Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

FÖLD (tu/di)

A Shang-Yin-dinasztia idején és a Zhou-kori Kínában a harmadik legnagyobb istenkultusz a Föld kultusza volt. A Földanya tiszteletére már a neolit kor óta végeztek szertartásokat, mutattak be áldozatot. A Föld kultusza szorosan összefonódott a halottkultusszal. Már az ókorban kialakult az ún. she-k tisztelete. A she volt a föld istene. A legfőbb she-k egy-egy fejedelemség, azaz az egész ország pártfogói voltak. A császárkori Kínában a legkitüntetettebb állami, császári kultusznak az Ég és a Föld kultusza számított. Bizonyos meghatározott napokon, elsősorban a nyári napforduló idején szertartásokra került sor a Föld templomában a Föld tiszteletére. Ezt a templomot a 16. században alakították ki a ma is látható formájában Pekingben. A Föld oltárát kettős, négyzetes alapú teraszra építették. A Föld tiszteletére tartott ceremóniák közé tartozott az ünnepélyes első barázda szertartása is. Ennek során a tavasz első napján, újévkor a császár saját kezűleg elvégezte az első szántás szertartását, a szent templomi földön felszántotta az első néhány barázdát. Csak e szertartás után lehetett megkezdeni a tavaszi mezei munkálatokat az egész birodalomban. A hagyományos kínai elképzelés szerint a föld négyszögű, míg a felé boruló ég kör alakú. A Föld istene (tudishen) vagy a Föld ura (tudi laoye) egy adott helység vagy falu istensége volt a késői kínai mitológiában. Úgy tartották róluk, hogy hatalmuk van az adott helység minden épülete felett, ők védik meg a lakókat minden szerencsétlenségtől. Hozzájuk imádkoztak gyógyulásért, jó termésért. Gyakran történelmi személyt tiszteltek Föld istenként. Úgy tartották, hogy a Föld istent, amennyiben nem jól végzi a feladatát, akár le is lehet váltani. A Föld istent általában öregemberként ábrázolják hivatalnoki süveggel a fején. A születésnapját a 2. holdhónap 2. napján ünnepelték, újévkor pedig kopasztott tyúkot és élő halat vittek neki áldozatul. A régi kocsi, hintó szintén ezt a szimbolikát követte: az kocsi kör alakú ernyője az eget, míg a kocsi szögletes formája a földet jelképezte. A hagyományos kínai pénzérme kör formája is az égre, és annak közepén található szögletes lyuk a földet jelképezi. Az "ég és föld" (tian di) kifejezés jelentése az egész világ. A hagyomány szerint nyolc oszlop tartja az eget a föld felett. A földhöz az égtájak közül a közép, a színek közül a sárga, az ízek közül az édes, az évszakok közül a nyárutó, az állatok közül a bivaly társítható. Az asztronómiában ismert az ún. tíz földi ág (di zhi). A föld szögletesnek hitt formájából adódóan, több a földdel, vidékkel kapcsolatos szóban csak a szögletes (fang) szó utal annak jelenlétére, pl. fang-wu egy adott vidék terméke, fang-bo = a tartomány kormányzója, fang-yan = nyelvjárás.