George Gurdjieff (Terebess Ázsia Lexikon)

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

George Ivanovitch Gurdjieff (1872-1949)
[Georgij Ivanovics Gjurdzsiev, Georg Ivanovic Gurdjieff, G. I. Gurdjieff]

eredeti nevén GEORGIJ SZ. GEORGIADESZ (szül. 1872? Alekszandropol, Örményország, Orosz Birodalom - megh. 1949. okt. 29. Neuilly, Párizs mellett), görög-örmény misztikus és filozófus; egy nagy hatású kvázivallási mozgalom alapítója.
Fiatal koráról keveset tudni, de valószínű, hogy Északkelet-Afrikában, a Közel-Keleten, Indiában és főleg Közép-Ázsiában tanulmányozta a különféle spirituális hagyományokat. 1913-ban költözött Moszkvába - itt kezdett tanítani -, majd Petrográdba (Szentpétervárra). 1917-ben, az orosz forradalom kitörésekor visszatért a Kaukázusba.
Néhány követőjével Grúzia fővárosában, Tifliszben (ma Tbiliszi) 1919-ben létrehozta az Ember Harmonikus Fejlődése Intézetet. 1922-ben ezt újra megalapította a franciaországi Fontainebleau-ban. Társaságának tagjai közül sokan előkelő származásúak voltak, és szinte szerzetesi életet éltek, eltekintve néhány bankettól, ahol Gurdjieff dialógusokat kezdeményezett, és felolvasták írásait. Életmódjuk része volt a rituális testgyakorlat és a tánc, amelyet gyakran kísért Gurdjieffnek és egyik társának zenéje. Intézetének előadói 1923-ban megjelentek Párizsban, a következő évben pedig négy amerikai városban. P. D. Ouspensky nevű tanítványa érthető, intellektuális formában közvetítette Gurdjieff tanításait a nyugati olvasóknak. Gurdjieff alapgondolata szerint a szokásos emberi élet az alváshoz hasonló. Ezt az állapotot tudatos munkával lehet meghaladni, s akinek ez sikerül, az a vitalitás és a tudatosság magasabb szintjére kerül. A fontainebleau-i központot 1933-ban bezárták, de Gurdjieff haláláig tovább tanított Párizsban.

http://www.beingpresent.org/newsletter/hu/events/Hungarian%20Gurdjieff%202008.html
Robert Earl Burton: Önemlékezés - Út az öröklétbe

http://www.gurdjieff.org/
http://bmrc.berkeley.edu/people/misc/School.html
http://religiousmovements.lib.virginia.edu/nrms/gurdjieff.html
http://skepdic.com/gurdjief.html
http://www.erowid.org/culture/characters/gurdjieff_george/gurdjieff_george.shtml

A negyedik út hagyománya : George Gurdjieff
http://www.gurdjieff-ouspensky-centers.org/hu/the_fourth_way_tradition/gurdjieff.shtml

Egy tanító tanítást keres
George Ivanovich Gurdjieff, a görög-örmény filozófus, misztikus, író és tanító az 1870-es években született Alexandropolban, az orosz-török határnál (a dátum, akárcsak a Gurdjieff életére vonatkozó sok más részlet, bizonytalan).

Mint fiatalember, kielégíthetetlenül kutatta az élet értelmét, és elhatározta, hogy megtalálja a kulcsokat a kérdésekhez, melyekre elszántan kereste a választ. Meggyőződése volt, hogy az ősi ezoterikus hagyományok még fennmaradtak, ezért felkerekedett, hogy megtalálja őket, és így bejárta Közép-Keletet, Közép-Ázsiát és a Távol-Keletet. Ezeket a korai utazásokat írta meg Találkozások rendkívüli emberekkel című könyvében, amiből később Peter Brook filmet rendezett. Ezen utazások során Gurdjieff felfedezte azt a szisztémát, bizonyos ideák rendszerét - a "negyedik utat" - ami későbbi tanításának és írásának alapját képezte.

Nem lehet egyetlen forrást megnevezni, amiből a negyedik út ideái származnának. Gurdjieff írásait tanulmányozva párhuzamokat találhatunk a tantrikus buddhizmussal, a hinduizmussal, a szufizmussal és a görög ortodoxiával. De végül is tanításának alapvető jellemzőit nem lehet nyomon követni semmilyen forráshoz.

Gurdjieff és felébredés-missziója
Gurdjieff 1912-ben Moszkvában tanította a negyedik utat. Vonzó személyisége és az erőteljes ideák, amiket felvetett, hamarosan követőket vonzottak. Köztük Peter Ouspensky-t, aki később a legtöbbet tette a negyedik út szisztémájának elterjesztéséért Nyugaton. Jelentős tanítványai voltak még Gurdjieffnek azon nehéz idők alatt Oroszországban a zeneszerző, Thomas de Hartmann és annak felesége, Olga, továbbá a finn pszichiáter, Leonid Stjoernval és a művész, Alexandre de Salzmann és felesége, Jeanne. Miután elmenekültek a bolsevik forradalom káoszából, Gurdjieff és követőinek kis csoportja Franciaországban települt le. 1922 októberében Gurdjieff létrehozta az "Intézet az ember harmonikus fejlődéséért" alapjait Château du Prieuré-ben, Fontainebleau mellett. Az Intézet végül magához vonzott sok neves kortársat, többek közt Katherine Mansfield-et, A. R. Orage-t, Margaret Anderson-t és Jane Heap-et.

Gurdjieff Amerikában
1924 kezdetén Gurdjieff úgy érezte, hogy az Intézet megfelelően megalapozott ahhoz, hogy utazhasson. Abban az évben látogatott New York-ba először, amit számos látogatás követett később, melyek során ő és tanítványai igen sok beszélgetést és bemutatót tartottak. Az azt követő érdeklődésnek köszönhetően Gurdjieff egy tanulmányi csoportot alapított, a jól ismert angol lapszerkesztő, A. R. Orage vezetésével, aki már szerzett tapasztalatokat Prieuré-ben.

1924 júliusában, röviddel Franciaországba való visszatérése után, majdnem végzetes autóbaleset történt Gurdjieffel, ami mély hatással volt életére és tanítói döntéseire.

Gurdjieff hagyatéka
Lábadozása alatt kezdte írni egy háromrészesnek tervezett, All and Everything című sorozat első részét (Beelzebub's Tales to his Grandson), amit kevesebb mint egy év alatt szétosztottak tanítványainak. Ezt a könyvet tudvalevőleg arra szánta, hogy központi szerepet játsszon tanításának megőrzésében. Az 1930-as évek elején hozzákezdett a második részhez (Találkozások rendkívüli emberekkel), és ezzel egy időben elkezdte írni a sorozat harmadik és egyben utolsó könyvét (Life Is Real Only Then When "I Am"). 1935-ben abbahagyta az írást, amikor az All and Everything elkészült, de a negyvenes években is folytatta a munkát kis csoportokkal, néha csak egyik vagy másik tanítványával.

Élete és tanítása nagy hatással volt a nyugati világra; tanításának nyomai megtalálhatók oly különböző írók munkáiban, mint Aldous Huxley, J. B. Priestley, P. L. Travers, D. H. Lawrence és George Bernard Shaw. Gurdjieff fő művét, a Beelzebub's Tales to his Grandson-t, mely Travers szavaival élve "feltör az űrbe, lassan, dübörögve, mint egy hatalmas katedrális", 1950-ben, a szerző halála után egy évvel adták ki.

Lakos Anna: Források nyomában (részlet)
http://www.szinhaz.net/index.php?id=286&cid=5723

George Ivanovitch Gurdjieffet, egyesek írónak, mások koreográfusnak vagy éppen pszichiáternek, zenésznek, orvosnak, esetleg megváltó gurunak vagy az ökológiai mozgalom elindítójának, az ezoterika atyjának tartják, s nevét – főként Amerikában és Franciaországban működő – intézetek viselik.

Gurdjieff feltehetően 1866 és 1870 között született Örményországban, az akkoriban az orosz–török határ közelében fekvő Alekszandropolban. Apja görög, anyja örmény volt. Bár a család az ortodox vallást és hagyományt követte, nyitott volt a helyi vallási, civilizációs tradíciók befogadására is. Pályáját igazából csak az 1910-es évektől követhetjük nyomon. Az addig eltelt negyvenévnyi időt részben saját könyvéből – Találkozások rendkívüli emberekkel (magyarul: Sophiris Kiadó) –, részben tanítványai, munkatársai visszaemlékezéseiből rekonstruálhatjuk. Elméleteiről, gondolkodásáról a legteljesebb képet Pjotr Gyemjanovics Uszpenszkij filozófus Egy ismeretlen tanítás töredékei című munkája adja.

Sokféle hatás érte: gyerekkorában és később, utazásai során különös, a halállal, a telepátiával, a transszal kapcsolatos események szemtanúja volt, és különböző vallások, valamint az orvoslás tanulmányozásával a természetfölöttinek vélt jelenségekre keresett magyarázatot. Amikor a sokáig elveszettnek hitt Gilgames-eposzt egy archeológiai folyóiratban elolvasta, felfedezte, hogy gyerekkorában ezeket a történeteket hallotta az apjától. Ebből arra következtetett, hogy a mítosz szájhagyomány útján marad fent, ez pedig arra ösztönözte, hogy Közép-Ázsiában, Kelet-Afrikában, Tibetben, Szibériában, vallási központokban, szektáknál olyanok társaságát keresse, akik valamilyen titkos, rejtett tudás örökösei lehetnek. Különböző nyelveket, vallásokat, rítusokat, dervistáncokat sajátított el. Utazásait hol kemény fizikai munkából, hol ravasz kereskedésből, egyesek szerint olykor a brit hírszerzés számára végzett politikai spionkodásból fedezte.

P. D. Uszpenszkij igen jellemzően írja le, hogyan szerzett tudomást Gurdjieff létezéséről. A Moszkva Hangja elnevezésű újságban olvasott egy Mágusok küzdelme című balett-forgatókönyvről. Említett művében magát Gurdjieffet idézi: „A balettem nem egy ťmisztériumŤ, mondta G. Az volt az elképzelésem, hogy gyönyörű és érdekes látványosságot hozzak létre. Persze van a játék külső formája mögött rejtett értelem... Képzelje el, hogy az égitestek (…) mozgásának tanulmányozására egy speciális szerkezetet készítenek, ami láthatóan szemlélteti a mozgások törvényeit... Ebben a szerkezetben minden bolygót arányosan kicsinyített golyó képvisel meghatározott távolságra elhelyezve a középponttól, ami a Napot jelképezi. A szerkezet beindul, és a golyók keringeni kezdenek és haladni az előírt úton, látható formában utánozva a bolygók mozgását uraló törvényeket. (...) Valami ilyen van bizonyos táncok ritmusában. A pontosan meghatározott mozgásokban és a táncosok kombinációjában bizonyos törvények láthatóan ismétlődnek, amik azok számára érthetőek, akik ismerik ezeket. Az ilyen táncokat ťszent táncoknakŤ hívják. (…) Néhány ezek közül a táncok közül megismétlődik a Mágusok küzdelmében…" Ez az előadás valójában nem a szó szoros értelemben vett balett volt, hanem Gurdjieff szerint egy komikus elemek nélküli revü, amely a Fekete Mágusok és a Fehér Mágusok küzdelmét mutatta meg. „A cselekmény egy keleti város díszlete előtt játszódik le, átszőve szent táncokkal, dervistáncokkal és különféle ázsiai nemzeti táncokkal, mindez egybeszőve egy szerelmi történettel, mely önmagában allegorikus értelmű."

Gurdijeff az 1910-es évek elején időnként felbukkan Moszkvában és Szentpétervárott, ahol az életet akkoriban egyfelől társadalmi feszültség, a bizonytalanság, zaklatottság sajátos atmoszférája, másfelől az avantgárd művészet pezsgése jellemezte. Az önmítoszteremtés, a szerepjátszás, a színházi játék mint társadalmi rituálé, kedvezett a hozzá hasonló embereknek.

Sokan a hatása alá kerültek, többek között olyan művészek, akik egy életen át hűséges munkatársai maradtak. Közéjük tartozott Thomas de Hartmann (1886–1956) zeneszerző, egy időben Rimszkij Korszakov tanítványa, akit huszonegy éves korában egy balettzene-kompozíciója tett ismertté a művészvilágban. Szoros barátságot kötött Vaszilij Kandinszkijjal, aki az általa és a Franz Marc által szerkesztett híres Der Blaue Reiterben megjelentette Hartmann Anarchia a zenében című rövid esszéjét. A zeneszerzőt főként az foglalkoztatta, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a különböző művészi kifejezésmódok. Dolgozott a Moszkvai Művész Színházban, írt zenét Gyagilev számára is. 1917-től, amikor úgy döntött, hogy követi Gurdjieffet, többé-kevésbé feladta önálló művészi karrierjét, és a keleti zenét adaptálva főként a Gurdjieff koreografálta szent táncokhoz írt rövid kompozíciókat. A csoporthoz csatlakozott a Dalcroze-koreográfus, Jeanne von Salzmann, valamint férje, Alexander von Salzmann, Európa akkoriban legelismertebb világítástervezője. A csoportnak az európai hagyományokhoz és művészekhez kötődő tagjai segítették Gurdjieffet, hogy később megismertesse módszerét, gondolatait Európában és Amerikában.

Gurdjieff szerint a művészetek feladata nem az esztétikai szépség létrehozása vagy a valóság utánzása, hanem a befogadó képessé tétele a tér és idő érzékelésére, s főként önmaga megismerésére. Ezért hozta létre Tbilisziben „Az Ember Harmonikus Fejlődésének Intézetét", amelyben elsősorban különböző légzéstechnikákra, a szent táncokra és mozgásokra, zenére épülő elgondolásait kezdte kidolgozni. Az okkult tudás átadására hivatott „szent mozgássorok" különböztek a tízes években ismert ritmikus művészi tornától vagy a kinetikus mozgástól, mellőzték a kecsességet, inkább a szögletesség, a különböző, csoportosan, geometrikus alakzatokban végzett ismétlődő mozdulatok jellemezték. Gurdjieff Közép-Ázsiában, Tibetben szerzett tapasztalatai alapján abból indult ki, hogy minden gondolat és érzés egy gesztusban, pózban, mozdulatban fejeződik ki, ráadásul minden korszaknak, minden nemzetnek, sőt minden foglalkozásnak megvan a saját mozgáskészlete. „Addig képtelen az ember változtatni a gondolkodásmódján és érzésein, míg mozdulatai és pozitúrái repertoárját meg nem változtatta" – idézi őt Uszpenszkij. Kidolgozott egy általa „stop-gyakorlatnak" elnevezett tréninget, amelynek segítségével szerinte az ember fokozatosan megszerezheti a három különböző központ – észlelés, érzés, mozgás – pozitúrái és mozgása feletti uralmat: „a tanítványoknak, amint meglátják vagy meghallják a mestertől az előre megbeszélt jelet, azonnal be kell szüntetniük minden mozdulatukat, és egy helyben, ugyanabban a pozitúrában kell maradniuk… Ebben az állapotban gondolataikat is meg kell állítaniuk, és teljes figyelmüket izmaik feszültségének megőrzésére kell koncentrálniuk…" A stop-gyakorlatok ekként folyamatos figyelmet, összpontosítást követeltek a résztvevőktől. Bonyolultságukat fokozta, hogy egész sorozat egymást követő mozdulatsort kellett elvégezni, az egyik testrészről a másikra kellett irányítani a figyelmet, sőt eközben még számolni is kellett tízig oda és vissza.

1920-ban az intézet előbb Törökországba költözött, majd a csoport Berlin, London után végül is a Párizs közeli Prieurében telepedett le. Gurdjieff munkájáról főként angol és amerikai újságírók számoltak be lelkesen, a franciák eleinte szkeptikusabban figyelték a furcsa, szabados életvezetésűnek híresztelt csoport tevékenységét. Végül a Champs-Élysées Színházban 1923. december 13-án tartott, nagy érdeklődéssel övezett bemutatót a kritikák elismeréssel fogadták. Ez felbátorította Gurdjieffet, hogy negyven tanítványával 1924-ben „meghódítsa" Amerikát – nem utolsósorban azért, hogy pénzt szerezzen intézete fenntartásához. New York-i bemutatójukat Max Reinhardt és a Moszkvai Művész Színház színészei is látták. Visszatérve Párizsba autóbalesetet szenvedett, és ettől kezdve elsősorban az írásnak szentelte idejét.

Magyarul megjelent művek
http://gurdjieff.hu/

G. I. Gurdjieff: A Mindenségről és Mindenről, avagy Belzebub elbeszélései unokájának (Az emberek életének pártatlan és objektív kritikája) - Hollán László fordításában. Sophiris, Bp., 2004. 993 old.

ELSŐ KÖNYV
A gondolat ébredése
Prológus: Miért jött Belzebub a mi naprendszerünkbe
Mi okozta a késést a Karnak űrhajó esésében
Az esés törvénye
Khariton Arkangyal rendszere
Perpetuum Mobile
Az igazi lényi-kötelesség tudatáról
Ahol ez a szemtelen Hasszin gyerek, Belzebub unokája, meztelen csigának merészeli nevezni az embereket
A Hold keletkezésének oka
Miért nem emberek az “emberek”
Az emberek eredeti pszichizmusának maró vonása
Az első morajlások
Az emberek értemében miért észlelhető a képzeletbeli valóságként
Ahol megjelenik egy olyan távlat, ami semmi igazán vidámat nem ígér
Belzebub első leszállása a Földre
Az idő fogalmának relativitása
Abszolút-abszurd: Belzebub állítása szerint a mi Napunk sem nem világít, sem nem melegít
Abszolút-fantasztikus
Belzebub elmeséli második leszállását a Föld-bolygóra
Belzebub harmadszor repül el a Föld-bolygóra
Belzebub első látogatása Indiába
Belzebub először megy Tibetbe
Belzebub negyedik személyes leszállása a Föld-bolygóra
Belzebub ötödször repül el a Föld-bolygóra
A Nagyon Szent Ashyata Sheymash, aki Fentről a Földre küldetett
A Nagyon Szent Ashyata Sheymashnak a “Helyzet Borzalma” című megfontolására vonatkozó legamonizmus
A Nagyon Szent Ashyata Sheymash által az emberek számára megalkotott életrend
Ashyata Sheymash Szent Munkái lerombolásának fő bűnöse
A régi civilizációk gyümölcsei és a jelenkoriak virágai
A művészet

MÁSODIK KÖNYV
Belzebub hatodik és utolsó tartózkodása a Földünk felszínén
A hipnotizmus
Belzebub hivatásos hipnotizőr
Belzebub Oroszországban
A “Karnak” rendszer közötti űrhajó kijelölt esési pályájának módosítása
Még egy kis apróság a németekről
Franciaország
A vallás
A Szent Bolygó Purgatórium

HARMADIK KÖNYV
Belzebub elmeséli hogyan ismerték meg és felejtették el az emberek a heptaparaparshinokh alapvető kozmikus törvényt
A bukharai dervis Hadzsi-Asszvatz-Truv
Belzebub Amerikában
Belzebub kifejti véleményét az emberek időszakos kölcsönös elpusztítási folyamatával kapcsolatban
Belzebub szerint, az embereknek az igazságosságról alkotott véleménye, a szó objektív értelmében véve egy “átkozott délibáb”
Belzebub szerint az, hogy az emberek kivonják a villamos áramot a Természetből és a felhasználásával megsemmisítik, lett az élettartamuk megrövidülésének egyik fő oka
Belzebub elmagyarázza unokájának annak a formának és sorrendnek a jelentőségét, amelyet az emberekre vonatkozó felvilágosításai előadására választott
Egy pártatlan gondolkodás törvényeknek megfelelő eredménye
A szerzőtől

G. I. Gurdjieff: Találkozások rendkívüli emberekkel - Hollán László fordításában. Sophiris, Bp., 2001. 332 old.

Előszó
A fordítók előszava
Bevezetés
Apám
Első mesterem
Bogacsevszkij
X úr, vagy Pogoszián kapitány
Abram Jelov
Jurij Ljubovedszkij herceg
Ekim bej
Pjotr Karpenkú
Skridlov professzor
Az anyagi kérdés

P. D. Ouspensky: Egy ismeretlen tanítás töredékei - Hollán László, Péterfalvi Mihály, Püski István és Vörös Zsolt fordításában. Bp., Püski - Új Ág, Budapest 1995, 2004. VII, 404 old.

Találkozások rendkívüli emberekkel (Filmre alkalmazta Peter Brook)

Az élet csak akkor valóság mikor “Én vagyok”

Gurdjieff beszél tanítványaihoz

Gurdjieff zenei műve: Több lemez áll rendelkezésre, valamint partitúrák az általa komponált zenéről. A kiadási jogok a “Triangle Editions” tulajdonában állnak.