Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Horgász
Csaba
A taoista szexuális hagyomány a pszichoanalízis szemszögéből
(A Magyar Pszichoanalitikus Egyesület 9. Őszi Analitikus Konferenciáján elhangzott
előadás
2002. október 25-26., Budapest)
Forrás: http://web.t-online.hu/horgaszcsaba/tao.htm
„…semmi
sem hatalmasabb szexuális energiánknál.
Ezért elengedhetetlen, hogy megtanuljunk
biztonságosan bánni vele.”
Mantak Chia
Szexualitás és gyógyítás
A taoizmus és a Freud-i pszichoanalízis szexualitáselméletének közös vonása, hogy mindkét rendszer a szexuális vágyat tekinti az emberi kapcsolatok egyik legalapvetőbb szervezőelvének. Lényeges különbség azonban, hogy Freud mindenekelőtt lélektani szempontból közelítette meg a kérdést, ugyanakkor homályban maradt számára a szexuális energia mibenléte. A taoisták kevesebbet törődtek a lélektani összefüggésekkel, viszont elmélyült tapasztalatokra tettek szert az emberi testben keringő energia (chi) természetéről, és gyakorlati módszereket fejlesztettek ki a szabályozására.
Mind a taoizmus, mind a pszichoanalízis alapvetően a gyógyítás szolgálatában áll. A szexualitással foglalkozó első taoisták – a pszichoanalitikusokhoz hasonlóan – orvosok voltak, akik szexuális tanításaikat az egészség megőrzése, és a hosszú, boldog élet megvalósítása céljából adták át tanítványaiknak. A két rendszer azonban teljesen eltérő módszereket alkalmaz: a pszichoanalízis a szexuális késztetések fölötti uralom megvalósítását a tudattalan fantáziák és konfliktusok tudatosításától várja, ezzel szemben a taoizmus közvetlenül a szexuális energia áramlásába avatkozik bele és sajátítja el az irányítását. Míg a pszichoanalízis beéri azzal, hogy pácienseit „normális” szexuális élethez segíti, a taoizmus magát a szexuális életet fejlesztette művészi színvonalra. A taoista mesterek mindmáig úgy vélik, hogy az egészséges élettel harmonizáló szerelmi boldogság kiteljesítésének egyedüli eszköze a szexuális energia természetének belső megtapasztalása, fejlesztése és szabályozásának elsajátítása. Úgy vélem, hogy évezredes története során a taoizmus valóban rátalált az emberi szexualitásban rejlő lehetőségek legteljesebb kibontakoztatásának útjára, melynek figyelembe vétele a pszichoanalízis szexualitáselméletét is új szempontokkal gazdagíthatja.
Taoista filozófia
A
taoista szexuális hagyomány filozófiai háttere szervesen illeszkedik a taoizmus
létszemléletébe. A taoizmus Lao-ce Tao Te King-jét tekinti egyik alapkönyvének.
Lao-ce ebben a könyvben összegzi a Tao (Út) fogalmát, mely a létezés örökkévaló
ősforrását jelenti. A Tao a világban megnyilvánuló és hatást kifejtő természeti
törvény, mely az emberi világban a helyes cselekvés mércéje. Lao-ce a könyvben
azt képviseli, hogy az ember akkor éli bölcsen az életét, ha ezt az egyetemes
törvényt felismeri, és megpróbál összhangban élni vele.
A taoista szellemiségből
szorosan következik, hogy a taoista bölcsek a szexualitást is a természet törvényeivel
kívánták összehangolni, az egészség megőrzésének, és a hosszú és kiegyensúlyozott
élet megvalósításának céljából. Így az idők során a taoista szexológia a kínai
gyógyászat egyik fontos ágává vált (Chia, 2002).
A
taoista energiafogalom – chi és ching chi
A kínai gyógyászat, és ennek részeként
a szexuális gyógyítás, az energiaáramlás befolyásolásán alapul. A kínai filozófia
a chi (jelentése kb.: energia, életesszencia stb.) szót alkalmazza a világegyetemet
alkotó energia megjelölésére. Szűkebb értelemben ez az energia kering az emberi
testben is, annak minden sejtjén át. A chi folyamatos áramlásának nem vagyunk
tudatában, de megfelelő gyakorlással az energiaáramlás érzékelhetővé és szabályozhatóvá
válik (Chia, 2002, 71).
A több ezer éves kínai orvostudomány aprólékosan feltérképezte
a chi áramlásának útvonalait, és felfedezte, hogy az emberi testben 12 fő vagy
elsődleges, és 8 másodlagos vezeték van, melyeken keresztül a chi áramlik. Ha
az energia elakad valamelyik vezetékben, akkor a belső szervekhez áramló chi vagy
túl sok, vagy túl kevés lesz, és betegség alakulhat ki. A gyógyítás célja a chi
áramlásának kiegyensúlyozása, a szerveken átáramló chi megfelelő szintjének a
beállítása. A chi-áramlást a kínai orvos gyógynövényekkel, akupunktúrás tűkkel,
vagy ún. chi kung gyakorlatokkal befolyásolja (Yang, 1999, 2001).
A chi kung
speciális fizikai és mentális gyakorlatok végzését jelenti. A kínai nyelvben a
kung vagy kung fu szavak valaminek a megtanulására vagy elérésére fordított erőfeszítést,
gyakorlást jelentenek, tehát a chi kung nem más, mint a chi-áramlás szabályozásának
tanulása vagy gyakorlása. Hasonló értelemben beszélhetünk szexuális kung fu-ról
is, ami szexuális gyakorlást, a szexuális energia fejlesztését jelenti (Chia,
1998).
A chi egyik legerőteljesebb megnyilvánulása a szexuális energia, amit
a taoista gyógyászat ching chi-nek nevez. Amikor szexuálisan felizgulunk, valójában
ennek a szexuális energiának a kiterjedését érezzük a testünkben (Chia, 2002,
72).
A
taoista szexuál-energetikai gyakorlatok alapelveinek összefoglalása
A taoista
szexualitás három alapelven nyugszik. Az első a szexuális energia megőrzésének
alapelve. A taoista felfogás szerint a hímivarsejtek előállítása nagy energiaráfordítást
igényel a szervezettől, és maguk a hímivarsejtek rendkívül fontos biológiai anyagokat
és energiát raktároznak. Ezáltal az ondó kibocsátása a férfi számára jelentős
energiaveszteséggel jár, a kontrollálatlan ejakulációk pedig hosszú távon aláássák
az egészségét. Ezért az ejakuláció csak gyermeknemzés céljából ajánlatos.
A második alapelv a szexuális energia átalakítása, mely az orgazmus ejakulációtól
való különválasztásán alapul. A magömlés megakadályozása lehetővé teszi, hogy
az eképp megőrzött szexuális energiát a gyakorló saját testébe irányítsa. A gyakorlás
célja a szexuális energiának a nemi szervektől való visszafordítása, és az egész
testben, egy speciális pályán való keringetése. Amikor a szexuális izgalom fokozódik,
a ching chi vagy szexuális energia spontán módon elkezd szétterjedni a testben,
átáramlik a szerveken az idegrendszer magasabb központjai felé. A taoista módszer
azon alapul, hogy a gyakorló ezt a folyamatot tudatos irányítása alá vonja, és
tökéletesíti. Ennek során a szexuális energiát a genitális központoktól a gerincoszlopon
keresztül a fejbe, majd onnan a test elülső oldalán lefelé, vissza a genitális
központokhoz vezeti, illetve ezen a pályán keringeti. E közben az energia érinti
és felfrissíti az összes létfontosságú szervet, és összehangolja az energiaáramlás
testi központjait, amelyeket a taoizmus tan tien-eknek nevez (a hinduknál ezek
a csakrák). A szexuális energia keringetése az egész testre kiterjedő, rendkívül
intenzív és hosszan tartó orgazmikus állapotot idéz elő. Mivel a magömlés megszakítja
az energiaáramlás körforgását, a legtöbb férfi képtelenné válik a kiteljesedett,
tökéletesen kielégítő szexuális orgazmus megtapasztalására.
A taoista gyakorlat
harmadik alapelve a nőies és férfias (vagy másként a jin és jang) erők ellentétei
közötti egyensúly fenntartása. Mivel a magömlést energiavesztés, ingerelhetetlenségi
szakasz, és a nőtől való nárcisztikus visszahúzódás követi, a férfi legyengül,
és szexuálisan tehetetlenné válik, miközben a nő aktív marad és további orgazmusokra
képes. Ez a férfiban tudattalan irigységet és kisebbségi érzést eredményezhet,
ami a kompenzáció vágyához, versengéshez vezethet. A magömlés nélküli szeretkezés
azonban elejét veszi ennek a rejtett „nemek közötti harcnak”, mivel a nemi különbségek
kiegyenlítődnek, és megszilárdul a partnerek közti harmónia. Mivel a szexuális
erőviszonyok jelentős szerepet játszanak a párkapcsolatok szabályozásában, a szexuális
ellentétek egyensúlyban tartása fontos lélektani kérdés. A szexuális energiával
való helyes gazdálkodás a kapcsolati dinamika szabályozásában is alapvető fontosságú
(lásd Chia, 1998, 27).
A pszichoanalízis energetikája
Ha
párhuzamot akarunk vonni a taoista szexualitáselmélet és a Freud-i pszichoanalízis
között, szembeötlő hasonlóság a szexuális energia létezésének feltételezése, amit
azonban a két rendszer eltérő értelemben használ. A világ számos kultúrájában
létezik a chi-nek megfelelő értelmű szó: például a japánban a ki, a szanszkritban
a prana, héberül a ruach és az iszlámban a baraka. Elgondolkodtató módon, a nyugati
kultúrában azonban nem alakult ki az univerzumot és az emberi szervezetet átható
egyetemes energiátjelölő fogalom (vö. Chia, 1998).
Freud korában a fizika
volt a tudományosság etalonja, és Freud a korabeli fizika modelljeit ültette át
a lelki készülék működésének magyarázatára. A lélektani folyamatokban egy mechanikus,
hidraulikus gépezet egyensúlyi folyamatait vélte felfedezni. Az az energia-fogalom,
amit az ember lelki működésének leírásában használt, valójában egy antropomorfizált
fizikalista energia-fogalom volt. Bizonyára ez az oka, hogy a biológia és az idegtudomány
fejlődésével a lelki készülék fizikalista modellje érvényét vesztette, és a „lelki
energia” Freud-i metafórája ma már a pszichoanalízisben is nélkülözi tudományos
hátterét, és csupán köznyelvi értelemben használatos.
A pszichoanalízis ökonómiai szempontja
A
pszichoanalízis Freud-i paradigmájában a „lelki energia” fogalma a pszichoanalitikus
metapszichológia ökonómiai szempontját képviseli. Freud úgy képzelte, hogy a lelki
folyamatok egy mennyiségileg mérhető, változó energiamennyiség (az ösztönenergia)
körforgásából és eloszlásaiból állnak. Valamely lelki folyamat leírását csak akkor
tekintette teljesnek, ha képes volt számot adni az energiamegszállások ökonómiájáról
(energia-gazdálkodásáról). A fizika modelljét alapul véve az volt az elképzelése,
hogy léteznie kell egy készüléknek (melyet eleinte ideginek, később lelki készüléknek
tekintett), amelynek az a feladata, hogy a benne áramló energiát a lehető legalacsonyabb
szinten tartsa. A készülék képes az energia manipulálására: a szabad energia lekötésére,
az energiatöltés levezetésének késleltetésére, vagy a képzetekről való leválasztására
és áthelyezésére, stb. (vö. Laplanche – Pontalis, 1994, 340).
A taoizmushoz
hasonlóan Freud rendszerében is a szexuális energia a legfontosabb, és a lelki
élet szempontjából legmeghatározóbb energiaféleség, melynek mennyiségi aspektusát
a libidó szóval jelölte.
A libidó fogalma
Laplanche
és Pontalis (1994, 287) A pszichoanalízis szótárában a libidót a következőképpen
határozza meg: a libidó szó a latin nyelvben vágyat, kívánságot jelent. Bár Freud
életművében nincs egységes meghatározása, két vonását azonban Freud mindvégig
megtartotta: minőségi szempontból szexuális természetű, alapvetően azonban inkább
mennyiségre utaló fogalom. Egy helyütt Freud úgy fogalmaz, hogy a libidó „a nemi
ösztön dinamikus kifejeződése a lelki életben” (Freud, 1995; idézi Laplanche –
Pontalis, 1994, 288). A libidó fogalma tehát a kielégülést kereső nemi vágy fogalmához
áll közel. Ha a nemi ösztön valamiféle nyomást előidéző erőt képvisel, akkor a
libidó ezen ösztön energiája – írják a szerzők.
Felismerései ellenére Freud
nem férhetett hozzá a libidó (azaz a „nemi ösztön” által termelt hajtóerő, vagy
szexuális energia) mélyebb megismeréséhez, és közvetlen befolyásolásának lehetőségéhez,
hiszen a tudományos elméletképzés nyugati metodológiája ezt nem tette lehetővé
számára. Elmélete ezért ki van téve a tudományos fejlődés paradigmaváltásainak.
A pszichoanalízis paradigmaváltása
Freud eredeti elképzelései óta közel száz év telt el, és ma már alig beszélünk libidóról, vagy egészen mást értünk alatta. A Brit Tárgykapcsolati Iskola (Melanie Klein, Fairbairn, Rosenfeld stb.) munkásságának talán legfontosabb újítása a belső tárgykapcsolatok komplex rendszerének felfedezése, ami a pszichoanalízisben paradigmaváltáshoz vezetett. A tárgykapcsolat-elmélet szerint nem létezik „szabadon lebegő libidó” vagy „áthelyezhető energiamennyiség”, mellyel a tárgyak „megszállhatók”, hanem az érzelmek és ösztönkésztetések a születéstől fogva, mindig tárgyreprezentációkhoz kötődnek, azok elválaszthatatlan, integráns elemei. Kernberg (1982) önálló tanulmányt szentelt a szelf, az ego, az érzelmek és az ösztönkésztetések (drives) tárgykapcsolatokkal való összefüggésének tisztázására, melyet röviden összefoglalok. Ez az összefoglaló alkotja azt a pszichoanalitikus fogalmi keretet, melybe a taoista szexuális gyakorlatot elhelyezem.
Kernberg tárgykapcsolat-elmélete
Kernberg
rámutat, hogy Freud az ego fogalmát kétféle értelemben használta, amelyeket gyakran
összemosott. Az ego egyfelől mentális struktúra, lelki hatóság, másfelől szubjektív,
tapasztalati önkép. Ezt a kétféle értelmet bontotta szét Hartmann azzal, hogy
az egoból leválasztotta, és attól elkülönítette a szelf fogalmát. Kernberg meggyőzően
érvel amellett, hogy ez a kettéválasztás valójában fogalmi zűrzavarhoz vezetett
a pszichoanalitikus gondolkodásban. Hartmann, azáltal hogy a szelfet állította
szembe a tárggyal, eltávolította azt a metapszichológiából, megfosztotta dinamikájától
és ez által szociológiai fogalommá degradálta. Ez azt eredményezte, hogy átláthatatlanná
vált a tárgykapcsolatok és a személyiség strukturális modellje közötti összefüggés.
Kernberg tanulmányában visszatér Freud eredeti álláspontjához, és azt képviseli,
hogy a szelf olyan intrapszichés struktúra, mely az egoból ered, ugyanakkor annak
része. A szelf én-struktúra, mely ugyanakkor az én-funkciók használatáról alkotott
képet is magába építi. A csecsemő szelfje, kezdeti differenciálatlan állapotából,
az anya-gyermek kapcsolat keretében kezd el differenciálódni, és ennek a kapcsolatnak
a keretében fejlődik. Ezért nem létezik önmagában, hanem elválaszthatatlanul összefonódik
a vele szemben álló tárgy-reprezentációkkal. Természetesen, a fejlődő csecsemő
fejlődő én-funkcióival vesz részt társas interakcióiban, így ezek is szelf-reprezentációi
részévé válnak. Ugyanakkor a szelf kialakulását a csecsemő én-funkciói (mint például
a kognitív struktúrák, emlékezet, stb.) teszik lehetővé. Ily módon a szelf az
egoból fejlődik ki, annak integráns része. Szelf és ego tehát kölcsönösen feltételezik
egymást, fogalmilag szorosan összetartoznak.
Motivációs erők és tárgykapcsolatok
A
tárgykapcsolatok kialakulásánál és megszilárdulásánál az érzelmi minőségek jelentik
a legfontosabb szervező elvet. A csecsemő által a környezetében megtapasztalt
konkrét események végtelen sorozatát alapvetően a kielégülés és frusztráció dichotómiájára
épülő alapérzelmek, vagyis a szeretet és gyűlölet fűzik össze. Mivel az egyedi,
konkrét helyzetekhez kötődő szelf-reprezentációk mindig elválaszthatatlan egységben
állnak az egyedi, konkrét tárgy-reprezentációkkal, a szelf- és tárgy-reprezentációk
érzelmi megszállása szorosan összefügg, és kölcsönösen erősíti egymást. Így különböző,
eltérő érzelmi minősítésű tárgykapcsolati reprezentációk jönnek létre. A szeretet
és gyűlölet nem csupán összefűzi a hasonló tárgykapcsolati tapasztalatokat, hanem
alapvetően ketté is válaszja őket jó és rossz internalizált tárgykapcsolatokra.
A fejlődés során mind a jó, mind a rossz tárgyreprezentációk összegződnek, és
konkrét jellegzetességeiktől megfosztott, elvont és általános belső jó és rossz
tárgyakká absztrahálódnak. Ily módon az egyes tárgyreprezentációkhoz kötődő szeretet
és gyűlölet is absztrahálódik, és az internalizált tárgykapcsolati struktúra stabil
alkotóelemeiként libidóvá és agresszióvá szilárdul. A libidó és agresszió fölérendelt
motivációs struktúrákká válnak, melyek különböző körülmények között, ismét konkrét
érzelmi diszpozíciók sokaságában nyilvánulnak meg. Az ösztönkésztetések tehát
elválaszthatatlanok a tárgykapcsolati struktúrától, annak motivációs aspektusát
képviselik.
Kernberg fejtegetése meglepő fordulattal jár: úgy véli, hogy az
ösztönkésztetések (drive) nem veleszületett, tárgynélküli impulzusok, hanem az
érzelmekkel átitatott tárgykapcsolati tapasztalatok absztrahálódó végtermékei.
Mivel az ösztönkésztetések valójában absztrakt belső tárgyakra irányuló vágyak,
ezért a primer motivációs rendszer sem más, mint maga az internalizált tárgykapcsolati
struktúra.
A gyönyör technikái
A
tárgykapcsolat-elmélet kernbergi összegzésének fényében a taoista szexuális gyakorlatra
vonatkozó kérdésünket a következőképpen fogalmazhatjuk át: vajon hogyan illeszthető
be a fentebb vázolt tárgykapcsolati struktúrába az energiaáramlás taoista szabályozásának,
és a multiorgazmusnak a jelensége?
Magyarországon a közelmúltban jelentek
meg a thaiföldi származású, Amerikában élő taoista gyógyító, Mantak Chia témával
foglalkozó könyvei (Chia, 1998, 1999, 2000, 2001, 2002). Chia mester központot
hozott létre gyógyító rendszerének oktatása céljából, és tanítványai a világ számos
országában (köztük hazánkban is) közvetítik tanait. Elemzésem az általa leírt
technikát követi (Chia, 2000).
Mint szó volt róla, a taoisták célja a boldogság,
és ezzel szoros összefüggésben, az egészséges élet megvalósítása. Ennek egyik
eszközét a szexuális energia szabályozásának elsajátításában, azaz a szexuális
kung fu-ban látják. Chia mester azt javasolja, hogy a szabályozást könnyebb kezdetben
egyedül, partner nélkül begyakorolni. A cél a magömlés nélküli orgazmus elsajátítása
meditációs (chi kung) gyakorlatoksegítségével. A meditáció során az első lépés
a testtudatosság létrehozása a belső szervekre való koncentrációval. Ebben segít
az ún. Belső Mosoly technikája. Chia ezt így írja le: „Amikor nagyjából tudjuk,
hol helyezkednek el testünkben a szervek és a mirigyek, csukjuk be a szemünket
és mosolyogjunk rájuk… Érezzük a szeretetet és a boldogságot, ahogy a szívből
kiárad. Amikor a tüdőre mosolygunk, érezzük, ahogy eltölt minket a félelemnélküliség
érzése, amikor a lépre, a gyomorra, a hasnyálmirigyre mosolygunk, érezzük a nyitottságot
és a becsületességet. A májra és az epehólyagra mosolyogva érezzük a kedvességet,
a vesékre és a húgyhólyagra mosolyogva érezzük a finomságot, a nemi szervekre
mosolyogva érezzük az alkotóerőt. A belső mosoly következményeként a negatív energiák
fokozatosan átalakulnak pozitív életerővé” (Chia, 2000, 107-108).
A teljes
ellazultság és a szervekben átélt öröm állapotában a gyakorló feladata az energia
„összegyűjtése” a köldöktájékon, majd ezt követően az energia keringetése az ún.
Mikrokozmikus Pályán. Ahogyan már szó volt róla, ez a pálya a köldöktájéktól az
alhasi központokon át, hátul a gerinc mentén a fejtetőig, és elöl a nyelven és
a mellkasi központokon keresztül vissza a köldöktájékig húzódik.
Ezt követően
a gyakorló erotikus gondolatokkal felforrósítja – a leírás szerint – a nemi szervekben
tárolódó szexuális energiát. A multiorgazmus akkor következik be, amikor az energiakeringetés
folyamatába a gyakorló ezt a felhevített szexuális energiát is bekapcsolja. A
gerincoszlop mentén felhúzza, a fejbe vezeti, és ott tetszése szerint keringeti,
majd visszavezeti a köldöktájéki központba. A szexuális energia fejbe irányítását
Chia Nagy Felhúzásnak nevezi, melyet az ún. Völgyorgazmus tetőz be. Chia ez utóbbit
úgy jellemzi, hogy a gyakorló erőfeszítések nélkül élvezi az energia keringését,
és mintegy „hátradől” az orgazmusba. Az orgazmikus állapot fenntartása a gyakorló
szándékától függ, akinek módjában áll az energiakeringetés tetszőleges folytatása
vagy leállítása. Ezzel a technikával az orgazmusélmény intenzitása és időtartama
szinte határtalanul fokozható, melynek során egybefüggő multiorgazmusos állapot
alakul ki. A folyamatnak az energia köldökhöz való visszavezetése vet véget.
Tárgykapcsolati elemzés
A
Belső Mosoly technikája, illetve az erotikus gondolatok szexuális energia fölfűtésében
játszott szerepe jól érzékelteti a meditáció tárgykapcsolati jellegét. Amikor
a meditáló pozitív gondolatok és érzések kíséretében a belső szerveire mosolyog,
valójában jó tárgyait projiciálja beléjük, ami pozitív fiziológiai változásokat
idéz elő bennük. Ugyanakkor a saját szervei iránti gondoskodó attitűddel egy jó
tárgykapcsolatot aktivál magában, ahol ő játssza a tárgy szerepét, míg szelf-reprezentációját
szerveibe projiciálja. Ennélfogva a kellemes testi állapot előidézését egy jó
tárgy szeretetének tulajdonítja. A saját teste iránti attitűdben tehát a jó tárgykapcsolat
mindkét pólusa egyidejűleg jelen van. A jó tárgyakkal átélt és internalizált tapasztalatai
alapján, testében és lelkében, egyszerre éli meg a szeretés és szeretve levés
érzelmi légkörét. Ajó tárgy legmélyebb, eredeti jelentése pontosan ez: a szükségletkielégítést
kísérő komfortérzet, és a vele megfeleltetett tárgyreprezentáció. {Chia a Belső
Mosolyt a „megbocsátás taoista gyakorlatának” is nevezi. „Amikor azt észleljük
– írja –, hogy a negatív érzéseink, érzelmeink megnövekednek, figyeljünk arra,
hogy ne ítélkezzünk emberek és események felett. Egyszerűen kerüljünk kapcsolatba
belső lényünkkel [vagy másként, hívjuk elő magunkban a „jó tárgy” belső reprezentációját,
a vele való kapcsolatot – H. Cs.] és használjuk a Belső Mosoly meditációját a
negatív érzések átalakítására” (Chia, 2000, 108).}
A felhevített szexuális
energia keringetése során a kezdetben még konkrét szexuális fantáziákban manifesztálódó
tárgyreprezentáció minden egyedi vonásától megfosztott, elvont és letisztult,
tökéletesen jó tárggyá válik. Minden frusztráló elemétől (talán még nemi jellegétől
is) megszabadított jóság-esszenciává finomodik és absztrahálódik, ami egy isteni
lénnyel való egyesülés boldog élményét kelti. Valószínűleg ez adja meg a szexuális
meditációnak azt a spirituális vetületét, amelyre más vallások is (például a tantra
vagy kundalini jóga) utalnak (lásd pl. Osho, 1999).
A szexuális energia keringetése
során a meditáló temészetesen már nemcsak az egyes szervekbe, hanem a test egészébe
projiciálja jó tárgyát. Ekkor a test pozitív fiziológiai reakciója úgy működik,
mintha a tárgy „visszamosolyogna” a szelfre. Ez a szelfben megerősíti a tárgy
jóságának érzetét, ami tovább fokozza a felé irányuló szeretetteljes viszonyulást.
Ezen a módon a meditáció egy öngerjesztő, pozitív visszacsatolási folyamatot indít
be, ami a végletekig fokozódik. A szexuális energia az egész testben szétterjed,
és a test összes sejtjét mélyen átjáró, multiorgazmusos állapothoz vezet.
Minthogy a meditáció során a multiorgazmus élménye a gyakorló önmagáról alkotott
képének (szelfjének) része, ugyanakkor az aktív jó tárgy absztrakt reprezentációját
is magában foglalja, a meditációban a szelf egy ideális kapcsolatban magába olvasztja
a tárgyat, vagy feloldódik benne, azaz a szelf és tárgy egyesül egymással. Mind
a fantázia, mind a testi élmény szintjén az ember egy tökéletes, zavaró tényezőktől
mentes egyesülésben „önmagával szeretkezik” (ahogyan Chia mester fogalmaz). Mivel
ezt az összeolvadást semmiféle fizikai vagy lelki kényelmetlenség nem zavarja,
ezért a kellemes érzetek szelf- és tárgyreprezentáció közötti folyamatos cirkulációja
akadályok nélkül áramolhat és fokozódhat a már említett pozitív visszacsatolás
útján.
A páros gyakorlás ezt azzal egészíti ki, hogy az energiakeringetést
a párok egy közös energiapálya mentén, egymás testére is kiterjesztik. Ezáltal
a partnerek bevonják egymást a jó szelf- és tárgyreprezentációk belső fúziójába:
egyesül egymással a belső tárgyreprezentáció és a partnerről alkotott kép, illetve
a gyakorló szelférzetét partnerére is kiterjeszti. Ez a tökéletesen jó tárggyal
való többszörös fúzió megsokszorozza és elmélyíti a partnertől kapott, és az iránta
érzett szeretet, odaadás és elköteleződés élményét. Mivel itt már egy átalakított,
tökéletesen jó belső tárgy fantáziája projiciálódik a partnerről alkotott képbe,
ez jelentősen fokozza a partnerek közötti szerelmi boldogság élményét.
Következtetések
Ha
össze akarjuk foglalni a szeretkezés tárgyalt taoista technikájának hatásait és
következményeit, számos előnyös vonását gyűjthetjük egybe: óvja és javítja az
egészséget, mert a magömlés elkerülésével megakadályozza az életenergia elvesztegetését,
a szexuális energia keringetésével és a multiorgazmussal pedig az egész szervezetet
megfiatalító és felfrissítő hormon- és energiafürdőben részesíti. Pszichológiai
szinten a szexuális energia kontroll alatt tartása és szabályozása lehetővé teszi
a nemi különbségek lélektani következményeinek kiegyenlítését, és a multiorgazmust
átélő pár tagjai közötti bensőségesség és elköteleződés elmélyítését.
A szexuális
kung fu taoista hagyománya szervesen illeszkedik a keleti kultúra szellemiségébe:
a boldogság megtalálásának belső útját kínálva eszközt kíván adni a függőségek
és szükségletek kényszerétől való megszabaduláshoz. A szexuális kung fu a hozzáférhetetlen-,
vagy nem kielégítő partner helyett az „önmagával való szeretkezést”, azaz a tökéletesen
jó belső tárggyal való egyesülést kínálja, ami lehetővé teszi az egyén számára
a szexuális ínség kényszerítő motivációja alóli felszabadulást. De nagy lehetőséget
ad a szexualitás körül kialakuló párkapcsolati konfliktusok harmonikusabb kezelésére,
illetve a pár boldogságának megsokszorozására is.
Ugyanakkor azt gondolom,
hogy a szexuális kung fu technikáinak elsajátítása viszonylag gátlásmentes személyiséget
feltételez. A szexuális öröm belső átélésébe való merülés képességének ugyanis
alapvető gátja lehet a szexualitáshoz kötődő szorongás és bűntudat. A belső jó
tárggyal való örömteli kapcsolat fantáziájába feledkezés a tárgy iránti bizalmat
és viszonylagos konfliktusmentességet feltételez. A negatív érzelmek Chia-féle
átalakítása a hasításon és tagadáson alapul, ezért csak akkor alkalmazható, ha
a negatív érzelmek nem érnek el egy bizonyos intenzitást. Utóbbi esetben a rossz
tárgyak felülkerekednek a jó tárgyakon, és a meditáció lehetősége meghiúsul.
A taoista gyógyító rendszer nem rendelkezik a szexuális gátlások és tárgykapcsolati
konfliktusok kezelésének lélektani eszközeivel – ezek csak pszichoanalízissel
gyógyíthatók. Szexuális tanításai azonban megfontolásra érdemes, új szempontokkal
gazdagíthatják a szexualitásról alkotott elképzeléseinket. A pszichoanalízis az
egészséges szexualitást a normális tárgykapcsolatban megvalósuló, örömteli, genitális
orgazmusra való képességgel azonosítja. Ez azonban, a férfit illetően, magától
értetődően, a pillanatnyi, illékony élvezettel járó magömléses orgazmust jelenti
számára. Ami viszont nyugaton az egészség normájának számít, az az évezredes tapasztalatokon
nyugvó kínai taoista hagyomány szemszögéből az egészség elfecsérléséhez vezet,
és csupán felszínes élvezetet nyújt ahhoz a mély extázishoz képest, amihez a magömlés
elkerülése, és az orgazmus egész testre történő kiterjesztése vezet (vö. Chia,
2001, Zettnersan, 2001).
Sajnos, a nyugati civilizáció nélkülözi a belső tapasztalás
metodológiáját a tudományos ismeretszerzésben, ami alól a pszichoanalízis sem
kivétel. Nyilvánvaló, hogy addig, amíg az elméletképző tudós nem tapasztalja meg
ezeket az állapotokat, elméletképzésében is figyelmen kívül fogja hagyni őket.
Remélem, előadásom kellő mértékű kíváncsiságot ébreszt a szexualitás lehetőségeinek
taoista kincsesbányája iránt.
Irodalom
Pszichoanalízis
Freud, S., 1995. Három értekezés a szexualitás elméletéről. In: A szexuális élet pszichológiája. Budapest: Cserépfalvi.
Kernberg, Otto F., 1982. Self, Ego, Affects, and Drives. In: J. Amer. Psychoanal. Assn., 30:893-917.
Laplanche, J.– Pontalis, J.-B., 1994. A pszichoanalízis szótára. Budapest: Akadémiai.
Taoista források
Chia, Mantak, 1998. Taoista szerelmi titkok. Budapest: Lunarimpex.
Chia, Mantak – Chia, Maneewan, 1999. Gyógyító szerelem. Budapest: Lunarimpex.
Chia, Mantak – Chia, Maneewan, 2000. A Tao gyógyító fényének felébresztése I-II. Budapest: Lunarimpex.
Chia, Mantak – Abrams, Doug Carlton, 2001. A multiorgazmusos férfi. Budapest: Lunarimpex.
Chia, Mantak és mtsai, 2002.A multiorgazmusos pár. Budapest: Lunarimpex.
Lao-ce, 1994. Tao Te King. Budapest: Tericum.
Osho, 1999. Tantra.A lélekhez a szexualitáson keresztül… Amrita.
Yang, Jwing-Ming, 1999. Chi Kung. Budapest: Lunarimpex.
Yang, Jwing-Ming, 2001. Klasszikus Yang-stílusú Taijiquan. Budapest: Lunarimpex.
Zettnersan, Chian, 2001. A tao hálószobatitkai. Budapest: Bioenergetic
