága
Kereskedelem; városok virágzása
Miszticizmus – szúfizmus
A civilizáció kötőelemei:
Az iszlám, mint életmód a muszlim társadalmakat áthálózó „szövet”
Saría – sohasem kizárólagos; helyi hagyományok, illetve szokásjog megőrzése
Miszticizmus; népi vallásosság; szúfi rendek
Tanár – tanítvány kapcsolatok (főleg a síita iszlámban)
Iszlám életmód; érzület és tudás közössége; lelki együvé tartozás
A politikai hatalom változásai nem érintik a társadalmi gyakorlat állandóságát
Politikai vezetés (kalifák) – ulemá-szúfik közötti egyensúly
10-15. század: nomád támadások sorozata: törökök és mongolok – később iszlamizálódtak
Szent helyek; egyetemek; iskolák:
India: Deoband
Kairó: Al-Azhar egyetem – kiemelkedő jelentőségű
Arábia: Mekka és Medina
Síita központok: Qum; Meshed; Nedzsef; Kerbela


Keresztes háborúk

Háttér: Nyugat-Európa: feudalizmus; technika; áru- és pénzviszonyok; városiasodás. Világi uralkodók; célja: hódítások; földszerzés.
Pápaság – császárság: VII. Gergely – pápaság elsődlegessége; cél: politikai, szellemi vezetése; fennhatóság a bizánci egyház fölött; Jeruzsálem.
Ekkor 3 párhuzamos dinasztia létezett az iszlám világban (Abbászida; Fátimida; Kordova)
I. Alexiosz kelet-római császár segélykérése a Nyugathoz
1095. II. Orbán pápa: felhívás a szent sír felszabadítására; „szent háború”
1096 – 1099. az első keresztes háború

1096. Nikaia (Nicea) – szeldzsuk győzelem

1097. Nicea elesik (Bizáncnak adja meg magát)

1098. Edesszai grófság; Anthiókiai Fejedelemség

1098. a Fátimidák elfoglalják Jeruzsálemet (szövetségi ajánlat a kereszteseknek)

1099. Jeruzsálem elfoglalása (Gottfried)

6 hadjárat

1144. Edessza elfoglalása

1187. Jeruzsálem visszafoglalása

1303. a keresztesek feladják utolsó támaszpontjaikat


A spanyolországi iszlám

711. Táriq ibn Zijád (berber hadvezér)– gibraltári átkelés; Andalúzia is a Maghreb része lesz.
732. Martell Károly megállítja az arabokat (Tours és Poitiers)
Spanyolországnak fontos szerepe van az iszlám és a Nyugat érintkezésében (Szicíliában is volt egy ideig arab fennhatóság)
10. század: ez a rész Európa legfejlettebb területe

Keveredés:

mawalladok – spanyol muszlimok
mozarabok – arabul beszélő keresztények

11. század: az eddig egységes terület észfejedelemségekre esett szét. Délen: Almorávidák és Almihádok – berber katonanépek
8. század: megkezdődik a reconquista (Spanyolország visszafoglalása az araboktól); ez a 11. században gyorsult fel: keresztes háborúk mellett VII. Gergely ezt is meghirdette. Ebben a folyamatban élen járt Kasztília és Aragónia.
1479. Kasztília és Aragónia egyesül – 10 éves háború a muszlimok ellen
1609. végleg kiűzik a muszlimokat
Ennek a folyamatnak eltérő volt a megítélése; mindig változott


VII.
Az Oszmán Birodalom

A törökök eredete:

Türk őshaza Közép-Ázsiában – nomád életmód jellemző
552. az első állam megalapítása, ami inkább laza törzsszövetség volt; sámánizmus jellegű vallási irányzatok voltak elterjedve. Ez a 6-7. század fordulóján 2 részre szakad: egy keleti és egy nyugati türk államra. Ekkor már a kereskedelem válik a megélhetés forrásává. 7. század: kínai fennhatóság alá kerülnek.
744. ujgurok állama (840-ig állt fenn): felhagytak a nomád életmóddal és letelepedtek; Turfán város volt a központjuk. Az iszlám mellett elterjedt a kereszténység és a buddhizmus is. Őket a kirgizek űzik el erről a területről.
6-11. szd. kazárok állama a mai Oroszország területén
9. sz-tól erősödik meg a törökök szerepe az iszlám civilizáción belül, és az arab etnikum fokozatosan háttérbe szorul. Al-Musztaszím – török ragszolga uralkodása (833-842.)
9-10. század: népvándorlás – erre kedvező volt az idő: az Abbászidák meggyengültek; permanensen folytak a keresztes hadjáratok. A Kis-Ázsiába való betelepedés 3 hullámban zajlott le. Az első hullámban betelepedők felhagytak a nomád életmóddal és letelepedtek, és emiatt voltak összetűzések a 2. és 3. hullámmal, mert őket nem sikerült letelepíteni.
Az első hullám volt a szeldzsuk törökök időszaka: Konya központtal államot rendeztek be (oguz törzsszövetség); 956-ban áttértek az iszlámra; folyamatosan Nyugat felé portyáznak. 1055. felveszik a szultán címet (az abbászida kalifa adományozta ezt a címet). A birodalom folyamatosan fejlődik; a gazdaság alapja a mezőgazdaság lesz. Ugyanakkor ők a helyükön hagyták a kis-ázsiai népeket; a bizánciak pedig elmenekültek onnan előlük. Földtulajdonlás: ikta-rendszer – nem feudális jellegű; javadalombirtokokat adtak ki, de a föld állami tulajdonban maradt; általában a szolgálatot teljesített katonák kaptak, haszonélvezet gyanánt (de nem került a tulajdonukba, nem volt átruházható vagy örökíthető). Az Oszmán Birodalomban a tímár-rendszer ehhez lesz hasonló. Sikeres hadjáratokat folytattak; 1176-ban megütköztek Bizánccal. A vesztüket a mongolok okozták, akik 1243-ban szétverték a szeldzsuk törökök birodalmát.
1258. a mongolok Bagdadot is lerombolják (ez az Abbászida dinasztia végét jelenti). Nagyjából ekkor kezdődik az Oszmán Birodalom felemelkedése – kisebb emírségek (hercegségek), amelyeket széttagoltság jellemez – az ikta-rendszer felbomlása után ők kapták meg a földbirtokokat. Az egyik ilyen hercegségek vezetője, Oszmán lesz az, aki kiemelkedik a sorból.

Az oszmán törökök a kaj törzsből származnak. Ennek a törzsnek az élén állt Szulejmán, aki elvezette a törzset a mai Irak területére, kb. a 13. században. Szulejmánnak 4 fia volt, Ertogrul nevű fia (†1280.) vitte tovább a vezetést, letelepítette a törzset Kis-Ázsiában, és nomád állattenyésztéssel foglalkoztak. Ertogrul fia volt Oszmán, aki lerakta az új állam alapjait.


Oszmán (1280-1326.)

Az ő vezetésével a törökök magukat gázi-nak hívták, azaz hódítóknak. A jövedelem-szerzés módja a hódítások voltak, amikor zsákmányt szereztek (rabló portyázások). A hósítások során a felégetett föld módszerét alkalmazták
Jelentős társadalmi változások történtek (az államszervezet alapjait csak később rakták le)
Katonai parancsnokságot hozott létre, hadiparancsnoknak nevezte ki Orhán nevű fiát (beglerbég = hadsereg irányítása).
A pénteki imába belefoglaltatta a nevét – legitimizálás; iszlámmal összekapcsolás. az ő ideje alatt még adót fizetnek a mongoloknak. Az igazságszolgáltatás megszervezésére kádi-kat nevezett ki.
Legfőbb hódítás: 1326. elfoglalják Bursza városát – ez lesz ezután a szultáni székhely (később Drinápoly, majd Isztambul)

II. Orhán (1326-1360.)

Ő nevezte magát először szultánnak (független iszlám uralkodó), de ezt önkényesen tette
Uralkodása alatt megnégyszereződik a birodalom területe (14 ezer km2 › 75 ezer km2). A hódítások két irányban zajlottak:
Az anatóliai fejedelemségek bekebelezése – 1354. Ankara elfoglalása
Európa, illetve a Bizánci Birodalom felé – folyamatos beavatkozás a belügyekbe. 1349. Dusán szerb fejedelem megtámadja Szalonikit – Orhán 20 ezer katonát ad a bizánci császárnak, és ezzel sikereket érnek el: beveszik Gallipolit és Szalonikit.
Az államszervezetben is néhány újítást vezet be:
vezír (~ miniszterelnök) kinevezése: tanácsadói funkció (később végrehajtói is)
szultáni díván (~ államtanács): tanácsadó szerv (később végrehajtás is)
szandzsák bég: a meghódított városok élére (szandzs = zászló)

I. Murád (1360-1389.)

1361-ben elfoglalja Drinápolyt – ez lesz a szultáni székhely 1453-ig
A fő célja a Bizánci Birodalom felfoglalása, mely ekkor még csak adót fizetett nekik. Uralkodása idején a birodalom mérete már 260 ezer km2.
1389. Rigómezei ütközet (Koszovo-polje) – a törökök szétverik a szerb-horvát- bosnyák-albán hadsereget. Ezzel elfoglalják a Balkán nagy részét, és igényt tartanának az európai hatalmi politikában való részvételre – ezt az európai hatalmak sosem ismerik el jogosnak.
1385. saját fia fellázad ellen, de leverik a felkelést.
1386. bevezetik a tímár-rendszert. (tímár = gondozás; ellátás). Ezeket a birtokokat általában a szpáhik kapták (lovas katonaság). Elsősorban az európai területeken terjedt el; az ázsiai területeken ekkor még létezett egyfajta magántulajdon (mülk). Hasonló volt az ikta-rendszerhez: csak haszonélvezeti jog; nem lehet örökölni; nem lehet eladni; bármikor vissza lehetett vonni. A földet művelő parasztokkal sem rendelkezett a szpáhi (nem hűbérúr).
Létrehozták a janicsár hadsereget („új csapat”) – ez volt a gyalogos katonaság. Kezdetben fiatal hadifoglyokat neveltek ki janicsároknak: anatóliai családoknál nevelkedtek; a mezőgazdasági munkában megtanulták a fegyelmet, és csak azután kaptak katonai kiképzést. A szigorú fegyelem alapkövetelmény volt: ezzel biztosították, hogy hűek maradjanak a szultánhoz. Gyakori volt körükben a szúfizmus elterjedése (külön érdekek képviselete).

I. Bajazid (1389-1402.): a „Villám” (a hódítások módszere miatt)

Kivégeztette öccsét, hogy elkerülje a trónviszályt (bevett gyakorlat lett később).
A birodalom mellett megerősödött egy türk eredetű állam, a Karamánok országa (Konya központtal): állandó problémát jelentettek, mert nem hódoltak be. 1397-ben végül megsemmisíti őket.
Folytatódnak a balkáni hadműveletek: 1394-ben elfoglalják Havasalföldet; felkészülnek Konstantinápoly elfoglalására is, de nem indulnak neki.
Új keleti veszély: Timur Lenk birodalma – Szamarkand központtal (mai Üzbegisztán). Óriási területeket hódít meg; kulturálisan is nagy hatása van (Szamarkand kulturális és művészeti központ; építészeti remekművek). [Timur = vas; Lenk = sánta] Erős hadsereget épít ki, kb. 160 ezer főt számlál, Bajazid 70 ezer fős hadseregével szemben. Felszólítja az Oszmán Birodalmat, hogy hódoljon be, és a kisebb fejedelemségek át is állnak hozzá. 1402. ankarai csata: a szultán vereséget szenved – ez az Oszmán Birodalom első válsága; egy időre szétesik. Bajazid 4 fia (Szulejmán; Ísza; Músza; Mehmed) közül 3 felosztja a birodalmat: Szulejmán kapja az európai területeket; Ísza kapja Bursza környékét; Mehmed kapja Kelet-Anatóliát. 1405-ben Timur Lenk meghal és szétesik a birodalma (az Oszmán Birodalom szerencséjére egyébként is kelet [Kína] felé folytatta hódításait).

I. Mehmed (1413-1421.)

Testvérharcok után kerül a trónra. Az átmeneti időszak alatt a birodalom területeinek kb. felét elvesztette (690 ezer km2 › 340 ezer km2), és 50 év kellett a visszahódításukhoz.
Nagy hangsúlyt helyezett a hadiflotta fejlesztésére; több háborút is vívott Velencével (1406-ban békekötés)
A belső rendet is meg kellett szilárdítani: megerősödött időközben a szúfizmus, aminek a képviselői nyíltan támadták a birodalmat és a szultánt. Ezeket a – gyakran militáns – csoportokat le kellett verni.

II. Murád (1421-1451.)

Músza is igényt tartott a hatalomra, ezért kérte a bizánci császár támogatását (amiért később felakasztották). Murád ismét Bizánccal szemben próbál meg előnyöket kicsikarni; megpróbálja Konstantinápolyt elfoglalni. Újraegyesíti Anatóliát.
1444. Drinápolyi béke (magyar vonatkozás)

II. Mehmed (1451-1481.) a „Hódító” (Fátih)

Újítás: gyermekadó (devsirme) – a Balkánon élő keresztény családoktól vettél el a gyerekeket, akik a szultán közvetlen szolgálatába állhattak, és janicsárok lehettek (ez egy kiugrási, felemelkedési lehetőség is volt).
Ő is meggyilkoltatta testvérét, és felélesztette ezt a „hagyományt”.
Gázi helyett már fáti-nak hívták magukat (ez iszlám által legitimizált; nagy kiterjedésű hódításokra vonatkozott); 1517-től meghirdetik a dzsihádot is.
1453. máj. 29. Konstantinápoly meghódítása – az ostrommal nem értett egyet mindenki, pl. a földbirtokosok (mülk), mert úgy gondolták, hogy nem érdemes új területeket meghódítani, inkább a jelenlegit kell megtartani. A földnélküliek; a katonai rabszolgák viszont támogatták. Ürügy: Bizáncban mindig tartottak egy oszmán herseget túszként, amiért tartásdíjat kellett fizetni – arra hivatkoztak, hogy Bizánc irreálisan megemelte ezt a díjat. Ennek következményeként megerősödött Mehmed külpolitikai pozíciója.
Folytatta a hódításokat a Balkánon: 1459-ben elfoglalta Észak-Szerbiát; 1463-ban Argoszt (Velencétől). Voltak azért problémák, pl. az albánok felkelése, Szkander bég vezetésével (†1458.). 1478-ban meghódította a krími kánságot, ezzel a krími tatárhadsereg beolvadt a török haderőbe – új ütőerőt jelentettek. 40%-kal növelte a birodalom területét, 850 ezer km2-re.
Társadalmi-politikai változások:
Földreform. 3 fajta földbirtok volt: 1. mülk; 2. vakf (szociális jellegű); 3. állami tulajdon – tímár-birtok. A földreform lényege az volt, hogy az első kettő arányát lecsökkentették és elvették (emiatt sokan szembefordultak a szultánnal), és a tímár-rendszert tették általánossá.
Iltizám (adóbérlet) bevezetése: az állami adók beszedését bérbe adták hivatalnokoknak (később árveréssel is), amivel erősítették a korrupciót. De azért a kádik ellenőrzése megmaradt efelett is.
Megerősödik a nagyvezír és a díván pozíciója: ezentúl végrehajtó funkciót is kaptak. A szultán így kivonult a hétköznapi életből (korábban lehetett hozzá személyesen is fordulni).
Megerősödnek a dervis-rendek, az elégedetlenkedők, és ezekhez csatlakoznak a földbirtokosok is (a mülk elvesztése miatt).

II. Bajazid (1481-1512.)

Trónviszály: testvére, Dzsem fordul ellene, a földbirtokosok támogatásával. De 1481-ban jelentős vereséget szenvednek.
Bajazid megpróbálta a földbirtokosokat kártalanítani, de csak keveset adtak vissza. A dervisrend befolyása tovább erősödik – halveti.
Ebben az időszakban nincsenek nagyobb hódítások, csak Hercegovinát foglalják el. Bajazid ugyanis pacifista nézeteket vallott. Viszont komoly védelemre rendezkedett be: infrastrukturális fejlesztések (pl. útépítések); hatalmas kémhálózatot alakított ki.
A fenti okokból nagy volt a birodalomban az elégedetlenség.
Ezzel párhuzamosan megindult a Száfávida Perzsia felemelkedése (1501.), amely a síitizmust tette meg államvallásnak.


VIII.
Az Oszmán Birodalom története (folytatás)

I. Szelim (1512-1520.) a „Rettenetes”

Fontos hódításokat vitt véghez:
A Szafavida Perzsia (Tabriz központtal). A vezetője, Iszmail sah összefogást keresett az európaiakkal az Oszmán Birodalom ellen. A birodalmon belül ekkor belviszályok dúltak, elsősorban a dervisrendek miatt. 1514-ben volt a döntő ütközet, ami oszmán győzelemmel végződött és elfoglalták Tabriz városát. De a török csapatok nem rendezkedtek be téli hadviselésre, és visszafordultak, ezzel a perzsák megmenekültek (az Oszmán Birodalom sokkal erősebb volt).
A mamelukok Egyiptoma (1250. óta): 1516-ban szenvedtek az egyiptomiak először vereséget Szíriában, majd 1517-ben az oszmánok elfoglalták Kairót is.
A két hadjárat között lényeges különbség volt: a szafavida Perzsia ellen ridda háború volt (a hitetlenek, a síiták ellen), a mamelukok ellen fitna háborút viseltek (belviszály jellegű). Amikor európai területek ellen viseltek hadat, azt dzsihádnak nevezték („szent háború” értelemben).
A hódítások belső szabályokat követeltek: fejlesztették a közigazgatást; új adónemeket vezettek be.
Belviszály: türkmén felkelés („vörös fejűek”), gazdasági elégedetlenség miatt – véres leszámolás lett a vége.
A janicsárok nem akarták ezeket a hódításokat, ők Európa irányában akartak terjeszkedni.
1517. a kalifát elhurcolják Kairóból Isztambulba – ezt a követően a szultán felveszi a kalifa címet, ezzel az Oszmán Birodalom lesz az iszlám civilizáció központja.

I. (Nagy) Szulejmán (1520-1566.)

Őt tekintik a legnagyobb szultánnak, mert utána hanyatlásnak indult a birodalom. Az ő ideje után véget érnek a hódítások.
Megnevezései: a „Pompás” (nagyszabású ceremóniák); a „Törvényhozó” (világi törvénykönyvek; új területi közigazgatás)
Hódítások – 3 irányban:
Magyarország – Habsburg Birodalom
Földközi-tenger medencéje: Velence; Rodosz
Szafavida Perzsia – csak kisebb ütközetek
1526. Mohácsi csata

1529. Bécs első ostroma – a hódításokban az első megtorpanás

1534. Perzsia elleni hadművelet; Bagdad elfoglalása – de nem hosszú távra.

Tárgyalások kezdődtek az európai hatalmakkal (Ibrahim pasa nagyvezír vezetésével). 1535. az első kapitulációs szerződés aláírása Franciaországgal, majd később a többi európai országgal is. Ennek lényege: az európai hatalmak egyenrangú félként ismerték el az Oszmán Birodalmat. Ezzel felfejlődtek a kereskedelmi kapcsolatok, és ez gazdasági előnyöket is jelentett a törököknek (a vámbevételek miatt). Szerződés tartalma:
Szabad hajózás és kereskedelem
A francia konzulok a francia alattvalók ügyeit intézik az Oszmán Birodalomban (18-19. századtól ez nagyobb beleszólást jelentett).
1547. Jemen elfoglalása

1553. Perzsiával és Velencével béke

Ebben az időben a közigazgatás elérte a csúcsát (lásd táblázat):
Szultán: övé a döntő szó; nem tartozott senkinek felelősséggel (csak a vallási szabályokat kellett tiszteletben tartania). Tanulás: szeráj-iskolákban tanultak, majd egy szandzsák élére helyezték őket, hogy megtanulják a közigazgatás működését.
Hárem: később nagyobb befolyást szerez – a tényleges hatalom a háttérbe szorul
Belső szolgálat: a személyzet
Külső szolgálat
Szultáni díván – nagyvezír: növekvő szerepe van a nagyvezírnek is.
Főmufti: a nagyvezírrel egy szinten
Díván – hadvezérek: anatóliai és ruméliai beglerbég – a ruméliai a fontosabb, ő a hadsereg főparancsnoka.
Defterdárok: pénzügyi intézők; hadsereg ellátásának és az utánpótlásnak a megszervezése
Díván titkárság: vezetője: nisándzsi – ők felelősek az írásbeliségért (1836-ban belől lett a külügyminiszter)
Hadsereg: összesen 250 ezer katona. Ebből a tartományi haderő 200 ezer fő (ez a jelentősebb), és 50 ezer fő a szultán közvetlen alakulatai. A hódítások esetében a tartományi haderőt vetik be, de legalább 10% otthon marad a védelemre. A hódítást a szandzsákbég vezeti. Szpáhik: javadalombirtokokat kapnak cserébe; lovas katonák. Janicsárok: gyalogos hadsereg; vezetőjük: janicsár aga. Ők előzték meg a lázadásokat az elfoglalt területeken (a balkáni nyugalom nekik volt köszönhető). Kb. 20 ezren voltak. 17. század: a devsirme megszüntetése (gyermekadó).
Rája: parasztság; átlagemberek. Ők dolgoztak a szpáhik javadalombirtokain. Az adót természetben fizették (a termés 1/10-ét); 7 nap robottal tartoztak évente. Az európai jobbágyokhoz képest sokkal jobb volt a helyzetük.
Területi közigazgatás: vilajet – élén: beglerbég. Pl. Anatólia vagy Arábia voltak vilajetek. Alatta: szandzsákok – élén: szandzsákbég. Egyiptom: külön vilajet, nagy autonómiával; a mamelukok hatalma megmaradt. Konstantinápoly: külön közigazgatás; sokáig így hívták, és nem Isztambulnak. Voltak hűbéres államok, akik adót fizettek, de nem tagozódtak be, pl. a krími kánság (adó + katonaság). Mekka és Medina külön közigazgatás alá tartozott.
Millet-rendszer: vallási jellegű. Nagyfokú vallási autonómia volt; etnikai alapon nem volt megkülönböztetés. Az irodalomban azt írják, hogy az arabokat elnyomták, de ez így nem helytálló.
A hanyatlás okai: már Nagy Szulejmán alatt (vitatéma)
Kifulladnak a hódítások, az 1540-es évektől. Pedig a birodalom függött a hódításoktól – ha nem volt új volt, nem tudtak javadalombirtokokat kiadni, és nehézzé vált a hadsereg fenntartása.
A tímár rendszer lassan felbomlik
Készpénzhiány. A földrajzi felfedezések miatt a kereskedelem központja nyugatra tolódott el, ezért a vámbevételek drasztikusan lecsökkentek. A hivatalnokok fizetését és a hadsereg zsoldját viszont készpénzben kellett fizetni. Ez vezetett a tímár-birtokok felaprózásához. De ezzel megbomlott a rendszer egysége, és a szpáhik elkezdtek lázongani. Azt követelték, hogy a parasztság is készpénzben fizessen és a tizedet felemelték 20, illetve 30%-ra. A szpáhik így érdekeltté váltak a mezőgazdaságban, és beállt a földművelésbe. De a parasztság megrokkant az adóterhek alatt, és elhagyták a birtokokat, és bandita hadseregekbe szerveződtek (16-17. század), és gyakorivá váltak a felkelések és a földfoglalások.

II. Szelim (1566-1574.)

Katonai vereségeket szenvedett (állítólag iszákos volt). A tényleges hatalom a nagyvezír kezében volt: Szokolli Mehmed.
Hódítások:
1570. Ciprus elfoglalása. Ezzel felhergelik az európai hatalmakat, és kialakult egy oszmán-ellenes front: az egyházi állam + Velence + Spanyolország

1571. Lepanto-nál vereséget vernek az oszmán seregre, de ennek ellenére Ciprus oszmán kézen maradt (a verhetetlenség mítosza még él).

1570. Tunisz elfoglalása

1568. Drinápolyi béke – Ausztriával a status quo-ról megállapodtak


III. Murád (1574-1595.)

Ugyanaz a nagyvezír vezeti a birodalmat.
5 öccsét kivégeztette
Háremnek szenteli az életét: nem volt hivatalos házassága (nőuralom – tulipánkor)
1578-1590. Perzsiával háború. A pápai állam az oszmán-ellenes ligába be akarta integrálni Perzsiát is. Terjeszkedés: a Kaukázusban kisebb területek.
1579. megölik a nagyvezírt (a pozíció szerepe visszaesik; gyakran váltogatják egymást) › a hárem szerepe megnő.

III. Mehmed (1595-1603.)

Ő volt az utolsó szultán, aki valóban kitanulta az irányítás művészetét; utána a szultánok már Isztambulban nevelkedtek.
Lényegében az anyja és a hárem uralkodott helyette.
Gazdaságilag ez egy rossz időszak volt: infláció; a parasztság terhei nőnek (rendkívüli adók; hatszorosra nőnek; uzsorás kölcsönök, cserébe röghöz kötés). A tímár rendszer felbomlásával az uzsorások és az adóbérlők vezetésével kialakulnak a nagybirtokok. Jó pozíciókba kerülnek a zsidók és a görögök. Megnő a janicsárok szerepe. Egyre nagyobb méreteket öltött a korrupció (nem volt tilos az ajándék elfogadása), ami nagy bevételi forrásokat is jelentett.
A szpáhik száma 1/3-ra csökkent. Megtagadták a hódításokat, és a kisebb fejedelemségek élén magáncsapatokat szerveztek.
Reformok csak a 17. századtól indulnak meg igazán.

Köprili Mehmed pasa (1656-1661.) lesz a nagyvezír – reformok:

A hárem és a janicsárság hatalmát vissza akarta szorítani
A korrupciót fel akarta számolni
Takarékossági program (a pazarlás és fényűzés ellen): jövedelmek rendes kifizetése
A konzervatív ulemá hatalmának visszafogása (akik a modernizáció ellen voltak)
De ezek sem bizonyultak hosszabb távú reformoknak.


1683. Bécs második sikertelen ostroma – innentől indulnak meg a területi veszteségek

1699. Karlócai béke Ausztriával – ezzel Magyarországot elveszti az Oszmán Birodalom

18. század – Oroszország erőteljes fellépése; megjelenik a keleti kérdés › az Oszmán Birodalom „Európa beteg embere”

Reformok a gyarmatosítás hatására:

1798. Napóleon egyiptomi hadjárata – szimbolikus dátum

Ekkor III. Szelim a szultán (1789-1807.), aki reformprogramot vezet be.

1793. „Újjászervezés” reformja (nizám-i dzsedid)
Ez elsősorban a katonaság újjászervezését jelentette, európai mintára
Kudarcba fulladt, mert a janicsárság ellenállt, és hosszú ideig nem sikerült a hatalmukat megtörni.
1826. II. Mahmud szultán leszámol a janicsársággal, lemészárolja őket. Ekkor vallásilag is feloszlatják őket („az Üdvös Esemény”); több dervisrendet is megszüntettek.


Abdülmedzsid (1839-1861.)

Tanzimát-reformok: több szakaszban; szultáni kéziratok:

1839. Hatt-i serif: szabadságjogok:
Az élet, a becsület és a magántulajdon szabadsága
Vallási egyenlőség
Igazságos és nyilvános jogszolgáltatás
Az adórendszer igazságossá tétele (különleges adók; az adóbérlet felszámolása)
A hadseregben bevezetik a sorozást
A vallás jelentősségét azért hangsúlyozza
Gazdasági reformok: létrejönnek a bankok
Átalakul a tartományi közigazgatás › minisztériumok
Tudományos és kulturális élet (egyetemek; iskolák)
1856. Hatt-i Humajun:
A keresztények is betölthetnek hivatalokat; a katonai szolgálatban is
Engedélyezi a külföldiek magántulajdon szerzését
Infrastrukturális reformok

1876. megszületik az alkotmány (1875-től balkáni válság)

II. Abdülhamid (1876-1909.): 2 kézirat; a jogok megerősítése

Belga mintára parlamenti rendszer bevezetése:
Szenátus – a szultán nevezi ki tagjait
Képviselőház – választások alapján
A szultán különleges jogainak deklarálása: feloszlatás; törvények előterjesztése
Az alkotmány az európai hatalmak követelésére születik meg.