Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Gupta

uralkodócsalád az észak-indiai Magadha államban, a későbbi Bihar területén. Birodalmuk a Kr. u. IV. és VI. század között Észak-Indián kívül Közép- és Nyugat-India bizonyos részeit is magába foglalta. A dinasztia alapítója I. Csandra Gupta. A Gupta-korhoz kapcsolódik a tízes számrendszer kialakulása, a szanszkrit epika és a hindu művészet számos nagy teljesítménye mellett a csillagászat, a matematika és a kohászat továbbfejlődése.

 

I. Csandra Gupta

(ur. 320-330 k.), indiai király, a Gupta-dinasztia megalapítója. A Gupta-család első ismert alakjának, Srí Guptá-nak az unokájaként a Magadha Királyság (nagyjából a mai Bihar) egyik helyi vezetője volt - fiatalságáról nincsenek információk. 308 körül feleségül vette a liccshavi törzsből származó Kumáradévi hercegnőt, s minthogy ez a törzs Bihar északi részét és talán Nepált is uralta, I. Csandra Gupta hatalma a házasság következményeképp kiszélesedett és megerősödött. (A III. század vége felé India független államok sokaságából tevődött össze, s majdnem biztos, hogy a Gupták és a liccshavik birodalma határos volt egymással.)

Készültek aranyérmék, amelyek egyik oldalukon a királyt és a királynét, a másikon pedig a liccshavikat ábrázolták. (A Gupta-kor időszámítása a Kr. u. 320. évtől datálódik, és Indiában századokon át volt használatban. Kezdete vélhetőleg I. Csandra Gupta megkoronázásának vagy házasságkötésének az éve.) Uralkodásának gyümölcseképp a királyság nyugaton a jelenlegi Alláhábádig terjedt, magába foglalva Ajódhját (Ayodhya) és Dél-Bihart, legalábbis a Puránák, a korai szanszkrit irodalom krónikái ezeket a területeket I. Csandra Gupta személyével kapcsolják össze. Mindenképp az ország nagyságára utal az a körülmény, hogy I. Csandra Gupta felvette a mahárádzsádhirádzsa - „a királyok királya” - címet, és ugyancsak ezt látszanak igazolni fiának, Szamudra Guptának a hódításai, amelyek a Gupta Birodalom létrejöttéhez vezettek.

Némelyek szerint I. Csandra Gupta legyőzte a szkítákat is, de ez több mint kétséges; ugyanilyen valószínűtlen, hogy megölte volna a liccshavi királyt, vagy hogy őt gyilkolta volna meg az örököse. A hagyomány úgy tartja, hogy fia, Szamudra Gupta herceg javára lemondott a trónról, s ezt a tanácsadók és a királyi család tagjai elfogadták.

 

Szamudra Gupta

más írásmóddal SZAMUDRAGUPTA (megh. Kr. u. 380 k.), indiai uralkodó (kb. Kr. u. 330-380); ő testesítette meg a „hindu történelem aranykorá”-nak - a birodalmi Gupták korának (Kr. u. 320-510) - uralkodói eszményét. Csandra Gupta és Kumáradéví liccshaví hercegnő fia volt; kiváló harcosként, költőként és zenészként írják le, aki „csatában szerzett sebek százainak jegyét” viselte a testén.

Apja tette meg utódjául más trónkövetelőkkel szemben, ezért uralkodása első éveiben több lázadást kellett levernie. A birodalom akkoriban valószínűleg a mai Allahábádtól Bengál határáig terjedt; a béketeremtés érdekében Szamudra Gupta terjeszkedő háborúk sorát indította, melyeknek kiindulópontja északon, a mai Delhi közelében volt. Délen legyőzte a Kánycsi (ma Kanchipuram) központú Pallava-királyság uralkodóját, Visnugópát, majd más legyőzött dél-indiai uralkodókkal együtt adófizetési kötelezettség mellett visszaültette trónjára. Ugyanakkor több északi uralkodót megfosztott trónjától, és területeiket a Gupta-birodalomhoz csatolta. Hatalmának csúcsán fennhatósága alá tartozott csaknem az egész Gangesz-völgy, és hódoltak előtte Kelet-Bengál, Ászám, Nepál, Kelet-Pandzsáb egyes részeinek uralkodói, és különböző rádzsasztáni törzsek is. Hadjáratai során kilenc uralkodót semmisített meg, és tizenkettőt vetett alá.

Az aranypénzek és az allahábádi erődben található Asóka-oszlop felirataiból az derül ki, hogy a hindu Visnu istennek különösen elkötelezett híve volt. Felelevenítette - valószínűleg hadjáratai lezárulásakor - az ősi védikus lóáldozatot, és a szertartások során nagy összegeket osztott szét jótékony célokra. Az áldozat bemutatását ez alkalomból veretett aranypénzen örökíttette meg, egy másik aranypénzen pedig hárfán játszik; mindegyik magas aranytartalmú és művészien megmunkált pénz volt.

Minthogy a befolyásos bráhmana varna tagja volt, ésszerűen adódik a feltételezés, hogy támogatta a kaszti megkülönböztetést, és lehetséges, hogy a Guptákhoz köthető a bráhmanizmusnak mint teológiai rendszernek és mint a mai hindu társadalomra is kiható társadalmi viselkedési normának a kibontakozása.

 

II. Csandra Gupta

Csandra Gupta, II., más néven VIKRAMÁDITJA, nagy hatalmú észak-indiai király, kb. 380-tól 415-ig; Szamudra Gupta fia, I. Csandra Gupta unokája. Uralkodásának időszakára a művészetek, kiváltképp az építészet és a szobrászat felvirágzása jellemző; az ókori indiai kultúrának ez volt a csúcspontja.

A hagyomány szerint azon az áron jutott hatalomra, hogy meggyilkolta beteges fivérét. A továbbiakban apjának, Szamudra Guptának hódító politikáját folytatta, igyekezett kiterjeszteni az egyébként is hatalmas birodalom határait - akár békés úton, akár katonai eszközökkel. 388 és 409 között meghódította a mai Bombaytől (Mumbai) északra eső Gudzsarátot, a nyugat-indiai Szaurástrát (ma Saurashtra), valamint Málvát és fővárosát, Uddzsajínit. Korábban ezeket a területeket szaka (eredetileg Bajkál környéki szkíta) főnökök uralták. A birodalom déli határainak biztosítása érdekében a lányát, Prabhávatít férjhez adta a vákátakák királyához, II. Rudraszénához. Amikor Rudraszéna meghalt, közös fiúgyermekük mellett Prabhávatí gyakorolta a régensi jogkört, s ily módon sikerült a Gupta-befolyást déli irányban kiterjesztenie. A király a karnátakai dinasztiát is házassággal állította maga mellé; minden bizonnyal ő az a Csandra nevű uralkodó, akit a delhi Kuvvat-ul-Iszlám mecsetben álló vasoszlop felirata magasztal.

A határozott és erőskezű II. Csandra Gupta tökéletesen alkalmasnak bizonyult a hatalmas birodalom vezetésére. Az általa kibocsátott ezüstérmék némelyikén a Vikramáditja (a Vitézség Napja) titulus olvasható, eszerint ő lehetett a későbbi hindu hagyományban szereplő Vikramáditja király történeti előképe.

Általában Ajódhjában tartózkodott (ezt ő tette fővárossá), de ragyogó várossá fejlesztette Pátaliputrát is (ma a Bihar állambeli Patna). Uralkodása alatt India békének és viszonylagos jólétnek örvendett, de a király emellett a tudományokat és a művészeteket is pártfogolta: udvarában élt egyebek között Varáhamihira csillagász, valamint Kálidásza, a nagy szankszrit költő és drámaíró. Fa-hsien kínai buddhista zarándok, aki hat évet (405-411) töltött el Indiában uralkodása idején, elragadtatottan számol be a kormányzati munkáról, a jótékonysági és egészségügyi intézményekről (a király ingyenes szálláshelyeket és kórházakat tartott fenn), valamint a nép jóindulatáról. (A királyi udvarban Fa-hsien nem járt.) II. Csandra Gupta hívő hindu volt, de a buddhizmus és a dzsainizmus követését engedélyezte.

 

 

Gupta uralkodók angolos átírásban:

Sri Gupta (240 - 280 AD)
Ghatotkacha ( 280 - 319 AD)
Chandragupta (319 - 335 AD)
Samudragupta Parakramanka (335 - 375 AD)
Rama Gupta (375 - ??? AD)
Chandragupta-II (375 - 414 AD)
Kumaragupta (415 - 455 AD)
Skandagupta (455 - 467 AD)
Puru Gupta (467 - 473 AD)
Narasimhagupta Baladitya (473 AD)
Kumaragupta-II (473 - 476 AD)
Budha Gupta (477 - 495 AD)