Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Lao-ce
Az Út könyve
Dao
Ngoc Thang fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Forrás: Heliodos, 1997
ELŐSZÓ
Lao-cével, az
öreg bölccsel még nem, de a gondolatvilágával korán találkoztam. Nemcsak velem
találkozott, hanem tudva-tudatlanul a Távol-Kelet talán minden gyermekével.
Emlékszem, amikor az Ég-Föld-Ős kultusza is tiltott dolog volt, anyám arra utasított,
hogy az ajtónkat nyissam résnyire, hadd vegyüljön tömegbe, a nagy Útjára a szobai
légörvény, amibe rajzolódott szantálillatú, halvány füst.
Ez értehető volt, de az már kevésbé, hogy a Lao-cének tulajdonított rövid írás,
ami nem vers, sem próza, nyelvezetével nem nyújt semmi élvezetet, mégis évszázadok
után, nemzedékről nemzedékre élénk érdeklődést kelt az emberekben. Újabb értelmezésre
nemcsak az írástudókat, de a császárokat is kihívja. Eddig ezernyi megfejtésről
tudhatunk. Lehet, hogy több változata lesz, mint ahány írásjel a műben?
Az írás rendkívül tömör. Csak mint egy vázlat. Az írásjeleknek, mint a pont,
a vessző, a kérdőjel, és a szavaknak, mint az és, a vagy, a de hiánya miatt
a mondatokat különböző tagolással különbözően lehet képzelni. Még ugyanazt a
mondatot is lehet többféleképpen érteni, mert a szavak szinte csak sejtelmekre
engednek következtetni. Ezért van olyan sok értelmezése, s ugyanilyen sok fordítása.
Ezek körül nagy vita soha nem keletkezett, mert senki nem mondhatja magáról,
hogy érti igazán Lao-cét.
Bárhogy értelmezik, az eredmény mindig egy ép, mélységesen bölcs, és értékes
mondanivaló. Talán ez a mű titka.
Az értelmezésnél, fordításnál igyekeztem nagyon körültekintően eljárni. A nyelvi
örökség segített, hogy ráérezzek a szavak kevésbé ismeretes jelentéseire. Szótárakat
nem használtam. A számomra ismeretlen szavak jelentését a régi írásokban (és
fordításaikban) kerestem. Több ezer éves írásokról van szó, mint a "Változások
Könyve", a "Tang-kori versek", vagy a "Vietnami Ly írások,
amelyek idősebbek, vagy néhány évszázaddal fiatalabbak, mint amilyen idős lehet
Lao-ce műve. A magyar fordításon sokat dolgoztam, egy-egy mondattal sokszor
éjszakákon át álmodtam.
Ezennel is köszönetet szeretnék mondani a magyar barátaimnak, különösen Márton
Tamásnak, akik sokat segítettek, hogy ez a fordítás létrejöjjön.
Dao Ngoc Thang
Járható az ÚT,
még
sem egy út.
Nevezhető valahogyan,
nem egy néven.
Nevezhetetlen,
akár Ég, Föld Őskezdete.
Neve van, ahogy anyja van
a Tízezer Dolognak.
Megvizsgálására
nincs vágyunk,
csoda.
Tudni akarjuk,
mi az?
Nem az.
Ez a két arc
egy dolgot takar:
az Utat, útra kelést.
Más-más lehet a név,
egy helyre megy.
A Csodás Mélységre.
A Mély megértése
még kiásottabb értetlenség.
Minden csoda
csodába nyílik be.
-----
Magas Ég alatt
az köztudott,
hogy
már az ötlet csúnya:
szépet szépre fess,
s mily rossz egy hajlam:
jót jóra rászabj!
Egyik él a másikban:
Nincs és Van.
Nehéz és Könnyű
egymást teljesíti.
Rövid és Hosszú
egymást méregeti.
Alacsony néha
Magas fölé hajol.
Hátul ballagó követ,
Elöl járó is követ.
Hang, Dallam
csendül egymásba.
Ezt tudva a Csodás Mindentudó
ügyeket rendez ujját nem mozgatva,
annyit sem tesz.
A Tízezer Dolgot,
egyet sem kihagyva,
anélkül igazgatja,
hogy kiejtene egyetlen szót.
Él, nem szerez javat.
Tesz, nem gyakorol kegyet.
Ott nem telepszik
le, hol
érdemeket szerzett.
Ott nem telepedett le.
El sem ment volna avégett.
-----
Nincs az a kaszt,
mi
elég magas.
Az emberek
versengnek érte.
Nincs az a kincs,
mi elég ritka.
Gazdát cserél
embert tolvajra.
Nincs az a vágy,
mi eléggé bezárt.
Emberek szíve
zűrökre hajlik.
A Csodás Mindentudó
a népet arra biztatja,
hogy a szív legyen üres,
az érzés valós,
az akarat engedékeny,
a jellem erős.
Természetétől fogva
a népnek nincs tudása, sem vágya.
Még ha tud,
fut a tettek elől.
Nincs törvénykező,
nincs hát törvényszegő.
-----
Az Út űr.
Még
sem kell gondolni róla,
hogy egy betemetetlen
szakadék.
A Tízezer Dolog
összetartozik:
szorultságban
eszét élezi
szabadságban
vesztegeti, szórja;
együtt lenni,
okosabb;
együtt tenni,
rejtve a tökéletlenség.
Vagy rólam
nem tudni,
kicsoda apám,
engem képzelhetnél
az Ősatyák előtti
Ős helyébe?
-----
Ég, Föld könyörtelen,
hogy a Tízezer Dolgot
múlandóságra ítéli,
és a Csodás Mindentudó
könyörtelen, hogy
a népet veti
szalmakutya sorsára
Ég, Föld hatalmas
fújtatója elé?
Az elmúlás
nem eltűnés, s a
mozdulatok mind
újabb indulások.
Erről kár végszavakig
menni. Nem mint
otthon maradni.
-----
A Barlang Szelleme
örök,
a Mélység Anyja.
Hasadásából tán Ég, Föld is eredt,
dolgok szüntelenül jönnek:
a gond nélkül használható dolgok.
-----
Az ég terjed
végtelen vég felé.
A föld marad
időtlen időre.
Ég, Föld örök, mert
a képmását
nem teremti meg.
A Csodás Mindentudó
magára
nem mintha ne gondolna,
de úgy jár élen,
hogy marad hátul;
úgy van középen,
hogy kívül helyezkedik.
Így beteljesül,
hogy a maga ura.
-----
A tökéletesség
akár a víz
vizet hord
mint áldást
a Tízezer Dologra
nem válogatva, merre jut.
A sok rossznak
ember az okozója,
így ahány ember, annyi út
vezet a javulásra.
Szív a mély tudást jobbítja.
Adomány az emberszeretetnek
kézbe való jósága.
Szókimondás a bizalmat erősíti.
A rend tartósabb, ha
minden a helyén való.
Gyakorlat a képzettet
jártassá teszi, mozgás
az időt érdekessé.
Törtetés nélkül
nincs elhibázás.
-----
Ami untig elég,
de tart még,
jobb annak,
ha vége.
Ami éles,
de fenik még,
nem lesz annak
éle.
Arany, gyöngy
kivillan,
nem vár sokat,
míg lába kel.
Gazdag élet,
kikent élet
a gőg tűzét
szítja,
már utoléri
az ítélet.
Akinek dolga
beteljesül,
és visszavonul,
az tud égi
törvényekről.
-----
Nemde?
Az övéire úgy gondolni
csak az elválasztott képes.
Selyemleheletet úgy lélegezni
csak az újszülött tud.
Álnok képektől megszabadul,
ha igaz a lélek.
Népnek szeretetet, országnak rendet
az tud adni, ki okoskodni nem tud.
Az égadta kapuk őrzése
csak a nők, nőstények erénye.
Világképe annak tiszta,
kit becsvágy nem fűt.
Azonban!
Élete mindenkinek van.
Élni, és éltetni!
Élni, nem szerezni javat.
Tenni, nem gyakorolni kegyet.
Élen járás, nem uraság.
Ezek mind a Mélységek
legfőbb erényei.
-----
Harminc küllő
egy kerékagyban.
E semmiség nélkül
a kocsi használhatatlan.
Edények készülnek agyagból.
E semmiség nélkül
az edény használhatatlan.
Házon van ablak, ajtó.
E semmiség nélkül
a ház nem használható.
Így van az,
hogy
a tárgyak hasznosak,
de a nem-tárgyaktól lesznek
olyanok.
-----
A szem nem lát,
ha az öt színt tartja szem előtt.
A fül nem hall,
ha az öt hangra figyel.
A száj dolgok ízét veszti,
ha az öt ízt keresgeti.
Megvadul a szív,
ha a vadászathoz kell szokni hozzá.
A jellemen esik csorba,
ha a jellemes kincsek után áhítozik.
Ezért nem bízik
szemében a Csodás Mindentudó.
Érzéseivel gazdagszik meg.
Hagyja elmenni, ami megy,
s azt fogadja el, ami jön.
-----
Kegy és veszítése
egyre megy.
Előléptetés
a bajok hírnöke,
már testet sanyargat.
Miért van ez
így?
A kegy eszedbe vési:
félj, vannak felsőbbek!
A veszítése lökés
az aljak alja felé,
még nem féltél eleget!
Az előléptetés öröme miért üröm?
Ha nem volna testem,
ugyan, mi baj érhet?
Testemmel
"jó magasan" ne legyek!
Lennék magas
poszton,
a világ csüngne rajtam,
s a szeretet is a világgal
mind a vállamon.
-----
Amit látnánk,
de látni nem tudjuk,
az az ott-van-nem-látható.
Amit hallanánk, de hallani nem tudjuk,
az az ott-van-nem-hallható.
Amit megfognánk, de nem tudjuk,
az az ott-van-nem-kapható.
Ez a három
végszavakkal sem leírható,
együtt kavarog
egybe, egybe.
Felsője nem világos,
alsója nem sötét.
Kívül-belül
van-és-nincs.
Nem ragad rá egy név.
Az anyagtalanhoz visszatért.
Alakja nem ölt alakot.
Formája nem önt formát.
Jó gazdának sem a vendége.
Jó követőnek sem a tanítója.
Az Út a múlt
elfogadójáé.
A Lét a jelen kihasználójáé.
Aki az Őskezdetről tud,
annak tudatába vésett az Út.
-----
Elmúlt idők
tökéletes embere
mélységesen bölcs,
varázslatos.
Őt leírni, bizony, bajos!
Róla valami bizonyos.
Megfontolt, mint ki
gázolni készül
téli vízen.
Körültekintő,
mintha mind a négy
szomszédjától
rettegne.
Komoly,
egy vendég.
Olvadó,
jég.
Egyszerű,
egy farönk.
Befogadó,
egy barlang.
Nagy kavarodás benne,
a víz:
ha zavaros,
úgy felkavarodott,
hogy jobban nem lehet,
majd tiszta lesz;
ha tiszta,
úgy sima,
hogy jobban nem lehet,
majd zavaros lesz.
Mai ember,
hogy az Utat megőrizze,
vágyakkal ne
teljen meg!
S akkor magát
mind újabb
kiformálásoktól
kíméli meg.*
*: Egyes kommentátorok
szerint ez a két oldal
nem tartozott az eredeti Lao-ce sorai közé.
-----
Sodródik az
üresség végleteibe,
vagy
odakötve ragaszkodik az egyhez.
A Tízezer Dolog mind azt látatja meg,
hogy egyszer jön, máskor megy.
Fordul-térül, de mind visszakerül
a gyökeréhez.
A gyökér nem megy sehová,
mégis a sors kezére játszik.
A sors állandó. A megismerése
mégis okos játék.
Aki ezt nem ismeri,
az bajt kever, a bajt keresi.
Aki megismeri,
az nagylelkű.
Aki nagylelkű,
az az egyenletességet szereti.
Aki szereti,
az magában teljes.
Aki teljes,
az az eget követi.
az az Utat megismeri.
Aki megismeri,
az örökséget kap, hogy
egész életében
ne rettegjen!
-----
Van szó, mi
túltesz
minden máson.
Ezt tudják magas rangon,
s alant.
Ezen túli szóművelés:
már háznépbeli hízelgés.
Ezen is túl:
maga a félelem.
S túlontúl:
az már közönyös!
Hihető szó nem
elég.
Van hitetlen, ki ebből nem kér.
Magas röptű, becses szavak
mint siker, hőstett
az egyszerű nép fülében
mind levegő.
-----
Nagyok útja
hanyatlóban
emberségről, igazságról papolnak.
Elmésség, szellem kiragyogása
előfutára a szóforgató mestereknek.
Vérrokonok közt is van viszály,
jöhet az atyafiúi kötelességtudás.
Országban zűr, házban zavar,
kell az alattvalói odaadás.
-----
Nincsenek szentek,
sem tudósok:
a köznépnek
több jóból jut.
Nincsenek jótevők,
sem lekötelezők:
a család felé
fordul a nép.
Nincsenek ügyeskedők,
sem haszonlesők:
rabló, tolvaj
is jóra tér.
Hogy szép legyen,
amit csinálsz,
nem elegendő
ez a három.
Munkád
megjelenésében hó,
tartalmában fa;
nem lélektükör,
sem vágykemence?!
-----
Az agyontanult,
s a gondtalan,
a kivételezett,
s az alantas,
a jóságos,
és a gonosz
együtt menve
meddig jut?
Távolságtartást
ha megmérni lehet,
olyan messze
a közép.
Nagy nép
ragyog, ragyog,
mint ki lakomán
részt vehet, mint
ki magasan
toronyból nézi hol
a tavasz?
Egyedül
kikötök
jelre várok.
Mint a csecsemő,
még-nem-tipegő
izeg-mozog
nem itt, sem ott.
Mindenből többet
raktároz a nép.
Örökségem
lelkem, szívem
butasága.
Ki fénylik, ki nem
csak én élek
homályban.
Ki fürkészik, ki nem
csak bágyadok
szomorúan.
A tenger ily sótlan volna?
A vihar ily lagymatag?
A népség is formában,
csak én vagyok
faragatlan.
Vagyok amolyan,
de úgy drága nekem
a Tápláló Anya. *
* : Egyes kommentátorok
szerint ez a két oldal
nem tartozott az eredeti Lao-ce sorai közé.
-----
Az Erény tudása
az
Út megjárása.
Az
Úton dolgok
homályból jönnek.
Egy-egy jelkép.
Megvan a jel,
ködlik körül
az alak.
Halvány még, de
megvan benne
a lényeg,
ami megbízható,
ami igaz.
Régen vagy ma
név ragad rá,
mert megszemlélik.
Mivel tudhatjuk
egy dologról, hogy mi az
igazából?
Csak ezzel.
-----
Rész az egész,
görbe az egyenes.
Sekély víz telik meg,
ócskaság újul meg.
A kevés a többit hozza,
a bőség a zűrzavart.
A Csodás Mindentudó
az egyetlen Eggyel megelégszik.
Amiből származik
a világi mérték.
Nincs megjelenése,
marad a fénye.
Nincs bizonykodása,
bonthatatlanul teljes.
Nem fegyelmezi meg magát,
már egyenletes.
Nem feszíti meg erejét,
már állhatatos.
Nem vetekszik senkivel,
a világon
senki vele meg nem vetekedhet.
"Rész az
egész" -
régen is ezt mondták,
nem üres szófecsérlés.
Nemcsak vár rád a teljesség,
az is teljesül,
hogy épséggel kikerülsz belőle.
-----
Szűk szó a természet
szava.
Egy hajnali szél nem kavar
jó délig. Egy álló napig
nem tart egy-egy zápor.
Kinek a szabottja?
Ég, Föld dolga.
Nem örök a hasznuk sem,
még hogy az legyen
az embercsinálta.
Az ember dolga
az Út követése.
Az útra kelt
vele egybekelt
mint az erényes.
Az erényes
vele eggyé vált
mint az elveszett.
Az elveszett
magát feltalálja
az Út megjárója
magát feltalálja
az Erényben, öröm.
Az erényes
magát feltalálja
az elveszítésben, öröm.
Nem elég a hihető
szó sem,
van hitetlen, ki ebből nem kér.
-----
Lábujjhegyen
nem jó állni.
Terpeszlábakkal
nem jó járni.
Megjelenésbe
belevész a fény.
Bizonykodásban
törik meg a teljesség.
Fegyelemmel nem lesz
egyenletes.
Fitogtatással nem lesz
maradandó.
Van szólás,
mint útravaló:
a túltáplált
fölöslegeset csinál,
vagy gonosz lesz.
Az Út vándora
nem ver gyökeret.
-----
Még az ég, föld
megjelenése előtt
csendben, észrevétlenül
egy valami kivált
a zűrzavarból.
Egyként született,
nem átalakult, nem változott.
Körülírható,
nem kerekíthető.
Másként nem lehet ő
a Mindenség Anyja.
Nem tudom őt
nevezni hogyan kellett.
Találtam rá
az Út elnevezést.
Ugyanúgy lehet a neve
Nagyszerű, mert roppanterejű,
Leszálló, mert nagyszerű,
Messze Terülő, mert leszálló,
Visszaható, mert messze terülő.
Az Út nagyszerű,
az Ég az, a Föld az,
az Ember is az.
Jelen van a négy Nagy,
egyikük az Ember,
ki ragad a Földhöz.
A Föld az Eget követi.
Az Ég uralkodik
az Út szerint.
Az Út teljesedik
a Természetben.
-----
Súly a súlytalanság
gyökere.
Csend a mozgalmasság ura.
Ezért a Csodás Mindentudó
bár jár naphosszat,
a kocsijának súlya
meg nem rázza.
Mindent lát egy nyugodt helyről,
a természetfölöttiről.
Az égalattiban
a
Tízezer Szekér ura
hogy játszhat súlytalant
a nép felett?!
Ha a népet könnyen veszi, benne
gyökerét meg nem ereszti.
Zúgolódás lesz mindenhol.
Az uraságát könnyen elveszíti.
-----
Jó járásnak
nincs nyoma.
Jó beszédnek
nincs toldata.
Jó számoláshoz
nem kell eszköz.
Jó ajtóhoz nem való a retesz,
kinyitni attól még lehet.
Jó kötéshez nem való a kötél,
az meglazul egykettőre.
A Csodás Mindentudó
segít emberen, tárgyon
anélkül, hogy
őket rontaná.
Ez a Rejtett Fény
világossága.
A tökéletes a tökéletlent tanítja,
a tökéletlen a tökéletest támogatja.
Aki tanítóját nem tiszteli,
aki támogatóját nem becsüli,
az nagyot tévedhet,
még ha lángész is, hisz
a lényegek
harmóniájáról
feledkezik meg.
-----
Férfias-nőies.
Van mit fedezni,
van mit őrizni.
Forrás a világra,
az erény folytonossága.
Ha eltér, visszavárja
a gyermekiség.
Fekete-fehér.
Van mit tudni,
van mit tartani.
Mérték a világra,
az erény egyenletessége.
Ha eltér, visszavárja
a szélsőnélküli.
Büszke-gyalázatos.
Van mit ismerni,
van mit takarni.
Igény a világra,
az erény teljessége.
Ha eltér, visszavárja
az együgyűség.
Egy farönkből
sok eszköz faragható.
A Csodás Mindentudó
tábornagynak tekinti a farönköt,
teszi naggyá, nem aprítja.
-----
A nagyra törőket
nézem,
hogy foglalják el a világot.
Csak tudnák! Ha világi szentségek
kézről-kézre adhatók volnának...
Aki kapja kézbe, el is veszíti.
Aki megformálja, annak
a hiúsága fullad szégyenbe.
Dolgok mennek,
vagy követnek.
Meleget fújnak, vagy hideget lehelnek.
Gyengék, vagy erősek.
Terebélyesek, vagy csökevényesek.
Úgyhogy a Csodás
Mindentudó
ékesítést, nagyzást, bírálgatást
elereszt.
-----
Az Út úgy segít,
hogy Vándor a Gazda is.
Az Út úgy erősít, hogy
semmi haderőt nem visz.
A Mester is visszatér
a gyomokhoz, a tövisekhez,
ha beteljesedett a dolga.
A nagy hadsereg
után
keserves évek jönnek.
A tökéletes ember után
gyümölcs terem,
nyoma sincs az erőnek.
Eredményes, nem feszíti magát.
Eredményre vezet,
nem fegyelmez senkit.
Gyümölcsöt hoz, nem kevélységet.
Gyümölcsöt teremt,
nem hiúságot, sem hatalmat.
A daliából is
vén lesz.
Az Út tagadója korán tagadta.
-----
Jó katona nem
hoz jót.
Vagy tán fegyver a gonosz?
Ítéleteket az Út vándora
nem hoz.
Házban balra
van a jó hely,
hadban szól jobbra is a vonulj!
Jó katona nem hoz jót.
Fegyver nem hord szívet.
Hozzányúlni csak kénytelenül kellhet.
Akkor fő a lélekjelenlét!
Győzelem mámorában
tisztán látni lehet-e, hogy mi szép?
Már-már kedvtelésből gyilkolnak.
Ki kedvtelésből gyilkol, annak
a világ nem jelent semmit!
Bal oldalon feltűnik a jó jel,
jobbon bizony máris az ómen.
Alvezér a balt foglalja el,
a fővezér máris a jobbon.
Mint a gyászünnepségen:
könnyet ejtenek, miután öltek,
a győzelmet ünnepli a gyászmenet.
-----
Az Út változatlan.
Nincs neve, akár egy farönk.
Noha egy kicsinyített világ,
nincsenek ezen szolgák.
Ha a király
az Utat megőrzi,
a Tízezer Dolog
önmagát megbecsüli.
Az ég, föld forog egymásba,
világra jó áldást bocsát.
Parancs nincs, rend van.
Név van minden
születéssel.
Neve van, azzal ismerik el.
Elismerik, hát tudni kell,
megállni hol-hogyan kell,
hogy alkuvás ne legyen.
Hasonlóak:
az Út a világban,
csermely a barlangban,
folyó a tengerben.
-----
Az elmét
az emberismeret
élessé teszi,
az önismeret világossá.
Az erőt
a győztes mutogatja,
az önön győzött magába
szilárdítja.
Annak bő a bőség,
ki tudja azt, mi az elegendő.
Annak van becsvágya,
ki folyton
magát űzi utakra.
Aki magát nem veszíti el,
az állhatatos.
Halála sem megy veszendőbe,
hosszabbítja az életét.
-----
Jobbra is fut,
balra is eljut,
nagy ez az Út.
A Tízezer Dolog kiútja.
Életet ad, nem
tesz különbséget.
Beteljesít, nem vesz birtokba.
Tőle Tízezer Dolog
jóllakottabb, melegebb.
S nem kell félni,
hogy a szolgája lesz.
Az természetes,
hogy semmit nem akar,
hisz a szó is nagy rá,
hogy apró.
A Tízezer Dolog hozzá tér vissza,
de nem mint urához a szolga.
Erre már nem méretes
az a szó sem,
hogy óriás.
Az Út vége
sem tenné magát naggyá.
Ezért nagyszerű
a megléte.
-----
A Nagy Jelkép
elfogadása
a nagy világ
megmozdulása.
Mozgalmas bár, nincs ebből ártalom,
csak igazi békeség, nyugodalom.
Utazókat zene,
illat
meg-megállít.
Az Út szava ízt nem ad,
dalként nem hat.
Tágra nyílt szemnek sem látható.
Csupa fülnek sem hallható.
A hasznossága ettől még
fogyhatatlanul örökre tart.
-----
Ha szorítás
a cél,
a lazítás arra szolgál.
Ha fosztás a cél,
a jutalom annak használ.
A megerősítő adomány
meggyengítést jövendöl.
S végső soron valahány
fokozat mind
a rangfosztásnak dukál.
Az erő elvész,
a gyenge éli túl.
Egy
hal a vizén túl nem jut el.
Egy ember gondja
nem az ország érdekével
kezdődik.
-----
Az Út változatlan.
Nincs semmi tennivaló,
de semmi sincs, mi készületlen.
Ha a király
az Utat megőrzi,
a Tízezer Dolog
önmagától formálódik ki.
Formájával kiforrott
a feltűnést keltő vágy is,
mit legyűrni csak önmaga tud,
hogy a név-szalmával együtt
ne égjen el a lényeg-farönk.
A farönk névtelen,
vágytalan,
ezért boldogul nyugodalomban.
A világ úgyis
jó alapon áll,
szilárd alapon.
--------------------------------
