Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

ÁLDOZATTÉTEL
A szertartások kezdettől fogva jelentős szerepet játszottak Kínában, e vallásos rituális ceremóniák elengedhetetlen része volt az áldozat. Áldozati szertartást rendeztek az Ég, a Föld, az ősök és a szellemek tiszteletére. A Shang-Yin-kortól kezdve igen sok adat áll a rendelkezésünkre az áldozatok jellegére vonatkozóan. A yin törzsbeliek áldozatot mutattak be isteneik és őseik tiszteletére, amely szorosan összekapcsolódott a jóslás folyamatával, gyakorta ugyanazok a személyek végezték, mint magát a jóslást is. A Zhou-dinasztia idején az áldozatok köre kiszélesedett, ekkor elsősorban Shangdi-nak, az Égnek, a Földnek és az arisztokratikus ősöknek a kultuszáról van szó. Az áldozat már nem feltétlenül a legfelsőbb réteg privilégiuma volt, a kisebb faluközösségekben is kialakultak a helyi kultuszok, amelynek keretein belül áldoztak az ősöknek és a helyi földistennek. Rendszerint a legöregebbek vagy a családfők végezték az áldozatot. Az áldozat részletesen szabályozott formája alakult ki, részben az ekkoriban tért hódító konfucianizmusnak köszönhetően. A Zhou-korban a Szertartások feljegyzéseiben (Li ji) leírják az áldozatok különböző fajtáit, módját, a hozzájuk szükséges kellékeket és idejét. Külön ceremóniarend volt érvényes az uralkodó, külön a fejedelemségek és részfejedelemségek uralkodói és a faluközösségek számára. A legrégibb időktől fogva a legjobb, legértékesebb dolgokat áldozták föl, rendszerint meghatározott színű és korú lovakat, bikákat; eggyel alacsonyabb rangú rítusokban bárányokat, sertéseket, kutyákat és tyúkokat. Az áldozati szertartásokban fontos szerep jutott a különböző gabonafajtáknak, különösen a kölesnek. Kölesből készítették a bort is, amelyet ugyancsak előszeretettel ajánlottak fel az isteneknek és ősöknek. Az áldozati ételeket mindig a legjobb edényekben tálalták fel, ügyelve arra, hogy a felkínált ajándékok mennyisége és minősége szigorú arányban legyen az isten jelentőségével vagy az ős rangjával. Az áldozatra templomban vagy szabadtéri oltárokon végezték. Az áldozati ételeket vagy vízbe vetették vagy ünnepélyesen elfogyasztották a szertartást követő lakomán. A Zhou-korban még szokásban volt az emberáldozat is. Az áldozat a történelem folyamán végig a szartartások legjelentősebb aktusának számított, áldoztak a gyermek születésekor, az esküvőkör és atemetéskor. Az áldozatok sorában kiemelt helyet kapott az uralkodó, a császár által elvégzett áldozatok. Az Ég tiszteletére általában újév előestéjén és a téli napéjegyenlőség idején mutattak be áldozatot az Ég oltárán, az Ég templomában (ma ismert formája a 15. században épült, és Peking egyik legszebb épületegyüttese). Bizonyos meghatározott napokon, elsősorban a nyári napforduló idején hasonló szertartásokra került sor a Föld tiszteletére a Föld templomában (a 16. században épült, és ma is épségben áll). Az Ég templomának jellegzetes kör alaprajzával ellentétben a Föld oltárár kettős, négyzetes alaprajzú teraszra építették. Újév napján a császár itt végezte el az első szántás szertartását, azaz saját kezűleg felszántotta az első néhány barázdát a szent templomi földön, melynek termését áldozati célokra használták. A császár felesége ilyenkor áldozatot mutatott be a legendás Huangdi feleségének, a selyemhernyó-tenyésztés istennőjének tiszteletére. A nép körében az áldozati szertarások köre kiterjedt a kisebb és nagyobb istenekre éppúgy, mint az ősökre, de áldozatot mutattak be szellemeknek vagy csodálatos állatok tiszteletére is.