Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

damaszt

mintás szövésű kelme; nevét attól a finom, mintás anyagtól örökölte, amelyet Damaszkuszban szőttek a középkorban. A valódi damaszt eredetileg selyemből készült, de az elnevezést egyre inkább a jellegzetes mintára használták, függetlenül attól, hogy a kelmét milyen szálból szőtték. A szimpla damaszt egyféle láncfonalból és egyféle vetülékfonalból készül, ezért egy vagy két színben szőhetik. A dupla damaszthoz több vetülékfonalat használnak. A damaszt jacquard-szövőgépen készül. A szatén- vagy selyemfényű minta úgy keletkezik, hogy a két kötéspont közötti szabad fonaldarabok kettő-hét, néha kilenc vetülékfonal fölött haladnak át. A kelme alapját vászonkötéssel szövik, a lánc- és a vetülékfonal egymásra merőleges, emiatt az anyag itt nem csillog, mint a selyemfényű részeken.

A damasztot a Damaszkuszon átvonuló keresztesek hozták el Európába a XI. században. A damasztvászon szövése a lentermelő országokban terjedt el - például Franciaországban a XIII. század közepe táján. A flamand Kortrijk városa a XV. században, a németalföldi Haarlem a XVII. és XVIII. században híres volt asztalterítőiről. III. Vilmos a XVII. század végén honosította meg a damasztszövést Írországban.

A régi damaszt 45-65 cm széles volt; ekkora távolságon tudták kézzel átvezetni a vetülékfonalat húzó vetélőt a láncfonalak között a kelme egyik szélétől a másikig.

A szövőgépekről akár 125 cm-es vagy még szélesebb anyag is lekerülhet. Az első gépek 1835 körül jelentek meg.