Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
arabeszk
díszítőstílus, amelyet egybefonódó növényi minták és absztrakt, csavart vonalú motívumok jellemeznek. Kis-Ázsiában dolgozó hellenisztikus kézművesek munkájából származik, s eredetileg nagyon természethű környezetben ábrázolt madarak is előfordultak benne. Amikor Kr. u. 1000 k. átvették a muszlim kézművesek, vallási okokból elhagyták a madarak, állatok és emberi alakok ábrázolását. Az arabeszk az iszlám kultúra iparművészeti és építészeti hagyományának lényeges eleme lett.
Európában a reneszánsztól a XIX. sz.-ig kéziratok, falak, bútorok, fémmunkák és kerámiák díszítésére használták. A mintákat rendszerint ágak és levelek kúszónövényszerű, tekergő szalagmintái vagy a belőlük elvont tárgyú díszítővonalak alkották. A nyugati arabeszkdíszítményekben gyakran szerepeltek emberi alakok is. Habár az arabeszk szó a XVI. sz.-i Franciaországban egyszerűen „arab”-ot jelentett, egy 1611-ből való szótár „kicsiny, különös, tekergő díszítés”-ként határozta meg.
A kora reneszánsz itáliai művészeit a római sírokban talált stukkók, gipszmodellek ihlették az első nyugati arabeszkek megalkotására. Kőarabeszkeket már a XV. sz. közepén készítettek, s a következő században Giulio Romano és Raffaello tanítványai ebben a stílusban alkották meg a Vatikán nyitott galériáit, a loggiákat. Észak-itáliai, később spanyolországi remekmívű ezüstkészítményeknél ugyancsak alkalmaztak arabeszkmotívumokat, amelyek aztán megjelentek az urbinói majolikákon, a milánói vérteken, a firenzei szőnyegeken és a mantovai illuminált kéziratokon is.
A reneszánsz arabeszkek megőrizték a szimmetria klasszikus hagyományait, a szabadságot a részletek kidolgozásában és a díszítés sokféleségét. Ennek a kornak az arabeszkjeiben a díszítőelemek széles körének nyílt tere: emberi alakok, állatok, madarak, halak, virágok jelennek meg fantáziadús jelenetekben, rendszerint szőlőtőkék, szalagok s hasonló motívumok között.
A barokk korszak beköszöntésével az arabeszk kiment a divatból, egészen a XVIII. sz. közepéig, amikor Herculaneumban igen sok római arabeszket tártak fel. Caylus gróf 1757-ben megjelentette Recueil de peintures antiques (Régi festmények gyűjteménye) c. kötetét, és 1770-ben már arabeszk minták jelentek meg metszetek formájában Párizsban. A késői domborművek és festmények a valaha is alkotott arabeszkek legszebbjei közé tartoztak, de a directoire és az empire korszakának formalizmusa a francia forradalom után véget vetett az arabeszkek divatjának.
