Terebess
Ázsia E-Tár
«
vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
IRÁQI
KÖLTEMÉNYEI
Faludy György fordításai
Elektronikus kiadás:
Terebess Ázsia E-Tár
IRÁQI, FÁKHRUDDIN IBRÁHIM (1213-1289) Hámádánban született, Hindosztánban, majd Konjában tanult Rúmínál és Damaszkuszban halt meg. Misztikus költő, Rúmí követője volt.
MISZTIKUS SZERETŐMHÖZ*
Hozzád szólok
verseimben, mert maga a dal vagyok.
Nem felelsz. Talán jobb lenne, hogyha én is hallgatok.
Nem tudok napodba
nézni, mély vagy, mint az éjszaka,
hol az út, az ösvény, melyen közeledbe tarthatok?
Roppant, néma
sivatag vagy, hol elvész a lábnyomom,
s el nem készíthetlek téged, bár csak rajtad faragok.
Részegen dülöngök
tőled; a pohár vagy meg a bor.
Vágyódom rád szünet nélkül, úgyhogy sosem alhatok.
Mindenben te
vagy a lényeg, de hol leljem lényedet?
Mindenben te vagy a forma, de hová tűnt alakod?
Te vagy, aki
megkerestél, s akit folyton keresek.
Száz neved van s még sincsen név, melyet reád aggatok.
Tengerednél
száraz ajkkal tikkadt homokpart vagyok.
Tengeredben úszom mindig, s mégis szomjas hal vagyok.
* Az
istenséghez.
SZUFIK KOCSMÁJA
A kocsma zárt
faajtaján kopogtattam az este,
s üvöltöttem: - "Mulatozók! Csapos! Engedjetek be!"
Válasz nem jött.
A küszöbön maradtam, míg éjféltájt
kisablak nyílt s a magasból egy részeg nevetett le:
- "Mi kell,
te félbolond? Talán korhely papádra vársz itt
ily későn?" - Fényes aranyat tartottam fel: - "Eressz be!"
- "Hordd
el magad" - felelte -, "vagy azt képzeled, beengedünk
minden bugrist magunk közé? Nem ér ilyen szerencse!
Van intézmény
elég, amely kapuját tágra tárja
akármely senkiházinak. Mért nem mégy a mecsetbe?
Könyököddel
ott hamarost az első sorba jutsz el.
E csapszékben lakmároznak a szúfik, bár nem esznek.
Senki nem alszik
itt soha, s nem fogy ki serlegünk bora,
száz gyertya ég, lant szól, de a szerelmes vers a legszebb.
Az aranynak
hatalma nincs rajtunk, sem földi kincsnek.
Helyet köztünk akkor találsz, ha minden mást elvesztesz."
