Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Konfuciusz
BESZÉLGETÉSEK ÉS MONDÁSOK

Fordította, bevezette és jegyzetekkel ellátta: Tőkei Ferenc
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

[A kínai szavak magyar tudományos átírásban.]

Konfuciusz (i.e. 551–479): LUNYU 論語 [A kínai szavak írásjegyekkel és pinyin átírásban.]

Tőkei Ferenc bevezetése
I-XII.

XIII-XX.
Jegyzetek


KONFUCIUSZ BESZÉLGETÉSEI ÉS MONDÁSAI

Konfuciusz, aki a hagyományos számítás szerint i. e. 551-től 479-ig élt, maga valószínűleg semmit sem írt, tanításait csupán követői őrizték meg a Lun-jü (Beszélgetések és mondások) című könyvben. A Lun-jü tehát személyes tanításainak legmegbízhatóbb gyűjteménye, bár jelenlegi formájában ez a könyv is Han-kori, az i. sz. II. században élt Cseng Hüan állította össze három különböző szöveg alapján. Az egyik Lu-ból, Konfuciusz egykori hazájából származott, a másik a szomszédos C'i-ből (e valószínűleg későbbi hagyomány-anyag nyomait vélik felfedezni a XVI. fejezetben), a harmadik pedig egy, a Han-kor elején "felfedezett", állítólag Konfuciusz házából előkerült, ám valószínűleg Han-kori kompiláció volt. A mai szöveg fő forrása valószínűleg a Lu-beli szájhagyományokat tartalmazó, ugyancsak húsz fejezetes mű volt, amelynek létezéséről az i. e. I. századból is vannak adataink. Ennek a Lu-beli könyvnek ugyancsak nehéz lenne meghatározni a pontos keletkezési idejét. Általában azt tartják, hogy az i. e. IV. században, mintegy száz évvel a mesterhalála után írták le a tanítványok tanítványai. Richard Wilhelm abból a tényből, hogy az i. e. IV. század második felében élt Meng-ce tanításaiból összeállított Meng-ce című könyvben, amely egyébként gyakran idézi Konfuciusz mondásait, semmi bizonyítékot nem találni a Lun-jü létezésére, levonja azt a következtetést, hogy abban az időben ilyen könyv még nem létezett, s a Lun-jü keletkezését talán éppen az segítette elő, hogy a III. század elején Meng-ce tanítványai egy könyvben rögzítették mesterük beszélgetéseit és mondásait (Kungfutse, Gespräche. Jena 1921. XXXI). A Lun-jü-szövegkritika mind a mai napig igen gyenge lábon áll, annyit azonban bizonyosra vehetünk, hogy a szöveg alapjában véve Csou-kori, s tekintve, hogy a Meng-ce-ben logikailag sokkal fejlettebb érvelést találunk, nemigen vonható kétségbe, hogy a húsz fejezet túlnyomó része korábbi, mint a Meng-ce. (További szövegkritikai megjegyzések az egyes fejezetek jegyzeteinek bevezetéseképpen olvashatók.)
Konfuciusz életéről többé-kevésbé megbízható értesüléseink jobbára csak a Lun-jü-ből vannak, mert később megszámlálhatatlan legenda fonódott alakja köré. Neve K'ung K'iu volt, bizalmasabb személyneve Csung-ni. Luban, egy Cou nevű városkában született, ahol akkor már idős apja hivatalnok volt. Apja korán meghalt, s ő anyjával meglehetős szegénységben élhetett. Az i. e. VI. század utolsó éveiben valószínűleg hivatalt vállalt, alighanem a hatalmas Ki (Ki-szun) családnál. Később magas udvari méltósághoz jut, ám i. e. 492 táján - valószínűleg a Ki családdal való összeütközése miatt - lemond hivataláról és elhagyja hazáját. Szakadatlan vándorlásban telik élete, többször megfordul a kis Wei, Cs'en és Szung fejedelemségekben, míg végre idős korában - talán egy tanítványa, Ce-ju közbenjárása folytán - visszatérhet Lu-ba, ahol a fővárosban telepedik le, és megalapítja iskoláját, hogy hátralevő néhány évét már csak annak szentelje.
Ami ebből az elmosódó életrajzból tanainak megértéséhez fontos lehet, az szüntelen összeütközésbe kerülése az arisztokráciával. Ez első pillantásra annál meglepőbb, mert a Lun-jü tanúbizonysága szerint Konfuciusz legfőbb törekvése: megőrizni a régiség szokásait, konzerválni a patriarchális család berendezkedését, biztosítani az arisztokrácia "atyai" jogát a kizsákmányolásra. Vajon az történt csupán, hogy az arisztokrácia nem értette meg, mennyire az ő érdekeit védi Konfuciusz? Nézetünk szerint erről is szó van, de nem csak erről. Konfuciusz, akinek eszményképe Csou-kung, a félig-meddig legendás Nyugati Csou-dinasztia legendás bölcse, a Csou-ház hatalmát akarja visszaállítani. Lu-ban, Csou-kung egykori fejedelemségében egyedül a fejedelem tarthat igényt uralkodói hatalomra, a "három nagy családnak" erre nincsen joga. Nem térhetünk most ki arra, hogy mennyire történeti a Nyugati Csou-dinasztia, de az a tény is, hogy Konfuciusz csaknem mindig a "három dinasztia" egyikeként, a mitikus Hia- és a félig-történeti Sang-Jin-dinasztiával együtt emlegeti, arról árulkodik, hogy a régi Csou-dinasztia hatalma korántsem volt akkora, mint a konfuciánus hagyomány állítja. Valójában kicsiny patriarchális királyság lehetett, amelyet felbomlasztott a népesség számának és a patriarchális arisztokrácia hatalmának természetes növekedése. A lényeges az, hogy Konfuciusz ennek a királyságnak az intézményeit állította példaképül a korabeli fejedelmek elé, s ezzel némiképpen hatalmuk megszilárdítására, az arisztokrácia óvatos visszaszorítására ösztönözte őket. Nézetünk szerint e központosító törekvések ideológiai támogatására jött létre a Su king-, Si king- és Lun-jü-beli hagyomány a régi, különösen a Csou-házi királyok nagy hatalmáról és bölcsességéről. A hivatalnokság alsóbb rétegeiből jött Konfuciusz mélységesen konzervatív, de a kínai társadalomban mégis bizonyos haladást célzó tanításai valószínűleg mindaddig nem találtak kellő megértésre az arisztokrácia részéről, amíg ez utóbbi be nem látta, hogy pozícióit a központi hatalommal együttműködve biztosíthatja a legjobban.
A konfuciánus állameszmény: patriarchális családok állammá szervezett hálózata, azaz egy hatalmas patriarchális család, amelyben mindenkinek megvan a maga helye. Az arisztokráciával való súrlódás egyetlen pontja az a szerény kívánság, hogy az arisztokrácia is maradjon a maga helyén, ne törekedjék a fejedelmi hatalom megcsorbítására. Így a konfucianizmus a patriarchális arisztokrácia nyílt apológiája. Az, hogy a "nemes ember" (kün-ce) eszménye, mely a Lun-jü-ben legtöbbször az uralkodóra vagy főhivatalnokára vonatkozik, elsősorban nem születési, hanem erkölcsi nemességet jelent, csak látszólag van ellentétben a patriarchális arisztokrácia érdekeivel, mert valójában azt a felismerést foglalja magában, hogy az arisztokrácia hatalma csak akkor tartható fenn, ha minden tisztségviselő jó példát mutat alantasainak, jól választja meg alsóbb hivatalnokait, azaz (leszállva a moralizálás magaslatáról) az adórendszer egyetlen hivatalnoka sem lopja meg a többit. A "nemes ember" tehát: olyan bölcs hivatalnok, aki felismeri, hogy a társadalom "rendje" s az ő pozíciója csak akkor van biztonságban, ha az égi rendeléstől megszabott helyén marad, az "igazságosság" erénye (ji) szerint él.
Konfuciusz kormányzás-tana tehát közvetlenül a Hung-fan-ból ismert égi megbízatás elméletéhez kapcsolódik. Mondásai között több egymásnak ellentmondót találunk, s ez ellentmondások okát nem a Lun-jü szövegének sokrétűségében, hanem a patriarchális állam és ideológiája belső ellentmondásosságában kell keresnünk. A patriarchalizmus és a központi hatalom közti ellentmondás feloldására hivatott a közép, a mértéktartás, a szerénység, a helyén-maradás gondolata.
Konfuciusz nemegyszer igyekszik szavait úgy fogalmazni, hogy a fejedelem-alattvaló és az atya-fiú viszony, tehát az állami és a családi viszonyok közül egyiket se hangsúlyozza túl a másik rovására. Mégis, már a Lun-jü-ben háttérbe szorul a központi hatalom érdeke, s eluralkodik a patriarchális viszonyok apológiája. A sokat emlegetett "emberség" (zsen) kategóriája, Konfuciusz etikájának ez a "tökéletes erénye", legfőbb erkölcsi normája végül is úgy áll előttünk, mint a családi viszonyok harmóniájának eszménye. S tekintve hogy az ókori Kína társadalmának legfőbb pillére a patriarchális család volt, nyilvánvaló, hogy a konfuciánus "emberség" követelménye nagyon távol van az igazi humanizmustól.
Konfuciusz etikájában ahhoz, hogy valaki "nemes emberré" legyen, mindig be kell tartania a szertartási előírásokat (li), és gyakorolnia kell a zenét (jo). Lu-beli iskolájában a mester elsősorban a Su king és a Si king tanításával foglalkozott, tehát szertartási táncok szövegkönyveit és verseit tanította. Iskolája afféle hivatalnok-képző iskola volt, de a képzés nem lehetett gazdasági-gyakorlati; inkább szertartás-vezetők nevelődtek benne. A konfuciánus iskola neve, a zsu szó nem véletlenül jelent eredetileg szertartás-vezetőt, ritualistát. Konfuciusz filozófiája ezért akár vallásfilozófiának is nevezhető, hiába hárította el magától a mester, hogy metafizikai kérdésekkel foglalkozzék.
A Lun-jü-nek azonban óriási szerepe volt a kínai filozófia történetében. Ezért is, de anyagának ellentmondásosságából fakadó sok termékeny gondolata miatt is, melyek közül különösen érdekes a közép és a mérték dialektikus kategóriáinak felfedezése, teljes egészében közöljük.

Tőkei Ferenc


BESZÉLGETÉSEK ÉS MONDÁSOK

LUN-JÜ
I.

1.
A mester mondotta: "aki tanul és a tanultakat állandóan gyakorolja is, vajon nem lehet-e megelégedett? Akinek messzi földről jött barátja akad, vajon nem örülhet-e? Akiben nem él harag amiatt, hogy az emberek nem ismerik, vajon nem nemes ember-e (kün-ce)?"

2.

Ju mester(1) mondotta: "Ami az embereket illeti, nagyon kevesen vannak olyanok, akik szülőtisztelők (hiao) és testvérszeretők (ti) ugyan, de a feljebbvalókkal (sang) mégis ellenkezni szeretnének. Olyan ember pedig, aki a feljebbvalókkal ellenkezni nem szeret, de zavargásokat (luan) támasztani igen, egyáltalában nincsen. A nemes (kün-ce) gondosan ügyel a dolgok alapjára (pen). Ha az alap áll, akkor megéled az erény (tao). Márpedig a szülők tisztelete (hiao) és a testvériesség (ti) az emberség (zsen) alapja."

3.

A mester mondotta: "A ravasz beszéd s a tettetett külső ritkán párosul az emberséggel (zsen)."

4.

Cen-ce(2) mondotta: "Én naponta három szempontból vizsgálom meg önmagamat. Hogy vajon mások szolgálatában igyekezvén hűséges voltam-e, hogy vajon a barátaimmal való kapcsolatomban őszinte voltam-e (szin), és hogy a hagyományt, amelyet tanultam, vajon alkalmaztam-e?"

5.

A mester mondotta: "Aki ezer hadiszekeret kiállító fejedelemséget kormányoz, az gondosan ügyeljen a szolgálatokra és legyen szavahihető (szin), mérsékelje a kiadásait (jung) és szeresse az embereit, s a népet (min) csak alkalmas időben (si) vegye igénybe".

6.

A mester mondotta: "A fiatal ember otthon tisztelje a szüleit (hiao), házon kívül tisztelje az idősebbeket (ti), legyen figyelmes és szavahihető, szeresse a sokaságot (csung), de bizalmas viszonyban legyen az emberségesekkel (zsen). Ha így cselekszik, és még marad ereje, akkor azt tudományokra és elméjének ékesítésére (hio wen) fordíthatja."

7.

Ce-hia(3) mondotta: "Ha valaki a külső szépség helyett a bölcseket (hien) követi, szülei szolgálatában emészti fel minden erejét, fejedelmét szolgálja egész lényével, barátaival való kapcsolatában szavai megbízhatóak, akkor arra mondhatja akárki, hogy műveletlen, én mégis biztosan műveltnek (hio) fogom nevezni."

8.

A mester mondotta: "Ha a nemes ember (kün-ce) nem komoly, akkor nincs is tekintélye, és amit tanul, az nem erősödik meg benne. A legtöbbre a hűséget és szavahihetőséget kell becsülni, nem szabad olyanokkal barátkozni, akik nem érnek annyit, mint mi, és ha hibázunk, nem szabad félni attól, hogy kijavítsuk."

9.

Ceng-ce mondotta: "Ha ügyelsz a végtisztességre s áldozol az elköltözötteknek, akkor a nép erénye (tö) ismét virágozni fog.

10.

Ce-k'in(4) azt kérdezte Ce-kung-tól(5): "Ha mesterünk megérkezik valamely fejedelemségbe (pang), természetesen meg akarja ismerni a kormányzás dolgait. Mármost neki kell-e feltenni a kérdéseket, vagy őhozzá járulnak azokkal?" Ce-kung így felelt: "Mesterünk maga érdemli azt ki a kedvességével, egyenességével, tekintélyével, szerénységével és tisztelettudásával. Mesterünk is felteszi a kérdéseket, de mennyire másképp, mint ahogy az emberek meg szoktak kérdezni ilyesmit!"

11.

A mester mondotta: "Amíg az apa él, figyelni kell az akaratát. Ha az apa meghalt, a tetteit kell megnézni. Ha három évig nem térünk le az apa útjáról, akkor beszélhetünk fiúi szeretetről (hiao)."

12.

Ju-ce mondotta: "A szertartások alkalmazásában az egyetértés és összhang nagyon fontos dolog. Ezért olyan ragyogó a régi királyok útja (tao); kicsi és nagy előírásaik mind ebből fakadtak. Amit azonban nem szabad tenni: ismerni az egyetértés fontosságát és jó egyetértésben lenni, ám a szertartások előírásaival meg nem törődni - hát ezt éppenséggel nem szabad tenni."

13.

Ju-ce mondotta: "Hogy a szavahihetőség megközelítse az igazságosságot (ji), szavainkat tettekre kell váltani. Hogy a tisztelettudás megközelítse a szertartások szerint valót (li), távol kell tartanunk minden szégyenletest és becstelent. Hogy soha el ne veszítsed a bizalmas barátodat (c'in), ahhoz neki urához [hozzád] méltónak kell lennie."

14.

A mester mondotta: "Ha a nemes ember étkezésében nem keresi a jóllakottságot, lakozásában nem keresi a kényelmet, gondos a szolgálataiban, körültekintő a beszédében, megkeresi az erényeseket (tao) és azokhoz igazítja magát, akkor elmondhatjuk róla, hogy szereti a tanulást."

15.

Ce-kung megkérdezte: "Lehetséges-e az, hogy a szegény ne hízelegjen, és a gazdag ne legyen gőgös?" A mester azt felelte: "Lehetséges. De még jobb, ha a szegény megelégedett, a gazdag pedig szereti a szertartásokat." - Ce-kung így szólt: "A Dalok Könyve azt mondja: "Mintha vágva, mintha csiszolva, mintha vésve, mintha fényesítve lenne."(6) Vajon nem éppen ezt jelentik e szavak?" A mester így felelt: "Sze-vel [Ce-kung-gal] most már lehet beszélni a Dalok Könyvéről. Válaszomra rögtön megértette (az idézett szavakat)."

16.

A mester mondotta: "Sose búsuljatok, hogy az emberek nem ismernek benneteket; azon búsuljatok, hogy ti nem ismeritek az embereket."


II.

1.

A mester mondotta: "Aki erényével (tö) gyakorolja a kormányzást, az olyan, akár az északi sarkcsillag, amely mozdulatlanul a helyén marad, bár minden csillag mozog körülötte."

2.

A mester mondotta: "A Dalok Könyvének háromszáz verse van, de egyetlen sora tartalmazza valamennyit, és ez: "Gondolataidban ne legyen hitványság"(7)"

3.

A mester mondotta: "Ha a népet rendeletekkel kormányozzák és büntetésekkel tartják féken, akkor ki fogja játszani (a büntetést), de a szégyent nem fogja ismerni. Ha az erénnyel (tö) kormányozzák és a szertartásokkal tartják féken, akkor ismerni fogja a szégyent és mindig egyenes lesz."

4.

A mester mondotta: "Amikor tizenöt éves voltam, a tanulás foglalt el, amikor harminc, már szilárdan álltam; amikor negyven, nem tévelyegtem többé; amikor ötven, megértettem az Ég parancsát (t'ien ming); amikor hatvan, fülem kifinomodott; és amikor hetven lettem,(8) már követhettem szívem kívánságát, mégsem hágtam át semmi előírást."

5.

Meng Ji-ce(9) megkérdezte, mi a fiúi szeretet (hiao). A mester azt felelte: "Nem lázadozni." Fan Cs'e-nek,(10) aki a kocsiját vezette, a mester azt mondta erről: "Meng-szun(11) megkérdezte tőlem, mi a fiúi szeretet, én pedig azt feleltem: 'Nem lázadozni.'" Fan Cs'e ekkor megkérdezte: "Mit jelent ez?" A mester pedig mondotta: "Életükben szolgáld szüleidet a szertartások szerint, halálukban temesd el őket a szertartások szerint és áldozz nekik a szertartások szerint."

6.

Meng Wu-po(12) megkérdezte, mi a fiúi szeretet, és a mester mondotta: "A szülőknek egyedül attól kelljen tartaniuk, hogy (fiúk) megbetegszik."

7.

Ce-ju(13) megkérdezte, mi a fiúi szeretet, és a mester mondotta: "Manapság úgy vélik, hogy a fiúi szeretet csupán a szülők ellátása. Pedig a legszükségesebbekkel még a kutyákat és lovakat is ellátják. Ha hiányzik a kellő tisztelet, van-e akkor különbség a kettő között?"

8.

Ce-hia megkérdezte, mi a fiúi szeretet, és a mester mondotta: "A tetszetős külsőből nehéz (ítélni). Ha a szolgálatban az öcs vagy fiú segíti (bátyja vagy apja) fáradozását, vagy ha bora és étele van, azzal jól tartja a korábban születetteket; az talán már a fiúi szeretet lenne?"

9.

A mester mondotta: "Hui-val(14) beszélgettem egy álló napon át, és ő semmi ellenvetést nem tett, mintha csak ostoba volna. Amikor azonban visszavonult, megvizsgáltam a magatartását, s az bizony megfelelt (az én tanításaimnak). Hui egyáltalában nem ostoba!"

10.

A mester mondotta: "Ha megvizsgáljuk egy ember cselekedeteit, ha megállapítjuk tetteinek okait, és ha megtudjuk, mi teszi megelégedetté, akkor vajon el tud-e rejtőzni előlünk, el tudja-e rejteni (igazi lényét)?"

11.

A mester mondotta: "Csak aki a régit ápolgatva ismeri meg az újat, csak az lehet mások tanítójává."

12.

A mester mondotta: "A nemes ember nem használati tárgy."

13.

Ce-kung megkérdezte, ki a nemes ember, és a mester mondotta: "(A nemes) cselekszik, mielőtt beszél, és azután tetteinek megfelelően (tanít)."

14.

A mester mondotta: "A nemes (kün-ce) egyetemes (csou) és nem részrehajló; a kis ember (sziao-zsen) részlehajló és nem egyetemes."

15.

A mester mondotta: "Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes."

16.

A mester mondotta: "A régiekétől eltérő tanokhoz igazodni nagyon ártalmas dolog."

17.

A mester mondotta: "Ju [Ce-lu],(15) megtanítsalak-e arra, mi az igazi tudás? A tudottról tudni, hogy tudjuk; a nem tudottról pedig tudni, hogy nem tudjuk: ez az igazi tudás."

18.
Ce-csang(16) tanult, hogy hivatali jövedelemhez jusson (lu). A mester azt mondta neki: "Hallgass meg sok mindent és tedd félre a kétségeseket, a megmaradtat pedig óvatosan mondd el másoknak, s akkor keveset fognak szidalmazni. Láss meg sok mindent és tedd félre a veszélyeseket, a megmaradtat pedig óvatosan cselekedd, s akkor keveset kell majd megbánnod. Ha szavaid kevés szidalmat vonnak rád, tetteidből pedig keveset kel megbánnod, akkor a hivatali jövedelmet máris megszerezheted."

19.

Ai fejedelem(17) kérdezősködött mondván: "Mit kell tennem ahhoz, hogy a nép engedelmes legyen?" K'ung-ce felelte neki mondván: "Ha felemeled az egyeneseket és eltávolítod a görbéket, akkor a nép engedelmeskedik. De ha felemeled a görbéket és eltávolítod az egyeneseket, a nép nem engedelmeskedik."

20.

Ki K'ang-ce(18) megkérdezte, mit kell tenni ahhoz, hogy a nép tisztelettudó, hűséges és erényeiben buzgó legyen. A mester így szólt: "Közeledj hozzá komolysággal, s tisztelettudó lesz; légy szülőtisztelő (hiao) és kegyes (c'e), akkor hűséges lesz hozzád; emeld fel a jókat (san) és tanítsd a tökéletleneket (pu-neng), akkor buzgó lesz erényeiben."

21.

Valaki K'ung-ce-vel beszélgetvén megkérdezte: "Mester, miért nem tevékenykedel a kormányzásban?" A mester így felelt: "Az Írások Könyve azt mondja-e a fiúi szeretetről: "Légy szülőtisztelő, légy szeretetre méltó a fivéreid iránt, s terjesszed el (ezeket az erényeket) mindenütt, ahol kormányzol?"(19) Íme, ez is a kormányzásban való tevékenykedés, miért kellene hát (közvetlenül) a kormányzásban tevékenykednem?"

22.

A mester mondotta: "Nem értem, hogyan is lehetne valamire való az olyan ember, aki nem szavahihető. Mert mit is lehet kezdeni azzal a nagy kocsival, amelyen nincsen járom, vagy azzal a kis kocsival, amelynek nincsen járomrögzítője?"

23.

Ce-csang megkérdezte, mit lehet tudni a tíz (következő) nemzedékről. A mester így felelt: "A Jin-dinasztia átvette a Hia-dinasztia szertartásait, és amit elhagyott belőlük, vagy amit hozzájut tett, azt könnyen megismerhetjük. A Csou-ház átvette a Jin-ház szertartásait, és amit elhagyott belőlük, vagy amit hozzájuk tett, azt könnyen megismerhetjük. Így a Csou-házat folytató akár száz nemzedékről is tudhatunk valamit."

24.

A mester mondotta: "Aki a nem-hozzátartozója lelkének áldozik, az hízelgő. Aki látja, mi az igazságosság (ji), mégsem cselekszi, abból hiányzik a bátorság."


III.

1.

K'ung-ce azt mondta a Ki-család fejéről, akinek az udvarában nyolc sorban táncoltak a táncosok (az ünnepeken)(20), hogy ha ezt megengedheti magának, akkor ugyan mit nem engedhetne meg magának.

2.

A "három család",(21) miközben (áldozat végeztével) eltávolították az áldozati edényeket, előadatta a Jung éneket.(22) A mester azt mondta erről: "'A segédkezők a fejedelmek, s az Ég Fia méltóságos' - hogyan énekelhették ezt a 'három család' csarnokában?"

3.

A mester mondotta: "Az olyan ember, kiből hiányzik az emberség (zsen), hogyan tud a szertartásoknak eleget tenni? Az olyan ember, kiből hiányzik az emberség, mit is tud kezdeni a muzsikával?"

4.

Lin Fang(23) arról kérdezősködött, hogy a szertartások dolgában mi az alapvető (pen). A mester így felelt: "Bizony nagy kérdés ez! Az (ünnepi) szertartásokban a túlzásoknál jobb a mérséklet; a gyászolásban pedig a pontosságnál jobb az őszinte bánat."

5.

A mester mondotta: "A keleti és északi barbároknak van fejedelmük, a mi országainknak (csu hia) azonban nincsen."(24)

6.

A Ki-család feje áldozatot mutatott be a T'ai hegynek.(25) A mester Zsan Ju-val(26) beszélgetve azt mondta erről: "Nem tudod ettől őt megmenteni?" Az így felelt: "Nem tudom." Mire a mester így szólt: "Ó, hát azt mondtad ezzel, hogy a T'ai hegy (szellemei) nem érnek fel Lin Fang-gal?"(27)

7.

A mester mondotta: "A nemes ember sohasem vetélkedik. Vagy a nyilazáskor vetélkednie kell? Szerényen üdvözli (ellenfeleit) és felmegy a helyére, leszállván pedig ő issza ki (a veszteség poharát). Még a vetélkedésben is nemes ember marad."

8.

Ce-hia kérdezősködött mondván: "'Ravaszkás mosolya milyen kedves! Szeme milyen szép fekete-fehér!(28) A fehér alapon milyen szép színek!' - mit jelentenek vajon ezek a szavak?" A mester így felelt: "A színeket fehér alapra kell festeni." (Ce-hia) tovább kérdezte: "Tehát a szertartások csak utóbb következnek?" A mester pedig azt mondta: "Sang [Ce-hia], te megértettél engem. Most már lehet veled beszélni a Dalok Könyvéről."

9.

A mester mondotta: "A Hia-dinasztia szertartásait én el tudom mondani, de K'i nem nyújt elegendő bizonyítékot. A Jin-dinasztia szertartásait én el tudom mondani, de Szung nem nyújt elegendő bizonyítékot. Az írásos emlékek nem elegendők, ez a (bizonyosság hiányának) oka. Ha elegendők lennének, én is bizonyítani tudnám (szavaimat)."(29)

10.

A mester mondotta: "A nagy ti-áldozatok(30) alkalmával azt, ami a (szertartási italok) kiöntése után következik, én még nézni sem kívánom."

11.

Valaki a nagy ti-áldozat értelméről kérdezősködött. A mester így felelt: "Nem tudom. Aki tudná, mit jelent, annak az égalatti kormányzása is csak annyi volna, mint ide belenézni!" - és a tenyerébe mutatott.

12.

Áldozván őseinek, mintha csak jelen lennének, és áldozván a szellemeknek, mintha csak jelen lennének, a mester azt mondotta: "Ha nem személyesen mutatom be az áldozatot, akkor mintha nem is áldoznék neki."

13.

Wang-szun Kia(31) megkérdezte mondván: "Mit jelent az a mondás, hogy jobb a tűzhely (istenének) kedveskedni, mint a délnyugati saroknak?" A mester így felelt: "Ez helytelen, (mert) aki bűnt követ el az Éggel szemben, azért nem lesz, aki közbenjárjon."(32)

14.

A mester mondotta: "A Csou-ház a két (megelőző) dinasztiát vette figyelembe, s milyen pompásak voltak a törvényei! Én a Csou-házat követem."(33)

15.

Amikor a mester belépett a nagytemplomba (t'ai-miao),(34) minden dologról kérdezősködött. Valaki így szólt: "Ki mondhatná, hogy a Cou-beli ember fia(35) ismeri a szertartásokat? Hiszen belépve a nagytemplomba minden dologról kérdezősködik." A mester meghallotta ezt és így felelt: "Éppen ezzel (cselekszem) a szertartások szerint."

16.

A mester mondotta: "A nyilazáskor nem a bőr (átszakítása a céltáblán) a legfőbb dolog, mert hiszen az emberek ereje nem egyenlő. Éppen ez a régiek útja."

17.

Ce-kung el akarta venni a hónap elsejének kihirdetésével kapcsolatos juháldozatokat. A mester így szólt hozzá: "Sze [Ce-kung], te szereted a juhokat, én azonban a szertartásokat szeretem."

18.

A mester mondotta: "Ha valaki fejedelme szolgálatában maradék nélkül eleget tesz a szertartásoknak, akkor az emberek hízelgőnek tartják."

19.

Ting fejedelem(36) megkérdezte, hogyan kell a fejedelemnek az alattvalóit (cs'en) foglalkoztatnia, s hogyan kell az alattvalónak fejedelmét szolgálnia. K'ung-ce felelte neki mondván: "A fejedelem alattvalóit a szertartásokkal foglalkoztassa, az alattvaló pedig fejedelmét hűséggel szolgálja."

20.

A mester mondotta: "A Kuan-c'ü (dal)(37) örömteli, de nem kicsapongó; fájdalmas, de nem búskomor."

21.

Ai fejedelem kérdezősködött Cai Wo-tól(38) a föld szellemének emelt oltárok felől, Cai Wo pedig felelte neki mondván: "A Hia-uralkodók fenyőket, a Jin-háziak ciprusokat, a Csou-k pedig gesztenyéket ültettek oda, hogy a népben félelmet és rettegést keltsenek." Amikor a mester meghallotta ezt, így szólt: "Bevégzett dolgokról nem érdemes beszélni, megtörtént dolgokat nem érdemes kifogásolni, elmúlt dolgokat nem érdemes szidalmazni."(39)

22.

A mester mondotta: "Kuan Csung(40) nagyon kicsiny képességű ember volt!" Valaki azt kérdezte: "Mértéktartó ember volt Kuan Csung?" (A mester) így felelt: "A Kuan család feje [Kuan Csung] emeltette a Szan-kui (tornyot), s hivatalnokai közül egynek sem volt kétféle dolga, hogyan lett volna tehát mértéktartó?" A kérdezősködő így folytatta: "Nos, akkor Kuan Csung, ugye ismerte a szertartásokat?" (A mester) így felelt: "Az országok fejedelmei (pang-kün) védőfalat emelt a kapujuk elé; nos, a Kuan család feje is védőfalat emelt a kapuja elé. Az országok fejedelmei, amikor ketten baráti találkozóra jöttek össze, kis asztalkára tették a felfordított serlegüket; nos, a Kuan család feje ugyanilyen kis asztalkát használt. Ha a Kuan család feje ismerte a szertartásokat, akkor ki az, aki nem ismeri őket?"

23.

A mester Lu fejedelemség Nagy Zenemesterét tanítván azt mondotta: "A muzsikát könnyű megismerni. A (zenemű) kezdetekor egyszerre szólalnak meg a különböző hangok, az előrehaladás folyamán ezek harmóniába olvadnak, ragyogó tisztán és törések nélkül (zengenek), egészen a befejezésig."

24.

A Ji-beli(41) határfelügyelő (feng-zsen) arra kérte (a mestert), hogy megjelenhessék előtte, mondván: "Valahányszor nemes ember érkezett hozzánk, mindig megengedte nekem, hogy meglátogassam." A mester követői bevezették, az ember pedig távozáskor azt mondotta: "Tanítványok, miért búsultok azon, hogy (mesteretek) elvesztette a hivatalát? Az égalattiból régóta kiveszett már az erény (tao); mesteretek azonban az Ég fa harangverője (a nép összehívására)."

25.

A mester mondotta a Sao-táncról, hogy az tökéletesen szép és tökéletesen jó (san) is; a Wu-táncról pedig azt mondotta, hogy tökéletesen szép ugyan, de nem egészen jó.(42)

26.

A mester mondotta: "Hogyan is nézhetném, hogy vannak, akik magasan állnak, de méltatlan a szívük; végzik a szertartásokat, de hiányzik belőlük a tisztelet, meggyászolják (szüleiket), de nem éreznek fájdalmat!"


IV.

1.

A mester mondotta: "A szomszédság embersége (zsen) nagyon értékes dolog. Aki lakóhelyet választván nem emberségesek között telepszik meg, az nem okos ember."

2.

A mester mondotta: "Aki nem emberséges, az nem tud sokáig szükségben élni, és nem tud hosszú ideig jólétben élni. Aki pedig emberséges, az csak az emberségben nyugszik meg, és aki bölcs, csak az emberséget tartja értékesnek."

3.

A mester mondotta: "Csak aki emberséges, csak az tudja igazán szeretni és gyűlölni az embereket."

4.

A mester mondotta: "Aki igazán az emberségre törekszik, az nem tesz semmi gonoszságot."

5.

A mester mondotta: "Gazdagság és előkelőség - ezt kívánják az emberek. De ha nem a helyes úton (tao) jutnál hozzá, nem szabad élned vele. Szegénység és alacsony sor - ezt nem szeretik az emberek. De ha a helyes úton lenne osztályrészed, ne tartsd távol magadtól. Az a nemes (kün-ce), aki elveti magától az emberséget, szerezhet-e hírnevet magának? A nemes még az étkezés idejében sem vét soha az emberség ellen. S ilyennek kell maradnia akkor is, ha veszélybe kerül, akkor is, ha nagy zavarba jut."

6.

A mester mondotta: "Nem találkoztam még olyan emberrel, aki az emberséget (zsen) igazán szerette, a nem-emberséget (pu-zsen) pedig igazán gyűlölte volna. Aki szereti az emberséget, az semmit sem tarthat többre nála. Aki gyűlöli a nem-emberséget, az maga gyakorolja az emberséget, és semmi nem-emberségesnek nem engedi meg, hogy a személyét érintse. De vajon lehetséges-e, hogy valaki egész napon át minden erejével az emberséget gyakorolja? Én még nem találkoztam olyannal, akinek az erejéből ne futotta volna erre. Lehetséges, hogy előfordul ilyesmi, én azonban még sohasem láttam."

7.

A mester mondotta: "Az emberek hibái mindig megfelelnek annak a körnek (tang), amelybe tartoznak. Ha megnézem valakinek a hibáit, abból megtudom, emberséges-e."

8.

A mester mondotta: "Aki reggel meghallgatta az igazságot (tao), az este akár meg is halhat."

9.

A mester mondotta: "Az az írástudó (si), aki ugyan az igazságra (tao) törekszik, de szégyenli rossz ruháját és rossz életét, az még nem méltó rá, hogy eszmét cseréljek vele."

10.

A mester mondotta: "Az égalatti kormányzásában a nemes ember semmit sem helyesel és semmit sem tagad meg oktalanul; mindig az igazságosság (ji) a mértéke."

11.

A mester mondotta: "A nemes mindig az erényre (tö) gondol, a kis ember pedig a földre [földi dolgokra]. A nemes mindig a törvényekre gondol, a kis ember pedig a kegyekre."

12.

A mester mondotta: "Aki minden cselekedetével a hasznot hajhássza, arra sokan megharagszanak."

13.

A mester mondotta: "Azt, aki országát a szertartásokkal (li zsang) tudja kormányozni, ugyan mi baj érhetné? Az pedig, aki országát nem tudja a szertartásokkal kormányozni, ugyan mit is kezd a szertartásokkal?"

14.

A mester mondotta: "Ne keseregj azon, hogy nincsen hivatalod, inkább azon aggódj, hogy érdemes légy reá. Ne keseregj azon, hogy senki sem ismer, keressd inkább, hogy a hírnévre méltó légy."

15.

A mester mondotta:(43) "Sen [Ceng-ce], nekem egyetlen alapelvem (tao) van, mely mindent magában foglal." Ceng-ce azt felelte: "Igen." Amikor a mester visszavonult, a többi tanítvány megkérdezte (Ceng-ce-t) mondván: "Mire vonatkoztak a szavai?" Ceng-ce így válaszolt: "Mesterünknek ez az alapelve: legyünk hűségesek feljebbvalóinkhoz s igazságosak másokhoz; és semmi több."

16.

A mester mondotta: "A nemes ember az igazságossághoz (ji) ért jól, a kis ember pedig a haszonleséshez (li)."

17.

A mester mondotta: "Ha kiváló embert (hien) látsz, arra gondolj, hogy egyenlő légy vele. Ha pedig nem kiválót (pu-hien) látsz, fordulj bensődbe és vizsgáld meg magadat."

18.

A mester mondotta: "Szüleidet szolgálván hibáikra szelíden figyelmeztesd őket. Ha látod, hogy semmiképpen nem akarnak rád hallgatni, akkor kettőzd meg tiszteletedet anélkül, hogy visszavonnád (tanácsodat). Még ha ők rosszul bánnak is veled, nem szabad zúgolódni ellenük."

19.

A mester mondotta: "Ha szüleid még élnek, nem szabad messzire utaznod. Ha mégis utaznod kell, meghatározott útirányod legyen."

20.

A mester mondotta: "Ha három évig nem térünk le az apa útjáról, akkor beszélhetünk fiúi szeretetről (hiao)."

21.

A mester mondotta: "Szüleid éveiről sohasem szabad megfeledkezned; egyrészt örülnöd kell nekik, másrészt aggódnod miattuk."

22.

A mester mondotta: "Ha a régiek nem mondtak ki valamit szavakban, azért tették, mert szégyellték volna, hogy tetteik nem érik utol azokat."

23.

A mester mondotta: "Igen kevesen lehetnek olyanok, akik mérséklettel élve is eltévedtek volna."

24.

A mester mondotta: "A nemes ember lassú akar lenni a szavaiban, de fürge a tetteiben."

25.

A mester mondotta: "Az erény nem maradhat egyedül, biztosan társra talál."

26.

Ce-ju mondotta: "Aki fejedelmét szolgálva sokszor ismétli (tanácsait), kegyvesztetté lesz. Ha barátok között sok (a szemrehányás), akkor (a barátság) messze távolodik."


V.

1.

A mester Kung-je Cs'ang-ról(44) azt mondotta, hogy nyugodtan hozzáadhatja (bárki) a lányát, mert ha béklyókban van is, semmi bűnt nem követett el. És hozzá is adta feleségül a lányát. Nan Jung-ról(45) azt mondotta a mester, hogy ha az országban (pang) rend (tao) van, neki mindig van hivatala, ha pedig az országban nincs rend, mindig elkerüli a büntetést és halált. Ezért hozzá is adta feleségül bátyjának a lányát.

2.

A mester azt mondta Ce-cien-ról:(46) "Milyen nemes ember! De ha Lu fejedelemségben egyetlen nemes ember sem lett volna, honnan vette volna (erényeit)?"

3.

Ce-kung megkérdezte mondván: "Hogyan vélekedel Sze-ről [rólam]?" A mester így felelt: "Te egy edény vagy." "Miféle edény? - kérdezte (Ce-kung). "Ékkővel díszes áldozati edény" - felelte (a mester).(47)

4.

Valaki azt mondta: "Jung [Zsan Jung](48) igazán emberséges, de ügyetlen a beszédben." A mester így szólt: "Ugyan mire használná az ékesszólást? Aki mindenkit a (csak) szájából jövő szép szavakkal fogad, azt legtöbbször meggyűlölik az emberek. Nem tudom, hogy valóban emberséges-e, de az ékesszólást ugyan mire használná?"

5.

A mester meghagyta C'i-tiao K'ai-nak [Ce-zso-nak],(49) hogy vállaljon hivatali tisztséget. Az azonban így felelt: "Ehhez én még nem vagyok elég szavahihető (szin)." És a mester örvendezett.

6.

A mester azt mondta: "Tanításaimat (tao) nem váltják tettekre. Ha tutajra szállnék s azon hánykolódnék a tengeren, talán csak Ju [Ce-lu] követne engem." Ce-lu hallotta ezt, és boldog volt. A mester azonban így folytatta: "Ju a bátorság szeretetében túltesz rajtam, de hiányzik belőle az ítélőképesség."

7.

Meng Wu-po megkérdezte, hogy Ce-lu vajon emberséges-e. A mester azt felelte: "Nem tudom." (Meng Wu-po) megismételte kérdését, mire a mester így felet: "Ju [Ce-lu] képes arra, hogy jól megszervezze egy ezer harcikocsit kiállító fejedelemség (katonai) adóit (fu), emberségét azonban nem ismerem." (Meng Wu-po most azt kérdezte:) "S hogyan vélekedel K'iu-ról [Zsan Ju-ról]?" A mester így felelt: "K'iu képes arra, hogy egy ezer háztartással bíró város (ji) vagy egy száz harcikocsit kiállító család kormányzói tisztét (cai) jól ellássa, emberségét azonban nem ismerem." (Meng Wu-po tovább kérdezte:) "S hogyan vélekedel Cs'e-ről [Ce-hua-ról]?"(50) A mester így felelt: "Cs'e mindig kifogástalan övvel felövezve áll az udvarban, s képes arra, hogy szóval tartsa a vendégeket, emberségét azonban nem ismerem."

8.

A mester Ce-kung-gal beszélgetve azt kérdezte tőle: "Melyikőtök múlja felül a másikat, te vagy Hui [Jen Hui]?" (Ce-kung) felelvén neki azt mondta: "Sze (én) hogyan is merné magát Hui-val hasonlítani össze? Hiszen Hui, ha egyetlen dolgot hall, tizet tud meg belőle, Sze azonban, ha egy dolgot hall, csak kettőt tud meg belőle." A mester pedig így szólt: "Nem érsz föl vele. Veled együtt azt tartom, hogy elmaradsz mellette."

9.

Cai Jü(51) szerette a nappalt is ágyban tölteni. A mester azt mondta erről: "A rothadt fát nem lehet kifaragni, a trágyából és sárból való falat nem lehet bevakolni. Miért vádolnám tehát Jü-t?" A mester (Cai Jü-ről még azt is) mondta: "Eleinte úgy volt, hogy ha kapcsolatba kerültem valakivel, akkor a beszédét hallva bíztam a tetteiben. Most azonban, ha valakivel kapcsolatba kerülök s hallom a beszédét, megvizsgálom a tetteit is. Jü miatt történt bennem ez a változás."

10.

A mester azt mondta: "Sohasem láttam még hajlíthatatlan embert." Valaki azt felelte erre: "Sen Cs'ang(52) (hajlíthatatlan)." De a mester így szólt: "Cs'ang-nak szenvedélyei vannak, hogyan is lehetne hajlíthatatlan?"

11.

Ce-kung azt mondta: "Amiről nem akarom, hogy az emberek megtegyék nekem, azt én sem akarom megtenni az embereknek." Mire a mester megjegyezte: "Sze, te még nem jutottál el idáig."

12.

Ce-kung mondotta: "Mesterünk ragyogó tudásáról (wen csang) sokszor van alkalmunk meggyőződni, de sohasem halljuk, hogy mesterünk az emberi természetről (szing) vagy az égi törvényről (t'ien-tao) beszélne."

13.

Ha Ce-lu meghallott valamit, akkor egészen addig, míg csak át nem tudta ültetni a gyakorlatba, óvakodott attól, hogy (bármi mást) meghallgasson.

14.

Ce-kung megkérdezte mondván: "Miért kapta K'ung Wen-ce(53) a Wen [művelt] nevet?" A mester így felelt: "Mert igen okos volt, mégis szeretett tanulni, s még az alárendeltjeitől (hia) sem szégyellt kérdezősködni. Ezért kapta a Wen (posztumusz) nevet."

15.

A mester Ce-cs'an-ról(54) azt mondta, hogy benne megvan a nemes ember négy erénye (tao): a magatartásában szerény, feljebbvalói (sang) szolgálatában tisztelettudó, népe (min) gondozásában kegyes, és a nép alkalmaztatásában igazságos.

16.

A mester mondotta: "Jen P'ing-csung(55) nagyon jól tudja, milyen kapcsolatban kell lennie az emberekkel. Bármily sokáig (van is erre szükség) tisztelettudó marad."

17.

A mester mondotta: "Cang Wen-csung(56) olyan épületet emeltetett egy nagy teknősbéka számára, amelyben az oszlopfők hegyekkel, a tetőgerendák pedig moszatokkal voltak ékesítve. Hogy nevezhetnénk tehát bölcsnek?"

18.

Ce-csang megkérdezte mondván: "Ce-wen-t,(57) a főminisztert (ling-jin), aki háromszor került a főminiszteri hivatalba és egyszer sem mutatott semmi örömet, majd háromszor távolították el és egyszer sem mutatott elégedetlenséget, hanem ahogy kellett, beszámolt az új főminiszternek arról, hogyan kormányzott ő, a régi főminiszter - vajon hogyan kell megítélni?" A mester így felelt: "Hogy hűséges ember"; és amikor (Ce-csang) azt kérdezte: "S vajon emberséges-e?" - (a mester) így válaszolt: "Azt nem tudom. Vagy ez már elég lenne az emberséghez?" - (Ce-csang tovább kérdezte:) "Amikor C'ui-ce(58) meggyilkolta C'i fejedelmét, akkor Cs'en Wen-ce, akinek pedig tíz négyesfogata volt, elhagyta mindenét és elvándorolt. Más országba (pang) került, de ott is csak azt mondta: 'az itteni főemberek (tai-fu) éppen olyanok, mint a mi C'ui-ce-nk'; és elvándorolt onnan is. Ismét más országba ért, de ott is csak azt mondta: 'Az itteni főemberek éppen olyanok, mint a mi C'ui-ce-nk'; s megint csak tovább vándorolt. Milyen embernek tartod őt?" A mester így felelt: "Tiszta embernek"; és amikor (Ce-csang tovább) kérdezte: "S emberségesnek tartod-e?" - akkor azt mondotta: "Nem tudom. Vagy ez már az emberség lenne?"

19.

Ki Wen-ce(59) mindent háromszor gondolt meg, s csak azután cselekedett. A mester meghallotta ezt és így szólt: "Kétszeri (meggondolás) is elegendő."

20.

A mester mondotta: "Amikor az országban rend volt, Ning Wu-ce(60) bölcsnek mutatta magát, amikor azonban felborult a rend, egyszerre ostobának. Bölcsességét elérheti más is, ostobasága azonban utolérhetetlen."

21.

Amikor a mester Cs'en-ben(61) volt, azt mondta: "Vissza kellene térnem, vissza kellene térnem (Lu-ba)! Az én otthoni (tang) tanítványaim fennkölt gondolkodásúak, nem törődnek apró dolgokkal, szinte már tökéletesek, csak azt nem tudják, hogy korlátozzák és alakítsák magukat."

22.

A mester mondotta: "Po-ji és Su-c'i(62) nem emlegették fel a régi gonoszságokat, ezért haragudtak rájuk olyan kevesen."

23.

A mester mondotta: "Ugyan ki mondhatná, hogy Wei-seng Kao(63) egyenes ember! Hiszen amikor valaki ecetet kért tőle, ő a szomszédjától kért, azt adta oda."

24.

A mester mondotta: "A ravasz beszédet, a tettetett külsőt és a túlzott tiszteletet Co K'iu-ming(64) szégyenletesnek tartotta, s szégyenletesnek tartom én is. Gyűlölni valakit s mégis a barátjának mutatkozni: Co K'kiu-ming ezt szégyenletesnek tartotta, s szégyenletesnek tartom én is."

25.

Amikor egyszer Jen Jüan és Ki Lu [Ce-lu] mellette álltak, a mester így szólt hozzájuk: "Most mind a ketten mondjátok el, mi az, amit kívántok." Ce-lu azt mondta: "Kocsikat, lovakat és könnyű prémes ruhákat szeretnék, amelyeket megosztanék a barátaimmal, s ha ők tönkretennék ezeket, nem méltatlankodnék miatta." Jen Jüan pedig azt mondta: "Szeretnék nem dicsekedni az erényeimmel (san), és nem mutogatni a fáradozásaimat." És Ce-lu most azt kérdezte: "S hallhatnánk-e, mester, a te kívánságodat is?" A mester pedig így szólt: "Az öregeknek legyen nyugodalmuk, a barátok bízzanak egymásban, a fiataloknak viseljék gondját."

26.

A mester mondotta: "Hát mindennek vége? Még soha nem találkoztam olyan emberrel, aki képes lett volna meglátni a saját hibáit, és lelkében be is vádolta volna magát."

27.

A mester mondotta: "Még egy tíz háztartással rendelkező faluban (ji) is biztosan akad olyan, aki épp annyira hűséges és szavahihető, mint én, de aligha akad, aki tanulni is annyira szeretne, mint én!"


VI.

1.

A mester azt mondta: "Jung [Zsan Jung] alkalmas arra, hogy arccal dél felé fordulva (mint fejedelem) kormányozzon." Amikor pedig Csung-kung [Zsan Jung] kérdezősködött Ce-szang Po-ce(65) felől, a mester így felelt: "Ő is alkalmas volna rá, mert nem kicsinyes ember." Csung-kung ekkor így szólt: "Vajon nem az-e a legalkalmasabb, aki megőrzi magában a tiszteletet (minden dolga iránt), de tetteiben nagyvonalú, s így kormányozza a népét? De aki magában is nagyvonalú, meg a tetteiben is, az vajon nem túlságosan nagyvonalú-e?" Mire a mester így felelt: "Jung helyesen szólott."

2.

Ai fejedelem megkérdezte, hogy a tanítványok közül ki szereti igazán a tanulást. K'ung-ce felelve neki így szólt: "Itt volt Jen Hui, ő igazán szerette a tanulást. Haragját nem vitte át igaztalanul másra, nem esett kétszer ugyanabba a hibába, szerencsétlenségére azonban rövidre volt szabva a sorsa (ming), és meghalt. Manapság senki sincs (hozzá fogható). Senkiről sem tudok, aki igazán szeretné a tanulást."

3.

Ce-hua megbízatást végezve C'i-ben járt, Zsan-ce(66) pedig gabonát kért (a mestertől) Ce-hua anyja számára. A mester így szólt: "Adok neki egy fu-val." Amikor pedig (Zsan-ce) többet kért, azt mondta: "Adj hát neki egy jü-nyit." Zsan-ce mégis öt ping(67) gabonát adott (az asszonynak). A mester erre így szólt: "Amikor Cs'e [Ce-hua] elutazott C'i-be, jól táplált lovak húzták a fogatát, s könnyű prémekbe öltözött. Én úgy hallottam, hogy a nemes ember istápolja a szűkölködőket, de nem gyarapítja a gazdagokat." - Amikor (a mester) kormányzóvá (cai) tette Jüan Sze-t,(68) kilencszáz mérő gabonát adott neki, ő azonban elhárította magától. Ekkor a mester így szólt: "Ne (utasítsd vissza), inkább odaadhatnád a tanyáidnak (lin), falvaidnak (li), városkáidnak (hiang) és körzeteidnek (tang)."

4.

A mester Csung-kung-ról szólván azt mondotta: "Ha egy tarka szőrű tehén üszőjét, amelynek vörös a színe, és szabályos a szarva, mégsem akarnák feláldozni, akkor talán lemondanának róla a hegyek és folyók (szellemei)?"(69)

5.

A mester mondotta: "Hui (Jen Hui) szíve három hónapon át nem került ellenkezésbe az emberséggel. A többiek csak bizonyos napokban vagy hónapokban képesek idáig eljutni, és azzal vége."

6.

Ki K'ang-ce megkérdezte, hogy Csung-ju [Ce-lu] vajon alkalmas volna-e arra, hogy részt vegyen a kormányzásban. A mester így felelt: "Ju [Ce-lu] tud dönteni, mi nehézsége volna hát a kormányzás dolgaiban?" (Ki K'ang-ce) tovább kérdezte: "Hát Sze [Ce-kung] vajon alkalmas volna-e arra, hogy részt vegyen a kormányzásban?" (A mester) így felelt: "Sze igen értelmes, mi nehézsége lenne hát a kormányzás dolgaiban?" (Ki K'ang-ce) így folytatta (a kérdezősködést): "Hát K'iu [Zsan Ju] vajon alkalmas volna-e arra, hogy részt vegyen a kormányzásban?" A mester így felelt: "K'iu nagyon tehetséges, mi nehézsége lenne hát a kormányzás dolgaiban?"(70)

7.

A Ki család feje meghívta Min Ce-k'ien-t,(71) hogy legyen Pi (város) kormányzója (cai). Min Ce-k'ien azonban így szólt: "A megfelelő formában hárítsd el (a megbízatást) helyettem. S ha ezután még egyszer értem küldene, akkor kénytelen lennék a Wen-folyón túl élni."

8.

Amikor Po-ju(72) beteg volt, a mester meglátogatta. Az ablakon át megfogta a kezét és így szólt: "El fog pusztulni; ez az elrendelt sorsa (ming)! Ilyen ember, és ilyen betegségbe esett! Ilyen ember, és ilyen betegségbe esett!"

9.

A mester mondotta: "Milyen kiváló ember (hien) volt Hui [Jen Hui]! Egy bambuszkosárnyi ételen és egy tökhéjnyi italon, nyomorúságos sátorban élt. Más ember ki sem bírta volna ezt a szenvedést, Hui azonban változatlanul boldog maradt. Milyen kiváló ember volt Hui!"

10.

Zsak K'iu azt mondta: "Nem az a baj, hogy nem tetszik nekem a mester tanítása (tao), de hát az erőm nem elég hozzá." A mester így válaszolt: "Akinek az ereje nem elég, az útközben merül ki; te azonban (előre) határt szabsz magadnak."

11.

A mester Ce-hia-val beszélgetve mondotta: "Légy nemes írástudó (kün-zsu), nem pedig 'kis ember' írástudó (sziao-zsen zsu)."

12.

Amikor Ce-ju Wu-cs'eng kormányzója (cai) volt, a mester megkérdezte tőle: "Találtál-e (bizalmadra méltó) embert?" Az így felelt: "Tan-t'ai Mie-ming-et,(73) aki sohasem jár mellékutakon, s aki még egyszer sem jött oda a palotámhoz (sö), hacsak nem hivatalos ügyben járt (kung-si)."

13.

A mester mondotta: "Meng-Cse-fan(74) nem volt dicsekvő ember. Meneküléskor leghátul maradt, s a kapuhoz érkezve ostorozni kezdte a lovát, így szólván: 'Nem merészelnék én utoljára maradni, de hát a lovam nem akar haladni'."

14.

A mester mondotta: "T'o, az előimádkozó ékesszólása és a Szung-beli Csao szépsége nélkül bizony nehéz lenne megmenekedni a mai korban."(75)

15.

A mester mondotta: "Ki tud kimenni a házból, ha nem az ajtón át? Hogy van akkor, hogy a helyes úton (tao) senki sem jár?"

16.

A mester mondotta: "Akiben a természetes tulajdonságok (cse) túlszárnyalják a műveltséget (wen), az vadember (je). Akiben a műveltség szárnyalja túl a természetes tulajdonságokat, az közönséges írnok (si). Akiben a műveltség és a természetes tulajdonságok kiegyensúlyozódtak, az nemes emberré (kün-ce) lett."

17.

A mester mondotta: "Amikor az ember megszületik, még egyenes szívű. Ha (később az egyenességet) elveszítve is életben marad, akkor csak nagy szerencse folytán menekült meg (a haláltól)."

18.

A mester mondotta: "Aki ismeri (az erényt), nem ér fel azzal, aki (az erényt) szereti is. Aki pedig szereti, nem ér fel azzal, aki gyönyörűségét is leli benne."

19.

A mester mondotta: "Aki a középszerű emberek fölött áll, azt érdemes tanítani a magas dolgokra. Aki azonban a középszerű embernek is alatta marad, azt nem lehet a magas dolgokra tanítani."

20.

Fan Cs'e a tudásról kérdezősködött. A mester mondotta: "Teljesíteni a nép [az emberek] iránti kötelességünket, s tisztelni a szellemeket (kui-sen), de magunkat távol tartani tőlük: ezt nevezzük tudásnak." (Fan Cs'e ezután) az emberségről kérdezett, és (a mester) mondotta: "Aki emberies, az elsősorban a nehéz dolgokkal törődik, és csak másodsorban a (belőlük származó) sikerrel. Ezt nevezzük emberségnek."

21.

A mester mondotta: "Aki birtokában van a tudásnak, az a vízben leli örömét. Aki birtokában van az emberségnek, az a hegyben leli örömét. A tudás birtokában lenni: mozgás; az emberség birtokában lenni: nyugalom. A tudás birtokában levő boldogan él, az emberség birtokában levő pedig hosszú életet él."

22.

A mester mondotta: "C'i fejedelemség egy (kicsiny) változással elérheti Lu-t. Lu pedig egy (kicsiny) változással elérheti a tökéletességet (tao)."

23.

A mester mondotta: "Ha a ku nevű szögletes vázának nem lennének szögletei, ugyancsak furcsa ku lenne az!"(76)

24.

Cai Wo megkérdezte: "Ha valakinek, aki birtokosa az emberségnek azt mondják, hogy a kútban egy ember van, vajon utána megy-e (a kútba)?" A mester így felelt: "Hogy tenne ilyet! A nemes ember odamehet a (kút) közelébe, de nem vetheti magát bele. Be lehet őt csapni, de teljesen behálózni nem lehet."

25.

A mester mondotta: "A nemes ember kiterjedt tudást szerez a könyvekből, viselkedését pedig a szertartásokhoz igazítja; így lesz képes rá, hogy sose térjen le a helyes útról."

26.

A mester meglátogatta Nan-ce-t,(77) ez azonban Ce-lu-nak nem tetszett. A mester ekkor esküszót mondott: "Ha valami helytelent tettem, hagyjon el engem az Ég, hagyjon el engem az Ég!"

27.

A mester mondotta: "A közép mozdulatlanságának (csung-jung) erénye a tökéletesség legmagasabb foka. S már régóta igen kevés ember (érte csak el)."

28.

Ce-kung így szólt: "Hogyan ítéljem meg azt, aki jótéteményeit ki tudja terjeszteni a népre, s minden embert képes segíteni? Ez volna az emberség?" A mester így felelt: "Hogy tartozna ez az emberséghez? (Az ilyen embert) szentnek kellene nevezni! Ebben még Jao és Sun sem volt egészen tökéletes. Aki birtokosa az egésznek, mindenekelőtt maga akar szilárdan állni, hogy másokat is megszilárdíthasson, s mindent tudni akar magáról [kötelességeiről], hogy másokat taníthasson. Képesnek lenni arra, hogy közeli példa [önmagunk] szerint ítéljünk (mások felett): ezt nevezhetjük az emberség módszerének."


VII.

1.

A mester mondotta: "Én csak közvetítek, de nem alkotok újat. Megbízhatónak tartom és szeretem a régieket (ku). Bátorkodom magam az Öreg P'eng-hez(78) hasonlítani."

2.

A mester mondotta: "Hallgatni és mindent megjegyezni, tanulni és soha meg nem unni (a tanulást), tanítani másokat és soha bele nem fáradni: (e három erény) közül vajon melyik van meg bennem?"

3.

A mester mondotta: "Hogy az erényt (tö) nem ápolom magamban; hogy amit tanulnom kellene, nem mondatom el magamnak; hogy ismerem ugyan kötelességemet (ji), de nem vagyok képes teljesíteni; és hogy a hibáimat nem vagyok képes kijavítani - íme, ezek miatt aggódom."

4.

Amikor a mesternek nem volt semmi (hivatali) dolga, akkor vidám volt és mosolygós.

5.

A mester mondotta: "Mennyire hanyatlom! Álmomban régóta nem láttam már viszont Csou-kung-ot."(79)

6.

A mester mondotta: "Törekedj mindig a helyes útra (tao), szilárdan ragaszkodj az erényhez (tö), igazodj mindig az emberség elvéhez (zsen), szórakozásodat pedig keressd a művészetekben (ji)."

7.

A mester mondotta: "Aki hozzám magától jött s (a tanításért) legalább egy köteg szárított húst felajánlott, attól én sohasem tagadtam meg a tanításomat."

8.

A mester mondotta: "Nem tanítom azt, aki nem igyekszik (tanulni); nem segítem ki azt, aki nem igyekszik kifejezni magát. Akinek elébe tártam (a kérdés) egyik sarkát, s nem képes abból kifejteni a három másik sarkát, annak tanítását én nem folytatom."

9.

Ha a mester olyan ember oldalán étkezett, aki éppen gyászolt, sohasem evett jóllakásig. Amikor pedig halottat siratott, egész nap nem énekelt.

10.

A mester Jen Jüan-nal beszélgetve azt mondta neki: "Csak én meg te vagyunk olyanok, hogy ha alkalmaznak bennünket [hivatalt töltünk be], végezzük a dolgunkat, ha pedig elbocsátanak, élünk visszavonultan." Ce-lu megkérdezte: "Ha a mester három hadsereget(80) vezetne, kit venne maga mellé?" A mester így felelt: "Aki puszta kézzel megtámadna egy tigrist, aki csónak nélkül átkelne a folyón, aki meghalna minden sajnálkozás nélkül, azt nem venném magam mellé. Olyan ember kellene nekem, aki körültekintően megvizsgálja a dolgokat, aki (előbb) jó tervet készít és azt valósítja meg."

11.

A mester mondotta: "Ha a gazdagság elérhető lenne, akkor még ha korbácsos szolgává (si) kellene is lennem érte, én is törekednék utána. Minthogy azonban elérhetetlen, inkább azt követem, amit szeretek."

12.

Amikben a mester igen óvatos volt: az áldozatok előtti böjt, a háború és a betegség.

13.

Amikor a mester C'i-ben volt, meghallgatta a Sao-muzsikát, s (elragadtatásában) három hónapon át nem ismerte a hús ízét. Azt mondotta: "Nem gondoltam volna, hogy muzsika lehet ilyen tökéletes is!"

14.

Zsan Ju így szólt: "Vajon a mi mesterünk Wei fejedelmének fogja pártját?" Ce-kung azt mondta: "Majd én megkérdezem tőle." Azzal belépett (a mesterhez) és feltette a kérdést: "Po-ji és Su-c'i ugyan miféle emberek voltak?" (A mester) így felelt: "A régi idők kiváló emberei voltak." "Megbánták-e tettüket?" - folytatta (Ce-kung). "Keresték az emberség erényét és meg is találták - felelte (a mester) -, mit bánhattak volna meg tehát?" (Ce-kung pedig) kiment és így szólt: "Mesterünk nem (Wei fejedelmének) fogja pártját."(81)

15.

A mester mondotta: "Ha durva ételeket eszem, vizet iszom és behajlítom karom a párnán, akkor is, ilyen körülmények között is boldog vagyok. Az igazságtalansággal (pu-ji) szerzett gazdagság és előkelőség olyan az én szememben, akár az úszó felhő."

16.

A mester mondotta: "Ha (az Ég) meghosszabbítaná még néhány évvel az életemet, ötven évig tanulmányoznám a Változások Könyvét,(82) s azután már nem követnék el nagy hibákat."

17.

A mester állandó beszédtárgya volt a Dalok Könyve, az Írások Könyve és a szertartások betartása. Ezekről beszélt a leggyakrabban.

18.

Sö fejedelme(83) K'ung-ce felől kérdezősködött Ce-lu-tól, Ce-lu azonban nem felelt a kérdésére. A mester így szólt: "Miért nem felelted azt, hogy olyan ember vagyok, aki nagy igyekezetében enni is elfelejt, aki boldogságában [miután, igyekezete sikerrel járt] elfelejti a bánatot, s aki észre sem veszi, hogy közben elérkezett hozzá az öregség?"

19.

A mester mondotta: "Amit tudok a dolgokról, az nem született velem. Szeretem a régieket és mohón kutatom őket."

20.

A mester nem beszélt sem a rendkívüli dolgokról, sem az erőszakról, sem a felfordulásról, sem a szellemekről (sen).

21.

A mester mondotta: "Ha harmadmagammal utazom, (a másik kettő) feltétlenül mesteremmé lesz. Mert én kiválasztom bennük a jót és követem, ami pedig rossz bennük, azt kijavítom (magamban)."

22.

A mester mondotta: "Az Ég oltotta belém az erényt (tö), Huan T'ui mit is tehetne ellenem!"(84)

23.

A mester mondotta: "Azt hiszitek, fiaim, van valami titkom előttetek? Semmit sem titkolok előletek. Semmi olyat nem teszek, amiről ti, a tanítványaim, ne tudhatnátok. Ilyen vagyok."

24.

A mesternek négy (alapvető) tanítása volt: a műveltség (wen), az erkölcs (hing), a hűség és a megbízhatóság.

25.

A mester mondotta: "Szent embert látni még nem volt alkalmam; csak nemes embert volt alkalmam látni, s nekem ez is elég." A mester mondotta (azt is): "Igazán jó embert látni még nem volt alkalmam; csupán állhatatos embert volt alkalmam látni, s nekem ez is elég. Aki azonban semmivel sem rendelkezik; s mégis úgy tesz, mintha lenne valamije; aki üres, de kifelé teltnek mutatja magát; aki szűkölködik, de kifelé pompát mutat, az semmiképpen sem lehet állhatatos."

26.

A mester horgászott, de sohasem használt hálót. Sohasem lőtt rá megülő madárra.

27.

A mester mondotta: "Lehetnek olyanok, akik cselekszenek anélkül, hogy tudnák, miért. Én ezt nem teszem. Én sok mindent meghallgatok, kiválasztom belőle a jót, s azt követem. Sok mindent látok, s mindent meg is jegyzek. Ez a tudás második fokozata."

28.

A Hu-hiang-beliekkel igen nehéz volt szót érteni. (Így aztán) mikor egy ifjú jelentkezett (közülük a mesternél), a tanítványok kétkedéssel fogadták. A mester azonban így szólt: "Ha valaki megtisztítja magát és úgy lép be hozzám, azt elfogadom így megtisztultan, s nem kell, hogy biztosítson elmúlt dolgai felől. Helyeslem, hogy hozzám jöjjön (tanulni), csak azt nem fogom helyeselni, ha elhagy. Miért vagytok olyan szigorúak?"

29.

A mester mondotta: "Vajon messze van-e tőlünk az emberség erénye? Hiszen az emberséget csak akarnom kell, s máris elértem!"

30.

Cs'en fejedelemség büntetés-minisztere (sze-pai) megkérdezte, hogy (a Lu-beli) Csao fejedelem ismeri-e vajon a szertartásokat. K'ung-ce azt felelte: "Ismeri a szertartásokat." Amikor K'ung-ce visszavonult, (a miniszter) üdvözölte Wu-ma K'i-t (s kérte), hogy járuljon elébe, majd így szólt hozzá: "Én úgy hallottam, hogy a nemes ember nem részrehajló. Vagy a nemes ember részrehajló is lehet? Hiszen a (Lu-beli Csao) fejedelem Wu országból vett feleséget, s (az asszony) családneve megegyezett az övével, (aminek elleplezésére) most Wu-meng Ce-nek hívja. Ha a fejedelem ismeri a szertartásokat, akkor ugyan ki nem ismeri?" Wu-ma K'i ezt tudomására hozta a mesternek, aki ekkor így szólt: "Milyen szerencsés vagyok! Ha hibát követek el, valaki biztosan felismeri."(85)

31.

Ha a mester olyan emberekkel volt együtt, akik jól énekeltek, mindig megismételtette velük a jól sikerült darabot, s végül maga is velük énekelt.

32.

A mester mondotta: "A műveltségben (wen) talán eljutottam odáig, mint más emberek, de hogy mindenben nemes ember módjára cselekedjem, azt még nem sikerült elérnem."

33.

A mester mondotta: "Hogy is merészelném magamat szentnek vagy tökéletes erényűnek (zsen) tartani? De szakadatlanul igyekszem, anélkül hogy beléunnék, és tanítom az embereket, anélkül hogy belefáradnék. Ez minden, amit el lehet mondani rólam." Kung-szi Hua erre megjegyezte: "Éppen ez az, amit mi, tanítványok, nem tudunk megtanulni."

34.

Amikor a mester súlyos beteg volt, Ce-lu arra kérte, hogy imádkozhassék érte (tao). A mester így szólt: "Van (erre példa)?" Ce-lu azt felelte: "Van. Hiszen a Gyászbeszédekben(86) (lei) is olvashatjuk: 'Imádkozunk érted a fenti [égi] és lenti [földi] szellemekhez (sen k'i)!'" A mester erre azt mondta: "Elég régóta imádkozom én már."

35.

A mester mondotta: "A mértéktelenség zabolátlansághoz vezet, a mértékletesség pedig zsugorisághoz. Nos, a zsugoriság még mindig jobb, mint a zabolátlanság."

36.

A mester mondotta: "A nemes ember nyugodt és megelégedett, a közönséges embernek azonban szüntelenül aggodalmai vannak."

37.

A mester nyájas volt, de méltóságteljes; szigorú, de nem kegyetlen; tiszteletet parancsoló, de nyugodt.


VIII.

1.

A mester mondotta: "T'ai-po-ról(87) igazán elmondhatjuk, hogy elérte az erény (tö) legmagasabb fokát. Háromszor engedte át másnak az égalattit [a királyi trónt], és a nép (nem ismervén okait) még csak nem is magasztalhatta érte."

2.

A mester mondotta: "Aki nem a szertartások mértéke szerint tisztelettudó, az csak gyötri magát; aki nem a szertartások szerint ügyel (kötelességére), az félénk; aki nem a szertartások szerint bátor, az felfordulást támaszt; aki nem a szertartások mértéke szerint egyenes, az durva. Ha a nemes ember buzgón teljesíti kötelességét szülei iránt, akkor a nép közt virágozni fog az emberség erénye. Ha nem taszítja el magától régi barátait, akkor a nép sem fog aljasságot elkövetni."

3.

Amikor Ceng-ce beteg volt, összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: "Takarjátok ki a lábamat, takarjátok ki a kezemet. A Dalok Könyvében ez áll: 'Remegjetek és óvakodjatok, mintha mély örvényhez érkeznétek, mintha vékony jégen tapodnátok!'(88) (S mert így vigyáztam testemre,) ezután is, csakúgy mint a mai napig, meg tudom őrizni épségben, gyermekeim."

4.

Amikor Ceng-ce beteg volt, Meng King-ce(89) meglátogatta. Ceng-ce szóhoz jutván azt mondotta: "Amikor a madár halni készül, kiáltása fájdalmas. Amikor az ember halni készül, beszéde erényes [jó tanácsokat ad]. A nemes ember három törvényre (tao) fordítson különös gondot: testtartása és megjelenése sohase legyen merev vagy petyhüdt, arckifejezését úgy igazítsa, hogy mindig bizalomgerjesztő legyen, szavaiban és hanghordozásában pedig kerülje az alantasságot vagy illetlenséget. Az áldozati edények (pien tou) körüli szolgálatokra ott vannak a megfelelő hivatalnokai."

5.

Ceng-ce mondotta: "Képességekkel rendelkezni s mégis attól kérdezősködni, akinek nincsenek meg a képességei; sokkal rendelkezni s mégis attól kérdezősködni, akinek kevés van belőle; birtokolni dolgokat s mégis úgy tenni, mintha semmink sem volna; tele lenni valamivel s mégis üresnek mutatni magunkat; sértéseket szenvedni s mégsem vitatkozni: régebben volt egy barátom [Jen Jüan], aki éppen így intézte dolgait."

6.

Ceng-ce mondotta: "Akire úgy lehet rábízni egy hat arasznyi kis árvát, vagy akit úgy lehet megbízni egy százmérföldes (nagy fejedelemség) kormányzásával, hogy aztán találkozhat bármily nagy fordulattal, (kötelességétől) soha el nem tántorodik, az vajon nemes ember-e? Bizony, az nemes ember."

7.

Ceng-ce mondotta: "A hivatalnok (si) nem lehet el nagylelkűség és kitartás nélkül. A teher ugyanis súlyos, az út pedig hosszú. A tökéletes erény (zsen) a teher, amit magára vállalt, s az nem súlyos talán? S minthogy csak a halállal ér véget, az út nem hosszú talán?"

8.

A mester mondotta: "A Dalok Könyve fölemel, a Szertartások Könyve megerősít, a Muzsika Könyve tökéletesít bennünket."(90)

9.

A mester mondotta: "A néppel el lehet érni, hogy a helyes utat kövesse, de nem lehet elérni, hogy meg is értse azt."

10.

A mester mondotta: "Aki szereti bátorságát fitogtatni, s elégedetlen a szegénységével, az (végül) felfordulást támaszt. Ha valaki nem tökéletes erényű (pu-zsen), s ezért túlságosan kárhoztatják, az (ugyancsak) felforduláshoz jut el."

11.

A mester mondotta: "Ha valakinek olyan ragyogó tulajdonságai vannak, mint Csou-kung-nak, de ez őt gőgössé és zsugorivá teszi, akkor többi tulajdonságai még azt sem érdemlik meg, hogy szemügyre vegyék őket."

12.

A mester mondotta: "Nem könnyű olyan embert találni, aki három esztendeig tanul és mégsem érkezik el oda, hogy hivatali jövedelmet kapjon."

13.

A mester mondotta: "(A nemes ember) arra törekszik, hogy szavahihető legyen, szeret tanulni, haláláig megőrzi (a tanultakat), s egyre tökéletesíti erényét (tao). Veszélyes országba (pang) be se teszi a lábát, felfordulásban levő országban pedig nem marad meg. Ha az égalatti kormányzása rendben van, akkor megmutatja magát; de ha nincs rendben, akkor elrejtőzik. Ha az országban rend van, akkor szegénysége és alacsony sora szégyenletes, de ha nincsen rend, akkor gazdagsága és előkelősége a szégyenletes."

14.

A mester mondotta: "Akinek nincs hivatali tisztsége, az ne foglalkozzék a kormányzás dolgaival."

15.

A mester mondotta: "Amióta Cse muzsikamester elkezdte működését, a Kuan-c'ü (kezdetű dal) refrénje (lu-an) milyen magával ragadó, hogy betölti a fülünket?"(91)

16.

A mester mondotta: "Az olyan embert, aki becsvágyó létére nem egyenes, aki ostoba létére nem tanulni vágyó, aki egyszerű létére nem megbízható, én sehogy sem tudom megérteni."

17.

A mester mondotta: "Úgy tanulj, mintha semmit sem értél volna el, és mindig félj, hogy elveszíted (amit tanultál)."

18.

A mester mondotta: "Az volt igazi lelki nagyság, amikor Sun és Jü birtokába jutott az égalattinak, s mégis, (a hatalom) mit sem számított nekik!"(92)

19.

A mester mondotta: "Mily hatalmas uralkodó volt Jao! Mily hatalmas volt! Egyedül az Ég nagy, és egyedül Jao volt egyenrangú vele! (Erénye) határtalan volt! A nép nem is talál méltó nevet reá. Hatalmas volt! Mi mindent vitt végbe! Milyen ragyogó minden intézménye (wen csang)!"

20.

Sun-nak öt minisztere volt, s az égalattit jól kormányozták. (Később) Wu-wang azt mondta: "Nekem tíz kormányzó miniszterem van." K'ung-ce azt mondotta (ezzel kapcsolatban): "Hát nem igaz a mondás, hogy tehetséges embert találni nehéz? T'ang [Jao] és Jü [Sun] idejében többen voltak mint manapság, (mert) egy asszony lévén közülük, (Wu-wang-nak) kilenc embere volt mindössze. Hogy (Weng-wang) az égalatti kétharmad részét birtokolta s ezzel szolgálta a Jin-dinasztiát: ez a Csou-ház érdeme (tö). S elmondhatjuk, igen nagy érdeme."

21.

A mester mondotta: "Jü-ben semmi hibát nem találok. Szegényes volt itala és étele, de a legnagyobb kegyeletet (hiao) tanúsított a szellemek (kui-sen) iránt; rosszak voltak köznapi ruhái, de gyönyörű volt áldozati köténye és sapkája; nyomorúságos volt a lakása, de az öntözőcsatornákra fordította minden erejét. Jü-ben én semmi hibát nem találok."


IX.

1.

A mester ritkán beszélt a haszonról (li), az égi akaratról (ming) és az emberségről (zsen)(93).

2.

Egy Ta-hiang faluból (tang) való ember azt mondta: "K'ung-ce igazán nagy ember! Hatalmas a tudománya; csakhogy semmi olyan (tette) nincs, ami nagy hírnevet szerezne neki." A mester meghallotta ezt és így szólt tanítványaihoz: "Mivel is kellene foglalkoznom? Kocsihajtással vagy nyilazással? Kocsihajtással fogok foglalkozni."(94)

3.

A mester mondotta: "A szertartások kendersapkát írnak elő, manapság mégis selyemsapkát viselnek, mert az gazdaságosabb, s én (ugyanezért) követem az általános szokást. A szertartások előírják, hogy alul [még a lépcsők előtt] kell meghajolni, manapság mégis felül hajolnak meg. Ez azonban szemtelenség, s én inkább ellenkezésbe kerülök mindenkivel, de alul hajolok meg."

4.

A mesterből teljesen hiányzott négy dolog: nem volt benne sem féktelen vágy, sem előítélet, sem konokság, sem pedig önzés.

5.

Amikor a mester veszedelembe került K'uang-ban,(95) azt mondotta: "Amióta Wen-wang meghalt, nem itt [bennem] lakozik-e a műveltség (wen)? Ha az Ég el akarná veszejteni ezt a műveltséget, akkor én, a későbbi halandó nem jutottam volna ennek a műveltségnek birtokába. S mivel az Ég nem akarja ezt a műveltséget elveszejteni, ugyan mit tehetnek ellenem a K'uang-beliek!"

6.

Egy főminiszter (t'ai-cai) megkérdezte Ce-kung-tól mondván: "Ugye szent ember (seng) a mesteretek? Milyen sokféle dologhoz ért!" Ce-kung így felelt: "Bizonyos, hogy az Ég adományai következtében csaknem szent ember, s emellett valóban sokféle dologhoz ért." A mester meghallotta (a beszélgetést) és így szólt: "Ismer engem a főminiszter? Fiatal koromban alacsony sorban éltem (cien), így aztán sok mindent megtanultam, de csupa alantas dolgot. Vajon a nemes embernek sok (dologhoz) kell (értenie)? Nem kell sok (dologhoz értenie)." Lao mondotta:(96) "A mester szerette mondogatni: 'Nem lévén hivatalos elfoglaltságom, a művészetekkel foglalkozom (ji).'"

7.

A mester mondotta: "Hogy nekem olyan (nagy) tudásom lenne? Nincs nekem (nagy) tudásom. De ha egy bármily nyomorult személy kérdez tőlem valamit, s egészen üresnek [tudatlannak] látszik, akkor igyekszem egyik végétől a másikig kifejteni és kimeríteni neki a kérdést."

8.

A mester mondotta: "Feng-madár nem érkezik, a Folyó nem bocsát ki képet magából. Számomra elvégeztetett."(97)

9.

Ha a mester gyászruhás vagy hivatali fejéket és ruhát viselő, vagy pedig vak embert látott, akkor, még ha azok nála fiatalabbak voltak is, mindig felemelkedett, vagy ha elhaladt mellettük, meggyorsította lépteit.

10.

Jen Jüan (a mester iránti csodálatában) felsóhajtott és azt mondta: "Felnézek rá, s ő mindig magasabb; belé szeretnék hatolni (tanaiba), s az mind áthatolhatatlanabb; egyszer még magam előtt látom, s hirtelen máris mögöttem van. A mester nagyon rendszeresen és nagyon jól irányítja az embereket. A műveltséggel (wen) gazdagít, a szertartásokkal fegyelmez engem. Ha fel akarok hagyni (a tanulással), nem vagyok rá képes. S ha már minden tehetségemet kimerítettem, még mindig úgy látom, hogy valami ott magasodik előttem, s hiába akarom követni, út nem vezet hozzá."

11.

Amikor a mester súlyos beteg volt, Ce-lu rávette a tanítványokat, hogy miniszterekként cselekedjenek.(98) Mikor a betegség megenyhült (a mester magához tért és) így szólt: "Ju [Ce-lu] viselkedése már régóta csalfa! Ugyan kit csapok be azzal, hogy úgy teszek, mintha volnának minisztereim, amikor pedig nincsenek? Becsaphatom talán az Eget? Hiszen annál, hogy miniszterek keze közt haljak meg, nem jobb-e a ti kezetek közt halni meg, gyermekeim? És ha nem is jut osztályrészemül valami nagy temetés, (közöttetek) talán az útszélen pusztulok el (s temetés nélkül maradok)?"

12.

Ce-kung így szólt (a mesterhez): "Ha volna itt egy szép drágakő, azt dobozba tennéd és elrejtenéd-e, vagy pedig jó árat kérvén érte eladnád?" A mester így felelt: "Eladnám, eladnám! De megvárnám, míg felajánlják a megfelelő árat."

13.

A mester (egy ízben) a kilenc keleti barbár törzs közé akart menni lakni.(99) Valaki azt mondta neki (erről): "Hiszen azok durva emberek. Hogy tehetnél ilyet?" A mester így felelt: "Ha nemes ember költözik közéjük, miféle durvaság maradhatna ott meg?"

14.

A mester mondotta: "Miután Wei-ből visszatértem Lu-ba,(100) kiigazítottam a muzsikát, és valamennyi óda (ja) és himnusz (szung) a maga helyére került."

15.

A mester mondotta: "A házon kívül szolgálni a fejedelmeket és a főembereket (kung k'ing), odahaza szolgálni atyánkat és idősebb fivéreinket, gyász idején megtenni minden erőfeszítést, nem engedni eluralkodni rajtunk a bort: ezek közül vajon mire vagyok képes én?"

16.

A mester egy folyó partján állva így szólt: "Minden tovafolyik, akárcsak ez (a víz), meg nem állva sem nappal, sem éjjel."

17.

A mester mondotta: "Még senkivel sem találkoztam, aki éppúgy szerette volna az erényt (tö), mint a külső szépséget (sö)."

18.

A mester mondotta: "(A tanulással) úgy vagyunk, mint a domb emelésével. Ha már csak egy kosárnyi (föld) hiányzik ugyan ahhoz, hogy készen legyen, de ekkor megállok, akkor abbahagytam a munkámat. Vagy úgy vagyunk, mint a föld egyengetésével. Ha már csak egy kosárnyi (földet) kell kiborítani, s meg is teszem, akkor munkámmal előrehaladtam."

19.

A mester mondotta: "Aki sohasem veszi félvállról, amit elmagyaráztam neki: ez Hui [Jen Hüan]."

20.

A mester mondotta Jen Jüan-ról: "Mennyire sajnálom (a halálát)! Mindig csak előrehaladni láttam, sohasem láttam megtorpanni."

21.

A mester mondotta: "Előfordul, hogy a növény kisarjad, de nem bont virágot. Előfordul az is, hogy kivirágzik, de nem érlel gyümölcsöt."

22.

A mester mondotta: "A fiatalokkal (is) tisztelettel kell bánni, mert ki tudja, nem szárnyalnak-e túl bennünket a jövőben. Ha azonban negyven- vagy ötvenéves korukban sem hallattak még magukról, akkor bizony nem érdemlik meg, hogy tartsanak tőlük."

23.

A mester mondotta: "Ha megszívlelendő tanácsot kapunk, lehet azt nem helyeselni? A legfontosabb azonban, hogy (a tanács szerint) tökéletesítsük is önmagunkat. Ha gyengéd célzással figyelmeztetnek bennünket, lehet annak nem örülni? A legfontosabb azonban, hogy (a mondottakat) végig is gondoljuk. Aki örül (a figyelmeztetésnek), de nem gondolja végig, aki helyesli (a tanácsot), de nem tökéletesíti önmagát, azzal én igazán nem tudok mit kezdeni."

24.

A mester mondotta: "A legtöbbre a hűséget és szavahihetőséget kell becsülni, nem szabad olyanokkal barátkozni, akik nem érnek annyit, mint mi, és ha hibázunk, nem szabad félni attól, hogy kijavítsuk."

25.

A mester mondotta: "A hadseregtől el lehet rabolni a vezérét, de még egy közembertől sem lehet elrabolni a jóra való szándékát."

26.

A mester mondotta: "Még ha rongyos kendervászon-ruhában áll is prémekbe öltözöttek mellett, akkor sem szégyenli magát: íme, ez Ju [Ce-lu]. - 'Semmivel sem elégedetlen, semmit sem követel; ugyan mi rosszra lenne képes?'"(101) - Ce-lu aztán szüntelenül ismételgette (e két verssort). A mester azonban megjegyezte: "Csakhogy ez az erény (tao) nem elegendő az igazi jósághoz (cang)."

27.

A mester mondotta: "Csak amikor elérkezik a téli hideg, akkor vesszük észre, hogy a fenyő és a ciprus utolsónak veszti el leveleit."

28.

A mester mondotta: "Az okos ember nem tévelyeg, a tökéletes erényű (zsen) nem aggódik, a bátor ember nem fél."

29.

A mester mondotta: Van, aki képes arra, hogy velünk együtt tanuljon, de nem képes velünk együtt a követendő utat járni. Van, aki képes velünk együtt járni a követendő utat, de nem képes velünk együtt megszilárdítani (erényeit). Van, aki velünk együtt megszilárdítani is képes (erényeit), de nem képes rá, hogy velünk együtt helyesen mérlegeljen (minden esetben)."

30.

"A vadcseresznye virágai hogy lebegnek, forgolódnak! Hogy is ne gondolnék reád? Csakhogy házad nagyon messze van."(102) A mester (e verssorokhoz) megjegyezte: "(Az erényre) nem gondolnak az emberek. (Ha gondolnának rá, akkor) hogy is lenne messze?"


X.

1.

K'ung-ce a falujában mindig olyan egyszerűen viselkedett, mintha még beszélni sem tudna. Az ősök templomában és az udvarban világosan fejezte ki magát, ám nagyon óvatosan.

2.

Az udvarban az alacsonyabb rangú főhivatalnokokkal kertelés nélkül beszélt, a magasabb rangú főhivatalnokokkal pedig nyílt udvariassággal. A fejedelem jelenlétében tisztelettudóan elfogódott volt, de ugyanakkor méltóságteljes.

3.

Ha a fejedelem magához szólította, hogy vendégek fogadásával megbízza, akkor arckifejezése láthatóan megváltozott, s lábai nehezen mozogtak előre. (Csupán) kezét összekulcsolva üdvözölte azokat, akikkel szemben állt, (összekulcsolt) kezét nyújtotta balra és jobbra, miközben ruhája elöl is, hátul is rendezett maradt. Gyors léptekkel vezette be őket, karját kissé kiterjesztve, mint madár a szárnyait. Amikor a vendég eltávozott, mindig beszámolt megbízatásáról (a fejedelemnek): "A vendég nem néz hátra többé."

4.

Amikor belépett a palota kapuján, úgy meghajlította testét, mintha alig férne be (a kapun). Ha megállt, sohasem foglalta el a kapu közepét; ha pedig áthaladt rajta, sohasem lépett rá a küszöbre. A fejedelmi hely mellett elhaladva arckifejezése láthatóan megváltozott, lábai nehezen mozogtak előre, beszéde pedig olyan volt, mintha nem jutna szóhoz. Ruháját két kezével fölemelve lépkedett fel a (fogadási) csarnokba, mélyen meghajlított testtel, s úgy visszatartva a lélegzetét, mintha nem jutna levegőhöz. Kifelé jövet pedig, mihelyt egy lépést tett lefelé a lépcsőn, arckifejezése megenyhült, derűs lett és megelégedett. Amikor leért a lépcsőn, meggyorsította lépteit, s kissé kiterjesztette a karját, mint madár a szárnyait. Amikor pedig elfoglalta (szokott) helyét, magatartása tisztelettudóan elfogódott volt.

5.

Kezében tartva a jade-jogart (kui) úgy meghajlította a testét, mintha nem bírná el (a jogar) súlyát. Olyan magasra emelte, mint üdvözléskor a kart [feje magasságáig], és nem eresztette lejjebb, mint valaminek az átadásakor (tartják a kezet). Arckifejezése szinte rettegővé változott, lábát pedig úgy húzta a földön, mintha valakinek a nyomát akarná követni. A hivatalos ajándékok felajánlásakor magatartása nyájas volt, személyes ajándékainak átadásakor pedig a lehető legkedvesebb.

6.

A nemes ember [Konfuciusz] nem viselt vörössel szegélyezett kék színű [böjti] gallért, sem pedig vörössel szegélyezett fekete [gyász] gallért. Mindennapi ruháján sohasem alkalmazott fehéren vöröslő vagy lila ["szabálytalan", asszonyokhoz illő] színt. Nyári hőségben ritka szövésű vászonruhát hordott, de mindig csak kívül [egy alsó ruha fölött]. (Télen) bárányprém fölött fekete ruhát, szarvasprém fölött fehér ruhát, rókaprém fölött sárga ruhát viselt [mindig az állat színének megfelelően]. Mindennapi ruhájának prémje hosszú volt, jobb ujja azonban rövidebb (mint a bal). Feltétlen szüksége volt hálóruhára, másfélszer olyan hosszúra, mint maga. A róka- és borzprémmel vastagon bélelt ruhákat otthon viselte. Amikor nem gyászolt, övére aggatta a különféle függőket. Ha nem függöny-formájú [udvari és áldozati] alsó ruhát (készíttetett), mindig felül szűkre, alul szélesre (szabatta a selymet). Bárányprémben és fekete sapkában [áldozati viseletben] sohasem ment halottat siratni. A hónap első napján mindig magára öltötte udvari ruháit, és kihallgatásra ment az udvarba.

7.

Amikor böjtölt, mindig vászonból készült böjti ruhát viselt. Éjszakai hálóköntösét mindig másfélszer olyan hosszúra (szabatta), mint a teste. Böjt idején mindig megváltoztatta ételeit, s lakásában elhagyta szokott ülőhelyét.

8.

Sohasem unta meg a jól tisztított rizst, a húst pedig apró szeletekre vágottan szerette. Nem ette meg a dohos vagy savanyú rizst, sem a megromlott halat vagy húst. Nem ette meg azt az ételt, ami színét vesztette vagy megbüdösödött, sem azt, amit rosszul főztek meg, vagy nem az évszak szerint (kínáltak neki). Nem ette meg azt az ételt, amit szabálytalanul vágtak fel, sem azt, amit nem saját levével fűszereztek. Bármily bőségben lehetett is a hús, sohasem engedte, hogy több legyen, mint a növényi eledel. Csak a borivásban nem szabott határt magának, de soha nem jutott odáig, hogy megzavarodjék tőle. Soha nem fogyasztott el piacon vásárolt bort vagy szárított húst. Ételéből sohasem hiányzott a gyömbér. Sohasem evett sokat.
Ha áldozatban (segédkezett) a fejedelemnél, egy éjszakán át sem tartotta magánál a húst (amit ajándékul kapott). Az (otthoni) áldozati húst sohasem őrizte három napnál tovább, hiszen ha három napnál tovább őrizte volna, már senki sem tudta volna megenni.
Ha étkezett, nem beszélt; s ha lefeküdt aludni, nem beszélgetett.
Bármily közönséges lehetett az étele, füvekből kotyvasztott a levese, mindig felajánlott (belőle egy keveset) az őseinek, s mindig nagy tisztelettudással.

9.

Soha nem ült le szabálytalanul elhelyezett gyékényre.

10.

Ha falujabeliek együtt borozgattak, ő csak akkor lépett ki (a teremből), ha a botra támaszkodók [öregek] már kiléptek. Ha falujabeliek nagy dögvészűző szertartást rendeztek (no), ő udvari ruháját öltötte magára s ott állt a keleti lépcsők mellett.

11.

Ha elküldött valakit tudakozódásra [udvari látogatásra] egy más országba, akkor kétszer is meghajolt (távollevő barátja tiszteletére), és kikísérte a küldöttet. Amikor (Ki) K'ang-ce (egy ízben) orvosságot küldött neki ajándékul, ő meghajolt, elfogadta és így szólt: "Mivel nem ismerem, nem merem megkóstolni."

12.

Amikor istállója (távollétében) leégett, a mester az udvarból visszatérve így szólt: "Megsebesült valaki?" A lovakról nem érdeklődött.

13.

Ha fejedelem (főtt) ételt küldött neki ajándékba, ő mindig megigazította a gyékényt, s ő kóstolta meg először. Ha a fejedelem nyers húst küldött neki ajándékul, mindig megfőzette, majd felajánlotta (őseinek). Ha a fejedelem élő állatot küldött neki ajándékul, azt mindig felnevelte. Ha lakomán volt jelen a fejedelemnél, s a fejedelem áldozatot mutatott be, ő megkóstolt mindent előre. Amikor beteg volt, s a fejedelem meglátogatta, ő kelet felé fordította a fejét, magára terítette udvari ruháját és ráhelyezte hivatali övét. Ha a fejedelem parancsa az udvarba szólította, nem várta meg, hogy kocsiját befogják, elindult gyalog.

14.

Amikor a mester belépett a nagytemplomba (t'ai-miao),(34) minden dologról kérdezősködött.

15.

Ha egy barátja meghalt, s nem volt, aki temetéséről gondoskodjék, ő így szólt: "Én elrendezem a temetést." Ha egy barátjától ajándék érkezett, lett légyen az akár kocsi vagy lovak, nem hajolt meg (köszönetképpen) hacsak nem áldozati hús volt (az ajándék).

16.

Az ágyban nem feküdt holttest módjára. Otthonában nem volt túlságosan feszes. Ha gyászruhát viselő embert látott, lehetett az akár ismerős is, mindig megváltoztatta arckifejezését. Ha hivatali sapkát viselő embert vagy, vakot látott hiába volt (ő maga) mindennapi ruhájában, mindig tisztelettel üdvözölte. Ha (kocsin utaztában) súlyos gyászt viselő emberrel találkozott, kezét a mellvédre téve előrehajolt. Ugyanígy üdvözölte a népszámlálási tábla hordozóját is. Ha gazdag lakomát helyeztek elébe, mindig megváltoztatta arckifejezését és fölemelkedett. Hirtelen mennydörgést vagy heves szélfúvást hallva is mindig megváltoztatta arckifejezését.

17.

Kocsira szállva egyenesen tartotta a testét, s kezével fogta a felszállókötelet. A kocsiban nem forgatta körbe a fejét, nem beszélt gyorsan, és nem mutogatott az ujjával.

18.

(Meglátva) az arckifejezést, (a madár) nyomban felszáll, köröz egy keveset, majd letelepszik. (A mester) így szólt: "A magas dombon ez a fácántyúk hogy tudja az alkalmas időt, hogy tudja az alkalmas időt!" Ce-lu egy mozdulatot tett feléje. (A madár) hármat kiáltott, és fölemelkedett.(103)


XI.

1.

A mester mondotta: "Szertartásaik és muzsikájuk tekintetében a régiek szinte vademberek (je-zsen) voltak, míg a mostaniak - a szertartások és a muzsika tekintetében - nemes emberek (kün-ce). Mégis alkalmazván ezeket a dolgokat, én a régieket követem."

2.

A mester mondotta: "Azok közül, akik (tanítványként) velem voltak Cs'en-ben és C'ai-ban, senki sem látogatja már a kapumat [iskolámat]. Erényes (tö) tetteivel (kiemelkedett közülük) Jen Jüan, Min Ce k'ien, Zsan Po-ju és Csung-kung; kiváló beszélőkészségével Cai Wo és Ce-kung; a kormányzás dolgaiban Zsan Ju és Ki Lu; műveltség dolgában pedig Ce-ju és Ce-hia."(104)

3.

A mester mondotta: "Hui [Jen Jüan] sohasem faggatott engem. Örült mindennek, amit mondtam."

4.

A mester mondotta: "Mily szülőtisztelő volt Min Ce-k'ien! Az emberek nem találtak soha semmi kivetni valót szüleiről és testvéreiről mondott szavaiban."

5.

Nan Jung gyakran ismételgette a fehér jogarról szóló (verssorokat).(105) K'ung-ce feleségül adta hozzá bátyjának leányát.

6.

Ki K'ang-ce megkérdezte, hogy a tanítványok közül ki szeret legjobban tanulni. A mester így felelt: "Jen Hui [Jen Jüan] szeretett tanulni a legjobban. De sajnos, (az Ég) rövidre szabta életét, s meghalt. Most senki nincs hozzá fogható."

7.

Mikor Jen Jüan meghalt, [apja] Jen Lu(106) azt kérte a mestertől, (adja neki) kocsiját, hogy (árából) külső koporsót szerezhessen (fiának). A mester azonban így szólt: "Akár tehetséges, akár tehetségtelen, a fiát mindenki fiának hívja. Amikor (az én fiam:) Li meghalt, neki is csak belső koporsója volt, nem volt külső koporsója. Nem kezdtem gyalog járni azért, hogy neki külső koporsót biztosítsak. Én közvetlenül a főhivatalnokok (tai-fu) után következem, ezért nem járhatok gyalog."

8.

Amikor Jen Jüan meghalt, a mester így kiáltott fel: "Ó jaj, az Ég elpusztít engem! Az Ég elpusztít engem!"

9.

Jen Jüan halálát a mester keservesen megsiratta. Követői így szóltak: "Mester, nem túlzott-e a bánatod?" Ő így felelt: "Hogy túlzott volna? Hát kit gyászoljunk meg így, ha nem az ilyen embert?"

10.

Amikor Jen Jüan meghalt, a tanítványok (men-zsen) gazdag temetést akartak rendezni neki. A mester azt mondta: "Ez nem volna illendő (Jen Jüan szegénységéhez)." A tanítványok mégis gazdag temetést rendeztek. A mester kijelentette: Hui [Jen Jüan] úgy tekintett rám, mintha apja lennék, nekem azonban nem adatott meg, hogy fiamnak tekintsem (és szerény temetést kapjon). De nem én (vagyok a hibás), hanem ezek a tanítványok."

11.

Ki Lu [Ce-lu] megkérdezte, hogyan kell szolgálni a szellemeket (kui-sen). A mester így felelt: "Aki még az élő embereket sem tudja szolgálni, az hogy tudná szolgálni a holtakat (kui)?" (Ce-lu folytatta:) "Engedd meg, hogy megkérdezzem, mi a halál?" (A mester) azt felelte: "Aki még az életet sem ismeri, hogyan ismerhetné meg a halált?"

12.

(Egy napon) Min-ce(107) nagyon feszesen állt meg az oldalán, Ce-lu nagyon merészen, Zsan Ju és Ce-kung pedig nagyon komolyan. A mester elégedett volt velük (és így szólt): "Ju [Ce-lu], te nem fogsz természetes halállal meghalni."

13.

A Lu-beli hivatalnokok teljesen újjá akarták építtetni a Hosszú Kincstárat (Cs'ang-fu). Min Ce-k'ien így szólt: "Hát nem lenne elég megjavítani a régi épületet? Miért kell az egészet újra megépíteni?" A mester megjegyezte: "Ez az ember ritkán beszél, de mindig telibe talál."

14.

A mester (egy ízben) megjegyezte: "Ju [Ce-lu] lantja (harciasságával) mit keres az én iskolámban?" A tanítványok ettől fogva semmire sem becsülték Ce-lu-t. A mester azonban így szólt: "Ju már feljutott a fogadócsarnokba, de még nem lépett be a belső szobákba."

15.

Ce-kung megkérdezte, hogy Si és Sang közül melyik a kiválóbb. A mester így felelt: "Si [Ce-csang] túlmegy a mértéken, Sang [Ce-hia] pedig nem éri el." "Akkor tehát - folytatta (Ce-kung) - Si a különb?" A mester mondotta: "A mértéken túlmenni ugyanolyan hiba, mint nem érni el."

16.

A Ki család feje gazdagabb volt már, mint (valaha) Csou-kung, s mégis, K'iu [Zsan Ju] begyűjtötte számára az adókat (lien), továbbá növelve a gazdagságát. A mester azt mondotta: "Nem az én tanítványom többé. Gyermekeim, szólaltassátok meg a dobot és támadjátok meg."

17.

(A mester mondotta:) "Cs'ai [Ce-kao] tudatlan, Sen [Cseng-ce] ostoba, Si [Ce-csang] mértéktelen, Ju [Ce-lu] pedig faragatlan."(108)

18.

A mester mondotta: "Hui [Jen Jüan] már csaknem elérte (a tökéletességet); s legtöbbször szükséget szenved. Sze [Ce-kung] azonban nem is kapott égi megbízatást, mégis egyre nő a vagyona. Ítéletei azonban legtöbbször helyesek."

19.

Ce-csang kérdezősködött a jó ember (san-zsen) útja felől. A mester mondotta: "Nem lép ugyan mások nyomába, de nem is jut be a belső szobákba."(109)

20.

A mester mondotta: "Aki egy beszélgetés során szilárd és őszinte, azt máris nemes embernek kell tartanunk? Lehet, hogy komolysága látszat csupán!"

21.

Ce-lu megkérdezte, hogy ha hall valamit [tanítást], azonnal meg kell-e valósítania. A mester így felelt: "Ott van még atyád és idősebb fivéreid (hogy megtanácskozd velük a dolgot), hogy tehetnéd tehát, hogy azonnal megvalósítsd, amit hallasz?" Zsan Ju is megkérdezte, hogy amit hall, azt azonnal meg kell-e valósítania. A mester pedig felelte: "Amit hallasz, azonnal meg kell valósítanod." - Kung-szi Hua ekkor így szólt: "Ju [Ce-lu] megkérdezte hogy amit hall, azonnal meg kell-e valósítania, és a mester azt felelte, hogy ott van még atyja és idősebb fivérei is. K'iu [Zsan Ju] megkérdezte ugyanezt, ugyanazokkal a szavakkal, és a mester azt felelte, hogy amit hall valósítsa meg azonnal. Mármost én, Cs'e, nem tudom mit gondoljak. Kérlek magyarázd meg." A mester a következőket mondotta: "K'iu [Zsan Ju] fél előrehaladni, őt hát előre lendítettem. Ju [Ce-lu] azonban a kelleténél több lelkesedéssel rendelkezik, ezért őt visszatartottam."

22.

Amikor a mester veszedelembe került K'uang-ban, Jen Jüan (óvatosan) a háttérben maradt. A mester (később) így szólt hozzá: "Azt hittem, meghaltál." (Jen Jüan) így felelt: "Amíg a mester él, hogy mernék én meghalni?"

23.

Ki Ce-zsan(110) megkérdezte, hogy Csung Ju [Ce-lu] és Zsan K'iu [Zsan Ju] vajon méltó-e a nagy miniszter (tacs'en) névre. A mester így felelt: "Azt gondoltam, rendkívüli emberekről fogsz kérdezősködni, s íme, csak Ju és K'iu felől kérdezel! Akit nagy miniszternek nevezünk, az a törvénynek (tao) megfelelően szolgálja fejedelmét, és ha erre nem képes, nyugalomba vonul. Nos, Ju és K'iu csak a közönséges miniszter (kü-cs'en) nevére méltó." (Ki Ce-zsan azonban) tovább kérdezte: "Ha így van, engedelmeskednének-e vajon uruknak?" "A mester pedig mondotta: "Apagyilkosságba vagy fejedelemgyilkosságba bizony nem követnék urukat."

24.

Ce-lu (a Ki család szolgálatába lépve) kinevezte Ce-kao-t Pi kormányzójává (cai). A mester így szólt hozzá: "Ezzel kárt okoztál egy ember fiának." Ce-lu így válaszolt: "Igazgatja a népet és hivatalnokokat (min zsen), gondoskodik a föld és a gabona isteneiről (sö ci). Miért kellene könyveket olvasnia ahhoz, hogy megszerezze a szükséges tudnivalókat?" A mester pedig mondotta: "Hát ezért gyűlölöm és a magadfajta pergőnyelvűeket."

25.

Ce-lu, Ceng Szi [Ceng-ce apja], Zsan Ju és Kung-szi Hua együtt ültek a mesterrel. A mester így szólt hozzájuk: "Hogy néhány nappal idősebb vagyok nálatok, azt most ne vegyétek figyelembe. Minduntalan azt mondjátok: 'Nem ismernek bennünket.' Nos, ha valaki felismerne (és hivatalba emelne) benneteket, akkor mit tennétek?" Ce-lu nagy sietve válaszolt, mondván: "Ha megbíznának azzal, hogy kormányozzak egy ezer hadiszekérrel rendelkező fejedelemséget, amely be van szorítva két hatalmas fejedelemség közé, sőt mi több, hódító hadseregek dúlják és éhínség sanyargatja, én alig három év alatt elérném, hogy (népe) bátor legyen, sőt felismerje a helyes irányt." A mester mosolygott ezen.
"Hát te, K'iu, mit tennél?" (Zsan Ju) így felelt: "Ha megbíznának azzal, hogy kormányozzak egy hatvan-hetven, vagy mondjuk ötven-hatvan négyzetmérföldnyi (területet), én alig három év alatt elérném, hogy népének mindene meglegyen. A szertartások és a muzsika dolgában várnék egy nemes emberre."
"Hát te, Cs'e, mit tennél?" (Kung-szi Hua) így felelt: "Nem mondom, hogy én ezekre [a szertartások és a muzsika irányítására] már képes vagyok, de szeretném megtanulni. Én mint kicsiny segédkező, ünnepi sötét ruhában és fekete sapkában szeretnék közreműködni az ősök templomának szolgálataiban, vagy a fejedelmek udvari gyülekezeteinél."
"Hát te, Tien, mit tenné?" (Ceng Szi) abbahagyta a lantpengetést, megnyugtatta a húrokat, majd félretette a lantot, felállt és így felelt: "Egészen mást, mint ez a három tanítványod." A mester így szólt: "Mi baj lehet abból? Mint a többiek, mondd csak el te is a szíved vágyát." (Ceng Szi) azt mondta: "A tavasz utolsó hónapjában, tavaszi öltözékben annak rendje szerint, öt-hat férfikalapot viselő barátommal és hat-hét fiatalabb ifjúval megmosnám kezemet-lábamat a Ji-folyóban, élvezném a levegőt az esőoltár (wu-jü) fái alatt, és énekelve térnék haza." A mester ekkor felsóhajtott, és így szólt: "Veled tartok, Tien."
Amikor a három tanítvány kiment, Ceng Szi hátramaradt és megkérdezte a mestertől: "Mit gondoljak három tanítványod beszédéről?" A mester így szólt: "Mindenki elmondta a szíve vágyát, ennyi az egész." (Ceng Szi tovább) kérdezte: "S miért mosolyogtál, mester, Ju [Ce-lu] fölött?" (A mester) így felelt: "Egy fejedelemséget a szertartások szerint kell kormányozni, márpedig az ő beszédéből hiányzott a szerénység (zsang). Ezért mosolyogtam rajta."
"És K'iu [Zsan Ju] nem fejedelemséget (pang) kívánt magának?" (A mester) így felelt: "Hogyan létezhetne olyan hatvan-hetven vagy akár ötven-hatvan négyzetmérföldnyi terület, amely ne lenne fejedelemség (pang)?" (Ceng Szi folytatta:) "És Cs'e [Kung-szi Hua] nem fejedelemségről beszélt?" (A mester felelte:) "Ugyan kinek lenne dolga az ősök templomában és az udvari összejöveteleken, ha nem a fejedelmeknek (csu-hou)? Ha Cs'e kicsiny segédkező lenne (ezekben a szertartásokban), ki lehetne akkor nagy segédkező?"


XII.

1.

Jen Jüan megkérdezte, mi a tökéletes erény (zsen). A mester így felelt: "Legyőzni önmagunkat és visszatérni a tisztességhez (li): ez a tökéletes erény. Aki egy napra is, de legyőzi önmagát és visszatér a tisztességhez, azt az égalatti tökéletes erényűnek fogja tartani. A tökéletes erény önmagunktól függ; hogy is függne másoktól?" Jen Jüan folytatta: "Engedd meg, hogy megkérdezzem, mik ennek a részletei?" A mester pedig mondotta: "Ami a tisztességgel ellenkezik (fei-li), ne lásd; ami a tisztességgel ellenkezik, ne halld; ami a tisztességgel ellenkezik, ne mondd; ami a tisztességgel ellenkezik, ne tedd." Jen Jüan ekkor így szólt: "Bár erőm még fogyatékos, engedd meg, hogy mégis tanításod szerint cselekedjem."

2.

Csung-kung megkérdezte, mi a tökéletes erény. A mester így felelt: "Ha kilépsz a kapun, olyan légy, mintha nagy vendéget fogadnál; ha a népet dolgoztatod (si), olyan légy, mintha nagy áldozatnál segédkeznél; soha ne tedd másoknak azt, amit magadnak nem kívánsz. Akkor a fejedelemségben (pang) nem fog senki zúgolódni ellened, és a családban sem lesz veled senki elégedetlen." Csung-kung ekkor így szólt: "Bár erőm még fogyatékos, engedd meg, hogy tanításod szerint cselekedjem."

3.

Sze-ma Ju(111) megkérdezte, mi a tökéletes erény. A mester így felelt: "A tökéletes erényű ember óvatos és lassú a beszédben." (Sze-ma Ju tovább) kérdezte: "Aki a beszédben óvatos és lassú, azt már tökéletes erényűnek mondhatjuk?" A mester pedig felelte: "Aki érzi a cselekvés nehézségét, az lehet-e nem óvatos és nem lassú a beszédben?"

4.

Sze-ma Ju megkérdezte, ki a nemes ember. A mester így felelt: "A nemes ember nem ismeri a bánatot, sem a félelmet." (Sze-ma Ju) folytatta: "Aki nem ismeri a bánatot, sem a félelmet, az már nemes ember?" A mester pedig felelte: "Aki bensejét vizsgálva nem talál hibát magában, az miért is bánkódna, mitől is félne?"

5.

Sze-ma Ju (egy ízben) szomorúan így szólt: "Minden embernek vannak fivérei, egyedül nekem nincsenek." Ce-hia erre azt felelte: "Én úgy hallottam, hogy a halál és élet égi elrendelés (ming) következménye, a gazdagság és előkelőség az Égtől függ. A nemes ember legyen tiszteletre méltó és ezt soha el ne veszítse, legyen tisztelettudó másokkal szemben, megőrizve mindig a tisztességet, s akkor a négy tenger között mindenki a fivére lesz. Hogyan is bánkódhatik a nemes ember azon, hogy nincsenek fivérei?"

6.

Ce-csang megkérdezte, mit jelent világosan látni: A mester így felelt: "Akire a (gondolkodást) lassan eláztató [megmérgező] rágalom és a bőrünk felsebzéseként ható [ijesztő] vádaskodás egyaránt hatástalan marad, arról elmondhatjuk, hogy világosan lát. Igen, akire a lassan mérgező rágalom és az ijesztő vádaskodás hatástalan marad, arról elmondhatjuk, hogy messzire lát."

7.

Ce-kung a kormányzásról kérdezősködött: A mester így szólt: "Legyen elegendő élelem, legyen elegendő fegyver (ping), s a nép bízzon benned." Ce-kung ekkor azt mondta: "És ha elkerülhetetlen, hogy lemondjak valamelyikről, akkor melyikről mondhatok le először a három közül?" (A mester) azt felelte: "A fegyverekről." Ce-kung folytatta: "És ha elkerülhetetlen, hogy a kettő közül is lemondjak az egyikről, melyikről mondhatok le először?" (A mester) így felelt: "Az élelemről. Mert halál régi időktől fogva van [elkerülhetetlen], de ha a nép nem bízik benned, nem állhat fenn (az ország)."

8.

Ki Ce-c'eng(112) azt mondta: "A nemes embernek csak a belső tulajdonságokra (cse) van szüksége; mi szüksége is lenne a külső díszre (wen)?" Ce-kung erre így felelt: "Ó, uram, szavaid nemes emberre vallanak, de hát a nyelvet még a négyesfogat sem tudja utolérni! A külső ékesség éppen olyan, mint a belső tulajdonság, s a belső tulajdonság éppen olyan, mint a külső ékesség. A szőrétől megfosztott tigris- agy leopárdbőr éppen olyan, mint a szőrétől megfosztott kutya- vagy juhbőr."

9.

Ai fejedelem Ju Zso-tól kérdezősködött mondván: "Ebben az évben rossz volt a termés, (az adók) nem tudják fedezni a kiadásaimat. Mit tegyek most?" Ju Zso feleletképpen így szólt: "Miért nem az egyszerű tizedet (cs'ö) gyűjtöd be?" (Ai fejedelem) így felelt: "Hiszen a kettős tizedet sem találom elegendőnek! Mit is kezdenék az egy tizeddel?" (Ju Zso) ekkor válaszképpen azt mondta: "Ha a népnek (po-szing) mindene megvan, akkor a fejedelem sem lát szükséget; de ha a nép szükséget lát, akkor a fejedelemnek sem lehet meg mindene."

10.

Ce-csang megkérdezte, hogyan kell magasra emelni az erényt (tö), s hogyan kell megkülönböztetni (pien) a hamis dolgokat. A mester mondotta: "Mindennél többre becsülni a hűséget és szavahihetőséget, s mindig igazságosan (ji) cselekedni: ez az erény magasra emelése. Akit szeretünk, annak azt kívánni, hogy éljen; akit gyűlölünk, annak azt kívánni, hogy haljon meg; vagy akár egyszer életet, másszor meg halált kívánni valakinek; mindez hamis dolog (mert az élet és halál az Égtől függ)."

11.

A C'i-beli King fejedelem a kormányzásról kérdezősködött K'ung-ce-nél(113) K'ung-ce válaszképpen azt mondta: "A fejedelem legyen fejedelem, az alattvaló legyen alattvaló, az apa legyen apa, a fiú legyen fiú." (King) fejedelem pedig így szólt: "Nagyon jó! Valóban, ha a fejedelem nem fejedelem, az alattvaló nem alattvaló, az apa nem apa és a fiú nem fiú, akkor hiába van meg a gabonám [adó-jövedelmem], képes lehetek-e meg is enni [élni vele]?"

12.

A mester mondotta: "Ó, Ju [Ce-lu] fél-szóval is el tudna dönteni egy pert!" Ce-lu (valóban) egyet sem aludt az ígéretei fölött.(114)

13.

A mester mondotta: "Meghallgatni a panasztevőket (és igazságot szolgáltatni nekik) éppen úgy tudom, mint bárki más. Ami azonban szükséges volna: elérni, hogy senkinek se legyen panasza."

14.

Ce-csang a kormányzásról kérdezősködött: A mester mondotta: "Ügyelj (az elvekre) fáradhatatlanul, s tántoríthatatlan hűséggel valósítsd meg őket."

15.

A mester mondotta: "A nemes ember kiterjedt tudást szerez a könyvekből, viselkedését pedig a szertartásokhoz igazítja; így lesz képes rá, hogy sose térjen le a helyes útról."

16.

A mester mondotta: "A nemes ember tökéletesíti mások jó tulajdonságait, és nem fokozza mások rossz tulajdonságait. A közönséges ember fordítva csinálja."

17.

Ki K'ang-ce a kormányzásról kérdezősködött K'ung-ce-nél. K'ung-ce válaszképpen azt mondta: "Kormányozni annyi, mint a helyes útra igazítani. Ha te, uram, a helyes úton járva vezeted (a népet), akkor ugyan ki merne letérni a helyes útról?"(115)

Ki K'ang-ce nagyon nyugtalankodott a tolvajok (szaporodása) miatt, s kérdést tett fel (erről) K'ung-ce-nek. K'ung-ce válaszképpen azt mondta: "Ha te, uram, nem leszel kapzsi, akkor akár jutalmat adhatsz érte, mégsem fognak lopni."

19.

Ki K'ang-ce a kormányzásról kérdezősködött K'ung-ce-nél s azt mondta: "Mit gondolsz nem kellene megölni az erkölcsteleneket (wu-tao), hogy ezzel is segítsük az erkölcsösöket (ju-tao)?" K'ung-ce így felelt neki: "De uram, a jó kormányzáshoz miért kellene megölnöd bárkit is? Ha te magad a jóra törekszel, akkor a nép is jó lesz. A nemes ember erénye (tö) olyan, akár a szél; a közönséges embereké pedig akár a fű. Ha fölötte fúj a szél, a fűnek meg kell hajolnia."

20.

Ce-csang megkérdezte, milyennek kell lennie az írástudónak (si) ahhoz, hogy méltán nevezzék kiválónak (ta). A mester így szólt: "Mit nevezel kiválóságnak?" Ce-csang azt felelte: "Azt, amikor valaki a fejedelemségben is (pang), a családban is hallat magáról." A mester mondotta: "Ez csupán híresség, de nem kiválóság. Aki valóban kiváló, az lényéből fakadóan egyenes, és szereti az igazságosságot (ji). Megvizsgálja az emberek beszédét, s figyelembe veszi külső megjelenésüket. Mindig vigyáz arra, hogy mások alá szállítsa le magát. (Így aztán) a fejedelemségben is, a családban is kiváló lesz. Aki azonban csak híres, az csupán külsőleg teszi magáévá az erényt (zsen), a tettei éppen ellenkezőek, s meg is marad ilyennek, anélkül hogy kétségei lennének. (Így aztán) a fejedelemségben is, a családban is csupán híressé lehet."

21.

Fan Cs'e együtt sétált a mesterrel az eső-oltár (wu-jü) fái alatt, és így szólt: "Bátorkodom megkérdezni, hogyan lehet magasra emelni az erényt, kijavítani a rejtett hibákat, s megítélni a hamisságot?" A mester így felelt: "Nagyszerű kérdés! Előbb gyakorolni és csak ennek folytán birtokolni (az erényt): vajon nem így emeljük-e magasra az erényt? Támadást indítani a saját hibáink ellen, nem pedig mások hibáit támadni: vajon nem így javíthatjuk-e ki a rejtett hibákat? Egy reggel haragra lobbanni és bajba dönteni önmagunkat, sőt még rokonainkat is: ez vajon nem hamisság?"

22.

Fan Cs'e az emberség erényéről (zsen) kérdezősködött. A mester így szólt: "Szeretni az embereket." (Fan Cs'e most) azt kérdezte, mi a tudás. A mester így felelt: "Ismerni az embereket." Fan Cs'e azonban nem értette meg (a választ), és a mester így folytatta: "Aki fölemeli az egyeneseket és eltávolítja a görbéket, az képes elérni, hogy a görbék is kiegyenesítsék magukat." Fan Cs'e ekkor visszavonult, Ce-hia-hoz ment és így szólt hozzá: "Kevéssel ezelőtt a mesternél voltam és megkérdeztem tőle, mi a tudás. A mester azt felelte: 'Aki fölemeli az egyeneseket és eltávolítja görbéket, az képes elérni, hogy a görbék is kiegyenesítsék magukat.' Mit jelentsen ez?" Ce-hia így felelt: "Mily gazdag [tartalmas] szavak! Amikor Sun birtokolta az égalattit, válogatott alattvalói (csung) között, és fölemelte Kao-jao-t, mire eltűntek az erény nélkül valók. Amikor T'ang lett az égalatti birtokosa, válogatott összes alattvalói között, és fölemelte Ji-jin-t, mire eltűntek az erény nélkül valók."(116)

23.

Ce-kung a barátságról kérdezősködött. A mester mondotta: "Hűségesen figyelmeztesd és ügyesen vezesd (a barátaidat). Ha nem használ, hagyd abba; ne hozz szégyent magadra (ti. barátaid elvesztésével)."

24.

Ceng-ce mondotta: "A nemes ember műveltségével (wen) szerzi barátait, s a barátsággal az erényt támogatja."

folytatás