Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Kár
VERSEI

Képes Géza fordításai
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

FERÍDÚN KÁR - az egyik legtehetségesebb modern iráni költő; saját művei mellett egy híres költői és prózai antológiát állított össze.

 

AZ ÉLET ÜZENETE

A zöld erdőre, pusztára s folyóra,
A tengervízre, mely felmérhetetlen,
E márványtestre, mely csábít ragyogva,
Ez éj-szempárra, mely igézve rebben,
E mély serlegre, színig telve borral,
A csillagra, ha fenn szikrázik égve,
A halk nádsípra, mely zsongítva szólal,
E rózsák sárga, harmat-friss szinére,
A tó vízén tekergő liljomokra,
Az égbolt forditott, kék serlegére,
E vad hullámra, mely ordít robogva,
E tisztult és örök-nagy szenvedélyre
Im, ezt írták fel, ez zúgatja vérünk:
Örülnünk kell az életnek, mig élünk!

 

MÁS

Míg te másnak serlegét töltöd tele,
Mit busúljak, hogy vidám vagy ő vele?
Fogja át más karja karcsú termeted -
Csak maradj - cseng ajkamon más nő neve!
Állhatatlan! Válni tőled könnyü lesz:
Van, ki nálad szebb: iszom hát ő vele.
Már szerelmed gyenge lánca szétszakadt:
Lábamat más nő bilincse fogja le.

 

VÁRAKOZÁS

Lesem: jön tán az úton ringatózva,
Örök szépség s reménység hírhozója:
A zöld szempár emésztő vágyat ébreszt,
Keblét, vállát kitárja, mint a rózsa.
Ghazalt dúdolva, csábitó mosollyal
Jön és karjába zár, forrón susogva

S gyönyörbe fullad és mámorba olvad
Szivem gyötrelme, míg hull rám a csókja.